május 28.
VENDÉG VOLT A MINISZTER
 
Kisebb intermezzó elõzte meg Rácz Jenõ egészségügyi miniszter pénteki szentendrei fórumát. Ugyanis, idõközben kettõ lett belõle. Ez volt az a kisebb zavar, amiért vagy huszonöten hívták a hivatalt, hogy -Valóban ötkor, és valóban a Városházára jön a miniszter, és nem a Füzesi Róbert-féle, Bercsényi utcai találkahelyre? Kiderült, rászervezés történt, és még rádióban is vetélkedett a két hír egymással, hogy mikor és hol is találkozhatnak az érdeklõdõk a nobilitással. Végül is, mint hallottam, mindkét helyen rendben lement a dolog, elõbb a Városházán, majd szûkebb körben a másik helyen. Rácz Jenõ elõadásában szó került a száz lépés egészségügyet érintõ 21 pontja is. Így, a miniszter beszélt arról, hogy sürgõsségi osztályokat, központi ügyeleteket létesítenek azokon a területeken, ahol ezek az intézmények hiányoznak. Miként arról is, hogy új helikopter bázisok létrehozásával az ország minden pontja elérhetõvé válik a légi mentés számára. Már ismert hír, hogy 40 darab új rohamkocsi és 80 darab mentõkocsi beszerzésével, a mentõkocsik új, korszerû mûszerekkel való ellátásával még az idén jelentõsen javítják a mentõszolgálat felszereltségét, és újabb tíz városban új mentõállomásokat építenek. A Nemzeti Rákellenes Programról szólva beszélt arról, hogy ennek keretében szûrõbuszokkal, szervezett utazással év végéig 65%-ra növeik az emlõszûrésen résztvevõk arányát. A méhnyak rák szûrés kiterjesztésével, ingyenes szûrõ szettek biztosításával, személygépkocsik rendszerbeállításával több száz nõ idõ elõtti halálát akadályozhatjuk meg. A férfiakat fenyegetõ rákbetegségek idõben történõ felismerése érdekében kísérleti jelleggel elindítják a prosztatarák szûrést és kiterjesztik a vastagbélrák szûrési programot is. Fontos bejelentés szerintem az is, hogy felújítják és korszerûsítik a regionális és megyei onkológiai centrumok sugárterápiás berendezéseit. Megkezdõdik a Közép-Dunántúli onkológiai központ építését. Egy éven belül biztosítják, hogy a daganatos betegeket mindenhol az országban megfelelõen minõsített, a szakmai követelményeknek mindenben megfelelõ gyógyító intézményekben lássák el. Megteremtik annak a feltételeit, hogy a szakmai szabályok szabják meg a gyógyítás helyét és ne a finanszírozási szempontok. Ennek érdekében a finanszírozási rend rugalmasabbá tételével - a mai elkülönült fekvõ és járóbeteg kasszák összenyitásával - egységes gyógyító-megelõzõ kasszát hoznak létre, hogy a betegek nagyobb arányban kaphassák meg a lakóhelyükhöz közeli korszerû járó beteg ellátásban a számukra szükséges kezeléseket. A háziorvosi munka színvonalának emelése érdekében a praxisközösségek - több háziorvos együttmûködésének - létrejöttének támogatásával, a mai fejkvóta mellett a teljesítményt is elismerõ finanszírozással ösztönzik, hogy a háziorvosok egyre több betegség teljes kezelésére váljanak helyben alkalmassá. Kistérségi összefogással létrehozzák a háziorvosok központi ügyeletének egységes rendszerét, javítva ezzel a helyben élõk biztonságos ellátását a nap mind a 24 órájában. Arra is van tervük, hogyan ösztönözzék, hogy az azonos hatóanyagú és hatású gyógyszerek közül az orvosok a beteg számára kisebb terhet jelentõ, olcsóbb gyógyszereket írják fel. Miként arról is van terve kormányzatnak, hogy a promóció és a reklám szigorúbb szabályozásával mérsékeljék az indokolatlan gyógyszerfogyasztást és az orvosok érdekeltségét az azonos hatású gyógyszerek közül egy bizonyos gyártó termékének felírásában. Kialakítják az egészségügyi ellátás szabványait, amelyek garantálják, hogy a biztosított mindenhol, az ország bármely pontján minõségi szolgáltatást kapjon. Olyan szakmai követelményeket érvényesítünk, amelyek alapján az egészségbiztosító a legjobb ellátást nyújtó szolgáltatóval köthet szerzõdést, és folyamatosan ellenõrizheti ezek betartását. Megteremtik a járulékbefizetések ma hiányzó, nyomon követhetõ egyéni nyilvántartási rendszerét. Õsztõl bevezetésre kerül, az Európai Unión belüli ellátásokra jogosító EU-kártyákkal összekötve elkezdik egy olyan rendszer kialakítását, amely alkalmas lesz a jogosultság és a befizetések ellenõrzésére. A Kormány célja, hogy hatékonyabbá tegye a járulékbeszedés rendszerét és a felhalmozott tartozások behajtását. A fekete és a szürke munkavégzés kifehérítésével a járulékfizetõk körét. Cél, hogy minden biztosításra jogosult mögött tényleges járulékbefizetés álljon. A nyugdíjasok, az álláskeresési támogatásban részesülõk, a GYED-en, GYES-en, GYET-en lévõk, a különbözõ szociális ellátásokat kapók, a gyermekek, és a továbbtanuló fiatalok egyéni egészségbiztosítási számlájára az állam teljesít befizetést. Fontos célnak tekintik a biztosítási elv megerõsítése mellett az állam felelõssége, hogy azok számára is biztosítsa a legszükségesebb egészségügyi ellátásokat, akik akár önhibájukból, akár önhibájukon kívül nem rendelkeznek biztosítással, olyanokkal, amelyek mindenkit megilletnek, aki biztosítottként jogosulttá vált az ellátásra. (Házi-, szakorvosi ellátás, kórházi. A biztosítási csomagba nem tartozó extra szolgáltatások - egészségügyi okokból nem szükséges plasztikai mûtétek, a kórházi kiemelt hotelszolgálat igénybevétele - a jövõben csak kiegészítõ, vagy piaci biztosítás vagy teljes térítés mellett lesznek igénybe vehetõk."
 
május 27.
MEGYEI MUNKANÉLKÜLISÉG
 
Bajban vagyok én ezzel a Megyei Közgyûléssel. Mert értem én, hogy nyolcvan ember ne ott és akkor ismerje meg a problémát, amirõl dönteni fog, hiszen erre ott vannak bizottságok. Meg, hogy, ha nyolcvan képviselõ valójában elkezdene vitatkozni, hát bizony akkor másfél hétig tartana egy-egy ülés. De valami nem tetszik "ne szólj, csak nyomj" szisztémában. Nem tudom mi, talán a látszat, lehet, hogy ez csak amolyan értelmiségi fanyalgás. Beismerem, igen ez így praktikus. Ha valaki egyetért igent, ha valaki ellenzi nemet, vagy tartózkodást nyomjon, és megyünk is tovább. Le is peregettünk mai is vagy háromtucat napirendet két óra alatt, döntöttünk, amiben kellett. Talán egy téma volt, ami számomra érdekes volt. Ez pedig, Pest Megyei Munkaügyi Központ beszámolója. Még hozzászólások is voltak, mondjuk közülük hármat, ne számítsunk bele, mert az elhanyagolható, jellemhibából elkövetett egyszerû seggnyalás volt, vidéki szorongásba csomagolva, de a többi valódi érdeklõdésen alapult. Szóval, míg az elmúlt évben 464 300 embernek volt munkája a megyében, addig erre az évre már 466 800-nak van. Ez jó dolog, és az is, hogy sokfelé vannak már munkaügyi kirendeltségek, igaz mint a központ vezetõje elmondta, nem sok sikerrel, mert aki tartósan munkanélküli az legtöbbször az is marad. Szóval, még fényévnyi távolságra vagyunk Németországtól, legalább is ebben, mert ott legalább Schröder olyan fél-szociáldemokrataként megpróbálja valahogy kezelni, ezt az Európát pestisként sújtó globalizációs bajt, igaz, ebben az ellenzék is támogatja õt. De azért felmutathatunk valami szerény akciót mi is, Pest megyeiek. Íme, 22 milliót különített el Pest Megyei Munkaügyi Tanács foglalkoztatási célú parlagfûírtásra. Hát nagyon remélem, hogy ennek az akciónak a következtében az iskolák, óvodák és putrik környéke nem lesz parlagfüves Pest Megyében 2005-ben, hiszen az irtatást a körzeti orvos, tehetõs vállalkozó és polgármester lakásának környékén közpénzünkbõl úgy is elvégeztetik. S egy megjegyzés a végére, ha már Gerhardt bácsiról esett szó, minden szoci. és nem szoci. vezetõnek javaslom,- Nézze, már meg legyen szíves a http://www.gerhard-schroeder.de honlapot, hogy tudja, a sok magyar szocialista politikus honlapjának hogyan kellene kinéznie.
 
 
május 25.
ÚJ KONCEPCIÓ?
 
Fura csapat érkezett Szentendrére tegnap, és kisebb feltûnést is keltett a Duna korzón. Ugyanis hadihajó kötött ki az öreg hajóállomáson. Tegnap délután a gombánál ezt látva, hirtelen az volt az érzésem, hogy a K und K flotilla vezérkara tesz éppen tisztelgõ látogatást a városban. És ettõl, olyan kesernyés-szomorkás érzés lett bennem úrrá, mint mostoha nagyapámban, amikor " 1918-ban, a flottilla visszatért Magyarországba,… amikor a tengeri flotta a jugoszláv lobogó alá lépett, mert a gyõztesek trianoni diktátuma ezt a maradék úszó hadi erõt is elvette Magyarországtól. Igaz, nem Horty ellentengernagy érkezett vezérhajójával a város partjaihoz, és a polgármestert sem lehetett a parton látni, mint ez ilyen alkalmakkor dukál. Helyettük viszont ott volt, és heves gesztikulálásokkal intézkedett az önkormányzat régi harcostársa és szerzõdéseinek szorgos vitatója Feri, ugyanis õ fogadta a magas vendégeket. Nem volt különösebb fogadóbizottság, sem magyar ruhába öltözött fiatal hajadonok, nemzetiszínû szalagos bokrétával a kezükben, de még ünnepi beszéd, sõt tûzoltózenekar sem játszott. Csak valami lappangó gondolatfoszlányok motoszkáltak a kisagyamban, gondolattöredékek, hogy Feri barátunk csak nem éppen hadikikötõt, vagy magán-flotillát gründol? Vagy, aminek szerintem nagyobb az esélye, a flotilla leszerelése kapcsán valamilyen elõnyös üzleten töri a fejét. Lelke rajta, saját pénzét kockáztatja, és ha szüksége van néhány tucat vetítõgépe mellé még néhány hajóra is, tegye, hiszen szabad, ezt senki sem tilthatja meg neki. Mint tudjuk, Arisztotelesz Onasszisz is úgy kezdte, hogy öreg hajóival szállította az életet mentõ segélyszállítmányokat a hitleri Németország által szorongatott Angliának. Reménykedjünk, erre nekünk nem lesz szükségünk, bár valamikor, ki tudja mire, még jól jöhet a városnak egy kisebb flotilla. Gondolom, barátunk, ha megszorulunk, jutányos áron, szívesen rendelkezésre bocsátja majd hajóit.
 
 
 
május 24.
PROLIMUS SUM EGOMET MIHI
 
Pipogya egy alak vagyok. Egy kis láztól, úgy elment a kedvem az írástól, hogy, most három napos mulasztásban vagyok. No, nem mintha ettõl nem nézegetnék az oldalam, és bárkinek is megígértem volna, hogy minden nap írok, de hát eddig így alakult, ezért számomra norma lett belõle. Olyan, mint a reggeli tea és pirítós, vagy a testületi ülésen a zárt együttlét. Tizenéves korom óta, hogy elsõ naplómat kezdtem írni, tudom, hogy a legveszélyesebb egyetlen napot is kihagyni. Mert aztán jön a második, harmadik, majd a kérdés, mi a fenének is csinálom, megvagyok nélküle is, akárcsak a nagyérdemû. Bevallom õszintén, régi motivációm, hogy nem igaz, hogy nem lenne képes a hivatal is a városról, az itt történtekrõl nap, mint nap tájékoztatni, mára elmúlt. Azt meg, hogy tájékoztatassam választóimat, mit is gondolok errõl, vagy arról a városi ügyrõl, hogy argóban írjam, nem egy "was ist das". Szóval, az abbahagyás szélén vagyok, mert fáj a fejem, lüktet a homlokom, ég az arcom, ilyenkor feküdni a legjobb, és egy jó könyvet forgatni. De mert tennivalóm volt, reggel lementem hát a városba. A Könyvtár elõtt togyogtam, amikor látom, hogy Göllner Judit ott beszélget a járdán egy anyukával, gondolom, a gyermek néptánc dolgairól. Hát ez így van jól, csakhogy, a kedves fiatal anyuka a járdán állt kocsijával, pontosabban elállta a járdát, miközben tõle hat méterre a parkolóban vagy tizenöt hely volt, ahova nyugodtan beállhatott volna. Persze tudom én, hogy csak egy percre állt meg. Meg más is "megszokott állni", ott, ez is igaz. És ott a könyvtár elõtt az a megsûllyedt járdaszakasz, mintha vonzaná az autókat, mintha hívogatna, -Ide állj, jó lesz itt! Kerüljön ki a babakocsis, az öreg, a gyalogos, egyébként is minek jönnek erre. Nem tudom, hogy így gondolja-e az anyuka. De egyben biztos vagyok, rajta nem segít, hogy a gregorián zene alaprétege recitatív. A recitatív alapréteget sokszor még melizmatikus dallamokban is felismerjük. Egy-egy dallamegység (motívum) egy vagy két fõhangra épül rá, azokat rajzolja körül kis ambitusú motívumokkal, vagy hogy vannak olyan finomságok a Schopen: cisz-moll és Rachmaninov: f-moll etûdjében is amelyekért szinte érdeme volt e sárgolyóra pottyanni, ugyanis bunkó a drágám. S ezen nagyon nehéz változtatni, ha lehet egyáltalán. Neki a nagypörkölt kanállal és valami jó kis dallamos zene, ordíttatva, mert sz… a szomszédra. De hát õ a gyõztes. Legalább is, most úgy látszik.
 
 
 
május 23.
RÉGI ISKOLA, MAI GONDOK
 
"Ázsiai állapotok Szentendrén. Városunkban a magyar fõváros tõszomszédságában, botrányos iskolai állapotok vannak…" A Szentendre és Vidékében olvasom. No nem a mostaniban, hanem az 1911. május 11-i számban. Pedig én most is valami hasonlót érzékelek. Természetesen nem azért, miként dédapám korának tollforgatója írja: hogy, "Télen még jártak valahogy az iskolába, de most tavasszal, mióta mezei munka megkezdõdött s még az iskolás fiúk is keresethez jutnak, a növendékek egyharmada nem látogatja az iskolát." Hanem az elsõsök felvétele, pontosabban elutasítása miatt. Mert valódi közizgalmat és vitát május elején, az elsõ osztályosok beíratása (felvétele) okozta Szentendrén. Felháborodott hangú leveleket, e-maileket kapok szülõktõl. Mivel ez évben is többszörös túljelentkezés volt a belvárosi iskolákba és sok gyermeket elutasítottak, most fellebezések tucatja van a városi jegyzõ asztalán, amelyben ilyen-olyan indokkal, okkal, kérik a szülõk, hogy mégiscsak vegyék fel gyermeküket valamelyikbe. Mert úgy érzik, az igazgatók jogtalanul utasították el kérelmüket. Hát ez lett a beiskolázási körzetek megszüntetésébõl. Hiába mondtam, mondtuk (nem csak én), hogy a kisgyerekek esetében nem szabad a várost egy körzetbe vonni, mert mindig lesz olyan indok, amely miatt majd közelben lakót elutasítanak a Barcsayba, vagy Ízbégre. S lásd, most is elõfordul, hogy a Szamárhegy közepén, az iskolától 400 méterre lakó gyermekeket küldenek a lakótelepre iskolába. Ugyanakkor, ilyen-olyan jogos indokkal, hogy az idõsebb testvér már oda jár, meg, hogy indokolt, mert korábban ott tanított kolléga gyermekérõl van szó, másokat meg felvettek, felvesznek. S ha ebbõl csak annyi baj lenne, hogy a dolog igazságtalan, talán le is lehetne nyelni. De mára a beiskolázási körzetek feloldása miatt, mivel más városrészbõl, fõképpen Pismányból jövet a szülõk a kisebbet a Hold utcai ovinál teszik ki, majd irány a nagyobbal a Dodola, Iskola, Arzén, Pátriárka utca, természetesen autóval, lehetõleg terepjáróval. Így ma már az sem meri gyalog iskolába engedni gyermekét, aki a belvárosban, száz méterre lakik attól. Arról nem is beszélve, hogy ezek a macskaköves keskeny utcák a nagy forgalomtól és tehertõl mára teljesen tönkrementek, úgy megsüllyedtek, hogy a csatorna-fedlapok, egy-két helyen már öt centire emelkednek ki a kövezetbõl.
 
 
 
május 22.
DIÁKFESZTIVÁL
 
Nincs még tíz óra sem, de már nyári keménységûek az árnyékok a Duna-parti Mûvelõdési Ház mögötti utcában. Érezni, délben nyári meleg lesz. Megyek IV. Diákfesztiválra, a Duna-korzóra. Már hallatszik a dunabogdányi rezesek játéka. Õk a mai megnyitó verbuválói. Ebbõl tudják meg, akik ide készültek, hol is lesz valójában a seregszemle. A parton és a ház udvarán már vagy háromszázan gyülekeznek, többségük fellépõ diák és szüleik. A bámészkodók között két japán is. Valószínû elvétették csoportjukat, és most kissé bambán csodálkozva hallgatják a zenét. " Dózsa népe vár reád a várt jutalom /Hitvány népség meg nem állít várt utadon/ Jobb magyar jövendõ kürt szava harsog a földeken át/" dallama, mintha a hatvanas évek úttörõ kulturális seregszemléje lenne. A gyülekezõk, gyerekek és felnõttek egykedvû arccal hallgatják, semmi mosoly, grimasz vagy bármi. Miakich Gábor lép a színpadra. Megköszöni a rendezõknek, a kistérségnek, meg, hogy ez már negyedik, és egyre többen vagyunk, meg a tehetségek ti vagytok, meg íme, itt most láthatja a pomázi a szigeti társai produkcióját, meg jó szórakozás. Kicsik lépnek a deszkára. Szülõk lelkes özönlése, elájult arcok, "látod milyen aranyos" ábrázatok. Csinálok néhány fényképet, aztán megyek gombához inni egy kávét. Itt a tinik gyülekeznek. A lányok kezében méteres ceruza (souvenir from Szentendre) a fiúkon a siltet a tarkóra fordított baseball sapka. Azon tanakodnak, hogy megvárják-e míg rájuk kerül a sor és akkor melegszendvics, vagy menjenek a szomszédos utcába, és akkor lángos. Csikorgás, koppanás. Egy vasárnapi autós bejött a lezárt területre, így kénytelen volt visszafordulni és tolatás közben eltalálta a ponyvatartó oszlopot. Semmi nagyobb baj, csak ciki egy kicsit. A sorban állók lehajtott fejjel magukba fojtva a röhögést, kuncognak. Most már új mûsor van. A gomba közönsége egy-emberként drukkol, mikor fognak egymásnak menni a következõ betévedt autók. - Pedig van kinn papír! mondja valaki mögöttem. - Ki van téve, hogy a "Duna korzó lezárva rendezvény miatt" replikázik egy soványarcú. Úgy látszik sok autósnak ez nem tûnt fel, mert sorra bejönnek, aztán tolatás, fordulás és irány visszafelé. Néhányan láthatóan káromkodnak az autó ablak mögött. Megiszom a kávét, visszamegyek a színpadhoz. Aladics Anti az egyik bizsus asztalnál rakja ki portékáit. Üdvözöljük egymást. Panaszkodik, hogy miért jöttek ilyen kevesen, nincs itt sem a Rákóczi, sem több szentendrei középiskola. Mondom, hiszen estig tele produkcióval a színpad. Hümmög. Elválunk. A színpad mellett ugróköteles csoport próbál, a színpadon is valamilyen tánc-szerû produkció. Lelkes szülõkkel, rokonokkal tele a lezárt útszakasz a Duna-parti ház elõtt, vagyunk vagy hatszázan, mint heringek a dobozban. A Promenád vendéglõ tök üres, pedig innen is jól látni lehetne, mi történik a színpadon. Mint valami abszurd színdarabban az udvarban egy árva szintetizátoros játszik valamit. A Kapu elõtt neki háttal meg tömeg. Úgy látszik annyit még az izbégi szülõk sem tudnak beáldozni mára, hogy beüljenek, pedig éppen az ö tanulóik táncolnak szatmárit. Úgy látszik, a promenád és a szatmári nem megy együtt. Vonulás. Gyerekek szüleikkel el, mennek haza. Az õ fellépésük már megtörtént, a többi meg nem érdekli õket. A Barcsay Iskola programjaiban is azt utálom, hogy amikor lemegy a gyerekek mûsora, mielõtt megnyitnák a kiállítást, a tömeg elindul haza, mert vége a gyerekek produkciójának, és mindent letiporva sietnek el. Kényszernépmûvelés, árukapcsolás. Én makacsul maradok. Megnézek még két produkciót, aztán megyek a Péterpál utcán a Fõ tér irányába. A sarkon apuka és három kisgyerek. Hozzájuk hajolva kérdezi? - Jelentkezzen, aki egygombócost és aki kétgombócost kér! Egy csoport kisiskolás jön a vasútállomás felõl. Fekete, kissé molett, ünneplõbe öltözött tanár néni tereli a csoportot. Látszik rajtuk, õk kirándulni jöttek Szentendrére. A Marcipánmúzeumból jönnek és indulnak a Kovács Margitba. Csodálom, hogy bírják. Így egymás után baromi émelyítõ lehet. A Fõ téren olaszok két laza gruppban szédelegnek egy-egy idegenvezetõ után. A vezetõkön erõsítõs mikrofon, abba mondják bárgyú szövegüket Szentendrérõl. No, ebbõl elegem van. Hazafelé indulok én is. Még a Mûvelõdési ház hátsó sarkán felbosszant egy hatalmas kupac szemét. Ennyit mára az óvárosból.
 
 
 
május 21.
EUROPE PEOPLE FESTIVAL
 
Eurofesztivál-t rendeznek EUROPE PEOPLE FESTIVAL néven a spanyol észak-kasztíliai Aranda del Duero-ban július 23-tól 30-ig. Az Európai Unió kibõvítése kapcsán Magyarországról Szentendre kapott meghívást, hogy részt vegyen ezen a találkozón. Tizennyolc ország egy-egy kisvárosa küldi el fiataljait, akik a közös események mellett megmutathatják magukat, kultúrájukat a többieknek. A Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete szervezi a szentendrei fiatalokat, akik a héten csütörtökön jöttek össze megbeszélni az utazással kapcsoltos teendõiket. Miakich Gábor polgármester köszöntõje után számos fontos részletet sikerült megtudniuk a szervezõktõl a résztvevõk érdeklõdõ szüleinek. Sokfajta sportágban fognak versengeni a fiatalok. Verseny lesz lövészetben, távolugrásban, futásban, úszásban. De lesz strand röplabda, kosárlabda, foci, és ami nálunk kevésbé ismert sportág, petanque-ban is csapatverseny. Mint ahogy tollaslabdában, kenuban is számítanak a szentendreiekre. A sport mellett a kultúra is része a fesztiválnak. Fellépésre várnak pantomimest, bohócot, bûvészt, akrobatát és illuzionistát, mint ahogy egy fiatal képzõmûvész és fotós is a csapattal utazik és kiállítási lehetõséget kap a fesztiválon. Szakács és kukta indul a csapattal mert lesz nemzeti gasztronómiai bemutató, és mint az ilyen típusú népünnepélyeknek manapság Európa szerte, vetélkedõ az öreg kontinensrõl. Az egyesületbõl Nyitrai Zsuzsa és Krajcsovits Istvánné (Valika) vezeti és kíséri majd a csapatot. A vendéglátó város gondoskodik a résztvevõk elszállásolásáról, étkeztetésérõl és szervezi a különbözõ programokat. 1200-1300 fõt várnak a rendezvényre, melynek költségeit a spanyol város, és megye, valamint országos szervezetek, és támogatók biztosítják. Szentendre költségeihez a megyei és városi önkormányzat és néhány más támogató is hozzájárult, de a résztvevõknek is kell költséget fizetniük. Van helye még pénznek, ezért szponzor kerestetik, áll az egyesület hirdetésében. Egy minden igényt kielégítõ 52 személyes merci busz indul július 21-én Szentendrérõl, amely megáll majd francia testvérvárosunkban Salon de Provance-ban ahol egy éjszakát kempingben töltenek az utazók, hogy másnap estére megérkezzenek Arandába. Hát bizony kemény tizenkét nap vár a fiatalokra, de hisz ez nekik inkább kaland és bizonyosan jó szórakozás is lesz. Erre a rendezvényre valóban igaz lehet Coubertin báró mondata,... Nem a gyõzelem, a részvétel a fontos!"
 
 
 
május 20.
DALMÁT PRESSZÓ
 
Húsz éve még Béla bácsi garázsa volt, itt bütykölte hétvégéken öreg Volkswagenjét, amely már akkor harminc éves lehetett. Tudják, azt a bizonyos kisablakos VW-t, a csodamasinát, amelyre nyugatnémetek olyan büszkék voltak, mint arra, ahogy elpáholtak bennünket a berni döntõben. Az épület kõfalát már befutotta vadszõlõ, alatta bejárat. Az új Dalmát presszó ajtaja. Itt beszélgetünk Gizivel. Félszeg büszkeséggel mutatja meg a helyiséget, a berendezést. Összcsaládi alkotás. Mert hát benne Béci harminc éves építési tudása és gyakorlata, az egész család keze munkája és a régi dalmát presszó mûködtetésében szerzett évtizedes tapasztalat is. Így együtt, mindez a presszó. Kis szamárhegyi kávézó, sétálóknak, kirándulóknak, de leginkább nekünk, itt a Szamárhegyen élõknek. Néhány fonott szék a bejárat elõtt, belül visszafogott stílusú berendezés. Hatalmas kékre festett vasgerenda a fej felett, és fekete fényes bárszékek a nyerstégla bárpult elõtt. A terem két oldalán kis asztalok fekete székekkel. Családias hangulat, olyan presszóé, ahol a tulaj még beszélget a vendéggel. Mintha valahol Itáliában lennék, talán éppen az egyik középkori városkában. Semmi rohanás, semmi turistás fogyassz és fuss, sokkal inkább az a bizonyos békebeli hangulat, a la beatnemzedék. Mi sem vagyunk már azok hatvanas évek nyüzsgõs, bulizósai. Ez már nem az Üvöltés, és Keruack, sokkal inkább Vonnegut és Hrabal korunk. Este egy jó könyv, vagy videó, meg hát az unoka is. A világmegváltás azért megmaradt, s a babitsi soha-meg-nem-elégedés érzése. Eszembe jutnak régi dalmátos esték, filmek, zenék idézõdnek bennem, meg nyüzsi a pultnál, és szívlapátok a plafonon. Leülök az egyik fonott székbe, süttetem magam felhõk mögül kibúvó nappal. A homlokom mögött felvillan egy kép. Az öreg macskaköveken autó döcög köhögve felfelé. Gimnazista fiú jön, hazafelé tart. Leül a fonott székbe, egy pohár narancsot kér, majd gyûrött füzetet kotor elõ táskájából. Maga elé teszi az asztalkára, bambán belenéz a kékbe, majd sorokat kezd írni, egymás alá. Talán verset ír. Benn a félhomályban valaki halkan Rimbaud Részeg hajóját motyogja: " Néztem már süllyedõ, borzongó titkú napba /s láttam nyalábba nyúlt, alvadt violafényt," Elindulok haza, botladozom a súlyos autóktól kiforgatott macskaköveken. Visszanézek. Alattam a tavaszi város csúcsos tornyaival és a távolban ködszürkén Budapest.
 
 
 
május 19.
A SUZUKI
 
Valamikor a hetvenes évek közepén a Tanács új autót, egy Dáciát kapott. Amikor a Városháza udvarára beállt az új parádéskocsi, mindenki megcsodálta. Ugyan, az árát azonnal ki kellett fizetni, de hát akkor a pénz nem vásárlásra, csak fizetésre szolgált. A vásárlás lehetõségének biztosítása, ajándékozása, a hatalom elosztó privilégiuma volt. Mert hát az, hogy melyik intézmény milyen kiutalást kapott, többet jelentett, mint, hogy vásárolok valamit, ez annak jelezése volt, hogy az intézménynek milyen a korabeli hierarchiában elfoglalt helye és vezetõjének mekkora a befolyása, a településének a rangja. Megyei elvtársak hosszasan mérlegelték, kinek mi jár, mert hát ekkor ez nem egy egyszerû gépkocsi vásárlás volt, hanem a létezõ szocializmus státusteremtõ aktusa. "Szentendrére Dácia kell, az olyan franciás, és illik a városhoz! Az mégsem egy Volga, olyan gyárigazgatóknak, és téeszelnökönek való, de nem is túlzóan elegáns, mint egy nyugati autó." mondhatta, valaki ott fenn. Bár az is lehet, hogy ez nem így történt, de talán még valóságalapja is van. Emlékszem, ha valaki 1500-as Zsiguli-kiutalást kapott, az volt a csúcs, a non plus ultra, mert az már csak minisztériumi osztályvezetõknek és afölötti potentáltaknak járt, ez pedig, már olyan különleges rang volt, mint a királyságban Winston Churchill-é aki, az admiralitás elsõ lordja volt. Szóval, ne kerteljünk, ezzel a Daciával kezdõdött meg Szentendre kitömése, és mint irreális cselekedet egyben a szocializmus gyengülésének kezdete is. Mondhatnám jelképes mérföldkõ volt Szentendre kacskaringós történetében. Ekkortájt kezdett csordogálni ide a központi pénz, kismúzeumokra, teátrumra és sok minden másra. (Már amit, pártközpontban fontosnak tartottak, hogy Szentendrén legyen) Így és ettõl lettünk mi szentendreiek Pest megye irigyelt és felkapott települése, és mindez egy Dácia kiutalása miatt. S hogy ezt most felemlegetem annak az, az oka, hogy napokban 6.7 millióért két új Suzukit vett a város, a lassan már mozgásképtelen Toyoták helyére. A dolog nem szenzáció, legfeljebb néhány hivatali munkatárs örül, vagy bosszankodik amiatt, hogy nem olyan autó vásárlására adott lehetõséget a testület, amelyet õk szerettek volna, vagy vágytak rá. Ezzel nem kezdõdik a város életében semmi új, a dolog nem jelez semmi történelmit, csak egyet, ha az utcán egy fehér Suzuki dzsip-félét látnak majd, az lehet, hogy a hivatal autója.
 
 
 
május 18.
ELÕJOGOK?
 
A dolog lényege, hogy a képviselõnek és hivatalnoknak jár. Hogy mi? Ugyebár, valamilyen elõjog, kedvezmény. Ugyan errõl az egyszerû halandónak más a véleménye. Hiszen sokan úgy gondolják, sõt ki is mondják, hogy "- Örüljetek, hogy megtûrünk benneteket, nem jár nektek semmi, sõt egy nagy … jár nektek!" mondja egyik képviselõ- és hivatalszeretõ ismerõsöm. Szóval, most errõl van szó, ugyanis a hivatalban éppen purparlé van, a legfontosabb városi elõjog, a Városháza udvarán való parkolás miatt. Mert hát az új városi parkolási rend miatt fizetni kell szinte mindenütt a parkolásért az óvárosban -mi csináltuk ilyenre- és ez most fellángoltatta városházudvari parkolás elõjog-vitáját, a Ius Primae Commoratus-t. Nem új dolog ez. Mert már a hetvenes években, amikor a mindenkori vb-titkár egyik legfontosabb feadata volt, kiadni az engedélyt a Városháza udvarán való parkolásra már sok vita, veszekedés volt ebbõl. Miként azt Phaedrus mondja, "Exemplis discimus" példákból tanulunk. Ha összehasonlítom ennek jelentõségét, talán a legjobb ha azt állítom, hogy e jogintézmény volt és ma is az, miként a középkorban a Ius Primae Noctis, az elsõ éjszaka joga. Mert hát volt már intézkedés vb-tikári és tanácselnöki, jegyzõi és polgármesteri is, de e dolog úgy látszik politikailag rendszermentes, pontosabban rendszereken átívelõ. Leginkább azoknak fontos igazán ez, és élnek is vele, akik úgy tudják, hogy a Rév utca Izbégen van és a Csiprovacska egy szúnyogfajta, és arra eddig nagyon vigyáztak, hogy még sohasem voltak egyetlen teátrum elõadáson, vagy kiállítás megnyitón sem. Szóval, ez az igazi szentendrei közéleti emberek elõjoga, a szabad parkolási jog. Mint hallom, hamarosan bevonják a zöld behajtó-kártyákat és lesz helyette kék, meg sárga, behajtós meg beparkolós sajátos elgondolások és szisztéma szerint. Azt mesélik, itt is, ott is hozzátesznek, meg lehúznak a névsorból, az szerint, hogy az illetõ éppen hol helyezkedik el a fenékközelségi és haversági, érdekérvényesítési listán. S mert a dolog várospolitikai ügy, hát nem is intézheti e dolgokat más, mint a hivatal legfelsõbb vezetése. S hogy nem beszélek levegõbe, arra csak egyetlen példát ide: Az általam, csak gukkerral ismert magas hatókörû és rendkívül csinoska jegyzõi referens hölgyet vette legutóbb védelmébe az aljegyzõ úr, olyan fontos kérdés megoldásában, mint hogy mögé parkolt valaki, így akadályozva meg õt egy halaszthatatlan nemzeti probléma azonnali megoldásában. Hát így van ez, ha a nemzet ügyeirõl, vagy a fittnes szalonba idõben való eljutásról van szó. Ilyenkor gyorsan lecsap az önkormányzat erõs karja, és rendet teremt. Sokáig nem tudtam, miért kell tucatnyi jogász a hivatalba. Mert hát szerzõdéseink semmivel sem jobbak mint korábban, de legalább megalkottuk a Ius Primae Commoratus-t, az elsõ parkolás joga, törvényt, ez pedig olyan dolog, ami erre az okoskodó kérdésemre is világos magyarázatot ad. Szóval, javaslatom, hogy az engedélyeket aszerint adják majd ki, hogy ki nem ide fizeti gépkocsija súlyadóját és aki a legkevésbé ismeri Szentendrét és a legkevesebbet van dolga az óvárosban, annak adjunk ilyen kártyákat, például a karcagiaknak, no meg a párizsiaknak, de oroszoknak semmiképpen.
 
 
 
május 17.
PRÉMIUM ÜLÉS
 
Holnap délután ismét testületi ülés, néhány halaszthatatlan, de a nagyközönséget kevésbé érdeklõ napirenddel. Bár ki tudja, ha közvéleménykutatás alapján, a hulladékgazdálkodási rendelet szerinti mûködést minõsítve kellene döntenie arról a nagyérdemûnek, hogy megérdemlik-e a VSZ Rt. igazgatótanácsának tagjai és a megbízott igazgató prémiumként díjazásának nyolcszorosát, hát valószínû, nem lenne lelkes igen a válasz. Mert hát, mint tudjuk, azért fizet a város a szolgáltató cégnek ebben az évben 80 milliót, hogy ne legyenek a városban illegális szemétdombok, ugyanakkor, itt-is, ott-is található illegális szemét. Néhány képviselõ azt kifogásolja, hogy eddig egyetlen papír sem érkezett a városházára a cégtõl azoknak nevével, akik elmulasztják a szemétszállítási díj fizetését, azért, hogy tõlük adó módjára behajthassák. Pedig miként azt a VSZ Rt. ügyeiben járatosak mondják, a szolgáltatás igénybevétele, messze van még az ideálistól. De holnap napirendre kerül a városi KHT. közhasznúsági jelentésének tárgyalása is. A céget az elmúlt évben a jobboldal kérésére többször átvilágították, ellenõrizték, talán még röntgen, CT és rezonancia vizsgálaton is átesett, a könyvvizsgáló is elfogadásra ajánlja a testületnek, de a személyes unszimpátia eleddig megakadályozta a jelentés elfogadását. Szóval tárgyalni és dönteni fogunk, lehet hogy jól, lehet hogy rosszul, egy biztos, a mai ülés nem fog a helytörténet könyvében a sokat forgatott lapok közé kerülni.
 
május 16.
HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK STARI GRADBAN
 
Érdekes mûfaj a politika. Magam immáron hetedik éve járok rendszeresen Hvar szigetére, és így szinte mindenkit ismerek horvátországi testvérvárosunkban Stari gradban. De arról, ki melyik pártnak a tagja, eleddig fogalmam sem volt. Mert hát errõl beszélget a legkevesebbet az ember, ha találkozik barátaival. Annyit tudtam csak, hogy kedvelt, egy 13. századi kolostorban mûködõ Eremitaz nevû, fantasztikus hangulatú és finom tengeri halakat és gyümölcsöket kínáló vendéglõ tulajdonosa, szakácsa és mindenese Szuska lelkes környezetvédõ és a helytörténet jó ismerõje. De, ezen a hétvégén mégis a politikáról szólnak a híradások. Stari grad életében fontos esemény volt, helyhatósági választásokat tartottak. A miénktõl eltérõ listás választási rendszerben, pártok és függetlenek listáira adhatták le a szavazatukat a választók. Régi ismerõsünk és barátunk Visko Haladic, aki eddig két ciklusban volt a városka polgármestere, a Horvát Parasztpárt (HSS) helyi listáját vezette. Mint testvérvárosunk internetes lapja arról tájékoztat bennünket, hogy a starigradi 11 önkormányzati képviselõi mandátum az alábbiak szerint oszlik meg a listák között. 4 mandátumot szerzett a Horvát Demokrata Közösség (HDZ), 4 mandátumot a Horvát Parasztpárt (HSS), két mandátumot a Szociáldemokrata Párt (SDP), és egy mandátumot a Nyugdíjasok Szövetsége. Most folynak a koalíciós egyeztetõ tárgyalások, és arról kaptam hírt, hogy az önkormányzatban 6-an, a többség, Visko Haladic további polgármestersége mellett tette le a voksát. Bár az információ még nem hivatalos és végleges, de úgy tûnik Haladic úr továbbfolytatja polgármesteri tevékenységét.
 
 
május 15.
10 ÉVES A SÖNDÖRGÕ
 
 
A kezdetek
A napokban SMS érkezett a telefonomra a következõ szöveggel "a Söndörgõ 10 éves születésnapi bulija …stb." Meglep, hogy már tíz éves az együttes, pedig az én szememben még kissrácok Áronék, olyan "fiatalokegyüttese" hát akkor hogyan lehet, hogy már tíz éves. Aztán lassan leesik, hisz mi együtt öregedünk Vujicsicsékkal, hát persze, ebbõl a szempontból fiatalok, fiaim korosztálya. Mert az ember gyereke még nyolcvan évesen is csak a gyereke. 1995-ben alakult meg a Söndörgõ Együttes, Szentendrén. "Repertoárjuk fõként magyarországi szerb és horvát dallamokból áll, ezen kívül foglalkoznak a szerbiai és a horvátországi hagyományokkal, valamint a Balkán zenéjével is. Részben a családi hagyományok, részben pedig, a délszláv népzenéhez való vonzódásuk miatt tûzték ki célul e különösen gazdag és értékes hagyomány ápolását. Errõl így beszél egyik interjújában Eredics Dávid: - Szentendre környékén a különbözõ nemzetiségek közötti kulturális kölcsönhatások számos fontos zenetörténeti tanulsággal szolgálnak, bizonyítván azt, hogy különféle kultúrák találkozásakor mindig egyedülálló érték jön létre. A magyarországi szerb népzene például egészen eltérõ jellegzetességeket mutat, mint a szerbiai népi muzsika. Az itteni szerb zene sokkal inkább megõrizte õsi jellegét, mint az anyaországi. Az együttes tagjainak kapcsolata az általános iskolai és a gimnáziumi évekig nyúlnak vissza, zenei felfogásuk kialakulásához klasszikus-zenei múltjuk is hozzájárult. Sokszínû hangszereléseikkel stílusos megjelenítésre, az archaikus népzenei rétegek koncertszerû bemutatására törekednek." írják róluk. Igen, amikor megalakultak valami fontos dolog történt. Mert bárki bármit is mond, így van a népzenei hagyománynak folytatása Szentendrén. Nem is akármilyen színvonalon, mert európai színpadképes együttes vált "a kicsikbõl" mára. Játsszák - Vujicsics Tihamér, Bartók Béla - gyûjtéseit, és a napjainkban is még fellelhetõ délszláv népzenét, a Magyarország déli részén, fõleg Baranya megyében elterjedt tamburazene megszólaltatásával, alkalmanként harmonikával, furulyával kiegészülve. Nekem a Preobrazsenszka búcsújakor évente megrendezésre kerülõ Söndörgõ fesztivál fontos identitás élmény is. Többek között azért, mert valami hasonlónak gondolom el a hagyomány-folytonosságot, amely egyszerre felidézõ, de újat adó is. Nem köldöknézés, hanem mai megélése a dolgoknak, mert a lelkét adja vissza annak, amely felidézésére vállalkozott. S hogy mi a helyük, szerepük a város szellemi életében? Azt gondolom fontos dolgot tesznek, mert nem a mai ötvenes-hatvanas évikben járó a pozicióikat, képzeletbeli székeiket szorongató korosztály "újatizzadása". Magukból adják a friss szellemû, életvidám jelent. Akiktõl mi szorongó idõsebbek csak kaphatunk, vagy legalább is kellemes és értelmes, pillanatokat élhetünk át. Hát, ha másért nem, ezért, önzésbõl is mondom, Boldog születésnapot Söndörgõ!
 
 
 
május 14.
MÛVÉSZ-GYÛLÉS
 
 
Régi kép. A szentendrei mûvészek javaslatára emléktáblát avatnak Ferenczy Károly házánál. Beszél, Sziráki Ferenc tanácselnök, mellette beret ( baszk) sapkában Deli Antal festõmûvész.
Szóval, a dolog úgy történt, hogy eljutott hozzám a hír,- senki elõtt nem volt titkos- hogy május 11-én mûvész-gyûlés lesz a MûvészetMalomban. Készültem is, hogy elmegyek, meghallgatom, mirõl is lesz szó, de lustaságom, figyelmetlenségem és egyéb dolgaim miatt, nem jutottam el, és így lemaradtam róla, szerencsés-szerencsétlenségemre. Szerencsémre, mert nem kellett ott feszengenem, mint nem oda tartozónak, és mint a politikusi állatfaj egyik egyedének, pechemre, mert így utólag kell információkat összehalászni, így pedig nagyon nehéz bármit is írni róla. Szóval, a MAOE a "Mûvészeti Alap utódszervezete feladata az alkotómûvészek jogvédelme, anyagi juttatások (alkotói munkaelõleg, ösztöndíj, segély stb.), valamint a nyugdíjak folyósítása, kollektív mûtermek és alkotóházak fönntartása." tisztújításra készül, és ennek volt egyik eseménye az, az összejövetel, amelynek rendezvényét tartották a MûvészetMalomban. 500 fõképpen Szentendre és környéki festõmûvészt képviselendõ az országos választásra tíztagú kuratóriumot (küldötteket) választottak. Mint dr. Török Katalin elmondta, tudomása szerint, majd közülük fog kikerülni a szentendrei képzõmûvészeket is képviselõ területi elnök is, de erre csak késõbb (az országos vezetõség megválasztása után) kerül sor. Pedig akik ott voltak, hallhatták a hamarosan tisztújítás elé álló elnök, Bauer István beszámolóját a MAOE elõzõ tisztújítás óta végzett munkájáról, sikereirõl, kudarcairól. S hogy a személyes jelenlét mennyire fontos, arról csak annyit, rendszertelenül jelenik csak megy a MAOE "Tájékoztató" címû kiadványa és az interneten is úgy kell összeböngészni az infókat, pedig döntéseik nyilvánosak, mint ahogy, alapítványuk tevékenysége, gazdálkodása is. Lehet, hogy felkészületlenségem és az internethasználati tudásom hiányossága az oka, de például az alapítvány 1997-es több százmilliós gazdálkodási adatai a legutóbbiak, amelyekre ráleltem. Nos, Szentendrén ez a testület, és különösképpen az elnök fontos szereplõje a város közéletének, hiszen a közéleti ügyekben legaktívabb mûvészekkel, mint várospolitika formálóival is találkozhatunk egy-egy fontos városi döntés kapcsán. Emlékeztetek csak a régi mûvésztelep, a grafikai mûhely, a malom építése, finanszírozása, kiállítási programja, de a Bogdányi utcai design, vagy a szülõotthon eladása kapcsán kialakult hangulatra, a megjelent cikkekre. Errõl tettek tanúbizonyságot most is, a gyûlést követõen a résztvevõk azzal, hogy harminchárom aláírással egy petíciót fogalmaztak meg, és eljutattak a Szentendrei Önkormányzathoz, amelyben az a bizonyos orosz mûvészeti egyetem dolgában történõ lehetõséget utasítják el és a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem szándéknyilatkozatával kapcsolatosan állást foglaltak. Egyik részrõl öröm, hogy van, vannak akik, választott felelõsei a szentendrei képzõmûvészeti érdekvédelemnek, más részrõl sajnálatos, hogy a képzõmûvészek közül ilyen kevesen gondolnak ennek fontosságára, vettek részt ezen a fontos eseményen. Annyit sikerült, négy résztvevõt felhíva megtudnom, hogy a szentendrei kuratórium vagy küldöttek (mindenki másképpen mondta) Aknay János, dr.Török Katalin, Krizbay Sándor,L. Menyhért László, Pistyúr Imre, Szakács Imre és még négy fõ. (az én hibám, mert nem sikerült jobb, pontosabb infrormációt szereznem.)
 
 
 
 
május 13.
FOGADÁS PÁRIZSBAN
 
Vajon eszébe jutottak-e a közel negyven magyar polgármesternek Batsányi mondatai "Jertek, s hogy sorsotok elõre nézzétek, Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!", amikor gépük leszállt a párizsi Charles de Gaulle Repülõtéren? Nem, nem hiszem, hiszen a mai magyar polgármesterek többsége már kevésbé a filoszok közül, leginkább gazdasági végzettségûek közül rekrutálódik. Pedig hát, valami hasonló gondolattal invitálhatta a francia miniszterelnök az összes francia testvérváros elsõ emberét Párizsba a Matignon Palotában, a francia kormányfõ székhelyére, május 9-én 12 órára a "Des maire pour l` Europe des proximités" címmel rendezett testvérvárosok polgármesterei találkozójára. Miakich Gábor városunk polrármestere, aki mint Salone de Provance és Szentendre kapcsoltában érintett meghívást kapott és jelen volt az eseményen. Aki szerint az egész olyan franciás volt. Lezser szervezéssel, és a külhoniakat elkápráztató környezettel. Elegáns trakta és unios frazeológia, amelyet Claudie Haignere francia kormány európai ügyekért felelõs minisztere tolmácsolásában hallgathatta a meghívottak serege. Mintha, akik Közép Európából jöttek még nem hallottak volna ilyet, szószként, a valamikori világhatalom, pontosabban az önarcképére büszke európai nagyhatalom összes attitûdjével. A magyar nagykövet is az utolsó pillanatban tudta meg, milyen program is lesz -no, de ez legyen az õ baja. Szóval, aki ott volt érezhette, már nem vendégek, hanem otthon vagyunk Európában. Már semmi, abból a korábbiakban a szovjet blokkból érkezetteknek kijáró különleges bánásmódból, a "milyenjókisvagyunk" mutogatás a vendéglátók részérõl, inkább nagyok vagyunk, szépek vagyunk üzenet és a hetvenes években még ismeretlen biztonsági szigor, mint a "Sakál napjában". Semmi fotózás, mobilozás a meghívottaknak sem, helyette ötszörös ellenõrzések, háromszoros biztonsági övezetekben kialakítva és mindenki csak ott tartózkodhatott, ahol kijelölt helye volt. Ilyen lett Európa valamikori fõvárosa szeptember 11-e után. Nem jó, de ez van, ezt kell szeretni, pontosabban így kell, lehet barátkozni. Hol van már az, az idõ, amikor a repülõtér névadója még nyitott kocsiban hajtatott végig Párizson!
 
 
 
május 12.
KÁTYÚZÁS
 
Alig akartam hinni a szememnek, tegnap, hogy végre kátyúzzák az Arzén utcát. Úgy látszik nem volt hiába a lobbyzás, felszólamlás, csak jutott rá egy kevés pénzmag. Ezért aztán, hogy véletlenül nehogy abbahagyják, ma reggel a rádióban is elmondtam, hogy milyen nagy forgalmat bonyolít le reggelente a Dodola, Iskola és Arzén utca. Mert hát sokan vannak, akik két gyermekük közül az egyiket a Hold utcai oviba viszik, majd irány a Templomdombi vagy a Rákóczi iskolák. Így lett tíz év alatt, a csak szamárhegyiek által használt utcákból reggelente szinte városi fõút. Amikor ide -ennek már majd húsz éve- a hegy lábához költöztünk, legfõképpen azért választottuk ezt a helyet, mert azt gondoltuk, de jó lesz az akkor belsõ körútnak nevezett Dunakanyar körúton belüli területen lakni, hiszen a gyerekek egyedül is járhatnak iskolába, nem kell majd a körúton átkelniük. Elengedhetjük õket egyedül is a könyvtárba, a belvárosba bárhová, nem érheti õket baleset, mert itt nincs komoly autóforgalom. Azóta gyökerestül megváltozott a helyzet. Reggelente autóözön zúdul az iskolák környékére, és a szülõk, hogy gyermekeiket megvédjék, szinte az iskolák kapujáig mennek kocsijaikkal. Ennek aztán az lett vége, hogy a valamikor nyugalmas környéken, idõnként elviselhetetlenül nagy az autóforgalom. Különösen veszélyes hely a Könyvtár elõtti útszakasz és a Szerb Ortodox Püspökség elõtti útszûkület. Mert mindig akad renitens, a többiekre fittyethányó autós, aki elfoglalja a Könyvtár elõtti járdát, az úttestre kényszerítve babakocsit, gyalogost.
 
 
 
május 11.
CASTRUM FÓRUM, AGY ELLENÁLLÁSSAL
 
 
Csata(ülõ)sorban a múzeumosok
Már szemérmeskedik, kezd elbújni a nap. Megyek le a városba egy fórumra, pontosabban a Castrum fórumra, amelyen arról lesz szó, hogy végre felépülhet a kõtár helyén a római erõd, az Ulcisia Castra. Öcsikéjék ott ülnek a Korona teraszán. Odaköszönök illedelmesen. Megszólítanak, de elõbb elmegyek cigit venni a Péterpál utcai trafikba, visszafelé leülök hozzájuk. Rövid beszélgetés során kiderül, én vagyok az Agy Iskola ellenfele az önkormányzatban, és ellenük szavaztam. Én meg nem tudok róla, igaz, nem is vettem részt sem a vitában, sem a szavazáson. Úgy látszik, így kell ellenállni. Néma és pacifista ellenálló vagyok. De lehet, hogy a jólértesülteknek igazuk van. Mert hát igaz, igen unom az Agy-ügyeket, mert Jenõ barátom szájából az elmúlt tizenöt év alatt volt alkalmam, ha akartam, ha nem, legalább kétszáz óra agy-történetet, hõsköltemény, tragédia, de még királydráma formában is végighallgatni. Mint hallom, -Dáci mondja,- ráadásul azon furmánykodom, hogy valami orosz egyetem azért jöjjön a városba, hogy az Agy ötletét lenyúlja. Most már vidám vagyok. Akkora baromság, hogy ez már vicc. Hiába, ilyen a jólértesültség, ez ellen nem lehet mit tenni. Hideg van, meg egyébként is, lekéstem már Castrum fórum kezdetét, amiért lejöttem, sietek hát a városházára. A nagyteremben úgy hatvanan, többségében ismerõsök, a két Castrum egyesület tagjai, meg egy-két jobbarcú fiatalember, nõk, férfiak ülnek. A zsûriben (elnöki asztalnál) Alföldy Gyuri tervezésvezetõ, vagy valami hasonló, Gulyás József megyei alelnök, Simon László a megyei múzeumigazgatója, mellettük projektor vetíti a képeket. Jobbra térképek meg mindenféle szemléltetés. Feszült, de joviális hangulat. Túl vannak már a felén, mert háromkor a képviselõknek és más potentáltaknak, szakembereknek volt már egy fórum, szûkebb körben. Itt mi a nagyközönség vagyunk. Szeretem az ilyen szitukat, olyan, mint egy dráma, benne az összes klasszikus szereplõvel, a tragika, a komika, naiva és a díva, primadonna, a bonviván, a táncoskomikus, a buffó, a szubrett, statisztákkal és vezetõ színészekkel. Gyuri kimért, szakmai és világosan fogalmaz. Folyamatábra, a feltárás, tervezés, megvalósítás lehetõségeit vázolja. Arról beszél, hogy ez most az ötlet és javaslatgyûjtés fóruma. Bárki elmondhatja, mit szeretne, mire gondol, mit tart jónak. Gulyás Jóska vezényel és basszuskontrázik, elmondja milyen pénzügyi és pályázati lehetõségek vannak. Elsõként Doórferi az állandó fórum-szereplõ és ötletroham-gazda emelkedik szólásra. Megemlékezik Ikvay Nándiról, Aczélról, felemlegeti az ott ülõ Balogh és Deim mesterek városalakító érdemeit. Mûhelyeket a turistáknak feltárt és megépített római erõdbe, kerámia, ötvös, ezt õ is vállalná saját tõkébõl. Másodikként Maholányi Pali a Castrum egyes egyesület alakítója - igaz ez még a bíróságon nincs bejegyezve- de hát az érdem, no meg a castrum-elkötelezettség, kimondja hát a megmásíthatatlant " - Az egészet ahogy volt helyre kell állítani!" Meg, hogy mekkora, de lehet belül légkondi is, és feltárás, meg más országok, meg Zilah is, szóval semmi lacafacázás, szöszmötölés, kenés, teljes civil kurázsival "- Az egészet ahogy volt, helyre kell állítani!" Aztán egyre többen szólnak, okosan és kimérten, megértõn és lelkesen, gyanakodva és támogatón, okoskodón és átabotán. Szóval, valami elkezdõdik hamarosan Castrum ügyben. Legalábbis a tervezés, hogy elhelyezzék a kiköltözni kényszerülõ múzeumigazgatóságot a Görög utcából, mert a Szerb Ortodox egyháznak át kell adni az épületeket. Van pénz a tervekre, meg valami kevéske az épületekre is. És itt van az a bizonyos 2007-13-ig tartó Kánaán-Unió, ahova, pályázni, pályázni, pályázni! Lesz itt pénz, csak ötlet, meg terv, meg unio kell hozzá. Ebbõl az unio már megvan.
 
 
 
 
LEG ÜLÉS
 
Jobból balra: Benkovits, Hankó, Eszes
Hát, nem mi vagyunk a legszebbek, de nagyon szeretnénk ha a többség támogatná a szentendrei utak helyreállítását.
Negyvennégy napirend, vagy ki tudja hány ment le a tegnap reggeltõl estig tartó képviselõ-testületi ülésen. Meg, hát úgynevezett sürgõsségiek is vagy nyolc. No persze átütemezésekkel a vendégek, vagy egyéb okok miatt, a tervezettõl eltérõ sorrendben és módon való tárgyalással. S, hogy az elsõ mindjárt izgalmas és elég hosszú is legyen, a dunai kis híd ügye vagy két és fél óráig tartott. Szóval, kemény fenék, és sok elõkészület kellett ehhez a tárgyalási naphoz is. És folyamatos koncentráció, hogy tudja a képviselõ, éppen milyen ügyben hol tart akkor a testület, mert hát egyszerû probléma nincs, és nem is lehet. Hiszen a tárgyalandók többsége vagy személyes élethelyzeteket érint, vagy a közösség egészének vagy részének fontos dolgairól szól. Ennyi volt a tegnapi testületi ülés leegyszerûsítve, pedig volt olyan is, mint környezettanulmány a dunai kis híd helyével kapcsolatosan, és volt olyan is, mint az orosz beruházásban megépülõ egyetem elõkészületeivel kapcsolatos szándéknyilatkozat elfogadása. De hát ilyenkor semmi sem mellékes, mint ahogy jogosan ismét elénk hozta a polgármester az utak ügyét, amelyben csak lassan kezd párologni a bizalmatlanság jobboldalon. De olyan kezdeményezések is a testület elõtti megtárgyalásig jutottak, mint a falragaszok és hirdetések ügyében valamiféle rend kialakítása, költségvetési és más problémák. Nem említve azt a fontos tényt, hogy hét évre két igazgatót a Rákóczi és Templomdombi iskolákba továbbra is megbízott a testület. Mi volt legérdekesebb? Talán az egyetem dolga. Mi volt a legjobban érzelmeket is felbolydító? A parktábor hasznosítási pályázatra való kiírása. Mi volt a legfontosabb elmaradt döntés? A városi úthálózat felújításának elkezdése. Min volt leghosszabb vita? A dunai kis híd hatástanulmánya körül. Mi volt a legmeglepõbb? Az Agy Iskola kérelmének ideiglenes visszavonása. Mi volt legunalmasabb? Hosszú vita arról, ki kérje fel a BKV-t, HÉV-et és vállalkozókat, hogy végre rend és tisztaság legyen a Hév állomás környékén. S mely volt legrégebb óta húzódó ügy lezárása? Pest Megye és Szentendre városa közötti megállapodás az ingatlancsere ügyében.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Györe Andor tanító úr
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egykor még kézzel söpörtek
Locsolták a Fõ teret.
 
 
 
 
 
Korszerûsítik a starigradi Arkada szállodát
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Aknay János, dr.Török Katalin
 
Krizbay Sándor, Pistyúr Imre
   
Szakács Imre
Képek, forrás: Ki, kicsoda?
 
 
Claudie Haignere a francia kormány európai ügyekért felelõs minisztere
 
 
 
A megyei önkormányzat megbízásából a Rév8 Rt.
Alföldy Gyuri
Pest Megye Önkormányzata 2005-ben Európai Uniós támogatást nyert a szentendrei Ulcisia Castra megújítási terveinek elkészítésére. A támogatásból el lehet indítani az egész tömb jövõjét megalapozó mûemléki - környezetvédelmi - megvalósíthatósági tanulmányt, a megyei múzeum kialakításának építészeti pályázatát, és a Castrum feltárás alatt lévõ déli falszakaszának bemutatásának és megóvásának terveit.
 
 
 
A legkitartóbb a szigetmonostori polgármester mert már hatodszor jön el Szentendrére tárgyalni, a dunai kis híd ügyében.