főoldalra  
   
HARAGOS SZOMSZÉD
   
   
 
Öcsivel a gomba teraszán beszélgetün arról, hogyan sikerült a performance fesztivál. Természetesen ilyenkor, a friss élményekről az éppen aktuális gondokról. Arról, hogy hány fellépőt kellett visszamondania, hogy még nem érkeztek meg pénzek, hogy bizonytalannak tűnik a miniszteri keretből történő támogatás is a miniszterváltás miatt. S ha már pénzről van szó, az is, hogy nagyságrendekkel nagyobb összeg kellene ahhoz, hogy valóban világsztárokat lehessen vendégül látni. Közben a vetítésekre terelődik a szó és ekkor került elő az a kis történet, hogy hogyan lett a dühös szomszédból, szponzor. Ugyanis a múlt évi fesztiválon a szomszéd nem tudván arról, hogy a mellette lévő malomban három napon át "a dob meg basszus, dübörög", meglepődve tapasztalta, hogy bizony itt este nem lehet aludni . Felpaprikázódva a zajoktól fogta magát és átrontott szomszédba lehalkítani a fesztivált. Természetesen Öcsihez, a főrendezőhöz, fesztivál-mindeneshez irányították. Ráöntötte mérgét, majd amikor azt tapasztalta, hogy Öcsi nem hogy nem replikázott hanem megértést kért tőle, halkabbra váltott. Mérge habja lassan kezdett elpárologni és körbenézve látta meg milyen programba is csöppent.

Szó, szót követett és kiderült, hogy Öcsi képzőművész- nem is akármilyen- a szomszéd meg a legnagyobb két multinacionális, projektorokat is forgalmazó cég magyarországi képviselője. Így felejtve a néhány perce még lángoló ellenérzést, arról kezdtek el agyalni, hogyan tudnának együttműködni a jövőben. Gyorsan kiderítették, hogy mindketten szimpatikusak egymásnak és hasznos lehet ez a fesztivál. Indulásként a szomszéd négy nagyteljesítményű méregdrága projektort adott kölcsön a fesztivál idejére térítésmentesen.

Most azon dolgoznak, hogy előkészítsék a jövő évi szponzori szerződést, amelyben már több tucatnyi kütyüről van szó, és a tervek szerint húsz projektoron és helyszínen megy majd fényfestés és előadás az óváros különböző enteriörjeiben, felidézve Szentendre korábbi kulturális eseményeit, a régebbi fesztiválokat, vetítenek majd amatőr felvételeket és mesediákat és a városi közélet és a családok személyes képeit is. S a dolgot azért említem meg, mert mintha a performance, az egyszeri és megismételhetetlen színház-szerű műfaj mellett, egyre inkább teret nyerne a vj. és kivetítősdi huszonegyedik századi műfaja Szentendrén. Bizakodjunk, hogy nemsokára e városban lesz az új Ars Electronica.