A Móricz gimi egy szentendrei regény helyszíne is lehetene. Az a bizonyos kisvárosi gimnázium, vörös téglás épületével, megkopott, senki sem tudja már ki volt, tervezőjének és kivitelezőjének emléktáblájával, félévszázados múltjával, az a klasszikus igazodási pont. Olyan mint minden kisvárosban ahol a népek azt mondják, hogy a „gimázium” és ez alatt azt az egyet, azt a bizonyosat értik, a gimit. Még azok is így említik, akik nem ott maturáltak, és gyermekük, unokájuk sem koptatta folyosóinak szürke köveit.

Persze ki emlékezik ma már a másik, a még régebbi gimire, a terméskő lépcsős, vas és üveg bejáratúra? A sárágásszürke murvával felszórt kopott udvarúra, amelyet annyira akart Szentendre. Az udvarát telente a pedellus fellocsolta és az öreg csehszlovák Tesla lemezjátszó zenéjére rótta köreit csatolós korijában a szentendrei ifjúság, az udvar középen felügyelő tanár úrral, aki kis jávorbajúszával, cipős korcsolyában mutatta be a békebeli bóvlikat s egyéb figurákat a diákság ámuló és a fiatal tanárnő kollegina pironkodó csodálatára.

Ma már nem divat tanévnyitókra járni és a városi közösség sem érdeklődik oly élénken mint valamikor. Új világ van, és ma már nem annyira fontos eseménye helyi közéletnek egy ilyen megnyitó. Még a helyi bunte Szentendre hírharsonában, ahol az utóbbi időben minden írásnyi felületet elfoglaltak a lapgazda bulvárlapos ötletei, az a hír, hogy a giminek új igazgatója van sem kapott túl nagy publicitást. Pedig új igazgatóval, Kerezsi Csaba vezetésével vág neki a Móricz Zsigmond Gimnázium a most kezdődő tanévnek.

Mint közismert Bihari Enikő, a 2003-ban öt évre kinevezett igazgató nem töltötte ki mandátumát és a múlt évben,tanév közben bejelentette lemondását. Hogy mi késztette az igazgatónőt arra, hogy feladja, nem tudni. A lényeg, hogy a tavaszi, a Pest Megyei Önkormányzat átal kiírt pályázatot fővárosi vetélytársával szemben Kerezsi Csaba, a gimnázium magyar-történelem szakos tanára nyerte. Kinevezése öt évre szól.

Gondoltam meghallgatom mit mond az új direktor első tanévnyitóján. Ugyanis ilyenkor illik az új vezetőnek felvázoli mit is ért a gyakorlatban a pályázatra oly körültekintően elkészített programján. Mikulási Béla és Porpáczi Pista bácsi utódjának nem lesz könnyű dolga azt maga is látja, amelyről egy intrejúban így fogalmaz:

- Magyarországon van 20-30 "elít" iskola, azok közé gyakorlatilag lehetetlen betörni, évtizedek óta az iskolák teljesítményét ugyanis nagy részben az határozza meg, mit hoz a gyerek otthonról, milyen ismereteket, mennyi ambíciót. A középiskolák közötti verseny azért folyik, hogy minél több "jó családból" származó gyereket csábítsanak magukhoz. Reálisan tisztázni kell, milyen elvárásokat támasztunk egy, bár megyei fenntartású, de mégiscsak egy kisvárosban működő girnnáziummal szemben. Nem szabad belenyugodni abba, hogy egy befogadó, ha úgy tetszik csak "foglalkoztató" iskola legyen, de azt sem szabad elvárni, hogy "elit" gimnáziummá váljon. Egyszerre kell megoldania diákjai egy részénél a tehetséggondozást, másoknál pedig pótolni az alapvető műveltségbeli hiányokat. Ez nagyon nehéz, megvalósítása érdekében a következő tanévtől változtatni kell képzési rendszerünkön. Semmiképpen nem szabad abba a hibába sem esnünk, hagy a fenntartó által biztosított többlet juttatás, óraszám, érdekében szakmailag indokolatlan módon növeljük a felvett gyerekek számát.

Évnyitó beszédében egy a képzőművészetben használatos kifejezzésel élve minimalista programmal rukkolt elő.
Elsősorban a tanulásé, kemény munkáé lesz a főszerep, úgy, hogy ettől még senkiben se vesszen el a játékhoz való képessége. Teljesítmény, tanulás, munka. Elsősorban ezt fogjuk számonkérni.

De azt sem tagadta, hogy nem mindenben ideálisak a feltételek, ennek ellenére elkerülte a közszférában ma szinte általános szokássá vált direkt poltizálást, hogy kisírjuk magunkat közösség vállán, arról panaszkodva milyen rossz a helyzetünk, mennyivel több pénz, tanár és sokminden egyéb kellene még.

Gondok problémák vannan és lesznek itt is, mint minden más iskolában, ugyanakkor tárgyi, személyi, technikai adottságaink alkalmasak arra, hogy 21 századi iskolában tanulhassatok, dolgozhassatok.
Nagyszámú diákság van iskolánkban, több mint 500 tanuló, amely hátránnyal, de emellett előnnyel is jár. Rendkívül színes képzési kínálatot, széles választási lehetőséget kínálunk. Ezekből kell majd kiválasztanotok, hogy milyen csoportban, milyen óraszámban, milyen tárgyat tanultok. De amikor választotok, gondoljatok arra is, hogy a választás szabadsága a felelősség növekedésével is jár.

Arról is beszélt, amire büszkék. S jó volt hallani, hogy a szentendrei gimnázium, amely tanulólétszámát tekintve Pest megye egyik legnagyobb létszámú középiskolája, milyen teljesítményt tudhat magáénak.

Büszkeségeink, hogy magas volt, 78%, a múlt évben felvett és most felsőoktatási intéményben továbbtanulók aránya. De ez önmagában kevés, az szeretnénk és ehhez kívánunk benneteket hozzásegíteni, hogy minél jobb egyetemre tudjatok bejutni, hogy a versenyben képességeiteknek és terveiteknek megfelően tudjatok teljesíteni.

Majd arspoetikájának, stratégiájának két fotnos elemét ismertette meg hallgatóságával, a közel háromszáz tanulóval, tanárral, szülővel és érdeklődővel, akik augsztus 31-én pénteken ott voltak Móricz Zsigmond Gimnázim aulájában a most kezdő kilencedikesekkel együtt. Az egyik gondolat, arról szólt, hogy

De nem csak az a célunk, hogy jól megtanítsuk nektek a magyart, matekot, nyelvet, mert ennél nemesebb, magasabb céljaink is vannak. Megtanítani önállóan, felelősen és kritikusan gondolkodni, cselekedni, keményen dolgozni.

Bár nem tudom szavait pontosan ídézni, de nekem leginkább a klasszikus német neveléselmélet, a herbarti pedagógia alapvetéseire emlékeztető gondolatok hallatszottak vissza a nevelés fontosságáról vallott modantaiban. Mindenesetre érdekes és biztató volt hallani ezeket a gondolatokat mai világunkban.

Végezetül a módszerről is kifejtette vélményét:
Együttműködés ( kooperáció) e kifejézésben foglalhatóak össze az új igazgatónak hogyanról vallott nézetei. Az együttműködés fontosságát a pedellustól az igazgatóig, a tanártól a szülőn át a tágabb közösségig ez az a módszer, amelyet gyakorolni kíván a jövőben.

Szóval, megvolt az antré. Fontos esemény volt, sok hasznos információt tudott meg a kezdő diák és szűlő. Meglepett azonban, hogy senki sem volt ott, sem a városházáról, sem a testületből. Pedig évtizede még elképezlehetetlen lett volna, hogy olyan fontos eseményen, mint a város egyetlen önkormányzati gimnáziumának tanévnyitóján ne legyen ott a „János és a város“, a polgármester vagy helyettese, a művosztály vezetője stb. Úgy látszik most nem volt mit átadni, nem volt szalag átvágni való. Új időket élünk, mintha a „mi“ az új kurzusban , a város vezetőinek fejében átértékelődött volna a gimi helye. Ebben az „ők“re és „mi“re osztott világban, úgy látszik már nincs benne a „mi“-ben a gimi. Pedig ha van a lokálpatriotizmusnak és szellemének gyakorlatilag is fontos helye akkor a város közpiskolája bizonyosan az, még akkor is, ha megyei fenntartásban működik. Ha jól tudnék írni, mint szentendrei bizonyosan olyan helyként idézném fel a Móricz gimit, amely már nem csupán épület, hanem Szentendre történetének és szellemének része is. Nagy elődökkel, fura helyi hősökkel, életre szóló diákszerelmekkel, öttucatnyi, Európa szinpadait meghóditani kész beatzekar-kezdeménnyel és olyan diákcsínyekkel, amelyen csak résztvevői tudnak nevetni, amikor felidézik maguknak. Színes, érdekes és fontos része e szentendrei világunknak, a GIMÁNZIUM.