| nyolcadik |
A
tenger
 |
Jó időnk van, bár ettől még öt percen belül még lehet eső. Ezért olyan valószínűtlenül gyönyörű itt a táj és a fű is fantasztikus. Az álladó meleg párás időtől olyan tömör, mint egy valóságos perzsaszőnyeg. Most szombaton is a tengerparton a fennsikon voltunk , gyalogoltunk vagy harminc kilométert. Olyan tejföl-fehér és sűrűségű köd volt, hogy csak akkor vettük észre a világítótornyot, amikor szinte már az ajtajában voltunk. Megint összetalálkoztunk a bikákkal és futottunk előlül mint a nyúl, de hálaistennek nem értek utól. Még a villanypásztor is megcsapott amikot átmásztam rajta. No nem nagy dolog, mert nem üt agyon, csak kellemetlen. Szerencsénk volt, hogy nem estünk le a szikláról, mert vagy negyven métert repültünk volna, és akkor annyi. Ugyanis, a sűrű ködben nem lehetett semmit látni, csak azt, hogy egyszercsak előttünk a villanypásztor drótja, aztán ahogy átevickéltem rajta, azt látom, hogy márom méterrel mögötte szakadék.
Egyébként is vigyázni kell. Mert nem csak a meredek part veszélyes, hanem lenn a dagály is. Ugyanis előfrodult már, nem is egyszer, hogy olyanok mint mi, akik nem ismerik az apály -dagály jelenséget és kinn sétáltak a parton, amikor jött a dagály nem tudtak hova menekülni és a vízbe fulladtak, csak csontjaikat találták meg. Ugyanis, egyes partszakaszokon a szillafal mászhatalan és oldalirányban csak három kilométerre található olyan hely ahol fel lehet mászni vagy van feljáró. Dagálykor a víz a sziklafalon vagy két méterre emelkedik és a hideg víz, meg hullámok miatt nincs menekvés még legjobb úszónak sem, mert a sziklafalhoz csapja az embert a tenger. Amikor meg apály van, szinte végelláthatalan homokpad az egész. Gyönyörű kövek vannak, rószaszínűek, zöldek, meg mindenfélék. Vittem is haza már belőlük vagy két hátizsáknyit, annyira tetszenek. Szombaton is majd leszakadt a vállam a kővel megrakott hátizsák alatt. Egyébként jól vagyok, megkaptam biciklit és most jókat karikázok a városban és a környéken. Hamarosan megyek haza és még alszom egy keveset este hétig, csak csináltatok egy szedvicset itt. Rászoktam arra, ha nem vagyok a pubban és éhes vagyok, beugrok valamelyik élelmiszterboltba és olcsón ( 3 Euró 30 Cent) – olcsóbban mint amennyiért kapok egy bagettet és sonkát külön, külön – csináltatok egy szendvicset és azt majszolom. No, megyek a pulthoz Gyuribá, mert elalszik az eladó. Üdvözlök mindenkit, a lányokat, Rékáékat és az összes ismerőst. Szervusz!
 |
 |