Meg aztán a Gombaakadémiát is kezdeni kellett, no ezt meg azért mégsem így.
Szerencsére Öcsi megunta Balit és hazajött. Beszélgetünk. Felidéződik a hatvannégyes tavasz, amikor megmutatta képeit. Azt a képet is, amelyre a brazíliai óceán-partot festette, a háttérben sárgás, zöld buja őserdővel és homokos óceánparttal. Meséli, most megvalósította régi álmát. Előtte ott volt a fodrozódott az óceán, egy kis asztalon rajzolgatott a parton, mögötte a buja őserdővel. Közelben sehol ember, csak a természet és az óceán hangjai. Megvalósult, de nem jött be úgy, ahogy gyermekként álmodtam róla! Pedig minden adott volt. Csak hát már túl az ötvenen, a gyermekkori álmok sokkal szebbek, megfogóbbak. A valóság legfeljebb a halvány mása lehet.

Élvezzük a szentendrei délutánt. A teraszokon hétvégére Szentendrére kiránduló népek, elszánt tekintetű talpig bőrős motorosok, mint valami jóllakott fekete anakondák, sétáló hagosan beszélő társaság, mögöttük fal mellett járó behúzott nyakú körbepislogó szorongó, magabiztosságot mutató tinédzserek és mindenféle kiránduló nép, hatalmas autókkal, motorokkal érkezők. Néha egy-egy motor hangos durrogással vágtat el a Duna korzón, jelezve - Itt vagyok, rám figyeljetek!

Ismerősök bukkannak fel Pestről érkeznek, valamilyen hangoskönyv ügyében kezdünk beszélgetésbe. Márti megint ezerrel szervez valamit. Hiába, nem tud a fenekén megmaradni, mindig nyüzsög, szervez, mozgósít. Olyan kultúrnyüzsi, közösség motorja emberke. Mesélem, hogy a Parti Nagy délutánon is szóba került a dolog, jó felhanggal. Aztán Janókáék érkeznek. Buliba tartanak, itt beszéltek meg előtte találkozót és most egy kis duma, lazítás. Egy filmről folyik a szó, amelyben Öcsinek is feladatott szánnak. Kicsit visszafogottak, nehezen nyögik ki mit is akarnak tőle. Aztán oldódik a légkör és végül megszületik mit is fogak csinálni.

Délelőtt foci volt a Kőzúzón, meséli Öcsike. A szentendrei művészcsapat, saját névadásom szerint a Henri de Touluse Lotrec SC. Legjobbjai pályára léptek és állítólag a sztár az a Matex volt, akit az előző este arról kellett győzködni, hogy ma menjen le focizni. Tizenegy csapat volt, sztárok. No, persze nem futball-sztárok, hanem mindenféle tévések, zenészek és egyéb népek, újságírók és mások is. Birtokba vették a Kőzúzó úti pályát,- jól tették- mert hiába várják, hogy a városi önkormányzat lépjen, pontosabban valahogy lezárja a korábbi bérlővel való vitát. Így hát fogták a lábukat és fociztak, különösebb engedély nélkül. De hát ez a normális! Kíváncsi vagyok észre vette-e hivatalból valaki? Azt gondolom, legfeljebb Kun alpolgármester, mert arra lakik. Lesz majd sértődés, hogy miért nem szóltak. No nem a foci miatt, hogy ő kis lementek volna egy kicsit mozogni, hanem mert nem adhattak át díjat, nem lesznek benne a hírekben.