tizennegyedik   vissza		tovább
Új lakás
Sok mindent meg kell szoknom még Gyuribá. Pedig, most érzem úgy magam, hogy megérkeztem Írországba. Tegnap ugyanis beköltöztem folyóparti új lakásomba. Hálaistennek vége a diáktanya életnek, nem kell veszekedni a többiekkel, hogy ne hagyjanak kupit maguk után a fürdőszobában, hogy ne zajongjanak állandóan, hogy mindenki tisztességesen takarítson maga után. Rendes kis házat találtam és bérelünk ketten lengyel barátommal. Kábé 100 négyzetméteres kétszintes kis házikó a folyóparton, három vécével, két fürdőszobával és minden szükséges helyiséggel, rendes nappalival és külön hálószobákkal. Most már a magam ura vagyok, van otthonom, külön fürdőszobám, rendes hely cuccaimnak, szobám ahova elhúzódhatok, hatalmas nappali, kandallóval, tévével és szélessávú internettel, szóval saját kis helyem. Ráadásul gyönyörű kilátással a folyóra. Rengeteget dolgoztam mostanában, mert a főnök szabin volt és helyettesíteni kellett. Tudod, itt a pub-ban a labdarúgó világbajnokság alatt olyan a légkör és a fogyasztás, mintha ünnep lenne, itt drukkol, kiabál, fetreng a földön örömében vagy bánatában és persze ezerrel sörözik a fél város, a csecsemőktől a nagymamákig szinte mindenki. Gondolhatod, micsoda drukkolás volt az angolok ellen. Amikor a portugálok legyőzték őket, örömünnep, fieszta volt. Most tudtam csak meg, hogy a fizetésen felül, pontosabban, itt Írországban kötelezően minden munkavállalónak jár és minden munkaadó ki is fizeti, az úgynevezett "Holliday mani", azaz minden 100 óra ledolgozott munkaóra után, 8 órányi többlet pénz, s mint megtudtam már 400 Euro ilyen pénzem gyűlt össze. Úgy döntöttem, akkor veszem ki, ha szabadságra megyek. Egyébként is, más itt a légkör, mint otthon. A minap már elegem volt a pub-ból mert sokat túlóráztam és fáradt voltam, betelefonáltam, hogy nem tudok bemenni. A főnök ahelyett hogy sírt volna, hogy ez milyen gond neki, visszaüzent, hogy relaxáljak, pihenjek csak. Egyébként is náluk ez a lazíts, relaxálj, olyan általános mondás, mint nálunk a jónapot, minden ötödik mondatuk ez. Hiába, jól élnek és ezért nyugi van, igaz isznak is rengeteget, többet mint nálunk, de nem látszik meg rajtuk. Itt egy ír férfi meccsnézés közben minden további nélkül benyom öt Guiness-t aztán utána is ugyanennyit és meg sem látszik rajta. Mégis, álmomban gyakran vagyok otthon, együtt a barátokkal, ismerősökkel, úgy látszik a haza, álmaimban hiányzik, pedig most érzem úgy először magam Írországban, hogy megérkeztem. .
folytatás, kb. egy hét múlva