főoldalra
TOSZKÁN LAKOMA
A csapat valószínüleg hangos volt a szomszédoknak, akik előszeretettel szokták Gizi figyelmét felhívni a városi rendeletek betatartásának fontosságára, még akkor is, ha nem az ő presszójából érkezik a zaj. A zsargon proletáririgységnek nevezi azt a jelenséget, amikor a szomszéd képtelen tolerálni mások jókedvét még akkor is ha az nem hangos, és ahelyett, hogy maga is jót nevetne, görcsösen, összeszorított ajkakkal követeli nyugalomhoz való jogát és az írígység dühétől fűtött gyűlölettel nézi mások örömét. No, de most nem erről, hanem a társaságról, pontosabban a "nagy zabálásról" volt ez az este emlékeztes. Ugyanis az iwiw-en három éve összeverbuválódott egy társaság, akik először mint hölgy klub találkoztak és immárom két éve minden héten együtt múlatják a csütörtök estéket, és most úgy döntöttek, elég volt a hálón való virtuális főzőcskézésből, receptek ajánlásából, a gyakorlatban és a maga ízletes valóságában kívánják megkóstolni egymás receptjei alapján készített ételeket. Így szombat estére összehívták mindazokat akik vállalták, hogy elkészítik és elhozzák megkóstolni az általuk legjobbnak tartott étket, így szembesülhetett a közösség mit is ér bármely elmélet a gyakorlattá vált étekvalóságban. Voltak akik Pimányból mások Ízbégről vagy a szomszéd utcából, de akadt olyan is, aki Pestről szállította becses ételét felkínálni a közösségnek. A kínálat fenségesre sikeredett, mert volt itt harcsapaprikás túróscsuszával, milánói makróni, csevapcsicsa, daibetikus túrótorta, sopszka és zsidó tojássaláta, hideg savanyú kapros krumplileves, mézes mustáros csirke zöldség ágyon és még vagy tizenöt fajta finomság, hogy a végén mindenki oklevelet kapjon, mert a másik főztje iránt elfogult zsűri, Beáék minden lelkes résztvevőt ezzel jutalmaztak. Valószinűleg ókori már a tapasztalat, hogy ha fimonságok vannak előtted az asztalon, vidámabb lesz hangulatod. Talán ezért rendeznek még napjainkban is diplomáciai ebédeket, vacsorákat, mert egyrész az alkalom, másrészt, az étekezés hatása, az ízek kellemessége oldja a feszültséget és így az ellenérdekű felek oldottabban vidámabb hangulatban könnyebben találják meg a kompromisszumot. No itt nem erről volt szó, hanem sokkal inkább a másiknak szerzett örömről, meglepetésről, a jó társaságról, az együttlétről. Mert az evés alkalom arra is, hogy bárminről szót váltsál, a filozófiától a nyelvhalpucolás rejtelmeiig. Másrészt a kellemes íz feloldja a legkisebb feszültséget is, mint a víz a kockacukrot. Közelebb hozza az embereket, közös témát termet és középkor jó szokása szerint a művészetek témája felé tereli a beszédet. No szóval, jól éreztük magunkat, úgy civilek módjára. Sokan új arcukról ismerődtek meg, főzés-tudásukról, ízlésükről. És a júniusi kellemes nyári estén, az alkonyati olajkék ég színe és a trombitafolyandár narancsszínű virágainak édes illata, kellemes mediterrán világba repített bennünket, valahová Toscanába ahol a távolban a Santa Maria del Fiore kupoláját láttam halványan vörösleni és mellette a kampanile szürkén magasodott, pedig pontosan tudtam és érzetem Szentendrén a Szamárhegyen vagyok.		a lap tetjére