e-mail
 
 
 
 
Mélyreható átalakítás kell
  
  Szentendrén születtem! Nem véletlen ez a bevezető mondat, mert büszke vagyok arra, hogy ahhoz a nemzedéknek tartozom, akiknek megadatott, hogy még e városban születhessenek. Itt jártam óvodába, iskolába, játszottam barátaimmal, itt sétáltam esténként szórakozóhelyet keresve a macskaköveket. Itt lettem először szerelmes, és itt nősültem. Ez olyan kötődés, kapocs, amelyet az ember soha nem felejt el. A Püspökmajor lakótelepen lakom feleségemmel és két tündéri kislányommal.

Tűzoltóként, Békásmegyeren dolgozom.Eddigi életem, múltam és remélem jövőm is a városhoz köt, és ezért nézem szomorúan, hogy Szentendre, az egykor csöndes kisváros hogyan válik egyre túltelítettebbé, amely már nem tudja elviselni az áthaladó és helyi autók tömegét.

A város, romló képet mutat, változás nagyon régen nem történt. Ezért sürgős átalakítás szükséges, az infrastruktúrában is. Felújítandók az utak, és az elöregedett gát is. Szentendrét ismét vonzóvá, szerethetővé kell tenni, visszahozni azt a művész-légkört, amely régen átlengte az egész közösséget. Mára azonban modernebb, korszerűbb arcot kíván a város önmagának. Szeretném, ha tudnánk ötvözni a régi szerb, dalmát értékeket, a mai, modern kultúrával és gondolkodással. Ehhez azonban mélyreható átalakítás kell, mindenre kiterjedő. Tudom, ilyen változás sok-sok munkával és kiadással jár, mégis remélem, sikerülni fog. Olyan EU-s pályázatok elnyerésével, amelyek segítségével megvalósíthatók az oly igen vágyott fejlesztések.

Örömmel fogadtam, amikor felkértek a Városgazdálkodási, Környezet- és Műemlékvédelmi Bizottság tagjának. Mert úgy éreztem, felelősségteljesen tudom Szentendrét, a szentendrei lakosok érdekeit képviselni. Tudok, és szeretek dolgozni, és ha kell éjjel-nappal is, hogy Szentendre visszanyerje régi fényét, és modern kisvárossá emelkedjen ki mai állapotából, olyan város lehessen a mi Szentendreiek, amelyre büszkék lehetünk.

  
     
 
2006. december 26.