2004.
március 1. /2/
A Baranyából származó
Deli Antal rövid pécsi diákoskodás után,
festõi tehetségének kibontakoztatására
egyéb elérhetõ lehetõség híján
szobafestõinasnak állt Dombóvárott. 17 évesen
korától Budapesten szobafestõként kereste
a kenyerét, de minden szabad idejét könyvtárakban,
múzeumokban töltötte. 1907-11 között az Oroszlán
utcai Iparrajziskolában, majd 1911-14 között a Képzõmûvészeti
Fõiskolán Ferenczy Károly növendékeként
végezte tanulmányait. 1914 nyarán mestere személyes
meghívására, a fõiskola ösztöndíjával
Nagybányán dolgozott. Itt találkozott késõbbi
feleségével, a szintén festõ Bacher Rózsival.
Diákéveit az elsõ világháború
szakította félbe, s a négy évet katonaként
harctereken szolgálta végig. 1918-ban újra beiratkozott
a Képzõmûvészeti Fõiskolára,
ahol tanulmányait Réti István növendékeként
1921-ben fejezte be. Ezután gróf Batthyány Gyula
vendégeként kollégáival együtt a bicskei
mûvésztelepen dolgozott. A telep alkotóinak gyûjteményes
kiállítását 1922-ben
a Nemzeti Szalonban mutatták be. Deli ekkor már másodízben
nyerte meg a Szinyei Társaság ösztöndíját,
aminek segítségével még ugyanebben az évben
Münchenbe utazott. 1924-ben ismét Nagybányán
járt, majd Jándi Dáviddal és Korda Vincével
rendezett közös kiállítást Kolozsvárott
és Nagyváradon.
|
|
2A
huszas évek közepén készült mûvei
elsõsorban a Szõnyi István nevével fémjelezhetõ
neoklasszicizmus irányvonalába sorolhatók. 1925-ben
Párizsban, 1926-ban Itáliában járt tanulmányúton.
Nyugat 1927 így ír róla
."A
Nemzeti Szalon 55. csoportkiállításán mutatta
be a Deli-házaspár újabb munkásságát.
Deli Antal tehetsége legjavát most kisebb tájfestményeiben
adja. Meleg derû és élénk színek jellemzik
ezeket a friss meglátású olaszországi emlékeket.
Deliné Bacher Rózsi két év elõtt
meglepett kompozíciói robusztus férfias erejével.
Nõi festõinkre jellemzõ ez a nagystílû
nekiugrás, mely után majdnem mindig elbágyadás
következik be. Ez az elbágyadás Bacher Rózsinál
sem maradt el. "Hálóhúzói"-nak
feszült dinamikája nincs kellõképpen átéltetve.
Igen szerencsés azonban egynéhány kikötõtája,
melynek egyszerübb és természetközelibb kompozíciója
jó keret az életörömös színek számára.
Zsótér Ákos immár évek óta
ígéri érdekes tehetsége kifejlését,
és a mostani kiállításán is még
csak ígéri; biztos iránya még ma sincs.
Néhai Teuchert Károly hagyatéka is szerepelt e
kiállításon. Tájfestészete sok finom
érzékrõl tanuskodik"
Deli a harmincas évek elejétõl rendszeresen felkereste
Szentendrét, Barcsay Jenõ meghívását
követõen 1937-ben a Szentendrei Festõk Társaságának
tagja lett, és Szentendrén telepedett le. Életmûvének
1937-tõl 1947/48-ig terjedõ, középsõ
szakaszában tájképeinek és csendéleteinek
motívumait feszes szerkezeti rendbe tömörítette,
formavilágát Barcsay ábrázolásmódjával
rokonítható monumentalitás jellemezte. Munkásságának
harmadik, s egyben utolsó periódusában mûveit
nem annyira a konstruktivitás, mint a tömbszerû formaképzést
a posztimpresszionista látványfestészet eredményeivel
ötvözõ, oldottabb megfogalmazás határozta
meg.
Egyre világosabb tónusú és egyre színesebbé
váló pasztell- és olajképei a szentendrei
utca hétköznapjaiból merítették életképi
témáikat. Mûveit a szentendrei Ferenczy Múzeum
mellett a Magyar Nemzeti Galéria és a kaposvári
Rippl-Rónai Múzeum képzõmûvészeti
gyûjteményei õrzik.
.
|