|
Valenti
János, Tüskésné Drobilisch Éva |
Majd minden választási
ciklus elején a horvát nagykövet végiglátogatja a kisebbségi önkormányzatokat,
de legalább is, az elmúlt évtizedben Szentendrére, minden, akkor éppen hivatalban
lévő nagykövet kilátogatott. Az anyanemzethez való tartozás fontos és jelképes
aktusa ez, amikor az anyaország a „hivatalosan
is tiszteletét teszi” annál a testületnél, közösségnél,
amelyik, miként Szentendrén is a dalmátok, a többségi kultúra súlyának nyomása
alatt próbál meg fennmaradni, közössége megőrizni nemzetiségi identitását.
Különösen nehéz ez az olyan diaszpórában élő nemzetiségi közösségeknek,
mint a Szamárhegyen még megmaradt horvát-dalmátok. A tegnapi Ivan Bandić
nagykövet úr látogatás abban különbözött a szokásosaktól, hogy nagykövet
úrral tartott a kulturális attasé asszony mellett Hepp Mihály a Horvátok
Országos Önkormányzatának tavasszal megválasztott új elnöke is. A városháza
kis tanácskozó termében ott szorongott Szautner Katalinnal a városi kisebbségi
önkormányzat új vezetőjével közel két tucat szentendrei dalmát is, - főleg
idős emberek,- akik örömmel jöttek le, hogy köszönthessék a nagykövet urat
és a horvát nemzetiségi kisebbség országos önkormányzatának első emberét.
A vendégek valamilyen hivatalos elfoglaltsága miatt kicsit késve kezdődött
találkozón a nagykövet úr meleg szavakkal köszöntötte a közösség tagjait
és elmondta, nem ez az első alkalom, hogy Szentendrén jár, mert mint korábban
a Horvát Köztársaság pécsi konzulja, több hivatalos és magánügyben volt
alkalma Szentendrét megnézni „gyönyörű
városukat”- de az első alkalom ez abban tekintetben,
hogy találkozhat a szentendrei horvát-dalmátokkal a kisebbségi önkormányzat
tagjaival. Mondandójában hangsúlyozta, hogy segíteni jöttek, de ehhez tudniuk
kell mit szeretnének, igényelnek a szentendrei horvát-dalmátok, mert annak
eldöntése, mit és hogyan csinálnak a kisebbség dolga, ebbe nem kívánnak
beleszólni, de ha bármiben segítségre van szükség, szívesen állnak közösség
rendelkezésére. Elmondta „a nagykövetség
ajtaja mindig nyitva áll Önök előtt, jöjjenek, akár ünnepelni, de akkor
is ha valamilyen gondot kell orvosolni.” Ajánlotta,
hogy forduljanak bátran a Horvát Országos Önkormányzathoz és vezetőjét Hepp
urat jó szívvel a közösség figyelmébe ajánlotta. Említette a testvérvárosi
kapcsotokat és azt is, tudja, hogy Szentendre bensőséges és jó kapcsolatokat
ápol Starigrad dalmáciai várossal. A közel húsz perces beszéde végén, a
horvát állampolgárság felvételének lehetőségét is felvette.
Majd ajándékot adott
át Szautner Katalinnak a Szentendrei Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnökasszonyának.
Valentin János bátyánk, a kisebbség tiszteltbeli elnöke azon modandójára,
hogy „mi dalmátok akik háromszáz éve jöttünk,
sok volt közöttünk kőműves is” Hepp Mihály úgy kapcsolódott,
hogy „hiába ezt szép várost az Önök elődei nélkül nem lehetett volna felépíteni.”
Az országos elnök is nyitottságról és segítőkészségéről biztosította a megjelenteket.
Külön hangsúlyozva a nyelv megtartásának, tanításának fontosságát. „Ha
a közösség ezt igényli, és meg tudja szervezni, hogy három- négy gyermek
horvátul kíván tanulni, akkor a Templomdombi Iskolában, a szentendrei dalmátok
anyaiskolájában- hivatkozott a polgármester szavaira- biztosítanak ehhez,
a Szentendre Városi Önkormányzat és az Országos Horvát Önkormányzat együttesen
minden feltételt. A beszélgetésben az idős szentendrei
dalmátok által féltve őrzött relikviákkal ismerkedve és azokat nézegetve,
elmondta, hogy apparátusuk, szakértőik szívesen segítenek a tudományos feldolgozó
munkában, mint ahogy arra is igéretet tett, hogy a jelen lévő dr. Katona
Gyuláné több évtizede asztalfiókban fekvő, a Szentendrei dalmátok történetéről
szóló kéziratának kiadásában is segítséget nyújt. Végezetül ígéretet tett,
hogy január közepén egy alaposabb beszélgetésre ismét Szentendrére látogat.
|
|
a lap tetjére |