| |
 |
| |
Halottak
napján, az ember és a közösség is emlékezik. Sorba veszi elhunyt
szeretteit és azokat is, akiktől kapott, emberségből, gondolatból
és szeretetből. Így vagyunk mi is mindannyian, akik tartoznak valahová,
s utólag bánják, hogy sokszor süketek voltak mikor figyelni, s tétovák,
mikor cselekedni kellett. Mert az emberi emlékezés törvénye az,
hogy tiéid is adják mindazt, mit viselsz, becsületet és szégyelleni
valót egyaránt. Tartozásaink gyarapszanak s e mai rohanásban, csak
ritkán jut eszünkbe, honnan hová haladunk, s kik voltak azok kiktől
a muníciót kaptuk, ha megyünk előre egyáltalán.
Közösségünk számára Imre bácsi volt az, ki okos szavával mértéket
adott e szomorú világ születésének, a rendszerváltásnak hajnalán.
Amikor hangos kisebbség eltagadni, karanténba zárni kívánt bennünket,
akárcsak ma, és mindenben, mi előtte volt, csak a múlt bűneit látta,
bennünk is. Ő tudta, s nem csak könyvből biflázta be, mit jelent
a szó szabadság, egyenlőség, igazságosság és a szolidaritás. S mint,
aki a nagy világégés előtt is vállalta, majd az ébredő demokrácia
gyorsan eltaposott néhány évében is, mit jelent a szó baloldalinak
lenni a szó legszebb értelme szerint, hát biztatott bennünket, hogy
lesz olyan világ, amikor e szó egyet jelent majd a büszkeséggel
is, hiába mocskolták be rosszarcú bürokraták, szédelgő kalandorok,
tankokkal érkező vazallusok, és hiába acsarkodik sok zavaros fejű
honvitéz ma is. A népiek közül való volt kinek Erdei Ferenc, Illyés
Gyula, Szabó Pál régi társa, Bibó István eszmei példaképe volt.
Ember
volt, a szó legszebb értelme szerint, ki ízes beszédével, nyugodt
szavával, huncut nézésével lelke volt az akkor csak még alakuló
közösségünknek, s segített mindenkinek önzetlenül, kit alulra sodort
saját vagy a nagyobb közösség nemtörődömsége.
Most jó szívvel emlékezünk rád Imre bácsi, s a virág, s e néhány
suta gondolat, bár nem méltó emlékezés, de nézz reánk megbocsátón,
mint tetted oly sokszor, mikor hibáztunk. De tudd, megőriz közösségünk
emlékezete, mert nagy szüksége van ma a tiszta emberek emlékére,
amikor hatalmi vágytól részegek fenyegetik e még gyermekkorú, sérülékeny,
tucatnyi testi hibától csúf, új magyar demokráciát.
|
|
