Talán vicces is lehetne a cím, ha nem tízmilliókról és arról szólna a dolog, hogy lesz-e Szentendrének termálvize, vagy hogy pontosan fogalmazzak Mészáros úrral, a kemping tulajdonosával és a városi Pap-szigeti strand üzemeltetőjével közösen használható termálvize.
Évek óta húzódó hezitálás után:
Szentendre Város Önkormányzat Képviselő-testülete közbeszerzési eljárás lefolytatását követően 95/2007. (IV.03.) Kt. sz. határozatában döntött a hévízkút fúrás beruházás kivitelezőjéről (VIKUV Zrf.) arról, hogy az ellenszolgáltatás a Szentendre, Szentlászlói út 60. szám alatti ingatlanok tulajdonjogának átadásán felül - melyeket az ajánlatadás során 40.000.000 Ft + ÁFA értéken vett a VIKUV Zrt. figyelembe - 40.354.000 Ft + ÁFA, azaz bruttó 48.424,800 Ft pénzösszeg.

Ezután elkezdődött fúrás nagy reményekkel, időnként handabandázás szintű ígéretekkel. Azonban nyár közepén már látszott, baj van. A fúrók elérték a tervezetett mélységet, de a szerződésben remélt mennyiségű és hőmérsékletű vizet nem találtak.(A szerződés szerint, terepszinten mért, legalább 40 C fokos és legalább 250 liter/perc mennyiségű termálvizet .) Helyette hiába fúrtak túl még 135 métert csak 23-24 C fokos 80 liter/perc mennyiségű vizet tudtak produkálni.

Ezt a VIKUV Zrt. a fúrást végző szakcég most azzal magyarázza, hogy

"A térség geológiai adatai alapján megállapítható volt, hogy termálvíz beszerzésére alkalmas kőzet típus - a triász mészkő és dolomit - Szentendre területén rendelkezésre áll. A Pap-szigeti hévízkútnál szerzett tapasztalatok szerint ez a kőzet az adott területen csak akkor szolgáltat jelentősebb mennyiségű termálvizet, ha repedezett, töredezett zónában harántoljuk. Ezért a kút helyének kijelölése egy jelentős tektonikai zónára történt, ahol a fenti repedezettségnek a legnagyobb a valószínűsége.
A tervmélység, a vetőzóna figyelembe vételével, a Pap-szigeti kútnál nagyobb, 1650 m volt.
A kivitelezés során a tervezett és a Pap-szigeti rétegsortól jelentősen eltérő rétegvastagságokat tapasztaltunk. Az oligocén összlet mintegy 100 m-el nagyobb mélységig volt harántolható, az eocén összlet vastagsága pedig közel 400 m volt, a korábbi kútban lévőnek a kétszerese, vastag széntelepekkel, melyeknek a korábbi kútban nyoma sem volt.
A triász dolomitos mészkő formáció 1760 m-ben jelentkezett, mintegy 400 m-el mélyebben, mint a Pap-szigeti kútban, 1795 m-es talpmélységnél a Megrendelő leállítatta a fúrást, tekintettel arra, hogy az a tervmélységet már jelentősen meghaladta."

Hogy miért fúrtak tovább mégis, erre pedig azt a magyarázatot adják, hogy:
"Cégünk fontosnak tartotta, hogy a hévízbeszerzés szempontjából perspektívikus, és a fúrás célját jelentő triász alaphegységet elérjük, ezért a továbbfúrást teljes mértékben saját költségén végezte.

Szóval itt vagyunk a triász alaphegység szinten, és dönteni kell -erről tanácskozik majd szeptember 11-én a szentendrei képviselő-testület, hogyan tovább:

Ha nem folytatják a fúrást tovább:
erre a vízre -ha vízkémiai szempontból is megfelelő- díszkutat, vagy kádfürdőt lehet csak létesíteni.

Ha folytatják a fúrást ferdítéssel tovább:
Úgynevezett ferdítéssel tehát 1000 métertől 1600 mélységig ferde irányban újrafúrnak a régi kút közelébe, ez plusz 36 millió.

Ha folytatják a fúrást tovább:
A próbaszűrő visszahúzása, a megszorult fúró és súlyosbítók kimentése, továbbfúrás 2100 vagy esetleg 2400 m-ig, geofizikai szelvényezéssel és újabb rétegpróbával. A továbbfúrás költsége a szerződés szerint 2100 méterig: - az ár 16 %-a 12 800 000,- Ft.+ÁFA. A próbaszűrő kiépítése, rétegpróba elvégzése: 22 000 000,- Ft.+ÁFA

Arról nem is beszélve:

ˇ hogy, a "triász alaphegység a tervezettnél mintegy 400 m-el nagyobb mélységben jelentkezett.
ˇ Az alaphegység felső 40 m-es szakasza nem repedezett, a várt töréses zónát a fúrás elkerülte.
ˇ Amennyiben az alaphegység felső szakaszában nincs repedés-rendszer, minimális a valószínűsége annak, hogy nagyobb mélységben jelentős repedésrendszert harántoljunk.
ˇ Az alaphegység dolomitos mészkő formációja, ami kevésbé jó vízadó, mint az alatta várható dolomit - bizonytalan vastagságú, elérheti a 2300 m-t is."

Szóval van miről vitáznia és mérlegelnie, döntenie a testületnek jövő kedden. Mert a dolog nem csak szakmai kérdés, hanem költségvetési is, honnan teremti elő a plusz húsz vagy harmincnál is több milliót (egyik vagy másik megoldás választása esetén) a város, és megéri-e újabb összeget fúrásba invesztálni, nem lesz-e ez a továbbfúrás kudarc. Ugyanis, nincs semmiféle szakmai garancia arra, hogy a triász dolomitos mészkő rétegben biztosan elegendő mennyiségű és hőfokú termálvíz lesz, sőt.

Vagy tegyük azt, amit az egyik nagy befolyású városi intézmény vezetője mondott nem is olyan régen egy magánbeszélgetésen:
"Felejtsétek végre már el hagymázas terveiteket és minél előbb olyan terveket készítessetek amelyekkel jó eséllyel pályázhattok európai forrásokra."

Szóval, a volt hajóállomásnál egy városi díszkút fog állni mementóul.
Javaslom az alábbi szöveget ráírni:
"Ha leesel egy szikláról, próbálj meg repülni, nem veszthetsz vele semmit."