főoldalra
IVAN DAN/2
Annyian voltak tegnap estefelé a szentendrei fő téren, mint amikor a hetvenes években pacal érkezett a húsboltba. Mindenki, de főképpen a szervezők elégedett lehetnek, jól sikerült a Ivandan/2, az antré, a Szentendrei Nyár 49. megnyitója. A színházba járók jól ismerik, „ Az erőtlen antré fél bukás.” De ez és itt, nem így történt. Igaz kissé szocreálra vette az eseményt az Új Kultúrház, mert a sikert nem bízták a véletlenre. Úgy állították össze a programot, hogy a közel kétszázötven fellépő és protokol-ember már elve biztosította a tömeget, ehhez társult még az a negyvenöt szentendrei- ennyit sikerült azonosítanom- és ugyanennyi főtéri bámészkodó turista. Így fél-térrel, nagy hanggal és sok mozgással kissé elnyúlóan ment le a nyitó. Megújult és sok látványos elemmel is bővült a 49. Ivandan, mint ahogy azt, a város új kapcsolata, a kvarner öbölbeli Kastav városka polgármestere oly szellemesen aposztrofált. No, de vissza történetünk elejére. Az esemény a dalmát zászló kihozatalával kezdődött. De mint hírlik az induláskor a szentendrei köznyelvben csak felső templomnak, becsületes nevén Keresztelő Szent János templomnak nevezett intézmény kapuja csak lassan, kisebb erőlködés után nyílt meg, adta meg magát a zászlóvivőknek, miként tette azt Bizánc hatalmas bronz kapuja a muszlimok előtt. Mert az esemény egyik főszereplőjét és jelképét, a Dalmát Munkásegylet zászlaját vitték az alkalmi zászlóvivők. Ezután indult a menet a Hild lépcsőn a Városház térre. Az új koreográfia szerint,-régi nem volt- itt már várta őket János bátyám a legidősebb dalmát, oldalán a legkisebb Kisanyik fiúval, hogy Kriaszter Attila kulturházigazgató beintésére elkezdjék az invitációt. Mint tudjuk, legalább is azok, akik rendesen jártak foximaxira, hogy az invitáció, invitatio=meghívás, felhívás, felszólítás, ismert: az invitatio, onis, nn. [invito] 1) meghivás, hospitis, alicuius in Epirum. Küln. poharazásra való meghivás; innen vendégeskedés, megvendéglés. 2) átvitt értelemben felkérés, felszólítás, ad dolendum is, a szentendrei hegyi dalmátok ősi szokása 2007 óta, hagyományteremtő célzattal. Szóval Jani bátyánk, megvárva a zászló érkezését és azt, hogy a polgármester és kedves felesége kifáradjon a Városháza erkélyére, ékes szamárhegyi dalmát nyelven felkérte a nobilitást, nyissa meg az Ivanda-, pontosabban a 49. Szentendrei nyarat. A polgármester megértve szavait, illetve a fiú magyarul is elmondott a mondandót, tulajdonképpen nagy meglepetést nem okozva, megnyitotta, pontosabban elfogadta az invitációt. Itt bocsásson meg az olvasó, hogy nem pontosan idézem a város első emberének szavait, de hát lényege mondandójának ez volt. Innen indult menet a Fő térre, ahol már nagyobb érdeklődő tömeg várta a zászlót és a nobilitásokat. A menetben szépen felöltözött hölgyek és sötét öltönyös urak, városunk színe virága vonult, mint annak idején 1921. júniusában amikor " Szentendre rt. város képviselő-testülete Csernok János bíboros hercegprímás őeminenciáját városunkba történő érkezése alkalmából, díszes keretek között fogadta.” Visko Haladic starigradi polgármester intejút ad. A program gazdag volt, mint egy XIV. Lajos korabeli ünnepség, fúvósok Kaskatból és Szentendréről, táncosok Mohácsról és az egyházi énekeket éneklő Agusta Senoa kórus. Beszélt két horvátországi polgármester, közülük az egyik Visko Haladic Stari Grad, Szentendre testvérvárosnak polgármestere, ( a legjobb szöveget ő mondta) volt kisebb prédikáció Keresztelő Szent Jánosról egy szentendrei ferences atya előadásában. Szóval, széleskörű volt a felhozatal, mint egy olasz városka védszentjének ünnepén, sok tánccal, énekkel, zenével. Frankovitss Katalin az Új Kultúrház nemzetközi kapcsolatainak vezetője igazán kitett magáért, gazdag programot hozott Szentendrére, még olyanokat is, mint gyermek és ifjúsági táncosok dodolázása. Szóval, új helyszínen és köntösben, a Fő téren tegnap este megnyílt a 49. Szentendrei Nyár, Ivandan/2. Panasz nem lehet a nyitóra, legfeljebb arra, hogy megint nem sikerült kellő számban mozgósítani a szentendreieket. Mert művészt, értelmiségit alig láttam és japán is több volt, mint pismányi. De hát ilyen műfaj ez a Szentendre, nem könnyű megmozdítani. De ne legyünk türelmetlenek, majd jövő pénteken. Akkor bizonyosan telt ház lesz a Skanzen nézőterén, mert régi kedvelt vendég lép fel, Boban Markovic.		a lap tetjére