Puppán Jenő AZ ÉMI KIÁLLÍTÁSI SÁTRÁBAN

Száz évvel korábbi önmagát idézte meg Szentendre ezen a szombaton. Azt az időt, amikor még sátrak álltak a Duna-korzón, és városi piac volt itt. Szentendre sör és káposztás kolbász amúgy svábosan, bogdányi és leányfalusi vállalkozók mint régen amikor még a szigetről és a pilisi falvakból jöttek a szekerek, rajtuk százféle termény és gyümölcs. Ferenczy Októberét idézték a fények is, lila árnyékokkal és melengetően, olyan a zakó és a blúz alá bújó langyos őszi meleg volt. Kistérségi EXPO, fura név az új trendi, az unióhoz igazodás szerinti. A sátrakat látva egy régi, még KISOK-telepi kiállítás képe idéződött fel a homlokom mögött. Amikor még Szentendre, mint a szocialista mezőgazdaság leendő fellegvára és Budapest gyümölcsöskosara címre pályázott. Régen volt, mondhatják, talán igaz sem volt. Pedig igaz volt mert most is a szemem előtt az az óriási majd félkilós őszibarack, amelyet csurgó nyállal nézegettem, mert hozzányúlni nem volt szabad. Akkor volt itt ennyi bogdányi és tótfalusi, magyarán, járási áru és kisiparos utoljára Szentendrén. De akkor még működött a kötelezőség, erős volt a járási közigazgatás és sokan hittek az együttes fellépés erejében.

Új világ van, az új szervezeti formák felé igazodás kora. Tanuljuk, hogyan is működik, miket előnyöz és mi az, amivel nem törődik Európa, s most keservesen tanuljuk, hogy az unióban majdnem mindent lehet, csak egyet nem, saját képünkre, igényeink szerintire formálni, mert ez a nagyok, az erősek lehetősége, legalább is, a gyakorlat ezt mutatja.

Szóval, kistérségi EXPO, helyi termék pályázat, hangzatos címek, fontos célok és negyvenkét kiállító, betéti társaság, egyéni vállalkozó, kisiparos és nagy cég vállalta, hogy kijön és kiállít, megmutatja országnak és világnak mit is csinál. Volt itt autójavító Szentendréről, pólónyomó Pomázról, üvegműves Csobánkáról, csacsifogat Tótfaluról a Bodor majorból, szentendrei kisiparosok, Dragon fiúk és Sima Tóni asztalos termékekkel az M0 Hídépítő Rt. és még a Ferihegyi EXPO is, tájékozódni.

Ezerötszáz ember lehetett a napi fogalom, becsli a látogatók számát Vajda János a KINCS Egyesület vezetője, aki a rendezvény gazdája volt. Meséli, az imént kapott egy telefont, amelyben megköszönik a városnak a rendezvényt. Nem rizsa kell a vállalkozóknak, hanem konkrétumok, mondja, mert ő ebben látja a siker titkát. Mi lehetőséget teremtettünk, most már azokon a sor, akik ezt profi rendezvénnyé akarják és tudják tenni. Mert az a tapasztaltuk, van igény arra, hogy a kistérség vállalkozói és gazdasága is megmutassa magát.

Eszembe jutott, hogy évekig micsoda kínnal és keservvel szedték össze azt az egy-két vállalkozót, aki bevállalta, hogy a wertheimi EXPO- ra kimegy. Pedig testvérvárosunk azzal kedveskedett Szentendrének, hogy díjmentesen bocsátotta kiállítóink rendelkezésére a kiállító teret. Hát biz önmagunk menedzselése, kiállításokon való részvétel, a marketing, egy hiánygazdaságban felnőtt generáció számára idegen dolog. Ezt is meg kell tanulnunk, nem csak mobil telefon használatát.