Ma és holnap este a Médeia a Városházudvaron. Amikor Euripidész elsõ színházi jelentkezését a bíráló bizottság visszautasította, õ úgy gondolta, beszél Protagorásszal és Szokratésszel. A két nagy filozófus ugyan bölcseleti kérdésekben nem értett egyet, de mindketten otthonosak voltak Aszpászia kertjében, ahol a híres félkör alakú márványpadnál Athén szellemi kiválóságai - költõk, szobrászok, államférfiak, tudósok - gyülekeztek, és idõrõl idõre megbeszélték a közügyeket és az irodalmi-mûvészeti eseményeket. Mint tudjuk, már akik tudják, a szépséges Aszpászia, akit a legokosabb asszonynak tartottak, az állam fejének, Periklésznek volt a szeretõje, késõbb felesége. Jó ideig nõ létére õ irányította Athén szellemi életet. Férfiak hallgattak rá, és õ hallgatott a legkitûnõbb filozófusokra, költõkre, mûvészekre. Aszpászia márvány félkörében sok fontos elintéznivaló talált megoldásra. Nos, mivel Protagorásznak és Szokratésznek tetszett a fiatal költõ visszautasított drámasorozata, megnyerték Aszpásziát, mert ha õ rábeszéli Periklészt, az - bizottság ide, bizottság oda - elrendelheti, hogy engedjék színre a 25 éves Euripidészt. Egy színházi bemutató mindig kockázatos kísérlet - egy görög tragédiáé kiváltképpen az. Zsámbéki Gábor rendezése, a címszereplõ, Fullajtár Andrea és a produkció minden alkotójának és résztvevõjének munkája remélhetõleg igazolni fogja azon kevesek számára akik bejutnak, hogy Euripidész sok ma alkotó színmûírónál is inkább a kortársunk. S amikor ezeket írom, felrémlik bennem, hol vannak napjainkban a bölcs és okos Aszpásziák, s hallganak-e Protagorászra és Szokratészre? Mert elkezdõdött a választások elõtti ökölharc a pártok, szervezetek pokolbugyraiban. A játékszabály meg a mélyütés, fejelés, rúgás, szemkinyomás, hiszen a szabályok csak arra valók, hogy kijátsszák õket. Pozícióharc folyik azért, hogy ki melyik választókerületben indul, indulhat, milyen funkcióhoz juthat majd. Mert hát valljuk be, az egyéni képesség, és az ambíció szép dolog, de hát, ha valamelyik nagy párt nem áll a jelölt mögé, esélytelen az illetõ. Így hát most is az apparátusok, pártkatonák keverik a kártyákat, "optimalizálják az esélyeket". S mint a rémhírekbõl kitetszik, most sem az alkalmasság, hanem a belsõ helyezkedésben, tülekedésben, elért pozíciók számítanak. Az, hogy a lakosság, a választók mit akarnak, akarhatnak most is, mellékesnek tûnik, mert hát - Megcsináljuk, van rá idõ, értünk hozzá! – mondják a bennfentesek. Mari néni meg ül a sparheldje mellett, fõzi a grízestésztát és nem tudja, hogy az õ bõrére alkudoznak éppen, hiszen az csak piártechnika kérdése, hogy õ majd elhiszi-e, vagy sem, hogy ki jó neki. Mert "nem bölcsek közt butának lenni, bús dolog" mondja a nagy klasszikus.