Nos, én is részt vettem ezen a konferencián, igaz, csak a délutáni etapon, és talán ezért, az írásmű alkotója kifelejtetta felsorolásból. Mivel portási teendőim a könyvtárban marasztaltak, így hát csak ez időszakban elhangzottakról tudok az agyamban megmaradt foszlányokból idézni.

Először is, amikor megérkeztem körülbül fél három lehetett, tizenketten lehettünk a termeben, a többség előadásra váró, mások a lelépés lehetőségét leső résztvevők. A hangulat a szokásost volt„a mikor megyünk már haza” idétlen mondattal jellemezhető. Pedig, - s ezen a ponton egyet kell értenem a cikk írójával- hátra volt még Pelle Csilla szerintem kimondottan színvonalas előadása, amelyet „Sajnos nekem is beszélnem kell még, de ne haragudjanak ezért, hamarosan befejezem „ felütéssel kissé lerontott.

Azt gondoltam, hogy inkább a délutáni etapon választom.

Amikor döntenem kellett hogy a tanácskozás melyik részét válasszam, azt gondoltam, hogy inkább a délutáni etapot választom, mert az ekkor elhangzó, a hétköznapi szentendreiek mondandója, látszott számomra érdekesebbnek, fontosabbnak a városmarketing szempontjából is. Az, hogy mi szentendreiek, mit gondolunk és tudunk városunkról, magunkról, mit tartunk értékesnek, mi az a legkisebb közös többszörös amiben egyetértünk. Mert meggyőződésem, hogy a mosóporral összevetve, marketinges szempontból a városi is csak egy termék, de mégis más, mert sajátos és közösségi tevékenység is egyben. S a szereplők, esetünkben az intézmények és a városlakók öntevékenysége és összehangolt munkája kell az eredményességhez.

Stratégia kell.

Persze kell, pontosabban kellene hozzá stratégia is. Átgondolt, világos, mai és a megvalósítók képességeit, készségeit és a megcélzott vásárlók igényeit jól ismerő, arra építő stratégia. Ezt nevezzük esetünkben jövőképnek, városfejlesztési vagy városkoncepciónak. S az tévedés, hogy ez lehet összehordott, csak legyünk már túl rajta- innen-onnan összeollózott, lenyúlt elképözelés halmaz, mert az ilyen hamar megbukik. Hiszen ha az a kép, amelyet jövőről felvázolunk, nem a település sajátos igényeiből fakad, nem annak múltjából építkezik, és céljaiban nem a közösség vágyait megvalósító, akkor sikertelenségre van ítélve.

Csakhogy jó stratégia megalkotása Szentendrén nehéz ügy. Túl sok ahhoz itt a gondokoló fő, hogy csak úgy, séma-szerűen, - mint nagyvárosokban, ahol már olyan erős volt a szegregációs folyamat, hogy a helyi társadalom széttagolódott, elveszítette közösségi értekartikuláló képességét,- el lehessen fogadtatni ilyen koncepciót is. Itt pontosan kell tudni, kikkel, mit kell egyeztetned, mert egyébként terved elutasítják. S ami számomra közel negyedszázados tapasztalat, a szentendreiek nem képesek, csak olyat elfogadni, amely egyedi és eredeti.

Van nekünk tervünk, a Dutmsa terv

Úgy tapsztalom, hogy a Dietz-féle városvezetés nem rendelkezik ilyen stratégiával, pedig írattak már legalább öt füzetnyi, többször tízoldalas dolgozatot Dumtsa Jenő városfejlesztési stratégia és terv néven. Pontosabban az ezekben leírtaknak nem a mondataival, vagy legalább is, nem minden mondatával van baj, hanem ismeretével, elfogadottságával.
A „ van nekünk tervünk, a Dutmsa terv” választási szlogenről, mint kiderült blöff volt. Ennek következményét, az időveszteséget most szenvedik el. Ez az oka annak, hogy nem sikerült valódi gondolatébresztőt és ez alapján széleskörű érdemi városi vitát kelteniük. Mondom ezt annak ellenére, hogy számos fórumon ismertették elképzeléseiket, hivatkoznak rá úton útfélen. Úgy látszik, a stratégia-készítés intellektuális tartalékai azon az oldalon mára elfogytak, kifújtak és újdonság-ereje is elveszett. Már szinte lehetelen a város értelmiségét, lakosait bevonni abba a vitába, amelyben végiggondolják melyek értékeink, mit várnak városuk jövőjétől.
Szembesülniük kell azzal a jelenséggel, hogy napjainkban, a mindennapos kormányzás idejében, a városvezetéstől gyakorlati,- itt kátyú van, nem viszik el a szemetet stb.- válaszokat, probléma-megoldásokat vának el a városlakók s ezért keletkezik az a látszat, mintha nem érdekelné a közösséget városa jövője, mintha csak napi panaszai lennének.

Az is sokat mond, ki nem jött el

Távolságtartók a befolyásos városi társadalmi csoportok prominensei. Jól mutatta ezt ezen a konferencián, hogy az egyik, legbefolyásosabb, Szentendre arculatára döntő befolyással bíró és meghatározó városi csoportból -akik nélkül nincs városi stratégia, még akkor sem, ha sokszor nehéz velük a polémia- Pistyúr Imre szólalt meg. De mint ahogy Szentendrén, dr. Cseri bevonása és megnyerése nélkül nem szabad stratégia felvázolására vállalkozni - és jó volt, hogy ott volt- Farkas Ádámék megszólalásának hiánya nem pótolható és megbocsáthatatlan hiba. Tudom nem könnyű közöttük olyan szereplőt találni, aki távlatosan és világosan fel tudja vázolni jövőképük elképzeléseit. De említhetnék még két három hasonló befolyású csoportot és nevet, akik nélkül nem érdemes ilyen programba belevágni. Viszont számomra a meglepetés erejével hatott, és a város vezetése számára a jövőben kiváló partner lehet,- bár mondandója nem minden részletével értettem egyet- a jó intellektusú és együttműködésre is kész új múzeumi vezető.

A képviselők távolmaradásáról:
A képviselők hiányáról annyit, bár mi vagyunk a választók által felkent városi vezető testület, de úgy látszik -ez már az érdeklődésből, annak hiányából is kiderül- nem vagyunk képesek azt a feladatunkat teljesíteni, amely nem a „kátyú van az utcán probléma” megoldása. Úgy, hogy azt gondolom a cikk írójának abban nincs igaza, hogy hiányoztak a képviselők, mert legfeljebb darabra lettünk volna többen, ha eljönnek. Azt meg, hogy szentendrei kulturális bizottság elnöke, megengedhette magának -formálisan ezt senki sem kérheti rajta számon- hogy nem szólt hozzá, amelyben világos értékorientációs stratégiát-vázol fel, számomra megfejthetetlen talány.

A megosztottság is nehezíti, hogy egységes stratégiája legyen városnak
Az is látszik, hogy Kriaszter nem képes arra, -ehhez felszínes és inkább csak dumafranci- hogy városi stratégiában gondolkodjon -nem az ő feladata, bár szeretné. Így ma nincs a város élén olyan személy, -ek, akik intellektuálisan képesek lennének és élére tudnának állni egy új Szentendre stratégiának. Így a jövőbeni sodródás szinte előre jósolható. Ez nem jó szándék dolga. Külön lehúzó erőnek és egyben tehertételnek látszik ebben a hivatali apparátus is. A főépítész, aljegyző és még néhány hivatalnok kivételével nincs is partner ebben. A szervezet át és leépítésével, bár kezessé tudták tenni a társaságot, de éppen annak vették el a lehetőségét is, hogy valódi menedzsmentje lehessen Szentendrének.

Ezt még a megosztottság is nehezíti. És ebben nem mi, a városházi ellenzék játszunk szerepet. Mert ha értékelni lehet egyáltalán tevékenységünket, ehhez mi túlságosan langyosak vagyunk. Hanem a valamikor még Dietz mögött álló csoportok. Akik bár még csak a háttérben kritizálják az átabota városfejlesztési lépéseket, illetve annak hiányár, de mint mondják adott időben korrigáltatni fognak.

Gondolom, erősen jobbra húzva a szekér rúdját. Már csak ezért is, mert az Új Kulturális Központ rendezvényeit újabban már csak az az harminc, ötven fős petőfis társaság látogatja. S azt is bűnéül róják fel Kriaszternek, hogy sikerült a választások időpontjában még széleskörű városi érdeklődést, támogatást elporlasztania. Ebben mint hallom a Szentendre és vidéke új koncepcióját éppen úgy ludasnak tartják, mint annak szimulálását, eljátszását, hogy milyen gazdag a városi programkínálat és milyen sokan érdeklődnek. Ez azért is önveszélyes, mert Szentendrére is jellemző a kisvárosokban oly jellegzetes transzparencia, átláthatóság. Hiszen itt mindenki, mindenről tud, legfeljebb arról nem, hogy holnap milyen program lesz, még akkor sem, ha tizenöt újságban és ötszáz plakáton hirdették meg.

Kérdések, amelyekre a válaszokat várunk

Nos ezek ismertében a városmarketingről beszélni nem könnyű dolog. Először is tisztázni kellene, mi is a termék egy-két főbb jellemzője, sajátossága. Úgyebár, azt tudjuk, hogy Szentendre a művészetek, újabban a festők városa. Mitől lenne ez, a MűvészetMalomtól? A legfontosabb egy új helytörténeti kiállítás? Vagy a különböző szereplők tevékenységének összehangolása, hogy a kiskereskedők tudatos marketinggel és akciókkal előbb a helyi törzsközönségüket szervezzék meg? Az idegenvezetők lecserélése helyiekre, korlátozva mások szentendrei tevékenységét? Tiszta, rendezett kulturált környezet, amihez hozzátartozik a európai színvonalú toalett is? Vagy a termék mint kistérségi árú, együttes felkínálása, adjusztálása? Hogy három kiemelkedő hagyománya van Szentendrének az Ivan dan, Szerb búcsú, és a purger bál? Persze mind és ezek is.

Azért gondolom, hogy e konferencia nem válaszolt az idő feltette kérdésekre. Sokkal inkább kérdéseket vetett fel és tényeket erősített meg. Az világosan kiderült, városstratégia kell. Másodsorban, a város értékei közül kiválasztani azt a néhány elemet, amelyet megerősítve, erre építve, egyedi, sajátos, karakteres, mással össze nem téveszthető árúként Szentendrét fel lehet kínálni a helyieknek és idelátogatóknak.