Mi magyarok valóban szomorú nép vagyunk. Most is előttem a kép, hogy karácsony délutánján Esztergom felé buszozom, körülöttünk a szép dömösi táj, körben meg mindenütt maguk elé bámuló, búskomor utasok. Egyszerűen nem értettem mitől. Írországban biztosan beszélgettek volna az emberek egymással, jó hangulat lett volna, nálunk meg mindenki mintha gyászolna, lógatta az orrát. Lehet persze hogy a reggeli munkásjáraton itt Írországban sem olyan vidámak az emberek reggel hétkor, de karácsony délutánján ez elképzelhetetlen.

Az a bizonyos londoni éjszaka

Sokan keresnek meg, hogy szeretnének itt munkát vállalni, újrakezdeni. Nem könnyű munkát találni, mert ha valahol meghirdetnek egy-egy állást, azonnal ötszáz lengyel jelentkezik rá. Bár itt nem szeretik a lengyeleket, de hát sok lúd disznót győz. Sokan kerestek meg azzal is, hogy ebben vagy abban a praktikus dologban legyek segítségükre. Én megpróbáltam mindenkinek erőm szerint segíteni, de azt itt is el kell mondanom, hogy ha valaki nem orvos, ügyvéd vagy menedzser, annak azonnal interjúra kell mennie és személyes beszélgetés alapján döntenek arról, felveszik-e, vagy sem. Ezért is nagyon fontos, hogy aki munkát akar vállalni, jól beszéljen angolul. Egyébként van néhány olyan site, amelyen szinte minden megtalálható, amit érdemes tudni annak, aki Írországba akar jönni tanulni vagy rövidebb esetleg hosszabb ideig munkát vállalni ilyen, a http://www.iranyirorszag.com/ a www.fas.ie, http://www.fas.ie/services_to_jobseekers/Know_Before_you_go/magyar/home.html linkek, amelyen majd minden hasznos információt megtalálhat. Gondolkodtam én is azon, hogy ilyen jellegű vállalkozásba kezdek, de aztán úgy döntöttem, hogy nem tudok annyit, pontosabban nem lenne pofám annyit kérni a magyaroktól, amennyit ugyanennyi idő alatt itt mostani munkámmal meg tudok keresni.

Mióta visszaérkeztem elkezdtem én is újra angolt tanulni egy ír fiúnál, aki Spanyolországban angolt, itt pedig, spanyolt tanít. Barátaim segítségével szerzetem uszodabérletet is, úgy hogy végre rendszeresen tudok majd mozogni is, ami rám fért már. Mert Gyuribá, akár hiszed, akár nem, itt egy évet kell várni, hogy normális uszodabérlethez hozzájuss. Pedig nem is túl olcsó, egy féléves 300 Euró. Mert egyébként, csak olyan uszodába járhatnék öt euróért alkalmanként, ahol annyian vannak, mint a leányfalui strandon egy zsúfolt nyári napon. Szóval újra itt vannak az ír hétköznapok, ködösen, sörösen, de bizakodóan.

Mindekit üdvözlök!

Kenzo