Lenéztem ebéd után, hogyan is válik, vált be az új forgalmi rend, valóban bedőlt-e Szentendre, mint azt a múlt héten lenn-járva a városban hallhattam vendéglős ismerőseimtől. Hát mit is mondjak? Nyüzsi, ember és autó mindenütt. A volt Teátrum Étterem parkolójában 54 személyautót számolok meg, viszont autóbusz talán, ha kettő áll most itt. Egy gépkocsinyi parkolóhely sincs a Rév utcától a Fehér házig. A Görög utca a hetvenes éveket idézi, hosszú sor áll a fagylaltos előtt.

Felsétálok a Fő térre. Bubla Jánost, a hintóst kérdezem, -Ilyen volt tegnap is? Kissé óvatoskodva válaszol.- A tegnapi nap jobb volt, pedig jobban fújt a szél, mint most. Én tovább okoskodom, - Igen, hát a vasárnap délután mindig gyengébb. Mire ő. - Nem lehet ezt kiszámítani! zárja le a polémiát.

A Dumtsa utcában meglepetésemre kisebb a tömeg, mint a Duna-korzón. Pedig Lola újból kinyitott, úgy látszik vége borozó korszakának. Mégis csak jobb biztosra menni. A csoki utca most nem oly élénk mint máskor, talán azért, mert Szamosék betartották a szabályt, amíg nem béreltek közterületet, addig nem tesznek ki asztalokat. Bár ki tudja? Ez az egész csak feltételezés, lehet hogy a hétvége itt nem volt olyan sűrű, mint a város más részében.
Szamosék melletti kis utcán a Batthyány lesétálok a korzóra. A töltés tetején hatalmas tömeg ember sétál lassú ütemben a Farkas Ádám szoborig és vissza. Lenn a Duna partján a sóderoson is sokan vannak. Feltűnik, mennyi a babakocsit toló fiatal pár. Mivel a töltés tetejéről a murva már lekopott, vagy beletaposták a talajba, most jól lehet rajta tolni a bébijárművet. Jaj, csak nehogy valamelyik okostojásnak az eszébe jusson, azért hogy „szép” legyen, a sétányt felszórassa jó vastagon murvával! A hetvenes, nyolcvanas években így tettek minden év április negyedike előtt, hogy a felszabadulás ünnepére babkocsival nuku volt a töltés tetején közlekedni és minden úttörő, kisdobos sántított a szandáljába a talpa alá becsúszott éles kövecskék miatt.

Szóval, sok a babakocsis sétáló. Három és nyolckerekűek, csővázas és kevlár vázúak, olaszok, németek és drágábbnál-drágább márkájúak, hogy már cumis korában különb legyen az a gyerek. Érezze, hogy ő nem akárkinek fiacskája, lánykája, mert nekük megvan ami kell. S miközben nézegetem őket, beugrik, hisz ezek a kigyúrt tetkós dzsipes arcok és a mellettük billegő dámák, a mi farmeres, tarisznyás zsíros kenyeres, lángosos, Keruack-os, garbós nemzedékünk fiai, lányai. Akiket nyakunkban vittünk Omega és Illés koncertekre és kijártunk velük kézen fogva a Népstadionba ha játszott a válogatott. Akik ház körüli bajnokságon a pult alól szerzett csehszlovák rollerrel versenyeztek és Mazsola meg Paff a bűvös sárkány volt mindenük. Akikért Bécsbe utaztunk, hogy nekik a karácsonyra a fa alatt lehessen Commodore 64-esük, LEGO-juk és Barbi babájuk.

Biciklis és motoros is szép számmal. Csak egy-két hülye akad, akinek itt éppen motort-felbőgetni valója van. Tömeg, tömeg mindenütt. A Gomba tömve a vendéglők is ketyegnek, már amelyik nyitva. Szentendrét készületlenül találta a jó idő és a kiránduló tömeg is. Hallgatódzom, hogy ellessem szavaikat, megtudjam kik is ők? Angol, német és magyar szavakat, mondatokat ismerek fel. Japánt most egy darabot sem látni sehol. Lehet, hogy ez véletlen. Szerb fiatalokkal sem találkozom. Most őket biztosan jobban foglalkoztatja a Koszovó-sokk, minthogy hozzánk jöjjenek kirándulni. A többség budapesti, következtetésem. Kiugrottak Szentendrére egy fagyira, sétálni a gyerekkel, vagy csak andalogni a napsütésben, megnézni a Dunát.

A város meg itt van, napsütötte csodálatosan, hangulatosan, koszosan, szemetesen, összetört parkolóórákkal, ébredező vendéglősökkel. Karcag vagy Nagykőrös, ha egyszer egy vasárnap délután ennyi kirándulója lenne örömében kopaszra nyíratná minden hivatalnokát, de még a tűzoltókat is itt meg sehol egy utcai program, bábozás, zene vagy akármi. Mi most éppen a Tavaszi Fesztiválra készülünk. Lesz majd ekkor sok szép koncert és minden jó, de most, amikor itt vannak az emberek, tömegek, csak állunk tétlenül. De szentendrei is ritka most lenn a városban, mint kavics borsólevesben. Püspökivel és Aknay Csabival futok össze. De lehet, hogy azok, akik most itt sétálnak, babkocsit tologatnak, biciklit támasztanak az oszlopokhoz ők is szentendreiek csak én nem ismerem őket.