A réten már nagy a sürgés-forgás, pörög ringlispíl, nyomja e zenét céllövölde és a teniszpálya mögött készülődnek pörkölt-főzők. A kiírás és a tények szerint is, a szentendrei pártok versengenek, a kölcsönös szolidaritás és béke jegyében, hogy a pörkölt-főzés nemes tudományában mérjék össze erejüket, három héttel az igazság napja, az önkormányzati választás előtt. Körös-körül a politikai küzdőtérről, népgyűlésekről vagy iskolából, városból ismert arcok. A bicikliúthoz legközelebb REAC mezben (jó, Szentendre színe is a sárga kék) a jobboldali, most dr. Dietz vezette csapat Dragon Józsival, Hudek Ferivel bográcsaik előtt. Velük kavar politikai és szakmai kiegészítőként multifunkcionális gázhajtású főzőjével Dicső Zoli is. Tőlük balra Hankó Laci a szocik szokásosnál kissé vörösebb marhapörköltjét készíti. Utána a sorban a kisgazdák (a Túri Kovács-féle) erdei gombákkal megbolondított husija készül Kiss Karcsi tálalásában. Majd a sor végén teljes díszben, zászlóval és menzeti jelképekkel felvértezve a MIÉP, Jobbik, "igazi" kisgazda formáció Filó Andrástól, Kisanyik Imréig széles skáláját vonultatva fel a jobboldali nemzeti identitásnak és pörköltnek.

Jó a hangulat, megy az ugratás, cikizés és csipkelődés az egymást már korábbról ismerő, de a rendszerváltás óta, különféle pártokhoz igazolt régi szentendreiek között. Gyönyörű nyárvégi őszeleji napsütés és senkinek sem lehet panasza a légkörre sem, nyugodt, csendes és füstszagú a tíz bogrács alatt lángoló, szunnyadó, éledő, hamvadó tűztől. A sátrak és főzők előtt a réten sörasztalok és padok sorakoznak, a rendszerváltás óta a szabadtéri rendezvények praktikus bútorai. Hiába a globalizációs és antiglobalizációs törekvések, a sörpad, ma az egyetlen egyenértékes e hazában, amely a magyar szigettől, a diákszigetig, a szakszervezeti majálistól a cserkész dszemboriig, párt és világnézeti megkülönböztetés nélkül sokfajta pártállású, identitású és világnézetű feneket tartott már ülődeszkáján.

A színpadon most éppen az artista iskolások mutatják be tudományukat, a bicikliúton, pedig kissrácok készítik szorgalmasan aszfaltrajzaikat. Rá sem hederítve a művészetüket semmibe vevő, bamba, falábú felnőttekre, akik egyike-másika egy bocs szó nélkül gátlástalanul tapodja. Szóval ezerrel megy a családi nap. Az egyik asztalnál a polgármester úr srácaival, helyettese az MSZP sátorban rakja éppen a Szentendre puzzle-t. Most kissé tudatosan távol egymástól. Hiába, október elsején vetélytársak lesznek. De most nem ez a legfontosabb, most egy kicsit megpróbál mindenki nem a választásra gondolni, hiszen hétágra süt a nap és a gyerek már rángat, a hintához kell menni.