belsooldal

EUROPEAN FESTIVAL

Hatodik nap, az ötödik Ekenäsban.

A sportversenyek közül ma a foci és a tenisz kezdődött, előbbi be is fejeződött. A már több évtizedes átok úgy látszik - osztálytól függetlenül - már mindegyik magyar footballcsapatot elérte, még itt Ekenäsban is érezteti hatását. Első mérkőzésünkön sikerült 1:0-ra elvernünk a csoportunk legerősebb csapatát, az olaszokat. Azután a németektől, majd a franciáktól 0:1-re kikaptunk. A sors fintora, hogy ebből a csoportból éppen az olaszok jutottak tovább... Az első helyezést mégsem szerezték meg: a döntő délután a finnek és a dánok között folyt le, melyet az utolsó 5 percben rúgott góllal végülis a dánok nyrtek meg.
A csapat tagjai: Pánczél Ágnes, Horváth Kitti, Szalai Viktória, Bőnisch Orsolya, Laczkó Bálint, Laczkó Krisztián, Vasvári Zoltán, Mladek Gábor, Sasvári Bertalan, Sasvári Márton.

Ennél lényegesebben jobb eredényt értek el a teniszezők: Szabó Zsófi és Horváth (2) Gergely. Jelentem, minden egyéni és páros meccset a magyarok nyertek, az elődöntőben és a délutáni körökben is. Lehet, hogy egyre inkább football- helyett tenisz-nemzet leszünk?
Ma egyébként (közfelkiáltással eldöntve) elfogyaszthattuk az eddigi legfinomabb ételt: marha steak-et barnamártással és áfonyabefőttel, a vegetárius menüben (mert délben és este ilyen is van) rántott zöldségek voltak fantasztikus kapormártással, s mindehez krumplit vagy rizst, háromféle salátát valamint szűrt vagy rostos meggylevet választhattunk.
A város főterén ma bolhapiac is volt, 5-kor kezdődött és 7-kor már vége is lett. A szemfülesek jó kis zsákmányokhoz juthattak pár euróért.

Az Eurofaluban is jól ment ma a vásár, bár a finnek óvatos duhajok, százszor jobban meggondolják még az egy eurós kiadást is, mint az előző évek könnyelmű latinjai.
Az élet most nem ér itt véget éjfélkor, az Eurovillage zárásával, ma egy nagyszerű orosz jazz-rock zenekar lépett fel a nemzetek bemutatója után, s még utána hajnalig tart az Eurofestival Klub nevű disco.
Persze ekkor a velünk tartó kiskorúak már rég alszanak.
Furcsa ez a finn szesztilalom: az általunk hozott szeszesitalokat csak az Eurovillage büféjében lehetett megkóstolni - tripla áron. A szeszmérések kordonnal körül vannak véve, a bekerített részt még egy fél pohár sörrel sem lehet elhagyni (hogy el ne felejtsem: 1 korsó sör 4 Euro ~ 1 000 Ft). Egész este fináncok köröznek a kordon mellet, s igazolványt kérnek a 18 évnél fiatalabbnak látszóktól, amit persze csak helyeselni tudunk. De hiába kerítik körül a bűn fészkeit, attól még be lehet rúgni, láttam is ma délután hatkor egy finnül dadogó fiatalembert, aki nem tudott felállni az utcán fekvésből, olyan sok időt töltött kordonon belül.

Ötödik nap, a negyedik, kirándulás Helsinkiben.

Ma pihenő napunk volt, s a csoport úgy döntött, Helsinkit nézzük meg. Ha már ilyen messze eljöttünk, az nem lehet, hogy ne lássuk az ország fővárosát. Szegény Horváth Ági nem jöhetett velünk, mert úgy megfázott, hogy jobbnak látta ma pihenni, gyógyulgatni.
Más városnézés volt ez, mint a megszokott: Helsinkiben ne keressünk középkori Katedrálist, vagy városközpontot, mint mondjuk Tallinban. Ezt a várost ugyanis jóval a híres német és balti hanza városok után alapították - abban a reményben, hogy ugyanazt a gazdasági hasznot hozza - na nem a finneknek, hanem az orosz cároknak - mint amazok. Ezért telepítették át az eredetileg a tengertől távolabb épült várost (mely ma Helsinki egyik kerülete) a tengerpartra. Ahol azután a várt fejlődés végre megindult.

Azért van látnivaló, bejárnivaló itt is: Nyitrai Zsuzsa az Eurofestivál előkészítő megbeszélése kapcsán már feltérképezte a helyszínt. A híres Sziklatemplomnál kezdtük, amelyet egy gránittömbből robbantottak ki, s építették meg az így keletkezett katlanba a gránit és betonfalú templomot. Most az egyszer sajnáltuk, hogy éppen nem esett, állítólag az esővíz, amely becsorog a kerek kupolás tetőszerkezet mellett, végigfolyik a belső gránittömbökön, s egy rácsos vízelvezetőben tűnik el.
A buszunk a város főterén, a Kormánypalota előtt tett le bennünket, négy óránk volt nézelődi, shopingolni, ismerkedni a finnek mindennapjaival. Voltunk az elnöki palota előtti hal-, gyümölcs- és szuvenir-piacon. Ki-ki kedve és pénze szerint élhetett a szinte minden boltban 20-30-50-70 %-os nyári leértékelés kivételes vásárlási lehetőségével. 4-kor indultunk vissza Ekenasbe, de még előtte meglátogattuk a világhírű Sibelius-emlékművet, ahol a mellékelt csoportkép készült. Holnap folytatódnak a sportversenyek, este küldjük az újabb híreket!
Folyt. köv.

Negyedik nap, a harmadik Ekenäsban.

Reggel 8.40-kor kezdődött el a úszóverseny.
Résztvevők:Baráth Luca, Horváth Kitti, Horváth Gábor, Pryma Zoli.
Az úszás részben egyéni mell- hát- és gyors-, részben váltó-úszásból állt, s itt már bevettették az egyik meglepetés - "surpise" feladatot is.
Egyéniben mind a négy versenyző bejutott a középdöntőbe, a váltóban Pryma Zoli hatalmasat alakított, mert a 4. helyről ő hozta fel a csapatot a 2. helyre.
A meglepetés víz alatti úszás és labdavezetés volt, ezen Horváth Kitti és Horváth Gábor vettek részt.
HELYEZÉSEK:
Mellúszás 2. hely - Pryma Zoli
Mellúszás 6. hely - Baráth Luca
Gyorsúszás 4. hely - Pryma Zoli
Első helyre egyébként nem nagyon számíthattunk, mert a tavaly csalás miatt diszkvalifikált görögök - úgy tűnik - a görög válogatottat hozták Ekenasba.

Kevésbé volt sikeres az ugyancsak ma lezajlott korárlabda verseny. A sorsoláson az írekkel, a luxemburgiakkal és litvánokkal kerültünk össze, sajnos minhárom ellenféltől vereséget szenvedtünk. Ellenfeleink közül egyébként a luxemburgiak olyan jók, hogy az első helyen végeztek.
Kosárlabdásaink: Benkovics Dávid, Horváth Gergő, Laczkó Bálint, Laczkó Krisztián, Pánczél Ági, Sasvári Bertalan, Stomp Bence, Szalai Viki, Valentin Sára, Víg Bence.

Este 6-kor befejeződött a festőverseny is: Krizbai Gergő leadta rajzát, melyen Ekenas jellegzetes épületei, motívumai szepelnek, s a házak tetjén ott guggasztanak az idei Eurofestval aranyos kicsi bagoly-figurái is. (fotó holnap)

Ebédnél kaptuk a hírt, hogy a helsinki Magyar Nagykövetségről vendégek érkeznek estére: Fábián Pál követégi tanácsos és lelkész barátja meg szeretnék nézni a magyar néptánc és népzene bemutatót. Délután 6 órára érkeztek meg, így Ekenas polgármestere fogadásán az egyetlen olyan ország lettünk, amelyen a szervezőkön kívül nagykövetségi szintű delegáció vett rész! Mivel Magyarország finnországi nagykövete jelenleg éppen a szabadságát tölti, Fábián úr teljes joggal képviselte őt.

A fogadásról éppen átértünk a magyarok bemutatójára, melyet 1/2 9-kor az erre az alkalomra éppen felragyogó napsütésben kezdett meg a csoport.
Zenészeink: Sasvári Bence, Marci és Bori, a táncosok: Göllner Kinga, Lindner Zsófi, Mizsányi Dorottya, Sipos Fanni, Stomp Katinka, Laczkó Roland, Pánczél Botond, Telekdi Balázs, Urbán Márton és Víg Bálint. A színpadon Horváth Kitti röid interjút adott, melyben arról beszélt, hogy milyen kedvesek az ekenasiak, s hogy a két napos eső ellenére milyen szenzációsan érezzük magunkat, majd angolul bevezetőt mondott a műsorban látható táncokról,zenékről. A táncosok és a Sasvári-testvérek az első bemutató nap első szereplőiként magas labdát dobtak fel: műsoruk, az "Impressziók és táncok Erdélyből és a Duna mellől" című műsoruk első perctől kezdve fergeteges hangulatot teremtett, s utána alig győzték fogadni a gratulációkat.
Hosszú és gazdag nap ért véget, s holnap pihenhetünk, mert kirándulni megyünk: a csoport többsége úgy szavazott, hogy Helsinki legyen az uticél, ha már ilyen messzire "elbuszoztunk", ne hagyjuk ki Finnország fővárosát a programból.
Folyt. köv.

Harmadik nap:

Felvirradt az Eurofestival nyitónapja. Kissé kótyagosan fogyasztottuk el kitűnő reggelinket, majd siettünk a templomba. Az ekenäsi evangélikus közösség tagjai helyi népviseletben fogadták a küldöttségeket, majd csoportonként egy személyt - tőlünk Zsidi Júlit az első sorokba kísérték. Feladatuk az volt, hogy a Bibliából egy (minden esetben azonos) passzust a saját anyanyelvükön felolvassanak az ökumenikus istentiszteleten.
Ebéd után nem sokkal elkezdett esni az eső. Már azt hittük, hogy a hagyományos felvonulást elmossa a váratlan és többnaposnak tűnő rossz idő, de nem, a szervezők esőkabátokat szerztek, a delegációk tagjainak többsége pedig fittyet hányt esőnek és hidegnek, s a menet megindult mégis. S lám, a finnek - ki gumicsizmában, ki erny
ővel, ki anélkül, hosszú sorban állva a kijelölt utcák szélén nevetve, integetve várta a menetet. Sajnos a magunkkal hozott hangszerek, a koboz vagy a Sasvári testvérek csángó dobja és ütőgardonja nem szeretik az esőt (tönkrementek volna) ezért megint nem tudtunk zenebonára vonulni. De az előttünk haladó luxemburgi rezesek kitettek magukért, nekünk is jutott a jó hangulatból.
A megnyitón Ekenäs polgármestere azzal vígasztalt: Ha esik az eső, menjünk szaunába és utána ússzunk egy jót, mindjárt nem zavar az eső...! Azért mi jobban szeretnénk, ha a holnap kezdődő sportversenyeken ugyanúgy sütne a nap, mint ma délelőtt, s ahogy még ma este is felragyogott egyszer, közetlenül a polgármester vigasztaló szavai után.
Végül elhúzták a kikötői hatalmas raktár kapuit, s ezzel hivatalosan megnyílt az Eurovillage, az Eurofalu, ahol persze Pánczél Ági és Valentin Margit jóvoltából megint a magyar stand a legjobb.

Folyt. köv.

EUROPEAN PEOPLES' FESTIVAL uniós program, amelyen a Szentendrei Nemzetközi Kapcsolatok Egyesületének csapata immáron harmadik alkalommal vesz részt. Először Spanyolországban, majd a múlt évben Itáliában volt az a találkozó, vetélkedés amelyen -ebben az évben tizennyolc városka fiataljaiból álló csapata július 23-tól 29-ig vetélkedik, méri össze erejét, ügyességét, tudását az unióról és bemutatja városát, kultúráját szokásait. E mondatokból is kiderülhet, hogy egy ilyen kiruccanást több mint egy éves készülés, munka előz meg, a szükséges pénz előteremetéséről nem is beszélve. Nos, ebben az évben a finnországi Ekanas a vendéglátó és már harmadik napot töltik a szerencsésen megérkezett csapatok, közöttük a több mint ötven fős szentendrei társaság is. A mellékelt tudósítást és képeket Szabó Éváék küldik, értesítve az aggódó itthon maradt hozzátartozókat, hogy szerencsésen megérkeztek, mindenki ép, egészséges és jókedvű.

Második nap:
Miután vasárnap reggel elhagytuk a litvániai Pervaza városkában a szállodát, már "csak" 460 km várt ránk Tallinig. A fenyő- és nyírerdőkkel szegélyezett, a tengerparttal párhuzamosan haladó, a három balti államot észak-déli irányban átszelő csodaszép "Via Baltica"-t követtük végig, néhol az út egész közel haladt a kékesszürke tenger mellett.
Tallinra sajnos csak rövid időnk maradt: alig 70 percünk volt, hogy a Világörökséggé nyilvánított belvároson lóhalálában átrohanjunk. A végén már valóban futottak néhányan: az egyik táncos leányka zsebéből ki is potyogott az útlevele és - szerencsére - a mobilja is. A telefont felhívtuk, s egy igen kedves, angolul is beszélő észt úr jelentkezet be rajta, hogy "igen, ő találta meg az útlevelet és telefont, mindjárt jön is taxival a komp-terminálhoz, hogy visszaadja..." És valóban az úr egy kis pamacs-szerű kutyával 20 percen belül visszaadta az elveszett tárgyakat. Mi egy kellemes tapasztalattal, ő egy kis üveg jóféle ágyaspálinkával és sok hálás köszönettel lett gazdagabb.

Azután behajóztunk a plázányi méretű Star kompra, melyen négy emeleten egymás fölött szupermarket, parfüm butik, pup, snack, self service és még ki tudja hány féle változatos szolgáltatás csalogatta az utasokat pénzt költeni. A köztudott skandináv szeszkorlátozás miatt sokak úgy hagyták el két óra múlva a hajót, hogy a felületes szemlélő tengeribetegnek vélhette őket...
És végre 1/2 11-kor megérkeztünk Finnországba! Nem is akárhogy, hiszen a Nap még nem tűnt el teljesen az égről! Beléptünk a fehér éjszakákba.
Még éjfél után egy órával sem volt teljesen sötét, ezért tulajdonképpen - a szülők megnyugtatására - elmondhatjuk, hogy a velünk utazó kiskorúak még napnyugtakor lefeküdtek aludni. Ki nézte volna az órát (helyi idő szerint) fél kettőkor!