A pompei üzenet, üzenet az embernek. Üzenet az időről, formáról. Arról, hogy mi csak üregek vagyunk, a bennünket a körülvevő tér formál bennünket, ezért számomra ez az abszolut szobrászi üzenet. Az, hogy a megkövesedett hamuban, vagy bármiféle tőlünk idegen közeg formája által maradhatunk meg. Hogy helyünk kétséges saját magunk alkotta terünkben is.

Valami hasonló üzenettel bír számomra Ofra Zimbalista izraeli szobrászművésznő napokban nyílt szoborszínháza is, amelyet MűvészetMalom ipari műemlék épületének homlokzatán és három szintjén nézhet meg április 20. és június 24. között a Szentendrére látogató.

Jobbról balra: Hiller István, Dietz Ferenc, Farkas Ádám

A kiállításon látható majd nyolcvan szobor - amelyek naturális emberi figurák és a műemlék épület vakolatlan, rusztikus tömbjének külső felületén, az épület ablaknyílásaiban, belső tereiben állnak, fekszenek, lógnak, akaszkodnak, kapaszkodnak, egy-egy vétlen pillanatban repülnek is, érdekes kontextusokat, gondolatokat kínálnak a tárlatlátogatónak. A kiállításról elmondható, attraktív, közönséget megmozgatóan vonzó és mindenképpen jó, hogy a sok szponzor és ügyes szervezés segítségével megszületett. S bár a szoborszínház két év alatt öltött formát, helyenként az üzenet még kidolgozatlan, vagy elnagyolt. Sokkal inkább életkép, mint dámai pontosságú üzenetek összege. Mégis, mindezek ellenére is, sokkal többet mond el a tér és ember viszonyáról, mint sok ezt megelőző kiállítás, különösen azok, amelyekben a művészt szabadjára engedték, vagy nem tudták megakadályozni abban, hogy tömeges kirakodóvásárt csináljon a tér és alkotás kényes viszonyrendszeréből. Persze Önök most az mondhatják az ókor, a reneszánsz óta ismertek a tér és alkotás összhangjának szabályai, és az is hogy mennyire kényes dolog ez. Így van. Éppen ezért fontos és követendő.

A megnyitó után, egy kávé mellett kis társaságban beszélgetünk. Szóba kerül sok minden, az is, mennyire fontos, hogy a mai magyar képzőművészet megmutatkozhasson külföldön és jó külföldi kiállítások legyenek nálunk. Ez a kiállítás is ilyen. De szóba jön a budapesti Van Gogh kiállítás sikere is és hogy most már majd harminc millió nyereséget hozott, pedig hat évvel korábban azt, hogy kiállítás nyereséges legyen elképzelhetetlen volt.

Aztán Hiller István azt meséli, hogy az olasz médiumok többször is ismertették Csontváry életművét, illetve az európai kultúrát bemutató kiállításon a Quirinale-palotában látható képet, amelyet José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Giorgio Napolitano olasz államfő és Romano Prodi miniszterelnök együtt tekintett meg. Ez néhány hete a Római Szerződés 50. évfordulójára rendezett ünnepi tárlat alkalmával volt. -A magyar sajtóban meg nem is volt szó róla, teszem hozzá.
Pedig a meghívott 27 uniós tagállam mindegyike egy-egy jelentős alkotással képviseltette magát, és a festők között ott vannak, Van Dycktól Schieléig Európa klasszikusai. A kiállításról egy külön kötet jelent meg, amelyben, mint az európai kultúra egyik fő művét, a magyar kultúra szimbólumát mutatják be az alkotást és Csontváry Kosztka Tivadar életművét. meséli Hiller István.
Öcsike azonnal rácsap, hogy miért nincs és hogyan lehetne világ körüli körúton a Csontváry anyag, -Nincs ennél jobb propaganda Magyarországnak, mondja.
Hiller kicsit szabadkozik - Nem tudjátok micsoda ellenállásba ütközött a múzeumosok részéről, mennyire féltik, jogosan, amikor ezt is kivittük, mert ezek nehezen szállíthatók, hatalmas méretű képek és egyébként is komoly összeget igényel az utaztatás, biztosítás.
A miniszter Ofra Zimbalista kiállításának megnyitójára jött Szentendrére és ez kivételes alkalom arra, hogy ügyeinket előhozhassuk. Persze szóba kerül a nyárvégi performance fesztivál és Castrum ügye is, mert hát lobbizni kell a szentendrei dolgokért. Próbálom invitálni a városba, de kolléganője mutatja, tele a naptár, mostanság már nincs üres dátum. Nem baj, megállapodunk, hogy írunk és számítunk rá.