főoldalra  
   
MOBIL GÁT LESZ SZENTENDRÉN
    
   
B. Szabóék munkája
Valamikor az ezernyolcszázas években, még a forradalom előtt volt, hogy Szentendre arról álmodozott , hogy egyszer majd hajójárat köti össze PestBudával. Ekkor még nemhogy gát nem volt a város előtt, de még veteményt sem volt szabad ültetni a Duna partjára, hogy semmi se akadályozza a vontató fogatok, a cúgok rendes haladását. Mert bizony pacikkal vontatták a hajókat Budáról Poszony felé. A tanáts feladata volt, e vontató út rendbentartása. A kocsisokat vagyis a vontató fogatot a hajósgazda fogadta fel, vagy a kormányos, aki ezt úgy csinálta, hogy szólt fuvarosgazdának, aki összeállította a cúgot, amelyben rendszerint 2, 3 vagy 5 kocsis állt cimborába a hajó nagysága szerinti lószámmal. Ez valamikor tisztes jövedelmet biztosított a szentendrei fuvarosoknak is. Már csak azért is említem, mert a családom néhány elődje is volt e tevékenység haszonélvezője. Ekkor lehetett Szentendrén utoljára olyan Duna-part, amelyen még nem volt töltés.  

Úgy látszik, a szentendrei testület többsége tegnap erre az időre gondolhatott, amikor a két pályázat közül, amelyet a Duna-korzó környezetalakítására írt ki a város, azt a megoldást részesítette előnyben, amelyik fix gát nélküli Duna-partot, mobil árvízvédelmi megoldást ajánlott a testületnek. Mivel a szakmai zsűri nem sok támpontot adott nekünk a laikusoknak a döntéshez, így hát többségünk jobb ötlet híján saját feje, legjobb elképzelése szerint foglalt állást. A két korábbi nyertes pályázó, Puhl Antal és B. Szabó Veronika építész és csapata volt. Előbbi megoldás, a mobil gát javaslója nyert.


A döntés nem hatott meglepetésként, hiszen már az előzsűrizés során érzékelhető volt, merre billen majd a testületi mérleg nyelve. Ugyanis a Duna korzón lévő vállalkozók a B. Szabó -féle terv melletti állásfoglalását a város vezetése és a hivatal részéről érezhető ellenzés fogadta. Ezt a döntést hozta a jobboldali, abszolút többségű testület is. Ennek ellenére nem kívánom azt állítani, hogy politikai döntés született, de azt igen, hogy az előzmények ismerte alapján színezete olyan lett.

Nehéz döntés volt ez mindenkinek. No nem azért, mert két rossz közül kellett választani, pont fordítva. Mert olyan döntést kellett meghozni, amely a legjelentősebb városképi beavatkozást készíti elő 1949. a megmagasított Duna parti töltés és út megépítése óta. Amikor a döntöttünk még sokfajta szempontot kellett érvényesíteni a városképi érdekek mellett. Olyanokat is, mint a Duna-korzó új, kereskedelmi, idegenforgalmi célú használata. A Duna visszacsatolása a városhoz és a gyalogos, kerékpáros érdekek érvényesülése az áthaladó autók helyett.

Közel kétszázmilliós tervezés indul hamarosan, s az ötlet, amelyet még Miakich városlása alatt készített elő a hivatal, most a tervezés szakaszába juthat. Ez lesz a Dietz -féle városvezetésnek az első igazi városfejlesztési munkája, ha a választások óta a szőrén szálán eltűnt városkönyvet és a zöld vonalat nem tekintjük annak. Bár ez az ötlet sem az övék, de hát, mint tudjuk kevés új van a nap alatt.

   a lap tetjére