Deli Antal halálának 44. évfordulója

2004. március 1. /2/

 
 

A Baranyából származó Deli Antal rövid pécsi diákoskodás után, festõi tehetségének kibontakoztatására egyéb elérhetõ lehetõség híján szobafestõinasnak állt Dombóvárott. 17 évesen korától Budapesten szobafestõként kereste a kenyerét, de minden szabad idejét könyvtárakban, múzeumokban töltötte. 1907-11 között az Oroszlán utcai Iparrajziskolában, majd 1911-14 között a Képzõmûvészeti Fõiskolán Ferenczy Károly növendékeként végezte tanulmányait. 1914 nyarán mestere személyes meghívására, a fõiskola ösztöndíjával Nagybányán dolgozott. Itt találkozott késõbbi feleségével, a szintén festõ Bacher Rózsival. Diákéveit az elsõ világháború szakította félbe, s a négy évet katonaként harctereken szolgálta végig. 1918-ban újra beiratkozott a Képzõmûvészeti Fõiskolára, ahol tanulmányait Réti István növendékeként 1921-ben fejezte be. Ezután gróf Batthyány Gyula vendégeként kollégáival együtt a bicskei mûvésztelepen dolgozott. A telep alkotóinak gyûjteményes kiállítását 1922-ben
a Nemzeti Szalonban mutatták be. Deli ekkor már másodízben nyerte meg a Szinyei Társaság ösztöndíját, aminek segítségével még ugyanebben az évben Münchenbe utazott. 1924-ben ismét Nagybányán járt, majd Jándi Dáviddal és Korda Vincével rendezett közös kiállítást Kolozsvárott
és Nagyváradon.

Elõzõ oldal

 

2A huszas évek közepén készült mûvei elsõsorban a Szõnyi István nevével fémjelezhetõ neoklasszicizmus irányvonalába sorolhatók. 1925-ben Párizsban, 1926-ban Itáliában járt tanulmányúton.
Nyugat 1927 így ír róla
."A Nemzeti Szalon 55. csoportkiállításán mutatta be a Deli-házaspár újabb munkásságát. Deli Antal tehetsége legjavát most kisebb tájfestményeiben adja. Meleg derû és élénk színek jellemzik ezeket a friss meglátású olaszországi emlékeket. Deliné Bacher Rózsi két év elõtt meglepett kompozíciói robusztus férfias erejével. Nõi festõinkre jellemzõ ez a nagystílû nekiugrás, mely után majdnem mindig elbágyadás következik be. Ez az elbágyadás Bacher Rózsinál sem maradt el. "Hálóhúzói"-nak feszült dinamikája nincs kellõképpen átéltetve. Igen szerencsés azonban egynéhány kikötõtája, melynek egyszerübb és természetközelibb kompozíciója jó keret az életörömös színek számára. Zsótér Ákos immár évek óta ígéri érdekes tehetsége kifejlését, és a mostani kiállításán is még csak ígéri; biztos iránya még ma sincs. Néhai Teuchert Károly hagyatéka is szerepelt e kiállításon. Tájfestészete sok finom érzékrõl tanuskodik"

Deli a harmincas évek elejétõl rendszeresen felkereste Szentendrét, Barcsay Jenõ meghívását követõen 1937-ben a Szentendrei Festõk Társaságának tagja lett, és Szentendrén telepedett le. Életmûvének 1937-tõl 1947/48-ig terjedõ, középsõ szakaszában tájképeinek és csendéleteinek motívumait feszes szerkezeti rendbe tömörítette, formavilágát Barcsay ábrázolásmódjával rokonítható monumentalitás jellemezte. Munkásságának
harmadik, s egyben utolsó periódusában mûveit nem annyira a konstruktivitás, mint a tömbszerû formaképzést a posztimpresszionista látványfestészet eredményeivel ötvözõ, oldottabb megfogalmazás határozta meg.
Egyre világosabb tónusú és egyre színesebbé váló pasztell- és olajképei a szentendrei utca hétköznapjaiból merítették életképi témáikat. Mûveit a szentendrei Ferenczy Múzeum mellett a Magyar Nemzeti Galéria és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum képzõmûvészeti gyûjteményei õrzik.
.