Kucsera Ferenc káplán mártír

Lezárult a Szentendrei új kultúrház által nyár elején meghirdetett városi pályázat, amelyben keresték Szentendre város történetének tizenegy legmeghatározóbb, legkedveltebb személyiségét az alapításától napjainkíg.
Azokat, akik a legnagyobb hatással voltak Szentendre fejlődésére. Akik a legtöbbet tettek azért, hogy a város ma Magyarország harmadik leglátogatottabb látványossága, a világutazók kedvelt úticélja, a Dunakanyar kapuja legyen. Kereskedők, festők, zenészek, építészek, egyházfiak, polgármesterek, törökök, szerbek, dalmátok, görögök, németek, magyarok.
Nos az újság szerint Önök így döntöttek: Apor vezér, Fulco deák, Jakov Igantovity, Ábrányi Emil, Dumtsa Jenő, Ilosvay Varga István, Vujicsics Tihamér, Marosvölgyi Lajos, P. Soós Ányos, Barcsay Jenő, dr. Katona Gyula. Bár azt nem tudjuk, mennyien vettek részt a szavazáson, de mint azt a titkos értékelésről írják, azokat sorolta fel közvélemény akik a legnagyobb hatással voltak Szentendre fejlődésére.

Nos először is ki kell jelentenem, hihetetlen érdekes eredmény született. Legalább is számomra. És nem csak azok érdekesek akik benne vannak névsorban, hanem azok igazán, akik nem. Ugyanis számomra ebből a névsorból számos következtetés olvasható ki.

Szűcs József szőlőnemesítő utca őrzi nevét

Először is, az egyik meglepetést ugyan nem okozó érdekessége a szavazásnak. Hogy még élő ember csak egy van a felsoroltak között, Marosvölgyi Lajos (Tiszaluc, 1925. márc. 29....) aki a Pázmány majd ELTE elvégzése után középiskola tanár, s akinek útja a Népművelési Minisztériumon át vezetett Szentendrére. A szentendreiek baloldali közéleti embernek ismerték, aki előbb népfront titkárként, majd tanácselnök helyettesként később 1972-től 1985-ig tanácselnökként dolgozott a városért, és aki sokak szerint Szentendre máig egyik legsikeresebb városi vezetője. Az ő idejében volt a huszadik században a legnagyobb építés a városban és lett Szentendre Magyarországon és Európában is ismert kulturális, idegenforgalmi várossá. Bontotta ki szárnyait a Szentendre a teátrum, adták át évről, évre kis múzeumok tucatjait, költöztek ide megyei kulturális intézmények és számos más beruházás által is Szentendre az ország irigyelt és még ma is népszerű településévé lett.

Daru Ferenc, teret neveztek el róla

A maiak kevéssé tudják és történetéhez az is hozzátartozik, hogy ha valakit városvezetése idején sokat támadtak, különösen a lakótelep, a Dunakanyar körút építése miatt, az ő volt. Úgy látszik, mára az akkor vele szemben igencsak ellenségesen viselkedő régi szentendrei intelligencia, vagy fogalmazzunk mai nyelven, a régi vágású szentendrei értelmiség és művészek nézetet váltottak, mert körükben következetessége és világos értékvállalása miatt kimondottan népszerűtlen volt egykoron. Persze másoknál, ennek ellentéte volt megítélése a un. egyszerű emberek, gyári munkások, lakótelepiek, nyugdíjasok között és talán az általa nagyra becsült és kivételezett társadalmi csoport, a pedagógusok és tanácsi dolgozók körében. Becsülték, szerették a rendkívül puritán, nagy szorgalmú és tisztségét nép-szolgálatként érvényesítő városi vezetőt.

Aztán két, pontosabban hat olyan név, akikről nem lehetett hallani az elmúlt tizenöt-harminc évben, sőt némelyikük neve csak blogomon szerepelt, vagy soha meg sem említették, legfeljebb egy-egy ünnepségen vagy még akkor sem. Ilyen Apor vezér, Fulco deák, Jakov Igantovity, Ábrányi Emil, Ilosvay Varga István. Aporról csak emléktáblája és a kierőltetett „ezer évesek leszünk ha beledöglünk is,“ a millenniumra kihegyezett értelemetlen vita kapcsán esett szó. Róluk jószerivel a helyi közvélemény semit sem tud, esetleg ami az emléktáblán olvasható. De szegény méltatlanul elfelejtett Jakov Igantovity-al is hasonló a helyzet, aki persze megérdemelte volna, hogy tudjanak és tanuljanak róla, de az elmúlt időben leginkább csak a tanulmányi kirándulásra Szentendrére látogató szerb középiskolások hallottak róla. Ilyen Ábrányi Emil is, aki leginkább csak szülőotthonként vagy a Goldberger villa korábbi tulajdonosaként van a köztudatban, ha ott van egyáltalán. Persze ettől még hatalmas öröm és meglepetés, -legalább is számomra- hogy a helyi a köz milyen pallérozott helytörténetből, talán csak egy baj van vele, hogy nehezen hihető.

Deim Pál Kossuth díjas festő

De az hogy Kada, Németh László plébánosok Vajda és Pásztor tiszteletes úrak, vagy Kucsera káplán, Csernojevics Arsen pátriárka, Ferenczy Károly, a ma még élő díszpolgárok közül valaki, mondjuk Balogh László vagy Deim Pál, esetleg Sziráki Ferenc (bár őt valószínűleg az értékelők kihúznák volna a névsorból) de Antolik Arnold, esetleg Starzsinszky polgármesterek, a szőlőnemesítő Szűcs Jószef, a valamikor legnagyobb városi tekitély és felsőházi tag Zubkovits püspök úr, a 19-es forradalom utáni polgármester a Budavidéki igazgatója a nagytekintélyű polgár és prezsbiter Veresmarthy, esetleg az egyetlen külföldön is ismert szentendrei festő Czóbel vagy Vajda és Kornis, olyan iskolaigazgatók mint Gaál tanár úr, Györe Ödön vagy Kerekes Pali bácsi, Korencsi tanító néni, aki 1918-tól 1958-ig tanította az elsősöket. De Varga, Balogh Lola és Surányi Pista cukrászok.Vas István vagy Karinthy Cini, Szeberényi Lehel irodalmárok stb. nevei közül egy sem szerepel, érdekes.
Én akár fogadtam volna is arra, hogy Kovács Margit, vagy Szamos bácsi neve ott lesz a szavazatot kapottak között, de nincs, úgy látszik tévedtem és nem jól ismerem a szentendrei közvélményt. Hát ez van, tévedni emberi dolog, állítólag.