| 2005. 
      július 22. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       IRÁNY 
        ARRANDA!  
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Csütörtökön 
      délután három órakor elindult a csapat az Europe 
      People Festivalra a spanyolországi észak-kasztíliai 
      Aranda del Duero-ba. Nem volt könnyû az indulás, mert 
      a sok vinnivaló (díszlet, hangszer, kiállítási 
      tárgy és eladnivaló souvenir) miatt, alig fértek 
      el a személyes holmikat tartalmazó táskák és 
      bõröndök a hatalmas Mercedes busz rakterében. Az 
      Európai Unió kibõvítése kapcsán 
      Magyarországról Szentendre is meghívást kapott, 
      hogy részt vegyen ezen a találkozón. Július 
      23-tól 30-ig tizennyolc ország egy-egy kisvárosa vesz 
      részt Aranda del Duero-ban fiataljaival, akik megmutathatják 
      magukat, kultúrájukat a többieknek. A Nemzetközi 
      Kapcsolatok Egyesülete szervezte a szentendrei fiatalokat, akik lövészetben, 
      távolugrásban, futásban, úszásban vetélkednek. 
      De lesz strand röplabda, kosárlabda, foci, és ami nálunk 
      kevésbé ismert sportág, petanque-ban is csapatverseny. 
      Mint ahogy, tollaslabdában, kenuban is számítanak a 
      szentendreiekre. A sport mellett a kultúra is része a fesztiválnak. 
      Fiatal képzõmûvész és fotós is 
      utazik a csapattal, és kiállítási lehetõséget 
      kap a fesztiválon. Szakács és kukta is ott lesz a nemzeti 
      gasztronómiai bemutatón, és mint az ilyen típusú 
      népünnepélyeknek manapság Európa szerte, 
      lenni szokott vetélkedõ is lesz az öreg kontinensrõl. 
      Hosszú buszozás vár a fiatalokra, akik húsz 
      órányi utazás után érkeznek meg francia 
      testvérvárosunkba Salon de Provance-ban, ahol egy éjszakát 
      kempingben pihennek, majd ezután továbbutaznak Spanyolországba, 
      a fesztivál színhelyére.  | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 21. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       MAGYAR 
        SNASSZ ÉS NEOCIKI 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Készül 
      a belváros koncepció, és az egyik kérdés, 
      amelyre választ keresünk, hogy egy nagy szállodát, 
      vagy sok kis panziót. Elõbbi gettósít, az utóbbi 
      csak akkor érdekes, mûködik, ha mindegyik más, 
      egyedi, olyan "csak itt, csak nálunk, mûfajú" 
      mert, valamilyen specialitást, egyedit (berendezés, hangulat, 
      program) kínál. S ha ezek, egyetlen összehangolt kínálatban 
      jelennek meg. No szóval, ez utóbbi módszer tetszene 
      nekem a kulturális ügyekben is. Errõl gondolom én 
      azt, hogy szentendrei mûfaj. Amikor a város kis terein, udvaraiban 
      valamilyen meglepetést, programot talál a látogató. 
      No ilyesmivel, próbálkozik ezen a nyáron a Kreativ 
      Kredit Bankügynökség is, s amelynek Dr. Török 
      Katalin háziasszonya. "A Jakabos Ház hangulatos udvarán, 
      tíz héten keresztül elõadók, mûvészek 
      és elõadómûvészek várják 
      a meghitt beszélgetéseket és kamaraelõadásokat 
      kedvelõ közönséget. A többféle mûvészeti 
      ágnak teret adó sorozatban az elsõ helyen ezúttal 
      a komolyzene áll." írja a programfüzet. A tegnapi 
      program, este nyolctól a "Magyar Snassz és Neociki" 
      címû, Szalai András építész, mûvészettörténész 
      diavetítése volt. Ez a dideregtetõen hûvös 
      nyáreste, számomra néhány személyes átértékelõ 
      élményt is hozott. Az egyik, és talán legfontosabb 
      önmagam elõtt konstatálni valóm, hogy tudtam, 
      pontosabban sejtettem, hogy András tanár. Az este után 
      azt kell mondanom, az Isten is katedrára teremtette. Profizmussal 
      megtartott sója, igazi intellektuális élmény 
      volt, amelyet centirõl-centire vett az ott lévõ hatvanfõnyi 
      közönség. Látszott, hogy az elõadó 
      él a közegben, tudja, mikor, mire, hogyan fog reagálni 
      nagyérdemû, s ezért eszközeit hatásosan 
      használta fel, elpazarolatlanul nem hagyott egyetlen poént 
      sem. Ugyan, valamikor, vagy tíz éve van már, hogy fõképpen 
      iparos hallgatókkal tömött régi Dalmátpincében 
      tartott vetítésén láttam már ezt, pontosabban 
      ennek nagypapáját. Mostanra azonban már kész, 
      beértett, ha rosszindulatú és nagyon kritikus akarok 
      lenni, helyenként, túlérett volt, a tartalom és 
      megállapítások pontosságának megkérdõjelezése 
      nélkül. Mert hát, mai világunkban, nekem már 
      inkább tetszik és naivan bájosnak, mint nevetségesnek, 
      sajátos értéknek hat a kései létezõ 
      szocializmus buherája. Sokkal inkább megmosolyogatónak, 
      mint gúnyolandónak, ahogy az a bizonyos "levehetõ 
      tetejû endékás masina" amely napjainkra történelemmé 
      argumentálódott. Ami, ugyanis, 1990-es évek elején 
      autentikus, kemény kritikaként jött le a vetítõvászonról 
      és az elõadó mondandójából, az 
      tegnap már másként ült agyam változó 
      ízlés-skatulyáiban. Most sokkal jobban dühít, 
      napjaink pöffeszkedõ globál-proc-cikije, mint az egykori 
      géemkás szocializmus igénytelensége, esetlensége, 
      giccsei. Mert, ha felidézem, mit hozott le a magyar tévé 
      is a G8-ak elleni alternatív találkozóról, vagy, 
      milyen gyáván, minden tartás nélkül majmolta 
      az amerikai Bush-féle Irakkal kapcsolatos baromság-tömeget, 
      hát, ha van, és volt szükség értelmes, 
      radikális globál-kapitalizmus kritikára valamikor, 
      akkor ma van létalapja. Már csak ezért is, én 
      ma inkább fókuszálnék arra az elképesztõ 
      izlés-selejt tágy-áradatra, amellyel éppen ez 
      a világ önt el bennünket, amely valóban megérdemelne 
      több kritikát egy olyan nagyszerû intellektustól, 
      mint Szalai tanár úr. De hát ez csak amolyan fanyalgás, 
      mert kiváló, vidám nyárestét kaptam, 
      és örülök, hogy ott lehettem.  | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 20. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       MAGYAR 
        MÓDI  
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Nem csak, 
      hogy sikeresen lezárult a Barcsay iskola építése 
      körüli vita, a megrendelõ önkormányzat és 
      kivitelezõ között, hanem, mint ahogy a képek is 
      mutatják, gõzerõvel folyik az építkezés. 
      Képviselõtársam, aki tegnap még akkor is a tartózkodás 
      gombot nyomta meg a szavazásnál, amikor az úgynevezett 
      próbaszavazáson azért kell az igent nyomni, hogy a 
      mûszakiak tudják ellenõrizni, nincs-e valami bibi a 
      masinával, gondolom mára megnyugodott. Mert hát, bár 
      sokan szerették volna, mégsem lett Barcsay ügy Szentendrén, 
      bár nagy szorgalommal bábáskodtak egyesek érte. 
      Hát, mint mindennek, ennek is van tanulsága, az pedig, hogy 
      nem könnyû dolog nagyobb pénzösszeget beruházni 
      egy városban. Errõl a jelenségrõl meséli 
      egyik politológus ismerõsöm, hogy a rendszerváltáskor 
      azt gondolta, az új, demokratikusan megválasztott polgármesterek 
      majd gõzerõvel építkeznek és szalagátvágási, 
      átadási ceremóniákkal fogják népszerûsíteni 
      magukat. Azután az elmúlt tizenöt év bebizonyította, 
      az irigység és a kifinomult szarkeverési politikai 
      gyakorlat mára oda vezetett, hogy a sikeres, de rafinált polgármesterek 
      már tudják, csak nagyberuházást ne, mert abból 
      számukra semmi jó sem származik. Ez a mai magyar valóság. 
      S ezért, azon sem lepõdnék meg, ha 2006-ra megjelennének 
      a politikai célbaugrásban gyakorlott ejtõernyõsök 
      Szentendre egén, hogy a nagyobb konc reményében itt 
      landoljanak majd a polgármesteri székben. Mert az látszik, 
      hagyaszorgalommal készítik elõ számukra a terepet 
      vazallusaik, hogy majd idõben bedobják nevüket a városi 
      köztudatba, mint a legjobb megoldást. | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 19. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       HÁT, 
        EZ IS MEGVOLT 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Két 
      kis unokahúgom vendégségben volt nálunk néhány 
      napig. Az Ister napokra jöttek fel Szentendrére, s mint öregnek, 
      nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kísérgethettem 
      õket, persze, már amikor hagyták, s nem ültettek 
      le valahova azzal, hogy, - "Majd jövünk, ideszólunk 
      mobilon, ha mennénk haza!" Szóval, voltam velük 
      itt is, ott is, színházban, és Duna parton éjjel, 
      a Skanzenban és vagy tucatnyi szentendrei helyszínen. Tegnap, 
      mikor elköszöntek, már kivoltam, mint a liba. Úgy 
      érzetem magam, mint az arab tevéje, amelyet gyorsvonat után 
      kötött, mert ez a módi, amikor valamelyik karavánhoz 
      csatlakozik. Alig tudtam kialudni mára, folyamatos nyüzsgésüket, 
      állandó nevetgélésüket, beszélni 
      és esemesezni valójukat. Pedig, ma testületi ülés 
      volt, és nem ártott volna, ha a hétvégén 
      felkészülök, átnézem az anyagot. Így 
      hát a mai ülésen a frakcióvezetõre hagyatkozva 
      szavaztam. Pedig kilenc napirend volt, közöttük számos 
      olyan is, amely emberi sorsokat, sajnos, szomorú emberi sorsokat 
      is feltárt, és amelyben dönteni kellett. Mégis, 
      egy látszólag jelentéktelen napirend váltotta 
      ki a legnagyobb vitát. Az, hogy az egyik kisebb házközösség 
      felajánlotta a városnak, hogy rendbe hozza az elõttük 
      lévõ közparkot, sövénnyel elkerítve, 
      kapuval. Napközben biztosítják, hogy mindenki "szakszerûen 
      használhassa" de éjszaka elzárnák a rongálók 
      és "egyéb garázda elemek" elõl. A 
      liberálisok, a kis állam hívei, azért kardoskodtak, 
      hogy nem szabad odaadni, mert elbirtokolják, és majd nem használhatja 
      más. Voltak akik, úgy gondolták, - Hát miért 
      ne? Legalább, lesz, aki rendben tartja, mert a városnak úgy 
      sincs pénze, ereje arra, hogy rendben-, és karbantartsa. Megint 
      mások, a szabályozatlanság miatt emeltek szót, 
      féltve köz vagyonát, a magánosítással 
      szemben. Szóval, sokféle érv elhangzott ellene és 
      mellette is. Végül is nem kapott kellõ támogatást 
      az elõterjesztés, így a következõ ülésre, 
      újratárgyalásra prolongálta a testület. | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 18. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
        
        A MÁSODIK NAP 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Vasárnap 
      van. Számomra meglepetés, hogy ezen a napon is milyen sokan 
      vannak itt a Duna-korzón, mert az volt a tapasztalatom, hogy az Ister 
      programok második napjára nem így szokott lenni, legalább 
      is tavaly kisebb volt a másnapi érdeklõdés. 
      Él a korzó, felnõttek és gyerekek nyüzsögnek, 
      vonulnak fel és le a sátrak elõtt és a meleg 
      is elviselhetõbb, mint ilyenkor július közepén 
      napközben lenni szokott. Tucatszámra gyerekes szülõk, 
      mert a kicsiknek, no és a nagyobbaknak is van kínálat, 
      programok. Sokféle foglalkozást kínálnak a mûvelõdési 
      ház régi és új munkatársai a sátrak 
      alatt. Lehet követ festeni, gyöngyöt fûzni és 
      még számtalan dologgal elfoglalni magukat a gyerekeknek. Van 
      itt színház is, a hetvenkedõ katona - a szájhõs 
      lovag megleckéztetésének története - Vaga 
      Banda, Történelmi életkép - DEVSIRME - Véradó 
      - az oszmán birodalomban elterjedt gyermekadó embervásár 
      -Bethlen Gábor Hagyományõrség Egyesület 
      közremûködésével, majd a Welldance Sporttánc 
      Egyesület táncbemutatója. Nem olcsó mulatság 
      ennek ellenére sem, itt egy fél nap, mert fagyi, üdítõ, 
      aztán lángos, szendvics, megint üdítõ, 
      meg valami kis ajándék, vásárfia, és 
      ez "fontos, hogy megvedd" különleges kiadások 
      -és, a nagypapa két söre- még nincsenek is benne 
      a költségekben. Az árusok a kevés vevõre, 
      a vevõk meg drágaságra panaszkodnak az árusok 
      sátrainál, tehát minden rendben megy. Fiatalabb szülõ-társasággal 
      beszélgetek. Örülnek, de elégedetlenek, mondják, 
      több hétvégén kellene ilyen program, miért 
      nincs, kérdezik tõlem, én meg bizonytalanul mondom, 
      hogy pénz kérdése. Mondják, a vendéglõknek 
      ez biztosan bõven megéri, és erre én nem tudok 
      mit felelni, mert nem néztem utána, hogy kik mennyivel támogatták, 
      támogatják-e egyáltalán a rendezvényt. 
      Mesélem, hogy amikor az elsõ gyertyaúsztatás 
      volt, és befejezõdött, és jött volna a nép, 
      üdítõre, sörre, kávéra, éppen 
      akkor zárt be a gomba is, a tulaj akkor rakta fel a fatáblákat. 
      S mikor kifogásoltam, elhajtott, hogy neki is vége van a munkaidõnek. 
      Tegnapra minden vendéglõs készült és nyitva 
      voltak éjjel mindannyian, amíg érdeklõdés 
      volt. Jönnek a bezzegek, hogy a Balatonnál most minden olcsóbb, 
      meg tisztább a part is, és a strandok, meg mindenütt 
      virágok, lenyírt fû. Én mentegetem magunkat, 
      hogy tegnap este olyan tömeg volt itt a gomba körül, hogy 
      ilyenkor óhatatlanul is letaposnak mindent, de itt voltam pénteken, 
      amikor a kertészek rendbe hozták a virágágyást, 
      akkor szép volt. Akikkel beszélgetek, többségük 
      most van ezen a nyáron, elõször szentendrei programon. 
      Érdekes, tegnap este óriási tömeg volt itt, szerintem 
      a város ötöde, de úgy látszik nem ugyanazok 
      voltak itt, akik ma délelõttre lejöttek.  | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 17. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       GYERTYA-ÚSZTATÁS 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Cumulonimbusok 
      (esõfelhõk) gomolyogtak a nyugati égen, amikor elindultam, 
      hogy megnézzem az Ister napok gyertyaúsztatását. 
      Immáron a hatodik éve, hogy ez, a csak Szentendrén 
      látható attrakció nép-látványosággá, 
      kedvelt közprogrammá vált. Olyan eseménnyé, 
      amelyre érdek nélkül kíváncsi kicsi és 
      nagy, öreg és fiatal. A Duna-korzó tömve emberekkel, 
      a jó helyeket az élelmesek már elfoglalták. 
      Ismerõsök, régen és tegnaplátottak mindenfelé, 
      a legtöbben gyerekkel, unokával jöttek le megnézni 
      a látványosságot. Vagyunk vagy háromezren a 
      töltésen. Mellettem fiatalok drukkolnak, hogy mikor kezdõdik 
      már. Sokak zsebében, kezében megszólal a mobil, 
      a tömegben elkeveredett emberek keresik egymást, vagy várják 
      ismerõsüket, párjukat, mert ide beszélték 
      meg a randevút. Ebben az évben Barnáéknak sikerült 
      megoldaniuk, hogy ne világítsanak a töltés kandeláberei 
      a gyertyák úsztatása alatt, ezért idén 
      jobban élvezhettük a látványt. Megindulnak a kis 
      fények imbolyogva lefelé folyón. Õsi rítus 
      ez, a tûz és víz találkozása. Szentendrén 
      régi hagyománya van a lampionos, csónakos felvonulásnak, 
      kis égõ szalmakoszorúk úsztatásának, 
      de ezt korábban Nepomuki Szent János ünnepén tartották. 
      (május16). De a szokás nem csak nálunk volt ismeretes, 
      hiszen a harmincas években, Ercsiben, Apatinban, Dunaharasztiban 
      a cseh szent ünnepének estéjén a hívek 
      kis deszkalapokon égõ gyertyákat raktak a Duna vizére. 
      A parton addig imádkoztak és énekeltek, amíg 
      a vízen úszkáló gyertyák el nem aludtak. 
      Szóval régi ünnep, amely mai formájában 
      is megindító, megfogja az embert, mert családi, közösségi 
      ünneppé vált az elmúlt néhány év 
      alatt. Sokan vannak, akik ha tehetik, ilyenkorra Szentendrén maradnak, 
      hogy itthon legyenek a gyertyaúsztatáson. Mellettem az egyik 
      anyuka fia barátjának szüleit hívja telefonon, 
      kérdezve, Ti nem jöttök le? Bár nem hallom a választ, 
      de a kédés-feleletbõl kiveszem, hogy õk nem 
      tudnak semmit, nem is hallottak róla, hogy ma ilyen, egyáltalán, 
      valamilyen esemény, rendezvény van lenn a városban. 
      Hiába, ez városi ünnep, de még nem mindenkié, 
      mert vannak, akik csak itt laknak, de valójában nem élnek 
      ebben a városban. | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    | 2005. 
      július 16. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       NÁPOLYI 
        ESTE  
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Tegnap 
      este nem voltam színháznézõ hangulatban, de 
      mégis lementem a Városházudvarra a Bozsik Yvett COMMEDIA 
      DELL'ARTE-t megnézni, mert ez olyan, ott kell lenni darab. Szóval 
      mozgalmas, színes, dinamikus és helyenként humoros 
      volt a táncjáték, annyira ilyen, hogy elmenne akár 
      még Nápolyban is. Apropo Nápoly, szóval az elõadás 
      címe, mármint a COMMEDIA DELL'ARTE ugye feltételezné, 
      hogy az ember tudjon valamit magáról az olasz õsmûfajról, 
      minden színház elõdjérõl és õsanyjáról. 
      De hát bevallom töredelmesen, nekem e tárgyban ismereteim 
      igencsak szegényesek. Bár a fontosabb szereplõk nevei, 
      mint Pulcinella, Pantalone, Dottore nevei ismertnek tûntek számomra 
      és az olasz népies bohózatok egyetlen nõi szereplõjérõl 
      Colombináról is kapiskálok valami kevéskét, 
      de azt lett volna az igazi, ha az eredeti szereplõket jellemzõ 
      karakterek és a tegnap esti megformálás közötti 
      egyezõségeket és különbözõségeket 
      felfedezni, élvezni tudtam volna. De hát ez a mûveletlenség 
      következménye, bambulási tünetek. No de ez, legyen 
      az én bajom, mert még így és amiatt is, hogy 
      annyira oldalt ültem, hogy csak a színpad felét láttam, 
      élvezetes volt, különösen a második rész. 
      A bevezetõ játék dalai olyan kort idéztek fel 
      bennem, a hatvanas évek Olaszországát (ahogy akkor 
      számomra televízión átjött) amely színes, 
      vidám és csodálnivaló volt, akkor. No a táncosokról, 
      annyit, hogy jópofa és érdekes és mint korábban 
      írtam magas dinamikájú volt, másrészt 
      megnyerõ, ahogy a prózai színészek vették 
      a lapot, pontosabban mozogtak, mert nem jött le, hogy õk nem 
      táncosok. Különösen az ismert színészt 
      a Dottoret lakító Szacsvay Lászlót lestem, mert 
      a doktor, az olasz vígjátékban a 12. század 
      óta szereplõ ismert komikus jellemalak, aki tájszólásban 
      beszélõ, szõrszálhasogató tudóst 
      ábrázol és gyakran Gratiano-nak is nevezik. Mindenképpen 
      olyan nápolyias este volt, vidám hangulatával és 
      a kitûnõ idõvel, amellyel a természet a többnapos 
      esõk után megajándékozott bennünket. | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 15. | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       A 
        DUNA ÉS A NEVEK 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Ismét 
      nagy a Duna, elöntötte az alacsonyabb partszakaszokat, de még 
      nem veszélyezteti a várost. Pedig, a -Mekkora a víz? 
      évszázadokon át, a városban a legfõbb 
      kérdés volt, és árgus szemekkel figyelte mindenki, 
      mert nem csak tízévenként jelentett veszélyt 
      a folyó. Aki gyakrabban jár az óvárosban, láthatja 
      ennek tanújelét, azokat az 1871-es árvíz szintjét 
      mutató kis kõtáblákat a falakon, amelyeken a 
      Wasserhöche feliratok mutatják, hol is volt akkor a víz 
      szintje. Mi meg már alig emlékezünk a 2002-es árvízre 
      is. Ma reggel került a kezembe az írás arról, 
      hogy az 1940-es tavaszi ár házakat döntött össze 
      " A tavaszi árvíz alkalmából Szentendre 
      városban hála a Gondviselésnek, csak két lakóház 
      dõlt össze, mégpedig Machál Istváné 
      és Mannász Lajosé." Errõl jut eszembe, 
      hogy hány szentendrei elnevezés van, amelyrõl már 
      nem tudjuk kirõl, mirõl is szól, kitõl származnak. 
      Olyanok, mint a Manyászgödör, a Pecsó, a Postás 
      strand, Bulba, stb. S a magyarázatok: Valószínû, 
      a Mannászék melletti mélyedés tõlük 
      kapta a nevét, mint, ahogy pecati, horgászni horvát 
      és szerb nyelvû igét egyszerûsítette le 
      népnyelv helymegjelölésként a valamikor Pecsóra, 
      a mai Postáson lévõ és az 1950-es útépítéskor 
      kibányászott gödrök elnevezésévé. 
      De aztán itt van Bulba, vagy Bulba tó, a Dunával összekötetésben 
      valamikor volt kis mocsaras tavacska a huszonhármas kilométerkõ 
      környékén, a Duna parton. Gondolom semmi köze Janácek: 
      Taras Bulba - szimfonikus költeményéhez, talán 
      a korábbi föld-tulajdonost hívták így, 
      és így ragadhatott Benkovits István nagybátyámra 
      jelzõs névül, majd õrá és nagyobbik 
      fiára becenevéül. A Postás strand elnevezés 
      már egyszerûbb dolog. Mert 1923-ban a Városházán 
      írják, "Posta és mûszaki felügyelõség 
      bérlet iránti kérelme a Duna-parti fürdõ 
      felállítása tárgyában"
 a vázrajzon 
      feltüntetett 600 négyszögölet 1924. évi január 
      hó 1-étõl 1953. évi december hó 31-ig 
      terjedõ idõre bérbe adja 12 kg búzáért, 
      amely minden év augusztus hó 1-énfizetendõ a 
      Pest vidéki búzának tõzsdén jegyzett 
      középárfolyama szerinti összegért, mint bérért, 
      illetve az úri jog elismeréséért. 
 a bérbeadott 
      területen köztisztviselõk részére dunai strandfürdõ 
      létesíttetik
A bérleti idõtartam az ott 
      eszközölt fásítások és egyéb 
      befektetések végett lett ily hosszú idõtartamra 
      megállapítva."  | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 14. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       GESZTUS? 
     | 
      | 
      | 
  
   
     | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Tegnapelõtt 
      az önkormányzati ülésen kis csomagocskát 
      kaptunk, benne az Agy iskola tanárainak egy-egy rajza. A képviselõk 
      többsége, én is, mint a kisgyerekek örömmel 
      bontogattuk ki, és nézegettük a szép meglepetés-ajándékot, 
      a rajzot, nyomatot, mellette a köszönõsorokkal. Ilyenkor, 
      úgy van az ember, hogy szívesen fogad el ilyesmit, mert ebben 
      nem lát semmiféle lekenyerezést, pláne vesztegetést. 
      S mivel a döntéshozó testületi ülés 
      után kaptuk, hát nyugodtan örülhettünk is. 
      Ugyanis, három héttel ezelõtt hosszú vita és 
      huzavona után, úgy döntött Szentendre Város 
      Önkormányzata, hogy jövõ év õszétõl 
      átadja a volt földhivatal épületét az Agy 
      mûvészeti iskolának húsz évre, használatra. 
      Ekkorra, úgy tûnt, elülnek az iskola kérelmével 
      kapcsolatos, idõnként megbélyegzõ viták, 
      gusztustalan lobbizások, mindenki megnyugszik, azok is, akik az átadásra, 
      és azok is akik megtartás mellett tették le a voksukat. 
      Igen ám, csakhogy - én ott ezt nem vettem észre- nem 
      mindannyian kaptunk csomagocskát, csak azok, akik igennel szavaztak 
      a döntésnél. Hát ez bizony így baj. Baj, 
      mert akkor, azok a képviselõtársaink, akik nemmel szavaztak, 
      valamit nem jól csináltak. Mert ezt jelzi ez a gesztus, pontosabban 
      a gesztustalanság. Mert hát, ha már kap a testület, 
      vagy kapnak annak tagjai valamiféle jelképes ajándékot, 
      tudtommal úgy szokás, hogy mindenkinek, vagy senkinek. Mert 
      ilyenkor a köszönet nem a képviselõnek, hanem a 
      képviselõk által megjelenített közösségnek, 
      tehát Szentendrének szól. Már csak azért 
      is, mert a volt földhivatal épülete nem a mi, hanem a város 
      közösségének tulajdona. Legfeljebb annyiban érdekes 
      vagy érdemes ilyenkor a képviselõ, ha többletmunkát, 
      idõt, törõdést vállalt, de azt, hogy mellette 
      vagy ellene szavazott, az soha. Mert ez így, szerintem a demokrácia 
      félreértelmezése és bennünket, akik elfogadtuk 
      az ajándékot (mindenki, akinek volt az asztalán) rendkívül 
      kellemetlen helyzetbe hoztak az ajándékozók. Ugyanis, 
      nekem álmomban sem fordul meg a fejemben, hogy a velem ellentétesen 
      szavazó képviselõtársam, a város ellen 
      lenne, vagy, hogy rosszat akarhat. Õ is város érdekeit 
      képviseli, legfeljebb másként ítél meg 
      egy-egy dolgot. S ha sarkítani akarok, amit velünk most tettek 
      - tételezzük fel, jószándékkal - az a klasszikus, 
      "aki nem velünk, az ellenünk van," elv, amit azt gondolom, 
      velem együtt még sokan elutasítanak e hazában. 
      S bár az Agy vezetõi között van valamikori alpolgármester 
      is, remélem õ és a szentendrei mûvészek 
      nem így gondolkodnak. S most mi a fenét tegyünk mi megajándékozottak, 
      adjuk vissza a nyomatot? Talán ez lenne a helyes, már csak 
      azért is, hogy az utánunk jövõk nehogy példát 
      lássanak ebben a gesztustalanságban. Mert hát annál 
      szörnyûbbet nem tudok elképzelni, hogy valaki úgy 
      gondolkodjon a testületben, hogy aki egyetért velem, az jó 
      ember, ha másképpen, az hazaáruló. Mert hát 
      mindannyiunknak az a kötelessége, mint eskünkben mondtuk, 
      hogy "legjobb tudásunkkal Szentendre javát szolgáljuk!" 
      és szükségszerûen lehet, kell, hogy úgy 
      legyen, hogy ebben, vagy abban az ügyben Szentendre javát, nem 
      mindig ugyanabban és ugyanúgy látjuk. | 
      | 
     
      
         
          |  
             Praktikus 
              információ 
           | 
         
         
          |   | 
         
         
            | 
         
         
          |   | 
         
         
            | 
         
       
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 13. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       STARIGRADI 
        INFO  
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      A napokban 
      vagy huszan hívtak fel, hogy adjak, mondjak, ajánljak, foglaljak 
      szállást Stari Gradban, mert úgy döntöttek 
      ott akarnak nyaralni. Én meg írom emailjeimet a lentieknek, 
      akik minden alkalommal elmondják, leírják, hogy szívesen, 
      de ilyenkor a fõszezonban már nincs, vagy nem könnyû 
      olcsóbb szálláslehetõséget szerezni. 
      Visko a polgármester, mint szállásszervezõ jól 
      mûködik, csak én húzom be a nyakam minden alkalommal, 
      - Hogy tudod, õ is jó ismerõsöm, megígértem 
      neki, szerezz légy szíves valami jó szállást! 
      No szóval, elmondom itt is. Most amikor fõszezon van, nincs 
      valódi olcsó szállás, már csak azért 
      sem, mert szigeten élõk többsége ebbõl 
      él, és akkor mibõl fognak élni, ha nyáron 
      nincs elegendõ bevételük. Aki megteheti, mármint 
      nincs iskolás gyereke, és szeptemberben is le tud menni nyaralni, 
      jobban jár. Mert nincs olyan tömeg, olcsóbb minden, nincs 
      az a perzselõ hõség, beérett a füge, szõlõ, 
      szóval ilyenkor nyaralnak õk is, és Stari Gradba ilyenkor 
      jön le a zágrábi szellemi elit is nyaralni, koncertek, 
      kiállítások vannak és a gombázás 
      a mólón a cukikban. Igaz, ilyenkor már hazamentek a 
      hangos olaszok, a tûzõ napon városnézõ 
      németek, hollandok és minden észak európai nép 
      is. Szóval, most is javaslom, próbálják ki! 
      De ha mégsem tudtam lebeszélni a nyáron utazni vágyókat, 
      hát segítségükre lehet:  Jurica 
      Duzevic a starigradi idgenforgalmi iroda vezetõje, aki a Turisticka 
      Zajednica: Stari Grad, Nova Riva 2, alatt, Tel./Fax 021-765763 érhetõ 
      el. Angolul és németül beszél, 
      persze ha valaki ragaszkodik valamelyik szláv nyelvhez, hát 
      ne tartsa vissza magát, hiszen õ horvát. Aztán 
      van három olyan ház, amelyet jónak minõsítettek 
      barátaink. 1.Vanessa Halilovic (angolul 
      beszél) tel. 00 385 91 78 48 281 E- mail: vanessah@net.hr 2. Soljan 
      Dragica Tel. 00 385 21 765 401 3. Ez is egy kipróbált szállás: 
      Buratovic Jurko i Ana Ul. Kralja Tomislava 17 21460 Stari Grad. 
      De kérek is, ha Önök találtak olyan szállást, 
      szállásadót ahol tetszett amit tapasztaltak, kérem 
      írják meg email címemre, hogy másoknak is továbbadhassam. 
      No, de azért nyáron sokminden történik, s ha valaki 
      mégis eldöntötte, hogy leutazik, és szállása 
      is van, ajánlom számára Szuska kitûnõ 
      éttermét az Eremitázst, amely egy 14 századi 
      kis kolostorépületben van a tengerparton, aki egyébként 
      lelkes környezetvédõ és szereti a szentendreieket. 
      Az óvárosban este, vagy napközben való csavargás 
      közben a Jurin podrum nevû konobát (kisvendéglõt) 
      és ha megtalálják, Tahir Mujicic író 
      barátom galériáját az óvárosban, 
      - ahol fõképpen mai mûvészek állítanak 
      ki- csak azért is nézzék meg, mert ritkán lépkedhetnek 
      egy római mozaikpadlón. | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 12. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       UNALMAS 
        ÜLÉS, BELSÕ VIHAROKKAL 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Ma ismét 
      önkormányzati ülés volt, nyári. Tudják 
      olyan, amit már mindenki un egy kicsit, és közben irigyli 
      azokat,akik szabin vannak, de kötelességtudatból elmegy 
      rá. Eredetileg hat, majd a kezdetre már csak öt napirenddel. 
      Semmi különös, ami érdekes, talán a Pilis Rádió 
      napirendje, akik kérik, engedjünk el bértartozásból 
      keletkezett kamatadósságukat és kevesebb területre 
      is lesz szükségük a jövõben. Nem döntöttünk, 
      elhalasztottuk a következõ ülésre a dolgot, mert 
      hát nem tudtuk, hogy a szigorú házurat, vagy az engedékeny 
      háztulajdonos anyóst adjuk-e elõ. Szerepét mindenki 
      hozta, ki hevesebb, ki átgondoltabb alakításban. De 
      a jövõ héten úgyis össze kell jönnünk, 
      mert vár reánk (Konsztantyin Szimonov : Várj reám 
      "Várj reám s én megjövök, hogyha vársz 
      nagyon, várj reám, ha sárga köd õszi búja 
      nyom; várj, ha havat hord a szél, ...) újabb fontos 
      döntenivaló, amit a polgármester dönt el jobb helyeken, 
      de a jobbos többség áldásos tevékenysége 
      és bizalmatlansága miatt, nálunk a testületnek 
      kell eldönteni. Szóval, sokat vagyunk együtt, mint a jó 
      család, és talán többet is, mint felségünkkel, 
      gyermekeinkkel. Magam, aki harmadik ciklusban koptatom képviselõként 
      a városházi nagyterem kényelmetlen székeit, 
      arra a tapasztaltra jutottam, hogy ahogy haladunk a huszonegyedik században 
      elõre, a probléma több, a vita hevesebb, és egyre 
      hosszabbak az ülések, Szentendre meg nem olyan, mint amilyennek 
      szeretnénk. Igaz, azt kideríteni, hogy ki milyen Szentendrét 
      szeretne sem könnyû dolog. Mert abban azt hiszem, egyetértünk, 
      hogy jó lenne, jobb utakkal, kevesebb szeméttel, hatékonyabb 
      hivatali és közszolgáltatásokkal mûködõ 
      városban élni. Több fa, út, park, pénz 
      kellene, kevesebb lakossal. Csendesebb, de mozgalmasabb, nyugodtabb, de 
      éjjel élénkebb, kevesebb autóval és több 
      parkolóval, több játszótérrel és 
      iskolával, állandó színházzal és 
      uszodával Szóval olyan dolgok, amik mindenkinek jók, 
      és minden szentendrei szeretne. Tehát, mint Párizs, 
      Velence és Pilisszentlászló együtt. De talán 
      ezért jó ez a város, mert mindenkinek van elképzelése 
      arról, milyen a jó Szentendre, csak a legtöbben másképpen 
      gondolják. S szidjuk, hogy itt nem lehet közlekedni, élni, 
      szörnyû település ez, de amikor barátaink 
      meglátogatnak, büszkén megyünk végig a Fõ 
      téren és Duna korzón, hogy - Lám itt lakunk! 
      S ismerõseink mondják, - De jó nektek, ilyen jó 
      kis városban éltek. | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 11. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       NAPLÓFÉLE 
         
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Esik 
      az esõ, így van idõm tévét nézni 
      és még olvasni is. Ez utóbbi nagy luxus a magamfajtának, 
      mert olyan papír, pontosabban bikkfanyelû texttömeggel 
      látnak el a hivatalokból, hogy már csak a szemem gyengesége 
      miatt is, alig van módom az irodalomra. Szóval, Máraik 
      vannak a kisszekrényemen kinyitva, trendi okból. Olvastam 
      ezek közül kettõt valamikor, amikor még nem volt 
      kötelezõ olvasmány, de hát most egyeseknek embléma-kötelezõ 
      -egyen olvasmány, hát utánaolvasok én is, miért 
      ne ismerjem. Nyelvezete jó, de nem fog meg, inkább bosszant, 
      no nem az írás, hanem ha arra gondolok, hogy tegnapelõtt 
      éppen olyan társaságban voltam, önbosszantásul, 
      akik most állandóan idézik. Napközisek voltak, 
      SZOT üdülõben nyaraltak, jól érezték 
      magukat az építõtáborokban, és lelkesen 
      vonultak fel május elsejéken, és sohasem jártak 
      vívótanárhoz, nem ismerik a médinéni-féle 
      németoktatást, a maszekok hatvanas évekbeni kispolgári 
      attitüdjeit a'la harmincas évek, nem olvasták a "Tiszta 
      férfiúságot", szóval, semmit abból 
      a világból, amiért most lelkesednek, csak nagypapájuktól 
      hallottak. Márai iróniával" Polgári család 
      gyermekének illett zongorázni, illett hetenként két-két 
      órán át Miss és Mademoiselle társaságában 
      gyakorolni a nagy nyugati nyelveket, s illett vívóórákra 
      járni Salamon mesterhez: ezt az egyetlen sportnemet engedélyezte 
      a közfelfogás. Labdát akkor még csak suszterinasok 
      rúgtak künn a "glaszi" beépítetlen, 
      gödrös háztelkein
"A társaságon 
      gondolkodom, hogy a fenébe illik össze bennük: Puskás 
      Öcsi, a rántott hús, Családi sör, Mozart, 
      a csipketerítõs füles Berger fotel, ha csak nem szerezték 
      fél bödön zsírért valamelyik úri házból. 
      Ez eklektika, amely "A múlt kimeríthetetlen tárházából 
      mindent elõvettek, aminek a felhasználására 
      lehetõség nyílt. Terveztek gótikus középületet, 
      román templomot, reneszánsz palotát, barokk lakóházat 
      s klasszicizáló múzeumot. Kötött szabályok 
      nem alakultak ki, egy épületet a rendeltetéstõl 
      függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni. 
      Az elsõdleges követelmény az volt, hogy az alkotás 
      a választott stílusnak hûen megfeleljen. A történeti 
      korokhoz forduló neo-stílusoknak ez a változatos együttese 
      összefoglaló néven az eklektika." írja a 
      mûtörténet, s itt tobzódik körülöttünk 
      a szociológiai eklektika is. De ebben az a sajátos, hogy nem 
      kell "a választott stílusnak hûen megfelelni", 
      lehet ezt így, mai-magyaroschan is tenni. No, nekem akkor inkább 
      az impresszionizmus, hiszen egykorúak. | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 10. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       SZENTENDREIEK 
         
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Olvasom 
      valahol, hogy június elején, a szentendrei pap-szigeten fiatal 
      író-mûfordítók tábort rendeztek, 
      hogy mirõl beszéltek és milyen tapasztalataik vannak, 
      kiket hívtak meg. Csodálkozom, hogy egyikünk sem tudott 
      róla, úgy látszik csak mi nem tudtuk, bár ha 
      tudtunk volna róla, akkor sem történt volna semmi. Mert 
      gondolom, nem állítottunk, volna be hozzájuk, - Hááá,! 
      hallom itt vagytok ti mûfordítók, aztán mizujság? 
      Mondjuk, haverkodóbb szakmai változatban, hogy mizujság 
      az irodalomban? A mi, többes szám elsõ személyû 
      személyes névmás itt azt jelenti, hogy az a kör, 
      amelybõl én a híreket szerzem (félértelmiségi, 
      akik félig értelmiségiek is, és sokmindent hallanak 
      városban). De hát, mint hallom, nem csak fiatal mûfordítók 
      jártak itt, hanem egy tv fõzõmûsor is, amelyben 
      a színész-szakács aszonta, hogy számára 
      Szentendre nem csak szép óvárosa és színháza 
      miatt érdekes, vonzó, hanem, hogy sok érdekes ember 
      is lakik itt. No hát, kire gondolhatott? Mert amikor, az éppen 
      regnáló Szentendre és Vidéke szerkesztõvel 
      beszélgetek, az derül ki, úgy horgássza azokat, 
      akik megszólalnának valamilyen városi ügyben, 
      ugyanakkor hallom, hogy ez is, az is itt lakik. Úgy látszik, 
      Szentendre sajátos kisváros lett, inkognitósok kisvárosa. 
      Mert az oviban, iskolában, a boltban ugyan fel-feltûnik egy-egy 
      "olyan szentendrei" fontos, vagy híres ember, de némán 
      van jelen. Mert nem látni a nyári színházban, 
      az utcán- ez természetes, hiszen jószerivel mindenki 
      autóval közlekedik- de általam másutt sem. Itt 
      a sorokat pötyögtetõ a teljes igazság megismerése 
      érdekében kénytelen megjegyezni, hogy leginkább 
      a gombának nevezett mûintézményt látogatja, 
      és innen van legtöbb információja. Akkor hol vannak? 
      Hát itt, itt Szentendrén. Csak éppen nem akarnak híresek 
      lenni, mint vevõ, mint anyuka, mint közlekedõ. Úgy 
      látszik, csak normálisan akarnak élni, mint egy városi 
      polgár, mindenfajta feltûnés és hajcihõ 
      nélkül. S azt gondolom, igazuk van, én is ezt szeretném, 
      ha ismert lennék. Másrészt hiányolom, hogy azt 
      a "kapcsolati tõkének" nevezett akármit, 
      tudják mit, nem kamatoztatja a város. Mert hát ebben 
      a világban, ez fontos eszköz, és Szentendrére 
      is ráférne. | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 9. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       JÖVENDÖLÉS 
        AZ ELSÕ OSKOLÁRÓL... 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |  
             Régi 
              osztálykép, amikor még még nem épült 
              meg a Szent Imre Iskola ( templomdombi) új szárnya. 
           | 
         
       
      Turkálok 
      régi papírjaim között. Kezembe akad egy ezekilenszáznyolcvanas 
      évek végérõl származó dolgozat, 
      amelyben néhányan arról okoskodunk, hogy mennyire rossz 
      a Központi Iskolának nevezett "gyermekgyár"(mai 
      Templomdombi, Rákóczi, Katolikus akkor még Bajcsynak 
      nevezett, még egyetlen összevont általános iskola) 
      Amelyben arról írok, hogy egy hosszabb vizsgálatot 
      kell folytatni, és tanulmányt kell készíteni, 
      mi legyen a megoldás arra, hogy ne "elszemélytelenedett, 
      mamut intézményben" kelljen gyermekeinknek tanulniuk. 
      Mintegy sugallva, hogy a három intézménnyé való 
      szétválasztás hívei vagyunk, mi akkori elégedetlenek 
      Koszti, (Kosztolányi Istvánné) Zsóka, (Lakatos 
      Pálné), Ági (Molnár Gáborné, Penziás 
      Ágnes) meg Csiríz, (Nyvelt Erik) és én, aki 
      akkor óvatosságból csak moderátornak nevezem 
      magam. S történt, hogy hétrõl-hétre, azt 
      hiszem keddenként délután rendszeresen összejöttünk, 
      és arról vitatkoztunk, vizsgálódtunk egyre szaporodó 
      létszámban, hogy hogyan lehetne jobb, hatékonyabb oktatást 
      kialakítani, és végül hogyan lehetne megreformálni 
      a Szentendrei alsófokú oktatást. Meghívtunk 
      szakembereket, Csiríz hathatós segítségével 
      tábort szerveztünk és beszéltünk, beszéltünk 
      az oktatás jobbá-tételérõl Szentendrén, 
      a funkcionális analfabetizmustól, a Rogers- és a Waldorf-féle 
      iskolákról, a Montessori-és a Frené-féle 
      pedagógiai módszerekrõl, sokmindenrõl, sokféleképpen, 
      mert akkor olyan reform-világ volt, mindenütt és minden 
      reformra szorult, legalább is, sokan így véltük. 
      Kevesebben meg úgy, hogy azonnal vissza a kapitalizmust, annak is 
      a legkeményebb globális formációját. 
      No de hagyjuk a történelmet! Most megint felhívnak és 
      kérdezik, hogy - Mi ez a baromság, megint, hogy az Önkormányzat 
      a Templomdombi Iskolát, meg a Rákóczit akarja összevonni! 
      S mondják, sztrájk lesz és tüntetés, ha 
      mi ilyet akarunk csinálni. Én meg nézek, mint Rozi 
      a moziban, mert ugyan én is támogattam, hogy Fülöp 
      Zsolt és Magyar Judit készítsenek egy takarékossági 
      csomagot arról, hogyan lehetne megspórolni x milliót 
      a költségvetésbõl, de az álmomban sem jött 
      le, hogy õk majd intézményeket akarnak megszüntetni, 
      összevonni anélkül, hogy ezt nem csak fiskális oldalról 
      vizsgálnák meg. Mert hát törvények, rendeletek 
      intézkednek ezekrõl, és ez "nem, csak kartoték 
      adat", hanem szülõk, gyermekek és sokminden más 
      is. És most már értem, hogy miért a felháborodás, 
      Kádár Péter Új Szentendrei Hírlapban 
      megjelent dramatizáló dolgozatának megjelente után, 
      pláne akkor, amikor éppen a napokban derült ki, hogy 
      százötven katonacsalád jön Szentendrére és 
      emiatt nem, hogy csökkeni, hanem várhatóan nõni 
      fog a beiskolázandó gyermekek száma.  | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 8. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       SILENTIUM 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Mint 
      azt talán olvasóim is tapasztalták, néhányak 
      emailen kifogásolták is, hogy az utóbbi három 
      napban megbénultam, no nem a szó szoros értelmében, 
      csak írás dolgában, mert nem jelent meg újabb 
      személyeskedõ írásom semmiféle közéleti 
      és kulturális hírrel kapcsolatban. Magyarázata, 
      hogy csütörtökön este, valakinek megígértem, 
      hogy egy engem nagyon foglalkoztató közéleti eseménnyel 
      kapcsolatban nem szólalok meg, nem pletykálok, nem írok. 
      Szóval silentiumot fogadtam egy hétre. Amikor az ígéretet 
      megtettem, nem gondoltam végig, hogy milyen bénítóan 
      tud hatni az, ha valamirõl, ami, a homlokom mögött motoszkál, 
      foglalkoztat, kommentárra késztet, nem szólalhatok 
      meg. Ugyanis, hiába voltam színházban és fogott 
      meg a búgó hangú sulyokmáriás alt Fullajtár 
      Andrea, mint Médeia, voltam kiállításon, nem 
      vagyok képes róluk írni, mert más valami lefoglalja 
      helyét agyamban. Ráadásul, hogy mással foglaljam 
      el magam és akkor éppen összefutottam Öcsikével 
      és Wandával, kinyitottam hát Andressew Iván 
      blogját és megint szégyellnem kell magam, hogy én 
      csak ennyit és így tudok írni a legegyszerûbb 
      dolgokról is, õ meg
. Szóval, depressziós 
      ez az esõs idõ. S hogy kedvenc félmûvelt filozófus 
      barátom idézzem "Olaszba vagy valahova a faszba" 
      el kellene utaznod ilyenkor. Ezért hát néhány 
      személyes mondatot: Pluplapla,- azért hívom unokám 
      Pannát, Plulaplának, mert ez volt az elsõ szó, 
      amelyet kimondott, amivel a ropit kérte, világosan kifejezve, 
      -Adjam már végre oda neki az asztalról. Szóval 
      unokám itt járt szüleivel, s már megint tud néhány 
      újabb mondatot, szót. Róla szól a rövid 
      történet. Szülei elvitték gyermekelõadásra, 
      a Városházduvarra. Óriásbábok és 
      köztük pingvin is volt a játékban, amitõl 
      õ megijedt és ezért azonnal el kellett jönni. 
      Mikor mondom neki, hogy páá, meg szia, megyek le a színházba, 
      legörbítette kicsi szájacskáját, és 
      hevesen titkozott, hogy - Pingvin neee, pingvin nem jó! Lényeg, 
      le kellett ülnöm és úgy kellett megnyugtatni, hogy 
      pingvinre én aztán semmiképpen, nem megyek én 
      színházba, pingvinre meg különösen nem.  | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 7. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       MÉDEIA 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
            | 
         
         
          |   | 
         
       
      Ma 
        és holnap este a Médeia a Városházudvaron. 
        Amikor Euripidész elsõ színházi jelentkezését 
        a bíráló bizottság visszautasította, 
        õ úgy gondolta, beszél Protagorásszal és 
        Szokratésszel. A két nagy filozófus ugyan bölcseleti 
        kérdésekben nem értett egyet, de mindketten otthonosak 
        voltak Aszpászia kertjében, ahol a híres félkör 
        alakú márványpadnál Athén szellemi 
        kiválóságai - költõk, szobrászok, 
        államférfiak, tudósok - gyülekeztek, és 
        idõrõl idõre megbeszélték a közügyeket 
        és az irodalmi-mûvészeti eseményeket. Mint 
        tudjuk, már akik tudják, a szépséges Aszpászia, 
        akit a legokosabb asszonynak tartottak, az állam fejének, 
        Periklésznek volt a szeretõje, késõbb felesége. 
        Jó ideig nõ létére õ irányította 
        Athén szellemi életet. Férfiak hallgattak rá, 
        és õ hallgatott a legkitûnõbb filozófusokra, 
        költõkre, mûvészekre. Aszpászia márvány 
        félkörében sok fontos elintéznivaló talált 
        megoldásra. Nos, mivel Protagorásznak és Szokratésznek 
        tetszett a fiatal költõ visszautasított drámasorozata, 
        megnyerték Aszpásziát, mert ha õ rábeszéli 
        Periklészt, az - bizottság ide, bizottság oda - elrendelheti, 
        hogy engedjék színre a 25 éves Euripidészt. 
        Egy színházi bemutató mindig kockázatos kísérlet 
        - egy görög tragédiáé kiváltképpen 
        az. Zsámbéki Gábor rendezése, a címszereplõ, 
        Fullajtár Andrea és a produkció minden alkotójának 
        és résztvevõjének munkája remélhetõleg 
        igazolni fogja azon kevesek számára akik bejutnak, hogy 
        Euripidész sok ma alkotó színmûírónál 
        is inkább a kortársunk. S amikor ezeket írom, felrémlik 
        bennem, hol vannak napjainkban a bölcs és okos Aszpásziák, 
        s hallganak-e Protagorászra és Szokratészre? Mert 
        elkezdõdött a választások elõtti ökölharc 
        a pártok, szervezetek pokolbugyraiban. A játékszabály 
        meg a mélyütés, fejelés, rúgás, 
        szemkinyomás, hiszen a szabályok csak arra valók, 
        hogy kijátsszák õket. Pozícióharc folyik 
        azért, hogy ki melyik választókerületben indul, 
        indulhat, milyen funkcióhoz juthat majd. Mert hát valljuk 
        be, az egyéni képesség, és az ambíció 
        szép dolog, de hát, ha valamelyik nagy párt nem áll 
        a jelölt mögé, esélytelen az illetõ. Így 
        hát most is az apparátusok, pártkatonák keverik 
        a kártyákat, "optimalizálják az esélyeket". 
        S mint a rémhírekbõl kitetszik, most sem az alkalmasság, 
        hanem a belsõ helyezkedésben, tülekedésben, 
        elért pozíciók számítanak. Az, hogy 
        a lakosság, a választók mit akarnak, akarhatnak most 
        is, mellékesnek tûnik, mert hát - Megcsináljuk, 
        van rá idõ, értünk hozzá!  mondják 
        a bennfentesek. Mari néni meg ül a sparheldje mellett, fõzi 
        a grízestésztát és nem tudja, hogy az õ 
        bõrére alkudoznak éppen, hiszen az csak piártechnika 
        kérdése, hogy õ majd elhiszi-e, vagy sem, hogy ki 
        jó neki. Mert "nem bölcsek közt butának lenni, 
        bús dolog" mondja a nagy klasszikus. 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 6. | 
      | 
      | 
  
   
    |  
       AUTÓ 
        ÉS ÚT 
     | 
      | 
      | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
           
            
               
                  | 
               
               
                |   | 
               
             
            " 
            Az utóbbi években javult Szentendrén az adófizetési 
            morál. Ami a legtöbb gondot okozza: a motorkerékpár-, 
            illetve gépjármûadó. (
) Szentendrén 
            kb. 1500 jármû van." 1977-ben írja ezt a 
            Pest Megyei Hírlap. Ugye a jármû nem csak a személygépkocsi, 
            hanem az autóbusz, teherautó, de a lovaskocsi is. Mondhatnánk 
            erre, -Boldog békeidõk, de hogy boldog volt-e, arra 
            más-más válaszok érkeznének. Lényeg, 
            ma kb. 110000 autó van a városban, amelybõl 140 
            milliós városi bevétel származik. Hát, 
            mint a számokból is látszik, megautósodtunk 
            az utóbbi huszonöt évben rendesen. Jobban, mint 
            az ország, és sajnos jobban, mint a fõváros. 
            Legalább is a város területét és 
            különösen úthálózatának 
            nagyságát és a gépkocsik számát 
            összehasonlítva. S hogy még több legyen dolga 
            a Hivatalnak, külön gond, hogy 2004 januárja óta 
            az úgynevezett " hatósági nyilvántartás" 
            alapján kell kivetniük az adót, magyarán 
            szólva, ahogy BM nyilvántartásában szerepel. 
            Mivel számos esetben, az eladáskor az új tulajdonos 
            nem íratta át a gépkocsit a nevére, százszámra 
            kell kivetniük a régi tulaj nevére az adót, 
            mindaddig, míg azt a gépkocsi-nyilvántartásban 
            az eladó és vevõ nem tisztázták. 
            Emiatt aztán felháborodott embertömeg az adó 
            és az ügyfélszolgálati irodák elõtt 
            is. Gondban Szentendre az autókkal és az utakkal. Hogy 
            miért van itt ilyen sok autó? Hát, mert itt sokkal 
            többen élnek fiatalok (a legnagyobb létszámú 
            korcsoport Szentendrén a 20-24 évesek), és számosabb 
            csoport Szentendrén középkorúaké, 
            mint nyugdíjasoké és a jövedelmet tekintve 
            is csak a két budapesti belvárosi kerületben tehetõsebb 
            a lakosság, mint itt. Szóval az egyik részrõl, 
            mármint életkor, jövedelem, lakásnagyság 
            és autószám alapján inkább vagyunk 
            Szlovénia, nyugat Európa, mint Magyarország. 
            Másik oldalról, mármint onnan nézve, hogy 
            mennyit hagy Szentendrén az állam az itt élõk 
            személyi jövedelemadójából (az Szja-t 
            a települések kapják vissza) meg Magyarország. 
            Persze protestálhatnánk, hogy miért kell nekünk 
            tíz falut eltartani, a mi jövedelemadónkból, 
            de tudnunk kell, hogy a magyar kistelepülések többségének 
            Szja bevétele a falu mûködésének egyharmadát 
            sem fedezi. De mi lenne, ha Szentendrének csak öt falut 
            kellene eltartania, szerintem, így méltányosabb 
            lenne a szentendreiekkel.  | 
         
       
     | 
      | 
     
      
     | 
  
   
    |   | 
      | 
      | 
  
   
    | 2005. 
      július 5. | 
      | 
      | 
  
   
     
      
         
           
            
               
                |  
                   HEKTOROVIC 
                    ÉS AZ ÚSZÁS 
                 | 
               
               
                |   | 
               
               
                 
                  
                     
                        | 
                     
                     
                      |   | 
                     
                   
                  Testvérvárosunkban, 
                  Stari Gradban ebben az évben jubilált a hosszútávú 
                  úszóverseny. A városi öbölben, 
                  1975 ben rendezték meg elõször ezt a sporteseményt 
                  és azóta minden évben a Föld legkülönbözõbb 
                  részébõl érkeznek ide úszók, 
                  hogy összemérjék erejüket, kitartásukat. 
                  Az évforduló, no meg a jó kapcsolat miatt, 
                  a verseny fõvédnöke ez évben Stipe 
                  Mesic köztársasági elnök volt, aki rendszeres 
                  látogatója a városkának. Hiába, 
                  Horvátországban is fontos dolog a kapcsolati tõke, 
                  mert nem csak autóútra de még számos 
                  fontos beruházásra is szükség van, 
                  hogy jó körülmények között 
                  tudják fogadni a vendégeket. A csatornázás 
                  a szigeti utak építése, a móló 
                  felújítása elkészült az elmúlt 
                  két évben, de Visko haladicéknak a polgármesternek 
                  gondjuk van szeméttel és szeretnének jelentõs 
                  kulturális programokat is tartani a városkában. 
                  Mert hát Petar Hektorovic nyári palotája 
                  itt áll akirõl a Pallas ezt írja: "Raguzai 
                  ( dubrovniki) horvát költõ, szül. Cittavecchiában 
                  ( Stari Grad), Lesina ( Hvar) szigetén 1486., megh. Raguzában 
                  1567 körül. Nemes családból származott 
                  és szülõvárosának legtekintélyesebb 
                  polgára volt. A raguzai költõk legkiválóbbjai 
                  közé tartozik. Irt kisebb drámai munkákat, 
                  költõi leveleket Ovidius példájára, 
                  lefordította Ovidius szerelmeit, de legszebb költeménye 
                  egy idill a halászatról, mely Ribanje i ribarsko 
                  prigovaranje cim alatt 1568. Velencében jelent meg." 
                  Ennek rövid tartalma az, hogy a költõ két 
                  evezõst fogad fel, és csónakon meglátogatják 
                  a közeli parti helyeket. Közben az evezõsök 
                  énekekkel szórakoztatják a gazdájukat. 
                  Az egyik ének Marko Kraljeviærõl és 
                  testvérérõl, Andrijaról szól. 
                  Ez egy egészen különleges szépségû 
                  ballada. A két vitéz testvér, Marko és 
                  Andrija mindig a legnagyobb egyetértésben 
                  harcolt együtt és mindig szépen osztoztak 
                  a zsákmányon, egyetértésben váltak 
                  el egymástól, és ugyanúgy találkoztak 
                  újra. Egyszer azonban három lovat nyertek, kettõn 
                  megosztoztak, a harmadikon összevesztek. Marko kardot rántott 
                  és testvérét szíven szúrta. 
                  A haldokló csak arra kéri testvérét, 
                  hogy anyjuknak adja oda az õ részét is, 
                  és ne mondja meg az igazat. "Ha kérdi, miért 
                  véres a kardod, mondd, hogy egy szarvas állt utamba, 
                  nem akartunk egymásnak kitérni, kardot rántottam 
                  és szíven szúrtam. Ha kérdi, hol 
                  van testvéred, Andrija, ne mondd meg neki az igazat. 
                  Mondd, hogy idegen országban maradt, megszeretett egy 
                  lányt, azóta nem járt velem harcolni, nem 
                  is osztozott velem zsákmányon. A lány a 
                  feledés borával itatta, és hamarosan aligha 
                  várhatod haza. Ha pedig a sötét hegyekben 
                  rablók támadnak meg, nem kell megijedned, csak 
                  kiáltsd a nevemet. Bár hiába fogod kiáltani, 
                  a gonosz rablók mégis azonnal szétszaladnak, 
                  mint ahogy mindig szétszaladtak, amint nevemet hallották 
                  kiáltani. Hadd lásson szeretett családod 
                  téged, aki engem ártatlanul elvesztettél." 
                  No, most ennyit az úszásról és a 
                  dalmát költészetrõl. | 
               
             
           | 
         
       
     | 
     | 
     
      
     |