fooldal

2006. április 20.

KISZEMELTÉK A VOLT SZOVJET LAKTANYÁT

A lepusztult környezet volt a Fekete ország
címû darab díszlete 2005 nyarán

Van Szentendrének egy tengeri kígyó története, ez pedig a volt szovjet laktanya ügye. A területet már 1990-ben megszerezte a NEREK. 1995-ben meg is vásárolták 12,5 millió forintért. Elsõ menetben csak az épületeket, késõbb a
területet is ugyanazért a 12,5 millióért, egy szerzõdésmódosítással. Erre, akkor a város nem reagált, Pert csak késõbb kezdett. Sajnos útólag kiderült, túl késõn. Hivatkozása az értékaránytalan szerzõdés volt, állítólag, amire csak egy évig lehetett hívatkozni. Az elõvételi jogát pedig a Kállay-féle hozzájárulás miatt nem érvényesíthette a bíróság szerint. Most újfent van hír a volt szovjet laktanyáról a tõzsdefórum oline gazdasági magazin honlapján: "A NEREK célja az, hogy egy közel másfél milliárd forintos beruházással egy Rákellenes Központot hozzon létre Szentendrén. Erre a célra kapta meg a Magyar Államtól (KVI) az ingatlant, amelybõl e célra 5 hektár nagyságú terület elegendõ. A fennmaradó 17 hektár hasznosítási célja egyelõre nem alakult ki, ehhez elsõsorban Szentendre Város, de más szervezetek hosszú távú céljainak ismerete elengedhetetlen." Hát bizony szerintem itt valami félreértés lehet, ugyanis a két éve elfogadott Szentendre város szerkezeti és szabályozási terve rögzíti, ide kórházat, szanatóriumot lehet építeni. "Az elmúlt 15 évben per folyt abban a tekintetben is, hogy ki az ingatlan jogos tulajdonosa, ez a jogvita 2005 márciusában lezárult" - idéz egy másik honlapot a Tõzsdefórum oline. Tegyük hozzá, ebbõl a város vesztesen került ki, nem sikerült bizonyítania, hogy ígénye a területre jogos.

"Az eltelt idõben többen ténykedtek a hasznosítás érdekében, ezen személyeknek jogos igényük a ráfordításaik megtérülése." Hát bizony, ténykedés az folyt, de hogy az épületek és a terület romban, szarban az bizonyos. Ha jól sejtem a ténykedés leginkább valamiféle ügyvédi munka lehetett, bár, ki tudja?
"Ezzel párhuzamosan tisztázni kell a környezetvédelmi helyzetet, amely nem megnyugtató, bár az ingatlan átadásakor (1993) a Magyar Állam a környezetvédelmi helyzet biztonságosságát garantálta. Ezt követõen az infrastrukturális helyzet tisztázandó; a víz- és csatornaközmûvek igényei és lehetõségei részleteiben nem ismertek, valamint érinti az ingatlant egy lehetséges Szentendrét Szigetmonostorral összekötõ híd felépítése is.(Megjegyzem az érvényben lévõ hídépítési környezetvédelmi hatástanulmány innen északra egy kilométerre jelöli ki a híd helyét) E három fõ feladatcsoportban történt érdemi elõrehaladást követõen kerülhet sor építkezésekre; azaz jó idõ áll rendelkezésre abból a célból, hogy a kiváló fekvésû és valóban igen értékes ingatlan végeleges hasznosításának keretei kialakuljanak."
"A hasznosítás során felmért kötelezettségek kielégítése nem lehet egyszerû az amúgy sem rózsás helyzetben lévõ tõzsdei társaság számára. Persze a milliárdos értékû ingatlan résztulajdonosaként talán könnyebben juthat majd forráshoz is. A nagy üzlet valószínûleg az ingatlan beépítésében, felértékelõdésében, illetve a fennmaradó 17 hektár esetleges hasznosításában, értékesítésében van. A részvényesek számára így most a legfõbb kérdés az lehet, hogy mi eshet le nekik a tranzakcióból..." Szóval van öt hektár, meg tizehét és egyik sem a városé.
Az újságíró idézete:"a kiváló fekvésû és valóban igen értékes ingatlan végleges hasznosításának keretei kialakuljanak" tehát arról van szó, hogy lenne itt valami, mondjuk lakások vagy nem tudjuk mik, mármint a 17 hektáron, mert hát "A nagy üzlet valószínûleg az ingatlan beépítésében, felértékelõdésében, illetve a fennmaradó 17 hektár esetleges hasznosításában, értékesítésében van." De azt is hozzáteszi, hogy "Persze a milliárdos értékû ingatlan résztulajdonosaként talán könnyebben juthat majd forráshoz is." Vajh mi lehet itt a forrás, csak nem tiszta víz? Nem, azt hiszem itt pénzrõl van szó, és nem is kevésrõl.

Nagy kiváncsisággal várom a közmeghallgatást, mert jó volna tudni Szentendre középtávú Dumtsa Jenõ Városfejlesztési Stratégiája mit tartlamaz errõl, megváltozott-e a szándékunk, hogy kórházat igen, mást nem. Mert ugyan, van bennem szolidaritás érzés, de az hogy "A részvényesek számára így most a legfõbb kérdés az lehet, hogy mi eshet le nekik a tranzakcióból..." ügyben az én szolidalitásomra ne számítsanak, én maradok továbbra is az elesettek, betegek, kiszolgáltatottak mellett ebben az érzésben.

2006. április 19.

KÖZMEGHALLGATUNK

Szentendre város honlapján olvasom, hogy "A helyi önkormányzatokról szóló 1990. LXV. törvény 13. §-a szerint: „A Képviselõ-testület évente legalább egyszer, elõre meghirdetett közmeghallgatást tart, melyen az állampolgárok és szervezetek képviselõi közérdekû kérdéseket és javaslatokat tehetnek.” Meghívó Szentendre Város Önkormányzat Képviselõ-testülete 2006. április 28-án (pénteken) 17.00 órai kezdettel közmeghallgatást tart, melyre tisztelettel meghívom. A közmeghallgatás helye: a Városháza I. emeleti Díszterme." Bár én mint önkormányzati képviselõ sikeresen megtudtam, hogy közmeghallgatást hívunk össze, de arra nem emlékezem, hogy döntöttünk volna napirendjérõl, de bizonyosan majd ott elfogadjuk. Az iwiw-en már, értesülhettem, hogy "Április végén az év elsõ közmeghallgatása, melynek keretében többek között porondon Szentendre középtávú Dumtsa Jenõ Városfejlesztési Stratégiája és az új városházi, testületi, bizottsági, civil tanácsadó testületi koncepció. Részletek késõbb."

Szóval a közmeghallgatáson a városfejlesztési stratégia ismertetésére kerül sor. Egyesek szerint a polgármester most éppen pihen és közben gõzerõvel dolgozik az új a városfejlesztési stratégián a "már kész" Dumtsa programon. Könnyû és nehéz dolga is lehet egyszerre. Egyrészt könnyû, mert rendelkézésére áll az elõzõ ciklusban már elkészített – négy év alatt és többszáz résztvevõvel, szakértõvel, hosszú egyeztetésekben és társadalmi vitában kialakított– városstratégia, amely neve szerint "Szentendre város szerkezeti és szabályozási terve" címet, és a "Közép-magyaroszági régió stratégiai terve" nevû dolgozat, amelyhez a testület tagjai, különösen az utóbbihoz finoman szólva, hozzá sem vakkantottak. Leginkább bólogattak és anno megértõen hallgatták Miakich unszolását, hogy legyenek már szívesek, mondják el mire vágynak, mit építsen bele. S ha emlékeim nem csalnak, akkor a mai polgármester– valószínüleg akkor magában még nem tisztázva, hogy egyszer majd a város elsõ székébe ül– sem halmozta el javaslataival a készítõt. De hát a testületben az ilyen dolgokkal úgyis csak egy-két az ilyen inyencségeket szeretõ foglalkozik, mert a képviselõk többségét százezer forintos ügyek kötik le. Pedig ez akár érdekes is lehetne, hiszen ebben az elõadásban, írásban kell felvázolni a polgármesternek, milyen életmódbeli és terápiás megoldást javasol Szentendre fejlõdési rendellenességei és érrendszeri problémáinak kezelésére. Mert hát azt tudjuk, megismerhettük a Szentendre és vidékébõl is, hogy mi az a negyvennyolc pont, amelybõl nem enged, (szellemes választási irat volt), de hogy mit akar, azt még nem. Nos, reményeim szerint ezt fogjuk megismerni.

Az esemény jelentõségét én inkább abban vélem felfedezni, hogy ez lesz az új polgármester elsõ intellektuális vizsgája, amelynek teljesítése amolyan kötelezõ feladat, bár a nagyközönség számára tulajdonképpen keveset szokott hozni -legtöbbször a címet és egy-egy kiragadott mondatot "Szentendre középtávú Dumtsa Jenõ Városfejlesztési Stratégiája" mégis, ettõl várja majd el a nagyérdemû, hogy tisztább legyen a város, jobbak az utak és még ezernyi mást. A Gomba akadémián úgy döntöttünk, megvizsgáljuk majd közelebbrõl is e dolgozatot. Ugyanis, ezen már lemérhetõ lesz, hogy valójában, milyen tanácsadói szürkeállomány áll az új polgármester rendelkezésésre. Ez azért érdekes és adott esetben fontos is, mert gyakran fodul elõ majd a jövõben olyan eset -ez az elmult tizenhat évben számtalanszor megesett- hogy kevés idõ alatt kell látszólag kis, de valójában stratégiai döntéseket hoznia. Ha pedig csak amolyan pukkantónak, beetetésnek szánja, az eddig megismert összeollózott elképzelésgyüjtmény helyébe, így is alkalmas lehet arra, hogy beszélgessünk róla. Nekem most szerencsém, hogy nem vagyok értelmiségi, ugyanis az értelmiségi alapállása állítólag már eleve szkeptikus, így hát nincs kötelezõ viszonyom a dologhoz, de mivel már 1975 óta ülök tanácsvébéken és önkormányzati üléseken, résztvettem legalább kétszáz fórumon, közmeghallgatáson és rendezési terv vitáján, lesz mivel összehasonlítanom. Megközelítésem, egy, a jezsuiták önmagukról mondott viccével próbálom szemléltetni: "Igaz, hogy egy jezsuita minden kérdésre kérdéssel felel?" "Ezt ki mondta?"

Húsvét hétfõ a sétányon

Duna-korzó

2006. április 18.

KÖZÖS JELÖLT

Szóval ez a mai politika olyan, amelyben úgy tûnik a gyõzelem érdekében minden módszer megengedett. Leglábbis, hogy a legnagyobb magyar bankot csõd-rémhírrel fenyegti egy ismertelen. Vagy, hogy olyan nyilatkozatok jelennek meg a magyar gazdaságról, amelyben az államcsõd rémét vetíti elénk, Európában a legenyhébb szót haszánlva is, ez a módszer szokatlan. Ilyennel nem szoktak próbálkozni, már csak nemzeti elkötelezettség mait sem. De sokan remélik, én is, hogy ez lesz az utolsó alkalom az ilyen próbálkozásoknak, mert alakulóban van egy másfajta stílus is, az európai, azzal, hogy Dávid Ibolyának ezzel ellentétes stílussal is sikerült sikeresnek lennie. Ilyen és hasonló mondatok, is elhangzottak Mandur Lászlóval tartott mai, Szamos-beli beszélgetésén.

No persze nem ezek voltak a legfontosabbak a három vendég, Bársony András koalíciós országgyûlési képviselõjelölt, Gulyás József eszdéeszes megyei alelnök és Mandur László parlamenti alelnök közös szentendrei fellépésén. Sokkal inkább az együttmûködésrõl, a két párt, az MSZP és az SZDSZ együttes kampányáról, annak szükségességérõl beszéltek. No meg arról, hogy az eddigi választókerülti országgyûlési képviselõ, jó kampánnyal és széleskörû összefogással legyõzhetõ. És ennek forrása a képviselõ úr gyenge képviselõi teljesítménye, a választókerület érdekében végzett alacsony hatékonyságú lobbytevékenysége.
De hát nem könnyû azok munkája, akik bármelyik nagy frakcióban szeretnék magukat megmutatni, mert hát a figyelem az elsõ emberekre, a kormányfõre, az ellenzék vezérére, frakcióvezetõkre irányul. Nekik biztosít elsõsorban szereplési lehetõséget a média. De így van ez a helyi önkormányzatban is. Mert miként azt egy fél évvel ezelõtt felmérés Szentendrén is megmutatta, a volt polgármester munkáját alapvetõen meghatározó azon információ, hogy kisebbségben volt és így a vele ellentétes oldalon állók költségvetését, az általuk kikényszerített dolgokat kellett megtennie, a szentendreiek nagyon kis része tudta csak.

Bársony András a szocialisták és a szabaddemokraták közös jelöltje kifejtette: Eldõlni látszik, hogy Magyarországon ismét az MSZP-SZDSZ koalíció alakíthat kormányt. Most már csak az a kérdés, hogy a Pilis-Dunakanyar kistérségnek kormánypárti, vagy ellenzéki képviselõje legyen-e? És most nem az MSZP vagy a Fidesz, nem a baloldal vagy a jobboldal között kell választani, mert most arról kell dönteni, vajon ki tud többet tenni ezért a régióért. A többség számára nyilvánvaló, hogy egy kormánypárti képviselõnek sokkal több lehetõsége van, mint egy ellenzékinek a lobbyzásra. Ez azért fontos most, mert az elkövetkezõ idõszakban nyílnak meg az Európai Unióban azok a források, amelyek révén eddig soha nem látott fejlõdésnek indulhat a Pilis-Dunakanyar régió. Hogy melyik térség mennyi forráshoz juthat, nagymértékben azon is múlik, hogy parlamenti képviselõje milyen érdekérvényesítõ képességgel rendelkezik. A Fideszes Hadházy Sándor két ciklus tapasztalata alapján semmilyennel. Sem akkor, amikor pártja kormányzott, sem akkor, amikor ellenzékben volt.

Gulyás József azt hagsúlyozta, azért érdemes a munkát inkább egy olyan politikusra bízni, aki évekig képviselte hazánkat az Európai Unióban, akinek kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, széleskörû külpolitikai ismeretei vannak, s aki évek óta sikeresen érvényesíti érdekeinket itthon és külföldön. Õ Bársony András, az MSZP-SZDSZ jelöltje, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Gyurcsány Ferenc kormányának tagja.

2006. április 17.

HÚSVÉT HÉTFÕ

Ma délután tele volt a város, mint hatos busz a hatvanas években. Mindenütt parkoló autók és sétáló emberek. Úgy látszik Szentendre, olyan "másnap város", ezt úgy értem, hogy ide az ünnepek másnapján jönnek ki. Január elsején is tömeg volt, sziveszterkor meg csak a szentendreiek. Úgy látszik mások is úgy vannak ezzel a huszonegyedik századi locsolkodással, mint én. Szóval, inkább nem kell a kölnibûz, a kötelezõ ivás, ha akarsz, ha nem, mert hát megsérteni ugye nem illik a vendéget. Így hát marad a menekülés otthonról, kirándulni valahová. Fél óra Pestrõl kiugrani. Egy fagyi valamelyik cukiban, séta a töltésen, esetleg lángos vagy ebéd valamelyik vendéglõben, aztán amikor sötétedni kezd, vagy elromlik az idõ, irány haza. A teraszok tömve, a gombánál mégis találok üres asztalt. Úgy látszik, most nem a büfézõk vannak többségben, vagy csak egyszerûen az ünnep miatt ilyenkor inkább a vendéglõi harapnivaló megy, mint a melegszendvics-kola összeállítás. Kellemes napsütés van, én is kibujok az ernyõ alól, mert jól esik a tavaszi meleg, élvezem így érdek nélkül bámulni a sétálókat. Látom, Tamás is itt köröz, mert hol a Görög utca bejáratánál, késõbb a töltésen tünik fel kezében fotómasinájával. Amikor közelembe ér odaintem asztalomhoz. Örülök a találkozásnak, mert hát õ az egyik tözsgombázó-társam õ nem vasárnapi. Persze azonnal a téma a tömeg meg az idegenforgalom. Találgatjuk, hogy vajon a Skanzenból jöttek-e ide le korzózni, vagy eredeti céljuk is a Duna-korzó volt. Mert hát ha szeretjük, ha nem, a Skanzen a város nagyüzeme, olyan mint a kenderfonó és jutagyár, csak itt nem reggel hatra ömlik a nép munkába-menet, hanem délelõtt tízre dugul be a Sztaravodai út a kocsisortól, hogy öt óra után megtörténjen ugyanez visszafelé is. Mert ma tízezrek akartak ott lenni a húsvéti programon, folk-nosztalgiázni egy kicsit, az amikor én még kissrác voltam, nálunk a faluban is, mi is így locsoltuk lányokat, és pirostojás, meg berúgtunk, de hát ez tudod, akkor hozzátartozott folklórhoz. Ismerõsöket is látok sétálók között, a rokonoknak mutatogják a Dunát, a nemrég volt árvíz emlékeit a homokzsákokat. Szóval ez a szeretem Szentendre. Ha ismerõsnek, barátnak vendégnek mutogatom, büszkélkedem vele, hogy tudod ez vaggyunk mi, meg ott az a bizonyos mûvész és tudod nálunk ez mindennapos, mint a napfelkelte, ismerem, de most nem megyek oda hozzá, pla, pla, pla. Aztán a hétköznapi Szentendre, amikor egymásközt, a rohadt Szentendre, mert itt nem lehet közlekedeni, itt nincs semmi, egy normális bolt sincs, dög unalom és nézd meg azt a házat, innen el kell költözni, pla, pla, pla. Melletünk egy motoros társaság, félhagosan a motorról beszélgetnek, hogy akkor meghúztam neki és felbrummogot Harley, a manus meg majdnem összecsinálta magát... Gyorsan gombázunk egyet Tamással, benyomunk pár latin idézetet, aminek tartalmára már nem emkezünk és mellé olyan idegenszavak-kéziszótára dumát " szándékosság, öntudatosság és céltudatosság, mint a morális cselekvés kritériumai" hogy szomszédban kuplungék érezzék filinget, mert hát ez mégiscsak Szentendre. Sajnos nincs itt Öcsi és Laca, õk nagyon tudják ezt "szellemi szódavíz dumát". A töltésen közben ezerrel megy a tömeges õdöngés, nyalva sétálnak a turisták és kellemesen süt a tavaszi nap.

2006. április 14.

HÚSVÉT ÉS STARI GRAD

Hiába kaptam meg idõben a meghívót, hogy Markonak kiállítása nyílik, a választások miatt nem tudtam elutazni. Annyit tudok, hogy a starigradi Szent Iván templomban volt a kiállítás megnyitó és ezen azokat a képeket is kiállította, amelyeket karácsony után, amikor két hétig Szentendrén volt, készített. Így idén is lemaradtam a hagyományos húsvéti programról. Több mint száz éve, Hvar szigetén a nagycsütrötökrõl nagypéntekre virradó éjszaka, keresztutat tartanak, amelyet ebben az évben is megrendeztek. A processio hat szigeti község templomából indul este 10 órakor, ekkor csendült fel az évszázados ének "Nut mislimo svi mi danas ki na križu umri za nas", és a hegyi utakon harminc kilométert megtéve tér vissza kiindulási pontjára úgy, hogy a menetek nem találkoznak egymással. Ez annak emlékét idézi, hogy régen a török elõl Afrikába kellett menekülniük, "keringtek a világban." Másrészt a processió, egy középkori parasztfelkelés penitenciájának emléke is. Akkor a fellázadt dalmátokat arra ítélték, hogy minden év nagycsütörtökön Krisztus keresztjével a vállukon, az éles kövekkel borított hegyi utakon mezítláb járják végig faluról-falura a szigetet. Napjainkra e meneten való részvétel nagy megtiszteltetés, etnográfiai kuriózum és idegenforgalmi látványosság is. Itt õrizték meg a középkori egyházi énekek sajátos népi formáit. Az egyik énekkar, barátaink, a Stari Gradi népi énekesek, a Szent István Templom énekkara, már három ízben járt Szentendrén.

A szentendrei polgármester váltás miatt még kissé bizonytalanok Stari grad és Szentendre közötti együttmûködés ez évi dolgai. Persze megértem én, az árvíz és ezer dolog miatt még nem volt ideje az új polgármester úrnak ezzel foglalkozni, de úgy látom, ha nem lépünk, hamarosan a körmünkre ég a dolog. Mert hát hamarosan itt van Ivan dan és ugyan kisebbségi önkormányzatunk tartalékolja pénzeit erre, de mint az lenni szokott ez az egészhez édeskevés. Pályázati lehetõségeink pedig, mint mindig, amikor új kormány alakul, bármiféle összeállítás lesz is, befagy. Nehezíti a helyzetet, hogy még az elõzõ évben egy unios pályázathoz kért testvérvárosunk polgármestere szentendrei meghívást, ajánlást, amely arról szólt, hogy az Ivan danra Szentendrére jön a városka fúvószenekara. A meghívást (amely,a pályázathoz kellett) Miakich Gábor elküldte a város nevében, de, hogy a dolog hol tart, mi a sorsa, jönnek-e vagy sem, még nem tudjuk. Mint ahogy, arról is kevés az információm, hogy tervez-e, tud-e, kíván-e tervezni Szentendre város az elmúlt évekhez hasonlóan, az Ivan danhoz kapcsolódóan városi programot (költséget). Ha ez a költségvetés õrein múlik, gondolom, nem.

Tisztázni kellene azt is, hogy a starigradi polgármestert meghívják-e,vagy sem? Még tisztázatlan az is , van rá egy hónap, hogy az augusztusi starigradi városi ünnepre Szent Rókus napjára utazik-e valamilyen együttes Szentendrérõl és meglátogatja-e õket Szentendre polgármestere vagy valaki Szentendre város nevében. Számunkra az új kisebbségi választási törvénybõl adódó feladatok miatt, várhatóan a nyár munkával telik el, nem lesz idõnk, pénzünk meg bizonyosan nem, hogy a testvérvárosi meghívásokat elfogadjuk, az egyetlen program amit megredezünk, június 24-én az Ivan dan lesz, ugyan szerényebb körülmények között mint eddig, de ezt szerencsére a múlt évben tisztáztuk dalmát barátainkkal. Így lefújtam a zágrábi filmesek e nyárra Szentendrére tervezett programját és más mûvész-csere akciót is, de bizonyosan jönnek a spliti egyetemisták és mások még vagy huszan. Hiába, ilyen ez a Szentendre, aki nem itt lakik õrül érte, és azt hiszi, itt kolbászból van a kerítés.

2006. április 13.

A ZENEKAR

Mivel ma témaszegény voltam és politikával nem kívántam foglalkozni – foglalkozik vele a tévé éppen eleget –, és kedves invitálás szólt feleségemnek a P'art moziba, hát úgy döntöttem meglátogatom ezt a rendezvényt. Jól tettem. No, nem csak azért, mert reggel már láttam a Szeressük Szentendrét! a ma este éppen bemutakozó egyesület Kyru-féle vedégkönyvét, hanem, mert édekes programban lehetett részem.

Bár az egyesület vezetõi hölgy-trimuvirátusának a tizenkilencedik századot enyhe pírral idézõ patriota programja ugyan nem hatott nálam velõig, de ügyes, okos és jó szándékú kezdeményezés – kissé kereskedelmi kamarás felütéssel. Mert azt gondolom, kokárdás biedermaier-ruhás honleányok indíthattak hasonló mozgalmat valamikor a tizenkilencedik század derekán a magyar nyelv, áru és viselet érdekében, a colbertinista gazdaságfelfogás és honszertet jegyében. De, hát ne fintorogjak a magyar áru, gyermek- és környezettudatos kereskedõi magatartás, az igényes külcsín, nett bolt és mosolygós alkalmazott igényének megfogalmazása miatt, mert mindezt sok kedves lurkóval, egyentrikóban, védjeggyel, lelkes családtagokkal és más hozzáillõ kellékekkel igazi civilre sikeredett.

Nem, nem ez fogott meg igazán, hanem az az egzotikum, ami ezután következett, a Charterhouse School jazz zenekara. A zene olyan volt, amilyen kedves lekes fiataloké lehet, de a nálunk megszokott Kodály, Bartók és klasszikusok helyett Giuseppe Verdi, Trubadúrjából a „Vándor cigánylegény ha megpihen az úton" feldologzása, ragtime-ok, swing-melódiák, dixieland-slágerek zenei gegekkel, fúvószenekari elõadásban. Megeresztett egy-két zenei tréfát is a harmincas negyvenes évek zenéjét felidézõ húszegynéhány-tagú diákzenekar, a nálunk csak profik által használt méregdrága rézfúvós hangszereken, Roger Smenton karnagy úr vezényletével. Szóval, jó volt, de nem egetrengetõ.

Azonban számomra az igazi érdekesség volt, akik játszottak. Ugyanis nem akárkikbõl, állt a társaság. Leendõ tory kislegények ugyanis a jövõ londoni city-jének bankárai, vállalatvezetõi. Ugyanis az iskolások a Charterhouse School, a Thomas Sutton által 1609-ben alapított igazi patinás, agol felsõ-középosztály iskolájának növendékei voltak, kottaállványukon az iskola zászlajával, a Deo Dante Dedi (az isten adományából adtam) szöveggel, s ahogy egy ilyen patinás intézményben lenni szokott, híres növendékekkel, hogy csak egyet említsek közülük, Thackeray-t, aki maga is a Charterhouse School növendéke volt. Szóval valódi, brit, pedigrés iskolásokat – közöttük egy fekete fiút is – hallgathatott a méltóságtól kevéssé meghatott szentendrei közönség. Labur barátaim szoktak ezzel humorizálni, hogy ezekben az iskolákban mindenütt van egy fekete fiú, legtöbbször csak egyetlen, mert hát õk eleget tesznek az egalité elvének és ezzel mutatják, hogy ide bárki járhat – s mint Liptop Márta, a kísérõjük felvilágosított –, most már hat éve lányok is. Szóval az intézmény nyolc zenekarából egy Szentendrére látogatott, kirándult, hogy megismerjenek a kontinens új uniós országai közül egyet. Látva, hallgatva õket, egy kicsit szorongtam, hogy hiába lesz majd akármilyen szorgalmas és tehetséges az unokám, nem lehet iskolatársuk, mert hát egy lakótelepi lakás árát a család évente biztosan nem fog tudni kifizeteni kollégiumra.

Schramkó Péter a házigazda

Kyru a védjegy tervezõje

2006. április 12.

AZ UTCA MÛVÉSZEI

Kisütött a nap, a Fõ tér és könyéke megtelt turistákkal. A hõvöskés, még csak negyedórás kiülésre alkalmas idõben kijöttek a placcra, a térre, a prortrérajzolók, az utca mûvészei is.

Mintha a szentendrei mûvészet csak a 20. században lett volna és csak az a közel harminc ismert figura lenne, legalábbis, ma ez az általánosan kialakult kép a képzõmûvészet és a város kapcsolatáról. Pedig, olyan ikonfestõ nagyságok, mint Georgije Ranite, Nedeljko Popovics, vagy a 19. század legnagyobb karikatúristája Jankó János is szentendreiek voltak, de tulajdonképpen ismeretlenek. Azt ember azt is hihetné, hogy a szentendrei mûvészetrõl kialakult képet Barcsay vagy Czóbel képei, életmûve alakította ki, befolyásolja leginkább. Pedig bármíly fucsának is tûnhet, Szentendre mûvészváros víziót (szlogent) sokkal inkább befolyásolta a Kovács Margit Gyüjtemény hetvenes évekbeli népszerûsége és látogatottsága, a vajdások városhatáron túlra ható népszerû akciói vagy az utcai rajzolók mûvészete. Ugyanis, õk -az utóbbiak– a szemünk láttára mûvészek, akik öt perc alatt alkotnak kézzelfoghatót, míg a múzeumokban lévõ alkotásokat leginkább csak az inyencek és értelmiségeiek szûk csoportja nézi meg. Néhány éve egyik télen gyakran látogattam a Barcsay Múzeumot– akkor valamiért nagyon érdekelt– de szomorúan tapasztaltam, hogy én voltam sokszor egy hétig is az egyetlen látogató. No ez így, nem igaz, mert Lipták Misi (grafikai mûhely nyomdásza) sokszor elkísért. Mivel nap mint nap benéztem egy-egy órára, a teremõr bácsik, nénik inkább hülyének vagy képlopás lehetséges elkövetõjének néztek, mint érdeklõdõnek, úgy is kezeltek.

Az fõtéri rajzolók egyik jellegzetes figurája Gyõzõ, a baret sapkás. Bár nem ismerjük egymást közelrõl, de mert két éve õk, a rajzolók kerestek meg egy közterületfoglalási konfliktus kapcsán, azóta köszönünk egymásnak és egy-egy udvarias szót is váltunk idõnként. Bevallom õszintén, én mindig nagy csodálattal bámultam az utca mûvészeit. Számomra bámulatra méltó flottságuk, karakter-megfogó készségük. Mert hát az utcai rajz, valódi szakmai kíhívás még a profiknak is és csak kevesek adottsága, bátorsága ennek mûvelése. Jó, mindig van benne egy kis sumákolás, kenés, már csak a korlátozott idõ miatt is, de a lényeget nem lehet elsumákolni, a karaktert meg kell ragadni. Az ilyen mûvész, és a jó utcai rajzoló az, már a két szem, az orr és száj helyére helyzett ponttal vissza tudja adni a modell jellemzõjét, ami egy laikusnak maga a csoda. Persze tudom én, tanultam is, talán látom is, mi a rajz és a mûvészet közötti különbség, de mégis csodálattal vagyok az utcai rajzolók iránt. Mert, vállalják magukat, mûvészetüket, tudásukat. Õk a képzõmûvészet talpasai és reklámozói, (ha jók) akik kiteszik magukat nagyérdemû elé, mindenki szeme láttára alkotnak. Semmi mûtermi sumákolás, a legújabb trend valamelyik katalógusból való koppintása, ihletre várás, meg egyéb frincfranc, csak ceruza, modell és papír. S ha valaki, azt hiszi, hogy õk nem vágynak a Parnasszusra, hogy otthon nincsenek dugiban "igazi képeik" is, azok tévednek. Õk is szívesen és büszkén állnának a márványcsarnokban a vernissage-on életmûvüket méltató mûvészettörténész mellett rajongóiktól és ámulóktól körülvéve önálló tárlatuk megnyitóján, õk is vágynak az örökkévalóságra vezetõ grádicsra való fellépésre, mert bennük is ugyanúgy motoszkál az emberiségnek szóló esztétikai üzenet kihívása. De õk lejjebb adtak hiúságukból, mert kiülnek kis székükkel, rajztömbjükkel a huzatos utcasarkokra és németül, olaszul, angolul –van aki tizenöt nyelven– szólítják meg az ödöngõ turistát, hogy – Próbálja ki, csak két perc és elkészül a mûvészi portré.

Számukra a kihívás nem csak a közönség megítélése, hanem az idõjárás, a közterületfelügyelõk és egyéb hatóságok, a talpalatnyi helyekért sokszor a legdurvább módszerekre képes trágár butikosok, az utca-szereplõinek a hétköznapi ember által ismeretlen, kegyetlen világa. Mert a látszólag csendesen üldögélõ utcai rajzoló harctéren ül, csak ez nem látszik, mert itt láthatatlan vonalak jelzik a bennfentes számára a meddig, kinek, mit. S ha jól megy bolt, a kapzsi írígyektõl is meg kell védeniük magukat, nem beszélve néhány "plecsnis komoly mûvész-kolléga" lenézõ vállonveregtésérõl.
Ezek, az idõnként tisztesen keresõ, máskor koldus utcai mûvészek a Szentendre kép fontos elemei, mert õket és alkotásaikat többen látják, mint a legnézettebb szentendrei kiállítás szenzációs darabját, s rajtuk is múlik, milyen képet - a szó szoros és átvitt értelmében is– visz haza a külföldi és honi turista a városról. Hát becsüljük õket, ennek tudatában.

2006. április 11.

ÁRVIZI TANULSÁGOK A KÖLTÉSZET NAPJÁN

Ma a hírdetõoszlopokon és fák törzsén fénymásolt papírokat lengetett a télies szél. Ismeretlenek leragasztották a választási plakátokat, a kunfu hirdetéseket is, hogy valami mást propagáljnak, más dologra hívják fel figyelmünket. Voltak aki bosszankodtak emiatt, míg mások mosolyogva olvasgatták a fehér lapokat. Ezeken a papírokon ugyanis nem újabb eladnivalók, tanfolyamok hírdetései, hanem versek voltak olvashatók. Igen, mert ma április11-e volt, a Költészet napja.

Itt volt az árvíz, vége és a tanulságokon most már elgondolkodhatunk. Azon, voltak-e, és ha voltak, milyen tapasztaltok gyüjthetõk csokorba. Mindenekelõtt azt bátran kimondhatjuk, Szentendre helytállt, önbizalommal vett részt a lakosság város megvédésében. Politikai hovatartozás megkülönböztetése nélkül mindenki (már aki résztvett) Persze itt is úgy volt, aki közelebb volt az árhoz, közvetlenül érintett, több aggódással, s aki távolabb, szükségeszerûen inkább érdeklõdéssel vegyes szolidaritással. Helytállt a hivatal is, bár ezt a lakosság inkább letudta a kötelességnek " mert ez a dolguk". S mint, ilyenkor lenni szokott, változott a hivatali emberek megítélése. A korábban gyengébb teljesítményûnek ítélt müszakiak az árvízi munkától hirtelen vagy nem is olyan hirtelen felértékelõdtek. Ugyanis ilyenkor, nem a határidõre leadott, formailag és tartlamilag jól elkészített papír a mérce, hanem a cselekvõ ember, a szervezõkészség. Mert azt könnyû kimondani, hogy ennyi meg annyi gépkocsi, sátor, szerszám meg ezerféle dolog kell, de azt határidõre elõtermeteni, ehhez kapcsolatok és a hivatalban máskor nem nagyon használt ismeretek szükségeltetnek.
Aztán itt van ez a fránya tájékoztatás. Hát mit is mondjak? Kiderült újólag, – leglábbis számomra– sok-sok hivatalos információra és minden közvetítõ eszközre, rádióra, újságra, az internettõl a hangosbemondón át a kisbíróig szükség volt és lenne még. Mert itt és most, azt is megtapsztalhattuk mennyire hatásos üzeneteink célbajuttatása. Számora tanulságos, hogy a vészterhes napokban, ha egész nap, óráról-órára raktam volna fel a képeket, információkat, az is kevés lett volna. Mert a vízállástól a közelekedési változásokig, a Duna-parti bankok bezárásától az iskolák tanításának szünetletetéséig számos fontos információt kellett, vagy kellett volna eljuttatni a szentendreiekhez, már csak azért is, mert ígényelték, kérdezték. De még mielõtt bárki ezt a hivatalban kritikának venné, elmondom, hogy 2002-ben kisebbik fiamék éppen Németországban voltak a nagy árvíz idején. Eredeti utitervük az volt, hogy Prága utbaejtésével jönnek haza. de úgy álltak kéynszerûen két napot egy árvíz miatti lezárásnál, hogy az ott lévõ rendõrök, hatóságok nem tudták megmondani, hogy tovább mehethetnek-e és ha igen mikor, és csak harmadik napon mondták meg, hogy Prága felé nem lehet és életveszélyes lenne utazni, ha lehetne egyáltalán, mert éppen nyakig vízben van. Mi meg hiába gyõzködtük õket mobilon, hogy az isten szerelmére el ne induljanak, mert itthon látjuk tévékben, hogy mi történt, csak nagy késéssel táhjékoztatták õket, pontosabban tudtak információt szerezni.
Ma azt is meg kellett tapasztalnom, mennyire és milyen gyorsan felejtünk, felejtenek az emberek. Mert hát az okmányiroda elõtt ma ugyanolyan türelmetlenül, elégedettlenül morgolódtak, mintha a hivatali kollégák egy része nem az árvizi vártán, hanem trópusi nyaraláson lett volna az elmult két hétben. A gombánál meg arról zsörtölõdtek, hogy most el lehet-e vinni a zsákokat vagy nem, és ha nem, akkor, miért nem szállítják már el, takarítanak. Húsvétra ilyen homokzsákos lesz a város? Hiába, ilyenek vagyunk, türelmetlenek, mint a gyerekek.
Természtesen lesz majd jelentés, hogy hány homokzsák és mennyi pénz, milyen eszközök és szervezeti intézkedések történtek, de arról bizonyosan nem szól majd a jelentés, hogy sok fiatalnak ez volt az elsõ találkozása azzal az érzéssel, hogy ez az õ városa, amelyet saját kezével védett. S ha ha van értéke ezek a napoknak, bizonyosan ez.

2006. április 10.

VÁLASZTÁSI EREDEMÉNYEK

Megállapodás a második fordulóra

2006. április 9.

KAMPÁNYCSENDBEN AZ INTERNETRÕL

Rendben zajlik a szavazás, olvasom az Eurohíreken, meg azt is, hogy "Egy évek óta érlelõdõ forradalom robbant ki 2005-ben: forradalom zajlott le a tartalomszolgáltatásban és nagy változások voltak az ezt kiszolgáló technológiák területén is. A felhasználók tartalomszolgáltatókká válnak, az internetezõk a saját tartalmaik feltöltésével egyre fontosabb szereplõvé válnak. Az internet társadalmiasodása és a Web 2.0 "mozgalom" tekinthetõk 2005 legnagyobb hatású változásainak."
Nem tudom, a mindennapi szentendrei mit érzékel ebbõl, lát-e valamit egyáltalán. Mert hát az az igazság, hogy vagyunk, vannak itt sokan– egyes becslések szerint Szentendrén az internet-hozzáférés, a szélessávú kapcsolat 30% fölött van– akik próbálkoznak, de a dolog még csak kis-hatású, olyan, mint amikor a kiskutya próbálkozik az ugatásssal, nyüszög, köhög, néha kicsiket vakkant is, de ettõl csak mosolyra készteti gazdáját és az öreg macska is, csak legfeljebb méltóságteljes lenézéssel pillant rá ilyenkor.
Az önkormányzatoknak természetesen jutott, jut és jutni fog központi pénz az e-társadalom épülésére, de ehhez pontos adatok és másfajta mentalitás szükségeltetne. Mert valljuk be, a számítógép és az internet, ha nem elektromos írógépnek tekintjük a számítógépet, még a fiatalok és egy szük felnõtt réteg mindennapi kütyüje. Még nem általános nálunk, hogy a reggeli kávé és fürdõszobába menet között bekapcsoljuk a masinát, hogy majd megnézzük, mik a hírek, milyen emilek érkeztek. Átalánosabb a reggeli ujságolvasás, mint a kedvencek megtekintése a hálón és csak elvétve találok magamfajta "helyi tartalomszolgáltatót." Saját olvasóimat két statisztikai programmal figyelve azt tapasztalom, hogy blogomat napi 210 és 325 közötti számú társaság nézegeti, többsége hétköznap 9 óra és 11 óra között, majd délután 14 és 15 óra között kukkant lapomra és valamivel kevesebben 21 óra tájban. Ez a három csúcsidõ. Viszont szombaton és vasárnap legalább 50-nel csökken látogatóim száma. Azt feltélezve, hogy a blogomat nézgetõk többsége középkorú és szentendrei, – mert ki mást érdekelhet, egy maradi kialakítású, fejframe, oldalframe, sok szöveg, iskolai stílusú, leginkább szentendrei, provinciális közéleti ügyekkel foglakozó oldal– ebbõl arra következetetek, hogy vagy a szentendrei hivatalban nézik sokan, vagy jellemzõ, a munkahelyi szörfözés.
Változni látszik azonban politika viszonya az internethez. Különösen azok, akik az ifjabbakat, a közéletben csak ritkábban szereplõket akarják elérni, egyre többen vállalkoznak arra, hogy a hálón is megjelenjenek és a közjóról vallott elképzeléseiket itt adják közre. Ha a választások azt igazolják majd vissza, hogy hasznos a potilikusok számára is, – még nem hozott átütõ sikert, sehol – érdekes változásokat fog indukálni a közéletben. Érdekes ebbõl a szempontból az iwiw közösségi tér szereplõinek gyarapodása és aktivitása. Szentendrén már már több mint 3000 tagja van. Vannak akik hétköznapi, játékos, s vannak akik politikai ügyekben is megszólalalnak, de legtöbb a néma figyelõ. Hasznos dolog és jó tapasztalat számomra is, már csak azért is, mert hamar kiderült, ki az egyfázisú intoleráns propagandista, ki hajlandó eszmét cserélni valamilyen közügyrõl. Ki a beteges beszóló, magamutogató, ki tud polgárként visekedni a hálón, nem csak állítani magáról, hogy õ az.
Amióta csinálom lapom, próbáltam alakítani mind tartalmát, mind megjelenését. Egyre inkább érik bennem a meggyõzõdés, hogy hírblogom olvasói nem az intimpistáskodásra kíváncsiak, hanem arra, hogy helyettük is ott legyek valamilyen eseményen, történésnél, nem baj, ha nem premier planban készült a fénykép, csak olyan nézõpontból, mintha az olvasó is ott állt volna valahol a tömegben, ha nem minden információ teljesen pontos, mert ez nem hivatalos tájékoztatás és az sem bánják, ha szubjektív az interpretáció. Igazán akkor leszek elégedett, ha majd oldalamnak csak arra kell vállalkoznia – ma még nem így van, a lassú városi hírszolgáltatás miatt– ha az marad a dolgom, hogy a nagy történések helyett, a kis, hétköznapi, jelentéktelennek tûnõ ügyekkkel foglalkozhatok, ha az érdekli oldalam nézõit, hogy én hogyan látom azt, amit mások, talán másképpen láttak.

2006. április 8.

FELEMÁS ÉRZÉSEKKEL

Nyakunkra hágott az Április, ezerrel süt a nap. Gyöngyivel, a feleségemmel egy hete nem voltunk unokázni. Már elvonási tünetek jelentkeztek rajtunk. Hajrá, megyünk, meg egyébként is, megnézem anyáméknál mekkora a víz szuterénban, hogyan áll a szivattyúzás. Tizenegy óra van mire összeszedem magam, néhány emilt még feladok és indulok is az Orbán kereszthez. Ja, hát az Orbán kereszt. Valamikor telkünkön volt, aztán útépítés, kisajátítás ötször, és elhagyott bennünket, most a telek elõtti park szélében áll, pedig sem a házunk, sem a kereszt nem mozdult az elmúlt hatvan év alatt. Ilyen a magyar történelem. Kettévágja, lehagyja azt, ami összetartozik. Régen, mikor nagyritkán busszal jöttem haza az iskolából – ilyen csak péntekenként volt, mert délután négyig szakkör volt Szösz Jenõ tanár úrral – akkor még a buszkalauz bemondta megállókat: – Orbánkereszt, leszállás a Barackos úthoz! – utóbbi a pestieknek, a vikendeseknek szólt, mert akkor még talán tíz ház volt összesen Pismányban, és néhány öreg kimustrált autóbusz „vikendházzá" alakítva.
Megyek lefelé a Dézsma utcán. Pontosabban bóklászom, nézelõdök, élvezem a „kora” délelõtti napsütést. Hirtelen összerezzenek, mert valaki a kerítés mögül hangosan megszólít. – Csináljanak már valamit! Már március 13-a óta itt ez a szemétkupac, de hiába mondom a tulajnak, õ azt mondja nem az övé, pedig a bérlõi hagyták itt. A véeszerté meg nem viszi el, mert nem az õ zsákjukban van. Lassan már beterít mindent a szemét. Mondom, hogy majd szólok, meg majd beszélek a tulajjal is, hátha... de a bácsi csak ismétli még vagy kétszer, hogy a bérlõi hagyták itt, és én (mármint a szomszéd) hiába mondom a tulajnak. Bólogatok, ígérem, hogy majd kedden, valószínûleg...és egyébként is, biztosan elviszi a vészerté, csak most, tudja árvíz volt és hát ilyenkor nem ez a legfontosabb, meg mindenki a gátakon volt.
A Rodin elõtt dzsippekkel egysávúra szûkítve az Ady Endre út, valószínûleg azért, hogy felhívja a figyelmet, még érvényben van az Árvízvédelmi veszélyhelyzet, és ha lehet ne nagyon közlekedjünk erre, egyébként is, a Duna-korzó zárva. Szabó bácsiék háza „már csak lábazatig vízben" a falakon az árvíz tetõzésének sáros nyoma. A Sztara (az Öregpatak) szintje is már majd egy méterrel lejjebb a hídnál, már csak szelíd tavaszi áradásnak néz ki és fenékig látni a vízben, csak a kishalak hiányoznak. Elindulok a Pap-sziget irányába. Az út szélén homokzsák-sor, csak az utcabejáratokat nyitották meg. A Plusz elõtt fotózgatom a Pap-szigetet. A parthoz közel, a bozótban rengeteg szemét, mûanyag palackok és zacskók, fennakadva a parti növényzeten, az el nem bomló cuccok vastagon borítják a víz felszínét. Hiába, ez huszonegyedik század, a melléktermékek és származékok, a lebonthatatlan csomagolás-szemét kora. Maradandót hagyunk unokáinkra azzal, hogy elleptük szemetünkkel és udorítóvá tettük környezetünket.

A Pap-szigeti bejárónál a beton villanyoszlop aljában mementó, piros égõ mécsesek és egy csokor firiss virág. Tegnap délután halt meg itt Farkas Tibor, az oszlopnak hajtott kocsijával. Éppen, valamilyen polgárõr összjövetelre ment. Régóta ismertük egymást. Bár politikai értékvállalásunk nem egyezett, ennek ellenére tiszteltem benne a közért vállalkozni kész, nyilt, szókimondó embert. A múzeumban gyüjteménykezelõ volt, akinek kisujjában volt szakmája, ismert minden darabot, lekiismeretesen végezte a dolgát. Ha nem jön a tragédia, õsztõl már nyugdijas lehetett volna. A papszigeti hídnál is midenfelé, az ár mocskos rombolásának nyomai. A boltok tulajdonosai hordják ki az elázott cuccokat, takarítják üzleteieket. Lehangoló látvány a Pap-szigeti út felé is mindenütt, még benn a víz. Kissé lehangoltan indulok vissza város felé.

Az Ady Endre út torkolatában a Czóbel parknál kordon. Egy szerbia-montengrói autóbusz áll itt, csapda- helyzetbe került, nem tud továbbmenni a Teátrum parkolóhoz, mert az út lezárva. Az emberek kénytelen-kelletlen kászálódnak le a buszról. Mire odaérek éppen gyülekeznek, így együtt, gyalogosan indulunk a város irányába. Eszembe jut, ha már egyszer lezárták a Duna-korzót, nem kellene így is hagyni? Legyen sétáló, biciklizõ út! – hiszen ezt sokan szeretnénk.
Rossz nyelvismeretemmel próbálom kihallgatni, mirõl is beszélgetnek egymásközt a szerbek, de leginkább hallgatnak. Nem zsörtölõdnek, nem panaszkodnak, hogy nem vitte õket a Fõ térig a busz. Amikor a volt kományüdülõhöz érünk, a mellettem lévõ fiatalember a látványra reagálva valami olyasmit mond, no ezek is megkapták a Dunától. Igen, kijutott nekünk, mondanám, ha mernék és tudnék annyit, meg azt is, hogy megvédte magát a város. A Lázár cár tértõl a Dunakorzón és a Fõ téren már egészen más a hangulat. Itt happy van, mintha nem is lett volna semmi különös esemény, csak a polgárõrök miatt most nem lehet felmenni a töltésre. Turisták, idegenek és honiak, süttetik magukat a nappal, sétálnak, kávéznak. Néhány presszó és a gomba is kinyitott már, teljes a nagyüzem. Hát mit tegyünk, a turista már csak ilyen, neki az árvíz nem lett bekalkulálva Szentendre-képébe.

2006. április 7.

NEM CSAK A VÍZRÕL

A víz 694 centiméteren, de az Árvízvédelmi veszélyhelyzet még évrényben van. Jobb az óvatosság, mert hát, mint mondják a szakemberek, az átázott töltés sokszor éppen a hirtelen apadáskor szokta megadni magát. A dolgok láthatón rendben folynak, de van munka elegendõ ilyenkor is, hisz sok pincét, kertet öntött el a magas talajvíz, lassan ezeket is mentesíteni kell. Így én is témát váltok, mai irkálandóm már nem az árvíz, hanem egy elmaradt hír a Pest Megyei Közgyûlésrõl.

Legutóbb, március 14-én, történelmi jelzõvel is illethetõ, de Szentendre számára mindenképpen fontos döntést hozott a megyei közgyûlés. Arról, hogy a ma Ferenczy Múzeumként és irodaként mûködõ Bogdányi utca eleji és Görög utcai épület „tervezett funkciója múzeum, országos vallási központ" és e célra visszajuttatja a Szerb Ortodox Egyháznak.
A szentendrei iskolákat a pravoszláv egyház felügyelte 1787-ig, II. József iskolarendeletéig, amikor is a császár elrendelte az iskolákban a német nyelvû oktatást. A városi tanácsnak görög és katolikus iskoláról kellett gondoskodnia. Az iskolák építése azonban olyannyira elhúzódott, hogy a helytartótanács megparancsolta, hogy a Blagovesztenszka-templomot alakítsák át iskolává és tanítói lakássá. II. József halála és az iskolarendelet visszavonása miatt erre nem került sor. Ezután azonban mégiscsak sor kerül iskolaépítésre, a Blagovesztenszka- vagy Görög-templom északi oldalán. 1797-ben építik fel a templom mellé az egykori szerb ortodox iskola klasszicista épületét, amely késõbb, 1812 és 16 között a szerb Preparandia, tanítóképzõ intézet épületéül szolgált. 1816 -ban Zomborba költözik a szentendrei tanítóképzõ intézet. Ezután szerb gimnázium mûködik benne. Az 1948. évi XXXIII. törvény alapján, kártalanítás nélkül került a Magyar Állam tulajdonába, valamint a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kezelésébe.
Az ingatlan területén ma két épület található. A Fõ tér és a Görög utca sarkán áll a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye volt iskolaépülete, amely 1951. év óta mûemlék, és amely jelenleg a Ferenczy Károly Múzeum otthona. A régi épületszárnyhoz az 1974. évben épült hozzá a modern stilusú múzeumi épület, amelynek padlástere az 1990-es évek elején került beépítésre. A két épületegyüttes alapvetõen múzeumi funkciót tölt be, valamint a új épületben az emeleti kiállítótermeken kívül szolgáltató helyiségek, kazánház, raktárak és mûhelyek, illetve a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának központi irodái vannak.
A Kormány 1116l1999. (XII. 6.) számú határozatában a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye részére 201 l. évig rendezésre javasolt ingatlanak végleges jegyzékére felvette a fent rnegjelölt ingatlant, és elrendelte, hogy az ingatlan tulajdonba adásáról és a kártalanítások kifizetésérõl a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára gondoskodjék."
HATÁROZATI JAVASLAT
Pest Megye Önkormányzatának Közgyûlése jóváhagyja a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye tulajdonában lévõ Szentendre, belterületi 1858 hrsz-ú, 699 m2 alapterületû, múzeum megjelölésû, mûemlék megnevezésú; ténylegesen Szentendre, Fõ tér 6. szám alatti ingatlan átadása, valamint funkciókiváltás címén kártalanításként megállapított, a Magyar Állammal szemben fennálló 550.000.000.- Ft összegû követelés átruházása tárgyában a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével (2000 Szentendre, Pátriárka u. S., képviseli Lukijan Pantelic, püspök) kötendõ, mellékletként csatolt megállapodást, egyúttal felhatalmazza Elnökét annak aláírására.
Határidõ:· azonnal Felelõs: Szabó Imre elnök
Budapest, 2006. március 14.

Mit jelent ez magyarán szólva? Azt, hogy elköltözik a Ferenczy gyûjtemény és a múzeumi irodák. Helyén püspökségi hivatal és a Szerb Egyházi Múzeum kap helyet. Miként a megye terveiben szerepel, a Ferenczy gyûjteményt bemutató és a múzeumi hivatalnak helyet biztosító épületet a Castrumban építik fel.

2006. április 6.

EGY ESÕS CSÜTÖRTÖK DÉLUTÁN

"Egy esõs vasárnap délután, Elbújni jó,jó, jó", de szerintem, nem csak vasárnap van ez így, ma csütörtökön is jobb benn a szobában, mint kinn az esõben. Az árviz nincs tekintettel arra, hogy milyen idõjárás van. Telefont kapok anyámtól, hogy már egy centit ment le a víz és intézkedjek, hogy jöjjenek szivattyúzni, mert össze fog dõni a háza. Próbálom megmagyarázni, hogy ez nem így van, sõt ha szivattyúznak csak több víz jön be, és így nagyobb a kockázat, de hangjából azt hallom vissza, hogy nem hiszi, amit mondok. Mûködik bennem a gyermeki kötelsségtudat, hát felhívom a tûzoltókat, de az ügyeletes elmondja amit én az elõbb, azzal kiegészítve, hogy õ szívesen feljegyzi, de nem mennek ki, mert ilyenkor még kockázatos szivattyúzni.
Elindulok a Postásra, mert valaki érdekes ember fog érkezni, mondja mobilomba egyik ismerõsöm. Szomorúan finom cseppekben esik, minden szürke és fényes az esõtõl és hûvös is van. Mintha nem is lett volna a tegnapelõtti napsütéses tavasz. Kevesen vannak a Fõ téren, néhány angol turista õdöng csak és a Budapest feliratú pólók is úgy lógnak az ajtókon, szomorúan, sárgán, zölden, feketén és pirosan, ázottan, mintha valaki kinnfelejtette volna száradnivalót amelyek most megáztak.
A városon keresztül megyek lefelé, nem érintem a Duna-partot. Szentendre nyugodt, éli esõs napokra jellemzõ lassú életét, mintha midenki tudná, most nem kell kapkodni. Az evangelikus templomnál kicsit nagyobb a forgalom, mert hát a Duna-korzó zárva az árvíz miatt, és ezért sokan ügyüket inézni bejöve, közlekedni ide kényszerülnek. A Kossuth utca kicsit forgalmasabb, mint máskor. Lemegyek Bolgár utcán a Duna parti útra. Itt sincs nagyobb mozgás, látszik, minden még a Duna is várakozó állás-, pontosabban szinten van, csak lassan adja meg magát, apad tovább.
A néhány napja felállított kék büfésátorban kisebb csoportosulás. Piros dzsekiben Habsburg György a Magyar Vösökereszt elnöke, a polgármester, alpolgármester és a fõtitkár társaságában beszélgetnek. Gondolom, tájékoztatják a helyzetrõl. Igen, ilyenkor a segélyszervezteknek itt a helye, minden eshetõségre készen. Mint honlapjukon írják, "2006. április 7-én 0 órától egy hónapon keresztül a 1749-es segélyvonalon hívásonként, illetve SMS-enként 200 forinttal támogathatják a Magyar Telekom (T-Com, T-Mobile), a Pannon és a Vodafone ügyfelei az árvíz és belvíz károsultjait. Az adományokat a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat juttatja el a rászorulókhoz." Hatalmas tapasztaltuk van már a humanitárius munkában szerte a Földön. A Magyar Vöröskereszt 1881-óta folymatosan mûködik, az emberiesség, pártatalanság, függetlenség, semlegesség, önkéntesség, egyetemesség, egység nemes elvei alapján. Nem tudom, mennyi pénz fog összegyûlni, nem tudom kinek jut majd segély. Egy biztos, saját telfonomon felhívom a számot, ha majd mûködni kezd, legalább ennyit erre a napra.

Vízállás, ma

MÉG NINCS VÉGE

Szentendrei Tûzoltó laktanya
kép: langlovagok.hu

Van dolog amelynek húzása van, magyarán szólva, értelme, és van aminek nincs. No ilyennek tartom, ha valamelyik kormánytag, védelemben résztvevõ szervezet, hivatal képviselõje a városba jön, a töltésre látogat és ezzel ellentétesnek, magamutogatásnak, ha az egésznek csak választási propaganda célja van. Utóbbinak véltem a nagy ember minapi lapátolását is. Többen ezen megsértõdve, úgy tették ezt szóvá a háziorvosi rendelõ folyosóján várakozók között, hogy én minek irdogálok, fényképezgetek, inkább dolgoznék a gáton, raknám homokzsákot. Most és itt nem bizonygatom, mert ízléstelennek és magamutogatásnak tartanám, hogy azt dokumentáljam, hogy hányszor voltam rakodni és kikkel, ez a módszer legyen azoknak az újságíróknak sajátja, akik csak azért jöttek le a városba, fényképeztették le magukat, tetették fel izzadó képüket valamelyik portálra, hogy bizonygassák, hogy õk aztán segítettek, megfogták a lapát nyelét. Egyetértek azokkal, akik azt mondják az eddigi árvíz elleni védekezés a hétköznapi szentendreiek áldozatkészségérõl szól. Bár még messze a vége, de azt bátran kimondhatjuk, a város közössége 2002 után ismét jelesre vizsgázott, különösen az ifjak. Köszönet érte. Arról, hogy a hivatal hogyan, a mukatársak közül ki és mennyire, milyen hõfokon és szakértelemmel tette a dolgát, akiknek ebben e munkából a kötelesség rész jutott, ezt nem tudom, és nem is akarom értékelni, legyen ez mások írásainak szempontja.
Puppán Jenõvel talákoztam a Postáson. Nem tudtam megállni a megjegyzést, látva, hogy kicsit irigykedve és nosztalgiával nézi a nyüzsgést a szervezõ és ellátó bázison, hogy csak nem írígyled õket. Mert õ, az 1965-ben az egyetemrõl éppen, hogy csak kikerült Sziráki-féle tanácsi fiatalok csapatából való, akiknek életre szóló, közösségteremtõ és meghatározó élménye volt az árvízzel való küzdelem. S a valósághoz az is hozzátartozik, és így érthetõ meg életre szóló élményük, hogy akkor, sokkal vacakabb és kevesebb gép, technika (nem volt még mobil és a maihoz hasonló hatalmas markolók, teherautók stb.) és az ideinél sokkal alacsonyabb gátból kellett védvonalat építeniük. Egy biztos, a Szentendrén élõknek sajátos, másokéval össze nem cserélhetõ, identitásukat meghatározó élményük a dunai árvizek, a védekezés a dunai ár ellen már évszázadok óta. S akik 2002-óta költöztek a városba ezekben a napokban értehették meg jobban, mit is jelent a kis égõ koszorú és a gyertyák a Dunán, miért vannak olyan utcanevek, mint a Dunaár utcaés miért hívják Manyászgödörnek (Mannászék laktak ott) a ma már gáttal védett kritikus töltés-szakaszt, hogy egy-egy területet, helyet, miért neveznek éppen úgy.
735 cm most a vízállás, apad. Egész éjjel sûrûn ellenõrizték a töltések állapotát és a hivatalos jelentés szerint "minden rendben folyt, rendkívüli esemény nem történt". Többen telefonáltak azért, mert pincéjük, szuterénjük megtelt a magas vízállás következtében talajvízzel. (anyáméknál is) Számukra fontos, hogy mielõtt önmaguk vagy mások szivattyúzni kezdenének, feltétlenül hívják a Szentendrei Tûzoltóságot a 06 26/500 017-es telefonszámon. A védekezésnél továbbra is szükség van munkaerõre, akik munkát kívánnak vállalni a védekezésben elõbb hívják, az ismert központi számokat, a 26/503-339-est vagy a 26/ 503-347-est. Ott elõjegyzésbe veszik õket és ha szükség van munkájukra, értesítik.

2006. április 5.

Vízállás, ma

MIÉNK EZ A VÁROS

751 cm délelött tizenegykor. Mondogatjuk magunkban a számot, akárhogy is vesszük, ez kilenc centivel kevesebb, mint tegnap este nyolckor.(Ekkor tetõzött az árvíz Szentendrénél.) Reméljük, túl vagyunk a nagyobb veszélyen, bár a szakemberek azt írják az interneten, csak nagyon óvatos optimizmussal, mert elhúzódó ez az árhullám. Tegnap kemény és nyüzsis nap volt, no nem csak a történések miatt, hanem ezerrel beindult minden. Jöttek az emberek százfelõl, hogy segítsék a várost. Egyetemisták Budapestrõl, pomáziak és a pilisi falvakban élõk, munkából hazaérkezõ szentendreiek, diákok és vasutasok, pismányiak és izbégiek, belvárosiak és a Bükkös partján lakók. Egy emberként segítettek, töltötték a zsákokat az INTERSPAR elõtti parkolóban és dologztak ahová írányították õket a Határcsárdától a Barát patakig. Sokan voltak úgy, hogy akkor éreztek késztetést a segítésre, amikor meglátták, hogy milyen komoly az összefogás, mennyi ember dolgozik. Hazafelé a munkából beugrottak vásárolni az INTERSPAR-ba, aztán látva, hogy bizony kell a segítség, hát írány haza, fel a munkásruhát azután vissza zsákokat tölteni.
Bálint Péterrel futottam össze. Péterék valamikor itt laktak, nem messze tõlünk a régi tûzoltóság melletti családi házukban, amely ma már különféle vállalkozásoknak ad otthont a pí víztõl, a kozmetikáig. Édesanyjuk halála után kötltöztek el, pontosabban akkor építették fel házukat a Bulbánál ( a Pap-szigettel ellentétes parton, a Papszigeti útnál). Gondolom, a szép és nyugodt környezet is közrejátszott telekválasztásukban, mert hát itt a régi házuknál a Dunakanyar körút mellett hihetetlen nagy a forgalom, zaj és por is van. De ahogy szavaiból kivettem, most már az új helybõl is, ebbõl is elege van, ugyanis 2002 után, most másodszor önti el házukat a víz. Mint meséli, múltkor (2002-ben) 20 centi állt a szobában, most még ennél is több. Az elsõ árvíz után kifesteni, újracsempézni nem kevés kiadás, és mennyi bosszúság. Mert hát ilyenkor nem csak az a baj, hogy bejön a víz és összerondít mindent, hanem, hogy eláznak a falak és legalább fél év, sõt több idõ is kell, míg kiszárad. Csak ezután kezdõdhet a helyreállítás. De hasonló helyzetben van, többtucat tulajdonos a Pap-szigeti bejárótól a Határcsárdáig. Bizony, komoly kárt okozott az ár. Még nem tudjuk mennyi kára származik a városnak és lakosainak ebbõl az árvízbõl, de az már látszik, sokkal több, mint 2002-ben.

Kyru reggel bugrik, csuklója bekötve, mégis lelkesen meséli – öt fia van, három már kamaszodik– örül, hogy lement segíteni, no nem csak azért, mert szükség volt a munkára, hanem mert a fiúk megláthatták, megérezehették milyen is az összefogás, így már jobban sajátjuknak érzik Szentendrét, mert õk is segítettek, dolgoztak a városért és ez felemelõ dolog, életre szóló élmény. A rossz, az árvíz, nem csak rosszat hoz úgy látszik, jót is. Számomra most is, mint 2002-ben ismét világosan megmutatkozott, hogy a szentendreiek nem elzárkózóak, nem közömbösek, igenis létezik összefogás és szolidaritás. A napokban mindannyian megtapasztalhattuk. S ami számomra ismét lenyûgözõ volt, hogy az ifjak mennyire magunkénak érzik a várost, milyen lelkesen vetették be magukat. Apor, az édesapjával Attilával négy napja rakodik,dolgozik talpon van és fényképet szeretne magáról, hogy itt volt, dolgozott, mert jogosan büszke arra, hogy õ is védte Szentendrét. De nem csak õ, még sokan vannak így, mert megtapasztalták milyen érzés, amikor magunkké lesz az a település, amelyet eddig, egy kicsit csak úgy, kissé kívülrõl tekintettünk magunkat, milyen amikor izmaink és agyunk is érzi, tudja, szentendriek vagyunk, ez a város miénk.

Persányi Miklós (háttal) és Szabó Imre a Megyei Védelmi Bizottság elnöke.

Fura felirat a volt kormányüdülõnél

Leányfalu és Tahi között az úton

2006. április 4.

13 órás Vízállás

RENDELET!

Megkezdték a második védelmi vonal kiépítéséhez szükséges bázis kialakítását a INTERSPAR-nál lévõ parkolóban. Kovács Géza barátom hívott Pimányból és azt kérdezte, hogy miért nincsenek plakátok arról, hogy hova mikor lehet menni segíteni, rajta azokkal telefonszámokkal amelyket hívni lehet. Nem tudom, azzal egyetértek, hogy nem mindenki olyan internetes bolond mint én, illetve a hasonszõrûek, fõképpen idõsebb korosztályok nem. Õk megszokták, hogy újságban, rádión, plakátokon tájékoztatják õket a hivatalos ügyekrõl.

Szentendre Város Polgármesterének rendelete
az árvízi veszélyhelyzet során tanusítandó magatartásról

Szentendre város Polgármestere a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 10. § (1) bekezdésének a.) pontja, valamint a honvédelemrõl és a Magyar Honvédségrõl szóló 2004. évi CV. törvény 159. § (2), 162. § (2), 169. §-ában, illetve a szabálysértésekrõl szóló 1999. évi LXIX. törvény 1. § (1), 16. § (2) bekezdésében foglaltak alapján az alábbi rendeletet (továbbiakban: rendelet) alkotja:

1. § 1. (1) Szentendre város a Dunakorzón lévõ töltés teljes szakaszán a gyalogos forgalom az élet és balesetveszély miatt tilos.
2. (2) Az (1) szakaszban foglalt tilalom alól kivételt képeznek: az árvízvédelmi feladatokat ellátó személyek a védelmi feladatok elvégzése ido~tartamára, árvízvédelmi szakember felügyelete mellett, annak rendelkezése szerint.

2.§ 1. A Szentendre Dunakorzó területén az áthaladó gépjármû forgalom tilos.
2. Az (1) szakaszban foglalt tilalom alól kivétel képeznek:
3. Dunakorzó területén lakóhellyel rendelkezõ személyek, ingatlanuk megközelítése céljából;
4. Dunakorzó területén kereskedelmi, vendéglátóipari egységek, bankok tulajdonosai, üzemeltetõi, alkalmazottai munkavégzés céljából;
5. Rendõrség, Tûzoltóság, Honvédség, Polgári védelem, mentõ, Közterület-felügyelet, Katasztrófa-védelem gépjármûveik védelmi feladatok ellátása, élet és vagyonvédelmi feladatai ellátása során;
6. Különleges jelzéssel ellátott, árvízvédelmi munkálatokban résztvevõ gépjármûvek ("árvízvédelmi" feliratú, a Helyi Védelmi Bizottság titkára által aláírt, és lepecsételt engedély);

3.§ (1) Az árvízvédelmi töltés védelmére szolgáló anyagokat (zsák, fólia, homok) a nem közvetlen védekezési céllal csak a Polgármester, illetve az általa külön felhatalmazott személy engedélyével lehet az árvízvédelem területérõl kivinni.

4.§ 1. Bármely írott és elektronikus média, (a továbbiakban: Sajtó) képviselõi csak a védelmi munkálatok köré vont kordonon kívül tartózkodhatnak. A kordonon belülre csak a polgármester ( Helyi Védelmi Bizottság elnöke) külön engedélyével léphetnek be.
2. Az árvíz helyzettel és védekezéssel kapcsolatos bármely sajtó nyilatkozatot csak a Polgármester, illetve Körmendi Lukács - árvízvédelmi szakértõ- adhat.
3. A 4. § (2) bekezdésben foglalt személyek nyilatkozatában elhangzottakon túl hivatalos információként csak a Szentendre város Önkormányzatának hivatalos honlapján (www.szentendre.hu) szereplõ információk használhatóak fel.

5.§ 1. A rendelet (1)-(4) §-ában foglalt rendelkezések megsértése esetén, az elkövetõ 30.000,-Ft-ig terjedõ szabálysértési pénzbírsággal sújtható.

6. § 1. E rendelet 2006. április 04-én lép hatályba, és hatálya az árvízi veszélyhelyzet feloldásáig tart.
2. A rendelet kihirdetésérõl a Jegyzõ gondoskodik.

ÖTÖDIK NAP

Árvízvédelmi veszélyhelyzet

Arról, hogy milyen ereje van a víznek, az mutatja, hogy Visegrádon az aszfaltutat emelte fel, így keletkezett vízfeltörés a homokzsákok mögött. Szentendrén a postáson is hasonló gondokkal kûzdenek a védekezök. Ma délelõttig négy vízfeltörést, buzgárt sikerült lokaloizálniuk. Ezekre a helyekre önkénteseket érthetõ okokból nem engednek oda, itt katonák, vízügyesek és tûzoltók dolgoznak. A mai reggelen hosszú katonai kocsisor állt meg a Casino elõtt. Újabb honvédségi alakulatok érkeztek segíteni. A töltés megerõsítése speciális munka, búvárokkal és kockázatos eljárásokkal védik a víztõl a várost. Azért nem lehet ezekre a helyekre civilnek menni, mert ebben a munkában segíteni nem tud, jelenlétükkel csak a veszélyeztetettek számát növelnék. Vicze Ottó hívott az elõbb. Meséli, hogy éjszaka kinn voltak, homokzsákokat töltöttek. Javasolja, hogy hangosbemondós kocsi járja a várost emberkeket toborozni, mert éjjel kettõ és reggel hat között már csak alig tizen voltak, pedig kellett volna a munkáskéz. Itt mondom, munkára 18 évnél idõsebb, elsõsorban férfiakat várnak. Nem könnyû a helyzet, mert még nem tetõzött a Duna, de már így is nagyon magas a víz.
Arról kaptam félhivatalos hírt, hogy már dolgoznak azon a rendeleten, amely egy újabb védelmi vonal kiépítésvel kapcsolatos teendõket tartalmazza. Pánikra nincs ok, ilyen intézkedésre szükség van, ilyen magas vízállásnál. Ezért, mint Gulyás Józseftõl hallottam, az Interspar elõtt újabb bázist alakítanak ki, ahol a homokzsákokat lehet majd tölteni és itt lesz egy második információs és ellátó központ is. Ma délelõtt dönt arról a Védelmi Bizottság, hogy a 11-es úton szakaszosan szükséges-e újabb védelmi vonal kiépítése.
A kormányfõ által kihírdetett Árvízvédelmi veszélyhelyzet azt is jelenti, hogy a polgármester úr saját hatáskörében eljárva rendeletet alkothat, amelyben a szükséges intézkedéseket tudja megtenni anélkül, hogy képviselõ-testületet összehívná. Így a forgalom esetleges korlátozásáról, más szükséges inézkedésekrõl, mint a költségvetési források átcsoportosítása a védekezésre, eszközök, gépek ígénybevétele stb. Mint arról a Hivatalból tájékoztattak hamarosan megjelenik a rendelet.
Szervezetek is mozgolódnak, most kaptam az MSZP Dunakanyari Szervezetétõle egy felhívást, amelyben az árvizi védekezés segítésére szólítja fel tagjait.

2006. április 3.

NEGYEDIK NAP (DÉLUTÁN)

Megyek a Duna-parti úton, mindenütt lapátoló, homokzsákot rakó emberek, szinte tapintani lehet, hogy város érzékeli, hogy baj van, segíteni kell. Végigfényképezem a partot, már ahol szabad olyan közel menni, hogy lehet fényképezni, mert hát, jogosan a polgárõrök folyamatosan a hangosbemondón mondják, hogy csak az út Dunával ellentétes oldalát használjuk és ne menjünk fel töltésre. Sokfelé dolgoznak emberek, hálaistennek fõképpen fiatalok, a Danubiustól a postásig. A Sziget utca bejáratánál Németh Erika és lánya is a zsákrakók között, a szerkesztõ asszony úgy gondolta, most nem az újságírás, hanem fogdd a zsákot a fontosabb. Fiaméknál a kertben bugyog fel a víz. Pistyúr gumisnál már körberakták a csatornafedlapot. Ahogy emelkedik a víz, egyre több helyen jelenik meg a csatornákon át, látható és láthatatlan üregeken keresztül. Hatalmas a dunai víztömeg nyomása és mint valami prés, nyomja a vizet az alacsonyabban lévõ oldalra. Szabó bácsiék megint derékig vízben, a mellettük lévõ transzformátorház aljához is közel már az ár szintje. Tíz centiméter vízemelkedés és valószínû ki kell iktatni a rendszerbõl. A környékbeliek amiatt aggódnak, hogy áramszünet lesz a környéken. A mûvésztelep kertjében is hatalmas tó és a volt Teátrum étterem melletti teniszpályát is elöntötte az emelkedõ talajvíz. Figyelmeztetõ jelek, mi lesz, ha elhúzódik az áradás. A volt révállomásnál Leventével az alpolgármesterrel találkozom, bõszen telefonál, homokzsákokat kér a központi depóból. Ellennyomó medencéket alakítank ki, hogy a vékony töltésszakaszt megerõsítsék. A Duna-korzón a gomba zárva, tegnap este már kimenekítették az árukészletet, most amiatt aggódnak, nehogy áttörjön a víz, mert akkor gépeik is odalesznek. A tulajdonossal tegnap délután a postáson találkoztam, töltötte a zsákokat.

Akár Velence is lehetne,
csak ne lenne ilyen tragikus

A vendéglõsök kiveszik részüket az árvizi védekezésbõl. Doór Ferenc borosteával, Mile inni és ennivalóval láttael a segítõket. De majd minden étterem küld valamit az ellátáshoz. A naközis konyha napi száz, kétszáz adagja mellé saját föztjükbõl szállítanak. Az Arany Sárkány, Rab Ráby, de még túlparti Rozinanate is, amelyik pedig mellig támadott a víztõl, küldött enni az önkénteseknek. A postáson lévõ bázis melletti vendéglõs tegnap húsz fõre fõzött egy nagy bográcsnyi finomságot. Az ellátással nincs gond, mindekinek jut meleg étel és zsíroskenyér is, üdítõ, tea, kávé és ásványvíz korlátlanul. A Budapest Bank duna-parti bejárata kötésig homokzsákkal torlaszolva, ideiglenesen szünetel a fiók, ezt írták ki. Ha pénz kell, mehetek Óbudára, errõl tájékoztatnak. Kissé berágok ezen. Mert ha iskola volna, természetes, de egy bankfiók? Mitõl félnek, attól, hogy elázik a papírpénz? No mindegy, megyek tovább. Bükkös torkolatánál összefutok Maholányi Palival. Éppen a zsilipen lévõ, még 2002-ben berajzolt vörös vonalat mutatja, hogy ezen a szinten tetõzött akkor a víz. Már most ott van a vízszint. Délután a miniszterelnök bejelenti az Árvízvédelmi veszélyhelyzetet. Egymást kérdezgetjük, mit is jelent. Elindulok a hivatalba megérdeklõdni mi is következik ebbõl. Összefutok a folyosón két jogász hölggyel, akik magyarázzák, de megígérik megnézik pontosan a jogszabályt, és elküldik majd, mit is takar a fogalom. A titkárságra megyek, ez törzs, ahová éppen akkor érkezik meg a hivatalos értesítés a Kormánytól. Annyit bizonyosan megtudok, hogy ilyenkor a polgármester a fõnök, nem kell testület, rendeletet hoz a szükséges dolgokról, hogy felgyorsítsa a védekezést. Hazafelé veszem az utam. Néhányan megállítanak, s arról kérdeznek, mi van a parton, menjenek-e zsákot rakni. Igenelek, bólogatok és mindekinek mondom, hogy menjenk a Casino mellé a központi bázisra, mert onnan olyan helyre tudják ítrányitani, ahol a legnagyobb szükség a munkájukra. Nem tudom, mennyi emberkézre van most szükség, de a korábbi tapasztalatom azt mondatja, éjszaka is kell a segítség és olyankor néha kevesebb a munkáskéz. De elõbb hívjátok a két számot, a 06 26 503 339-et, vagy a 06 26 503 347-es telefonszámot!

2006. április 3.

VÉDEKEZÉS, A NAGY EMBER

Hatalmas a dugó a 11-es úton Budapest irányában. Az árvíz miatt az alsó rakpart már napok óta lezárva. Emiatt, meg az útlezárások miatt is feltorlódott a forgalom, autótömeg, dugó. Ideges sofõrök várják, mikor és hogyan juthatnak tovább. Buszközelkedés nincs, csak Leányfaluig, most minden járat csak a Szentendre, Leányfalu– Alszegi Kálmán tér között közelkedik. Nincs vagy csak a Pilisen át vezetõ úton lenne összekötetés Visegráddal, de Piliszentlászlónál útlezárás van. A HÉV sem közlekedik végig, mert a Batthyányi teret lezárták árvízveszély miatt. Mások nem mertek vagy nem tudtak elindulni, mert féltik családjukat, értékeiket, veszélyben vannak az árvíz miatt. A Szentendrei-sziget szinte megközelíthetetlen, Kisoroszit már két napja körbezárta a víz. Mindenki a gátakon, együtt védekezik aki lapátot tud fogni. A szennyes ár már majdnem a szentendrei töltések tetejéig ér. Sok helyütt elázott a védfal, csordogál a víz a homokzsákok között, pedig még nem érte el a 2002-es szintet. Rémhírek keringenek arról, hogy milyen magasan tetõzik majd holnap és arról is, hogy holnapután újabb, még nagyobb árhullám várható. A VITUKI honlapja is befucssolt, csak annyit tudni, hogy kétóránként 1 vagy 2 centimétert árad folyamatosan.
Telefont kapok, hogy valaki „nagy” fog érkezni a Casinóhoz, mert vagy ötven fotós, tévés, újságíró büfézik a sátornál. Már csak felszerelésükbõl is kitetszik, hogy nem a szigetmonostori polgármestert várják. Feltûnik, hogy itt õdöngenek a szentendrei polgári körösök vezetõi közül is néhányan. Virágh János, Radványi Levente, Dana valahol egy külsõ szakaszon intézkedik éppen, most nincs rájuk szükség, helyettük új kollégák az intézõk, irányítók, többségében – állítólag –, a mieink, mondja jobbos barátom. Egyszer csak nyüzsgés a lapátlan kamerások és a munkásjelmezbe ötözött tétován várakozók között. Gyalog érkezik kísérõivel a "nagyember" a Bükkös híd irányából a sátorhoz jönnek. Fónagy Jánost ismerem fel, mosolygósan, gumicsizmában és vízügyes jelmezben. Õ kíséri és folymatosan tájékoztatja Orbán Viktort. A FIDESZ vezér jobbján dr. Dietz Ferenc polgármester. A mellettem álló fiatalok csípõs megjegyzéseket tesznek a magas vendég, homokzsák és lapát kapcsolatáról. Furakodom a fotós-újságíró tömegben, de nem tudok a nagyember közelébe férközni, mert a tévések a jobb pozíciókat vállal és segédeik segítségével keményen tartják. Így csak a fejek felett fotózok, ahogy éppen tudok. Annyit hallok, kedveskedõ szavak és dícséretek a sátorban dolgozó hölgyeknek, majd Juhászi Attila áll a volt miniszterelnök elõtt, ad tájékoztatást a helyzetrõl, a helytállásról. Egyszer csak finom sípolás, a fényképezõgépem akkuja kifogyott, megadta magát. Én hülye, a nagy rohanásban elfelejtettem tartalékot hozni és a feltöltöttet betenni az induláskor, így kilehelte lelkét. Mekísérelek még egyet kattintani, de Sásdy Béla, iskolatársam, a helyi pogári körök fõvezére éppen belép a képbe, így a hátát veszem le, aztán full, vége. Ahogy elindulok a buszpályaudvar felé, a fotóshad a vendéggel a töltés felé veszi lépteit. A csoport oldalán Kriaszter Attila, a polgármester úr állandó kísérõje és sajtófõnöke – összekoccanunk . Szájában meggyújtásra váró cigartetta, éppen telefonál. – Nem lehet egyszerû dolog, egy ilyen spontán látogatás megszervezése– Úgy látszik nem maradt ideje arra sem, hogy rágyújtson, csak elkezdte a mûveletet. Taxiba ülök, hogy minél elõbb hírt adhassak az eseményrõl. A taxis régi ismerõsöm, zsörtölõdik, hogy a jegyzõ miért nem záratta be legalább ideiglenesen a Casinót, miért véditek homozsákokkal, azért, hogy míg kinn dolgoznak a szentendreieik, öltönyös urak biztoságosan, kényelmesen játszhassanak? Az anyjuk p…..-ját, mondja, ilyenkor ne kaszinózzanak, hanem jöjjenek õk is lapátolni. Próbálom megnyugtatni, hogy a casino épülete is érték, hogy minden értéket menteni kell, de hajthatatlan, csak keménykedik tovább…

2006. április 2.

A VÉDEKEZÉS HARMADIK NAPJA

Mintha majális, vagy dzsembori lenne, elsõ látásra olyan volt ma a Postás- strand bejárata, a casino melletti bázis, amely az árvíz elleni védekezés szentendrei központja. A bejáratnál lévõ sátortetõ alatt termoszok kávéval, és zsíroskenyerek több tucat tálcával. Üdítõ, ásványvíz, tea, amit a vendéglõsök és a napközis konyha hadtápja szállított. Heten dolgoznak itt, többségében hölgyek, a hivatali apparátus munkatársai. Van aki az odaérkezõ és távozó embereket veszi lajstromba, míg Verba Pista az autók rendszámát, érkezésük és indulásuk idõpontját rögzíti papírra. A tévések is itt nyüzsögnek, mert hát hír van, közvetíteni kell. Az egyik operatõr gumicsizmában árvizesre vette a figurát, adja elõ a fontos embert. Egyenoverálos villanyszerelõ éppen egy köteg kábelt próbál átdobni egy kifeszített felett, hogy mire besötétedik legyen világítás is az eligazítóban. A háttérben, a hatalmas homokdombot zsákokba töltö sokaságot innen akár vidám, szórakozó társaságnak is nézhetnénk. Pedig a munka, a védekezés – kis túlzással – halálosan komoly dolog. Hatalmas teherautók homokka,l kis furgonok homokzsákokkal csurdultig rakva szállítják a védekezési pontokra az anyagot. Mert bizony, tegnap óta a Duna jócskán megemelkedett és egyre hosszabb a védvonal, ma már a Határcsárdától a volt szovjet laktanyáig húzódik. A pataktorkolatokban is árad, ezzel is megnyúlt a védmû hossza. Igen, hát amikor a víz magassága eléri a mûutat, a kritikus magasságot, kilométerekre nyúlik a homokzsáktöltés.

A Védelmi Bizottság biztonsági okokból lezárta a Dunakorzót a Czóbel parktól a a postásig, szalagok jelzik a Duna korzón, hol járhat a nem hivatalos bámészkodó. De, hát a kiváncsisággal és a fontoskodással nehéz megbirkózni, szenvednek is tõle a vigyázók. Polgárõr autók, rendõrségi kocsik és a városháza autói cirkálnak, védik az embereket, néha önmaguktól is, mert hát fenemód kíváncsiak vagyunk. Ilyen ez katasztrófa-látnivaló, vonzza a kiváncsiskodókat, mint virág a méhet. Valódi és rémhírek keringenek arról, hogy már áttört a víz a révháznál és Dömöst tuti elöntötte az ár. Leányfalu és Tahi között kötésig áll a víz a fõúton és hogy még negyven centit emelkedik holnapig. Hát igen, ezért fontos a tájékoztatás, mert kellõ ismeret híján képesek vagyunk a legnagyobb marhaságnak is felülni. Ha valamelyik tulaj homokzsákot rak kapuja elé, ettõl minden szomszédnak védekezhetnékje támad és követeli a homokzsákot azonnal, hogy õ is megvédhesse házát, családját. A többszörösen árvízsúlytottak fájdalmas beletörõdéssel viselik az áradat következményeit, az újak, akik most, vagy 2002-ben tapasztalták elõször, harcosan aktívak. Az egyik teherautó fülkéje mögött a platón a homokzsákok tetején Lacika. A jókötésû kemény kissrác mindenki kedvence, Lacikája, valószínû õ az, aki az elmúlt három napban a legtöbb homokzsákot töltötte meg, rakta le. Élvezi a feladatot, a nyüzsit, a fizikai kihívást. A REC (környezetvédelmi központ) elõtt kb. tizenöt fõs csapat építi a keskeny védfalat. Rédei Pista táboriban irányítja a legkülönbözõ szakmájú, hivatású emberekbõl összejött önkéntes társaságot. Regõs Pista festõmûvész is eljött segíteni, pedig õk a belvárosban laknak. De vannak itt közvetlen érintettek, patakparti lakosok, és olyan is, aki a Szamárhegy tetején lakik, de akik itt dolgoznak egyben azonosak, belülrõl jövõ kötelességüknek tartják megvédeni a várost az árral szemben. A Lázár cár ténél a Gõzhajó utca irányába veszem az utam. A Bogdányi utca tömve turistával, mintha csak egy kellemes tavaszi hétvége lenne, sétálgatnak, bámészkodnak. Nekik csak újabb látnivaló az árvízi védekezés miatti nyüzsi, de nekünk, akik itt élünk, kissé sarkítva a fogalmazást, az életünk.

2006. április 2.

TOVÁBB EMELKEDIK A DUNA

A Vízügyi Tudományos Kutatóintézet 13 órakor kiadott hivatalos elõrejelzése szerint a Duna nem tetõzik ma este, hanem tovább árad. Most azt jelzik elõre, hogy a tetõzés keddre várható, és a vízmagasság meghaladja majd az eddig mért legmagasabb vízállást, Budpestnél a 848 centimétert, amelyet 2002-ben augusztus 18-án este 7 órakor mértek. A keddre várható maximum vízmagasság az elõrejelzés szerint 858 cm lesz, 10 centmiéterrel magasabb, mint a 2002-es.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a gátakat emelni kell és ezért minden munkáskézre szükség van és lesz az elkövetkezõ két napban. Tehát az iwiw-en a polgámester úr által írtak, és az általam ezek alapján elmondottak már nem érvényesek, igenis lehet és szükséges jelentkezni. Ilyen magas vízállás azt is jelenti, hogy vélhetõen a védekezést hosszabb szakaszon kell majd folytatni és nem csak a Postásnál és a volt kis révház elõtt kell majd dolgozni. Ennek ellenére, azért, hogy jól szervezhessék a védekezést, kérlek benneteket, Önöket, hogy a Casino mellett jelentkezzetek-nek, ott minden szükséges információt megadnak. Ha bármilyen árvízzel kapcsolatos információra szükségetek van, vagy ti kívántok tájékoztatást adni, hívjátok a 06 26 503 339 és a 06 26 503 347-es telefonszámot!

A most várhatónál 20 centiméterrel kisebb ár 1965-ben

2006. április 1.(délután)

EZ MÁR NAGYON KOMOLY

Cool-ra bejött a tavasz és az árvíz. Kellemes, napsütéses a délután a Postás strandon. Ilyenkor jobban megdobban a városszeretõ szív is, könnyebben kimegy az ember zsákot rakni, mint éjjel, esõben. De, hát ilyenek vagyunk, kicsit alkalom-lelkesek. Amikor nekünk is jó, könnyebben vállalkozunk. A Postáson kialakított hatalmas depóban vagy négyszázan töltik a zsákokat, kétórás filoszok és kétnapos kemény legények, mindenki képessége, izmai és akaratereje szerint. Van akinek kihívás, másnak belülrõl jövõ küldetés, van kinek „megmutatom magam”, de ez így jó, hozzuk magunkat, mert itt vagyunk. Elõttünk, mögöttünk, a töltés aljában a láthatatlan ellenfél, a zölden, koszosan, hatalmasan, simán, apró hullámokkal támadó Duna. Valaki, hogy mérje, mennyire árad, egy kis mûanyag kanalat tûzött egy órája a víz szélére, amely most már éppen csak kikandikál. Danához megyek érdeklõdni, mondja, hogy most már megy minden simán, mindenki betanulta mi a dolga, és teszi ahogy kell. Itt nincs egyénieskedés, ilyenkor a csapatmunka fontos, a fegyelmezettség.

Bea is bedobja magát, derékfájásig rakja a zsákokat. Nyitrai Zsuzsával futok össze, letol, hogy nem voltam a múltkori Nemzetközi Kapcsolatok Egyesületének gyûlésén, de rohan, mert véletlenül bezárta a lakásba szülni készülõ nõstény macskáját, kiereszti aztán jön vissza, mondja. Elindulok a város irányába. A teniszpálya klubháza elõtt egyre magasabb homokzsákfal emelkedik. A mieink dolgoznak itt. Jutka, Trenka Pista, Hankó Laci adogatják a zsákokat szorgalmasan. Elhagyva a Bolgár utcát, a Dunával ellentétes oldalon csendesen bugyog a víz. Kis homokzsáktöltéssel próbálják lokalizálni a lakók. Ahogy a hídhoz érek, akkor látni csak mekkora a katasztrófa-turisták száma most városban. Tele a töltés sétáló és a vizet nézegetõ emberekkel, és a Duna korzón is biciklisták és gyalogosok mindenütt. A Görög utca bejáratával szemben a töltés mellett vagy többszáz motor leállítva, úgy látszik, motoros találkozó is van éppen Szentendrén, vagy lehet, hogy segíteni jöttek, nem tudom.

A volt révállomás kis épületénél a sétány és az út is lezárva. Szentendrey Laci és fiai, meg vagy hetven fiatal rakja, tölti a zsákokat, a töltést és a kis épületet támasztják meg a vízzel szemben. Bálint meséli, hogy már tegnap este is itt dolgoztak, de van még tennivaló. Egy nagy csapat fiatal közepén Bubla úr, a fiákeres. Autóba ülünk, hogy megnézzük mi van a Pap-szigetnél és Leányfalunál. Hát, lehangoló. Az ötös övezet, a Papszigeti út és környéke víz alatt, a kemping kis házainak csak teteje látszik ki a tengerbõl. Elszomorító, fájdalmas. Itt sokan szenvedtek kárt, még ha tudják is, hogy tízévenként itt elönti házukat a víz. Hát, most már látszik, ez nem árvizecske, ez maga a dunai ár, a fenyegetõen szürke, pusztító, romboló, amit meg kell állítani, mederben kell tartani.