Emlékezem, amikor hetvenes években Nyugat-európai városok közlekedési dugóiról adtak elborzasztónak szánt képeket a tévében, mennyire nem szörnyülködtünk, hanem irigykedtünk a jobbnál-jobb kocsik miatt, mert nekünk csak Trabant, Zsiguli, Skoda állt a garázsban. Sokan, sokszor leírták, elmondták már, bármennyire is szeretnénk, az óváros utcáit nem lehet kitágítani, tereit kibővíteni, ekkorák, itt kell elférni valahogy. És ez csak úgy lehet, ha aki tudja, tömegközlekedéssel, biciklivel, vagy gyalog közlekedik, mert több autó már nem fér el az óvárosban, ráadásul olyanokat is akadályozunk a közlekedésben, akiket nem akarunk, mint a babakocsit toló anyukát, beteget szállító járművet, mentőt, mozgásukban korlátozott embereket.

S hiába a legjobb közlekedési koncepció, parkolási terv, csak közös és kölcsönös önkorlátozással lehet megoldani ezt a problémát. Sajnos sokan gondolják úgy, hagyja ő otthon a kocsiját, ne én, ő közelebb lakik, nem dogozik Pesten, vele lakik az anyósa, volt ideje bevásárolni és még sorolhatnám az érveket, amiért, nem nekem, hanem neki kellene autó nélkül közlekednie. Persze az is segíthetne valamicskét, ha lenne térfigyelő kamera és láthatnánk az interneten, hogy, ahova indulok ott már dugó van. Így lehet, hogy másutt próbálnánk parkolni, vagy más módját választanánk a közlekedésnek.

Apropo, internet. Szentendrén a magyar átlagot meghaladó a családok ADSL vagy kábeles internet kapcsolatok száma és a 100 lakosra jutó számítógép-szám is magasabb, mint más magyar városban. Ha csak az iwiw-en lévők és chat-elők számát nézem, a különbség már így is jól látszik. Megnéztem hát, hogy a körülbelül négyezer szülőnek és ugyanennyi diáknak adnak-e hasznos információkat iskolai web-lapjaink. (nagypapák és nagymamák legtöbbje sajnos nem vehető figyelembe) Hát bizony, tapasztalataim elkeserítőek, mert a legtöbb szentendrei önkormányzati iskolában kevés praktikus információ van fenn a tanévkezdésről, mintha, még az intenet valamiféle kardbojt lenne a díszkardhoz, ami szép, de valójában semmi haszna. Pedig ez az eszköz funkciója szerint is interaktív média. Számomra ezeknek a sitoknak a többsége olyan, mintha iskolai tablók, serlegek, táblák lennének a folyosón, amelyeken olvashatok, láthatok régi dolgokról, emberekről, dicsőségekről, de a mához, praktikus dolgokhoz, a holnapi feladatokhoz kevés közük van.