főoldalra  
   
JAVASLATOK
    
   
Józsi bácsi nem csak panaszokat, javaslatokat mondott el,
de még versbe is szedte.
Amikor ma délben Jeles Anti utolsóként betoppant a Dézsmaházba, már csak hárman beszélgettünk Jani bácsival és Katival szokásos dolgainkról. Szóval, megvolt. Rendben megtartottam ma délelőtt a kötelező választói találkozót, amit minden jelöltnek fel kell kínálnia, meg kell tartania. Ez az a bizonyos kötelező kür, olyan, mint műkorcsolyában a kötelező iskola-gyakorlatok, ami egyébként is csak azt érdekeli, aki mindenen ott van amiben jég meg korcsolya van. Nos, az ilyen találkozó is hasonló, mert lehet majd rá hivatkozni, meg írni róla. Most én is ezt teszem. De nem azért, hogy eldicsekedjek, hogy százhuszan jöttek el a Dézsma házba, mert úgysem hinné el senki, hisz negyvennél több ember nem is fér el.
Amit szóba kívánok hozni az a lakosok által elmondottak, mert hát a képviselőnek, jelöltnek, akár tetszik akár nem, rá tartozik, vagy sem, úgyis elmondják ezeket. Az egyik ilyen tipikus panasz, a szomszédok együttélésből, pontosabban együtt nem éléséből adódó, hatósági ügyekben (építéshatósági) testet öltő, gyakran a verekedésig, de a bírósági tárgyalásig biztosan elfajuló szomszédviták. Ilyen a közterület (út, utca, járda, tér, köz, park, városi zöldterület stb.) használata, elbirtoklása, elorzása. Amikor a szomszéd úgy parkol boltod, kapud, ablakod, bejáratod elé, hogy reggel ki sem tudod nyitni kocsijától az ajtót. Nem tudsz kimenni kapudon, kihajtani garázsajtódon, kinyitni ablakod, vagy csak egyszerűen nem tudsz elmenni az utcában.

Itt azán maradni kell, míg a piros autó gazdája meg nem jön.

A másik, amikor kerítését, falát, ereszét, épületrészét úgy építi szomszédod a házadra, udvarodra, a közterületre, hogy elvesz a tiédből, a köztől és így csak házad falát súrolva, kocsidat lekarcolva, kutyádat elütve lehet közlekedni. No, szóval, a konklúzió: Kicsi a Szamárhegy, legalább is nekünk itt élőknek kicsi. De kicsi a Szélkerék utca környéke, a Nap utca vidéke és az egész óváros is. Meghallgatva kéttucatnyi panaszt, igazából egyre jobban körvonalazódik bennem, hogy mi, a kétezres évek óvárosi lakosai nem tudunk, vagy nem akarunk nyugiban és jól együtt, egymás mellett élni. Le akarjuk győzni a másikat, hogy ő adja át, vonuljon félre, kussoljon, tűrje, alkalmazkodjon hozzánk, mert hát nekünk és itt a többes szám első személy fontos, igazunk van. Még annyit, hogy a fülemile per, kutyafüle néhány ügyhöz képest.

Volt azonban néhány érdekes javaslat is, amit itt megosztok a kedves olvasóval és ez Józsi bácsi panasz, bejelentés és javaslat-gyűjteményéből való.Valamikor, a második világháború előtt Szentendrén nyolc rendőr volt. A rendőrök reggel hat és nyolc óra között végigjárták a várost. (akkor még kilencezres lélekszámú és feleekkora területű sem volt Szentendre.) Szóval, a rendőr reggel ment az utcán, és ha a ház előtt nem volt elsöpörve a járda, eltakarítva a hó, gazos volt a kerítés töve becsöngetett és figyelmeztette a lakót így: - Kedves Asszonyom, Uram! Ha holnapra, amikor ismét erre jövök és nem lesz eltakarítva, elsöpörve, kigazolva megbüntetem! És másnap reggel ismét jött is. Állítólag tiszta volt a város.
De megosztja a hegyiek egy részét a Temető utca fásítása is, amit a Mártika által menedzselt, és többek által sötétzöldnek titulált Ózon Környezetvédelmi Egyesület tervezett akciója, mert többek szerint nem csak az ott lakók érdekeire, de a temetőbe járókéra is figyelemmel kellene lenni. Mint ahogy még mindig többeknek baja van a autórongáló és ugyanebben az utcában épített fekvőrendőrrel is. De hogy olyannal fejezzem be, amiben talán teljes egyetértés van, az hogy a Skanzenba vezető bicikliút ne az Ady Endre út, Dézsma utca, Daru piac útvonalon, hanem a Mandula utcán vezessen.

 
Amikor még rendőr állt a Fő téren.