Réti Nagybánya atyja

Amiért a fenti kacskaringós bevezetőt leírtam annak oka, hogy egyszer régen valamikor nyolcvanas években, amikor még húsz forintért lehetett ebédelni (főtt kolbászt -mócsing volt benne bőven, de különböző E-vel jelölt étvágyfokozók, pépesítő és egyéb műizék nem,- zsemlével, mustárral és egy pohár jaffával) a Marx téri ( ma Fő tér) csirkés boltban, betévedtem az Engels utcai (ma Pátriárka utca) Antikváriumba, hogy nézzek magamnak olvasnivalót. Valami lapozható könnyebb olvasmányt kerestem, amit akkoriban a Fő téri könyvesboltban éppen nem lehetett kapni.

Szóval, ott állok, matatok az öreg, poros, sárgult könyvek között és nem találok semmi jót, még régi szentendrei képeslapot sem – bizonyosan akkor már Elemér régen elvitte,- amikor az egyik legalsó polcon felfedezek egy nagy csomag lila borítójú nagyobb füzet-félét. Hát ahogy vizslalom a szürkére porosodott töredezett papírú füzeteket, kiderül, hogy ezek bizony a Lyka-féle Művészet számai, 1903-tól sorban és hiánytalanul. S ahogy nézegettem, a kezem éppen gödöllői kiáltványnál nyitotta fel az egyiket. Nos megvettem az összeset mert érdekelt. S kiderült nem rossz olvasmányok ezek, bár üvegszerűen töredező lapjaik miatt csak nehezen fogathatóak, de legalább láttam,olvastam mit is írtak, hogyan írtak akkor Matissról és Gauguinról amikor még képeiket nem dollármilliókért adták-vették, saját korukban kellett megítélni, mit is érnek, érnek-e egyáltalán valamit. Ezeknek a lapoknak köszönhetem, hogy olvashattam a gödöllőiekről és hallottam más olyan nevekről is, akiket a művészettörténet ma már csak véletlenül említ meg, ha megemlít egyáltalán. Olyanokról mint Doby Jenő, Szana Tamás és mások, korukban ismert és elismert képzőművészekről. No persze engem is olyan írások fogtak meg, mint Lyka Károly: Hajrá Gauguin! című dolgozata. Hát innen képzőművészeti félműveltségem egy része és véletlenül lett gödöllőiek iránti érdeklődésem, szerény ismereteim.

Most a MűvészetMalom, öt héten át látható válogatást mutat be a magyarországi művésztelepek történeti és kortárs anyagából. Az esemény különleges apropóját az adja, hogy a kiállítás ideje alatt, szeptember 28. és 30. között Szentendrén rendezi meg konferenciáját az Európai Művésztelepek Szövetsége, az EuroArt, melynek tagja a Szentendrei Régi Művésztelep is. Kétszáz alkotás kap helyet a történeti művek között, melyeket a Magyar Nemzeti Galéria, a Szolnoki Damjanich János Múzeum, a Hódmezővásárhelyi Tornyay János Múzeum, a Kecskeméti Képtár, a Gödöllői Városi Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeum és több magángyűjtő bocsátott rendelkezésre.
A tárlat főként a telepek alapító korszakából, de egy-egy alkotó erejéig későbbre is kitekintve – ízelítőt ad az itt született művekből, az 1890-es évektől a II. Világháborúig terjedő időszakot ölelve át. Mintegy 70 művész munkái láthatók a MűvészetMalomban, köztük megtekinthetők Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Réti István, Körösfői Kriesch Aladár, Aba-Novák Vilmos, Fényes Adolf, Rudnay Gyula, Tornyay János, Kohán György, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kmetty János, Jeges Ernő, Perlrott Csaba Vilmos, Iványi Grünwald Béla és alkotásai.
Látható például a „Tornyay-lelet” anyagából 25 alkotás, valamint ugyancsak a szentendrei tárlaton kerül először a nyilvánosság elé egy Barcsay-pasztell, amit egy magángyűjtő bocsátott rendelkezésre.
A kiállítás egyik nem titkolt célja, hogy demonstrálja, az adott korszakban a magyar festők megállták volna helyüket európai kortársaik (az impresszionizmus és posztimpresszionizmus korszakából említve: Monet, Cezanne, Sisley, Pisarro, Degas, Liebermann, Morisot, Boudin, a preraffaelitáknál pedig: Dante Gabriel Rosetti, Burne-Jones) között.