Kiránduló lányok a harmincas években a mai Skanzen területén

Kedves uram megígértem, hogy szólok - a hangsúlyon átüt egy leheletnyi csípősség, mint a jól paprikázott ételnél amelynek szaftja vékonyan és selymesen vonja be a falatot- Ha még emlékezik rá, azt ígértem, hogy amikor a kormány dönt pályázatunkról szívesen állok rendelkezésedre, hangzik a vonal túlsó végéről. Dr. Cseri Miklós az a Skanzen ( hivatalos nevén a Szabadtéri Néprajzi Múzeum) főigazgatója, akinek baritonját az első hangra felismerem.

Az egyik tévé állomás később: „ Aki nem figyeli a belpolitikai történéseket az is tudja, hogy a 2007-re és 2008-ra vonatkozó akciótervekről és az ezekben foglalt kiemelt, egyedi támogatású projektekről július 25-én határozott a kabinet a Budavári Palotában tartott ülésén. S hogy éppen itt tanácskoztak, már az sem volt véletlen.
A következő másfél évre jutó 2800 milliárd forintnyi uniós pénzből a most kiválasztott 271 projekt több mint 500 milliárdnyi támogatást kaphat. A következő fél évben 191 projekt gazdájával köthetnek támogatási szerződést, majd a későbbiekben további nyolcvanéval. Utóbbiak esetében úgy látták a szakértők és a kormány is, hogy jó, támogatandó a terv, de még dolgozni kell rajta - ezekről novemberben dönthetnek. A most eldöntött kiemelt fejlesztések között vannak nemzeti jelentőségű beruházások, vannak országos humán programok és összesen 123 útépítés megvalósítását is támogatja a kormány 882 km hosszban, 49,3 milliárd forintért.
Közép-Magyarországi Régió Pest megye Szentendre SKANZEN ÖRÖKSÉG PROGRAM (SÖP) Feltétel: a támogatási intenzitás legfeljebb 85% lehet.
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (SzNM) Magyarország népi építészetét, lakáskultúráját és életmódját mutatja be eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák megjelenítésével, a XVIII. század második felétől az első világháborúig terjedő időszakot leképezve. A több mint 350 építmény múzeumba telepítésével, 9 épületcsoportba, tájegységbe rendezésével, világszinten egyedülálló teljes panorámát tud bemutatni Magyarország adott korbeli képéről. A tervezett fejlesztéssel elkészül az SZNM tudományos terv szerinti következő — Észak-magyarországi falu — tájegysége, és az Alföldi mezőváros tájegység is tovább bővül egy műemlék Vasútállomás épülettel. Az örökségvédelmi beruházások mellett, közösségi infrastruktúra fejlesztésként, belső közlekedtetést segítő, korhű ún. Skanzenvasút is épül. A korszerű Nyilvános Muzeológiai Műhely megépítésével pedig a múzeumi háttérmunka kerül bemutatásra a nagyközönség előtt, amely lehetővé teszi a nyilvános műhely, interaktív látványraktár és új oktatási színhely szinergiájának kamatoztatását.

A megbeszélt randevún a múzeumban új irodaépületében vagyunk, dr. Cseri irodájában beszélgetünk. A kilátás fenségesen szentendrei. Szemben a pismányi hegyoldal, a piros tetők kibukkannak a hegyet beborító zöld takaróból.

Azt terveztük ide az új irodaépület, galéria és látványtár mellé kerül a vasútállomás, az új bejárat, amelyben jegypénztár és információ is lesz - földalatti részében korszerű kiszolgáló helyiségekkel, olyanokkal amelyek ma már egy európai múzeumhoz hozzátartoznak, mint a múzeumi üzletek, kávézó, mellékhelyiségek stb. Az új bejárattal megoldódik a parkoló problémája is. Arra is számítunk, hogy 2009 áprilisa után, amikorra felépül, megteremtődnek a téli nyitva tartás feltételei is.

Eszembe ötlik, miközben az erkélyről nézzük a tájat, hogy nem akármi két milliárdot elkölteni, ennyi pénz gazdájának lenni. Mert életek telnek el és csak keveseknek adatik meg, hogy valaki ilyen méretű kulturális beruházás gazdája, felelőse és ami ennél sokkal fontosabb vagy mondjuk ki, és így felemelőbb is, programjának megálmodója és az álom megvalósítója is lehessen. Hát bizony így már bizonyosság dr. Cseri főigazgatósága eltörölhetetlen nyomot hagy a skanzenen.

E tervezett skanzen-fejlesztés álom méretű, mind annak jellegét, mind a beruházás nagyságát tekintve. A kisebbik dolog, bár nem elhanyagolható a közvetlen és tágabb környezetre gyakorol hatása. Erről dr. Cseri így fogalmaz:

- A fejlesztési program részeként elkészült hatástanulmány szerint háromszázezer, illetve ennél több látogatóval számolunk évente. Ez két dolog miatt sem lehet közömbös a város számára. Egyrészt, mert ez több mint háromszázezer potenciális kirándulót, vásárlót jelenthet Szentendrének is, másrészt, ez a háromszázezer ember valamilyen járművel autóval, autóbusszal, de el fog majd jutni a skanzenbe és vissza.

Ha belegondolunk abba, micsoda forgalom szokott lenni itt évente tíz, tizenegy alkalommal, amikor kiemelt rendezvényei vannak a múzeumnak, olyanok mint a Szent Márton Újborfesztivál és libator, stb., szóval, amikor a múzeum begyújtja rakétáit és tömeges programot szervez, hát bizony egyharmadosnál nagyobb látogatószám növekedésnél van mire felkészülni. Magam e becslést visszafogottnak ítélem meg, mert úgy vélem, ennél nagyobb vonzás van a fejlesztésben. Ugyanis a Ganz-Jendrassik motorvonat amely Magyarország első, 1916 óta működő csodás kis motorvonata volt. Amelyből már csak öt példány létezik - kettő a Magyar Vasúttörténeti Parkban látható – s amely tizenkét méter hosszú, s négy méter széles. 2,4 kilométer hosszú, normál nyomtávon egy pár sínen közlekedik majd, olyan újdonsága és állandó attrakciója lesz a múzeumnak, amiért, csak magáért egy kis vonatozásért is érdemes kijönni majd a gyerekkel.

-Természetesen, a vonat egy-az egyben az eredeti, mégis bizonyos szükséges nem látható változtatásokat elvégeztetünk rajta. Környezetkímélő, ún. zöld motorja lesz, amely révén kevesebb káros anyagot bocsát majd ki, mint egy nagyobb teljesítményű személyautó. A mai technológiának és környezetvédelmi előírásoknak megfelelően zajterhelése akkora lesz a működő vonatnak, hogy a környéken lakók jószerivel érzékelni sem fogják.
A síneket általában a talajba süllyesztjük, csak néhol lesz töltés, csak ott, ahol azt a talajadottságok megkívánják. A vasútnak négy megállója lesz, de érinti majd az összes tájegységet, így a látogató teljes képet kaphat a múzeumról. A megállókban hidraulikus emelőberendezés segíti a fel és leszállni kívánó mozgássérülteket és a babakocsival utazókat.

Aki a nyugis Sztaravodán, vagy a pismányi hegyoldalon vett magának telket, épített házat, szomszédbosszantó palotácskát, arra is számíthat, hogy majd évi egyharmaddal több turista jön, megy, ficereg, kavircol és bámészkodik, nézelődik, beszélget, sétál, keresi az elkeveredett gyereket, eteti a mangalicát és bőg szürke marhának itt 2010-től. Egyéb elfoglaltságairól, mint az autóba szállása és az indulás, ajtócsapkodással, veszekedéssel nem is beszélve.
Tényleg miért kell ekkorának lenni a Skanzennek, másutt is ekkora szabadtéri múzeumok vannak, nem lett volna jobb ha megmaradt volna csendes kis falumúzeumnak, aminek szánták valamikor?

- Bizonyosan tudod, én most a szabadtéri néprajzi múzeumok szövetségének európai elnöke is vagyok és Stockholmban tavasszal egy konferenciát rendeztünk több mint százharminc résztvevővel. Ezen hangzott el és derült ki számomra is jól érzékelhetően, hogy mekkora bummja van most a skanzeneknek Európában. Hogy világosan lásd, - egyébként ezt az adatot gyakran ismertetem, mert jól szemlélteti miről is beszélek- 2004-ben Európa huszonöt tagországában több mint 500 millió volt a múzeumlátogatók száma és ennek 33,2 %-a a skanzeneket látogatta meg. Olyanokat köröztünk le, mint a Prado, Louvre, British Múzeum, stb. amelyek 6, 8,10,12 milliós látogatót vonzanak egy évben.

Szóval igaz, hogy ma már a skanzenek nem csupán vasárnap délutáni, csendes kiránduló és szunyókáló helyek, hanem a huszonegyedik század iparának a turizmusnak mozdonyai. Ha meg ez így van és Szentendre is erre az iparra kívánja építi jövőjét ( bár a Skanzenről egyetlen szó sincs a Dumtsa tervben) érdemes ennek a kosaras méretű pasinak, minden szavára odafigyelni. Bár elismerem nem könnyű ember, nyakas, kemény és időnként jellempróbálóan következetes.

Régóta mondom, immáron a harmadik polgármesternek, hogy ha nem tudunk kidolgozni olyan típusú integrációs programot, amelyben a Szamárhegy, Skanzen, Fő tér, lakótelep, egymáshoz kapcsolhatóak, buták vagyunk. Csináljunk egy Szentendre idegenforgalmi csomagot, amelyben galéria és skanzen, akár majd vonatjeggyel is, vendéglő és városnéző séta is benne van. Helyette inkább azt érzékelem időnként, mintha a városban csak vetélytársat látnának bennünk és nem vennének komolyan bennünket. Pedig mi azt látjuk, szükséges, sőt gyümölcsöző is lehetne az értelmes, egymás érdekeit kölcsönösen figyelembe vevő, egymás értékeit tisztelő együttműködés.

Megértem a főigazgatót, mert emlékezem arra is, hogyan futott értelemtelenül zátonyra, még Kállay Péter polgármestersége idején a közösen felépítendő tűzoltóság dolga. Pedig az ügyön Szentendre tízmilliókat nyerhetett volna. No, de ez régen volt, most meg uniós százmilliókról van szó, tényleg hogyan lehetne az együttműködésbe életet lehelni?

Van együttműködés, gondolj csak a minapi, a város által elfogadott területcserére, arra hogy minden városi megkeresésére reagálunk, és ha tudunk, kapcsolódunk a programokhoz. De például, itt az egyik régi ajánlatunk, a volt Taller ház a Bogdányi utca és Malom utca sarkán lévő épületünk közös hasznosításának dolga. Szakmérnökeink, megkutatták elkészítették a tervet. Ide költözhetne a tourinform (a szentendrei turizmus legforgalmasabb helyére, a Bogdányi utca közepére) és mi is nyithatnánk egy irodát, ahol prospektust, felvilágosítást, esetleg jegyet is vásárolhatnának a Skanzenbe igyekvők. Azt kértük csupán, hogy a tetőtérben kialakíthassunk néhány helyiséget vendégeink és más múzeumban dolgozó kollégáink számára szentendrei tartózkodásukhoz. Mi részünkről a pénz rendelkezésre áll, a város ajánlatát várjuk.

A minap hallottam, nem is akárkinek szájából, hogy nem a Gödöllői kastélyprogram vagy a Skanzen fejlesztése fontos a Központi régióban, sokkal inkább a Kistarcsai kórház és más beruházásé. Másrészt arról is hallani a városban, hogy azért nem nyerhetett Szentendre, mert a Skanzennek kellett nyernie.

Igaz, ami igaz, nem sajnáltuk sem a pénzt, sem az időt, sem a munkát, sőt kapcsolatainkat sem, hogy jó pályázatot készítsünk. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhetjük, hogy nyertünk, no meg annak is, hogy európai méretekben – a Szabadtéri Néprajzi Múzeum közép és Kelet Európa legnagyobb, területét és építményeinek számát tekintve egész kontinens elsők közötti skanzenje. - S ami, talán ennél is fontosabb, olyan intézmény, ahova a szakma már nem nem sajnálkozni, hanem tanulni jön olyan helyekről is, mint a valamikori skanzen-nagyhatalom Észak Európai országok vagy Németország. Arra pedig természetesen számítottunk, hogy lesznek irigyeink is, de nem ez foglalkoztat bennünket, hanem sokkal inkább az, hogy határidőre és jól megépítsük a palócvidék, Észak-magyarországi falu tájegységet, az ún. önreflexív múzeumi műhelyünket, amelyben a látogatók "testközelbe" kerülhetnek traktorokkal, kombájnokkal, cséplőgépekkel, présekkel, szekereket és nem utolsó sorban a korábban említett vasutat és új főbejáratot, a mezőhegyesi vasútállomás épületének mását.

Szóval a Skanzen a kultúra területén olyan, mint a nemzetközi sportéletben magyar kajak kenu, vagy vízilabda válogatott. No én azt gondolom, a felesleges, oktalan és megalapozatlan féltékenykedés helyett a város jól tenné ha már jövő héten ajánlatot tenne a főigazgatónak, kezdjük el további terveink összehangolását, minél előbb készítsünk olyan közös programot, amelyben a városfejlesztés és az idegenforgalom területén kiaknázzuk az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Mert ha rajtam múlna én a skanzennel közös projekttel pályáznék városfejlesztési célokra is és elfelejtenék néhány korábbi, mára láthatóan haldokló városfejlesztési ötletet. Mert még mindig jobb a keményfejű Kemény Dénessel felkészíteni a harmadosztályú vízilabda csapatot, mint az úszni sem tudó fűtő Józsi bácsira bízni azt.