főoldalra  
   
BORÜNNEP
    
   
 
"A 15. Budapesti Nemzetközi Pezsgő- és Borfesztivál társrendezvénye a Szüreti Sokadalom, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban." írják a múzeum honlapján. "Bemutatjuk a szőlő feldolgozásának és a mustnyerésnek hagyományos eszközeit és módjait ( taposás, csömöszölés, préselés.) A szőlő- és borkultúra tárgyi emlékeivel ismerkedhetnek meg a látogatók a múzeum kiállításaiban, a présházakban és pincékben. Kézművesek - kéregedény készítők, kádárok, gyékényfonók, fafaragók, vesszővonók, késesek, fazekasok, kovácsok, kulacsosok, papírmerítő, szaru- és csontfaragó - hozzák el termékeiket, mutatják be mesterségüket. A múzeum szőlőskertjeiben, gyümölcsöseiben szabadtéri madárijesztő kiállítást rendezünk. Táncegyüttesek és zenekarok színes műsorral, több helyszínen várják a vendégeket. Programjainkban kiemelkedő helyet kapnak a szüret tréfás hagyományai, a bábjáték és a vásári komédia. A vidám maskarás felvonulás régi szüretek hangulatát idézi fel. A felvonulást követően táncház zárja a szüreti mulatságot. A fesztivál területén vendégváró helyek, s a borosgazdák kínálják a boriváshoz illő jobbnál-jobb tájjellegű falatokat."


Jó de hát valamikor Szentendre híres bortermelő hely volt, de mi éjjel-nappal nyitva vagyunk, csak nem éppen akkor, amikor Szentendre idegenforgalmi mozdonyát befűtötték és indul az őszi járat. Bocsánat, nem akarom én bántani az éjjel-nappalt, de hát nem tűnne logikusnak, hogy együtt egymás programját kiegészítve, építve rendezzük programjainkat, pláne ha van is hozzá minden, legfőképpen tárgyi emlékek hagyomány?


A török hódoltság után, a rácok letelepedését követően ezen a környéken a vörösbor készítése lett túlsúlyban. A filoxéra pusztításáig, a város a szőlő- és bortermelésnek köszönheti felvirágzását, gazdagságát. Az egykori Budakörnyéki borvidék valaha Szentendrétol Tétényig a Duna partvonalában elterülő hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába, amely négy fo körzetre oszlott: Szentendrei szolok, Budai szolok (óbudai, Sashegy környéki), Promontori szolok, Tétényi szolok. Európai hírre tett szert a Buda-Sashegyi Kadarka, amit Fekete kadarkából készítettek. Híres volt a szentendrei bor. A Pesten, 1870-ben kiadott "Magyarország képekben. Honismerteto album." így ír a szentendrei borról:
"Bogdány és Szent Endre ismertebb s nagyobb községek. Mindkettő gazdag szolojérol s vörös boráról nevezetes. Különösen kitűnő a szent-endrei, úgy nevezett zsuppos bor (Stroh wein), melyet szalmán- illetőleg zsuppszalmán - töppesztett szőlőre töltött ó-borral készítnek."


 

A szőlő- és bortermelés emlékét őrzi az Ady Endre út és a Dézsma utca sarkán lévő Szőlőgazdák keresztje és a Dézsma ház is. Ez az egyik legrégebbi emlékkereszt, amelyet 18. század közepén emeltek, amely rejtve bújik meg a kerítés falában. Az első háború után még tartottak itt ortodox hálaadást és ünnepet is. Aztán a harmincas években gyöngyös-bokrétás ünnepe váltotta fel. Elmaradt a hálaadás a keresztnél és az ünnepi felvonuláson már bíró, főkötős magyaros ruhába öltözött lányok, csikósok vonultak.


Szóval lenne mit feleleveníteni, mert hát van a Ferenczy Múzeumnak a szentendrei szőlőtermesztésről és borkészítésről az ötvenes években összegyűjtött anyaga, amelyet valamikor állandó kiállításon mutattak be. De ha valaki véletlenül a Castrumba téved, láthatja az udvaron felállított hatalmas préseket, mint az Aranysárkányban, vagy a volt Dalmát pincében is. S ha véletlenül előveszi a Tanáts régi jegyzőkönyveit hát meglepődve olvashat a Harmincad utcai (Martinovics utca) dézsma-szedésről, vagy arról, amikor arról döntenek a képviselők, hogy a Felvidéken hirdessék meg a szentendrei szüret idejét, hogy szüretelő munkásokat toborozzanak. Kár, hogy a szőlő borkultúra emlékeit, hagyományát nem tartjuk múltunkból fontosnak és a még fellelhető szokásokat, hagyományokat Szentendre múltja részének, helyette inkább újakat találunk ki.