 |
|
Annyian
voltak tegnap estefelé a szentendrei fő téren, mint amikor a hetvenes években
pacal érkezett a húsboltba. Mindenki, de főképpen a szervezők elégedett
lehetnek, jól sikerült a Ivandan/2, az antré, a Szentendrei Nyár 49. megnyitója.
A színházba járók jól ismerik, „ Az erőtlen antré fél bukás.” De ez és itt,
nem így történt. Igaz kissé szocreálra vette az eseményt az Új Kultúrház,
mert a sikert nem bízták a véletlenre. Úgy állították össze a programot,
hogy a közel kétszázötven fellépő és protokol-ember már elve biztosította
a tömeget, ehhez társult még az a negyvenöt szentendrei- ennyit sikerült
azonosítanom- és ugyanennyi főtéri bámészkodó turista. Így fél-térrel, nagy
hanggal és sok mozgással kissé elnyúlóan ment le a nyitó. Megújult és sok
látványos elemmel is bővült a 49. Ivandan, mint ahogy azt, a város új kapcsolata,
a kvarner öbölbeli Kastav városka polgármestere oly szellemesen aposztrofált.
No, de vissza történetünk elejére. Az esemény a dalmát zászló kihozatalával
kezdődött. De mint hírlik az induláskor a szentendrei köznyelvben csak felső
templomnak, becsületes nevén Keresztelő Szent János templomnak nevezett
intézmény kapuja csak lassan, kisebb erőlködés után nyílt meg, adta meg
magát a zászlóvivőknek, miként tette azt Bizánc hatalmas bronz kapuja a
muszlimok előtt. Mert az esemény egyik főszereplőjét és jelképét, a Dalmát
Munkásegylet zászlaját vitték az alkalmi zászlóvivők. Ezután indult a menet
a Hild lépcsőn a Városház térre. Az új koreográfia szerint,-régi nem volt-
itt már várta őket János bátyám a legidősebb dalmát, oldalán a legkisebb
Kisanyik fiúval, hogy Kriaszter Attila kulturházigazgató beintésére elkezdjék
az invitációt. Mint tudjuk, legalább is azok, akik rendesen jártak foximaxira,
hogy az invitáció, invitatio=meghívás, felhívás, felszólítás, ismert: az
invitatio, onis, nn. [invito] 1) meghivás, hospitis, alicuius in Epirum.
Küln. poharazásra való meghivás; innen vendégeskedés, megvendéglés. 2) átvitt
értelemben felkérés, felszólítás, ad dolendum is, a szentendrei hegyi dalmátok
ősi szokása 2007 óta, hagyományteremtő célzattal. Szóval Jani bátyánk, megvárva
a zászló érkezését és azt, hogy a polgármester és kedves felesége kifáradjon
a Városháza erkélyére, ékes szamárhegyi dalmát nyelven felkérte a nobilitást,
nyissa meg az Ivanda-, pontosabban a 49. Szentendrei nyarat. A polgármester
megértve szavait, illetve a fiú magyarul is elmondott a mondandót, tulajdonképpen
nagy meglepetést nem okozva, megnyitotta, pontosabban elfogadta az invitációt.
Itt bocsásson meg az olvasó, hogy nem pontosan idézem a város első emberének
szavait, de hát lényege mondandójának ez volt.
Innen indult menet a Fő térre, ahol már nagyobb érdeklődő tömeg várta a
zászlót és a nobilitásokat. A menetben szépen felöltözött hölgyek és sötét
öltönyös urak, városunk színe virága vonult, mint annak idején 1921. júniusában
amikor " Szentendre rt. város képviselő-testülete Csernok János bíboros
hercegprímás őeminenciáját városunkba történő érkezése alkalmából, díszes
keretek között fogadta.”
|
Visko
Haladic starigradi polgármester intejút ad. |
A program
gazdag volt, mint egy XIV. Lajos korabeli ünnepség, fúvósok Kaskatból és
Szentendréről, táncosok Mohácsról és az egyházi énekeket éneklő Agusta Senoa
kórus. Beszélt két horvátországi polgármester, közülük az egyik Visko Haladic
Stari Grad, Szentendre testvérvárosnak polgármestere, ( a legjobb szöveget
ő mondta) volt kisebb prédikáció Keresztelő Szent Jánosról egy szentendrei
ferences atya előadásában. Szóval, széleskörű volt a felhozatal, mint egy
olasz városka védszentjének ünnepén, sok tánccal, énekkel, zenével. Frankovitss
Katalin az Új Kultúrház nemzetközi kapcsolatainak vezetője igazán kitett
magáért, gazdag programot hozott Szentendrére, még olyanokat is, mint gyermek
és ifjúsági táncosok dodolázása. Szóval, új helyszínen és köntösben, a Fő
téren tegnap este megnyílt a 49. Szentendrei Nyár, Ivandan/2. Panasz nem
lehet a nyitóra, legfeljebb arra, hogy megint nem sikerült kellő számban
mozgósítani a szentendreieket. Mert művészt, értelmiségit alig láttam és
japán is több volt, mint pismányi. De hát ilyen műfaj ez a Szentendre, nem
könnyű megmozdítani. De ne legyünk türelmetlenek, majd jövő pénteken. Akkor
bizonyosan telt ház lesz a Skanzen nézőterén, mert régi kedvelt vendég lép
fel, Boban Markovic.
|
|
a lap tetjére |