„1966 őszén lehetett, maikor Garas Dezső színművész keresett fel egy fiatal rendező társaságában. Elnök úr- nem régen voltam a Dubrovniki Ünnepi Játékokon, azóta keresem idehaza azt a játékteret, ahol hasonló színházat lehetne létrehozni. Miután Szentendrén több filmforgatáson vettem részt, - ez a város lenne alkalmas elképzeléseink megvalósítására. A Fő tér például ilyen- a teret övező házak- maguk a díszletek. Nem kell más csak négyszáz „sámli” és kész a nézőtér... Székely Lajos művelődési osztálya megoldotta.
1967 őszén az Országos Idegenforgalmi Tanács biztosított hozzá egy millió forintot.”
Sziráki Ferenc: Helytörténeti visszaemlékezéseim szentendrei éveimről...(1957-1967)

Szóval itt van ez a Szentendre. Ez a mai város, amely most bajban van. Sőt egyesek szerint a baj nagy, már akkora, hogy nem is lehet segíteni a dolgon és a folyamat visszafordíthatatlan. Ma már nem csak pletyka, hogy a Bogdányi utcában egyre kevesebb a vevő és a csoportok sorra mondják le, veszik ki kínálatukból a szentendrei kétórás sétáját az utazási irodák és egyre gyakrabban látni a lélek sincs az sétáló utcát. Ez pedig rossz üzenet.
Szakemberek csodálkoznak és kérdezik, - Ti hagyjátok ezt? Miért nincs a városnak elképzelése arra, mit is tegyen most. Nincs, mert csak papíron van turizmus-fejlesztési koncepció, Dumtsa terv, és úgy tesznek a városházán a vezetők, mintha az magától és örökké lenne, hogy sokan vannak a sétáló utcákon. Úgy viselkednek, mintha ma is Kállay vagy Miakich polgármestersége idejét élnénk amikor még lehetett azzal nyomulni, hogy többet fizessenek, kisebb helyen áruljanak a vállalkozók. Pedig 2006 szeptembere óta új időket élünk, recessziót él át a szentendrei turizmus. Egyesek szerint a forgalomcsökkenés 20 %-os.
Ma már gyökeresen más a helyzet, mondják, és vannak akik szerint ez már a vég. Szentendrének annyi. Ugyanis mint az egyik a városba csoportokat hozó ismerősöm mondja, ha egyszer elterjed, hogy ide nem érdemes, nem jó jönni és ő meg ő sem hoz csoportot, magyarán kiveszik kínálatból a várost, akkor ez önerősítő folyamatként söpör majd végig lefelé.

"Pedig a turisztika meghatározó ágazata a magyar nemzetgazdaságnak, de a terület hosszú távú, átfogó fejlesztését megalapozó stratégiával még nem rendelkezik. A közép-magyarországi operatív program turisztikai vonzerő- és termékfejlesztés előmozdítására irányuló támogatás (KMOP-2007-3.1.1/A/B/C/D) keretében megvalósuló beruházások esetén a régió a tervek szerint versenyképes turisztikai desztinációvá válik és komplex kínálatot nyújt a természeti és épített örökség fenntartható turisztikai hasznosításának biztosításával.
A pályázat meghirdetésekor a támogatásra rendelkezésre álló tervezett keretösszeg a 2007-2009. évben várhatóan 2,85 milliárd forint, amire költségvetési szervek, nonprofit szervezetek és vállalkozások egyaránt pályázhatnak. A projekt kiemelten kezeli az aktív turizmus (vízi turizmus és természetjárás) infrastruktúrájának és kapcsolódó szolgáltatásainak fejlesztését, a gyógy- és termálvíz-turisztikai hasznosításához kapcsolódó létesítmények, szolgáltatások fejlesztését, valamint a kulturális és örökségturizmusba való beruházásokat. Ebből is kitűnik, hogy az épített környezet fejlesztése legalább olyan kulcskérdés, mint a meglévő természeti környezet hasznosítása. Az elérhetőség javítása ebben az esetben éppúgy turisztikai attrakcióként értelmezhető, mint a műemlékek vagy várak rekonstrukciója. A fejlesztés komplex módon valósulhat meg, azaz a támogatott pályázat közvetlen környezetében lévő járda, parkoló, park, közterület felújítására, a projekthez szorosan kapcsolódóan munkatársak szakmai képzésére, marketingtevékenység kifejtésére is van mód.