A kor és az új módi szerint, esemeseken, ememeseken és e-maileken ömlik a jókívánság mindenhonnan. Jót, kívánnak kedves, közeli és csak kapiskálom, hogy ki lehet az, ismeretlen ismerősök. Okosan, szellemesen, tréfálkozva, komolykodva, szomorúan, nevetősen, közömbösen és szerfelett vidáman, ügyesen és ügyetlenül, együgyű képekkel és mondatokkal, és versekkel is. Szavak, mondatok rohangálnak dótokon és levegőben, hubok osztják ezerfelé, terjednek, mint az összedőlő dominóépítmény, amelyeket többszázezer darabból hónapok alatt nagy csarnokokban épít fel, soktucat egyetemista.

Számomra feltűnt, lehet, hogy ez sokaknak piti ügy, de ilyenkor derül ki, hogy a magyar szereti nyelvét. Úgy látszik úgy döntött, ha már sokmindenben különbözünk, ebben egységesek leszünk. Mert nyíltan és belül, magában motyogva, hangosan üvöltve, bevallva és titkon, de szereti nyelvét, mint titkos szeretőt. Szereti még az is, aki rongálja, töri, fitymálja, alázza, mert nem tud mit kezdeni azzal, amikor legbelül egyszer csak felrímelnek sorok, mondatok, észrevétlenül. Ilyenkor megadja magát, saját magának. Mgéha kisiklik alóluk a gondolat, akkor is. Mert a szavak, mint a nem kívánt érzetek, feltűnnek, s aztán ott csengenek, dobognak, susognak csattannak, pattognak, suhannak, reppennek az agyad göröngyös felületén száguldva, mint a sci-fi filmekben az űrhajók. Mert a nyelv összerak ezernyi dolgot, ha akarod, ha nem. Hisz a szavak feltűnnek váratlanul, egymásra lelnek majd szétbomlanak, hogy új alakot és formákat öltve ismét pompázzanak, haragítsanak vagy csak magyarázzanak. Mondatok kerekednek vétlenül, és már azt sem tudod honnan köszöntöttek rád, a semmiből érkeztek, vagy a múltból zúdultak utánad.

Hozzáértők mondják, hogy a szövegek telefonba pötyögése, az esemesezés, az e-mailezés, ismét olvasóvá teszi az embereket.Úgy látszik ideiglenesen vége szakad a hatvanas években beköszöntött tévékép-korszaknak. Médiamágusok és manipulátorok csalódottan olvassák a felmérések statisztikáit, hogy az ifjú már saját újságjaiból, internetes oldalairól szedi az információt és fontos számára az is, mit mondanak ugyanerről az általa kiválasztott civilek, amatőrök, a bloggerek, a közösségi hálók azonnal és mindig, mindenről tudó, mindent kommentáló fecsegői, az új média papagájok.

Szóval milyen is lesz ez a 2008, nem tudom. Reménykedünk, hogy jó év lesz, vagy legalább is jobb, mint amelyet magunk mögött hagytunk. S jókívánságul minden hűséges olvasómnak én is verset küldök, egy fohászt.