No, de ez a legkevésbé érdekes ma, mert még az antree, a principium megy, meg a captatio benevolentia, a jóindulat megnyerése, a kötelező kür. Ugyanis kezdődnek, pontosabban már ezerrel tartanak az események, amelyek félig önálló találmányok, félig újak a dolgok rendje módja szerint. Van mit átvenni, rádomborítani, csupán az itt a kérdés, melyiket és hogyan, mert az már látszik minden nem fog menni. Ráadásul mindezt az időnként nagyképű,- Én ilyet, ennél sokkal jobbat már láttam Párizsban, nyafogó – Jaj de prosztó ez a buffet, egy lazacos szendvicset nem lehet kapni! és – Na nem mondd, hogy ezt meghirdették, én nem láttam róla sehol egy sort sem! szentendrei közönség megnyerésével. S mindezt úgy, hogy akkor is kritizál, ha el sem jön. No, így aztán nem könnyű.

"Attila a kulturális központ igazgatója elmondta, - igen hát itt elmaradt az új, a minősítő jelző- hogy a rendezvényre hét költőt hívtak meg, akik a helyi újság legfrissebb számából kiválasztott hírekből alkothatják meg költeményüket, erre fél óra áll rendelkezésükre. A versenyben Gömöri György, András Sándor, Kozma György,( Te Jóisten de régen volt, amikor még Kozma Gyuri a népfontházban, télen sárga nájlonkabátban és krisztuspapucsban adta elő magát) Lázár Balázs, Petőcz András, Karafiáth Orsolya és Marnó Sándor részt. A verssorok születése közben a közönség Karácsony Jánosnak, az LGT zenészének gitárszólóit hallhatja. Igó Éva színművésznő a hét versenyző verseiből ad majd elő - fűzte hozzá a szervező. A háromtagú zsűri és a közönség által győztesnek választott művész elnyeri a Szentendre Költője címet. Ez annyit jelent, hogy a város vendégeként egy héten át térítésmentesen ihat, ehet a helyi éttermekben.

Igen így van az, ha jó agyak vannak együtt. Aszongyák, szégyelljem magam, hogy nem voltam ott, mert marha jó volt. Igazuk, lehet.

Aztán másutt:
– Szentendrén mintha nem lenne összehangolt a kulturális kínálat. Mielőtt elkezdődik az esti színház, már órákkal korábban bezárnak a múzeumok, amikor vége az előadásnak, már a vendéglők zöme is becsukott.
– Ez pontosan így van. Egy olyan hagyományú kisvárosnak, mint amilyen Szentendre, tudnia kell összehangoltan kínálni a programjait, komplex csomagokat nyújtani. Meg kell győznünk a múzeumok munkatársait, a vendéglősöket, hogy működjenek ebben együtt. – Szerencsés, hogy csak a nyár számít Szentendrén turistaszezonnak?
/látszik a kérdezőnek halovány árnyék fogalma sincs a szentendrei turisztikai valóságról, ettől bugyuta a kérdése./
– Igen nagy kérdés, hogyan képes a város a nyári fesztiválhangulatot egész évre konzerválni, igényes közönségnek vonzó programokat kínálni.
– A lakók nem csendet és nyugalmat akarnak inkább?
Hallott valamit, kapiskál neki, hogy esetleg balhé is lehetett, hogy kiutálták a Söndörgő fesztivált a Vujicsics térről./
– Szentendre történelmi belvárosának már csak néhány száz lakója van, (ezt a helyzetet 1979-re állította elő a város. Az utolsó következetes Fő tér teátrum ellenes tiltakozó a könyvesbolt felett lakó drága Kocsis Erzsike tanárnő volt.) miközben huszonötezren élnek a városban. Tudomásul kell venni, hogy Szentendre olyan típusú város, amely csak akkor tud talpon maradni a települések közötti (No ez az, amit csak Kriaszter, és néhány lelkes kultúraktivista és legádázabb ellenfelei hisznek csak el, a képviselők többsége ugyan bólogat rá, de nem hisz benne) versenyben, ha egész évben képes olyan attrakciókat létrehozni, amelyek közönséget vonzanak.
És akkor beugrik a várospolitikai koncepció, vagy más néven jövőkép. Mi is van most a kultúrával? Elhiszi e ezeket a mondatokat dr. Dietz vagy csak mormolja, mint a rózsafűzért imádkozó az Ave Maria-at.

– De például a jövőre negyvenéves a Szentendrei Teátrum a főtéren volt, és éppen a lakók kívánságára került a színházi előadások céljára sokkal kevésbé alkalmas és kevésbé hangulatos városháza udvarára.
– Megkeressük annak a módját, hogy újra legyenek előadások a főtéren. Hiszen pontosan arra találták ki a Szentendrei Teátrumot, hogy megpróbálja díszletként használni azt a barokk-rokokó főteret, amilyen nincs még egy az országban. Néha a jelmezeket is a lakók adták össze, vagy statisztáltak is. Előfordult, hogy kinyílt egy ablak, és mindenki azt hitte, hogy ez a produkcióhoz tartozik, pedig csak Marcsi néni akarta kiönteni a mosólevet. Egy település speciális termék, és csak akkor érdekes a külvilágnak, ha vendégek nélkül, a saját élete is izgalmas. Meg kell találnunk a módját, hogy egész évben olyan attrakciókkal kényeztessük a lakókat, hogy este is megtöltsék a belvárost.
– Már most érzékelhetők lesznek a változások?
– Egyértelműen. A március elsején alakult Szentendrei Új Kulturális Központ egész sor, nem klasszikusan kulturális feladattal foglalkozik. Egy olyan városban, amelyben a kultúra ennyire meghatározó, kézben kell tudnunk tartani valamennyi részterületet, amely a kultúra megerősítését szolgálja. A mi kezelésünkbe került a város idegenforgalmi, marketingtevékenysége, a nemzetközi kapcsolattartás is. Megpróbálunk más városokból ide hozni, tőlünk pedig kivinni produkciókat. Az idei nyári szezon még minden szempontból próbaév. Részben olyan hagyományos nyári fesztivál lesz, mint amelyet Szentendrén megszoktunk, de becsempészünk három-négy olyan új programot, amelyekről már látszik, hogy mit szeretnénk jövőre, a Szentendrei Teátrum negyvenedik, jubileumi évadján megvalósítani.
– Például miket?
– Júliusban csinálunk egy Montmartre–Szentendre közös fesztivált a francia nemzeti ünnep alkalmából. És mivel Goldoni-emlékév van, több olyan együttest is szeretnénk augusztusban meghívni, amelyik Goldoni-vígjátékot játszik. (Korábban ment már Goldoni nagy sikerrel a Szentendrei Teátrumban tehát a dolog nem lesz előzmény nélküli) Néhány olyan társrendezvényt is létrehozunk, amely az író korára utal. És újra megcsináljuk a tavaly már sikeres, Szentendre éjjel-nappal nyitva című háromnapos fesztivált. A múzeumok, a magángalériák, a vendéglősök összefognak, és éjjel egyig-kettőig nyitva tartanak. Közben pedig megtöltjük olyan apró érdekes programokkal a köztereinket és közintézményeinket, amelyek vonzzák a vendégeket. És szeptemberben minden hétvégén lesz egy olyan nagyszabású, zenés, fesztiváljellegű rendezvény, amely megpróbálja kitolni a szezont. Operettfesztivál éppúgy lesz, mint dzsesszfesztivál.
– Valaha HÉV-vel még az esti előadások után haza lehetett jutni. Ma mit tehet, aki nem autóval közlekedik?
– A tervek szerint a fontos rendezvények idején közlekednek az úgynevezett bagolyjáratok, és busszal és hajóval is haza lehet jutni. De most hétvégén erre még nem lesz szükség. Vasárnap délután háromkor rendezzük meg az első szentendrei költőversenyt, a művészek napihír kapcsán írnak verseket.
/Mit mondjak, anyagilag kissé kockázatos dolog, egy jó színházi darab áráért üres, vagy félig üres hajókat úsztatni Budapest és Szentendre között, de hát próbálkozni kell, mint a kiskutyának, hátha bejön és a budapesti újra felfedezi magának Szentendrét./
A sermo (beszéd) a középkorban alakult ki: egy téma köré szerveződő prédikáció, amely egy bibliai citátumot részeire bontva elemez. Az ilyen típusú egyházi beszédek eredetileg a műveltebb hallgatóságnak készültek.