fooldal

junius 16.

"SZELLEMI SZÓDAVÍZ", AVAGY A BELVÁROS KONCEPCIÓRÓL

A kontroll csoport egy része

Amikor elvállaltam, hogy tagja leszek a belváros koncepcióban közremûködõ amolyan kontroll-csoportnak, úgy döntöttem azt a módszert választom, hogy azonnal "kiviszem", el-köz-pletykálom mirõl is esik szó a megbeszéléseken, közös agyalásokon, mire jutunk egy-egy alkalommal. Ezért megkerestem néhány, fõképpen harminc alatti barátomat és azóta állandóan traktálom õket ezzel.. Van, aki elégedetlen – no persze, a fiatalok egy része –, van aki elégedett, mármint a belváros koncepció mai állapotával. De azt gondolom így van ez jól, mert hát az elején tartunk a munkának, és eddig arra volt lehetõség, hogy a helyzetet ismerjük meg, mármint azt, milyen is Szentendre belvárosa. S ha valaki azt hiszi tudja, hát, az bíz nagyon téved. Magam már húsz éve gyûjtögetem az adatokat, tapasztalatokat arra, hogy válaszolni tudjak erre a kérdésre, de azt gondolom, csak halovány sejtéseim vannak róla. Szóval konkrétabban. Ha valaki komolyan akar egy városról, az abban lejátszódó társadalmi, szociológiai, demográfiai, gazdasági stb. folyamatokról képet kapni, kösse föl a gatyáját. Már csak azért is, mert hát mi, magyarok rejtõzködõek vagyunk. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek, elmondok két példát. Vagy tíz éve történt, hogy csak a bevallott jövedelmek után próbálták a hivatal munkatársai a szociális támogatásokat elosztani, és ekkor kiderült, hogy a Bogdányi utcai tulajdonosok és vállalkozók többsége olyan szegény, hogy azonnal indulhattak volna az ételhordóval a szociális munkások, hogy nyomorúságos helyzetükön enyhítsenek. Vagy egy másik, kevésbé csiklandós példa, amikor a város vezetése úgy döntött, hogy hasznos volna Szentendrére kicsábítani a hazánkba akkreditált nagyköveteket és megkérdezte, hogy ismerik-e a várost, jártak-e már itt. A válaszokból világossá vált, hogy a nagykövetek többsége nemcsak, hogy jól ismeri Szentendrét, hanem gyakran jár is a városban, csak éppen nem verik nagydobra, nem felzászlózott autóval és díszes kísérettel, hanem legtöbbször magánemberként, inkognitóban. Készül a belváros felmérése, és nekem úgy tetszik, jó irányban és jó ütemben haladunk. Mondom ezt azért is, mert úgy látom, mintha oszlani kezdene egyes képviselõtársaim fejében a köd, s a kép, mintha a valósághoz közelítene. Rá kell jönniük jobboldali társaim egy részének, az nem szégyen, hogy Szentendre jó, sokkal egészségesebb város, mint hazánk és Európa településeinek többsége. Abban mindenképpen, hogy itt egészségesen többen vannak fiatalok, mint másutt, és ezért nem öregszik el. Mert a város önfoglalkoztató képessége nõtt, magyarán szólva az elmúlt tizenöt évben, annak ellenére, hogy a Dózsa György úton tömegesen szûntek meg munkahelyek (mintegy 5000) a rendszerváltás óta. Hogy csak a Papírgyárat említsem, ahol valamikor 780-an, most meg 95-en dolgoznak. A szolgáltatásban létrejött kis és közepes vállalkozásokban tudnak dolgozni a szentendreiek. Míg korábban az volt a jellemzõ, hogy innen Budapestre ment a munkaerõ, ma kb. 2000-en jönnek a városba. Ettõl és más hasonlóan kedvezõ folyamatoktól persze a lakosság még nem lesz elégedett helyzetével, de ezek olyan alapok, amelyekre egy jó várospolitikát lehet építeni. S még az sem baj, ha nem tudjuk miért akarnak a bankok ilyen számban itt lenni, hogy az óváros közlekedése kezd kaotikus állapotba kerülni. De az igen, hogy már tíz települést kell Szentendrének kisegíteni – no nem önszántából – lakosainak befizetett személyi jövedelemadójából. Mert ha ilyen mértékû marad az elvonás, hiába minden gazdasági mutatóban a növekedés az úgynevezett helyi bevételekbõl, nem lehet kétmilliárdnyit pótolni. Reménykedjünk, hogy a száz lépés programjában nem csak ígéret marad, a helyben maradó adó növelésének elképzelése, mert már megint nehogy az legyen az elosztási elv, hogy csak azok a települések lehessenek tehetõsek, akiknek a terültén olajfinomító, vagy vegyi kombinát van, és azok, ahol a lakosság többet fizet be, azokat büntessék. Mert ma, ez a valóság. De hogy ennek mi köze a belváros koncepcióhoz? Vajmi kevés.

junius 15.

NYÁRI PROGRAMOK

Nos, akinek nem csak szellemi kispörköltre van gusztusa, hanem különlegességre is vágyik az, az idei Szentendrei Nyár programjai között találhat magának néhány ínyencséget is. Különösen az opera produkciók között. Legalább is, számomra ez jött le a mai Szentendrei Nyár sajtótájékoztatón, amelyre a Városháza udvarán, a teraszon gyûltünk össze vagy hatvanan újságírók, színházi emberek, notabilitások, néhány irodista és magamfajta kényszeres kommunikátor. Ja, ha az összes programra kíváncsi a kedves olvasó, nézegesse a programfüzetet, bizonyosan talál benne magának valót, én csak egy-egy programról mondom el elõzetes ingerenciáimat. Szóval, mindenek elõtt az operások, mármint Kovalik Balázs tanár úr, a fenegyerek, opera performer, aki idén fésûkagylót kínál articsókával és szarvasgombával pikánssá ízesített mártással, kis piros fazékban. Aki tavaly a MûvészetMalom harmadik szintjérõl kötéllel engedte le az operistákat az Artemisz-ben, most ismét valami hasonlóval áll majd elõ. Legalább is az elõzetes hírek ezt ígérik. Az ez évi Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem opera tanszakos hallgatóinak elõadása a Szentendrei Teátrum és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem közös bemutatója Händel Julius Caesar-ja lesz, egy német rendezõ Martina Veh rendezésében. Hogy nem akármilyen lesz a darab, az már abból is következik hogy ide, erre az alkalomra és enteriörbe szánták, s mint elmondta számukra valódi öröm, igazi nyári szellemi kirándulás, amikor kiszabadulnak a Zeneakadémia falai közül, nem csak a szó fizikai értelmében. A darab bonyolult történetét ha lecsupaszítjuk a jelmezektõl, tulajdonképpen a máról szól, a hatalomról és szerelemrõl, két kultúra találkozásról, az emberrõl és az erkölcsrõl. Az csak szinte véletlen, hogy Róma és Egyiptom is szerepel benne. No, de nem bonyolódjunk a darab librettójába, mert hát ezek a vizsgaelõadások attól fantasztikusak, hogy ilyenkor a hallgatók pénz nélkül adnak bele apait-anyait. S legtöbbször nem csak a lelkesedés de a színvonal is magas.

A satótájékoztatón írta alá Perjéssy Barnabás a két új sponzorral az Interware-el és a CIB bankkal a támogatási szerzõdést.

Ezeken egy-egy tehetséget, még akkor hallgathatunk, amikor még nem a megfizethetetlen és elérhetetlen Bayreutban vanszínpadon. Szóval, aki nem akar 2000 eurót áldozni jövõre operajegyre, nincs kedve Németországba, NewYorkba, vagy a Scala-ba kiutazni elõadásra, hogy meghallgasson egy-egy nagyot, aki nem azért jár ilyen helyekre, hogy ruháját, ékszereit mutassa be, aki nyitott és hajlandó akár részt is venni a játékban, és nem áll tõle távol a zene, az nem halaszthatja el.De az is otthonosan fogja érezni magát, aki szereti performance-t, a mai színházat, mert hát valljuk be, a jó operaelõadás, überelhetetlenül maga a mûvészet. Régi új színfoltja lesz a programoknak a fõiskolások játéka, jelenléte. Lesz a Kréta kör a Fekete országgal a volt szovjet laktanyában és tánc is. De aki lazábbat akar, az megnézheti a kaposváriak Marin Drzic: Dundo Maroje-jét a dalmát reneszánsz vérbõ humorú játékát, amely vagy kéttucat éve a Szentendrei Teátrum sikerdarabja volt. Szóval, aki a nyár végén el tudja mondani, hogy sem a városban, sem a skanzen teátrumban nem talált magának valót és nem volt színházban az ne csak szégyellje magát, de költözzön is el innen, mert akkor mi a fenének lakik Szentendrén, lakhatna Karcagon is, ott ugyanis jobb a járda.

junius 14.

ÜLTÜNK, ÜLTÜNK

Félszáz napirendi ponttal, tegnap reggeltõl estig ülésezett a Szentendrei Önkormányzat. Most is hoztuk szokásos formánkat, mert az elején csigalassúsággal ment, de úgy délután hat óra után rapid gyorsasággal folyt a témák megtárgyalása. S mint a végére kiderült, ezután sem a nyári szünet kezdõdik majd az önkormányzati képviselõknek, mert a kölcsönös bizalmatlanság miatt nyáron még legalább hat alaklommal rendkívüli ülésre kell összejönnünk. Szóval, számos témában sikerült és néhány ügyben nem tudott dönteni a testület. Hogy aztán ezek jó döntések voltak-e, ezt majd az idõ dönti el. Két ügy hosszan borzolta a városi kedélyeket, amelyben döntésre jutottunk, de ez még a legkevésbé sem jelenti azt, hogy azok, akik kisebbségben maradtak belenyugszanak a többség akaratába, és ahogy én látom, lesz még ebbõl újságcikk és nyilvános polémia a városi sajtóban. Ilyen volt a Kossuth Lajos utca 5. szám alatti volt földhivatal épületének átadása az Agy iskolának és a Barcsay iskola beruházásának folytatása. Elõbbiben két óra, idõnként személyeskedésektõl sem mentes vita után, a három órán keresztül újrafogalmazott Együttmûködési megállapodást 13 képviselõ, így a testület többsége fogadta el, míg az utóbbinál a Barcsay Iskola beruházásának folytatás dolgában éppen csak, hogy megvolt többség. Valószínûnek tartom a Szentendre és Vidékébõl tegnap a jobboldal hathatós segítségével kiebrudalt fõszerkesztõ után, a lapban majd úgy interpretálódik az Agy-ügy, hogy a jobboldali képviselõk ezt is elintézték, pedig én úgy tapasztaltam ebben közös akaratra jutottunk. De az ilyen apróságtól eltekintve a kétszáz milliós ingatlan az alapítványhoz került és azt gondolom, ha ügyesen pályáznak és mûködnek együtt a Képzõmûvészeti Egyetemmel, a szentendrei fiatalok, csak nyerhetnek rajta. Én nagyon sajnálom, hogy Zakar Ági a jobboldal üdvöskéjének sürgetõ türelmetlensége elhalasztatta azt a lehetõséget, hogy a város egy háromoldalú szerzõdéssel, legalább ha pókfonállal is, de a városhoz kösse a mûvészeti egyetemet, pedig a jelen lévõ és felszólaló rektorhelyettes úr erre nyitott volt. Az sem igazán tetszett, hogy a képviselõasszony számára a parkolási szerzõdés meghosszabbításnak legfontosabb feltétele az volt, hogy a zeneiskola nem Szentendrén lakó tanárai ingyenesen parkolhassanak, mert hát szerintem ennél több probléma feszül az ügyben, és feszültség is volt bõven. Az szerintem világos és méltányos szabály, hogy ezentúl, délelõtt tíz órától szed csak parkolási díjat a nyertes szolgáltató, de az is érvényben van, hogy aki Szentendrén fizette be súlyadóját és nem volt lusta arra, hogy elkérje az a kis papír-órát, amit az Adócsoportnál kaphat meg, az egy óráig ingyen parkolhat. Mert hát hiába, miként azt a belváros koncepció készítõ cég az APEH-tõl, Statisztikai Hivataltól és más hivatalos szervektõl összegyûjtve az adatokat megállapít, hogy Szentendre a legtöbb mutatót tekintve az egyik legjobb város, ettõl még a lakosság nagyon elégedetlen lehet sok mindennel.

junius 13.

ZÖLD

Rotterdam

Aki már látta West8 holland tájépítész sztárcsapat, pontosabban, ahogy magukról mondják Urban design & landscape architecture honlapját vagy munkáit Európában, annak egyértelmûvé válik, hogy a mai városépítés egyik, ha nem legfontosabb mûvészete nem az építõmûvészet, hanem ennél valamivel több, más. Nálunk meg még a huszadik századi eleji ízlés, de legtöbbször az infantilis virágosítás a divat, ha megnézzük zöld területeinket. Típus padok és utcabútorok, összhangtalan növénytelepítés, tarka-barka semmi. Hiába, nem Nagybritanniában élünk, ahol a kert, a kertmûvészet a mindennapok része, legyen az a balkon vagy többhektáros park. Angol professzor barátom, mikor vendégségben voltam nála, nem kutatásaival, számos tudományos kitüntetésével büszkélkedett, hanem azzal az oklevéllel, amelyet kiskertjéért kapott a helyi szép kertek versenyen kiskert kategóriában. Nálunk meg villanyoszlopokra biggyesztett tartók futómuskátlival és ehhez hasonló szörnyûségekkel szépítik "jóízlésû polgármesterek" faluikat, városaikat. Sohasem értettem, mitõl van az, hogy ha könyvelési problémánk van, könyvelõhöz, ha betegek vagyunk, orvoshoz, ha perünk van, ügyvédhez fordulunk, de néhány szakmáról, mûvészeti ágról azt gondoljuk értünk hozzá. De legtöbbször kiderül, ez nem így van. Nos, most rendeletet készített a város Szentendre város zöldfelületeinek használatáról és védelmérõl címmel és tartalommal. Leginkább a mit nem szabad zöld-szemléletû joganyagban bennünket próbálnak meg egy kissé korszerûbb környezet-óvására bírni, de nem segít abban, hogy Szentendre építészeti arculatához méltó legyen zöld területe, burkolatai és utcabútorai, egyéb tájépítészeti elemei. Vagy legalább is valamiféle egységet alkosson. Hát ránk férne ezt is végiggondolni, mert hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy katalógus design város leszünk, mint számos magyar település, amely karakter-mentesítette magát. Szóval javasolni fogom, hogy valamikor kora õsszel az ország legjobb szakembereivel üljünk le, gondoljuk végig, milyen lehetõségeink vannak arra, hogy megõrizzük, s ha tudjuk, tegyük szentendrébbé Szentendrét.

junius 12.

STARI GRAD ÉS A GLOBALIZÁCIÓ

Néhány éve még Stari Gradban a mólónál lévõ épületekben nem bankok és neonfényes turista-üzletek, hanem falusi hentes és péküzlet, kis cukrászda és lakások voltak. Igaz, ezek tulajdonosai nem tudták olyan "elegáns módon" felújítani ezeket, mint a nagy cégek, akiknek ehhez kellõ tõkéjük is van. Olyan, szocializmus végi géemkás korszakra emlékeztetõ volt testvérvárosunk filingje, még az átlag magyar kisvállalkozó számára is kifizethetõ ingatlanárakkal. Amikor horvát barátaink meglátogattak bennünket, úgy voltak, mint mi, amikor a hetvenes években külföldön járva megcsodáltuk a csillogó áruházláncok boltjait és a bevásárló központok számunkra fantasztikus kínálatát. Most fényképet kaptam Hvar szigeti ismerõseimtõl, amin azt láthatjuk, hogy hozzájuk is beköszöntött, az, amire vágytak, bankok és áruházláncok nyitnak boltokat, sorra vásárolják meg a mólón lévõ legjobb, legszebb épületeket. Még nem sejtik, hogy ez azt is jelenti, hogy a kicsiknek annyi, nem sejtik, hogy majd a napi fogást nem a piacon lévõ még a reneszánsz idejében épített kis pavilonból fogják vásárolni, helyette majd olcsó, távoli országokból hozzák a helyi halászoknak az önköltséget sem elérõ árért a halat és a tenger gyümölcseit. Hogy vége a házilag készített sajt piacának, mert lesz százféle díszes csomagolásban más ismert áru, elõbb olcsóbbért. A szomszéd falu olajütõjében sem készítenek majd olajat, mert elárasztja ott is a boltokat az olcsóbb spanyol, olasz kvalitét márkájú. Magyarán szólva, védtelenek a globalizáció "jótéteményeivel" szemben. Persze, a szállodai medencéknél lesz koktél csokornyakkendõs pincérrel kínálva a negyvenfokos melegben, és gelato, meg más ezernyi turista áru, mint Itáliában. Szóval, lassan oda a vidékies hangulat, a turizmus gépezete beindult. Nem bánja ezt senki, talán csak azok, akiknek a starigradi együttlét nem csak mûvi programokat, hanem emberi kapcsolatokat is jelentett. Azt hiszem, már csak emlékeim között lelhetem majd fel, hogy a milnai öbölben a halászok meghívnak egy pohár borra, úgy, hogy ez nem egy turisztikai attrakció része, csak, mint egy arra járónak nyújtott gesztus, amikor mint ismeretlent hívtak, ültettek asztalukhoz.

junius 11.

PIAC

Szombaton tíz óra tájban leugrottam a piacra. Olyan ólmos, esernyõt-hordó idõ volt, mégis, sok emberrel, ismerõssel, baráttal találkozhattam. Számomra ismét bebizonyosodott és sokszor le is írtam már, hogy a szentendrei piac nem csak az áruról, zöldségrõl, rongyokról szól csupán, hanem a találkozásról, beszélgetésrõl, szóval a piazzáról. Atyai nagybátyám Gábor legtöbbször nem vásárol, mégis itt sétál reggelente piaci napokon, és valószínû nehezen viselné el, ha nem lehetne itt amikor májusban elindul patakparti piac, és a Kanári szigeteken kellene lennie, (itt lakik). Mert persze mûködik a piac egész évben, hóban, fagyban is, de akkor az igazi, amikor megjelenik a cseresznye, mert ilyenkor a friss zöldségek, tavaszi virágok és gyümölcsök kerülnek az asztalokra. S bár drágák az itt kapható termékek és nem olyan színesek, mint a rágógumi-színû, sárga, piros színekben duzzadó, vastaghúsú spanyol paprika, vagy a nálunk mindig éretlennek ható zöld alma, a valamikor csak karácsonyi ritkaságnak számító, mára már érdekességét veszített narancs, banán és a sok más, felfújt díszgyümölcs és zöldség, mégis vonzóak, szépek, és ízletesek mégis van keletjük, mert ezek a mieink. Valamilyen rejtélyes ok miatt, ezekben van valami, ami a másikban nem lelhetõ fel. Mondjuk ki, a genius loci. Talán azzal a hasonlattal lehetne leírni, hogy a patakparti piac olyan hely, mint egy tengerparti embernek a halpiac, aki számára a boltban, szépen csomagolt, panírozott tengeri cuccok talán érdekesek, de az igazi, amikor a kikötõben a halászok a hajókból, kínálják az árút, amikor a halpiacon ott van kiterítve a sok-sok fajta hal, rák, tenger gyümölcsei, ott mozognak a pultokon, így kínálják. Mert ennek van halpiac hangulata, szaga, illata, szóval a miliõje. E gondolatot csak azért vetem fel, mert nagy elszánások vannak, hogy korszerûsíteni kell a piacot és még olyan lakó is van a piac mellett, aki elköltöztetné innen, mert zavarja õt. Rögvest, itt jegyzem meg, hogy amikor megvásárolta az öreg házat, amikor ideköltözött, akkor már harminc éve volt itt piac, mûködött. Szóval, én minden olyan változtatásnak híve vagyok, amelytõl valami több, és szebb lesz, de annak nem, hogy a korszerûsítés kiherélés legyen, mert ez egy jó kis piac, ha drága is, ha vannak hülye és türelmetlen autósok, összeférhetetlenek, feljelentgetõk és önzõk is, ezt a teret, a fórumot megõrizni, megtartani a közösségnek, a városnak fontos.

junius 10.

FÓRUMRÓL, ELKÉSVE

Új közéleti tere, pontosabban terme van Szentendrének, ez pedig, a Szamos cuki emeleti különterme, ahol hónapról, hónapra, vagy inkább hétrõl-hétre különféle rendezvények, és még színházi produkciók, de közéleti beszélgetések is folynak. Volt itt vendég Dalma asszony, Faludy György költõ, dr. Galtz Ferenc de még Hiller István is kultuszminiszter korában, mint ahogy sok más közéleti személyiség a legkülönbözõbb szervezetek meghívottjaként. Itt tartotta eddigi rendezvényeit a napokban egyesületté alakuló Vállalkozói klub, mint ahogy a Dumtsa kör vagy a Szentendrei Közéleti Kulturális Egyesület. Tegnap estére az alábbi meghívót kaptam: Kedves barátom, ismerõsöm! Tisztelettel meghívlak a szentendrei Városképek elsõ beszélgetõs estjére, mely jövõ hét csütörtökön, június 9-én, este 19.00 órától lesz a Szamos Marcipánban. Városképek Közéleti est Szentendrérõl "A parkolás ára - Kinek a haszna?" Az est vendégei: Miakich Gábor polgármester, Bartuszek József, a Bartex Rt.ügyvezetõje, Dr. Kiss László, a Polgári Koalíció képviselõje, Hankó László, a Szentendréért frakció vezetõje. Az est házigazdái: Tegzes Dániel és Kubatovics Áron. Szóval a dolog jónak ígérkezett, mert kit nem izgat, pontosabban mára inkább csak halványan viszket a városi parkolás, korábban Szentendre közéletét véresre vakaró ügye. De figyelemre méltónak gondoltam, mert nem a megszokott, a pártok tömjénfüstjében már megfüstölõdött aláíróktól jött az invitáció, és ezért új illatokra számítottam, mégha tudtam is, hogy közélet iránt érdeklõdõk társasága Szentendrén nagyjából konstans, és csak idõnként jelenik meg egy-egy új arc. (Kérem, az utóbbi sorokat tekintsék a képernyõre pötyögtetõ rosszmájú és betegesen sokat közélõ rosszindulatú megjegyzésének) Szóval, ott voltam, de csak a végén, ugyanis jócskán elkéstem. Mit is írjak? Érdekes volt, a hosszú együttlétek iránt õszinte vonzódást érzõ, filozofikus alkatú, elkötelezett fórum-rajongók számára. Bratuszek úr, a parkolást most végzõ Bartex Rt-t képviselõ, az erõszakosan érvelõ, de mentegetõdzõ, bonviván-vállalkozó szerepében, Miakich Gábor, "Ne haragudjanak, hogy itt vagyok, de elmondom Önöknek mi is az igazság" figura megformálójaként. Hankó László, mint Ariel és dr. Kiss, mint az Éj monológjának a parkolás korábbi fórumain autentikus megformálója, aki ezt tiborci, vagy máskor Zrinyi hõsi pózában kínált fel lelkes publikumának, most visszafogottan, szinte eszközök és magas hevületek nélküli megformálással adta elõ. De fellépett Gulyás Jóska, aki most epizód szerepben az intelligens intrikust alakította, talán a köztársasági elnökválasztás utóhatása alatt, és Koltai professzor úr, mensárosi hangütéssel a parkolás történetének, annak gazdasági összefüggéseinek tudora. Mit is mondjak, aki csak az elõadás végét hallgatta, kritikusi pózban. Annyit, hogy meglepett a liberális holdudvar tömeges sereglése, az, hogy dr. Kiss erre az alkalomra nem mozgósította tiborci szerepét méltányló híveit. Felrémlett bennem, hogy mintha a téma elvesztette volna korábbi izzó hevületet kiváltó tömegvonzását. Az elõadás talán egyetlen kiemelkedõ alakítása Kubatovics Ároné volt, aki színlelt érdeklõdés helyett, valódi kérdéseket fogalmazott meg, próbálta moderálni, a szereplõk tekintélyének pszichés nyomása alatt is, az elõadást. Partnere, a Tegzes Dani helyére beugró, szintén moderátori szerepet vállaló, egyébként a Városképeket szerkesztõ Ruzsin Annamária kapkodóan feszült volt, ezért a figura megformálása nem volt sikeres. Azt, hogy milyen érdemi problémákat hozott felszínre e beszélgetés, gondolom, elolvashatjuk majd a Városképekben Áron tollából. Így hát egyetlen bonyolult mondat a végére Hamvastól: "A varázslat a legnagyobb, amelynél csak egy nagyobb van, a valóság. És nem a káprázat a probléma, nem a földi lét, nem az itt, nem a látszat, nem a sors, a véletlen, az élet, a szerelem, a mámor, az éjszaka, a rejtély, a végzet a szenvedély, nem!."

junius 9.

FINNEK A FÕ TÉREN

Délután háromnegyed hat lesz néhány perc múlva. Dolgom van a Bükkös hídnál, gyalog megyek le a városba. A Fõ térre érkezem, és csodálkozva veszem észre, hogy a galéria elõtt magányos kis asztalka fehér terítõvel. Fölé hajolva három zenész szöszmötöl, próbálja szerszámait. Megállok, nézelõdöm, mellettem mások is vizslalják, vajon kik lehetnek, milyen fellépés készül itt. Mi, az ott bámészkodók egymástól kérdezgetjük, -Kik ezek? De, sehol egy ismerõs, hogy feleljen kérdésünkre. Hamarosan a Korona melletti kis utcából kéttucat nõ és férfi vonul az asztalka mögé. Többségük szõke, rózsaszín ingben néhányan, mintha egyen ruhában lennének. Kiderül, kórus fog fellépni. Barna fiatal hölgy lép elõre, kezében mikrofon és elõbb angolul, majd finnül szól hozzánk a nagyérdemûhöz. Kiderül, holldai finnországi Viihde nevû kórus lép fel Szentendre Fõ terén. Felhangzanak a musicalokból ismert feldolgozások, és a hatvanas, hetvenes évekbõl ismert dallamok. Kellemes vidám hangulat lesz percek alatt. Még a japánok is megállnak egy pillanatra. Az egyik kérdezi tõlem - Hungarian folk music? Vagy valami hasonlót. A fejem rázom, de nem állok neki magyarázkodni, hogy ez nem magyar, hanem finn kórus, és amit most énekelnek, úgynevezett világslágerek feldolgozásai, talán éppen Joseph Stein: Hegedûs a háztetõn-bõl egy részlet. De nem szólok, inkább maradok a fejrázásnál, mert ezt a szöveget nekem angolul elmondani túl nehéz, meg hát sietek is tovább, és nem akarok hosszan idõzni, hiszen hat órára várnak. De megörültem a kórusnak, mert most már mindenki tudhatja, hogy hamarosan itt van a nyár. Mert hát hiába van ma Medárd napi tél, elkezdõdött a Fõ téren a zenélés és nemsokára itt lesznek a táncosok is és a nyári színház is nyit a Városháza udvarán.

június 8.

FIZETÉSI GONDOK ORVOSLÁSA

Számukra gyakran okoz fejfájást a költségvetés helyzete. Jobbról, balra: Magyar Judit és Simonyi György a Költségvetési és Vagyon Bizottság tagjai.

Rövid testületi ülésen döntött június 7-én a szentendrei önkormányzat arról, hogy ideiglenes megoldást kínál az immáron évek óta húzódó fizetési, az átmeneti likviditási problémák megoldására. A napirend a hitelek egy részének átváltása volt. Mint tudjuk, amióta Szentendre kulturális központ lett és jelentõs saját bevétellel is gazdálkodik a város, minden évben gondot okoz, hogy novemberig a helyi bevételek beszedéséig átmeneti hiány keletkezik a városi költségvetésben, mert a nyári programok és kiadások, nem teszik lehetõvé, hogy csak akkor fizessen a hivatal, ha már a városi kasszába megérkeztek az adóbevételek. Mint talán közismert, a lakosság és a vállalkozások, adóik nagyobb részét csak a szeptemberi befizetési határidõre, vagy ezután teljesítik, míg a kiadások nagysága az elsõ félévben a bevételeknél nagyobb. Így a gazdálkodás érdekében úgynevezett likviditási hitelt kell igénybe vennie az önkormányzatnak. A költségvetésben így az év nagyobbik részében hiány van, s ezen még az sem segít, hogy bár november végén már legtöbbször egyensúly, vagy a tervezett hiány van a költségvetésben, az év nagyobbik részében az átmeneti hiány miatt fizetési gondokkal küzd a város. Most a testület úgy döntött, hogy a likviditási hitel egy részét, amelyik állandóan megjelenik a költségvetésben, mûködési hitellé váltja át, így megnõhet az önkormányzat gazdálkodási mozgástere. Errõl, pontosabban közbeszerzési eljárás keretében arról döntött a város, hogy a versengõ bankok közül melyik hitelajánlatát fogadja el.

június 6.

IFJÚSÁGI FESZTIVÁL

A hétvége Szentendrén ismét zsúfolt volt programokban. A Postás strandon több tucatnyi esemény volt az ifjaknak a Dunakanyar nyárindító fesztiválon. S, hogy fiataljaink nem ügyetlenek, arra példa, hogy tizenöt sponzoruk is volt, miként az plakátjukon olvasható volt. Ebbõl tudták a programot megtartani. Pedig aki már próbált Szentendrén támogatókat találni tudja, manapság nem könnyû vállalkozókat megnyerni egy-egy ügynek, hiszen annyi felõl érkezik hozzájuk kérés, támogatásra, jótékonykodásra, hogy néhányuknak már elege van abból, hogy már megint adni kell valamilyen nemes célra. A zenei programok nagy érdeklõdéssel mentek le, de a köztes idõben csak lézengtek a postáson a fiatalok. Kivétel ez alól szombat volt, amikor nagy sikerrel és tömeges részvétellel zajlott a Pest megyei utcai kosárlabda bajnokság. Bár minden rendben ment, kétezernél több résztvevõ a három nap alatt, úgy látszik, még nem sikerült megtalálniuk az olyan programszervezési metódust, amelyben ott tudják marasztalni akkor is kortársaikat, ha éppen nincs valami éppen aktuális szenzáció. Sajnálatos, hogy valamilyen szervezési ok miatt a szakmailag is kiválóra sikeredett plakátjuk alig volt látható a városban, pedig a propaganda fontos dolog. Bár lehet, hogy azokon a helyeken helyezték el ezeket, ahol a fiatalok mozognak csak és így szükségszerûen én ezért nem találkoztam a plakáttal. Persze az is igaz, ez a hétvége csak a fele idõben volt nyári, mert záporok és esõ sem marasztalt a postás strandon maradásra.

június 5.

PEDAGÓGUS NAP ÉS AZ EMLÉKEK

Számomra úgy tûnik, amikor én voltam iskolás, a Pedagógus nap városi ünnep volt, mindenkié. Ünnep, amelyre készült, a diák, szülõ, tanár, szomszéd, kolléga, pedellus és az igazgató, Erzsi néni a kifli és frutiárus és még Szilvi az utcaseprõ is. Persze akkor az iskola olyan lepusztult, sorakozós, csoportokban vonulós és kissé bakaszagú kaszárnyaszerû épületet jelentett, régi és új tanárokkal, pofonnal és körmössel, szavalattal és ünnepélyekkel, vigyázzba állással, pajeszhúzással, snúrozással és csavargással a Duna parton. Olyan volt, mint a kor, és mégis különb, mert iskola volt. E nap meg valóban ünnepély volt, orgonával, nárcisszal, rózsával, mezei csokorral és szomszéd kertjébõl lopott tulipánnal. Készültünk rá, a stréberek verset tanultak és rövidnadrágban kántálták, a szülõk is köszönték, köszöntötték tanárainkat. Majd fagyi a Lolánál, süti Csorbadzsiban, hatalmas csokorral fiatal és idõsebb tanárnõk a buszon, elõzõ nap készült friss frizurával, kevés festékkel a szájon és új kiskosztümben. Felidézõdik bennem Kerekes Pali bácsi és Lenke néni, Diri-diri dongó az igazgató, és Ica néni, meg Blanci és Kuvik meg Korencsi néni is. Az Egri csillagok, meg Arany Toldija, és a Kincskeresõ kisködmön, meg Matula bácsi, az elsõ József Attila versek, és az érthetetlenek is, mint Hemmingvay Fiestája és 1 forintos papírkötéses ponyvaként Móricz, meg a Winetou cafatokra olvasva. A Városházán vagyok, fényképezem az ünneplõ mai tanárokat és én csak a régieket, az enyéimet látom, pedig nincsenek is itt, hisz sokuknak a sírja sem Szentendrén van. Felidézõdik bennem Szösz Jenõ vékony krúdis figurája, Erzsi csinos fiatal nõ karton szoknyában áll buszmegállóban a házunkkal szemben és buszra vár. Elõttem az agyonvésett padok tintafolyókkal és helyesírási hibás szövegvésetekkel, meg tollheggyel karcolt opszcén mondatokkal, ábrákkal, azok neveivel, akik elõttünk ültek. Olajos padló és húgyszagú folyosó, hatalmas büdös vaskályha és vesszõbõl font szemétkosár, és térkép Kugotovicz Manó nevével, nagy fejes vonalzó és kinyithatatlan fakörzõ, mintha óriás diáknak készítette volna valamelyik ügyes kezû asztalos. Eszembe jut Ányos is, Dzsidát és Áprily-t olvas, és én elõtte állok, s azt érzem, olyan vagyok, mint ki lyukas bögréjét kínálja ivásra, hogy inna belõle. Kapkodva tapasztom kezem a réseket elzárni, hogy a víz el ne folyjék bögrémbõl. S végül, mikor szájához emeli csupromat, alján csak néhány csepp homokkal kevert, ihatatlan rossz nedv marad. Szégyenkezve nézem cserepes száját, s szinte könnyem hull esetlenségem miatt. Nézem a maiakat is, ahogy ünnepelnek, ünneplik õket és nekem mégis, mintha hályogpapír takarná el a látványt, a szemem elé a régiek arca villan elõ.

június 4.

JAPÁNOK

Néhány napja még esõvel, széllel visszatért az április, no nem az idõ forgott visszafelé, hanem az idõjárás mutatta ismét áprilisi szeszélyes-szeles arcát. Mára ismét nyár eleji idõ van, éles fényekben fürdik a város. Megyek a Bogdányi utcán, a Rodin felé. Velem szemben kisebb csoportba verõdött japánok vágtatnak a parkoló irányába, majd szembetalálkozva társaikkal, csoportba verõdnek és találgatásba fognak nagyokat gesztikulálva, arra keresik a megoldást, hogy vajh elõre haladva vagy visszafelé jutnak el a Rév utcai parkolóba. Sietõs lehet számukra, mert öt perc múlva hat óra, és gondolom, hatra beszélték meg a találkozást az idegenvezetõvel az autóbusznál. Hiába õk nem magyarok. Már csak azért sem, mert ha hazánkfiai lennének, flegmán, komótosan sétálnának, tudva, hogy úgysem hagyja õket itt a busz, a többiek meg ne ugráljanak, várjanak csak nyugodtan, úgyis ráérnek. Eszembe jut, miért nincs sehol angol nyelvû tábla, hogy merre is van a buszparkoló, legalább néhány helyen itt a környéken. Hiszen a parkolót jó haszonnal üzemeltetõtõl legalább ennyire telhetne, ha már jogi csûrés-csavarással nem hajlandó visszaadni a városnak jogos tulajdonát, de továbbra is szedi a pénzt. Viszont a szerzõdésben megállapított bérleti díjat nem fizeti be a városi kasszába, inkább pereskedik. Vagy, gondolom én naivul, azoknak a vendéglõsöknek megérhetné, az, az egy-két tábla, akik 3-5 euróért adnak egy kávét áldozataiknak. Aztán elhessegetem ezt a gondolatot is, mert mi közöm hozzá, hogy õk mit csinálnak, úgy is azt várják el, hogy ezt a város tegye meg, ha másból nem, hát majd eggyel kevesebb óvodai csoportot indít, ha nem akar szégyenbe maradni a külhoniak elõtt. De hát ez így nem igazságos, fortyan fel bennem a gondolat, de már hallom is rá a flegma replikát, - Manapság ki törõdik ilyen dologgal, igazságból még senki sem vett Porschét, hallom vendéglátós ismerõsöm hangját a fejemben.

június 3.

MOZI

Megkezdõdtek a próbavetítések az P'art moziban. Tudják, amelyik a fehér házban, a volt pártbizottság épületében, a Duna-korzó 18-ban épült. Bár még szükség van vagy harminc millióra, hogy minden szükséges kiegészítõ dolog is meglegyen, de már így is üzem-, pontosabban film-nézõ képes. A MODULOR gyors és kiváló munkát végzett, sõt saját költségén azt is vállalta, hogy az öt régi radiátor helyett újat épít be. De azért maradt még mit tenni, errõl beszélgetünk Virágh Jánossal, aki a hivatal építkezésért felelõse. - Azt tudtuk, hogy a pártházat az elõzõ rendszer idején építették, de amikor leszedettük a cserepet, hogy a vetítõhelyiséghez a szükséges építési munkákat elvégeztessük, akkor derült ki, hogy mi is van a cserepek alatt. Majd a fél tetõt kellet felújítatnunk, hogy mi ne félmunkát végezzünk. Ismeri az ilyen helyzetet minden szentendrei, aki már régi házat bõvített, vagy újított fel, micsoda meglepetések érhetik. Hát ez esetben is így történt. A büfé és kisteremnek még hiányzik a belsõépítészete, a bútorok, de valódi mozi-székeket is szeretnénk a régiek helyére. Nagyon bízunk benne, hogy ebben az évben nyerünk az NKA-nál és ehhez is meg lesz a szükséges pénz. Szondy Andrea a gombánál ér utol. Invitál, -Jöjjön el ma este, megküldöm e-mailen a programot, mert már van vetítés! mondja, mosolyogós lelkesedéssel. Határidõre elkészültek azok a munkák, amelyeket a város a szerzõdésében megígért, üzemképes a P'art mozi. Most majd lehet moziba járni ismét Szentendrén is, tizenhat évi szünet után. Mindenki örül, és felejteni látszik a sok aggódást, csalódottságot és bosszúságot, az építkezési kényszerszünetet, a vitákat. Van ismét mozi Szentendrén, ugyan csak hetvenöt személyes, de hangulatos P'art mozi, a miénk szentendreieké.

június 02. csütörtök	20 óra	Ron Fricke Baraka	június 09. csütörtök	20 óra	Mike Leigh Vera Drake

június 03. péntek	20 óra	Török Ferenc Szezon	június 10. péntek	20 óra	Meglepetés vetítés

június 04. szombat	20 óra	Jing Hsziung A hõs	június11. szombat	20 óra	Emir Kusturica Az élet egy csoda!

június 05. vasárnap	20 óra	Wong Kar-way Szerelemre hangolva	június 12. vasárnap	20 óra	Giuseppe Tornatore Cinema Paradiso

június 06. hétfõ	20 óra	Oliver Stone Commandante	június 13. hétfõ	20 óra	Kim Ki-duk Tavasz, nyár, õsz,tél

június 07. kedd	20 óra	Wolfgang Becker Good bye Lenin!	június 14. kedd	20 óra	Lafka Dávid Trauma

június 2.

Artificem commendam opus (Az alkotót alkotása dícséri)

SZENTENDRE BELVÁROS KONCEPCIÓ tárgyban vállalkozói kerekasztal beszélgetést tartunk 2005. június 1-én (szerdán) 18 órai kezdettel, melyre ezúton tisztelettel meghívom. A beszélgetés célja a koncepciót készítõ cég informálása, a közös gondolkodás. A beszélgetés helye: a Városháza díszterme, szöveggel meghívó jött e-mailen. No, gondoltam elmegyek, mert hát kíváncsi voltam arra, vajh kik is fogadják el a meghívást. Másrészt, érdekelt, mit is gondolnak belvárosról a szentendrei kereskedõk. Hát bevallom, nem volt újdonság, meglepetés, ami hangnemet és hangadókat illeti, sõt csalódottságot sem éreztem, mert "az jött le" amire számítottam. Csapkodó, indulatos, egymás iránt türelmetlen, közbevágó, ön-gondolataira koncentráló tarka vita-szerûség volt. Elõször is, mert nehezen hitte el a jelenlévõ 36 kereskedõ többsége, hogy most nem arról van szó, hogy a "hülye testület" megint kitalált valamit a kárukra, és most le akarják nyeletni velük, valamilyen fórum-tabletta formájában, hanem valóban arra kíváncsiak a koncepció készítõi, mik a gondjaik, javaslataik, elképzelésük az óvárosról. Talán ettõl, talán attól, hogy mint a hozzászólások egy részébõl kiderült egyesek nehezen birkóznak meg az egyszeregynél bonyolultabb gondolkodással, az a kép alakulhatott ki a hallgatóban, hogy a csoport többsége leginkább arra szocializálódott, hogy erõs hangon adjon nyomatékot véleményének, lehetõleg tiltakozás, problémaélezés formájában. A vita kezdetén nehezen alakult ki a közös gondolkodás, a megelõzõ felszólaló véleményét is figyelembe vevõ polémia. Pedig olyan fontos elveket, érdekeket fogalmaztak meg, mint, hogy Szentendre, így a belváros jövõbeni vonzását a kultúra adja, adhatja meg. Elhangzott Pelle Csilla csoki-bolt tulajdonos interpretációjában az "élhetõ város" elv és szlogen. Ami érdekes volt, talán azzal a szépséghibával, hogy az érvényben lévõ városfejlesztési koncepció jelmondatát idézte novumként. De hallhattuk annak megfogalmazását is, hogy a városlakó és nem a turista komfortérzete legyen a rendezõ elv. A legtöbb megszólalás konkrét gondokat vetett fel. Olyanokat, mint a közlekedés korlátozásának igényét az óvárosban, és a Dumtsa Jenõ utca sétáló utcává alakítását is, mint hamarosan megvalósítandó célt. Néhányan felvetették annak gondolatát, hogy elõbb az egész városra vonatkozó koncepció kell, mintha három éven keresztül, sajtóban, fórumokon és hét testületi ülésen nem éppen ezzel foglakozott volna az önkormányzat, elkészítve és elfogadva Szentendre város szerkezeti és karaktertervét. Sokszor felemlegetett téma volt a parkolás ügye ilyen-olyan vetületben, személyes sérelmeket, egyedi esteket sorolva. Doór Ferenc pikirten tette szóvá "titkos gittegylet módszereket" emlegetve, hogy õ nem kapott meghívót, de ez mégsem akadályozta meg abban, hogy ne hétszer szóljon a témához és a saját és a hivatal közötti konfliktusait vesse fel, mint a közös gondolkodás legfõbb argumentumát. A legmeglepõbb javaslattal Valentin Sándor panziós és butikos állt elõ, amikor azt javasolta, hogy legyen a MûvészetMalomban helytörténeti kiállítás, büfé és nagyobb befogadású közvécé a külföldi turisták szükséggondjainak orvoslására. Szabó Éva, aki a múzeum nevében volt jelen, azt fogalmazta meg, hogy Szentendre szervetlen fejlõdése az oka konfliktusoknak, és hogy tizenkét szociologialag megkülönböztethetõ társadalmi csoport él a városban, akik különbözõ nézeteik és élethelyzetükbõl adódóan állandó konfliktus forrásai "kevés indentitással bíró, heterogén összetételû lakosságot emlegetve." Kapott kritikát a testület is, mondván, nem képes a differenciált érdekek megjelenítésére, kapkod és összevissza rendeletek alkot. Szóval, jött, amit várhattunk, élesen, példálódzva, idõnként erõs, indulatokkal fûszerezve, úgy, hogy nincs könnyû dolga az összefoglaló-emlékeztetõ készítõjének, amikor papírra veti majd ezen az estén elhangzottakat. Igaz, nem is egy tacitusi szöveget kell majd jegyzeteibõl leírnia.

június 1.

SZÚNYOG GYÉRÍTÉS

Szóval, a szúnyogírtás, mármint az, hogy eddig szúnyog (Culex pipiens) volt, sõt van is tömegével, de irtás vagy, hogy a szakkifejezést használjam, szúnyog-gyérítés Szentendrén ebben az évben még nem. Pedig oka is van. Mint azt érdeklõdésemre a városházi felelõs munkatárs elmondta, oka nem az, mint többen pletykálják, hogy azért nem volt eddig, mert nincs a városnak pénze rá, mert elfelejtették megrendelni, mert valaki slampos volt, hanem mert a méhészek kérték, míg az akácvirágzás le nem zárul ne legyen szúnyog-gyérítés. A gyérítés vezetõje elmondta, Esztergomból kérték ezt, arra hivatkozva, hogy a nagy melegben este nem vonulnak a méhek kaptárba, így ez tragédia lenne számukra. Mint hallom így van ez másutt is, Európa szebbik felén, mármint ott, ahol vannak akácosok, meg méhek. Tegnapra lehûlt az idõ. A legújabb hír, hogy mégis csak lesz gyérítés május 31. és június 3. között, ha az idõ alkalmas, de július 7-tõl, 15-ig biztosan. A szer, amit a helikopterrõl kiszórnak MOSQITOX 1 ULV és K-OTHRIM 10 ULV amelybõl, 0.6 litert permeteznek ki hektáronként napkeltétõl fél kilencig és délután hattól napnyugtáig. Az anyag a méhekre veszélyes, ezért a méhészeket a kiszórás idõpontjairól kiértesítették.

2005. május 31.

A NYÁRS

Ez a dolog felhúzott. No nem az, hogy a szomszéd meg kívánja védeni frissen telepített füvét. Az sem, hogy nyolcas acélból levert nyársa, esetleg kilyuggatja az óvatlan és faragatlan autós gumiját. Hanem az, hogy itt hajtanak el srácok biciklijükön a Daru piac felé, és valóban elõfordul, hogy az autók miatt a járdára és a fûre is ráhajtanak. Ne értsék félre, nem az a gondom, hogy baj, ha valaki megvédi munkáját, de az, hogy egy ilyen nyársat ver le ide, az igen. Mert mi van akkor, ha valamelyik neveletlen kamasz felnyársalja magát vele? Isten adja, hogy sohase történjen meg! De vannak elvek, sõt erkölcsi törvények is, amelyeket be kell tartani mindenkinek. Mintha mostanában a tulajdon, az enyém védelme, idétlenségeket eredményezne a fáradt-agyúakban. Persze engem is bosszant, felidegesít és hányingert kelt bennem is, ha ellopják a halacska kutat, vagy a dodola szobrot, vagy ha rongálnak, KRESZ és utcatáblákat lopnak el, de azt gondolom, ölni még véletlenül sem szabad emiatt.

május 30.

ÚJ JÁTSZÓTÉR

Szóval a dolog úgy van, hogy az ember féltékenykedik, okkal, de legtöbbször ok nélkül. Nos, én is így vagyok ezzel a gyermeknapra elkészült kis játszótérrel, amely a volt szülõotthon kertjében, a Rodin kávézó felett, az öreg gipsz panno mellett van, fenn a dombtetõn. Mert hát Wachsler Tamás képviselõtársam képviselõi keretébõl és egy teljes évi képviselõi tiszteletdíjából építtette fel. Jó és szép és az európai unio szabályainak megfelelõ kedves kis játszótér. Magyarán szólva, nem balesetveszélyes, mint a legtöbb társadalmi munkában épült játszótér-féle. Nem hivalkodó, nem magamutogató, de biztonságos és ötletes mászókával hintákkal. Annyit róla, olyan, no végre… ez valami. Az ember úgy van, ha másnak jó ötlete van, pláne ha meg is valósítja, duzzog magában, s akinek belsõ gondjai is vannak, még pocskondiázza is. De erre nem vállalkozom, mert szellemes megoldás, jó hangulatú és hasznos dolog is, még akkor is, ha számosan vannak a Szamárhegyen, akik azt várták volna el képviselõjüktõl, hogy elébb a járdát, a kátyút csináltatta volna meg elõttük, meg utcájukat hozatta volna rendbe, meg vagy száz dolgot, amit valójában már régen meg kellett volna csinálni. De ez most nem érdekel, mert szerintem nem ezeken kell szajkózva fanyalogni. Legalább is, én inkább arra vállalkozom, hogy unokámat elviszem ide egy kis hintázásra, s legfeljebb mondhatják rám hogy nem vagyok elég pártérdek-szempontú, de legalább jót fogunk együtt játszani. S utána megiszunk egy üdítõt a Rodinban, mert az is hívogató presszó- kerti pavilon lett mostanára. Talán egy dolog elkelne még ide, legalább egy szeméttároló edény, mert ma amikor ott jártam már itt is, ott is mûanyagpalackok voltak szétdobálva.

május 29.

HÕSÖK NAPJA

Lassan már tizedik éve, hogy Maholányi Pál önkormányzati képviselõ és társai kezdeményezésre felállították Bükkös patak partján a Hõsi Emlékmûvet. Azóta is, minden év májusának utolsó vasárnapján kegyeletteljes ünnepségen emlékeznek azokra, akik a világháborúk áldozatai voltak. Ebben az évben május 29-én, vasárnap délelõtt 10 órakor volt a megemlékezés és koszorúzás a Bükkös patak partján felállított Hõsi Emlékmûnél. Koncz János nyugállományú ezredes emlékezett, majd ezt követõen koszorúztak a helyi nobilitások. A város nevében Miakich Gábor polgármester és dr. Katona Gyuláné helyezte el megemlékezés virágait Csikszentmihányi Róbert készítette emlékmû talapzatánál. Már forrón sütött a nyári nap, amikor fél tizenkettõkor az Izbégi Iskola udvarában is megemlékezés kezdõdött. Itt a rendezõ az Izbégi Baráti Kör volt. Ez alkalommal Maholányi Pál emlékezett, és az Izbégi iskola tanulói adtak kis mûsort az emléktábla elõtt. Az ünnep eredete az 1917. évi VII. törvényre vezethetõ vissza. Ebben mondták ki elõször, hogy "nemzetünk hõsi halottainak kegyelemteljes tiszteletét megfelelõ módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni" Az 1924. évi XIV. tv. újból szabályozza a hõsök emlékünnepének megrendezését. 1942-ben a hazáért életüket áldozó hõsök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is. A történelmi igazságtevés része, hogy Szentendrén 1988-óta ismét fejet hajtanak a világháborúk hõsi halottainak, katona- és polgári áldozatainak emléke elõtt. Az elsõ világháborúban elesettek tábláját 1989-ben újabb, a második világháború áldozatait is felsoroló táblával egészült ki az izbégi iskolai emlékhely. Az ünnep1988-as felélesztésében fontos szerepet játszott és visel ma is az Izbégi Baráti Kör.

május 28.

VENDÉG VOLT A MINISZTER

Kisebb intermezzó elõzte meg Rácz Jenõ egészségügyi miniszter pénteki szentendrei fórumát. Ugyanis, idõközben kettõ lett belõle. Ez volt az a kisebb zavar, amiért vagy huszonöten hívták a hivatalt, hogy -Valóban ötkor, és valóban a Városházára jön a miniszter, és nem a Füzesi Róbert-féle, Bercsényi utcai találkahelyre? Kiderült, rászervezés történt, és még rádióban is vetélkedett a két hír egymással, hogy mikor és hol is találkozhatnak az érdeklõdõk a nobilitással. Végül is, mint hallottam, mindkét helyen rendben lement a dolog, elõbb a Városházán, majd szûkebb körben a másik helyen. Rácz Jenõ elõadásában szó került a száz lépés egészségügyet érintõ 21 pontja is. Így, a miniszter beszélt arról, hogy sürgõsségi osztályokat, központi ügyeleteket létesítenek azokon a területeken, ahol ezek az intézmények hiányoznak. Miként arról is, hogy új helikopter bázisok létrehozásával az ország minden pontja elérhetõvé válik a légi mentés számára. Már ismert hír, hogy 40 darab új rohamkocsi és 80 darab mentõkocsi beszerzésével, a mentõkocsik új, korszerû mûszerekkel való ellátásával még az idén jelentõsen javítják a mentõszolgálat felszereltségét, és újabb tíz városban új mentõállomásokat építenek. A Nemzeti Rákellenes Programról szólva beszélt arról, hogy ennek keretében szûrõbuszokkal, szervezett utazással év végéig 65%-ra növeik az emlõszûrésen résztvevõk arányát. A méhnyak rák szûrés kiterjesztésével, ingyenes szûrõ szettek biztosításával, személygépkocsik rendszerbeállításával több száz nõ idõ elõtti halálát akadályozhatjuk meg. A férfiakat fenyegetõ rákbetegségek idõben történõ felismerése érdekében kísérleti jelleggel elindítják a prosztatarák szûrést és kiterjesztik a vastagbélrák szûrési programot is. Fontos bejelentés szerintem az is, hogy felújítják és korszerûsítik a regionális és megyei onkológiai centrumok sugárterápiás berendezéseit. Megkezdõdik a Közép-Dunántúli onkológiai központ építését. Egy éven belül biztosítják, hogy a daganatos betegeket mindenhol az országban megfelelõen minõsített, a szakmai követelményeknek mindenben megfelelõ gyógyító intézményekben lássák el. Megteremtik annak a feltételeit, hogy a szakmai szabályok szabják meg a gyógyítás helyét és ne a finanszírozási szempontok. Ennek érdekében a finanszírozási rend rugalmasabbá tételével - a mai elkülönült fekvõ és járóbeteg kasszák összenyitásával - egységes gyógyító-megelõzõ kasszát hoznak létre, hogy a betegek nagyobb arányban kaphassák meg a lakóhelyükhöz közeli korszerû járó beteg ellátásban a számukra szükséges kezeléseket. A háziorvosi munka színvonalának emelése érdekében a praxisközösségek - több háziorvos együttmûködésének - létrejöttének támogatásával, a mai fejkvóta mellett a teljesítményt is elismerõ finanszírozással ösztönzik, hogy a háziorvosok egyre több betegség teljes kezelésére váljanak helyben alkalmassá. Kistérségi összefogással létrehozzák a háziorvosok központi ügyeletének egységes rendszerét, javítva ezzel a helyben élõk biztonságos ellátását a nap mind a 24 órájában. Arra is van tervük, hogyan ösztönözzék, hogy az azonos hatóanyagú és hatású gyógyszerek közül az orvosok a beteg számára kisebb terhet jelentõ, olcsóbb gyógyszereket írják fel. Miként arról is van terve kormányzatnak, hogy a promóció és a reklám szigorúbb szabályozásával mérsékeljék az indokolatlan gyógyszerfogyasztást és az orvosok érdekeltségét az azonos hatású gyógyszerek közül egy bizonyos gyártó termékének felírásában. Kialakítják az egészségügyi ellátás szabványait, amelyek garantálják, hogy a biztosított mindenhol, az ország bármely pontján minõségi szolgáltatást kapjon. Olyan szakmai követelményeket érvényesítünk, amelyek alapján az egészségbiztosító a legjobb ellátást nyújtó szolgáltatóval köthet szerzõdést, és folyamatosan ellenõrizheti ezek betartását. Megteremtik a járulékbefizetések ma hiányzó, nyomon követhetõ egyéni nyilvántartási rendszerét. Õsztõl bevezetésre kerül, az Európai Unión belüli ellátásokra jogosító EU-kártyákkal összekötve elkezdik egy olyan rendszer kialakítását, amely alkalmas lesz a jogosultság és a befizetések ellenõrzésére. A Kormány célja, hogy hatékonyabbá tegye a járulékbeszedés rendszerét és a felhalmozott tartozások behajtását. A fekete és a szürke munkavégzés kifehérítésével a járulékfizetõk körét. Cél, hogy minden biztosításra jogosult mögött tényleges járulékbefizetés álljon. A nyugdíjasok, az álláskeresési támogatásban részesülõk, a GYED-en, GYES-en, GYET-en lévõk, a különbözõ szociális ellátásokat kapók, a gyermekek, és a továbbtanuló fiatalok egyéni egészségbiztosítási számlájára az állam teljesít befizetést. Fontos célnak tekintik a biztosítási elv megerõsítése mellett az állam felelõssége, hogy azok számára is biztosítsa a legszükségesebb egészségügyi ellátásokat, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nem rendelkeznek biztosítással, olyanokkal, amelyek mindenkit megilletnek, aki biztosítottként jogosulttá vált az ellátásra. (Házi-, szakorvosi ellátás, kórházi. A biztosítási csomagba nem tartozó extra szolgáltatások - egészségügyi okokból nem szükséges plasztikai mûtétek, a kórházi kiemelt hotelszolgálat igénybevétele - a jövõben csak kiegészítõ, vagy piaci biztosítás vagy teljes térítés mellett lesznek igénybe vehetõk."



	*Zakar Ágnes és Uresch Endre*



	*Petényi Zsuzsa fõépítész*



	*A civilek, a gombázók elméleti mûhelye és kontoroll csoporja.* *Jenõ éppen igét hirdet.*



















	A Barcsay ügyében a várost képviselõ ügyvédi iroda munkatársai