AUGUSZTUS 19. A SZENTENDREI ÜNNEP
 
Szentendre ünnepei közül a legismertebb augusztus 19-e, Krisztus színe változásának ortodox ünnepe, Preobrazsenszka templom búcsúja, a szentendrei szerbek legnagyobb ünnepe. A templom a Bogdányi utcában a Vujicsics téren áll, amelyet egy korábbi fatemplom helyére 1741 és 1746 között építettek fel mai formájában. A csehsüveg-boltozatos templomot úgy alakították ki, hogy nincs benne a kórus, de a többi berendezése megegyezik az ortodox templombelsõkkel. A szentély elõtti ikonosztázon öt sorban, díszes szõlõfürtös, indás mintázatú keretekben vannak elhelyezve az ikonok. Érdekessége, hogy más szerb ortodox templomokban lévõtõl eltérõen itt úgy építették meg az ikonosztázt, hogy az a mennyezetig ér. Ez az elsõ olyan képfal, amelyen bizánci stílust a barokk váltja fel. Helytörténeti érdekessége még, hogy az ikonosztáz mögötti szentséget elõkészítõ fülkében lévõ fa táblán, a szappanfõzõ céh 1823-ból származó névsora olvasható.
 
A templom kapuzatának kõépítménye, amely a pesti szerb templom kapujának másolata, foglalja keretbe Olhauser József szentendrei lakatosmester készítette a kovácsoltvas kaput. E templom tulajdonképpen a régi város vége, itt kezdõdött Szentendre határa. A mai Rév utca helyén széles árok vezette el a Szamárhegyrõl lefolyó vizet a Dunába, amely felett kis fahíd ívelt át. Ettõl északra már csak szõlõk és gyümölcsösök voltak és a legközelebbi épület a valamikori határban lévõ a Szamárhegy aljában található Dézsma ház volt.

Több évszázada augusztus 19-e nem csak a helyiek ünnepe, mert erre az alkalomra, Szentendrére látogattak az ország különbözõ részeibõl a magyarországi szerbek, hogy együtt ünnepeljenek. A századfordulón még fogattal, hajóval érkezett a sokaság az ország távoli részeibõl és külföldrõl is. Az ünnepi istentiszteleten hagyományosan szõlõt szenteltek, majd a templom udvarán az egyházközség elnöke kaláccsal és borral kínálta az istentiszteletrõl kijövõket. Ez a szokás napjainkig fennmaradt. Ilyenkor nem csak az ortodox hívok vannak a templomkertben, hanem a környéken lakó dalmátok és más városiak is. A templom kertjében a délutáni vecsernye után kólót járt az összegyûlt ünneplõ közönség. Régen ilyenkor kólón kívül, szrpkinyicát, kukunyestyét, zápletet, szelyacssicát is táncoltak.

 

A hatvanas években Vujicsics Tihamér tragikus sorsú ismert zeneszerzõ, kedves vidám alakja is gyakran volt látható ezen az ünnepen. Szívesen kapcsolódott be az udvaron játszó budakalászi, pomázi tamburazenekar játékába, hogy maga is szórakoztassa a közönséget.A templom elõtti kis tér négy éve Vujicsics Tihamér nevét viseli. Átépítését a Vujicsics Együttes alapítója Eredics Kálmán és családja szervezte. A téren Asszonyi Tamás bárányos kútja áll, amely egyik kedvelt köztéri alkotása városunknak. A régi búcsúk fontos szereplõje volt és a gyermekek kedvence volt a mézeskalácsos és a cukorkaárus (alvadzsija vagy más néven posztaszticsász). Ekkor még kapható volt mézeskalács és a kor kedvelt üdítõje a serbet, vagy magyar nevén a török sör. Amelyet úgy készítették, hogy a száraz gyümölcsöket elõbb vízben megpuhították, majd szétzúzták és a lét kisajtolták. Ezután hígították fel friss vízzel. Azért, hogy kellemesen üdítõ, édes-savanykás ízû legyen mézet és citromot is adtak hozzá. Ezt a gyümölcslét jéggel kínálták. Szentendrén a serbet egyik kedvelt alapanyaga a gránátalma volt.
 

A búcsúra érkezõ vendégeket a szerb családok kitakarított, feldíszített házzal, ünnepélyesen fogadták. A vendéglátók mindent megtettek azért, hogy a vendégeiknek mindenbõl a legjobbat adják. Ezt tükrözi a búcsúi ebéd összeállítása is.
Az augusztus 19-i búcsúi ebéd általam ismert étrendje a következõ:
Elso fogás a tyúk- vagy marhahús leves, amely kissé erõsebben fûszeres, inkább borsos, mint a nálunk szokásosan ismert változata, amelyet (rezánci)-val metélt tésztával tálaltak, majd a levesben fõtt marhahús, tyúkhús következett, amelyet paradicsommártással és hagymás krumplival adtak az ünnepi asztalra.
A harmadik fogás a szárnyas hús rizzsel, a negyedik a paprikás, vagy pörkölt, amelyet, a (szárma) töltött káposzta követett. Hatodik fogás a pecsenye, amely lehetett malac, bárány vagy libasült. Befejezésül különféle tésztákat, süteményt adtak az asztalra. Ez után kínálták fel a hagyományos török kávét.