2005.
július 22. |
|
|
IRÁNY
ARRANDA!
|
|
|
|
|
|
|
|
Csütörtökön
délután három órakor elindult a csapat az Europe
People Festivalra a spanyolországi észak-kasztíliai
Aranda del Duero-ba. Nem volt könnyû az indulás, mert
a sok vinnivaló (díszlet, hangszer, kiállítási
tárgy és eladnivaló souvenir) miatt, alig fértek
el a személyes holmikat tartalmazó táskák és
bõröndök a hatalmas Mercedes busz rakterében. Az
Európai Unió kibõvítése kapcsán
Magyarországról Szentendre is meghívást kapott,
hogy részt vegyen ezen a találkozón. Július
23-tól 30-ig tizennyolc ország egy-egy kisvárosa vesz
részt Aranda del Duero-ban fiataljaival, akik megmutathatják
magukat, kultúrájukat a többieknek. A Nemzetközi
Kapcsolatok Egyesülete szervezte a szentendrei fiatalokat, akik lövészetben,
távolugrásban, futásban, úszásban vetélkednek.
De lesz strand röplabda, kosárlabda, foci, és ami nálunk
kevésbé ismert sportág, petanque-ban is csapatverseny.
Mint ahogy, tollaslabdában, kenuban is számítanak a
szentendreiekre. A sport mellett a kultúra is része a fesztiválnak.
Fiatal képzõmûvész és fotós is
utazik a csapattal, és kiállítási lehetõséget
kap a fesztiválon. Szakács és kukta is ott lesz a nemzeti
gasztronómiai bemutatón, és mint az ilyen típusú
népünnepélyeknek manapság Európa szerte,
lenni szokott vetélkedõ is lesz az öreg kontinensrõl.
Hosszú buszozás vár a fiatalokra, akik húsz
órányi utazás után érkeznek meg francia
testvérvárosunkba Salon de Provance-ban, ahol egy éjszakát
kempingben pihennek, majd ezután továbbutaznak Spanyolországba,
a fesztivál színhelyére. |
|
|
|
|
|
2005.
július 21. |
|
|
MAGYAR
SNASSZ ÉS NEOCIKI
|
|
|
|
|
|
|
|
Készül
a belváros koncepció, és az egyik kérdés,
amelyre választ keresünk, hogy egy nagy szállodát,
vagy sok kis panziót. Elõbbi gettósít, az utóbbi
csak akkor érdekes, mûködik, ha mindegyik más,
egyedi, olyan "csak itt, csak nálunk, mûfajú"
mert, valamilyen specialitást, egyedit (berendezés, hangulat,
program) kínál. S ha ezek, egyetlen összehangolt kínálatban
jelennek meg. No szóval, ez utóbbi módszer tetszene
nekem a kulturális ügyekben is. Errõl gondolom én
azt, hogy szentendrei mûfaj. Amikor a város kis terein, udvaraiban
valamilyen meglepetést, programot talál a látogató.
No ilyesmivel, próbálkozik ezen a nyáron a Kreativ
Kredit Bankügynökség is, s amelynek Dr. Török
Katalin háziasszonya. "A Jakabos Ház hangulatos udvarán,
tíz héten keresztül elõadók, mûvészek
és elõadómûvészek várják
a meghitt beszélgetéseket és kamaraelõadásokat
kedvelõ közönséget. A többféle mûvészeti
ágnak teret adó sorozatban az elsõ helyen ezúttal
a komolyzene áll." írja a programfüzet. A tegnapi
program, este nyolctól a "Magyar Snassz és Neociki"
címû, Szalai András építész, mûvészettörténész
diavetítése volt. Ez a dideregtetõen hûvös
nyáreste, számomra néhány személyes átértékelõ
élményt is hozott. Az egyik, és talán legfontosabb
önmagam elõtt konstatálni valóm, hogy tudtam,
pontosabban sejtettem, hogy András tanár. Az este után
azt kell mondanom, az Isten is katedrára teremtette. Profizmussal
megtartott sója, igazi intellektuális élmény
volt, amelyet centirõl-centire vett az ott lévõ hatvanfõnyi
közönség. Látszott, hogy az elõadó
él a közegben, tudja, mikor, mire, hogyan fog reagálni
nagyérdemû, s ezért eszközeit hatásosan
használta fel, elpazarolatlanul nem hagyott egyetlen poént
sem. Ugyan, valamikor, vagy tíz éve van már, hogy fõképpen
iparos hallgatókkal tömött régi Dalmátpincében
tartott vetítésén láttam már ezt, pontosabban
ennek nagypapáját. Mostanra azonban már kész,
beértett, ha rosszindulatú és nagyon kritikus akarok
lenni, helyenként, túlérett volt, a tartalom és
megállapítások pontosságának megkérdõjelezése
nélkül. Mert hát, mai világunkban, nekem már
inkább tetszik és naivan bájosnak, mint nevetségesnek,
sajátos értéknek hat a kései létezõ
szocializmus buherája. Sokkal inkább megmosolyogatónak,
mint gúnyolandónak, ahogy az a bizonyos "levehetõ
tetejû endékás masina" amely napjainkra történelemmé
argumentálódott. Ami, ugyanis, 1990-es évek elején
autentikus, kemény kritikaként jött le a vetítõvászonról
és az elõadó mondandójából, az
tegnap már másként ült agyam változó
ízlés-skatulyáiban. Most sokkal jobban dühít,
napjaink pöffeszkedõ globál-proc-cikije, mint az egykori
géemkás szocializmus igénytelensége, esetlensége,
giccsei. Mert, ha felidézem, mit hozott le a magyar tévé
is a G8-ak elleni alternatív találkozóról, vagy,
milyen gyáván, minden tartás nélkül majmolta
az amerikai Bush-féle Irakkal kapcsolatos baromság-tömeget,
hát, ha van, és volt szükség értelmes,
radikális globál-kapitalizmus kritikára valamikor,
akkor ma van létalapja. Már csak ezért is, én
ma inkább fókuszálnék arra az elképesztõ
izlés-selejt tágy-áradatra, amellyel éppen ez
a világ önt el bennünket, amely valóban megérdemelne
több kritikát egy olyan nagyszerû intellektustól,
mint Szalai tanár úr. De hát ez csak amolyan fanyalgás,
mert kiváló, vidám nyárestét kaptam,
és örülök, hogy ott lehettem. |
|
|
|
|
|
2005.
július 20. |
|
|
MAGYAR
MÓDI
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem csak,
hogy sikeresen lezárult a Barcsay iskola építése
körüli vita, a megrendelõ önkormányzat és
kivitelezõ között, hanem, mint ahogy a képek is
mutatják, gõzerõvel folyik az építkezés.
Képviselõtársam, aki tegnap még akkor is a tartózkodás
gombot nyomta meg a szavazásnál, amikor az úgynevezett
próbaszavazáson azért kell az igent nyomni, hogy a
mûszakiak tudják ellenõrizni, nincs-e valami bibi a
masinával, gondolom mára megnyugodott. Mert hát, bár
sokan szerették volna, mégsem lett Barcsay ügy Szentendrén,
bár nagy szorgalommal bábáskodtak egyesek érte.
Hát, mint mindennek, ennek is van tanulsága, az pedig, hogy
nem könnyû dolog nagyobb pénzösszeget beruházni
egy városban. Errõl a jelenségrõl meséli
egyik politológus ismerõsöm, hogy a rendszerváltáskor
azt gondolta, az új, demokratikusan megválasztott polgármesterek
majd gõzerõvel építkeznek és szalagátvágási,
átadási ceremóniákkal fogják népszerûsíteni
magukat. Azután az elmúlt tizenöt év bebizonyította,
az irigység és a kifinomult szarkeverési politikai
gyakorlat mára oda vezetett, hogy a sikeres, de rafinált polgármesterek
már tudják, csak nagyberuházást ne, mert abból
számukra semmi jó sem származik. Ez a mai magyar valóság.
S ezért, azon sem lepõdnék meg, ha 2006-ra megjelennének
a politikai célbaugrásban gyakorlott ejtõernyõsök
Szentendre egén, hogy a nagyobb konc reményében itt
landoljanak majd a polgármesteri székben. Mert az látszik,
hagyaszorgalommal készítik elõ számukra a terepet
vazallusaik, hogy majd idõben bedobják nevüket a városi
köztudatba, mint a legjobb megoldást. |
|
|
|
|
|
2005.
július 19. |
|
|
HÁT,
EZ IS MEGVOLT
|
|
|
|
|
|
|
|
Két
kis unokahúgom vendégségben volt nálunk néhány
napig. Az Ister napokra jöttek fel Szentendrére, s mint öregnek,
nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kísérgethettem
õket, persze, már amikor hagyták, s nem ültettek
le valahova azzal, hogy, - "Majd jövünk, ideszólunk
mobilon, ha mennénk haza!" Szóval, voltam velük
itt is, ott is, színházban, és Duna parton éjjel,
a Skanzenban és vagy tucatnyi szentendrei helyszínen. Tegnap,
mikor elköszöntek, már kivoltam, mint a liba. Úgy
érzetem magam, mint az arab tevéje, amelyet gyorsvonat után
kötött, mert ez a módi, amikor valamelyik karavánhoz
csatlakozik. Alig tudtam kialudni mára, folyamatos nyüzsgésüket,
állandó nevetgélésüket, beszélni
és esemesezni valójukat. Pedig, ma testületi ülés
volt, és nem ártott volna, ha a hétvégén
felkészülök, átnézem az anyagot. Így
hát a mai ülésen a frakcióvezetõre hagyatkozva
szavaztam. Pedig kilenc napirend volt, közöttük számos
olyan is, amely emberi sorsokat, sajnos, szomorú emberi sorsokat
is feltárt, és amelyben dönteni kellett. Mégis,
egy látszólag jelentéktelen napirend váltotta
ki a legnagyobb vitát. Az, hogy az egyik kisebb házközösség
felajánlotta a városnak, hogy rendbe hozza az elõttük
lévõ közparkot, sövénnyel elkerítve,
kapuval. Napközben biztosítják, hogy mindenki "szakszerûen
használhassa" de éjszaka elzárnák a rongálók
és "egyéb garázda elemek" elõl. A
liberálisok, a kis állam hívei, azért kardoskodtak,
hogy nem szabad odaadni, mert elbirtokolják, és majd nem használhatja
más. Voltak akik, úgy gondolták, - Hát miért
ne? Legalább, lesz, aki rendben tartja, mert a városnak úgy
sincs pénze, ereje arra, hogy rendben-, és karbantartsa. Megint
mások, a szabályozatlanság miatt emeltek szót,
féltve köz vagyonát, a magánosítással
szemben. Szóval, sokféle érv elhangzott ellene és
mellette is. Végül is nem kapott kellõ támogatást
az elõterjesztés, így a következõ ülésre,
újratárgyalásra prolongálta a testület. |
|
|
|
|
|
2005.
július 18. |
|
|
A MÁSODIK NAP
|
|
|
|
|
|
|
|
Vasárnap
van. Számomra meglepetés, hogy ezen a napon is milyen sokan
vannak itt a Duna-korzón, mert az volt a tapasztalatom, hogy az Ister
programok második napjára nem így szokott lenni, legalább
is tavaly kisebb volt a másnapi érdeklõdés.
Él a korzó, felnõttek és gyerekek nyüzsögnek,
vonulnak fel és le a sátrak elõtt és a meleg
is elviselhetõbb, mint ilyenkor július közepén
napközben lenni szokott. Tucatszámra gyerekes szülõk,
mert a kicsiknek, no és a nagyobbaknak is van kínálat,
programok. Sokféle foglalkozást kínálnak a mûvelõdési
ház régi és új munkatársai a sátrak
alatt. Lehet követ festeni, gyöngyöt fûzni és
még számtalan dologgal elfoglalni magukat a gyerekeknek. Van
itt színház is, a hetvenkedõ katona - a szájhõs
lovag megleckéztetésének története - Vaga
Banda, Történelmi életkép - DEVSIRME - Véradó
- az oszmán birodalomban elterjedt gyermekadó embervásár
-Bethlen Gábor Hagyományõrség Egyesület
közremûködésével, majd a Welldance Sporttánc
Egyesület táncbemutatója. Nem olcsó mulatság
ennek ellenére sem, itt egy fél nap, mert fagyi, üdítõ,
aztán lángos, szendvics, megint üdítõ,
meg valami kis ajándék, vásárfia, és
ez "fontos, hogy megvedd" különleges kiadások
-és, a nagypapa két söre- még nincsenek is benne
a költségekben. Az árusok a kevés vevõre,
a vevõk meg drágaságra panaszkodnak az árusok
sátrainál, tehát minden rendben megy. Fiatalabb szülõ-társasággal
beszélgetek. Örülnek, de elégedetlenek, mondják,
több hétvégén kellene ilyen program, miért
nincs, kérdezik tõlem, én meg bizonytalanul mondom,
hogy pénz kérdése. Mondják, a vendéglõknek
ez biztosan bõven megéri, és erre én nem tudok
mit felelni, mert nem néztem utána, hogy kik mennyivel támogatták,
támogatják-e egyáltalán a rendezvényt.
Mesélem, hogy amikor az elsõ gyertyaúsztatás
volt, és befejezõdött, és jött volna a nép,
üdítõre, sörre, kávéra, éppen
akkor zárt be a gomba is, a tulaj akkor rakta fel a fatáblákat.
S mikor kifogásoltam, elhajtott, hogy neki is vége van a munkaidõnek.
Tegnapra minden vendéglõs készült és nyitva
voltak éjjel mindannyian, amíg érdeklõdés
volt. Jönnek a bezzegek, hogy a Balatonnál most minden olcsóbb,
meg tisztább a part is, és a strandok, meg mindenütt
virágok, lenyírt fû. Én mentegetem magunkat,
hogy tegnap este olyan tömeg volt itt a gomba körül, hogy
ilyenkor óhatatlanul is letaposnak mindent, de itt voltam pénteken,
amikor a kertészek rendbe hozták a virágágyást,
akkor szép volt. Akikkel beszélgetek, többségük
most van ezen a nyáron, elõször szentendrei programon.
Érdekes, tegnap este óriási tömeg volt itt, szerintem
a város ötöde, de úgy látszik nem ugyanazok
voltak itt, akik ma délelõttre lejöttek. |
|
|
|
|
|
2005.
július 17. |
|
|
GYERTYA-ÚSZTATÁS
|
|
|
|
|
|
|
|
Cumulonimbusok
(esõfelhõk) gomolyogtak a nyugati égen, amikor elindultam,
hogy megnézzem az Ister napok gyertyaúsztatását.
Immáron a hatodik éve, hogy ez, a csak Szentendrén
látható attrakció nép-látványosággá,
kedvelt közprogrammá vált. Olyan eseménnyé,
amelyre érdek nélkül kíváncsi kicsi és
nagy, öreg és fiatal. A Duna-korzó tömve emberekkel,
a jó helyeket az élelmesek már elfoglalták.
Ismerõsök, régen és tegnaplátottak mindenfelé,
a legtöbben gyerekkel, unokával jöttek le megnézni
a látványosságot. Vagyunk vagy háromezren a
töltésen. Mellettem fiatalok drukkolnak, hogy mikor kezdõdik
már. Sokak zsebében, kezében megszólal a mobil,
a tömegben elkeveredett emberek keresik egymást, vagy várják
ismerõsüket, párjukat, mert ide beszélték
meg a randevút. Ebben az évben Barnáéknak sikerült
megoldaniuk, hogy ne világítsanak a töltés kandeláberei
a gyertyák úsztatása alatt, ezért idén
jobban élvezhettük a látványt. Megindulnak a kis
fények imbolyogva lefelé folyón. Õsi rítus
ez, a tûz és víz találkozása. Szentendrén
régi hagyománya van a lampionos, csónakos felvonulásnak,
kis égõ szalmakoszorúk úsztatásának,
de ezt korábban Nepomuki Szent János ünnepén tartották.
(május16). De a szokás nem csak nálunk volt ismeretes,
hiszen a harmincas években, Ercsiben, Apatinban, Dunaharasztiban
a cseh szent ünnepének estéjén a hívek
kis deszkalapokon égõ gyertyákat raktak a Duna vizére.
A parton addig imádkoztak és énekeltek, amíg
a vízen úszkáló gyertyák el nem aludtak.
Szóval régi ünnep, amely mai formájában
is megindító, megfogja az embert, mert családi, közösségi
ünneppé vált az elmúlt néhány év
alatt. Sokan vannak, akik ha tehetik, ilyenkorra Szentendrén maradnak,
hogy itthon legyenek a gyertyaúsztatáson. Mellettem az egyik
anyuka fia barátjának szüleit hívja telefonon,
kérdezve, Ti nem jöttök le? Bár nem hallom a választ,
de a kédés-feleletbõl kiveszem, hogy õk nem
tudnak semmit, nem is hallottak róla, hogy ma ilyen, egyáltalán,
valamilyen esemény, rendezvény van lenn a városban.
Hiába, ez városi ünnep, de még nem mindenkié,
mert vannak, akik csak itt laknak, de valójában nem élnek
ebben a városban. |
|
|
2005.
július 16. |
|
|
NÁPOLYI
ESTE
|
|
|
|
|
|
|
|
Tegnap
este nem voltam színháznézõ hangulatban, de
mégis lementem a Városházudvarra a Bozsik Yvett COMMEDIA
DELL'ARTE-t megnézni, mert ez olyan, ott kell lenni darab. Szóval
mozgalmas, színes, dinamikus és helyenként humoros
volt a táncjáték, annyira ilyen, hogy elmenne akár
még Nápolyban is. Apropo Nápoly, szóval az elõadás
címe, mármint a COMMEDIA DELL'ARTE ugye feltételezné,
hogy az ember tudjon valamit magáról az olasz õsmûfajról,
minden színház elõdjérõl és õsanyjáról.
De hát bevallom töredelmesen, nekem e tárgyban ismereteim
igencsak szegényesek. Bár a fontosabb szereplõk nevei,
mint Pulcinella, Pantalone, Dottore nevei ismertnek tûntek számomra
és az olasz népies bohózatok egyetlen nõi szereplõjérõl
Colombináról is kapiskálok valami kevéskét,
de azt lett volna az igazi, ha az eredeti szereplõket jellemzõ
karakterek és a tegnap esti megformálás közötti
egyezõségeket és különbözõségeket
felfedezni, élvezni tudtam volna. De hát ez a mûveletlenség
következménye, bambulási tünetek. No de ez, legyen
az én bajom, mert még így és amiatt is, hogy
annyira oldalt ültem, hogy csak a színpad felét láttam,
élvezetes volt, különösen a második rész.
A bevezetõ játék dalai olyan kort idéztek fel
bennem, a hatvanas évek Olaszországát (ahogy akkor
számomra televízión átjött) amely színes,
vidám és csodálnivaló volt, akkor. No a táncosokról,
annyit, hogy jópofa és érdekes és mint korábban
írtam magas dinamikájú volt, másrészt
megnyerõ, ahogy a prózai színészek vették
a lapot, pontosabban mozogtak, mert nem jött le, hogy õk nem
táncosok. Különösen az ismert színészt
a Dottoret lakító Szacsvay Lászlót lestem, mert
a doktor, az olasz vígjátékban a 12. század
óta szereplõ ismert komikus jellemalak, aki tájszólásban
beszélõ, szõrszálhasogató tudóst
ábrázol és gyakran Gratiano-nak is nevezik. Mindenképpen
olyan nápolyias este volt, vidám hangulatával és
a kitûnõ idõvel, amellyel a természet a többnapos
esõk után megajándékozott bennünket. |
|
|
|
|
|
2005.
július 15. |
|
|
|
|
|
A
DUNA ÉS A NEVEK
|
|
|
|
|
|
|
|
Ismét
nagy a Duna, elöntötte az alacsonyabb partszakaszokat, de még
nem veszélyezteti a várost. Pedig, a -Mekkora a víz?
évszázadokon át, a városban a legfõbb
kérdés volt, és árgus szemekkel figyelte mindenki,
mert nem csak tízévenként jelentett veszélyt
a folyó. Aki gyakrabban jár az óvárosban, láthatja
ennek tanújelét, azokat az 1871-es árvíz szintjét
mutató kis kõtáblákat a falakon, amelyeken a
Wasserhöche feliratok mutatják, hol is volt akkor a víz
szintje. Mi meg már alig emlékezünk a 2002-es árvízre
is. Ma reggel került a kezembe az írás arról,
hogy az 1940-es tavaszi ár házakat döntött össze
" A tavaszi árvíz alkalmából Szentendre
városban hála a Gondviselésnek, csak két lakóház
dõlt össze, mégpedig Machál Istváné
és Mannász Lajosé." Errõl jut eszembe,
hogy hány szentendrei elnevezés van, amelyrõl már
nem tudjuk kirõl, mirõl is szól, kitõl származnak.
Olyanok, mint a Manyászgödör, a Pecsó, a Postás
strand, Bulba, stb. S a magyarázatok: Valószínû,
a Mannászék melletti mélyedés tõlük
kapta a nevét, mint, ahogy pecati, horgászni horvát
és szerb nyelvû igét egyszerûsítette le
népnyelv helymegjelölésként a valamikor Pecsóra,
a mai Postáson lévõ és az 1950-es útépítéskor
kibányászott gödrök elnevezésévé.
De aztán itt van Bulba, vagy Bulba tó, a Dunával összekötetésben
valamikor volt kis mocsaras tavacska a huszonhármas kilométerkõ
környékén, a Duna parton. Gondolom semmi köze Janácek:
Taras Bulba - szimfonikus költeményéhez, talán
a korábbi föld-tulajdonost hívták így,
és így ragadhatott Benkovits István nagybátyámra
jelzõs névül, majd õrá és nagyobbik
fiára becenevéül. A Postás strand elnevezés
már egyszerûbb dolog. Mert 1923-ban a Városházán
írják, "Posta és mûszaki felügyelõség
bérlet iránti kérelme a Duna-parti fürdõ
felállítása tárgyában"
a vázrajzon
feltüntetett 600 négyszögölet 1924. évi január
hó 1-étõl 1953. évi december hó 31-ig
terjedõ idõre bérbe adja 12 kg búzáért,
amely minden év augusztus hó 1-énfizetendõ a
Pest vidéki búzának tõzsdén jegyzett
középárfolyama szerinti összegért, mint bérért,
illetve az úri jog elismeréséért.
a bérbeadott
területen köztisztviselõk részére dunai strandfürdõ
létesíttetik
A bérleti idõtartam az ott
eszközölt fásítások és egyéb
befektetések végett lett ily hosszú idõtartamra
megállapítva." |
|
|
|
|
|
2005.
július 14. |
|
|
GESZTUS?
|
|
|
|
|
|
|
|
Tegnapelõtt
az önkormányzati ülésen kis csomagocskát
kaptunk, benne az Agy iskola tanárainak egy-egy rajza. A képviselõk
többsége, én is, mint a kisgyerekek örömmel
bontogattuk ki, és nézegettük a szép meglepetés-ajándékot,
a rajzot, nyomatot, mellette a köszönõsorokkal. Ilyenkor,
úgy van az ember, hogy szívesen fogad el ilyesmit, mert ebben
nem lát semmiféle lekenyerezést, pláne vesztegetést.
S mivel a döntéshozó testületi ülés
után kaptuk, hát nyugodtan örülhettünk is.
Ugyanis, három héttel ezelõtt hosszú vita és
huzavona után, úgy döntött Szentendre Város
Önkormányzata, hogy jövõ év õszétõl
átadja a volt földhivatal épületét az Agy
mûvészeti iskolának húsz évre, használatra.
Ekkorra, úgy tûnt, elülnek az iskola kérelmével
kapcsolatos, idõnként megbélyegzõ viták,
gusztustalan lobbizások, mindenki megnyugszik, azok is, akik az átadásra,
és azok is akik megtartás mellett tették le a voksukat.
Igen ám, csakhogy - én ott ezt nem vettem észre- nem
mindannyian kaptunk csomagocskát, csak azok, akik igennel szavaztak
a döntésnél. Hát ez bizony így baj. Baj,
mert akkor, azok a képviselõtársaink, akik nemmel szavaztak,
valamit nem jól csináltak. Mert ezt jelzi ez a gesztus, pontosabban
a gesztustalanság. Mert hát, ha már kap a testület,
vagy kapnak annak tagjai valamiféle jelképes ajándékot,
tudtommal úgy szokás, hogy mindenkinek, vagy senkinek. Mert
ilyenkor a köszönet nem a képviselõnek, hanem a
képviselõk által megjelenített közösségnek,
tehát Szentendrének szól. Már csak azért
is, mert a volt földhivatal épülete nem a mi, hanem a város
közösségének tulajdona. Legfeljebb annyiban érdekes
vagy érdemes ilyenkor a képviselõ, ha többletmunkát,
idõt, törõdést vállalt, de azt, hogy mellette
vagy ellene szavazott, az soha. Mert ez így, szerintem a demokrácia
félreértelmezése és bennünket, akik elfogadtuk
az ajándékot (mindenki, akinek volt az asztalán) rendkívül
kellemetlen helyzetbe hoztak az ajándékozók. Ugyanis,
nekem álmomban sem fordul meg a fejemben, hogy a velem ellentétesen
szavazó képviselõtársam, a város ellen
lenne, vagy, hogy rosszat akarhat. Õ is város érdekeit
képviseli, legfeljebb másként ítél meg
egy-egy dolgot. S ha sarkítani akarok, amit velünk most tettek
- tételezzük fel, jószándékkal - az a klasszikus,
"aki nem velünk, az ellenünk van," elv, amit azt gondolom,
velem együtt még sokan elutasítanak e hazában.
S bár az Agy vezetõi között van valamikori alpolgármester
is, remélem õ és a szentendrei mûvészek
nem így gondolkodnak. S most mi a fenét tegyünk mi megajándékozottak,
adjuk vissza a nyomatot? Talán ez lenne a helyes, már csak
azért is, hogy az utánunk jövõk nehogy példát
lássanak ebben a gesztustalanságban. Mert hát annál
szörnyûbbet nem tudok elképzelni, hogy valaki úgy
gondolkodjon a testületben, hogy aki egyetért velem, az jó
ember, ha másképpen, az hazaáruló. Mert hát
mindannyiunknak az a kötelessége, mint eskünkben mondtuk,
hogy "legjobb tudásunkkal Szentendre javát szolgáljuk!"
és szükségszerûen lehet, kell, hogy úgy
legyen, hogy ebben, vagy abban az ügyben Szentendre javát, nem
mindig ugyanabban és ugyanúgy látjuk. |
|
Praktikus
információ
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2005.
július 13. |
|
|
STARIGRADI
INFO
|
|
|
|
|
|
|
|
A napokban
vagy huszan hívtak fel, hogy adjak, mondjak, ajánljak, foglaljak
szállást Stari Gradban, mert úgy döntöttek
ott akarnak nyaralni. Én meg írom emailjeimet a lentieknek,
akik minden alkalommal elmondják, leírják, hogy szívesen,
de ilyenkor a fõszezonban már nincs, vagy nem könnyû
olcsóbb szálláslehetõséget szerezni.
Visko a polgármester, mint szállásszervezõ jól
mûködik, csak én húzom be a nyakam minden alkalommal,
- Hogy tudod, õ is jó ismerõsöm, megígértem
neki, szerezz légy szíves valami jó szállást!
No szóval, elmondom itt is. Most amikor fõszezon van, nincs
valódi olcsó szállás, már csak azért
sem, mert szigeten élõk többsége ebbõl
él, és akkor mibõl fognak élni, ha nyáron
nincs elegendõ bevételük. Aki megteheti, mármint
nincs iskolás gyereke, és szeptemberben is le tud menni nyaralni,
jobban jár. Mert nincs olyan tömeg, olcsóbb minden, nincs
az a perzselõ hõség, beérett a füge, szõlõ,
szóval ilyenkor nyaralnak õk is, és Stari Gradba ilyenkor
jön le a zágrábi szellemi elit is nyaralni, koncertek,
kiállítások vannak és a gombázás
a mólón a cukikban. Igaz, ilyenkor már hazamentek a
hangos olaszok, a tûzõ napon városnézõ
németek, hollandok és minden észak európai nép
is. Szóval, most is javaslom, próbálják ki!
De ha mégsem tudtam lebeszélni a nyáron utazni vágyókat,
hát segítségükre lehet: Jurica
Duzevic a starigradi idgenforgalmi iroda vezetõje, aki a Turisticka
Zajednica: Stari Grad, Nova Riva 2, alatt, Tel./Fax 021-765763 érhetõ
el. Angolul és németül beszél,
persze ha valaki ragaszkodik valamelyik szláv nyelvhez, hát
ne tartsa vissza magát, hiszen õ horvát. Aztán
van három olyan ház, amelyet jónak minõsítettek
barátaink. 1.Vanessa Halilovic (angolul
beszél) tel. 00 385 91 78 48 281 E- mail: vanessah@net.hr 2. Soljan
Dragica Tel. 00 385 21 765 401 3. Ez is egy kipróbált szállás:
Buratovic Jurko i Ana Ul. Kralja Tomislava 17 21460 Stari Grad.
De kérek is, ha Önök találtak olyan szállást,
szállásadót ahol tetszett amit tapasztaltak, kérem
írják meg email címemre, hogy másoknak is továbbadhassam.
No, de azért nyáron sokminden történik, s ha valaki
mégis eldöntötte, hogy leutazik, és szállása
is van, ajánlom számára Szuska kitûnõ
éttermét az Eremitázst, amely egy 14 századi
kis kolostorépületben van a tengerparton, aki egyébként
lelkes környezetvédõ és szereti a szentendreieket.
Az óvárosban este, vagy napközben való csavargás
közben a Jurin podrum nevû konobát (kisvendéglõt)
és ha megtalálják, Tahir Mujicic író
barátom galériáját az óvárosban,
- ahol fõképpen mai mûvészek állítanak
ki- csak azért is nézzék meg, mert ritkán lépkedhetnek
egy római mozaikpadlón. |
|
|
|
|
|
|
|
|
2005.
július 12. |
|
|
UNALMAS
ÜLÉS, BELSÕ VIHAROKKAL
|
|
|
|
|
|
|
|
Ma ismét
önkormányzati ülés volt, nyári. Tudják
olyan, amit már mindenki un egy kicsit, és közben irigyli
azokat,akik szabin vannak, de kötelességtudatból elmegy
rá. Eredetileg hat, majd a kezdetre már csak öt napirenddel.
Semmi különös, ami érdekes, talán a Pilis Rádió
napirendje, akik kérik, engedjünk el bértartozásból
keletkezett kamatadósságukat és kevesebb területre
is lesz szükségük a jövõben. Nem döntöttünk,
elhalasztottuk a következõ ülésre a dolgot, mert
hát nem tudtuk, hogy a szigorú házurat, vagy az engedékeny
háztulajdonos anyóst adjuk-e elõ. Szerepét mindenki
hozta, ki hevesebb, ki átgondoltabb alakításban. De
a jövõ héten úgyis össze kell jönnünk,
mert vár reánk (Konsztantyin Szimonov : Várj reám
"Várj reám s én megjövök, hogyha vársz
nagyon, várj reám, ha sárga köd õszi búja
nyom; várj, ha havat hord a szél, ...) újabb fontos
döntenivaló, amit a polgármester dönt el jobb helyeken,
de a jobbos többség áldásos tevékenysége
és bizalmatlansága miatt, nálunk a testületnek
kell eldönteni. Szóval, sokat vagyunk együtt, mint a jó
család, és talán többet is, mint felségünkkel,
gyermekeinkkel. Magam, aki harmadik ciklusban koptatom képviselõként
a városházi nagyterem kényelmetlen székeit,
arra a tapasztaltra jutottam, hogy ahogy haladunk a huszonegyedik században
elõre, a probléma több, a vita hevesebb, és egyre
hosszabbak az ülések, Szentendre meg nem olyan, mint amilyennek
szeretnénk. Igaz, azt kideríteni, hogy ki milyen Szentendrét
szeretne sem könnyû dolog. Mert abban azt hiszem, egyetértünk,
hogy jó lenne, jobb utakkal, kevesebb szeméttel, hatékonyabb
hivatali és közszolgáltatásokkal mûködõ
városban élni. Több fa, út, park, pénz
kellene, kevesebb lakossal. Csendesebb, de mozgalmasabb, nyugodtabb, de
éjjel élénkebb, kevesebb autóval és több
parkolóval, több játszótérrel és
iskolával, állandó színházzal és
uszodával Szóval olyan dolgok, amik mindenkinek jók,
és minden szentendrei szeretne. Tehát, mint Párizs,
Velence és Pilisszentlászló együtt. De talán
ezért jó ez a város, mert mindenkinek van elképzelése
arról, milyen a jó Szentendre, csak a legtöbben másképpen
gondolják. S szidjuk, hogy itt nem lehet közlekedni, élni,
szörnyû település ez, de amikor barátaink
meglátogatnak, büszkén megyünk végig a Fõ
téren és Duna korzón, hogy - Lám itt lakunk!
S ismerõseink mondják, - De jó nektek, ilyen jó
kis városban éltek. |
|
|
|
|
|
2005.
július 11. |
|
|
NAPLÓFÉLE
|
|
|
|
|
|
|
|
Esik
az esõ, így van idõm tévét nézni
és még olvasni is. Ez utóbbi nagy luxus a magamfajtának,
mert olyan papír, pontosabban bikkfanyelû texttömeggel
látnak el a hivatalokból, hogy már csak a szemem gyengesége
miatt is, alig van módom az irodalomra. Szóval, Máraik
vannak a kisszekrényemen kinyitva, trendi okból. Olvastam
ezek közül kettõt valamikor, amikor még nem volt
kötelezõ olvasmány, de hát most egyeseknek embléma-kötelezõ
-egyen olvasmány, hát utánaolvasok én is, miért
ne ismerjem. Nyelvezete jó, de nem fog meg, inkább bosszant,
no nem az írás, hanem ha arra gondolok, hogy tegnapelõtt
éppen olyan társaságban voltam, önbosszantásul,
akik most állandóan idézik. Napközisek voltak,
SZOT üdülõben nyaraltak, jól érezték
magukat az építõtáborokban, és lelkesen
vonultak fel május elsejéken, és sohasem jártak
vívótanárhoz, nem ismerik a médinéni-féle
németoktatást, a maszekok hatvanas évekbeni kispolgári
attitüdjeit a'la harmincas évek, nem olvasták a "Tiszta
férfiúságot", szóval, semmit abból
a világból, amiért most lelkesednek, csak nagypapájuktól
hallottak. Márai iróniával" Polgári család
gyermekének illett zongorázni, illett hetenként két-két
órán át Miss és Mademoiselle társaságában
gyakorolni a nagy nyugati nyelveket, s illett vívóórákra
járni Salamon mesterhez: ezt az egyetlen sportnemet engedélyezte
a közfelfogás. Labdát akkor még csak suszterinasok
rúgtak künn a "glaszi" beépítetlen,
gödrös háztelkein
"A társaságon
gondolkodom, hogy a fenébe illik össze bennük: Puskás
Öcsi, a rántott hús, Családi sör, Mozart,
a csipketerítõs füles Berger fotel, ha csak nem szerezték
fél bödön zsírért valamelyik úri házból.
Ez eklektika, amely "A múlt kimeríthetetlen tárházából
mindent elõvettek, aminek a felhasználására
lehetõség nyílt. Terveztek gótikus középületet,
román templomot, reneszánsz palotát, barokk lakóházat
s klasszicizáló múzeumot. Kötött szabályok
nem alakultak ki, egy épületet a rendeltetéstõl
függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni.
Az elsõdleges követelmény az volt, hogy az alkotás
a választott stílusnak hûen megfeleljen. A történeti
korokhoz forduló neo-stílusoknak ez a változatos együttese
összefoglaló néven az eklektika." írja a
mûtörténet, s itt tobzódik körülöttünk
a szociológiai eklektika is. De ebben az a sajátos, hogy nem
kell "a választott stílusnak hûen megfelelni",
lehet ezt így, mai-magyaroschan is tenni. No, nekem akkor inkább
az impresszionizmus, hiszen egykorúak. |
|
|
|
|
|
2005.
július 10. |
|
|
SZENTENDREIEK
|
|
|
|
|
|
|
|
Olvasom
valahol, hogy június elején, a szentendrei pap-szigeten fiatal
író-mûfordítók tábort rendeztek,
hogy mirõl beszéltek és milyen tapasztalataik vannak,
kiket hívtak meg. Csodálkozom, hogy egyikünk sem tudott
róla, úgy látszik csak mi nem tudtuk, bár ha
tudtunk volna róla, akkor sem történt volna semmi. Mert
gondolom, nem állítottunk, volna be hozzájuk, - Hááá,!
hallom itt vagytok ti mûfordítók, aztán mizujság?
Mondjuk, haverkodóbb szakmai változatban, hogy mizujság
az irodalomban? A mi, többes szám elsõ személyû
személyes névmás itt azt jelenti, hogy az a kör,
amelybõl én a híreket szerzem (félértelmiségi,
akik félig értelmiségiek is, és sokmindent hallanak
városban). De hát, mint hallom, nem csak fiatal mûfordítók
jártak itt, hanem egy tv fõzõmûsor is, amelyben
a színész-szakács aszonta, hogy számára
Szentendre nem csak szép óvárosa és színháza
miatt érdekes, vonzó, hanem, hogy sok érdekes ember
is lakik itt. No hát, kire gondolhatott? Mert amikor, az éppen
regnáló Szentendre és Vidéke szerkesztõvel
beszélgetek, az derül ki, úgy horgássza azokat,
akik megszólalnának valamilyen városi ügyben,
ugyanakkor hallom, hogy ez is, az is itt lakik. Úgy látszik,
Szentendre sajátos kisváros lett, inkognitósok kisvárosa.
Mert az oviban, iskolában, a boltban ugyan fel-feltûnik egy-egy
"olyan szentendrei" fontos, vagy híres ember, de némán
van jelen. Mert nem látni a nyári színházban,
az utcán- ez természetes, hiszen jószerivel mindenki
autóval közlekedik- de általam másutt sem. Itt
a sorokat pötyögtetõ a teljes igazság megismerése
érdekében kénytelen megjegyezni, hogy leginkább
a gombának nevezett mûintézményt látogatja,
és innen van legtöbb információja. Akkor hol vannak?
Hát itt, itt Szentendrén. Csak éppen nem akarnak híresek
lenni, mint vevõ, mint anyuka, mint közlekedõ. Úgy
látszik, csak normálisan akarnak élni, mint egy városi
polgár, mindenfajta feltûnés és hajcihõ
nélkül. S azt gondolom, igazuk van, én is ezt szeretném,
ha ismert lennék. Másrészt hiányolom, hogy azt
a "kapcsolati tõkének" nevezett akármit,
tudják mit, nem kamatoztatja a város. Mert hát ebben
a világban, ez fontos eszköz, és Szentendrére
is ráférne. |
|
|
|
|
|
2005.
július 9. |
|
|
JÖVENDÖLÉS
AZ ELSÕ OSKOLÁRÓL...
|
|
|
|
|
|
|
Régi
osztálykép, amikor még még nem épült
meg a Szent Imre Iskola ( templomdombi) új szárnya.
|
Turkálok
régi papírjaim között. Kezembe akad egy ezekilenszáznyolcvanas
évek végérõl származó dolgozat,
amelyben néhányan arról okoskodunk, hogy mennyire rossz
a Központi Iskolának nevezett "gyermekgyár"(mai
Templomdombi, Rákóczi, Katolikus akkor még Bajcsynak
nevezett, még egyetlen összevont általános iskola)
Amelyben arról írok, hogy egy hosszabb vizsgálatot
kell folytatni, és tanulmányt kell készíteni,
mi legyen a megoldás arra, hogy ne "elszemélytelenedett,
mamut intézményben" kelljen gyermekeinknek tanulniuk.
Mintegy sugallva, hogy a három intézménnyé való
szétválasztás hívei vagyunk, mi akkori elégedetlenek
Koszti, (Kosztolányi Istvánné) Zsóka, (Lakatos
Pálné), Ági (Molnár Gáborné, Penziás
Ágnes) meg Csiríz, (Nyvelt Erik) és én, aki
akkor óvatosságból csak moderátornak nevezem
magam. S történt, hogy hétrõl-hétre, azt
hiszem keddenként délután rendszeresen összejöttünk,
és arról vitatkoztunk, vizsgálódtunk egyre szaporodó
létszámban, hogy hogyan lehetne jobb, hatékonyabb oktatást
kialakítani, és végül hogyan lehetne megreformálni
a Szentendrei alsófokú oktatást. Meghívtunk
szakembereket, Csiríz hathatós segítségével
tábort szerveztünk és beszéltünk, beszéltünk
az oktatás jobbá-tételérõl Szentendrén,
a funkcionális analfabetizmustól, a Rogers- és a Waldorf-féle
iskolákról, a Montessori-és a Frené-féle
pedagógiai módszerekrõl, sokmindenrõl, sokféleképpen,
mert akkor olyan reform-világ volt, mindenütt és minden
reformra szorult, legalább is, sokan így véltük.
Kevesebben meg úgy, hogy azonnal vissza a kapitalizmust, annak is
a legkeményebb globális formációját.
No de hagyjuk a történelmet! Most megint felhívnak és
kérdezik, hogy - Mi ez a baromság, megint, hogy az Önkormányzat
a Templomdombi Iskolát, meg a Rákóczit akarja összevonni!
S mondják, sztrájk lesz és tüntetés, ha
mi ilyet akarunk csinálni. Én meg nézek, mint Rozi
a moziban, mert ugyan én is támogattam, hogy Fülöp
Zsolt és Magyar Judit készítsenek egy takarékossági
csomagot arról, hogyan lehetne megspórolni x milliót
a költségvetésbõl, de az álmomban sem jött
le, hogy õk majd intézményeket akarnak megszüntetni,
összevonni anélkül, hogy ezt nem csak fiskális oldalról
vizsgálnák meg. Mert hát törvények, rendeletek
intézkednek ezekrõl, és ez "nem, csak kartoték
adat", hanem szülõk, gyermekek és sokminden más
is. És most már értem, hogy miért a felháborodás,
Kádár Péter Új Szentendrei Hírlapban
megjelent dramatizáló dolgozatának megjelente után,
pláne akkor, amikor éppen a napokban derült ki, hogy
százötven katonacsalád jön Szentendrére és
emiatt nem, hogy csökkeni, hanem várhatóan nõni
fog a beiskolázandó gyermekek száma. |
|
|
|
|
|
2005.
július 8. |
|
|
SILENTIUM
|
|
|
|
|
|
|
|
Mint
azt talán olvasóim is tapasztalták, néhányak
emailen kifogásolták is, hogy az utóbbi három
napban megbénultam, no nem a szó szoros értelmében,
csak írás dolgában, mert nem jelent meg újabb
személyeskedõ írásom semmiféle közéleti
és kulturális hírrel kapcsolatban. Magyarázata,
hogy csütörtökön este, valakinek megígértem,
hogy egy engem nagyon foglalkoztató közéleti eseménnyel
kapcsolatban nem szólalok meg, nem pletykálok, nem írok.
Szóval silentiumot fogadtam egy hétre. Amikor az ígéretet
megtettem, nem gondoltam végig, hogy milyen bénítóan
tud hatni az, ha valamirõl, ami, a homlokom mögött motoszkál,
foglalkoztat, kommentárra késztet, nem szólalhatok
meg. Ugyanis, hiába voltam színházban és fogott
meg a búgó hangú sulyokmáriás alt Fullajtár
Andrea, mint Médeia, voltam kiállításon, nem
vagyok képes róluk írni, mert más valami lefoglalja
helyét agyamban. Ráadásul, hogy mással foglaljam
el magam és akkor éppen összefutottam Öcsikével
és Wandával, kinyitottam hát Andressew Iván
blogját és megint szégyellnem kell magam, hogy én
csak ennyit és így tudok írni a legegyszerûbb
dolgokról is, õ meg
. Szóval, depressziós
ez az esõs idõ. S hogy kedvenc félmûvelt filozófus
barátom idézzem "Olaszba vagy valahova a faszba"
el kellene utaznod ilyenkor. Ezért hát néhány
személyes mondatot: Pluplapla,- azért hívom unokám
Pannát, Plulaplának, mert ez volt az elsõ szó,
amelyet kimondott, amivel a ropit kérte, világosan kifejezve,
-Adjam már végre oda neki az asztalról. Szóval
unokám itt járt szüleivel, s már megint tud néhány
újabb mondatot, szót. Róla szól a rövid
történet. Szülei elvitték gyermekelõadásra,
a Városházduvarra. Óriásbábok és
köztük pingvin is volt a játékban, amitõl
õ megijedt és ezért azonnal el kellett jönni.
Mikor mondom neki, hogy páá, meg szia, megyek le a színházba,
legörbítette kicsi szájacskáját, és
hevesen titkozott, hogy - Pingvin neee, pingvin nem jó! Lényeg,
le kellett ülnöm és úgy kellett megnyugtatni, hogy
pingvinre én aztán semmiképpen, nem megyek én
színházba, pingvinre meg különösen nem. |
|
|
|
|
|
2005.
július 7. |
|
|
MÉDEIA
|
|
|
|
|
|
|
|
Ma
és holnap este a Médeia a Városházudvaron.
Amikor Euripidész elsõ színházi jelentkezését
a bíráló bizottság visszautasította,
õ úgy gondolta, beszél Protagorásszal és
Szokratésszel. A két nagy filozófus ugyan bölcseleti
kérdésekben nem értett egyet, de mindketten otthonosak
voltak Aszpászia kertjében, ahol a híres félkör
alakú márványpadnál Athén szellemi
kiválóságai - költõk, szobrászok,
államférfiak, tudósok - gyülekeztek, és
idõrõl idõre megbeszélték a közügyeket
és az irodalmi-mûvészeti eseményeket. Mint
tudjuk, már akik tudják, a szépséges Aszpászia,
akit a legokosabb asszonynak tartottak, az állam fejének,
Periklésznek volt a szeretõje, késõbb felesége.
Jó ideig nõ létére õ irányította
Athén szellemi életet. Férfiak hallgattak rá,
és õ hallgatott a legkitûnõbb filozófusokra,
költõkre, mûvészekre. Aszpászia márvány
félkörében sok fontos elintéznivaló talált
megoldásra. Nos, mivel Protagorásznak és Szokratésznek
tetszett a fiatal költõ visszautasított drámasorozata,
megnyerték Aszpásziát, mert ha õ rábeszéli
Periklészt, az - bizottság ide, bizottság oda - elrendelheti,
hogy engedjék színre a 25 éves Euripidészt.
Egy színházi bemutató mindig kockázatos kísérlet
- egy görög tragédiáé kiváltképpen
az. Zsámbéki Gábor rendezése, a címszereplõ,
Fullajtár Andrea és a produkció minden alkotójának
és résztvevõjének munkája remélhetõleg
igazolni fogja azon kevesek számára akik bejutnak, hogy
Euripidész sok ma alkotó színmûírónál
is inkább a kortársunk. S amikor ezeket írom, felrémlik
bennem, hol vannak napjainkban a bölcs és okos Aszpásziák,
s hallganak-e Protagorászra és Szokratészre? Mert
elkezdõdött a választások elõtti ökölharc
a pártok, szervezetek pokolbugyraiban. A játékszabály
meg a mélyütés, fejelés, rúgás,
szemkinyomás, hiszen a szabályok csak arra valók,
hogy kijátsszák õket. Pozícióharc folyik
azért, hogy ki melyik választókerületben indul,
indulhat, milyen funkcióhoz juthat majd. Mert hát valljuk
be, az egyéni képesség, és az ambíció
szép dolog, de hát, ha valamelyik nagy párt nem áll
a jelölt mögé, esélytelen az illetõ. Így
hát most is az apparátusok, pártkatonák keverik
a kártyákat, "optimalizálják az esélyeket".
S mint a rémhírekbõl kitetszik, most sem az alkalmasság,
hanem a belsõ helyezkedésben, tülekedésben,
elért pozíciók számítanak. Az, hogy
a lakosság, a választók mit akarnak, akarhatnak most
is, mellékesnek tûnik, mert hát - Megcsináljuk,
van rá idõ, értünk hozzá! mondják
a bennfentesek. Mari néni meg ül a sparheldje mellett, fõzi
a grízestésztát és nem tudja, hogy az õ
bõrére alkudoznak éppen, hiszen az csak piártechnika
kérdése, hogy õ majd elhiszi-e, vagy sem, hogy ki
jó neki. Mert "nem bölcsek közt butának lenni,
bús dolog" mondja a nagy klasszikus.
|
|
|
|
|
|
2005.
július 6. |
|
|
AUTÓ
ÉS ÚT
|
|
|
|
|
|
|
|
"
Az utóbbi években javult Szentendrén az adófizetési
morál. Ami a legtöbb gondot okozza: a motorkerékpár-,
illetve gépjármûadó. (
) Szentendrén
kb. 1500 jármû van." 1977-ben írja ezt a
Pest Megyei Hírlap. Ugye a jármû nem csak a személygépkocsi,
hanem az autóbusz, teherautó, de a lovaskocsi is. Mondhatnánk
erre, -Boldog békeidõk, de hogy boldog volt-e, arra
más-más válaszok érkeznének. Lényeg,
ma kb. 110000 autó van a városban, amelybõl 140
milliós városi bevétel származik. Hát,
mint a számokból is látszik, megautósodtunk
az utóbbi huszonöt évben rendesen. Jobban, mint
az ország, és sajnos jobban, mint a fõváros.
Legalább is a város területét és
különösen úthálózatának
nagyságát és a gépkocsik számát
összehasonlítva. S hogy még több legyen dolga
a Hivatalnak, külön gond, hogy 2004 januárja óta
az úgynevezett " hatósági nyilvántartás"
alapján kell kivetniük az adót, magyarán
szólva, ahogy BM nyilvántartásában szerepel.
Mivel számos esetben, az eladáskor az új tulajdonos
nem íratta át a gépkocsit a nevére, százszámra
kell kivetniük a régi tulaj nevére az adót,
mindaddig, míg azt a gépkocsi-nyilvántartásban
az eladó és vevõ nem tisztázták.
Emiatt aztán felháborodott embertömeg az adó
és az ügyfélszolgálati irodák elõtt
is. Gondban Szentendre az autókkal és az utakkal. Hogy
miért van itt ilyen sok autó? Hát, mert itt sokkal
többen élnek fiatalok (a legnagyobb létszámú
korcsoport Szentendrén a 20-24 évesek), és számosabb
csoport Szentendrén középkorúaké,
mint nyugdíjasoké és a jövedelmet tekintve
is csak a két budapesti belvárosi kerületben tehetõsebb
a lakosság, mint itt. Szóval az egyik részrõl,
mármint életkor, jövedelem, lakásnagyság
és autószám alapján inkább vagyunk
Szlovénia, nyugat Európa, mint Magyarország.
Másik oldalról, mármint onnan nézve, hogy
mennyit hagy Szentendrén az állam az itt élõk
személyi jövedelemadójából (az Szja-t
a települések kapják vissza) meg Magyarország.
Persze protestálhatnánk, hogy miért kell nekünk
tíz falut eltartani, a mi jövedelemadónkból,
de tudnunk kell, hogy a magyar kistelepülések többségének
Szja bevétele a falu mûködésének egyharmadát
sem fedezi. De mi lenne, ha Szentendrének csak öt falut
kellene eltartania, szerintem, így méltányosabb
lenne a szentendreiekkel. |
|
|
|
|
|
|
2005.
július 5. |
|
|
HEKTOROVIC
ÉS AZ ÚSZÁS
|
|
|
|
Testvérvárosunkban,
Stari Gradban ebben az évben jubilált a hosszútávú
úszóverseny. A városi öbölben,
1975 ben rendezték meg elõször ezt a sporteseményt
és azóta minden évben a Föld legkülönbözõbb
részébõl érkeznek ide úszók,
hogy összemérjék erejüket, kitartásukat.
Az évforduló, no meg a jó kapcsolat miatt,
a verseny fõvédnöke ez évben Stipe
Mesic köztársasági elnök volt, aki rendszeres
látogatója a városkának. Hiába,
Horvátországban is fontos dolog a kapcsolati tõke,
mert nem csak autóútra de még számos
fontos beruházásra is szükség van,
hogy jó körülmények között
tudják fogadni a vendégeket. A csatornázás
a szigeti utak építése, a móló
felújítása elkészült az elmúlt
két évben, de Visko haladicéknak a polgármesternek
gondjuk van szeméttel és szeretnének jelentõs
kulturális programokat is tartani a városkában.
Mert hát Petar Hektorovic nyári palotája
itt áll akirõl a Pallas ezt írja: "Raguzai
( dubrovniki) horvát költõ, szül. Cittavecchiában
( Stari Grad), Lesina ( Hvar) szigetén 1486., megh. Raguzában
1567 körül. Nemes családból származott
és szülõvárosának legtekintélyesebb
polgára volt. A raguzai költõk legkiválóbbjai
közé tartozik. Irt kisebb drámai munkákat,
költõi leveleket Ovidius példájára,
lefordította Ovidius szerelmeit, de legszebb költeménye
egy idill a halászatról, mely Ribanje i ribarsko
prigovaranje cim alatt 1568. Velencében jelent meg."
Ennek rövid tartalma az, hogy a költõ két
evezõst fogad fel, és csónakon meglátogatják
a közeli parti helyeket. Közben az evezõsök
énekekkel szórakoztatják a gazdájukat.
Az egyik ének Marko Kraljeviærõl és
testvérérõl, Andrijaról szól.
Ez egy egészen különleges szépségû
ballada. A két vitéz testvér, Marko és
Andrija mindig a legnagyobb egyetértésben
harcolt együtt és mindig szépen osztoztak
a zsákmányon, egyetértésben váltak
el egymástól, és ugyanúgy találkoztak
újra. Egyszer azonban három lovat nyertek, kettõn
megosztoztak, a harmadikon összevesztek. Marko kardot rántott
és testvérét szíven szúrta.
A haldokló csak arra kéri testvérét,
hogy anyjuknak adja oda az õ részét is,
és ne mondja meg az igazat. "Ha kérdi, miért
véres a kardod, mondd, hogy egy szarvas állt utamba,
nem akartunk egymásnak kitérni, kardot rántottam
és szíven szúrtam. Ha kérdi, hol
van testvéred, Andrija, ne mondd meg neki az igazat.
Mondd, hogy idegen országban maradt, megszeretett egy
lányt, azóta nem járt velem harcolni, nem
is osztozott velem zsákmányon. A lány a
feledés borával itatta, és hamarosan aligha
várhatod haza. Ha pedig a sötét hegyekben
rablók támadnak meg, nem kell megijedned, csak
kiáltsd a nevemet. Bár hiába fogod kiáltani,
a gonosz rablók mégis azonnal szétszaladnak,
mint ahogy mindig szétszaladtak, amint nevemet hallották
kiáltani. Hadd lásson szeretett családod
téged, aki engem ártatlanul elvesztettél."
No, most ennyit az úszásról és a
dalmát költészetrõl. |
|
|
|
|