A minap szokatlanul nehéz volt a közlekedés a város egyes részein. A Református Gimnázium előtt is autóbusz állt, körülötte hátizsákos tanulók gyülekeztek. A gimi főbejárata, a lépcső előtti szakaszon hatalmas tarka élénken gesztikuláló, hangosan nyüzsgő iskolás tömeg. Minden talpalatnyi helyen érkező, elmenő, összevissza parkoló autók. Aggódó, jó tanácsokat osztogató szülők - A pulóvert feltétlenül tedd a csomag tetejére, mert kellhet még amikor kiszálltok az autóbuszból, lehűlt a levegő, már vége a nyárnak..., erőltetetten blazírt, kissé unott arccal hallgató, a köszönést foguk között elharapva búcsúzkodó nagy csomagos fiatalok kászálódtak ki a családi autóból, ténferegtek az autóbusz, az osztálykirándulás indulását várva.

Mi akik már túl vagyunk a nagy kirándulás, az élet felén, bosszúsan és mosolyogva irigykedve nézzük őket, nézünk vissza a multba, idézzük fel valamikor volt osztálykirándulásainkat. Mosolyogva emlékezünk, hogy Egerben, Sopronban mindenki hagosabban beszélt, vihorászott, mert azt érezte kiszabadult, meg hát megmutatta- emberpróbáló hiúság- micsoda nagyfiú már. Nagyfröccs titokban a székesegyház tövében lévő borozóban, mellé egy szál Daru cigaretta hányingert keltő illatos füstjével, és a mosolygó vörös hajkoronás presszósnő,Tiziano dús keblű vörös asszonya aki pontosan tudta hány évesek is vagyunk és ezért egy kissé karikírozva, mit parancsolnak uramozott bennünket éretlen kamaszokat.. mert ő is visszaálmodta egy percre saját tizenhat éves korát.

A Fő téren is csatangoló diáktársaság, most érkeztek, hogy felfedezzék Szentendrét. Igen, ilyenkor szeptember elején diákok ezrei kelnek útra e hazábanis, hogy osztály-kiránduljanak. Tömegek jönnek. Valódi iparág lehetne Szentendrén is, ha valaki komolyan venné. De valami miatt, nem tudni miért, olyan ez, mint a butikokban és vendéglőkben ahol csak elvétve akad olyan, aki szerbül vagy japánul beszélne -azért említem e két nációt mert ők adják a legnagyobb létszámú, szervezett formában Szentendrére érkező turistát- ugyanúgy, tulajdonképpen senki sem foglalkozik ezzel a jelentős turista csoporttal. Nincs speciális kínálat, sem program – például a Szentendre éjjel, nappal program keretében tartott bagoly túra nagy sikerére gondolok- biztosan érdekelné őket az ilyesmi. De sem étel, sem szállás és más szolgáltatási ajánlat sincs. Nincs még a fővárosi iskoláknak sem, hogy itt, olcsón az alábbi menüt rendelhetik meg, mondjuk a napközis konyhán, ha csoportosan jönnek és ha az előleget időben befizetik.

Nem is olyan régen volt az a nemzetközi tanácskozás, amelyen azt elemezték, hogy milyen is lesz a jövőben az európai turizmus. Nos, azt jósolják, hogy az egyik társadalmi csoport amelyik tömegesen útra kél a jövőben az az ifjak, a középiskolás és egyetemista fiatalok korosztálya. Akkor pedig nosza Szentendre, ha fejleszteni akarja az idegenforgalmat akkor adott az irány. Legyen a város az európai ifjúsági turizmus egyik célállomása. De ehhez persze elfogadható árú és színvonalú diákszálló, étkezési lehetőség, programkínálat kell. Ott van parlagon, fogalmazzunk pontosan ebek harmincadján a kőhegyi és Ságvári turistaházak. Tényleg, mi van a rakétabázisokkal, nem lehetne az ifjúsági turizmus céljaira hasznosítani?

Aztán itt van gazda nélkül a volt földhivatal épülete is. A szakképző működtetésében tankonyha, diák-étteremmel és tanszálló lehetne benne úgy, hogy így nem kellene szentendrei horror kaja és szállás árakat kérni. Persze, ehhez több szempont szerint összehangoltan kellene tervezni. Fontos lenne hogy a projekt célja legyen összehangolható a város hosszú távú fejlesztési céljaival. Unios pályázásra alkalmas célt tűzzön maga elé. Összekapcsolható lehessen más közösen pályázható fejlesztésekkel, mint a kerékpárút, zöld turizmus, a város hotspot-izlása stb. Legyenek benne partnerek, mondjuk a megye, magánbefektető, nemzetközi diákutaztatási cég, hálózat, stb. Ezért fogadta el egységesen frakciónk a Dumtsa tervet, mert összes hibája hiányosságai ellenére, tudjuk, látjuk és akarjuk, hogy Szentendre a turizmus fejesztésében magára találjon.