július 4.
EZ NEM OROSZ EGYETEM
 
 
Parlagfû a gombánál a kis háromszögletû virágágyásban, káromkodó emberek az Okmányiroda elõtt a tûzõ napon, és a MûvészetMalomban a NÉZÕMÛVÉSZETI FÕISKOLA címû Krétakör produkció. Ez a mai felhozatal a városban. Mintha Szentendrén lennénk. Ott is vagyunk. "…amikor már senki nem jár színházba. A nézõk elszoktak a színháztól, mert kényelmetlennek találták; egy ideig megpróbáltak úgy viselkedni a színházban, mint a moziban, vagy otthon a tévé elõtt, de ebbõl rengeteg konfliktus fakadt." írja beharangozójában a Mûsorfüzet. Így van, vagy nem így van, nem tudjuk, az biztos, utcánkból nem igénylik, hogy három sör áráért itt nyári színház legyen, legalább is az érdeklõdésbõl ez jön le. "- Ez a pestieknek van." mondja, tíz évig a Teátrumban jegyszedõ szomszédasszonyom. Szavaiból az veszem le, hogy neki ez átverés, bóvli, olyan, mint az óriásceruza a Bogdányi utcából. Lehet, hogy igaza van? Ha az õ szemszögébõl nézem felesleges dolog ez a színházasdi. Õ inkább Pestre megy kirakatokat nézegetni, s amikor "holtfáradtan" megjön, leül a tévé elé és megnézi kedvenc sorozatának legújabb epizódját. Én meg hülye, azt gondolom, hogy a színház is a város egyik közszolgáltatása, no jó a keveseknek. Be kellene szüntetni? Amikor a Teátrum elsõ elõadásai voltak, a szentendreiek ott drukkoltak, hogy sikeres legyen. Annyira az övék volt, hogy még friss paprikáskrumplit is hoztak a színészeknek. Ma meg,…Jövõ? "A színészek egyre többször keveredtek velük vitába. Az egyik Hamlet elõadás alatt a címszerepet játszó színész Yorick koponyájával fejbe dobta az egyik popcornozó nézõt. Az igazi tragédia azonban egy Cid elõadáson következett be, mikor két felbõszült statiszta a nézõk közé hajított egy másfél mázsás kandelábert - négy halott, tizenöt sebesült. A kormány bezáratta az összes színházat. Ennek már három éve. Itt az ideje az óvatos nyitásnak. A Kultuszminisztérium létrehoz egy felsõfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézõképzéssel foglalkozik." Vérbõ humor mai áthallásokkal, kitûnõ színészi alakítások, játszható és élvezhetõ szövegekkel. Ja, akik vállalták, hogy elõkészítik, hogyan kell majd mûködnie a jövõben a városi turisztikai és mûvelõdési intézménynek, nem jöttek el az elõadásra, pedig nekik sem ártana egy kis nézõmûvészeti képzés. Persze lehet, hogy nem is lenne jó, mert néhány szituban magukra ismernének. Szóval semmi hír, csak parlagfû a gombánál a kis háromszögletû virágágyásban, káromkodó emberek az Okmányiroda elõtt a tûzõ napon, és a MûvészetMalomban a NÉZÕMÛVÉSZETI FÕISKOLA címû Krétakör produkció.
 
július 3.
EGY KIS NYÁRESTI VIDÁMSÁG
 
 
A szentendrei álmoskönyvben ez áll "Vasárnap este ne rendezz programot, mert tuti bukás!" S a jóslat igaznak tetszett ma délelõtt, mert félháznyi jegyet sem adtak el a jegyárus lánykák a KRÉTAKÖR SZÍNÉSZTÁNCZENEKARA esti koncertjére. Ez volt a ma esti program a Városházudvaron. Drukkoltak is a dunapartiak, mármint, Szentendre Mûvelõdési és Mûvészeti Intézményei munkatársai, mert hát úgy nézett ki, beválik a jóslat, és õket sem kerüli el a bukás, mint a vasárnap esti programok többségével történni szokott. Én is nehezen indultam el, mert ma már voltam lenn a városban, de aztán úgy voltam, egy kis vidámság nem árt. Tánc, no az nem, mert nem az én mûfajom, nem vagyok én Bozsik Yvette, meg egyéként is, hol vannak már a hetvenes évek házibulijai. A lényeg, nem tudtam, mire számíthatok. A zenekar ismeretlen volt, így hát csak annyit tudtam róluk, ami Mûsorfüzetben állt. "Krétakör társulatának négy színészébõl és egy zenészbõl alakult zenekara a 70-es-80-as évek pop és rock-slágereit játssza a saját ízléséhez alakítva. A hét nyelven éneklõ és tucatnyi hangszeren játszó csapat nevéhez híven megtáncoltatta közönségét azon a tucatnyi koncerten, amelyet az elmúlt évben Budapesten és külföldön adott, s alakul saját rajongótáboruk is." Mikor Rákóczi utcába fordultam és Városháza boltíves bejárata látótávolságba került, látom ám, tömeg, de micsoda tömeg várakozik belépésre. Meglepõdtem, annyi az álmoskönyv jóslatának, mégis csak lehet vasárnap este programot tartani Szentendrén. No, mindegy. Szóval a zenekarról: Elõször is szerintem rossz nevet választottak, mert szerintem a tuti elnevezés Krétakör Dramaturgiai Poénok Színésztánczenekara név. Mert a számok melyek között Animals és Rolling Stones, Kraftwerk és Bëlga és még Seres "Szomorú vasárnapja" is felhangzott úgy, hogy jobbnál-jobb zenei és fõképpen dramaturgiai poénokkal volt megtûzdelve. Jó dinamikával felépített volt az este. És az is ismét bebizonyosodott, a színésznek a közönség a mindene, és ez ezen az estén is "lejött", mert olyan vibráló, játékos kontaktusban voltak velünk, a közönséggel, tették a dolgukat, adták elõ a számokat, mint egy jó drámában szokás. Még olyan poénokat is eljátszottak, mint, hogy leég az erõsítés. A fiatalok táncoltak, mi az idõsebbek, inkább csak ringattuk magunkat, vagy doboltunk kezünkkel a karfán, egy bizonyos, mindenki jól érezte magát, kilazított néhány órára.
 
július 2.
FURA CAESAR
 
 
Az elsõ éves operisták színész-mesterségbõl vizsgáztak ma a MûvészetMalomban, adták elõ HÄNDEL: JULIUS CAESAR EGYIPTOMBAN címû operáját. Pontosabban játszották a darabot. Mert ma már csak anekdota, hogy a valamikori nagy magyar operasztár, ha a színpadon nem volt szigetelõszalagból ragasztott kereszt színpad deszkájára feltéve, hogy hol kell állnia a jelenetben, csak keringett, mint az a bizonyos gólyafos, és az sem tudta hol van, nem, hogy alakította volna a figurát. A mai operajáték valódi színészeket követel, és ezt Kovalik tanár úr keményen meg is követeli növendékeitõl, mint ez ma este is kiderült. Mert kellett énekelni létrán mászva és futva, fekve és guggolva, az ária közben úgy hátralépkedni, hogy lefelé tekintés nélkül üljön le a székre a színész usw. No, azért usw és nem etc. stb. mert a tanárnõ (kolléganõ) Martina Veh tanította be, pontosabban inspirálta a darab rendezõi megoldásait, a fiatalok fantáziáját hagyva szabadon szárnyalni. Hát, így olyan elõadást kaphattunk a klasszikus Händel darabból, amelyben volt stewardes és Caersar, mint repülõgép-parancsnok és sokféle érdekes a mába áthallásos dramaturgiai megoldás. Szóval, izgalmas, érdekes, lírai és humoros is volt, minden olyan szín és megoldás, amit az operától, a színház non plusz ultrájától elvárhatunk. S amiben kimagasló volt, az a növendékek lelkes, odaadó játéka. Mert valljuk be, lehet, hogy jobb hangokat lehet hallani Milánóban és Bayreuthban, a New York-i Metropoliten operaházban is, de a mai estén játszóknál lelkesebb operistákat aligha. Olyan hevülettel, lendülettel, drámaisággal, -vessenek meg érte a szakértõk- hanggal adták elõ, hogy, mint mondani szokás - Le a kalappal! S dagadt a mellem, hogy már jubilál a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem, mert ötödik éve, hogy MûvészetMalomba jönnek vizsgázni, szerencsénkre. Az meg pech, vagy talán inkább sorscsapás, de lehet hogy csak szimpla közömbösség, hogy éppen a szentendrei társmûvészek és nobilitások nem tisztelik meg e remek és lelkes produkciókat. No nem mintha hiányoztak volna, mert így is pótszék jutott csak. Pedig, ha valami idevaló, mint társmûfaj, ez igen, mert a képek is nemesednek általuk. S magam, akinek gyermekkorom sokkoló rossz-élménye volt, amikor hat évesen elvittek nagynénémék Mozart: Cosí fan tutte operájára, ahol öregedõ kövérkés nénik énekeltek, bájoskodtak a színpadon, én akkor magamban megfogadtam, - Soha többé operát! Ma meg itt lelkesedem érte, értük, mint egy kisdiák. Lehet, hogy mások is így lennének vele, ha belekóstolnának, mert igenis, egészen más íze, zamata van, a MûvészetMalom félig-kész falai között, mint felkent helyén, a Zeneakadémián vagy az Operában. Olyan felszabadult, élettel teli, amilyennek mi kívánjuk Szentendrét.
 
július 1.
FEKETEORSZÁG
 
 
Nagy színészről szól az anekdota, hogy amikor a próba folyamatában már magára öltötte szerepét, mint Jágó kérte a tíz deka parizert a közértben, mert nem tudott kibújni a szerepből. A tegnapi estén, a Feketeországban, amelyet a Krétakör a volt szovjet laktanyában vitt színre, ott és akkor meg arról szólt a történet, hogy a ma bújik be a színpadra, pontosabban esetünkben a félig romos épületbe. Semmi fennköltség, semmi hősi nemesítő póz, hanem a durva trágárrá vedlett hétköznap, mindenfajta heroizmus nélkül, csak, mint a tükör, visszaokádva, szembesítve velük korunkat, önmagunkat, no persze a színész testén, hangján keresztül bele a pofánkba. Csak a fekete frakk-jelmez eltávolító, jelző eszközét téve a néző és mindennapok közé. Aki leül "a nézőtérre" arra számítson, hogy a valóság és ellentettje a mese, a groteszk határain járatja majd őt a színház, s annak élményét kaphatja meg, milyenek is vagyunk mi, a ma emberei, amikor egyszerre látjuk magunkat kívülről és belülről. Hogy viseljük el magunkat és társainkat, elesetten, agresszívan, megértőn és gúnyosan, részvéttel és átnézősen. Szóval fel akarnak rázni, rádöbbenteni arra bennünket, milyenek is vagyunk itt és most, és mert ez színház, kikeményítve, a széleket is felmutatva. A katarzis-forrás, meg a színészi megoldás maga, aki egyszerre írja, alkotja meg a művet, s ha hiteles, humoros, megdöbbentő, felháborító, sértő és nevettető, gúnyoló és mesélő, akkor jól teszi a dolgát. S hogy van-e létjogosultsága e fajta színháznak? kérdésre, az a válaszom: Ha reggel, este, éjfélkor vagy délben bekapcsoljuk a tv bizonyos csatornáit, azt láthatjuk, hogy nincs reggel, dél és éjfél, babaarcú, semlegesen egyen-alkatú, egyen-jelmezű, egyentarka emberek, egyen-szívritmusú zenére " szórakoztatnak" bennünket. Függetlenül attól, hogy ünnep vagy hétköznap, reggel vagy este van. Mindig és minden órában megkapjuk ugyanazt, ugyanúgy és nekünk címezve. És végül, elhisszük, hogy mindegy, hogy reggel, vagy este, nyár, vagy tél, hétköznap, vagy ünnep van, szél fúj, vagy hó esik. Földünk és az ember csak virtuális valóság, a gyilkolás csak rajzfilm, a szenvedés csak hökkentő-élmény. S ha berántanak saját magunk valóságába, felháborodunk, megsértődünk, megbotránkozunk, kiborulunk, pedig a jó színház ilyen, szembesít, s ha jól teszi a dolgát, katarzisélményével nemesít is. Hogy kivel, hogyan történik meg a dolog, legyen saját dolga, ha megbotránkozik, álljon fel és menjen haza, ha a felületen jár, hát röhögjön a durvaságokon, ha érzékeny, ne aludjon jól, mert ha ez megtörténik, a színház megtette a magáét a többi dolog már az emberé, magáé.
 
június 30.
KASIMIR ÉS KAROLINE
 
 
Este hétkor még drukkolni kellett, hogy elmarad, vagy mégis lesz elõadást a Városház-udvaron, mert lógott az esõ lába, hol esett, hol meg kisütött a nap. Hiába a nyári színház ilyen, nem csak a produkció sikere kétséges, de a körülmények miatt is izgulni kell. Én szeretem ezt a feszültséget- könnyû nekem csak nézõként, ráadásul lógós nézõként megyek ezekre az elõadásokra- mert várakozással telít, nem tuti, hogy lesz. Szóval este kilencre háromnegyed ház volt a Krétakör Színház és Szombathely város közös produkcióján a KASIMIR ÉS KAROLINE-on. Érdekesnek ígérkezett, már csak a Krétakör miatt, és mint a mûsorfüzetben írták ez népszínmû, és ilyenkor az ember bõvérû komédiázásra számít. De jobb lett volna ha elolvasom a Mûsorfüzetben írt beharangozót, mert bevallom, nem az jött le nekem, amire számítottam. Mert inkább volt ez brechtes hangütésû, sem mint Till Eulenspiegel-es a németalföldi népköltészet bolondos-bölcs fenegyerek-hõsére emlékeztetõ. Pedig nyitottan mentem le az elõadásra, semmi elõolvasás, semmi elõzetes kritika-böngészés, csupán színházra, játékra vágytam, pláne, hogy ez most Szentendrén van, és hát ott vannak az emlékeim között a régi Dundo, meg a Pikko Hertzeg és Jutka Perzsi és a többi szentendrei nyári színházi siker. Nekem úgy tetszett, mintha Budapest valamelyik külvárosába készült volna a darab, ahol jobban van áthallása a munkanélküliség lélekfeszítõ mérgének, a feleslegesség maró érzésének, a társadalmi csoportok egymást õrlõ értékválságának, s mint azt az elõzetesben írják " A kudarc semmiségekbõl tevõdik össze, elõítéletekbõl, dacból, értelmetlenül szajkózott viselkedési normákból, amelyek, bármilyen álszentek is, önálló életre kelnek és befolyásolják a szereplõk tudatát, marionetté változtatják az embereket." érzésének. A közönség? Leginkább a harmincasok jöttek el, gondolom õk az igazi Krétakör- tábor és nem a butiksor szolgái, a reggelente az üzlet elõtt takarítók, a kizárólag a kínaiban vásárlók, a Dózsa György úti gyárakból leépítettek, kiebrudaltak. Pedig e játék inkább nekik szólt. A darab rendben, bár nekem az is érzõdött, hogy nem ide készült, különösen a libikóka színpad miatt, amely benn szenzációs lehetett. De, hogy jót is írjak, felüdítõ volt színpad-közelben lenni, Csákányi Eszter és Mucsi Zoltán alakítása megfogott, tetszettek a kimerevített mozikép-szerû képek és a sokmozgásos részek dinamikája, az egész ritmusa, bár a kezdés nem sikerült megnyerõre. Egy biztos, most már nagyon kíváncsi vagyok, mit tud ez a csapat a volt szovjet laktanyában a Fekete országgal. Arra számítok, hogy ütõs, mai darabnak sikerül, mert csóró lévén én nem engedhetem meg magamnak, hogy mait látni ezért Bayreutba, vagy a Fiesolei fesztiválra kiutazzak, én itt szeretném látni, Szentendrén.
 
június 29.
EZ LESZ NEKTEK, NEM LAPTOP!
 
 
Kollégáim kiszámolták, ha nem papíron, hanem interneten küldi ki a hivatal az önkormányzati és a bizottsági ülésekre az anyagokat a képviselõknek, évente 70 mázsa papírral kevesebb kell majd, a borítékról, emberi munkaerõrõl, futárról, az esetleges postaköltségrõl és egyéb gyûrõdésrõl nem is beszélve. Így hát hárman a boldog kevesek, azon képviselõk közül, akik saját összeggel rendelkeznek, hiszen õket nem listán, hanem választókerületben választották, lemondanak arra a célra, hogy azon laptopot vegyen a hivatal a képviselõknek használatra, és így jelentõs pénz és munka spórolható meg. Az ötlet kezdetben jónak bizonyult, megértette és támogatta azt még a járdaügyben önmagát fényezõ képviselõnõ is, látva, hogy hiába, itt van ez a fránya internet, és hát használni kéne, ha már ennyi pénzt ölt bele az önrkományzat. Az ilyen dolgokat eldöntõ Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság is jóváhagyta az ötletet és úgy nézett ki, megy majd minden a maga útján és négy vagy öt hónap múlva - ez az önkormányzatnál rapid gyorsaságú beszerzésnek számít- már le is üthetjük az új laptop Enter billentyûjét. De hát kedden, ennek tengelyt akasztott a jobboldali többség. Történt ugyanis, hogy a Szentendre és Vidéke felelõs szerkesztõjének megválasztásában, nem sikerült elképzelésüket érvényesíteni, mert a Szentendréért Egyesületbõl Lakatos Pálné nem a jobboldali diktátumot, hanem saját lekiismeretét és város érdekeit vette figyelembe, és a baloldali frakcióval együtt szavazott és ennek, az lett a következménye, hogy Német Erika felelõs szerkesztõvé avanzsált. Amikor ez megtörtént, én már láttam a sötét fellegeket, azt, hogy ennek még lesz a böjtje számunkra és hát az elõrejelzés jónak bizonyult, meg is történt hamarosan. A rechst-többség a rajtuk esett sérelmet megtorolni, azonnal visszavágott. Mivel, akkor más döntés már nem volt elõttünk, hát úgy tettek, mint az egyszerû ember, aki úgy áll bosszút a szódáson, hogy kienged egy üvegnyit, és fenékbe rúgja a lovát, mert nem járultak hozzá, hogy a laptopokat más hivatali számítógép-beszerzéssel együtt közbeszerzésre írja ki a testület. Így hát lõttek laptopnak és a spórolásnak is. De gondolom, van rá világos magyarázatuk, és ezt hamarosan mustár színû lapjukban meg is ismerhetjük, ennek mély-filozófiai és gazdasági összefüggéseit és talán rejtett ármánykodásunkra is fény derül. Én meg addig is elvagyok öreg masinámmal, mert bevallom õszintén, arra az illegális dologra is használtam volna, hogy a gomba teraszán írjam meg zavaros férceimet. De ha erre gondolok, talán igazat is adok nekik, mert így õk megspórolnak maguktól néhány tüskét és a magyar közírás néhány rossz dolgozatot.
 
június 28.
ÚJ FELELÕS SZERKESZTÕ A SZEVI ÉLÉN
 
 
Jobbról, balra, Hankó László,
Eszes Sándor, Magyar Judit
Újabb rendkívüli testületi ülésen vagyunk túl, amelyet két napirenddel terveztek és végül kilenc lett belõle. Hát igen, ez történik, ha a testület minden döntést magához von, ülésezhetnek képviselõk éjjel-nappal. És mint ilyenkor lenni szokott, amikor eljön a "tetemrehívás" pillanata, nehéz összeterelni bennünket, mert kinek ez, kinek az, az idõpont nem alkalmas, vagy már fél éve tervezett családi programja van, amit nem tud az utolsó pillanatban lemondani. Nos, ezen a héten kedden délután összeültünk, és döntés született a Szentendre és Vidéke felelõs szerkesztõjérõl. Nemesházi Bea szerzõdése lejárt, azt a testület nem hosszabbította meg, miként azt a jobboldal nevében errõl nyilatkozó dr. Pázmány Annamária elmondta, azért nem, mert szerinte, szerintük, az újság szerkesztési gyakorlatában nem érvényesült az "Audiatur et altera pars - hallgattassék meg a másik fél is." elve. Mert mint azt, a saját oldalukra fókuszáló szemüvegén keresztül nézõ közmegbecsülést élvezõ fõorvosasszony kifejtette, elõfordult, hogy nem ugyanabban a számban reflektálhattak az egymásnak feleselgetõ képviselõk. Magam meg azt gondolom errõl, hogy nehéz terhet vállal az magára, aki csak a helyi politika mesterségesen felkorbácsolt kissé húgyszagú vizén kíván hajózni lapszerkesztõként, mert akkor, az egyébként is a felesleges indulatoktól felkorbácsolt, egyébként rendkívül unalmas viták fórumává teszi a városka egyetlen még olvasható lapját, elvonva azt azoktól, akiké valójában, a szentendreiektõl. No de félre a pikírt minõsítgetést, a lényeg, hogy a "magas" testületbõl csak nyolcan voltunk (a kisebbség) a volt felelõs szerkesztõ megtartása mellett, így a másik jelölt, Németh Erika melletti-elleni szavazásra került sor. Az ismerten jobboldali értékvállalású szerkesztõasszonyt is azonban jószerivel csak a balosok találták alkalmasnak, mert mint mondani szokás "paraszthajszállal" választottuk meg, a szükséges tíz szavazatot kapva, 2006 õszéig a Szentendre és Vidéke felelõs szerkesztõjének. Bizonyosan vannak olyanok is, akik majd szemünkre vetik e döntést is, de nekik mondom, lehet, hogy választásunkban nem az volt a legfontosabb érv, hogy a leendõ szerkesztõ piros szekfût eszik-e reggelire, hanem, hogy az általunk, egyik legfontosabb értéknek vallott lokálpatriotizmus érvényesülhet-e majd a városka lapjában, és többségünk úgy véli a szerkesztõasszony személye erre garancia lehet. Bár, néhány képviselõtársam sajtó felfogását megismerve, nem irigylem, míg megtanulja "kezelni" azt a bizonyos, aranyoska-bükkös zavaros-zakaros rámenõsséget, vagy mások daróc köntösû mimózalelkûségét.
 
június 27.
A NYÁRI SZÍNHÁZ
 
 
Gyöngyvirágos huszárcsákó a 30-as években
Van abban valami sorsszerû, hogy éppen napokban kaptam fényképet Wein Margitról a valamikori Ábrányi villa lakójáról, a híres operaénekesnõrõl. Miként róla a Pallas említi, "operaházi énekesnõ, szül. Budán 1864-ben elõkelõ polgári családból. Mûvészi kiképeztetését a budapesti színészeti képezdénél nyerte, melyet 1883-ban kitûnõ sikerrel végzett. 1884-ben szerzõdtették a budapesti nemzeti színházhoz. Az operaház fölépítése óta, mint a magyar királyi opera tagja mûködött, évrõl évre nagyobb szerepkörrel s növekvõ népszerûséggel. Bécsben és Kolozsvárott is vendégszerepelt. Elsõsorban szubrettként volt sikeres, de fellépett a Carmen (Bizet) címszerepében is. Mozart: Don Giovanni, Rossini, A sevillai borbély címû darabjában is. Ábrányiné Wein Margit, mint szubrettprimadonna a kilencvenes években Neddát, Musette-t (Leoncavallo), Puccini Manonját énekelte. Neje Ábrányi Emilnek." Írják róla. Szóval volt és van színházi, pontosabban opera múltja városunknak, ha csak még egy ismert nevet Stéger Xavér Ferencét említjük. S ha napjainkat nézzük, éppen néhány nap múlva a MûvészetMalomban a Szentendrei Teátrum és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem közös produkciójában a Julius Caesar-t hallhatja, láthatja a nagyérdemû Kovalik Balázs tanár úr és a rendezõ, Martina Veh interpretációjában. Másrészt, nagy sikerrel ment le a templomdombon az István a király szombaton. De mint mindennek ennek is van elõzménye, ha csak azokra az elõadásokra gondolok amelyeket, a harmincas és negyvenes években adtak elõ amatõr rendezésben és kivitelezésben, a Legényegyletben. Szóval, van létjogosultsága Szentendrén a zenés, énekes daraboknak, ilyennek is, olyannak is.
 
június 26.
FÉNYFÕTÉR
 
 
Szóval, a fényfõtérrõl, avagy a neoeneon programról, amely június 23-án a Szentendrei Nyár megnyitójának éjjelén volt Szentendre Fõ terén. Elõször is látványos volt, no meg olyan fiataloknak való mai program, valamiféle mûvészeti megnyilvánulás. Elõször is, minden ilyen program találkozási lehetõség, és mint ezen az éjszakán is bebizonyosodott Szentendre központja jó és alkalmas az ilyen produkciókra. Talán hiányzik is a kánikulában, amikor kellemes az éjszaka, hogy legyenek ilyen és hasonló jellegû események, miként ez másutt például a mediterránumban általános. Errõl annyit, hogy ott nem, hogy nem szentségtörés éjszaka a boltoknak, vendéglõknek nyitva lenni, hanem évszázados praktikus szokás is, mert ki az a hülye, aki negyven fokos melegben szívesen megy vásárolni, sétálni. Talán csak az Északeurópai és magyar turisták. Ivica bácsi, amikor testvérvárosunkban délelõtt tizenegy óra tájban sétáltunk kisvárosban õ meg ott ült az árnyékban, Jurica-val öreg halász barátjával kedvenc konobája elõtt borát iszogatva, csak annyit mondott mintegy megállapításként, -Nejmanki! És jobb kezének mutatóujját halántékához emelve megforgatta csuklóját, mintha halántékon fúrná magát az ujjával, jelezve barátjának - Ezek hülyék!, amire az öreg Jurica szót sem ejtve, helyeslõen bólintott. Ott bevett szokás, hogy a nappali rekkenõ melegben behúzódnak a házak alsó szintjén lévõ helyiségekbe és pihennek, helyette éjjel vannak az utcán az emberek, de a gyerekek is, sõt ilyenkor tolják a babakocsit a kismamák a mólón, sétáltatják a kicsiket, vásárolnak, beszélgetnek. Nos, ha nálunk nem is olyan hosszú ideig, mint Délen, de itt is van hasonlóan meleg idõ, mégis úgy teszünk, mintha tavasz lenne, és inkább aszalódunk a napon, ahelyett, hogy alkalmazkodnánk. Hogy ez mennyire így van, arra saját rendeleteink a közterület használatának rendelete, és a csendrendelet a legjobb példa, mely tiltja az éjszakai nyitva tartást, ahelyett hogy ösztönözné. De nem kell félni, úgy sem tartatják be, mert a közterület-felügyelet munkaideje délután ötig tart, mint volt alkalmam tapasztalni az Ivan dan alkalmával, utána csak az alvászavarral küszködõ rosszindulatú szomszéd intézkedik. Pedig jót tenne városnak is, ha nem tenne úgy, mintha Lapp-földön élnénk. No, de térjünk vissza neoeneonra. Keresem a megoldását ennek ez egyismeretlenes egyenletnek. Mert baromi jó, csak valami hiányzik még, hogy igazán ütõs legyen. Talán több ülõhely, talán több büfé, talán valamiféle összekötõ szöveg vagy megfelelõen felépített dramaturgia, talán az élõzene és a projektorozás együttes hatása, nem tudom. Mert valami kell még, hogy programszerûbb legyen. De lehet, hogy ez csak az olyan öregek számára kellene, mint én, a fiatalok -és õk vannak többen e városban- így jó ez, ahogy van, csak legyen, lehessen!
 
június 25.
SZERÉNY KIS ÜNNEPSÉG A DARU PIACON
 
 
Nem igaz az, az állítás, hogy több rendezvényt nem bír el város egyszerre, és ezért ha ugyanarra az idõpontra esik kettõ, vagy három, akkor el kell halasztani, másik idõpontra kell tenni. Ugyanis tegnap, június 25-én, a templomdombon az "István a király" ment a ferences gimnazisták elõadásában, telt házzal és frenetikus sikerrel, és mi is elszöszmötöltünk a daru piacon vagy ötszázan az Ivan dan-nal. De volt még más, színházi képzõmûvészeti esemény is a városban vagy öt. Érthetõen, a tudósító, aki maga az Ivandan egyik segédrendezõje, csak sajátján volt ott, így a többirõl csak hallomásból van értesülése. Szóval, az ismert forgatókönyv szerint ment le az Ivan dan. Délután három órakor dalmát mise a PéterPál templomban, majd ének a temetõben és este hétkor a Daru piacon a népünnepély profán része, ebben az évben külhoni vendégek és mindefajta protokoll nélkül. Kezdetnek a Dunabogdányi fúvósok kilencig nyomták toborzóan és jól, közben néma erõsítéssel rövid köszöntõ "Kívánom, érezzék jól magukat!" Miakich Gábortól. Azután vetítés, dalmáciai és horvát zene éjfélig, amikor is a tûzugrás, majd a leszálló ág reggel fél ötig. Nos, az újdonságról, a Dézsmaházi beszélgetéseken összegyûjtött ezer fényképrõl, amelyek tizenöt másodperces idõközönként vetültek a vászonra. Ennyi dicséretet emberektõl az óvodában kaptam utoljára, amikor elkészítettem a "Pisti a homokozóban" címû színes ceruzarajzomat, mint amit a képek vetítése miatt. Mert mint valami mérkõzésen a résztvevõk egy része odaragadva a vászon elé (4x 5 méteres) drukkolt, amikor felismerte régi osztálytársát, tanítóját, munkatársát, a szomszédot, szüleiket és fõképpen nagyszüleiket régi városi enteriõröket, eseményeket. Sok ember arca olyan volt, mint amikor az unoka fényképét látja elõször. Ki ujjongva, más könnyes szemmel nézte vissza a harmincas, ötvenes, hatvanas és kevesebb a húszas években készült szentendrei felvételeket. Ja, fantasztikus idõ volt még reggel is, elfogyott 650 adag gulyás, 250 adag flekken - amíg volt-, három hektó bor, töménytelen ásványvíz, üdítõ, sör meg mindenféle. De ami a lényeg, a régi és új szentendreiek beszélgettek egymással, mindenfélérõl, a gyerekekrõl, szüleikrõl, régi eseményekrõl, a házról és tájról, Dalmáciáról, de legfõképpen az õ szép városukról. Beszélgettek-e a politikáról is? Azt hiszem igen, elvétve, bár én nem hallottam, hogy erre a pazarolták volna az idõt. Tanulság: a következõ évben sem küldünk meghívót senkinek, elegendõ a szórólap és abból sem kell több, kondérból azonban igen, hogy legalább száz adag gulyással többet lehessen fõzni.
 
június 24.
NYÁRNYITÓ
 
 
Csütörtökön kulturális nagyüzem volt a városban. Délelõtt a Skanzenban volt ünnepség, adták át a dél-dunántúli tájegységet, este a Szentendrei nyár megnyitója. Mint már évek óta a Városháza udvara adott helyt a rendezvénynek. Telt hát és a városi nobilitások felvonulása jellemezte az eseményt. A programot is az alkalomhoz illõen állította össze a Mûvelõdési Centrum. Opera és komolyzene, fogadással, ahogy ilyenkor lenni szokott. Miakich Gábor polgármester köszöntõ szavai után Wolf Péter zeneszerzõ, a város híressége köszöntötte a résztvevõket, szavaival a könyv, a kultúra, a mûveltség fontosságágra híva fel a figyelmét a nagyérdemûnek. Eztán az ünnep mûsorban Szenthelyi Miklós hegedûmûvész által vezetett, világjáró Magyar Virtuózok Kamarazenekara lépett színpadra. Vivaldi g-dúr szimfóniája, Handel: Passacaglia címû mûve, Boccerini d-moll szimfóniája csendült, pontosabban szólalt meg a vonósokon. Ezután Gregor József, fénykorában a Szentendrei Teátrum egyik sztárja lépett a színpadra. Most halványabban és elesettebben, mint tizenöt éve, elõbb Schubert Ave Maria-ját, majd egy Dvorzak dalt énekelt. Ezután ismét a Magyar Virtuózok Kamarazenekara következett, akik tolmácsolásában Rossini szonátáját és Liszt-Wolf szerzeményét, II. magyar rapszódiát hallgathatta meg a különleges élményre nyitott a tapssal pazarlóan bánó, szakértõnek kevéssé nevezhetõ közönség, hogy majd a ráadás, Brams Magyar táncokkal… induljon a fogadásra. Az ünnepség színvonalas, az alkalomhoz illõ volt, a fogadás szerény. Mit is mondjak, minden rendben ment le. Talán csak annyit kritikául, magam, aki immáron huszonöt éve veszek részt ilyen ünnepségeken, nekem a mûfajjal van bajom, mármint azzal, hogy az ilyen esemény, koncertnek megnyitó, megnyitónak koncert. S ha lehetne, mint nyitány elõre jelezhetne valamicskét a nyári programokból, mármint annak várható jellegébõl, hangulatából, mert hát Vivaldi, Boccerini után számomra logikusan nem a Krétakör vagy Kovalik tanár úr legújabb opera-interpretációja, vagy mondjuk a Performance fesztivál jön le, mint várható élmény, sokkal inkább, olyan menüettes-izés barokk dolog. Persze ha ez finom célzás akart lenni ránk, a helyi politikai fél-elitre, hogy hamarosan, mármint 2006-ban választások lesznek és mi is az olasz zeneszerzõ sorsára juthatunk, hiszen amíg Boccerini kedvenc házi zeneszerzõje volt II Vilmosnak, jól ment neki, aztán miután kiöregedett és kifúrták, nyomorban, és mindenfajta elismerés nélkül tengethette hátralévõ életét.
 
június 23.
ÜNNEP A SKANZENBAN, TITKOS KERESZTELÕVEL
 
 
Már a múlt évben, amikor Hiller István még kultuszminiszterként megnyitotta a Szabadtéri Néprajzi Múzeum raktárbázisát, látványtárát és galériáját motoszkált bennem gondolat, de ma bizonyossá vált. Nem átadás történt itt, hanem keresztelõ, ha jelképes értelemben is. Mert Szentendre jelzõs szerkezetet váltott. Máig a festõk városa volt, mostantól pedig Szentendre a magyar szabadtéri néprajzi múzeum városa. Hogy jó-e ez nekünk, nem tudom, de ellene tenni felesleges. Ugyanis, a mai nappal megnyílt a dél-dunántúli tájegység, a "kincses Baranya", a regényes Somogyország, a híres Tolna, "faluja" nyolc beépített telken, szõlõheggyel, pajtáskerttel és temetõvel. Amely 40 épületet, 45 kisebb építészeti objektumot, és mintegy 4500 eredeti berendezési tárgyat foglal magában. Érdekes, mesélõ és attraktív, amit láthatunk. És hát valljuk be, a múzeum ezzel a lépéssel megette Szentendrét uzsonnára, szó szerint és képletesen is. Mert ez a hatodik tájegység, és így mára akkora és olyan látnivaló-minõség-tömeg, amely az évi százötvenezerrõl a duplájára növelheti a látogatók számát. És akkor mi lesz veled Szentendre? S fõképpen, mi lesz veled Sztaravodai út? Mert bár lehet, hogy nem igaz a tétel, hogy a mennyiségi változások, egy ponton minõségi változásba csapnak át, de az talán igaz, hogy a sok minõségi változás megváltoztatja a környezetét is, különösen ott, ahol ilyen súllyal van jelen. S lehet, hogy vízió, de felrémlik elõttem, hogy egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy Szentendre a Szabadtéri Néprajzi Múzeum exteriörje, neves címet viseli. Mert hát az bizonyos, a kismúzeumokkal, MalomMúzeummal, amely nagyságát és költségvetését tekintve is csak akkora, mint Miklós közepes raktára nem lehet a világban figyelmet kapni. De egy ekkora, ilyen gyorsan bõvülõ, épülõ, gazdagodó érdekes intézménnyel igen. Úgy, hogy kimondhatjuk, a mai nappal megtörtént a keresztelõ, mert dr. Cseri a hatodik tájegység átadásával átlépte a Rubicont, így Szentendre a magyar skanzen városa lett, és a keresztapát, dr. Cseri Miklósnak hívják. Még akkor is õ az, ha itt volt a köztársaság elnöke és számos országos, megyei és helyi nobilitás, és mondott is szép, idõnkint hosszú beszédeket. De õk csak kellékek voltak, olyanok, mint a szépen hímzett törülközõ, a keresztelõ edény és egyéb kiegészítõk. Ha azt kérdeznék, irigylem-e dr. Cseri Miklóst, a múzeum fõigazgatóját, hát azt válaszolom, piszkosul irigylem. No nem fizetéséért, tudományos rangjáért, hanem dinamizmusáért és keresztapaságáért. Mert lehet, hogy van nála jobb tudós, kutató, jobban fizetett fõigazgató és még számos dologban eredményesebb múzeumos ember, de az kétségtelen, hogy neki van a legtöbb vér a pucájában. A múzeum bõvítésével sikert, sikerre halmoz és most lenyelte várost is, mint Jónást a cethal. Lehet, hogy még nem érezzük, lehet, hogy duzzogunk miatta, mert mi mást szeretnénk, de hát ez olyan, mint a globális felmelegedés, mely megváltoztatja a környezetet és most pálmafák nõnek és hamarosan datolya terem, akkor is, ha mi a zöldalmáinkat siratjuk. Úgyhogy kedves szentendreiek, örüljetek, és ne duzzogjatok, menjetek el, nézzétek meg, érezzétek jól magatokat, tanuljatok, csak ne hadakozzatok a sors ellen, mert szép ez, attraktív és érdekes. Annak is aki megszállott etnográfus, és annak is, aki csak disneyland rajongó. Aki pedig arra vett teleket, ahol kapcsolatban van Skanzennal, fölötte, mellette lakik, törõdjön bele, itt egyre több rendezvény lesz, és épülni, bõvülni fog, állítólag jövõre újabb milliárddal.
 
június 21.
NINCS FELELÕS SZERKESZTÕJE A VÁROSI ÚJSÁGNAK
 
 
Balról, jobbra, Németh Erika, Nemeszházi Bea

Nemesházi Beát, a Szentendre és Vidéke felelõs szerkesztõjét tegnap délután a testület blazirt arccal, egyetlen köszönõ szó és értékelõ megjegyzés nélkül leváltotta. Pontosabban, mivel határozott idõre szólt a megbízatása, nem hosszabbította meg megbizatását. A döntés nem volt váratlan, sem a szerkesztõnek, sem a testület tagjainak, hiszen immáron 2003-óta a jobboldal egy részének régi vágya és szándéka teljesült. Sikertelen döntést hozott a testület a polgármester elõterjesztésérõl, hogy a másik jelölt, Németh Erika nyerje el a a felelõs szerkesztõi tisztséget a pályázat elbírálásáig. Pedig még a létezõ szocializmus idején, sok ügyeskedés eredményeként Szentendrének, az akkori vezetõknek sikerült elérniük, hogy a városnak önálló lapja legyen, ekkor született meg a Szentendre és Vidéke lap - ami, az idõben országra szóló tett volt- százszámra kapta, kaptuk a gratulációkat mindenhonnan. Pedig ez a lap nem a Beszélõ, Vízjel vagy más szamizdat volt, csupán annyi történt, hogy a háború után elõször jelenhettek meg olyan hírek, írások Szentendrén, amelyek nem csak a hivatalos sikerekrõl szóltak, hanem ebben az újságban fórumhoz jutottak az akkor újjászervezõdõ civil társadalom kis helyi kezdeményezései, és ez olyan frissnek, üdítõnek hatott, mint a tiszta hûvös forrásvíz a szomjazónak. A kezdetektõl egy poszt körül állandó vita és konfliktus kíséri e lap életét, ez pedig, a mindenkori felelõs szerkesztõ személye, pontosabban e posztban manifesztálódó, a lap körüli konfliktustömeg. Mert bár a születéskor abban szinte városi közmegegyezés volt, hogy a Szentendre és Vidéke arról szóljon, hogy a szentendrei postás megharapta a kutyát, de ez változó világunk mindennapjaiban mindenkinek mást jelentett. Aki balra állt, jobbosnak, aki jobbra állt balosnak hatott a lap tükrében. S a mindennapokban Kertész Péternek, Vicsotka Mihálynak, dr. Török Katalinnak, Juhász Angélának, Gaján Évának, Lakatos Pálnak, Máté Györgynek, Szánthó Andrásnak és még néhány rövidtávfutó felelõs szerkesztõnek és a legutóbbi idõszakban Nemesházi Beának igencsak meggyûlt a baja a testülettel, pontosabban, néhány önmaga csalhatatlan szakértelmében a végsõkig hívõ képviselõvel és a hozzám hasonló, a szerkesztõket zavaros írásaikkal traktáló grafománokkal. A fõbb vádak a mindenkori szerkesztõvel szemben, hogy sok benne a kultúráról szóló írás, hogy balra, meg jobbra húz. Nincs benne az a bizonyos írás, hír, történés, amelyre szerzõjén és közvetlen harcostársain kívül senki sem kíváncsi. Nem tudósít a dög unalmas, legtöbbször békaseggalatti színvonalú önkormányzati vitákról, és nem adott helyt a megfellebezhetetlen magamutogató okoskodásoknak. Aztán a keménykedések, egy-egy magyartalan mondatért, kifejezésért vagy "azért fontos valamilyen hír, mert én írom le" gondolkodás érvényesítéséért. De van, vannak, akik elvárják, elvárták, hogy a lap szolgáltasson, hogy tudósítson arról, hogy mi kirándultunk, valahol jól éreztük magunkat, és szerintünk marha jó volt, s bár senki sem kíváncsi rá, de mert mi igen, hát legyen benne a lapban. - Mert hát csak nem én fogom leírni, engem megválasztottak, ez legyen elég tett, a politikai szakmát - az írás is hozzá tartozik,- csak nem képzelik, hogy ismernem kell, magatartás. Szóval ma nincs felelõs szerkesztõje így nem jelentethetõ meg a SZEVI. De mint hallom, vannak viszont önjelölt, zavaros fejûek és ott toporognak a politikai aprószolgák is, és talán egy-két értelmiségi fiatal is érdeklõdik, akiket szívesen látna város közössége is lapja élén. De jó ha tudják, nem szolgálatot, hanem kiszolgálást, nem felelõs értelmiségi munkát várnak tõlük, ha csak a testület egy része nem változtat gondolkodásán, de én ebben kevéssé hiszek.

 
június 20.
CSERÉLIK A CSÖVEKET
 
 
Több mint húsz éve annak, hogy átadták a kezdetekkor még olajjal mûködõ lakótelepi fûtõmûvet, lerakták vezetékeit. Idõközben a használattól és a beépített rossz anyag miatt korrodeálódtak a csövek, régen megértek már cserére, de eddig sem az önkormányzatnak, sem a cégnek nem volt pénze arra, hogy kicserélje ezeket. Pedig tucatszor elõfordult, hogy a legnagyobb hidegben kellett csõtörés miatt leállni a fûtéssel. A gázmotor beszerelése azonban megteremtette annak feltételeit, hogy kicseréljék a csöveket. Mert nem csak a fûtési díjat nem szükséges a korábbi évekhez hasonló mértékben emelni, hiszen a megtermelt áram bevételébõl a lakosság költségeit is támogatják, de a bevétel egy részét a vezetékek cseréjére lehet fordítani a szolgáltatónak, ez áll az önkormányzattal kötött szerzõdésben. Mi képviselõk már észre sem vesszük, hogy vége az õszi ádáz vitáknak arról, hogy mennyit kell a városi költségvetésbõl támogatásra fordítani, hogy megint karbantartásra kellene valamennyi. Most arról kaptam képeket, hogy VSZ Rt. elvégezteti a csövek cseréjét, munkagépek dolgoznak a lakótelepen. Reméljük, õszre, a fûtési szezon kezdetére a leginkább elhasználódottakat ki tudják cserélni, és nem lesz fûtési kényszerszünet a télen.
 
június 19.
KHT, AVAGY A KÖZPISZKÁLT TÁRSASÁG
 
 
Útkaparói feladatai is vannak a káhátének, ezért közhasznú.
Történt valamikor Kállay Péter városlása idején, hogy Guszti, aki akkor még csak, mint a népszerû spenót színû helyi lapocska tulajdonosa, csípõs írásairól ismert önkormányzati képviselõ volt, azzal a javaslattal állt a testület elé, hogy csináljunk káhátét, mert akkor azt a csúnya áfát nem kell a kormánykasszába befizetni, hiszen visszaígényelhetjük. Persze, mint ilyenkor lenni szokott, ha valaki szokatlant, addig kevéssé ismert dolgot javasol, azonnal lehurrogták. De az ötlet így is bennragadt a hivatali és képviselõi agyakban, mint pókhálóban a légy, és elhangzását követõen két évvel, akkor már mint más saját, világmegváltó, önkormányzatunkat szomorú gazdasági helyzetébõl kimentõ ötlet megvalósítása elkezdõdött. No természetesen csigalassúsággal, mint minden, ami a hivatalban történik, kivéve egyes közterületfelügyelõk "helyszíni birságainak foganatosítását". De volt egy kardinális gond, ki is legyen a káháté vezetõje. Elõször voltak jelentkezõk szép számmal, aztán, ahogy kezdett körvonalazódni, hogy ez munkaidõn túli feladatokat, szerény javadalmazást és konkrét felelõséget is jelent, már fûzõcskézni kellett a városüzemeltetési csoport kijelöltjeit. Végül is egyikük elvállata, majd tapasztalva az önkormányzati képviselõk magasszintû követelõdzõ képességét, okostojás hozzáállását és azt, hogy pénzt nem kívánnak adni a mûködéshez, csak munkát követelnek, kilépett a Városházáról így a káháté ismét árva maradt. Az idõben került András barátom a hivatalba. Mint hivatali zöldfülû, aki mérnökként évtizedekig vitt maszek asztalosmûhelyt, volt gyáregység, és üzemvezetõ is, beadta a derekát, gondolván hasznosíthatja majd ötven éves városi ismereteit és maszek világban szerzett tapasztalatait. De azt akkor még nem gondolta, hogy a hivatali és így káhátés tevékenység, több papírral jár, mint egy kisebb papírgyártó üzem termelése. Õ azt hitte vége szocializmusnak nevezett idõszaknak és mindenütt úgy megy majd, mint a vállalkozói világban, akinek van emberi, szakmai hitele, az cselekvõképes. De itt helyette a papírgyártás, ígértek halmaza és mindig egy újabb fõnöki szinten való döntéshalasztás a módi. Hallgathattam is tõle emiatt, hogy milyen ez az önkormányzat és hivatala, ahol ígéret és állandó halogatás van csak, õ meg nem tud fizetni az alvállalkozóknak és emiatt az õ emberi hitele kopik, nem a hivatalé. De valahogy ment dolog, megépült a Kõzúzó út a vállalkozói befizetésekbõl, ha nehezen is de el tudta látni azokat a feladatokat, amelyekre csak megrendelést, de a hivataltól egyetlen fillért sem kapott. Azután jött az új, a 2002-es új testület, és a jobboldalon úgy gondolták, megfogják a szocik fejõstehenét és vizsgálatokat indítottak a káháté ellen. Oda és vissza három évrõl, az APEH-nál és a belsõ ellenõrzésnél, szóval mindenütt és minden formában, ahol csak lehetett. A sok vizsgálat során aztán kiderült, hogy az általuk hatalmas fejõstehénnek vélt magyar szürke, csak egy sovány kecske, amely nem, hogy tejet nem ad, de folyamatosan éhezik és szomjazik. Így hát nagylelkûen elengedték a nyakát, és azt gondolták, hogy ettõl majd a szentendrei mérnökök rohannak, hogy egy rosszul fizetett városi káhátéban csinálják meg karrierjüket, mintha valamelyik a Földet behálózó multi kínálta volna fel vezetõ menedzseri posztját. Sokáig nem volt jelentkezõ, majd hosszú fûzõcske után, a korábban az önkormányzatból és helyi közéletbõl jól ismert Szabados Jánost kérték fel, pályázzon. Õ el is vállalta, gondolván az õ feladata az újság kiadása és egy kevés idegenforgalmi ügy lesz. De már az elsõ megbeszélésen és önkormányzati ülésen kiderült, errõl szó sincs, hiszen ha leadja a káháté a többi tevékenységet elveszítik közhasznúságot, akkor meg mi értelme ilyet tartani. Így hát, két nap után, Szabados János lemondott. Itt tartunk most, van is káháté, és nincs is káháté. Pedig Fülöp Zsolt elképzeléseiben már alá is tette az összes idegenforgalmi és kulturális intézményt, de valóságban sovány kecskénk továbbra is csak tüskéken éhezik, mi meg azt álmodjuk, hogy versenyparipaként indul majd az Epsoni Derbyn.
 
június 18.
RÁDIÓBAN
 
Ivan dan 2004.
Pofátlanul keményen jött vissza a nyár, szemkápráztatón vakító napsütéssel. Megyek le a rádióba, még fél tíz sincs, de már árnyékba-kényszerítõ meleg van. Sietek, ugyanis kikönyörögtem magamnak, hogy beszélhessek, mert a jövõ héten van Ivan dan (szentiván nap) és szeretném elmondani, hogy e miatt nem megy majd a pismányi autóbusz szombaton a Daru piacon át, hogy a környéken lakók számítsanak arra, hogy elzárják a forgalom elõl a teret a rendezvény miatt. Felérek a volt pártház második emeletére, a rádió stúdiójába, ahol szívélyesen fogadnak. Illedelmesen bemutatkozom, -Benkovits Györgynek hívnak és a szentendrei dalmátok ünnepével kapcsolatosan, szeretnék néhány, szerintem fontos információt elmondani. Leültetnek, a dj-bemondó, nagyfogú kis szõke, elmondja hamarosan én következem majd, úgy, hogy kapjam be mikrofont, mert azt úgy kell, így hallja csak a nagyérdemû. Látom, a keverõpult mögött jegyzetel, ezért még egyszer tagolva elmondom titulusaimat, hogy a Szentendrei Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke vagyok és az Ivan dannal kapcsolatosan, szeretnék információkat elmondani. Híreket olvasnak be magnóról, majd egy repszámot tesz fel, mintha valami afro-amerikai népcsoport képviselõjének készítene bevezetõül aláfestést. Semmi dalmát, esetleg horvát népzene, kolo vagy klapa vagy bármi hasonló. Nem, õ a legújabb rep-slágerrel "örvendeztet" meg, adja, meg a hatásos entrée-t számomra. Kissé furán nézhetek, mert biztatóan rámmosolyog, hogy ne legyen lámpalázam, majd röviden bekonferál. Én meg elkezdem mondani a magamét, hogy -"Szentendrei Horvát Kisebbségi Önkormányzatunk ebben az évben is megrendezi az Ivan dan-t. Immáron a hetedik alkalom, hogy a hetvenes évek óta ismét megszervezzük a szamárhegyi dalmátok bohókás, vidám ünnepét. Ebben az évben június 25-én, szombaton tartjuk a rendezvényt. Néhány dologban változás lesz az elõzõ éviekhez képest. Mivel, a templomdombi plébánia templom elõtt este az István a király címû elõadást tartják, és ott már kora délután elkezdõdnek az elõkészületek, ezért ebben az évben a dalmát mise délután három órától a Péter Pál templomban lesz. Mint minden évben…, Ekkor a hölgy, hogy segítségemre legyen, közbekérdez: - Hogy-hogy élnek itt Szentendrén dánok? kérdezi, bárgyú érdeklõdéssel arcocskáján. Én meg döbbenettõl és meglepetéstõl hirtelen úgy éreztem magam, mint aki a jeges vízbe esett. Aztán összeszedem magam és kijavítom, hogy nem dánok, hanem dalmátok, de egy kicsit rosszkedvû vagyok. Mert ez mégiscsak a helyi rádió.
 
 
   
 
   
 
   
   
   
 
   
 
   
   
   
   
 
   
 
   
   
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
   
 
   
 
   
 
   
   
 
   
 
   
   
   
 
   
 
   
 
   
   
   
 
   
 
   
 
   
 
   
 
   
   
 
   
   
 
   
  Egy hétig sem volt vezetõje a KHT-nek Szabados János.