főoldalra  
   
BUBÁNI KOLÓNIA
   
   
1965
Sokan azt gondolják, a kommunák a hippizmus termékei és a hatvanas évek végéről származnak. Pedig sokkal régebbiek. Nemzedékemre nagy hatással voltak a hippik dániai és USA-ban lévő kommunái, ezek számunkra a szabadság szimbólumai voltak. A hippi elnevezést először az amerikai televízióban használták 1964. április 22-én a WNBC TV Channel 4-en, New York Cityben a New York World Fair megnyitásánál, ahol a vietnami háború ellen tiltakozó fiatalok csoportja ülősztrájkot tartott. A hippik közös jellemzője volt, hogy hajukat hosszúra növesztették, pólót és farmert viseltek, és szerették a Beatlest. Megkérdőjelezték a hagyományos nemi erkölcsöt. A hippik visszautasították az ötvenes évek amerikai fogyasztói társadalmának léha unalmát, miszerint egyforma külvárosokban kell lakni, kétszemélyes ágyakban aludni, ugyanolyan autókat vezetni, butító sorozatokat nézni a tévében.
A hippi mozgalmat olyan nevek fémjelzik mint Gary Snyder, Michael McClure, Lawren-ce Ferlinghetti és Allen Ginsberg költők, akik a mozgalom politikusai és „gurui” voltak. A mozgalom azt tartotta: csak úgy lehet objektíven szemlélni a társadalmat, ha az ember kilép belőle – csak akkor lehet látni, hogy mi a baj vele, és hogyan kellene megváltoztatni. Innen gyökeredzik az ökológiai mozgalom is. Tudósok is kapcsoldótak mozgalomhoz. Így például Gregory Bateson aki 1967-ben először hívta fel figyelmet a globális felmelegedésre. A szexualitás élet igenlő, örömteli ünneplése jellemezte, szemben az előző generáció prüdériájával. Egyes hippi kommunák idővel önállóvá váltak. Élelmiszert szállítottak a városi zöldségpiacokra, a fazekasok és kézművesek ruhákat, faragott tárgyakat, csészéket, tányérokat, tálakat készítettek. Létrejöttek a hippi bevásárlóutcák, ahol butikok, vegetáriánus boltok és éttermek, könyves- és poszterboltok kínálták áruikat.
Tóth Menyhért a bicsérdisták egyike volt
A kommunákban és a hippiboltokban elhelyezett hirdetőtáblákon jóga- és meditációs tanfolyamokról, „gurukkal” való beszélgetésekről szóló hirdetésekről, modern tánc tanfolyamokról, joggingról, egészséges élelmiszerekről, a vegetarianizmusról, tai csi-ról, meditációs csoportok összejöveteleiről, akupunktúráról, a masszázs, a bioenergetika, az agykontroll tanfolyamokról lehetett olvasni – azaz a megelőző gyógyítás legtöbb formája a hatvanas évekből származik, vagy akkor vált népszerűvé és a hippiknek köszönhetjük.
 
Markó Sándor
Szentendrén a kommunának a hatvanas évek előtti hagyománya van. Már 1930-ban működött a Kőhegy aljában a bubáni kommuna. A közösség számára otthont biztosító és alapító Markó Sándor így emlékezik vissza erre. „7-en Bubáni Kolónia néven egy ideális kertgazdálkodásról, vagyonközösségben élő kommunát alapítottunk.” Ez 1930-tól 1945-ig állt fenn. Életreform című időszaki értesítőjükben,(első száma 1932 januárjában jelent meg) amelyet kezdetekben dr. Antolik Arnold korábbi polgármester is szerkesztett, fejtették ki mozgalmuk nézeteit. Antolik gyermeke halálakor 1936-ban a feladatot átadta Markó Sándornak, aki 1938-ig, betiltásáig szerkesztette a lapot. A közösség olyan eszmék és gyakorlat alapján működött, mint a vegetarianizmus - bicsérdizmustól vették át- a jóga, közös meditáció, őskeresztény eszmék, de alapvetően közösségi, antikapitalista, baloldali beállítódású volt. Az első időkben a korabeli hatalom még eltűri, de Antolik félreállása után a szentendrei konzervatív kurzus lépéseket tesz és betiltatja, hogy „rossz példát állítanak a keresztény ifjúság elé”

Néhány mondat lapjuk első számából:

,El a kapitalista kultúrától"
"Könnyíteni akarunk életünkön, egészséges; vidám emberekké akarunk válni, és ha a városi élet csúfságai és nyomorúságai tönkretettek bennünket, hol keressünk segítséget és támogatást, ha nem a természetben?
Feltehető-e, hogy a Teremtő Erő, mely az egész csillagvilágok rendje felett őrködik, mely megszámlálhatatlan növénynek és állatnak nyújt életlehetőséget, éppen csak a földtekén lezengő néhány százmilliónyi embertől tagadta volna meg a létminimumot? Ez józan ésszel el nem gondolható.
Igaz, hogy vannak néhányan, akik sok millió munkásember verejtékéből élnek. De miért? Azért, mert a munkás azt hiszi, hogy csak ettől a néhány embertől kaphat kenyeret és senki mástól. Így hozzájuk fordul, rabszolgájukká szegődik és ezen felül gyakran szívből gyűlöli őket. Nem tudja, hogy az ellenséges gondolatok a gyűlölködőnek épp oly mértékben ártanak, mint annak, akit gyűlöl.
A természetben csakis termelő munkával lehet boldogulni. A legtöbb munkás nem végez termelő munkát és ezért a működése épp oly haszontalan, mint a munkáltatójáé. Egész bizonyosan nem lenne oly nagy a kenyértelenség, ha embertársaink létfenntartásához feltétlenül szükséges dolgokat állítanánk csak elő. A kapitalista társadalom rengeteg felesleges holmit gyárt, amely csupán a szórakozást, vagy a kényelmet szolgálja és ezen felül sokszor egyenesen ártalmára van az embernek. A kapitalista gazdálkodás ugyanis épp én ezeknek az újabb és újabb árucikkeknek a kieszelésével hosszabbítja meg az életét. Jellemző példa erre a ruházat "divatja". Ahelyett, hogy állandóan a legegyszerűbben, a legcélszerűbben öltözködnénk, a társadalom divatjához igazodunk, amellyel a pénzéhesek egy csoportja orrunknál fogva vezet. Minden téren fel fokozná az igényeinket, mert ezáltal újabb pénzszerzési forrásokat talál!
A kollektív társadalom harcosai nem gondolják meg, hogy mesterségesen felfokozott igényeik és alattomosan beléjük nevelt szenvedélyeik kielégítésével csak a tőkés társadalmat és az államot gazdagítják! Mert máskülönben, hogy szabadna nekik dohányozni, alkoholt és egyéb nem emberhez méltó kotyvalékokat fogyasztani...
A természetes egyszerűségben élő ember, az összes ínycsiklandozó élelmiszerek, különböző cukorka és csokoládé fajták és cukrászsütemények puszta látásánál is undort érez. A kapitalista állam és társadalom jól tudja, mivel vegye le a lábáról a "tudatlan tömeget". Kábítószerek és búfelejtők gyártásával gazdagodik és közben szennyes módszerének maga is áldozatául esik. Nem lehetünk kollektív emberek, de még csak jó szocialisták sem, addig, amíg a fennálló rendszert támogatjuk!
Hiszen erős bennünk a vágy, hogy új emberekké váljunk, a szó legnemesebb értelmében, de régi, rossz szokásainktól nem tudunk, vagy inkább nem akarunk megszabadulni. Mert azt csak nem képzeljük, hogy ezekre a pusztán pénzszerzés céljaira kiagyalt, tipikusan kapitalista "szükségleti cikkekre ' az emberi kultúrának és fejlődésének szüksége van! Ezek csupán civilizáció kinövései.
Egészen pontosan tudnunk kell, hogy miből mennyire van szükségünk, és akkor munkálkodhatunk, hogy azt megszerezhessük. Mert ami a szükségesnél több, az már nem lehet törvényszerű, és ezért sok bajt okoz.
1932.
Dr. Antolik Arnold
A cikket Ferike jegyzi, valószínűleg a kommuna egyik alapítója dr. Antolik Arnold. Aki korábban 1916. május 1. és 1924. április 23. között (a kommün alatt nem) Szentendre polgármestere. Bár, ha felidézzük azt, hogy 1922-ben, polgármestersége idején az alábbi tudósítás jelent meg a Népszavában (Népszava 1922. július 7 ) az 1922-es szentendrei országgyűlési képviselő választásokról:.„ Szentendrén a választási elnök dr. Antolik Arnold polgármester volt. „ A választási iroda szociáldemokrata párti vezetőjét, Szekeres Andrást arra kényszerítették, hogy hagyja el Szentendre területét. A szavazóhelyiségek előtt pesti ébredők álltak, akik a szociáldemokrata szavazókat nem engedték be a helyiségbe, mondván hogy ezek kommunisták.” azt gondolhat  juk, talán mégsem ő lehetett, inkább valaki más.  		  a lap tetjére