Öltözet, a Szentendrei szüreti mulatságban
   
     
 
A szentendrei szüreti mulatságok századfordulóig gyakorolt formájának felelevenítése kapcsán kutattam a szentendrei népviseletet. De szinte semmit sem találtam már, legfeljebb egy-egy történetet, fényképet, amelyről következtetni lehet a szamárhegyiek korábbi öltözetére. Az első világháború végére szinte teljesen eltűnt Szentendréről a népviselet. Talán csak a tót fiúk széles karimájú kalapjai azok, amelyek még emlékeztettek a korábbi szentendrei népviseletre, amelyeket még századforduló utáni fotókon is láthatunk. A szerbek tovább őrizték díszes ruhájukat, de ők sem hordták már -jó okuk volt rá- az első világháború után. Ezeket a ruhadarabokat a szegénység és városiasodás véglegesen a sifonérba, ládába, majd az enyészetbe rakatta. Pedig színes és tarka lehetet valamikor szentendrei köznép viselete a filoxérajárváőny előtti időkben.Legalább is erről meséltek nagyapáink. Néhány ruhadarab még az ötvenes évekig is
   
 
   
megmaradt. A fejfedőnek használt, valamikor szinte minden férfi által hordott fez, a hegyi dalmát férfiak viseltének fontos elem volt. A budai várban szolgáló bosnyák katonáktól vásárolták, vagy cserélték, és sok szamárhegyi dalmát férfi fején ott díszelgett. Kevesen gondolnák, hogy ezeket nem Dalmáciában, hanem csehországi Husinecben készítették a Kund K katonái részére. Életre szóló élményem, hogy 1966-ban, amikor először jártam az akkori Jugoszláviában, Mostarban a híres Neretva híd nyugati oldalán lévő kávézóban, olyan öreg bosnyákkal ismerkedtem meg a Visegradskaja kafija-ban, aki még a Budai várban volt katona. Olyan
   
 
   
szavakat emlegetett, mint a lánchidmoszt, Buda, és áradozott Magyarországról, Budapestről, ő is mesélt a fez-ügyletről.
A hegyi dalmát adatközlők is csak néhány viseleti darabról emlékeznek meg. Ilyen az övnek használt kendő a torba-nak nevezett ruhadarab, a díszes posztómellény, "A régies pruszlikok, lajbik mélyen kivágottak voltak.... A mell alá ívelten szabott elejtalálkozás pedig törökös, balkáni hatásra mutat, ilyen a bosnyák, horvát asszonyok pruszlikja." is. Ezeknek a mellényeknek a szabása még a nők esetében is inkább a férfimellényekéhez hasonlít… jobbára posztóból (ünnepre finomabb anyagból) varrták őket. A Hunkadombon, (Várkonyi utca és Csóka utca
   
 
   
által határolt terület keleti része) vagy Cerovankan kapartak római ezüstpénzeket, ezeket használták ezüstgombnak a mellényekhez.
A nők sokáig őrizték a gallérként korábban viselt velencei-csipkéket (pagi), amelyek aztán a menyasszonyi ruhákra kerültek, hogy végül a molyok kedvenc falatjaiként végezzék, valamelyik ládában.
A kutakodás során arra jutottam, hogy a felvonulásban a szekereken felvonuló dalmátok ruházta ilyen volt. A pudar (csősz), aki az egész felvonulás mestere, vőfélye, bőrmellényt és fezt hordott, ritkábban kucsmát. A szüretelő lányok pruszlikban és mellényben, és a férfiak fezben és ezüstgombos mellényben voltak.
A szerb kereskedők díszes szerb viseletben, hintón ülve vonultak. Útvonaluk. Dézsma háztól a Fő térig tartott. A mulatság a Duna parton volt.
 
 
 
 
Előző oldal  
Tovább