A kilencvenes években Szentendrén új jelleggel bővült a múzeum-kínálat. Ekkor létesült a Közlekedési Múzeum, szebbnél szebb századelős villamosokkal, vagy a legutóbbi idők érdekessége a Rádió Múzeum és Korencsy tanító néni unokája, Károly nevével fémjelzett legújabb fő téri attrakció az óra múzeum. És íme következő, nem túl meglepő, de szerintem érdekes hír:
Dr. Isaszegi János, a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisának parancsnoka december elején arról számolt be, hogy az elgondolás és tervezés szintjén megszületett egy haditechnikai park ötlete, de az alapterv még nem nyilvános, mert jóváhagyás előtt áll. Történt ugyanis, hogy a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola átalakítása során 227 darab haditechnikai felszerelés került a szentendrei bázisra. Ezek közül 43 darab megtekinthetőségére nemzetközi egyezmény kötelezi a honvédséget, kilenc közülük a második világháború előttről való.
A tervek szerint a honvédség területének északi részén, a csónakházaknál lévő hathektáros földdarabon, a kaszinótól délre lehetne kiállítani a szóban forgó hadi szereket. Az is gond, hogy terület tele van a két árvízkor odahordott sittel.”
Érdekes dolog lenne Szentendrén egy hadi-skanzen. A magam részéről szívesen felajánlom, ha ez segítséget jelent, hogy szólok Vincze Misi bácsinak, aki 1945-től vezette azt a műhelyt, ahol a magyar és KGST gyártmányú harci járműveket tartották karban. Nem hiszem, hogy van olyan trükk, probléma, sajátosság ezeken a masinákon, amit ő ne ismerne. Aztán itt van két öreg barátom is, az egyik a műszaki vezetője volt annak idején Győrben annak a hadiüzemnek, ahol Messerschmidt 109-eseket szerelték össze. De ha mások nem, hát élnek még Szentendrén olyan volt kocsigyári szakik, akik annak idején a honvédség számára készítették a fogatolt járműveket, magyarán a lovaskocsikat. Mert akár hiszik, akár nem 1950-ben még gyártottak lovaskocsit a Kocsigyárban honvédségi megrendelésre.