Bizonyosan igaz az állítás, bár én tanúja voltam annak az eseménynek, amikor rendőr jelent meg a Vujicsics téren a rendezőt keresve és kijelentette, azonnal abbahagyni. Még szerencse, hogy ott volt vagy tucatnyi önkormányzati képviselő, az akkori polgármesterestül és hosszú huzavona után meggyőzték a közeget, hogy ez marhaság, mert egyrészt, van érvényes engedély a rendezvényre, másrészt, meg akármilyen magas helyről is jött az ukáz hülyeség, ilyet tenni ezer emberrel. Szóval, nekem ott az a hangulatos tér jobban Vujicsics és Söndörgő volt, mint ez, az egyébként általam is nagyon szeretett Postás. Már csak azért is, mert talán harminc éve, amikor a televízióban először láttam Vujicsics Együttes felvételt, éppen a templomdombról adták, háttérben a várossal. S azóta is, vagy ötvenszer olyan klippet, amelyben a város barokk tornyait, panorámáját, hangulatos utcáit mutatják és közben alatta valamelyik Vujicsics szám megy.

No, de mindegy, úgy látszik ez csak nekem tartozik össze és igaz is, a fesztivál valóban kinőtte a régi teret, legalább kettőn lehetne tartani. A rossznyelvek szerint azonban, sokkal inkább arról van szó, hogy a szamárhegyi választók egy csoportja, - én is láttam ilyen típusú petíciót, - akik a mai polgármester elsőszámú támogatói, nem tűrik maguk körül a hangos zenebonát. S ez már többedszer gond, hisz az idei performance fesztivál alkalmával is így volt, amiről K.A. városi fő rendezvényszervező és médiamogul, a Szentendre éjjel-nappal nyitva szülőatyja nyilatkozza a Szentendre és Vidéke újság ma utcára került győzelmi jelentés-számában: "Minden nagy rendezvénnyel kapcsolatban vannak lakossági panaszok, a Performance Fesztivál fellépői és közönsége éjjel egy után egy kicsit hangosabb volt, ez a környéken élőket zavarta. A tanulság, hogy a lakókat még jobban be kell vonni a szervezésbe, az információkat meg kell osztani velük, hogy mindannyian megértsék, néhány formabontó éjszaka is kellhet ahhoz, hogy Szentendre megtartsa azt a különleges, mediterrán vonzerejét, amely népszerűvé tette az ország határain belül és kívül.
Mit csinálna másképp, ha újrakezdhetné a szervezést? - Semmit."

Úgy látszik, ebben egyetértünk, legalább is a többnapos programok ügyében. Mert hát, ha kiebrudaljuk a hangulatos óvárosi utcákról a programokat, koncerteket, színházat, mert hangos, nyüzsgős, akkor csak a csendes, de giccses és valóban délután hat órakor bezáró butikok maradnak. Az meg ugyebár éppen ellenkezője, annak bizonyos elképzelésnek, ami ebben az évben csak "Háromnapos éjszakai művészi forgatag" volt és ami "- Ha rajtunk, idei szervezőkön múlik, jövőre egy hétig maradunk éjjel-nappal nyitva szívünkben és az utcákon." Szóval, ezt a tervet nem lesz könnyű megvalósítani, mert ha a forgatagot a Postáson értjük, éppen az egyik meghatározó dolog, a városi enteriör veszik majd el. Azt pedig könnyű belátni, bármilyen kellemes helyszín is ez, nem az a hely, amiért Budapestről áradat indul majd és érdemes hajókat indítani, 70 000-ért darabját, mert úgy járhatunk, mint záráskor, hogy néhány utas lesz csak.

Hét óra múlt, beindult a fesztivál, már vagy ezren vagyunk a sátrakkal, színpaddal körbevett füves téren, hallgatjuk a Vujicsics együttest. Eredics Gábor éppen arról beszél, hogy lehet, hogy 2007-ben az akadémia tanszéket indít itt Szentendrén. Belegondolok, de jó is lenne. Sötétedik és Postáson semmi térvilágítás, telihold sincs, a színpad és a néhány lámpa fénye csak pislákoló gyertyának tűnik, festi feketére a hatalmas masszának látszó tömeget. Szerencsénk van, jó az idő, kellemes a hangulat. A sötét bicikliúton botorkálunk a város fényei irányába. Előttünk Szentendre óvárosa megvilágított tornyai magasodnak az ég felé. Eszembe jut, valószínű, akik ezt a helyet ajánlották, soha sem voltak még este itt.