 |
Réti
Nagybánya atyja
|
Az ember
sokféleképpen juthat művészeti élményhez, ismerethez. Az utak egyéniek és
különbözőek, szerintem ismételhetetlenek, mert annyira a személyiség-alakulás
sajátos finom szenzorainak működésétől függnek, hogy éppen mit és mikor
tud és képes befogadni az ember, és mi okoz számára élményt. Számomra például
az opera (abból sem minden) igazán csak ötven felett lett mindennapi kenyerem.
Hiába hordott anyám és Polnai néni tiz évig havonta az operába fiatalon,
akkor nem tudtam megkedvelni és kamaszkoromban elszöktem, felmondtam a kötelező
udvariassági köteléket, hogy a hölgyeket (mármint anyámat és Polnai nénit)
én kísérem éjnek-évadján haza. Szóval szombaton beugrottam a keramikusok
kiállítását megnézni, és míg a megnyitóra vártam belefutottam Urbán Ágnes
tárlatvezetésébe. Éppen a gödöllőiekről beszélt, mármint a Gödöllői Művésztelep
alkotásairól, a magyar szecesszió nagy korszakáról. Tudják, s remélem minden
kisiskolás is tudja, hogy Nagy Sándor, Körösfői Kriesch Aladár, Remsey Iván
a mi képzőművészeti Albert, Farkas,Bene -féle válogatottunk.
Amiért
a fenti kacskaringós bevezetőt leírtam annak oka, hogy egyszer régen valamikor
nyolcvanas években, amikor még húsz forintért lehetett ebédelni (főtt
kolbászt -mócsing volt benne bőven, de különböző E-vel jelölt étvágyfokozók,
pépesítő és egyéb műizék nem,- zsemlével, mustárral és egy pohár jaffával)
a Marx téri ( ma Fő tér) csirkés boltban, betévedtem az Engels utcai (ma
Pátriárka utca) Antikváriumba, hogy nézzek magamnak olvasnivalót. Valami
lapozható könnyebb olvasmányt kerestem, amit akkoriban a Fő téri könyvesboltban
éppen nem lehetett kapni.
Szóval,
ott állok, matatok az öreg, poros, sárgult könyvek között és nem találok
semmi jót, még régi szentendrei képeslapot sem – bizonyosan akkor már
Elemér régen elvitte,- amikor az egyik legalsó polcon felfedezek egy nagy
csomag lila borítójú nagyobb füzet-félét. Hát ahogy vizslalom a szürkére
porosodott töredezett papírú füzeteket, kiderül, hogy ezek bizony a Lyka-féle
Művészet számai, 1903-tól sorban és hiánytalanul. S ahogy nézegettem,
a kezem éppen gödöllői kiáltványnál nyitotta fel az egyiket. Nos megvettem
az összeset mert érdekelt. S kiderült nem rossz olvasmányok ezek, bár
üvegszerűen töredező lapjaik miatt csak nehezen fogathatóak, de legalább
láttam,olvastam mit is írtak, hogyan írtak akkor Matissról és Gauguinról
amikor még képeiket nem dollármilliókért adták-vették, saját korukban
kellett megítélni, mit is érnek, érnek-e egyáltalán valamit. Ezeknek a
lapoknak köszönhetem, hogy olvashattam a gödöllőiekről és hallottam más
olyan nevekről is, akiket a művészettörténet ma már csak véletlenül említ
meg, ha megemlít egyáltalán. Olyanokról mint Doby Jenő, Szana Tamás és
mások, korukban ismert és elismert képzőművészekről. No persze engem is
olyan írások fogtak meg, mint Lyka Károly: Hajrá Gauguin! című dolgozata.
Hát innen képzőművészeti félműveltségem egy része és véletlenül lett gödöllőiek
iránti érdeklődésem, szerény ismereteim.
Most a MűvészetMalom, öt héten át látható válogatást mutat be a magyarországi
művésztelepek történeti és kortárs anyagából. Az esemény különleges apropóját
az adja, hogy a kiállítás ideje alatt, szeptember 28. és 30. között Szentendrén
rendezi meg konferenciáját az Európai Művésztelepek Szövetsége, az EuroArt,
melynek tagja a Szentendrei Régi Művésztelep is. Kétszáz alkotás kap helyet
a történeti művek között, melyeket a Magyar Nemzeti Galéria, a Szolnoki
Damjanich János Múzeum, a Hódmezővásárhelyi Tornyay János Múzeum, a Kecskeméti
Képtár, a Gödöllői Városi Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeum és több
magángyűjtő bocsátott rendelkezésre.
A tárlat főként a telepek alapító korszakából, de egy-egy alkotó erejéig
későbbre is kitekintve – ízelítőt ad az itt született művekből, az 1890-es
évektől a II. Világháborúig terjedő időszakot ölelve át. Mintegy 70 művész
munkái láthatók a MűvészetMalomban, köztük megtekinthetők Hollósy Simon,
Ferenczy Károly, Réti István, Körösfői Kriesch Aladár, Aba-Novák Vilmos,
Fényes Adolf, Rudnay Gyula, Tornyay János, Kohán György, Barcsay Jenő,
Czóbel Béla, Kmetty János, Jeges Ernő, Perlrott Csaba Vilmos, Iványi Grünwald
Béla és alkotásai.
Látható például a „Tornyay-lelet” anyagából 25 alkotás, valamint ugyancsak
a szentendrei tárlaton kerül először a nyilvánosság elé egy Barcsay-pasztell,
amit egy magángyűjtő bocsátott rendelkezésre.
A kiállítás egyik nem titkolt célja, hogy demonstrálja, az adott korszakban
a magyar festők megállták volna helyüket európai kortársaik (az impresszionizmus
és posztimpresszionizmus korszakából említve: Monet, Cezanne, Sisley,
Pisarro, Degas, Liebermann, Morisot, Boudin, a preraffaelitáknál pedig:
Dante Gabriel Rosetti, Burne-Jones) között.
|
|
az
oldal tetejére |