Meghatott, de leginkább magába forduló önmagának is választ-kereső és az egyes ember jövője végességével szembenézést kereső arcok merednek maguk elé vagy egy-egy fix pontra, mintha ez valamiféle kapaszkodó lenne az életbe. A református tiszteletes visszafogottan és segítőn irányítja, vezeti a búcsúztatást, hangja nyugodt, vállaló. Gondolom előre megbeszélt, ökomenikus jelleget ad a szertartásnak, mert hát most egy, a délszláv zenét művelő, tanító embertől búcsúzik a sokféle identitású gyászoló közönség. Közöttük katolikusok, ortodoxok, más vallásúak éppen úgy, mint természetesen Kálvin János hitvallását valló család és közösség is. Kényes, de felemelő is a helyzet, mert szinte érzékelni a gyászban a sokfelől és sokféleképpen megnyilvánuló szeretet saját Isten-képeit.

Először a fiatal és idősebb tamburások lassú csendes hangjai mesélnek a gyászról, hogy majd a hegedűkön sírjon a zene. A zenész kolléga magnóról méltató búcsúzó szavai. A tiszteletes az ige citátumára építve a miértről beszél, mert hát a pap legnehezebb és leginkább felemelő hivatása a miért örök emberi kérdésére adott válasza, s a többiek, a zene és az elfogódott Bokor Gyuri a Vujicsics zeneiskola igazgatója is a hogyant járja körbe ívesen, szépen, emberül. Kifejezően formálnak a magyar mondatok, hogy a szerb ortodox férfikórus inkább csak átérezhető méltóságában kapjon képre az ember a transzcendens világról.

Az urna, oly sok virággal való beborítása után, amikor az utcára lépünk, keressük a szavakat egymásnak mondani, mert kerülni szeretnénk a szép, a temetésre nem illő kifejezését egymás előtt, de aztán mégiscsak kibuggyan más szinonimában. Mert hát méltóságos volt, emberérték-méltóságú ez a búcsúzatás. S ha ilyenre sikeredik e földi út vége, hát visszakap valamit a távozó is, meg ki még utána a sárgolyón maradt, az ember önön méltóságának reményét, s ez nagy érték ma már. Mert nem a jajveszékelés, a kifacsart sikoly és robbanó indult, látványos megnyilvánulásai az ember, hisz az csak sérült formája már, hanem a méltóságban rejtett szeretet, amely megőriz, jobban, mint a cd, vagy a barázdába mart hangok csíkjai.