2005. július 22.    
IRÁNY ARRANDA!
   
     
 
Csütörtökön délután három órakor elindult a csapat az Europe People Festivalra a spanyolországi észak-kasztíliai Aranda del Duero-ba. Nem volt könnyû az indulás, mert a sok vinnivaló (díszlet, hangszer, kiállítási tárgy és eladnivaló souvenir) miatt, alig fértek el a személyes holmikat tartalmazó táskák és bõröndök a hatalmas Mercedes busz rakterében. Az Európai Unió kibõvítése kapcsán Magyarországról Szentendre is meghívást kapott, hogy részt vegyen ezen a találkozón. Július 23-tól 30-ig tizennyolc ország egy-egy kisvárosa vesz részt Aranda del Duero-ban fiataljaival, akik megmutathatják magukat, kultúrájukat a többieknek. A Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete szervezte a szentendrei fiatalokat, akik lövészetben, távolugrásban, futásban, úszásban vetélkednek. De lesz strand röplabda, kosárlabda, foci, és ami nálunk kevésbé ismert sportág, petanque-ban is csapatverseny. Mint ahogy, tollaslabdában, kenuban is számítanak a szentendreiekre. A sport mellett a kultúra is része a fesztiválnak. Fiatal képzõmûvész és fotós is utazik a csapattal, és kiállítási lehetõséget kap a fesztiválon. Szakács és kukta is ott lesz a nemzeti gasztronómiai bemutatón, és mint az ilyen típusú népünnepélyeknek manapság Európa szerte, lenni szokott vetélkedõ is lesz az öreg kontinensrõl. Hosszú buszozás vár a fiatalokra, akik húsz órányi utazás után érkeznek meg francia testvérvárosunkba Salon de Provance-ban, ahol egy éjszakát kempingben pihennek, majd ezután továbbutaznak Spanyolországba, a fesztivál színhelyére.
 
 
     
2005. július 21.    
MAGYAR SNASSZ ÉS NEOCIKI
   
     
 
Készül a belváros koncepció, és az egyik kérdés, amelyre választ keresünk, hogy egy nagy szállodát, vagy sok kis panziót. Elõbbi gettósít, az utóbbi csak akkor érdekes, mûködik, ha mindegyik más, egyedi, olyan "csak itt, csak nálunk, mûfajú" mert, valamilyen specialitást, egyedit (berendezés, hangulat, program) kínál. S ha ezek, egyetlen összehangolt kínálatban jelennek meg. No szóval, ez utóbbi módszer tetszene nekem a kulturális ügyekben is. Errõl gondolom én azt, hogy szentendrei mûfaj. Amikor a város kis terein, udvaraiban valamilyen meglepetést, programot talál a látogató. No ilyesmivel, próbálkozik ezen a nyáron a Kreativ Kredit Bankügynökség is, s amelynek Dr. Török Katalin háziasszonya. "A Jakabos Ház hangulatos udvarán, tíz héten keresztül elõadók, mûvészek és elõadómûvészek várják a meghitt beszélgetéseket és kamaraelõadásokat kedvelõ közönséget. A többféle mûvészeti ágnak teret adó sorozatban az elsõ helyen ezúttal a komolyzene áll." írja a programfüzet. A tegnapi program, este nyolctól a "Magyar Snassz és Neociki" címû, Szalai András építész, mûvészettörténész diavetítése volt. Ez a dideregtetõen hûvös nyáreste, számomra néhány személyes átértékelõ élményt is hozott. Az egyik, és talán legfontosabb önmagam elõtt konstatálni valóm, hogy tudtam, pontosabban sejtettem, hogy András tanár. Az este után azt kell mondanom, az Isten is katedrára teremtette. Profizmussal megtartott sója, igazi intellektuális élmény volt, amelyet centirõl-centire vett az ott lévõ hatvanfõnyi közönség. Látszott, hogy az elõadó él a közegben, tudja, mikor, mire, hogyan fog reagálni nagyérdemû, s ezért eszközeit hatásosan használta fel, elpazarolatlanul nem hagyott egyetlen poént sem. Ugyan, valamikor, vagy tíz éve van már, hogy fõképpen iparos hallgatókkal tömött régi Dalmátpincében tartott vetítésén láttam már ezt, pontosabban ennek nagypapáját. Mostanra azonban már kész, beértett, ha rosszindulatú és nagyon kritikus akarok lenni, helyenként, túlérett volt, a tartalom és megállapítások pontosságának megkérdõjelezése nélkül. Mert hát, mai világunkban, nekem már inkább tetszik és naivan bájosnak, mint nevetségesnek, sajátos értéknek hat a kései létezõ szocializmus buherája. Sokkal inkább megmosolyogatónak, mint gúnyolandónak, ahogy az a bizonyos "levehetõ tetejû endékás masina" amely napjainkra történelemmé argumentálódott. Ami, ugyanis, 1990-es évek elején autentikus, kemény kritikaként jött le a vetítõvászonról és az elõadó mondandójából, az tegnap már másként ült agyam változó ízlés-skatulyáiban. Most sokkal jobban dühít, napjaink pöffeszkedõ globál-proc-cikije, mint az egykori géemkás szocializmus igénytelensége, esetlensége, giccsei. Mert, ha felidézem, mit hozott le a magyar tévé is a G8-ak elleni alternatív találkozóról, vagy, milyen gyáván, minden tartás nélkül majmolta az amerikai Bush-féle Irakkal kapcsolatos baromság-tömeget, hát, ha van, és volt szükség értelmes, radikális globál-kapitalizmus kritikára valamikor, akkor ma van létalapja. Már csak ezért is, én ma inkább fókuszálnék arra az elképesztõ izlés-selejt tágy-áradatra, amellyel éppen ez a világ önt el bennünket, amely valóban megérdemelne több kritikát egy olyan nagyszerû intellektustól, mint Szalai tanár úr. De hát ez csak amolyan fanyalgás, mert kiváló, vidám nyárestét kaptam, és örülök, hogy ott lehettem.
   
     
2005. július 20.    
MAGYAR MÓDI
   
     
 
Nem csak, hogy sikeresen lezárult a Barcsay iskola építése körüli vita, a megrendelõ önkormányzat és kivitelezõ között, hanem, mint ahogy a képek is mutatják, gõzerõvel folyik az építkezés. Képviselõtársam, aki tegnap még akkor is a tartózkodás gombot nyomta meg a szavazásnál, amikor az úgynevezett próbaszavazáson azért kell az igent nyomni, hogy a mûszakiak tudják ellenõrizni, nincs-e valami bibi a masinával, gondolom mára megnyugodott. Mert hát, bár sokan szerették volna, mégsem lett Barcsay ügy Szentendrén, bár nagy szorgalommal bábáskodtak egyesek érte. Hát, mint mindennek, ennek is van tanulsága, az pedig, hogy nem könnyû dolog nagyobb pénzösszeget beruházni egy városban. Errõl a jelenségrõl meséli egyik politológus ismerõsöm, hogy a rendszerváltáskor azt gondolta, az új, demokratikusan megválasztott polgármesterek majd gõzerõvel építkeznek és szalagátvágási, átadási ceremóniákkal fogják népszerûsíteni magukat. Azután az elmúlt tizenöt év bebizonyította, az irigység és a kifinomult szarkeverési politikai gyakorlat mára oda vezetett, hogy a sikeres, de rafinált polgármesterek már tudják, csak nagyberuházást ne, mert abból számukra semmi jó sem származik. Ez a mai magyar valóság. S ezért, azon sem lepõdnék meg, ha 2006-ra megjelennének a politikai célbaugrásban gyakorlott ejtõernyõsök Szentendre egén, hogy a nagyobb konc reményében itt landoljanak majd a polgármesteri székben. Mert az látszik, hagyaszorgalommal készítik elõ számukra a terepet vazallusaik, hogy majd idõben bedobják nevüket a városi köztudatba, mint a legjobb megoldást.
 
     
2005. július 19.    
HÁT, EZ IS MEGVOLT
   
     
 
Két kis unokahúgom vendégségben volt nálunk néhány napig. Az Ister napokra jöttek fel Szentendrére, s mint öregnek, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kísérgethettem õket, persze, már amikor hagyták, s nem ültettek le valahova azzal, hogy, - "Majd jövünk, ideszólunk mobilon, ha mennénk haza!" Szóval, voltam velük itt is, ott is, színházban, és Duna parton éjjel, a Skanzenban és vagy tucatnyi szentendrei helyszínen. Tegnap, mikor elköszöntek, már kivoltam, mint a liba. Úgy érzetem magam, mint az arab tevéje, amelyet gyorsvonat után kötött, mert ez a módi, amikor valamelyik karavánhoz csatlakozik. Alig tudtam kialudni mára, folyamatos nyüzsgésüket, állandó nevetgélésüket, beszélni és esemesezni valójukat. Pedig, ma testületi ülés volt, és nem ártott volna, ha a hétvégén felkészülök, átnézem az anyagot. Így hát a mai ülésen a frakcióvezetõre hagyatkozva szavaztam. Pedig kilenc napirend volt, közöttük számos olyan is, amely emberi sorsokat, sajnos, szomorú emberi sorsokat is feltárt, és amelyben dönteni kellett. Mégis, egy látszólag jelentéktelen napirend váltotta ki a legnagyobb vitát. Az, hogy az egyik kisebb házközösség felajánlotta a városnak, hogy rendbe hozza az elõttük lévõ közparkot, sövénnyel elkerítve, kapuval. Napközben biztosítják, hogy mindenki "szakszerûen használhassa" de éjszaka elzárnák a rongálók és "egyéb garázda elemek" elõl. A liberálisok, a kis állam hívei, azért kardoskodtak, hogy nem szabad odaadni, mert elbirtokolják, és majd nem használhatja más. Voltak akik, úgy gondolták, - Hát miért ne? Legalább, lesz, aki rendben tartja, mert a városnak úgy sincs pénze, ereje arra, hogy rendben-, és karbantartsa. Megint mások, a szabályozatlanság miatt emeltek szót, féltve köz vagyonát, a magánosítással szemben. Szóval, sokféle érv elhangzott ellene és mellette is. Végül is nem kapott kellõ támogatást az elõterjesztés, így a következõ ülésre, újratárgyalásra prolongálta a testület.
 
 
     
2005. július 18.    
A MÁSODIK NAP
   
     
 
Vasárnap van. Számomra meglepetés, hogy ezen a napon is milyen sokan vannak itt a Duna-korzón, mert az volt a tapasztalatom, hogy az Ister programok második napjára nem így szokott lenni, legalább is tavaly kisebb volt a másnapi érdeklõdés. Él a korzó, felnõttek és gyerekek nyüzsögnek, vonulnak fel és le a sátrak elõtt és a meleg is elviselhetõbb, mint ilyenkor július közepén napközben lenni szokott. Tucatszámra gyerekes szülõk, mert a kicsiknek, no és a nagyobbaknak is van kínálat, programok. Sokféle foglalkozást kínálnak a mûvelõdési ház régi és új munkatársai a sátrak alatt. Lehet követ festeni, gyöngyöt fûzni és még számtalan dologgal elfoglalni magukat a gyerekeknek. Van itt színház is, a hetvenkedõ katona - a szájhõs lovag megleckéztetésének története - Vaga Banda, Történelmi életkép - DEVSIRME - Véradó - az oszmán birodalomban elterjedt gyermekadó embervásár -Bethlen Gábor Hagyományõrség Egyesület közremûködésével, majd a Welldance Sporttánc Egyesület táncbemutatója. Nem olcsó mulatság ennek ellenére sem, itt egy fél nap, mert fagyi, üdítõ, aztán lángos, szendvics, megint üdítõ, meg valami kis ajándék, vásárfia, és ez "fontos, hogy megvedd" különleges kiadások -és, a nagypapa két söre- még nincsenek is benne a költségekben. Az árusok a kevés vevõre, a vevõk meg drágaságra panaszkodnak az árusok sátrainál, tehát minden rendben megy. Fiatalabb szülõ-társasággal beszélgetek. Örülnek, de elégedetlenek, mondják, több hétvégén kellene ilyen program, miért nincs, kérdezik tõlem, én meg bizonytalanul mondom, hogy pénz kérdése. Mondják, a vendéglõknek ez biztosan bõven megéri, és erre én nem tudok mit felelni, mert nem néztem utána, hogy kik mennyivel támogatták, támogatják-e egyáltalán a rendezvényt. Mesélem, hogy amikor az elsõ gyertyaúsztatás volt, és befejezõdött, és jött volna a nép, üdítõre, sörre, kávéra, éppen akkor zárt be a gomba is, a tulaj akkor rakta fel a fatáblákat. S mikor kifogásoltam, elhajtott, hogy neki is vége van a munkaidõnek. Tegnapra minden vendéglõs készült és nyitva voltak éjjel mindannyian, amíg érdeklõdés volt. Jönnek a bezzegek, hogy a Balatonnál most minden olcsóbb, meg tisztább a part is, és a strandok, meg mindenütt virágok, lenyírt fû. Én mentegetem magunkat, hogy tegnap este olyan tömeg volt itt a gomba körül, hogy ilyenkor óhatatlanul is letaposnak mindent, de itt voltam pénteken, amikor a kertészek rendbe hozták a virágágyást, akkor szép volt. Akikkel beszélgetek, többségük most van ezen a nyáron, elõször szentendrei programon. Érdekes, tegnap este óriási tömeg volt itt, szerintem a város ötöde, de úgy látszik nem ugyanazok voltak itt, akik ma délelõttre lejöttek.
 
 
 
     
2005. július 17.    
GYERTYA-ÚSZTATÁS
   
     
 
Cumulonimbusok (esõfelhõk) gomolyogtak a nyugati égen, amikor elindultam, hogy megnézzem az Ister napok gyertyaúsztatását. Immáron a hatodik éve, hogy ez, a csak Szentendrén látható attrakció nép-látványosággá, kedvelt közprogrammá vált. Olyan eseménnyé, amelyre érdek nélkül kíváncsi kicsi és nagy, öreg és fiatal. A Duna-korzó tömve emberekkel, a jó helyeket az élelmesek már elfoglalták. Ismerõsök, régen és tegnaplátottak mindenfelé, a legtöbben gyerekkel, unokával jöttek le megnézni a látványosságot. Vagyunk vagy háromezren a töltésen. Mellettem fiatalok drukkolnak, hogy mikor kezdõdik már. Sokak zsebében, kezében megszólal a mobil, a tömegben elkeveredett emberek keresik egymást, vagy várják ismerõsüket, párjukat, mert ide beszélték meg a randevút. Ebben az évben Barnáéknak sikerült megoldaniuk, hogy ne világítsanak a töltés kandeláberei a gyertyák úsztatása alatt, ezért idén jobban élvezhettük a látványt. Megindulnak a kis fények imbolyogva lefelé folyón. Õsi rítus ez, a tûz és víz találkozása. Szentendrén régi hagyománya van a lampionos, csónakos felvonulásnak, kis égõ szalmakoszorúk úsztatásának, de ezt korábban Nepomuki Szent János ünnepén tartották. (május16). De a szokás nem csak nálunk volt ismeretes, hiszen a harmincas években, Ercsiben, Apatinban, Dunaharasztiban a cseh szent ünnepének estéjén a hívek kis deszkalapokon égõ gyertyákat raktak a Duna vizére. A parton addig imádkoztak és énekeltek, amíg a vízen úszkáló gyertyák el nem aludtak. Szóval régi ünnep, amely mai formájában is megindító, megfogja az embert, mert családi, közösségi ünneppé vált az elmúlt néhány év alatt. Sokan vannak, akik ha tehetik, ilyenkorra Szentendrén maradnak, hogy itthon legyenek a gyertyaúsztatáson. Mellettem az egyik anyuka fia barátjának szüleit hívja telefonon, kérdezve, Ti nem jöttök le? Bár nem hallom a választ, de a kédés-feleletbõl kiveszem, hogy õk nem tudnak semmit, nem is hallottak róla, hogy ma ilyen, egyáltalán, valamilyen esemény, rendezvény van lenn a városban. Hiába, ez városi ünnep, de még nem mindenkié, mert vannak, akik csak itt laknak, de valójában nem élnek ebben a városban.
 
 
 
2005. július 16.    
NÁPOLYI ESTE
   
     
 
Tegnap este nem voltam színháznézõ hangulatban, de mégis lementem a Városházudvarra a Bozsik Yvett COMMEDIA DELL'ARTE-t megnézni, mert ez olyan, ott kell lenni darab. Szóval mozgalmas, színes, dinamikus és helyenként humoros volt a táncjáték, annyira ilyen, hogy elmenne akár még Nápolyban is. Apropo Nápoly, szóval az elõadás címe, mármint a COMMEDIA DELL'ARTE ugye feltételezné, hogy az ember tudjon valamit magáról az olasz õsmûfajról, minden színház elõdjérõl és õsanyjáról. De hát bevallom töredelmesen, nekem e tárgyban ismereteim igencsak szegényesek. Bár a fontosabb szereplõk nevei, mint Pulcinella, Pantalone, Dottore nevei ismertnek tûntek számomra és az olasz népies bohózatok egyetlen nõi szereplõjérõl Colombináról is kapiskálok valami kevéskét, de azt lett volna az igazi, ha az eredeti szereplõket jellemzõ karakterek és a tegnap esti megformálás közötti egyezõségeket és különbözõségeket felfedezni, élvezni tudtam volna. De hát ez a mûveletlenség következménye, bambulási tünetek. No de ez, legyen az én bajom, mert még így és amiatt is, hogy annyira oldalt ültem, hogy csak a színpad felét láttam, élvezetes volt, különösen a második rész. A bevezetõ játék dalai olyan kort idéztek fel bennem, a hatvanas évek Olaszországát (ahogy akkor számomra televízión átjött) amely színes, vidám és csodálnivaló volt, akkor. No a táncosokról, annyit, hogy jópofa és érdekes és mint korábban írtam magas dinamikájú volt, másrészt megnyerõ, ahogy a prózai színészek vették a lapot, pontosabban mozogtak, mert nem jött le, hogy õk nem táncosok. Különösen az ismert színészt a Dottoret lakító Szacsvay Lászlót lestem, mert a doktor, az olasz vígjátékban a 12. század óta szereplõ ismert komikus jellemalak, aki tájszólásban beszélõ, szõrszálhasogató tudóst ábrázol és gyakran Gratiano-nak is nevezik. Mindenképpen olyan nápolyias este volt, vidám hangulatával és a kitûnõ idõvel, amellyel a természet a többnapos esõk után megajándékozott bennünket.
 
 
     
2005. július 15.    
     
A DUNA ÉS A NEVEK
   
     
 
Ismét nagy a Duna, elöntötte az alacsonyabb partszakaszokat, de még nem veszélyezteti a várost. Pedig, a -Mekkora a víz? évszázadokon át, a városban a legfõbb kérdés volt, és árgus szemekkel figyelte mindenki, mert nem csak tízévenként jelentett veszélyt a folyó. Aki gyakrabban jár az óvárosban, láthatja ennek tanújelét, azokat az 1871-es árvíz szintjét mutató kis kõtáblákat a falakon, amelyeken a Wasserhöche feliratok mutatják, hol is volt akkor a víz szintje. Mi meg már alig emlékezünk a 2002-es árvízre is. Ma reggel került a kezembe az írás arról, hogy az 1940-es tavaszi ár házakat döntött össze " A tavaszi árvíz alkalmából Szentendre városban hála a Gondviselésnek, csak két lakóház dõlt össze, mégpedig Machál Istváné és Mannász Lajosé." Errõl jut eszembe, hogy hány szentendrei elnevezés van, amelyrõl már nem tudjuk kirõl, mirõl is szól, kitõl származnak. Olyanok, mint a Manyászgödör, a Pecsó, a Postás strand, Bulba, stb. S a magyarázatok: Valószínû, a Mannászék melletti mélyedés tõlük kapta a nevét, mint, ahogy pecati, horgászni horvát és szerb nyelvû igét egyszerûsítette le népnyelv helymegjelölésként a valamikor Pecsóra, a mai Postáson lévõ és az 1950-es útépítéskor kibányászott gödrök elnevezésévé. De aztán itt van Bulba, vagy Bulba tó, a Dunával összekötetésben valamikor volt kis mocsaras tavacska a huszonhármas kilométerkõ környékén, a Duna parton. Gondolom semmi köze Janácek: Taras Bulba - szimfonikus költeményéhez, talán a korábbi föld-tulajdonost hívták így, és így ragadhatott Benkovits István nagybátyámra jelzõs névül, majd õrá és nagyobbik fiára becenevéül. A Postás strand elnevezés már egyszerûbb dolog. Mert 1923-ban a Városházán írják, "Posta és mûszaki felügyelõség bérlet iránti kérelme a Duna-parti fürdõ felállítása tárgyában"… a vázrajzon feltüntetett 600 négyszögölet 1924. évi január hó 1-étõl 1953. évi december hó 31-ig terjedõ idõre bérbe adja 12 kg búzáért, amely minden év augusztus hó 1-énfizetendõ a Pest vidéki búzának tõzsdén jegyzett középárfolyama szerinti összegért, mint bérért, illetve az úri jog elismeréséért. … a bérbeadott területen köztisztviselõk részére dunai strandfürdõ létesíttetik…A bérleti idõtartam az ott eszközölt fásítások és egyéb befektetések végett lett ily hosszú idõtartamra megállapítva."
 
 
 
     
2005. július 14.    
GESZTUS?
   
   
 
Tegnapelõtt az önkormányzati ülésen kis csomagocskát kaptunk, benne az Agy iskola tanárainak egy-egy rajza. A képviselõk többsége, én is, mint a kisgyerekek örömmel bontogattuk ki, és nézegettük a szép meglepetés-ajándékot, a rajzot, nyomatot, mellette a köszönõsorokkal. Ilyenkor, úgy van az ember, hogy szívesen fogad el ilyesmit, mert ebben nem lát semmiféle lekenyerezést, pláne vesztegetést. S mivel a döntéshozó testületi ülés után kaptuk, hát nyugodtan örülhettünk is. Ugyanis, három héttel ezelõtt hosszú vita és huzavona után, úgy döntött Szentendre Város Önkormányzata, hogy jövõ év õszétõl átadja a volt földhivatal épületét az Agy mûvészeti iskolának húsz évre, használatra. Ekkorra, úgy tûnt, elülnek az iskola kérelmével kapcsolatos, idõnként megbélyegzõ viták, gusztustalan lobbizások, mindenki megnyugszik, azok is, akik az átadásra, és azok is akik megtartás mellett tették le a voksukat. Igen ám, csakhogy - én ott ezt nem vettem észre- nem mindannyian kaptunk csomagocskát, csak azok, akik igennel szavaztak a döntésnél. Hát ez bizony így baj. Baj, mert akkor, azok a képviselõtársaink, akik nemmel szavaztak, valamit nem jól csináltak. Mert ezt jelzi ez a gesztus, pontosabban a gesztustalanság. Mert hát, ha már kap a testület, vagy kapnak annak tagjai valamiféle jelképes ajándékot, tudtommal úgy szokás, hogy mindenkinek, vagy senkinek. Mert ilyenkor a köszönet nem a képviselõnek, hanem a képviselõk által megjelenített közösségnek, tehát Szentendrének szól. Már csak azért is, mert a volt földhivatal épülete nem a mi, hanem a város közösségének tulajdona. Legfeljebb annyiban érdekes vagy érdemes ilyenkor a képviselõ, ha többletmunkát, idõt, törõdést vállalt, de azt, hogy mellette vagy ellene szavazott, az soha. Mert ez így, szerintem a demokrácia félreértelmezése és bennünket, akik elfogadtuk az ajándékot (mindenki, akinek volt az asztalán) rendkívül kellemetlen helyzetbe hoztak az ajándékozók. Ugyanis, nekem álmomban sem fordul meg a fejemben, hogy a velem ellentétesen szavazó képviselõtársam, a város ellen lenne, vagy, hogy rosszat akarhat. Õ is város érdekeit képviseli, legfeljebb másként ítél meg egy-egy dolgot. S ha sarkítani akarok, amit velünk most tettek - tételezzük fel, jószándékkal - az a klasszikus, "aki nem velünk, az ellenünk van," elv, amit azt gondolom, velem együtt még sokan elutasítanak e hazában. S bár az Agy vezetõi között van valamikori alpolgármester is, remélem õ és a szentendrei mûvészek nem így gondolkodnak. S most mi a fenét tegyünk mi megajándékozottak, adjuk vissza a nyomatot? Talán ez lenne a helyes, már csak azért is, hogy az utánunk jövõk nehogy példát lássanak ebben a gesztustalanságban. Mert hát annál szörnyûbbet nem tudok elképzelni, hogy valaki úgy gondolkodjon a testületben, hogy aki egyetért velem, az jó ember, ha másképpen, az hazaáruló. Mert hát mindannyiunknak az a kötelessége, mint eskünkben mondtuk, hogy "legjobb tudásunkkal Szentendre javát szolgáljuk!" és szükségszerûen lehet, kell, hogy úgy legyen, hogy ebben, vagy abban az ügyben Szentendre javát, nem mindig ugyanabban és ugyanúgy látjuk.
 
Praktikus információ
 
 
     
2005. július 13.    
STARIGRADI INFO
   
     
 
A napokban vagy huszan hívtak fel, hogy adjak, mondjak, ajánljak, foglaljak szállást Stari Gradban, mert úgy döntöttek ott akarnak nyaralni. Én meg írom emailjeimet a lentieknek, akik minden alkalommal elmondják, leírják, hogy szívesen, de ilyenkor a fõszezonban már nincs, vagy nem könnyû olcsóbb szálláslehetõséget szerezni. Visko a polgármester, mint szállásszervezõ jól mûködik, csak én húzom be a nyakam minden alkalommal, - Hogy tudod, õ is jó ismerõsöm, megígértem neki, szerezz légy szíves valami jó szállást! No szóval, elmondom itt is. Most amikor fõszezon van, nincs valódi olcsó szállás, már csak azért sem, mert szigeten élõk többsége ebbõl él, és akkor mibõl fognak élni, ha nyáron nincs elegendõ bevételük. Aki megteheti, mármint nincs iskolás gyereke, és szeptemberben is le tud menni nyaralni, jobban jár. Mert nincs olyan tömeg, olcsóbb minden, nincs az a perzselõ hõség, beérett a füge, szõlõ, szóval ilyenkor nyaralnak õk is, és Stari Gradba ilyenkor jön le a zágrábi szellemi elit is nyaralni, koncertek, kiállítások vannak és a gombázás a mólón a cukikban. Igaz, ilyenkor már hazamentek a hangos olaszok, a tûzõ napon városnézõ németek, hollandok és minden észak európai nép is. Szóval, most is javaslom, próbálják ki! De ha mégsem tudtam lebeszélni a nyáron utazni vágyókat, hát segítségükre lehet: Jurica Duzevic a starigradi idgenforgalmi iroda vezetõje, aki a Turisticka Zajednica: Stari Grad, Nova Riva 2, alatt, Tel./Fax 021-765763 érhetõ el. Angolul és németül beszél, persze ha valaki ragaszkodik valamelyik szláv nyelvhez, hát ne tartsa vissza magát, hiszen õ horvát. Aztán van három olyan ház, amelyet jónak minõsítettek barátaink. 1.Vanessa Halilovic (angolul beszél) tel. 00 385 91 78 48 281 E- mail: vanessah@net.hr 2. Soljan Dragica Tel. 00 385 21 765 401 3. Ez is egy kipróbált szállás: Buratovic Jurko i Ana Ul. Kralja Tomislava 17 21460 Stari Grad. De kérek is, ha Önök találtak olyan szállást, szállásadót ahol tetszett amit tapasztaltak, kérem írják meg email címemre, hogy másoknak is továbbadhassam. No, de azért nyáron sokminden történik, s ha valaki mégis eldöntötte, hogy leutazik, és szállása is van, ajánlom számára Szuska kitûnõ éttermét az Eremitázst, amely egy 14 századi kis kolostorépületben van a tengerparton, aki egyébként lelkes környezetvédõ és szereti a szentendreieket. Az óvárosban este, vagy napközben való csavargás közben a Jurin podrum nevû konobát (kisvendéglõt) és ha megtalálják, Tahir Mujicic író barátom galériáját az óvárosban, - ahol fõképpen mai mûvészek állítanak ki- csak azért is nézzék meg, mert ritkán lépkedhetnek egy római mozaikpadlón.
 
Jurica Duzevic
 
 
 
     
     
2005. július 12.    
UNALMAS ÜLÉS, BELSÕ VIHAROKKAL
   
     
 
Ma ismét önkormányzati ülés volt, nyári. Tudják olyan, amit már mindenki un egy kicsit, és közben irigyli azokat,akik szabin vannak, de kötelességtudatból elmegy rá. Eredetileg hat, majd a kezdetre már csak öt napirenddel. Semmi különös, ami érdekes, talán a Pilis Rádió napirendje, akik kérik, engedjünk el bértartozásból keletkezett kamatadósságukat és kevesebb területre is lesz szükségük a jövõben. Nem döntöttünk, elhalasztottuk a következõ ülésre a dolgot, mert hát nem tudtuk, hogy a szigorú házurat, vagy az engedékeny háztulajdonos anyóst adjuk-e elõ. Szerepét mindenki hozta, ki hevesebb, ki átgondoltabb alakításban. De a jövõ héten úgyis össze kell jönnünk, mert vár reánk (Konsztantyin Szimonov : Várj reám "Várj reám s én megjövök, hogyha vársz nagyon, várj reám, ha sárga köd õszi búja nyom; várj, ha havat hord a szél, ...) újabb fontos döntenivaló, amit a polgármester dönt el jobb helyeken, de a jobbos többség áldásos tevékenysége és bizalmatlansága miatt, nálunk a testületnek kell eldönteni. Szóval, sokat vagyunk együtt, mint a jó család, és talán többet is, mint felségünkkel, gyermekeinkkel. Magam, aki harmadik ciklusban koptatom képviselõként a városházi nagyterem kényelmetlen székeit, arra a tapasztaltra jutottam, hogy ahogy haladunk a huszonegyedik században elõre, a probléma több, a vita hevesebb, és egyre hosszabbak az ülések, Szentendre meg nem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Igaz, azt kideríteni, hogy ki milyen Szentendrét szeretne sem könnyû dolog. Mert abban azt hiszem, egyetértünk, hogy jó lenne, jobb utakkal, kevesebb szeméttel, hatékonyabb hivatali és közszolgáltatásokkal mûködõ városban élni. Több fa, út, park, pénz kellene, kevesebb lakossal. Csendesebb, de mozgalmasabb, nyugodtabb, de éjjel élénkebb, kevesebb autóval és több parkolóval, több játszótérrel és iskolával, állandó színházzal és uszodával Szóval olyan dolgok, amik mindenkinek jók, és minden szentendrei szeretne. Tehát, mint Párizs, Velence és Pilisszentlászló együtt. De talán ezért jó ez a város, mert mindenkinek van elképzelése arról, milyen a jó Szentendre, csak a legtöbben másképpen gondolják. S szidjuk, hogy itt nem lehet közlekedni, élni, szörnyû település ez, de amikor barátaink meglátogatnak, büszkén megyünk végig a Fõ téren és Duna korzón, hogy - Lám itt lakunk! S ismerõseink mondják, - De jó nektek, ilyen jó kis városban éltek.
   
     
2005. július 11.    
NAPLÓ–FÉLE
   
     
 
Esik az esõ, így van idõm tévét nézni és még olvasni is. Ez utóbbi nagy luxus a magamfajtának, mert olyan papír, pontosabban bikkfanyelû texttömeggel látnak el a hivatalokból, hogy már csak a szemem gyengesége miatt is, alig van módom az irodalomra. Szóval, Máraik vannak a kisszekrényemen kinyitva, trendi okból. Olvastam ezek közül kettõt valamikor, amikor még nem volt kötelezõ olvasmány, de hát most egyeseknek embléma-kötelezõ -egyen olvasmány, hát utánaolvasok én is, miért ne ismerjem. Nyelvezete jó, de nem fog meg, inkább bosszant, no nem az írás, hanem ha arra gondolok, hogy tegnapelõtt éppen olyan társaságban voltam, önbosszantásul, akik most állandóan idézik. Napközisek voltak, SZOT üdülõben nyaraltak, jól érezték magukat az építõtáborokban, és lelkesen vonultak fel május elsejéken, és sohasem jártak vívótanárhoz, nem ismerik a médinéni-féle németoktatást, a maszekok hatvanas évekbeni kispolgári attitüdjeit a'la harmincas évek, nem olvasták a "Tiszta férfiúságot", szóval, semmit abból a világból, amiért most lelkesednek, csak nagypapájuktól hallottak. Márai iróniával" Polgári család gyermekének illett zongorázni, illett hetenként két-két órán át Miss és Mademoiselle társaságában gyakorolni a nagy nyugati nyelveket, s illett vívóórákra járni Salamon mesterhez: ezt az egyetlen sportnemet engedélyezte a közfelfogás. Labdát akkor még csak suszterinasok rúgtak künn a "glaszi" beépítetlen, gödrös háztelkein…"A társaságon gondolkodom, hogy a fenébe illik össze bennük: Puskás Öcsi, a rántott hús, Családi sör, Mozart, a csipketerítõs füles Berger fotel, ha csak nem szerezték fél bödön zsírért valamelyik úri házból. Ez eklektika, amely "A múlt kimeríthetetlen tárházából mindent elõvettek, aminek a felhasználására lehetõség nyílt. Terveztek gótikus középületet, román templomot, reneszánsz palotát, barokk lakóházat s klasszicizáló múzeumot. Kötött szabályok nem alakultak ki, egy épületet a rendeltetéstõl függetlenül bármilyen stílusban lehetett tervezni. Az elsõdleges követelmény az volt, hogy az alkotás a választott stílusnak hûen megfeleljen. A történeti korokhoz forduló neo-stílusoknak ez a változatos együttese összefoglaló néven az eklektika." írja a mûtörténet, s itt tobzódik körülöttünk a szociológiai eklektika is. De ebben az a sajátos, hogy nem kell "a választott stílusnak hûen megfelelni", lehet ezt így, mai-magyaroschan is tenni. No, nekem akkor inkább az impresszionizmus, hiszen egykorúak.
   
     
2005. július 10.    
SZENTENDREIEK
   
     
 
Olvasom valahol, hogy június elején, a szentendrei pap-szigeten fiatal író-mûfordítók tábort rendeztek, hogy mirõl beszéltek és milyen tapasztalataik vannak, kiket hívtak meg. Csodálkozom, hogy egyikünk sem tudott róla, úgy látszik csak mi nem tudtuk, bár ha tudtunk volna róla, akkor sem történt volna semmi. Mert gondolom, nem állítottunk, volna be hozzájuk, - Hááá,! hallom itt vagytok ti mûfordítók, aztán mizujság? Mondjuk, haverkodóbb szakmai változatban, hogy mizujság az irodalomban? A mi, többes szám elsõ személyû személyes névmás itt azt jelenti, hogy az a kör, amelybõl én a híreket szerzem (félértelmiségi, akik félig értelmiségiek is, és sokmindent hallanak városban). De hát, mint hallom, nem csak fiatal mûfordítók jártak itt, hanem egy tv fõzõmûsor is, amelyben a színész-szakács aszonta, hogy számára Szentendre nem csak szép óvárosa és színháza miatt érdekes, vonzó, hanem, hogy sok érdekes ember is lakik itt. No hát, kire gondolhatott? Mert amikor, az éppen regnáló Szentendre és Vidéke szerkesztõvel beszélgetek, az derül ki, úgy horgássza azokat, akik megszólalnának valamilyen városi ügyben, ugyanakkor hallom, hogy ez is, az is itt lakik. Úgy látszik, Szentendre sajátos kisváros lett, inkognitósok kisvárosa. Mert az oviban, iskolában, a boltban ugyan fel-feltûnik egy-egy "olyan szentendrei" fontos, vagy híres ember, de némán van jelen. Mert nem látni a nyári színházban, az utcán- ez természetes, hiszen jószerivel mindenki autóval közlekedik- de általam másutt sem. Itt a sorokat pötyögtetõ a teljes igazság megismerése érdekében kénytelen megjegyezni, hogy leginkább a gombának nevezett mûintézményt látogatja, és innen van legtöbb információja. Akkor hol vannak? Hát itt, itt Szentendrén. Csak éppen nem akarnak híresek lenni, mint vevõ, mint anyuka, mint közlekedõ. Úgy látszik, csak normálisan akarnak élni, mint egy városi polgár, mindenfajta feltûnés és hajcihõ nélkül. S azt gondolom, igazuk van, én is ezt szeretném, ha ismert lennék. Másrészt hiányolom, hogy azt a "kapcsolati tõkének" nevezett akármit, tudják mit, nem kamatoztatja a város. Mert hát ebben a világban, ez fontos eszköz, és Szentendrére is ráférne.
   
     
2005. július 9.    
JÖVENDÖLÉS AZ ELSÕ OSKOLÁRÓL...
   
     
Régi osztálykép, amikor még még nem épült meg a Szent Imre Iskola ( templomdombi) új szárnya.
Turkálok régi papírjaim között. Kezembe akad egy ezekilenszáznyolcvanas évek végérõl származó dolgozat, amelyben néhányan arról okoskodunk, hogy mennyire rossz a Központi Iskolának nevezett "gyermekgyár"(mai Templomdombi, Rákóczi, Katolikus akkor még Bajcsynak nevezett, még egyetlen összevont általános iskola) Amelyben arról írok, hogy egy hosszabb vizsgálatot kell folytatni, és tanulmányt kell készíteni, mi legyen a megoldás arra, hogy ne "elszemélytelenedett, mamut intézményben" kelljen gyermekeinknek tanulniuk. Mintegy sugallva, hogy a három intézménnyé való szétválasztás hívei vagyunk, mi akkori elégedetlenek Koszti, (Kosztolányi Istvánné) Zsóka, (Lakatos Pálné), Ági (Molnár Gáborné, Penziás Ágnes) meg Csiríz, (Nyvelt Erik) és én, aki akkor óvatosságból csak moderátornak nevezem magam. S történt, hogy hétrõl-hétre, azt hiszem keddenként délután rendszeresen összejöttünk, és arról vitatkoztunk, vizsgálódtunk egyre szaporodó létszámban, hogy hogyan lehetne jobb, hatékonyabb oktatást kialakítani, és végül hogyan lehetne megreformálni a Szentendrei alsófokú oktatást. Meghívtunk szakembereket, Csiríz hathatós segítségével tábort szerveztünk és beszéltünk, beszéltünk az oktatás jobbá-tételérõl Szentendrén, a funkcionális analfabetizmustól, a Rogers- és a Waldorf-féle iskolákról, a Montessori-és a Frené-féle pedagógiai módszerekrõl, sokmindenrõl, sokféleképpen, mert akkor olyan reform-világ volt, mindenütt és minden reformra szorult, legalább is, sokan így véltük. Kevesebben meg úgy, hogy azonnal vissza a kapitalizmust, annak is a legkeményebb globális formációját. No de hagyjuk a történelmet! Most megint felhívnak és kérdezik, hogy - Mi ez a baromság, megint, hogy az Önkormányzat a Templomdombi Iskolát, meg a Rákóczit akarja összevonni! S mondják, sztrájk lesz és tüntetés, ha mi ilyet akarunk csinálni. Én meg nézek, mint Rozi a moziban, mert ugyan én is támogattam, hogy Fülöp Zsolt és Magyar Judit készítsenek egy takarékossági csomagot arról, hogyan lehetne megspórolni x milliót a költségvetésbõl, de az álmomban sem jött le, hogy õk majd intézményeket akarnak megszüntetni, összevonni anélkül, hogy ezt nem csak fiskális oldalról vizsgálnák meg. Mert hát törvények, rendeletek intézkednek ezekrõl, és ez "nem, csak kartoték adat", hanem szülõk, gyermekek és sokminden más is. És most már értem, hogy miért a felháborodás, Kádár Péter Új Szentendrei Hírlapban megjelent dramatizáló dolgozatának megjelente után, pláne akkor, amikor éppen a napokban derült ki, hogy százötven katonacsalád jön Szentendrére és emiatt nem, hogy csökkeni, hanem várhatóan nõni fog a beiskolázandó gyermekek száma.
   
     
2005. július 8.    
SILENTIUM
   
     
 
Mint azt talán olvasóim is tapasztalták, néhányak emailen kifogásolták is, hogy az utóbbi három napban megbénultam, no nem a szó szoros értelmében, csak írás dolgában, mert nem jelent meg újabb személyeskedõ írásom semmiféle közéleti és kulturális hírrel kapcsolatban. Magyarázata, hogy csütörtökön este, valakinek megígértem, hogy egy engem nagyon foglalkoztató közéleti eseménnyel kapcsolatban nem szólalok meg, nem pletykálok, nem írok. Szóval silentiumot fogadtam egy hétre. Amikor az ígéretet megtettem, nem gondoltam végig, hogy milyen bénítóan tud hatni az, ha valamirõl, ami, a homlokom mögött motoszkál, foglalkoztat, kommentárra késztet, nem szólalhatok meg. Ugyanis, hiába voltam színházban és fogott meg a búgó hangú sulyokmáriás alt Fullajtár Andrea, mint Médeia, voltam kiállításon, nem vagyok képes róluk írni, mert más valami lefoglalja helyét agyamban. Ráadásul, hogy mással foglaljam el magam és akkor éppen összefutottam Öcsikével és Wandával, kinyitottam hát Andressew Iván blogját és megint szégyellnem kell magam, hogy én csak ennyit és így tudok írni a legegyszerûbb dolgokról is, õ meg…. Szóval, depressziós ez az esõs idõ. S hogy kedvenc félmûvelt filozófus barátom idézzem "Olaszba vagy valahova a faszba" el kellene utaznod ilyenkor. Ezért hát néhány személyes mondatot: Pluplapla,- azért hívom unokám Pannát, Plulaplának, mert ez volt az elsõ szó, amelyet kimondott, amivel a ropit kérte, világosan kifejezve, -Adjam már végre oda neki az asztalról. Szóval unokám itt járt szüleivel, s már megint tud néhány újabb mondatot, szót. Róla szól a rövid történet. Szülei elvitték gyermekelõadásra, a Városházduvarra. Óriásbábok és köztük pingvin is volt a játékban, amitõl õ megijedt és ezért azonnal el kellett jönni. Mikor mondom neki, hogy páá, meg szia, megyek le a színházba, legörbítette kicsi szájacskáját, és hevesen titkozott, hogy - Pingvin neee, pingvin nem jó! Lényeg, le kellett ülnöm és úgy kellett megnyugtatni, hogy pingvinre én aztán semmiképpen, nem megyek én színházba, pingvinre meg különösen nem.
   
     
2005. július 7.    
MÉDEIA
   
     
 

Ma és holnap este a Médeia a Városházudvaron. Amikor Euripidész elsõ színházi jelentkezését a bíráló bizottság visszautasította, õ úgy gondolta, beszél Protagorásszal és Szokratésszel. A két nagy filozófus ugyan bölcseleti kérdésekben nem értett egyet, de mindketten otthonosak voltak Aszpászia kertjében, ahol a híres félkör alakú márványpadnál Athén szellemi kiválóságai - költõk, szobrászok, államférfiak, tudósok - gyülekeztek, és idõrõl idõre megbeszélték a közügyeket és az irodalmi-mûvészeti eseményeket. Mint tudjuk, már akik tudják, a szépséges Aszpászia, akit a legokosabb asszonynak tartottak, az állam fejének, Periklésznek volt a szeretõje, késõbb felesége. Jó ideig nõ létére õ irányította Athén szellemi életet. Férfiak hallgattak rá, és õ hallgatott a legkitûnõbb filozófusokra, költõkre, mûvészekre. Aszpászia márvány félkörében sok fontos elintéznivaló talált megoldásra. Nos, mivel Protagorásznak és Szokratésznek tetszett a fiatal költõ visszautasított drámasorozata, megnyerték Aszpásziát, mert ha õ rábeszéli Periklészt, az - bizottság ide, bizottság oda - elrendelheti, hogy engedjék színre a 25 éves Euripidészt. Egy színházi bemutató mindig kockázatos kísérlet - egy görög tragédiáé kiváltképpen az. Zsámbéki Gábor rendezése, a címszereplõ, Fullajtár Andrea és a produkció minden alkotójának és résztvevõjének munkája remélhetõleg igazolni fogja azon kevesek számára akik bejutnak, hogy Euripidész sok ma alkotó színmûírónál is inkább a kortársunk. S amikor ezeket írom, felrémlik bennem, hol vannak napjainkban a bölcs és okos Aszpásziák, s hallganak-e Protagorászra és Szokratészre? Mert elkezdõdött a választások elõtti ökölharc a pártok, szervezetek pokolbugyraiban. A játékszabály meg a mélyütés, fejelés, rúgás, szemkinyomás, hiszen a szabályok csak arra valók, hogy kijátsszák õket. Pozícióharc folyik azért, hogy ki melyik választókerületben indul, indulhat, milyen funkcióhoz juthat majd. Mert hát valljuk be, az egyéni képesség, és az ambíció szép dolog, de hát, ha valamelyik nagy párt nem áll a jelölt mögé, esélytelen az illetõ. Így hát most is az apparátusok, pártkatonák keverik a kártyákat, "optimalizálják az esélyeket". S mint a rémhírekbõl kitetszik, most sem az alkalmasság, hanem a belsõ helyezkedésben, tülekedésben, elért pozíciók számítanak. Az, hogy a lakosság, a választók mit akarnak, akarhatnak most is, mellékesnek tûnik, mert hát - Megcsináljuk, van rá idõ, értünk hozzá! – mondják a bennfentesek. Mari néni meg ül a sparheldje mellett, fõzi a grízestésztát és nem tudja, hogy az õ bõrére alkudoznak éppen, hiszen az csak piártechnika kérdése, hogy õ majd elhiszi-e, vagy sem, hogy ki jó neki. Mert "nem bölcsek közt butának lenni, bús dolog" mondja a nagy klasszikus.

   
     
2005. július 6.    
AUTÓ ÉS ÚT
   
     
 
" Az utóbbi években javult Szentendrén az adófizetési morál. Ami a legtöbb gondot okozza: a motorkerékpár-, illetve gépjármûadó. (…) Szentendrén kb. 1500 jármû van." 1977-ben írja ezt a Pest Megyei Hírlap. Ugye a jármû nem csak a személygépkocsi, hanem az autóbusz, teherautó, de a lovaskocsi is. Mondhatnánk erre, -Boldog békeidõk, de hogy boldog volt-e, arra más-más válaszok érkeznének. Lényeg, ma kb. 110000 autó van a városban, amelybõl 140 milliós városi bevétel származik. Hát, mint a számokból is látszik, megautósodtunk az utóbbi huszonöt évben rendesen. Jobban, mint az ország, és sajnos jobban, mint a fõváros. Legalább is a város területét és különösen úthálózatának nagyságát és a gépkocsik számát összehasonlítva. S hogy még több legyen dolga a Hivatalnak, külön gond, hogy 2004 januárja óta az úgynevezett " hatósági nyilvántartás" alapján kell kivetniük az adót, magyarán szólva, ahogy BM nyilvántartásában szerepel. Mivel számos esetben, az eladáskor az új tulajdonos nem íratta át a gépkocsit a nevére, százszámra kell kivetniük a régi tulaj nevére az adót, mindaddig, míg azt a gépkocsi-nyilvántartásban az eladó és vevõ nem tisztázták. Emiatt aztán felháborodott embertömeg az adó és az ügyfélszolgálati irodák elõtt is. Gondban Szentendre az autókkal és az utakkal. Hogy miért van itt ilyen sok autó? Hát, mert itt sokkal többen élnek fiatalok (a legnagyobb létszámú korcsoport Szentendrén a 20-24 évesek), és számosabb csoport Szentendrén középkorúaké, mint nyugdíjasoké és a jövedelmet tekintve is csak a két budapesti belvárosi kerületben tehetõsebb a lakosság, mint itt. Szóval az egyik részrõl, mármint életkor, jövedelem, lakásnagyság és autószám alapján inkább vagyunk Szlovénia, nyugat Európa, mint Magyarország. Másik oldalról, mármint onnan nézve, hogy mennyit hagy Szentendrén az állam az itt élõk személyi jövedelemadójából (az Szja-t a települések kapják vissza) meg Magyarország. Persze protestálhatnánk, hogy miért kell nekünk tíz falut eltartani, a mi jövedelemadónkból, de tudnunk kell, hogy a magyar kistelepülések többségének Szja bevétele a falu mûködésének egyharmadát sem fedezi. De mi lenne, ha Szentendrének csak öt falut kellene eltartania, szerintem, így méltányosabb lenne a szentendreiekkel.
 
 
 
     
2005. július 5.    
HEKTOROVIC ÉS AZ ÚSZÁS
 
 
Testvérvárosunkban, Stari Gradban ebben az évben jubilált a hosszútávú úszóverseny. A városi öbölben, 1975 ben rendezték meg elõször ezt a sporteseményt és azóta minden évben a Föld legkülönbözõbb részébõl érkeznek ide úszók, hogy összemérjék erejüket, kitartásukat. Az évforduló, no meg a jó kapcsolat miatt, a verseny fõvédnöke ez évben Stipe Mesic köztársasági elnök volt, aki rendszeres látogatója a városkának. Hiába, Horvátországban is fontos dolog a kapcsolati tõke, mert nem csak autóútra de még számos fontos beruházásra is szükség van, hogy jó körülmények között tudják fogadni a vendégeket. A csatornázás a szigeti utak építése, a móló felújítása elkészült az elmúlt két évben, de Visko haladicéknak a polgármesternek gondjuk van szeméttel és szeretnének jelentõs kulturális programokat is tartani a városkában. Mert hát Petar Hektorovic nyári palotája itt áll akirõl a Pallas ezt írja: "Raguzai ( dubrovniki) horvát költõ, szül. Cittavecchiában ( Stari Grad), Lesina ( Hvar) szigetén 1486., megh. Raguzában 1567 körül. Nemes családból származott és szülõvárosának legtekintélyesebb polgára volt. A raguzai költõk legkiválóbbjai közé tartozik. Irt kisebb drámai munkákat, költõi leveleket Ovidius példájára, lefordította Ovidius szerelmeit, de legszebb költeménye egy idill a halászatról, mely Ribanje i ribarsko prigovaranje cim alatt 1568. Velencében jelent meg." Ennek rövid tartalma az, hogy a költõ két evezõst fogad fel, és csónakon meglátogatják a közeli parti helyeket. Közben az evezõsök énekekkel szórakoztatják a gazdájukat. Az egyik ének Marko Kraljeviærõl és testvérérõl, Andrijašról szól. Ez egy egészen különleges szépségû ballada. A két vitéz testvér, Marko és Andrijaš mindig a legnagyobb egyetértésben harcolt együtt és mindig szépen osztoztak a zsákmányon, egyetértésben váltak el egymástól, és ugyanúgy találkoztak újra. Egyszer azonban három lovat nyertek, kettõn megosztoztak, a harmadikon összevesztek. Marko kardot rántott és testvérét szíven szúrta. A haldokló csak arra kéri testvérét, hogy anyjuknak adja oda az õ részét is, és ne mondja meg az igazat. "Ha kérdi, miért véres a kardod, mondd, hogy egy szarvas állt utamba, nem akartunk egymásnak kitérni, kardot rántottam és szíven szúrtam. Ha kérdi, hol van testvéred, Andrijaš, ne mondd meg neki az igazat. Mondd, hogy idegen országban maradt, megszeretett egy lányt, azóta nem járt velem harcolni, nem is osztozott velem zsákmányon. A lány a feledés borával itatta, és hamarosan aligha várhatod haza. Ha pedig a sötét hegyekben rablók támadnak meg, nem kell megijedned, csak kiáltsd a nevemet. Bár hiába fogod kiáltani, a gonosz rablók mégis azonnal szétszaladnak, mint ahogy mindig szétszaladtak, amint nevemet hallották kiáltani. Hadd lásson szeretett családod téged, aki engem ártatlanul elvesztettél." No, most ennyit az úszásról és a dalmát költészetrõl.