2005. március 7.
  
 
ÓVODA
 
  Ha egy város növekszik, gyarapodik, jó dolog. Nincs annál lehangolóbb, tragikusabb, amikor tanulók hiányában iskolát, azért mert kevés a kicsi, óvodát kell bezárni, megszüntetni, másra használni. Az Egyesült Államokban azokat a településeket, ahol ez megtörtént, vagy történik "halott helynek" nevezik. Szentendre szerencsés helyzetben van. Folyamatosan növekszik a lakosság száma és gyermekeké is. De látszik a statisztikai adatokon, hogy hazánkban, miként azt a szakemberek mondják, csökken a szülési kedv. Mert hát micsoda dolog az, hogy akkor, ha évi 300 fõ alatt lenne a beköltözés, csökkenne a városban a gyermekek száma. A statisztikai könyv szerint 400 lakosság-szám növekedésnél, nulla, és évi 1000 fõ beköltözõ esetében huszonöttel több gyermek van Szentendrén.
Persze gond ez is, mert újabb csoportot kell indítani, iskolát, óvodát kell építeni. De hát, nem ezért van az önkormányzat? Így hát, nem értem jobboldali képviselõtársaim egy részét. Mert mint a pletykákból hallik, március 8-án nem kívánják támogatni egy új szentendrei óvoda tervezését. Azt javaslom, nem szabad az "annál jobb, minél rosszabb nekik" politikai gyakorlatot a gyermekekre kiterjeszteni, mert a betartás politikája nem a baloldali képviselõknek, a polgármesternek rossz, hanem a kicsiknek, az óvodásoknak.
 
2005. március 6.
 
NÕNAP
 
A nõnap alkalmából bensõséges ünnepségen virággal és szerény nassolnivalóval köszöntötték a szentendrei szocialisták vezetõi a pártszervezet munkáját rendszeresen segítõ hölgyeket. Maholányi Pál volt elnök köszöntötte a Szamos cukrászda emeleti termében március 6-án délután összegyûlt mintegy ötven fiatal és nagymama korú hölgyet. Köszöntõ szavaival méltatta azt a türelmet és támogatást is, amelyet azok nyújtanak, akik biztosítják a nyugodt családi légkört akkor is, amikor férjeik a családra fordítandó idõbõl társadalmi megbízatásaikra fordítanak.  
Háláját és köszönetét fejezte ki a közösség férfi tagjai nevében a gyermekek, unokák nevelésében végzett pótolhatatlan szeretetteljes munkájukért. Mint mondta, továbbra is számítanak a nõk, családanyák segítségére, mert a bennük meglévõ, a szegények és elesettek gondjai iránti szociális érzékenység, a szocialista párt valódi társadalmi értéke is.
 
2005. március 5.
  
 
RÉGI KÉPEK
 
  Mai dézsmaházi beszélgetésen két régi szentendrei család képei vetültek elénk a falra. A városban jól ismert Ritsman és G. Szabó családok története bontakozott ki elõttünk. Elõbbi, évtizedekig a Szentendre- Szigetmonostor közötti révjog birtokosa, a révész. Utóbbi veje, Szabó Józsi bácsi a Határcsárda tulajdonosa. A képeken, a zajló Dunán jégtáblák között siklik a csónak, hogy a bába idõben eljusson Szigetmonostorra a vajúdó édesanyához. A másikon kiránduló lányok, - ma inkább nyolcvan, mint hetven évesek lehetnek már- mosolyognak a képrõl, vidámak, kirándultak Szentendrére és lefényképezték magukat a révész bácsival.
Majd a sóhajok hídja, a mai Rév utca és a Duna korzó találkozásánál, akkor még álló híd. Képek az 1939-es, 42-es árvízrõl. Aztán a csárda. Ünnepségek, rendezvények, az átépítés. Imitt terített asztalok elõtt a büszke tulajdonos nagypapa, és a kép elõterében motorbicikli a státusszimbólum. Majd méteres harcsa a szakács kezében, készül a halászlé a kerthelyiségben. Mert hát, ez volt múltunk. Nem csak kitüntetettek és mártírok, a mindenkori politika szükséges múlt-kellékei, hanem õk, akikre azt szokták mondani " csak tették a dolgukat." Õk a szentendrei történelem. Az életét is kockáztató révész, és a halászléjáról híres vendéglõs.
 
2005. március 3.
 

BOGDÁNYI UTCA 34.
 
Zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy hogyan döntök majd március 8-án. Jól döntök-e, ha logikusan döntök? Mert tudom, már százszor ismételt történet fog bekövetkezni, ez jósolható meg a Bogdányi utcai, sokak által ismert és irigyelt épület értékesítése ügyében. Már hallom is barátaim replikáit. "Miért adtátok bérbe, miért nem a város hasznosítja? Biztosan van rá ennél az összegnél kétszer ekkora pénzért is vevõ! Ez az épület legalább kétszáz milliót ér! Ennyiért megvenni, a hülyének is megéri! Biztosan Szentendre és Vidékében hirdették meg csak, itt is csak egyszer jelent meg, így komoly befektetõ persze hogy nem jelentkezik rá!" S ha nem lennének  
információim, valószínû én is hasonlókat gondolnék. De a dolog így nem igaz. Pedig én is hajlanék rá, hogy ez az épülettömb, valami álmodozóbb célra valóban jobb lenne. De hát a valóság kemény dolog. Mert hiába az, hogy barátaim többsége valamilyen közösségi célt, vagy cukrászdát látna szívesen benne, de hát nincs és nem volt rá jelentkezõ pénzért, és most is csak egy. Arra természetesen lett volna vevõ, hogy a város jelképes összegért valakinek odaadja közösségi célra, aki sok minden jót ígér. Már vagy egy éve értékesítésre kiírta, meghirdette az önkormányzat. A valamikori öt lakást magába foglaló tömböt a múlt évben kiürítették, azóta üresen áll. A 2004-ben készített becslés szerint 61 millió + 25% ÁFA. Két módon, bérbevételre, vagy apportálás útján való hasznosításra. Bár mint a vagyongazdálkodók írják, "a pályázatra nagy volt az érdeklõdés, de egyik változatra vonatkozóan sem nyújtott be senki pályázatot." Egy felvetést azonban, már csak saját tapasztalataim okán is igaz lehet, - mármint, arról a tapasztalatról, hogy naponta teszek fel szövegeket meg képeket saját oldalamra - hogy a város sit-ján nem jelent meg róla, sem fénykép, sem kis videó. Hogy a hirdetés kissé hivatali és bikkfanyelvû volt. De azt hiszem, minden hirdetés ilyen, bár lehet, hogy lehetne ezen egy kicsit változtatni, jobbá tenni. Úgy látom, valóban hiányzik az információ a városi közéletbõl és ez ilyenkor jön a felszínre. És ez még akkor is igaz, ha van a városban vagy hét heti, havi lap, számos internetes oldal, rádió és lassan helyi tv is, mégis, jó néhány fontos ügy mintha nem jutna el a választókhoz. Pedig az illetékesek leírják, elmondják, kihirdetik. Azt gondolom, talán azon a mentalitáson kellene változtatni a hivatal vezetésében, hogy ne csak védekezésre fordítsanak különös gondot, hogy mi leírtuk, elmondtuk, mégsem tudják. Talán addig, olyan formában és úgy kellene ezeket elmondani, hogy a városlakók meghallják. De ezt kérem, ne tekintsék szemrehányásnak, csak valamiféle gondolatkísérletnek. De hogy ne csak másokra hárítsam ennek dolgát, talán én is tehetek egy kicsit változtatni ezen, persze csak annyit, amennyit egy ilyen amatõr oldal képes erre. Talán ha a hivatalban vezetése erre is több energiát fordítana, lehetne valamelyik vezetõ felelõs ezért, változhatna az úgynevezett kommunikációs helyzet.
 
2005. március 2.
  
 
VANNAK ELKÉPZELÉSEK, DE
 
  Ha nem járdáról, kátyúzásról vagy valamiféle politikai perpatvarról van szó, nehezebb a képviselõket megszólalásra késztetni. Mert hát az olyan témák, mint a régió, mármint 2007-tõl 2013-ig terjedõ stratégia terve távolinak és elérhetetlennek tûnik. Lehet, hogy a múlt kísértete jár közöttünk, amikor különbözõ ötéves terveket vitatattak meg fórumokon, és a valóság aztán egészen más lett, mint amire vágytak az emberek. Pedig most párt-hovatartozás nélkül biztatnak bennünket a vezetõk arra, találjuk ki, írjuk le, milyen várost, kistérséget, régiót akarunk. Abban gondolom, egyetértünk, amit Miakich Gábor megfogalmazott, hogy Budapest-környék valódi egyedisége kistérségünk. Mert természeti, kulturális, nemzetiségi sokszínûsége olyan érték, amely sajátos, egyedi, megismételhetetlenségével
fontos turisztikai vonzerõ lehet. Mert nem csak számunkra fontos a mûvészek és mûvészetek jelenléte. Hiszen ez egy leendõ turizmus-gazdaság potenciális lehetõsége. De nem árt a jövõ tervezésénél számba venni a Dunát, a folyó nyújtotta turisztikai, rekreációs, sportolási, közlekedési, áruszállítási lehetõségét. Hiszen ennek fejlesztésével nagyobb tömegek kapcsolódhatnak a turizmusba is. Saját és mások által felvetettekbõl: Mint alább írom a Kecske, Kacsa, Sárkány, Pap sziget, a Tündér és Luppa sziget és mellékágaik környezetvédelmi rehabilitációja, kulturális, sport célú hasznosítása olyan módon, hogy megõrizzék biológia, környezeti
értékeiket, vagy a Szentendrei Duna-ág motormentes, vagy csökkentett motoros forgalmú rekreációs célú hasznosítása mind-mind átgondolandó ötlet, javaslat. Egy biztos, nem engedhetjük meg magunknak sem szentendreiek, sem dunabogdányiak, de pilisszentlászlóiak, keresztiek, budakalásziak és a többiek sem, hogy ne legyen jó elképzelésünk, tervünk a milliárdokra. Bár ez is lehetséges, csak akkor a pénzek nem fognak megvárni bennünket és máshová mennek. És arról senki ne álmodozzon, hogy majd egyedül tud lobbyval ezekhez a forrásokhoz hozzájutni, legfeljebb abban, hogy összerakják egy programba a tematikailag és területileg is összetartozó elképzeléseiket kistérségi vagy régiós programmá.  
 
Rév, 1940
 
2005. március 1.
 
KÖZTERÜLET HASZNÁLAT
 
  Az elsõ világháború környékén a helyi lapok arról cikkeztek, hogy az egyik hatósági orvos csak fektetve, a másik csak lógatva engedi meg a hús árusítását a piacon. A piac akkor még a Görög utca végében a mai Duna korzón volt. Most ismét napirenden hasonló ügy az eddig is sokat és sokszor szabályozott közterület-használat rendje. Nekem ebbõl a koncepcióból kitetszik, hogy a legfontosabb szempont a Bogdányi utca és környékének szabályozása és az, hogy a hivatalnak kezes megoldás találtassék. Sok kérdés merült fel bennem. De én szerencsés helyzetben vagyok, megkérdezhetem készítõit, mit is akartak ezzel vagy azzal a paragrafussal. Amit valójában nem szeretnék, hogy túlzott legyen bürokrácia. Erre is mutatkozik szándék, és arra is, hogy a közterületi rendezvényeket kiebrudalja, vagy lehetetlen helyzetbe hozza a belvárosban. De hát illetlen prejudikálni szándékokat, mert hát majd meglátjuk, halljuk mit is mondanak a lakosok -nem csak a hangosak- mit akarnak képviselõtársaim.
2004-ben módosította utoljára a Szentendrei Önkormányzata a közterület-használat rendjérõl szóló még 2003-ben elkészített és elfogadott rendeletét. Most Fülöp Zsolt turisztikai tanácsnok, a fõépítész, és mint a dolgozat írja "az érintett kereskedõk véleményének kikérése alapján" a hivatal kidolgozott egy jogszabály tervezetet, amelyet széles körbe eljuttattak. Amely folyamánya, hogy a polgármester március 2-án egyeztetõ tárgyalást tart, az érintett kereskedõk bevonásával.
Mint a polgármester írja ezen az összejövetelen lesz alkalmuk, hogy elõadják észrevételeiket, esetleges módosítási javaslataikat. Arról is beszámol a dolgozat, hogy a városházi kollégák javító észrevételeinek és javaslatainak beépítése után oly mértékben változott a régi jogszabály, hogy új rendelet megalkotását javasolja.

Nos mik a tervezett változások:
1§
A közterület fogalma pontosításra került, ezentúl árubemutatásra a magánterület közforgalom számára megnyitott részén is csak a rendelet betartásával létesíthetõ árubemutató.

2§
Ezentúl nem határozat, hanem a tulajdonosi jogra tekintettel, közterület-használati megállapodás engedélyezi a közterület rendeltetéstõl eltérõ használatát. Építési engedélyhez kötött közterület használat csak elvi építési engedély birtokában kérelmezhetõ. Árubemutatásra a kereskedõ üzletenként csak egy jogcímen kaphat engedélyt, vagy az ajtószárnyat, vagy a kihelyezett mozgóállványt használhatja, de csak zsûrizés után. ( Zsûrinek a városgazdálkodási és Környezetvédelmi Bizottságot és a Turisztikai tanácsnok véleményének kikérése mellett javasoltam). Jelentõsen kibõvül azon tevékenységek köre, melyekre nem köthetõ közterület használat.
3§
Árubemutatásra csak érvényes mûködési engedéllyel rendelkezõ kérhet engedélyt, így megszûnik a garázsokból való árusítás lehetõsége. Amennyiben a tervezett használat a parkoló területét is érintené szükséges a parkoló üzemeltetõjének hozzájárulása. Magánszemélyek 24 órát meg nem haladó esetben nem kellene közterület megállapodást kötniük, így ösztönöznénk a minél rövidebb konténer kihelyezéseket. Belvárosban árusítani, árubemutatni csak zsûrizett helyen és zsûrizett termékeket lehet.

4-5§
Teljesen új szabályozás a közterületek bontását és helyreállítását szabályozza, terveink szerint egyértelmûen.

8§
Pontosítja az árubemutatásra használható területet.

11§
Új szakaszban szerepelnek azok a használati módok, melyeknél nem kell díjat fizetni.

12§
Azonnali hatállyal felmondható a közterület-használat megállapodás, ha a használó a zajrendeletben foglaltakat egy éven belül kétszer megszegi.

14§
Külön szakaszban tárgyalja az érvényes hatósági engedéllyel nem rendelkezõ gépjármûvek elszállíthatóságát.

16§
Új szerkezeti eleme a rendelet-tervezetnek az értelmezõ rendelkezések, melyek a szövegben használt lényegesebb elnevezéseket egyértelmûsítik, pontosítják.

 
2005. február 27.
  
 
SAKK-ÜNNEP
 
Már vagy harminc éve, hogy Hoschek Laci bácsi ott ült sakktáblája elõtt a Béke teraszán, és az arra tévedõ gyerekeket megkérdezte -Van kedved egy partira? S ha a fiatal kötélnek állt, pontosabban a sakktábla mellé ült, nem volt menekvés, ottragadt egy életre. Lehet, sõt legtöbbször nem lett belõle nemzetközi nagymester, de egy életre a sakk szerelmese lett. Mert hát megszállott emberek kellenek minden sporthoz, csak így lehet sikeres valaki, és így lehet sikeres egy sportág is. S ezek a megszállottak a magyar sport pillérei, mert nélkülük nincs olimpiai érem, nincs világbajnok sem. Ilyen ember  
Lukács László is a Kedves presszó tulajdonosa, aki a profit hajtása helyett sakk-kört szervez presszójában kicsiknek és nagyoknak. Lelkesít, értékel, biztat, tanácsot ad, de mindenek elõtt teret ad a szentendrei sakk-életnek. És most már két éve, hogy megszervezi a Kedves kupát. Szponzorokat, támogatókat gyûjt, hogy megrendezze e szép sport-ünnepet. Mert ünnepet, gálát rendez és még arra is figyelemmel van, hogy ilyenkor szólaljon meg költészet is, festmények legyenek a falakon, hogy az ünnephez méltó magas vendégek adják át a díjakat. A mai délután díszvendége és torna díjainak egyik átadója Stanko Nick Horvátország budapesti nagykövete volt, aki Radványi G Levente alpolgármesterrel ölnyi jutalmat adott át a juniorok versenyében harmadik és második helyezést szerzett Túróczi Balázsnak és Riba Zoltánnak és versenyben gyõztes Hönsch Kamillának. A felnõttek között a harmadik Szabó Péter, míg az ezüstérmes Madarász Viktor. A verseny gyõztese Adorján Botond lett. Ígéretes tehetségek mindannyian és mi csak keveset tudunk róluk, mert valamilyen fura ok miatt a sajtó figyelme eddig elkerülte õket. Pedig bárki benézhetett volna az elmúlt hetekben a presszóba délutánonként, hogy olyan ígérteket lásson játszani, aki lehet, hogy hamarosan Lékó Pétert szorítják le a trónról. Szép ünnepség, kellemes és sikeres rendezvény volt. S a verseny után arról beszélgettünk Lukács úrral, hogy szeretne feleleveníteni egy régi Szentendrei Nyár hagyományt, hogy a Fõ téren ismét sakkpartik és szimultán legyen. Annak idején Portisch Lajos és Verõczi Zsuzsa játszott a helyi amatõrökkel, ezen a nyáron a mai sztárokkal szemben próbálhatja ki majd erejét a nagyérdemû.
 
2005. február 26.
 
Dézsmaházi beszélgetések
 
  A mai dézsmaházi beszélgetés legjobb története Gyókóé. Mert hát mindig vannak kacskaringós szentendrei történetek, amelyek jellemzõk az adott korra. Azt gondolom korrajzhoz kellenek, még akkor is, ha én ezeket, csak ilyen színvonalon tudom tolmácsolni. Reménykedem, hogy a váltás a SZV újság kiadója élén, nem tiltja le dolgozataimat, amelyek nem csak azért fontosak számomra, mert jól esik a kapott néhány dicsérõ szó, hanem mert mint tapasztalom mesélõim is szívesen veszik, ha történetük a sajtóban is napvilágot lát.
Az meg külön öröm számomra, ahogy egyre többen vagyunk, mindenkinek van újabb fényképe, érdekessége, története valamely idõszakból, a századfordulóról, a huszas, harmincas, ötvenes, hatvanas évekbõl. Utóbbi a hatvanas évekbõl való.
 
Skalp
A dolog akkor történt, amikor még két forintért árulták a tefusok a benzinjegyet és lovaskocsiból is több volt a városban, mint fürdõszobából. A mentõállomás a városháza bejáratával szembeni épületben volt. Ott, ahol most az okmányirodának nevezett emberbosszantó hivatal székel, és a szûk utcából a mentõautónak átalakított Nizák fara úgy duzzadt ki a Rákóczi utcára, mint a turnûrös szoknya a hölgyek hátsó felén a tizenkilencedik század negyvenes éveiben. Régi szentendreiekbõl álló kis csapat dolgozott a városi mentõállomáson. Õk látták el a szolgálatot, adták éjszaka is az ügyeletet, szállították a betegeket, legtöbbször Budapestre. Barátok, kollégák voltak, sok tragikus és vidám történet részesei, akiknek ekkor a mentõzés nem csak élethivatás de a tizenkettõ óra munka és huszonnégy óra szabadidõ munkabeosztás miatt, fontos is. Már csak azért, mert mindegyikük a szabadidejében még valami más szakmát is mûvelt. Volt egy pad a mentõállomás elõtt a járdán, olyan ütött-kopott utcai bükk lécekbõl készített békebeli, ahová kiültek az éppen pihenõben lévõk elszívni egy cigarettát, kifújni magukat, vagy várták a mentõkocsi visszaérkeztét, hogy azonnal induljanak tovább. Ezt a kopott kis padot mindenki ismerte a városban, amolyan központ és jelkép is volt, ma azt mondanák rá ez volt a korabeli e-pont.
REPLIKA
 
Horváth Gusztáv barátom alaposan ledorongol újságja legutóbbi számában, írván, " Úgy tûnik nem bírta tovább, vagy a (részben) általam kezdeményezetett uszoda feküdte meg a gyomrát, mert nemrég azzal a csöppet sem kedvezõ hírnek látszó(!) valamivel örvendeztette meg olvasóit, hogy "a csõd szélén álló Vsz Rt… uszodát építene kölcsönbõl a lakótelepi fûtõmû elé.""Az ilyen és ehhez hasonló tévedések (hazugságok?) legfeljebb arra jók, hogy hecceljék a Benkovits György honlapjának még hitelt adó embereket." Nos tehát, abban lehet, hogy igaza van az igazgató úrnak, hogy amiben vannak, az még nem csõd, csak anyagilag nem könnyû (magyarabbúl nehéz) helyzet, hiszen csõdeljárás valóban nem indult cége ellen. Bár a felügyelõ bizottság tagját meghallgatva, hát az sem semmi, amiben a cég van. Annak meg mindenképpen örülök, hogy fizetés nélkül is vállalnak munkát alvállalkozói, miként annak is, hogy barátjának a barátja ingyen és bérmentve megtervezett egy uszodát cége számára. Hogy nekem nem tetszene, hogy uszodát akarnak építeni? Tetszik, mint minden szentendreinek, aki erre vágyik. Lehet, hogy a város és cége azonos helyzetben vannak, de azért ha nehéz anyagi helyzetrõl akar képet kapni, nem ártana inkább Pomázon tájékozódni? Szentendrérõl meg csak annyit, hogy az önkormányzatokról szóló rendelet szerint, amely szigorúan szabályozza egy képlet alapján, hogy egy település mennyi hitelt vehet fel, Szentendre még törvényesen 400 milliót felvehetne. Nem tudom cége mennyit? Azt sejtem ennek tizedét sem, de hát igaza van, hagyjuk a számháborút. S hogy én milyen anyagi helyzetben vagyok? Hát bizony úgy állok, mint a Vsz Rt., jól, csak éppen holnap be kell fizetnem a vízdíjat, és még nem tudom, mibõl fogom.
 
2005. február 25.
  
 
KIVONULÁS, KINT MARADÁS
 
Ma, mint mondani szokás, az elsõ napirend vitája kiverte a biztosítékot az ellenzéknél a Pest Megyei Közgyûlésben. Mivel az "Elõterjesztés a Szent Rókus kórház és Intézményei fõigazgatójának magasabb vezetõi megbízása visszavonása tárgyában" egyébként zárt ülésen, éles ügyrendi vita bontakozott ki és ebben a FIDESZ vezette ellenzék alulmaradt, kivonultak terembõl. A véghatározat, hogy a közgyûlés felmentette az eddigi igazgatót, dr. Szabó Jánost kórház-vezetõi tisztébõl. Kivonulás persze elõfordult már máskor is, de az aligha, hogy olyan napirendeknél is kinn maradtak volna a képviselõk, mint a fiatalok ösztöndíj  
pályázatának kiírása,vagy negligálták volna képviselõk a Pest Megyei Szinfonikus Zenekar, a gyermekvédelmi ellátás ügyét. Ilyen eset csak ma fordult elõ, és ebben az a szomorú, hogy jobboldali képviselõtársaimnak fontosabb volt távolmaradás piár értéke, mint az olyan ügyekben való munka, amelyekben nincs közöttünk vita, és mindannyian fontos, sürgõsen megoldandó problémának tartjuk. Még szerencse, hogy a baloldaliak az utóbbi ügyeket is fontosnak tartották és így sikerült számos olyan dologban idõben dönteni, amely mindannyiunknak érdekünk, ráadásul egyet is értünk benne.
 
2005. február 24.
 
BELÁTHATÓ TÁVOLSÁGRA A PAP-SZIGETI ÁG REHABILITÁCIÓJA
 
  Tegnap délután, a Pest Megyei Közlekedési és Környezetvédelmi Bizottság ülésén megismerhettük a "Cselekvési program a Duna Pest Megyei szakaszán található holt- és mellékágak rehabilitációjára" címû tervet. Nos, itt a lehetõség, hogy a szentendrei kistérség Duna melletti települései összefogjanak és lobbyzzanak azért, hogy e program és egyéb hasznosítási tervek elkészítse után, megvalósuljon. Mert a terv témáját és tartalmát tekintve is alkalmas, sõt kimondottan kedvezõ téma uniós pályázatra.
Mint arról, Papanek László úrral a Közép Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság mérnökével errõl szót váltottunk, két fontos problémára kell a városnak választ adnia a pap-szigeti ág rehabilitációjával kapcsolatosan. Hova termelhetik ki az iszapot ideiglenesen, ahonnan majd szikkadás után elszállítható. Hajlandó-, tud-, akar-e a város pénzt áldozni arra, hogy az elkészült kotrás, tisztítás, rendezés után az ágat saját költségén folyamatosan rendben tartja? Van egy fontos hírem még a Pap-szigeti ággal kapcsolatosan, ami egyáltalán nem mindegy a program megvalósítása szempontjából, az pedig, hogy a Rajna és Temze iszapjával ellentétben, a pap-szigeti iszap káros anyag tartalmának vizsgálata alapján jó minõségû, tehát mezõgazdasági, vagy bármilyen más célra használható és nem kell, mint Német és Franciaországban veszélyes hulladékként kezelni, horribilis összegekért ártalmatlanítani, elhelyezni, ilyen célra kialakított depókban.
 
2005. február 23.
  
 
ÉJFÉLI KÖLTSÉGVETÉS
 
Tegnapi testületi ülés, mint arra a képviselõk többsége elõre számított, hosszúra sikeredett. Nem csoda, hiszen olyan döntéseket kellett meghoznia testületnek, mint a 2005. évi költségvetés, vagy a parkolási pályázat elbírálása. Esetenként olyan feszültség volt érezhetõ a teremben, mint amikor Jóska beleejtette a hajszárítót maga mellé a kádba. A költségvetési vita elején kiderült, Miakich Gábor nem számíthat volt jelölõire, a szabaddemokrata képviselõkre sem, hiszen korábban beadott módosító javaslatukból kitetszett, ez bizony tipikus ellenzéki hozzáállás, tartalma negáció,  
 
Éjféltájban már a kamera is elhomályosult
  elutasítás, így a teljes testületet kellett meggyõznie arról, hogy a tervezett öt százalékos mûködési hiánnyal fogadják el a rendeletet. Meggyõzõdésem, a költségvetés elfogadtatásában nagy szerepe volt Puhl Márta pénzügyi irodavezetõnek, aki higgadtam érvelt, mondta el és szakmai érvekkel támasztotta alá az elõterjesztést. De dicsérõ tartalmú volt a könyvvizsgálói vélemény is, ezzel söpörve le az aggályoskodók sántító érveit. Persze hosszú vita, számtalan módosító javaslat mérlegelése és érdekegyeztetések után alakultak ki a végleges számok. Miszerint Szentendre 2005-ben 5,8 milliárddal gazdálkodhat és ebbõl a beruházások
1.8 milliárd forint. Bizony ez kevés, jó volna ha kétszer ennyi lenne. Ugyanakkor jónéhány város irigykedik Szentendrére, hogy milyen kedvezõ költségvetési helyzetben van. De ezen a döntésen kívül volt még huszonhárom megbeszélni, dönteni való ügy ezen az estén elõttünk. Az iskolatejtõl a VOLÁNBUSZ személyszállításra vonatkozó közszolgáltatási szerzõdésén és a Pannónia telepi töltés ügyében kötött szerzõdésen át, még vetítés is, amelyen a VSZRT mutatta be uszoda-elképzelését. S közöttük a hosszú zárt ülésen hozott határozat arról, hogy a Bartex Rt a nyertese a parkolási pályázatnak. Szóval, nem volt könnyû nap a tegnapi, hiszen délután három órától éjfélig ült, vitatkozott, szavazott a testület. Gondolom, vannak, sõt lesznek is, akik elégedetlenek a döntésekkel, de egy bizonyos, Szentendrének van költségvetése a 2005. évre, ami ellenzéki többség esetében, nem is olyan kis dolog.
 
2005. február 22.
 
IRÁNY HORÁNY
 
A dunai kis híd mielõbbi megépítését szorgalmazó Horány Egyesület néhány szentendrei önkormányzati képviselõt konzultációra hívott február 21-én estére, Szigetmonostorra, azzal a céllal, hogy kipuhatolják hogyan is állnak a dologhoz. Mint a beszélgetésbõl kiderült, nem a szentendreiek az egyedüliek, akiket ilyen céllal megkerestek, hiszen e civil szervezet széleskörû egyeztetést folytat az ügy érdekében, mindazokkal a személyekkel, civil szervezetekkel, mozgalmakkal,  
akik érdekeltek lehetnek a híd építésében. Ezen az estén jelen voltak a Szigetmonostori Önkormányzat képviselõi is, akik nyilatkozataiból kiderült, hogy a híddal kapcsolatban terjesztett pletykák igaztalanok, nincsenek telkeik, érdekeltségeik a tervezett híd egyik lehetséges helyén sem, és döntõ többségük a híd felépítésének szorgalmazója. Számos érv hangzott el a híd mellett, de más fontos, a kistérséget érintõ ügyrõl is sikerült a jelenlévõknek szót váltaniuk egymással. Mert hát, mint a kötetlen együttléten kiderült, nem csak az unióban gondolják úgy, hogy kistérségi együttmûködés szükségeltetik. Az esti megbeszélésen résztvevõk is arra a következtetésre jutottak, hogy érdemes és szükséges volna az önkormányzati képviselõk és civilek kistérségi együttmûködését is megszervezni. Hiszen tucatnyi közös ügyünk van, olyanok, mint a szakorvosi rendelõintézet, a gyermekorvosi ügyelet, vagy az iskolai ellátás problémái, hogy csak egy-két témát említsek a felvetett gondok közül, amely bennünket összeköt, közösen megoldandó feladatot jelent, és ezért együttmûködésre késztet. De a valódi kihívás annak a tervnek az elkészítése, amely térség fejlesztését tartalmazza.
 
2005. február 21.
  
 
ZAKAR ÁGNES AZ ÚJ JOBBOLDALI FRAKCIÓVEZETÕ
 
  Friss hír, hogy a Szentendrei Önkormányzatban többséggel bíró jobboldali frakció új vezetõt választott pénteki ülésén, a lemondott Wachsler Tamás helyére. Az új vezetõ Mérgesné Zakar Ágnes (Fidesz), a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság tagja, aki a FIDESZ-Magyar Polgári Párt, Magyar Demokrata Fórum, Kisgazda Polgári Egyesület, Petõfi Egyesület, FIDELITAS MKDSZ jelöltjeként 2002 õszén nyerte el a választók bizalmát a 4. számú szentendrei választókerületben. Mint az önkormányzati siton írja, "Fogadóórát nem tart, elérhetõ minden nap 8-22 óráig a (26) 302-624-es vagy a 06-20-967-6820-as telefonszámon, illetve levélben a zakar@dunakanyar.net e-mail címen." Keresgéltem a hálón hátha találok valami írást Ágitól, hogy az olvasók megismerhessék politikai ars poeticáját, de vagy ügyetlenségem, vagy a miatt, hogy írásai nem kerültek fel a hálóra, csak az alábbi,
október 6-án a Millenniumi Emlékmûnél elmondott beszédét találtam meg. Bizonyosan, már csak új tisztsége okán is, hamarosan többet találkozhatunk nevével a különféle sajtótermékekben és így az önkormányzati ülésekrõl távolmaradó olvasók is megismerhetik, mit is gondol Szentendrérõl.
 
ILOSVAY KIÁLLÍTÁS A MÛVÉSZETMALOMBAN
 
Ilosvay Pista bácsi nem csak festõ volt, hanem kaktuszgyûjtõ is. Bár magam nem igen lelkesedtem ezért, de apám nagyon örült a kapott vagy cserélt különlegességeknek. Úgy négy éves forma lehettem, amikor játék közben véletlenül ráléptem az udvarra kitett Cacto Rojo-ra, az egyébként bizonyosan érdekes ritkaságra. De mivel nyár volt és én mezítláb tettem ezt, nem is annyira a különlegesség sínylette meg, hanem én. Ugyanis a talpamba vagy hatvan darab úgy fél centis tüske fúródott. Ordítottam is mint a pilisszántói meszes, aki akkortájt, portékáját kínálni lovas kocsival járta  
a Szamárhegyet. Katona Gyuszi bácsi vagy másfél óráig szedte talpamból, én meg minden egyes tüske kihúzásánál ugyanazt a jaaaaaj kissé falzettes hangot adtam elõ. No ekkor apám, döntött, nekünk nem való kaktusz, és megszabadult tõlük, elajándékozta gyûjteményét és ezután már ritkábban látogattunk el Pista bácsihoz Zenta utca végén lévõ házába. Talán ezért nem ismerem jól képeit , s örültem meg annak, hogy most végre a MûvészetMalomban bemutatják életmûvét. Valami miatt, kevés figyelem fordult felé életében de halála után is. Pedig jó festõ, s ha valakire azt lehet mondani, hogy szentendrei festõ, hát õ ízig-vérig az. Színei, formavilága a századforduló nagy francia koloristáit idézik. Érdemes megnézni kiállítását, szép élmény kicsiknek és nagyoknak.
 
2005. február 20.
 
RÉGI KÉPEK
 
  Újabb száz fényképet vetítettünk 18-án szombaton délelõtt a Dézsma házban. Ezek igencsak régiek, Szilva Lajostól származnak, így kerülhettek elénk. De hát hiába a századforduló elõtti, mármint a 19. és 20. század fordulója elõtti, régi megsárgult, gyakran nemcsak fényképezett, hanem mint akkoron szokásban volt, a fényképet rajzzal megerõsített sárga képek, sajnos csak keveset tudtunk megfejteni, hiszen a képek gyakran több 120 évesek . Bizony ilyenkor derül ki, mennyire hiányzik,
hogy ezeket nem dolgozták fel idejében, amíg éltek azok, akik tudták kiket ábrázolnak, hol volt az a bizonyos kovácsmûhely. Így hát hiába a réges-régi fotók, egyéb adatok híján a helytörténet számára így alig használhatóak. Ilyenkor igencsak érezzük, sietnünk kell, mert hát nem csak e nagyon régi fotók, hanem a nyolcvan, vagy hatvan, sõt gyakran negyven éve készülteken lévõkrõl sem tudjuk kik is voltak, milyen eseményt ábrázol egy-egy kép. A legutóbbi újdonság, Füzy Zoli hozott olyan anyagot, amelyet a hetvenes években el  
kellett volna égetnie, de õ hazavitte, s így most van számos olyan kép a hatvanas évekbeli Szentendrérõl, amelyet még a családi fotótárakban sem õriztek meg. Ilyen kép az akkori Engels, ma Pátriárka utcát mutatja, amikor még a Pest Megyei Mûvelõdési Központ és Könyvtárnak elképzelése sincs.
 
2005. február 19.
  
 
LENGYEL LÁSZLÓ A SZAMOSBAN
 
  Zsúfolásig megtelt a Szamos Marcipán Cukrászda emeleti helyisége február 18-án este hat órára. A Vállalkozói Klub és a Szentendrei Közéleti Egyesület ez alkalommal közösen rendezett programot, amelyen a vendég Legyel László közgazdász-politológus volt. A téma pedig, a két nagyágyú, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Orbán Viktor korábbi miniszterelnök, a 2006-os választásokon a most regnáló elsõ ember kihívójának év-értékelõ beszéde volt. Napjainkban a politikusok, és nem csak a politikusok, a mindennapi emberek között is most ez a sláger-téma, errõl beszélnek a televíziókban, errõl írnak az újságok is.
Ki volt a jobb, kinek sikerült jobban meggyõzni választóikat igazáról. Mint minden ilyen elõadáson, ahol sokan vannak együtt, valójában kevés vagy alig jut idõ a vitára, inkább csak az elõadó értékítéletét ismerheti meg az érdeklõdõ, ami természetesen önmagában is érdekes dolog, hiszen Lengyel közismert és népszerû média-személyiség, és mint ilyennek a véleményére sokak kíváncsiak. Mert hát olyanok vagyunk, hogy bár van saját értékítéletünk a dolgokról, de azért szívesen halljuk vissza valamely ismert közszereplõ szájából, hogyan is látta õ ugyanazt.
 
2005. február 18.
 
DR. LAMPERTH MÓNIKA SZENTENDRÉN JÁRT
 
Ügyét intézni, a gyanútlanul Városházára látogató szentendrei február 17-én csütörtökön délután azt hihette, hogy siketek és nagyotthallók érdekképviseletének képviselõi várakoznak a folyosón arra, hogy polgármesterrel találkozzanak, mert nagydarab fiatalemberek ácsorogtak, akik fülében valamilyen fura a nagyotthallók készülékeire hasonlító ketyerék látszottak. De hamar kiderült nem errõl van szó, hanem a belügyminiszter asszony látogatta meg a kistérségi testület ülését, hogy találkozzon a volt járás városai, községei polgármestereivel, jegyzõivel, azért,  
hogy szót váltsanak az önkormányzatok gondjairól. Mert hát van gondjuk elegendõ az önkormányzatoknak, hiszen a költségvetés készítésének idõszakában nincs az a pénz, ami elegendõ lenne. A jelenlévõk a tûzoltóságok, a rendõrség és különbözõ önkormányzati feladatok lehetséges többletforrásairól érdeklõdtek. S bár az elmúlt években tucatnyi rendõrrel nõtt a Szentendrei Rendõrkapitányságon dolgozók létszáma, mégis van gond éppen elegendõ környékünkön a bûnözéssel. A belügyminiszter asszony elmondta, az elmúlt idõszakban elszaporodott halálos kimenetelû balesetek megelõzése érdekében elrendelte, hogy a közutak fokozott ellenõrzésével próbálják megelõzni e tragikus statisztika további romlását. Számunkra igencsak fontos ügyben, az állami ingatlanok önkormányzatokhoz juttatásának dolgában is biztató hírekkel szolgált dr.Lamperth Mónika. De szó volt olyan fontos ügyekrõl, mint a Parlament által visszaküldött aglomerációs fejlesztési terv. Ez számunkra már csak azért is fontos, mert Szentendre talán az egyetlen település, amely nem építette be csontig még szabad területeit, mint ahogy azt Pomáz vagy Budakalász megtette, s a terv mégis bennünket büntetne azzal, hogy építési moratóriumot léptetne életbe. Vagy az, a kerültek által az elmúlt tíz évben megvalósult gyakorlat, hogy a volt üzemek, Goli, Gázgyár, hajógyár stb. helyén, lakóparkok létesültek és így az helyett hogy továbbra is itt találhatnának munkát szentendrei és környékbeli munkavállalók, kénytelenek a fõváros másik felébe utazni, ezzel is terhelik Budapest amúgy is ellehetetlenülõ közlekedését.
 
2005. február 17.
  
 
VISSZAKAPTUK
 
  Mint arról korábban hírt adtam, megkezdõdött a kincstárnál lévõ ingatlanok visszaadása az önkormányzatoknak. Elõbb azokat a telkeket, épületeket adják vissza, amelyek estében nincs vitatott telekhatár vagy más probléma. Sajnos korábban a katonaság által használt ingatlanok esetében, sokszor a valamikori titkosítás miatt, nincsenek rendezett, pontos nyilvántartások, csak komoly elõmunkálatokkal lehet kideríteni, hol is van a telek határa valójában, van-e rajta hivatalosan egyáltalán épület, mert a tulajdoni lapon, ha van egyáltalán közhiteles nyilvántartás, ennek semmi
nyoma. A polgármester a legutóbbi testületi ülésen bejelentette, hogy hat kisebb telket visszakapott a város. Ezek közül kettõ tulajdonképpen önálló telekként építésre alkalmatlan. Az egyik a Pannónia úti óvodának máig is használt része, amely eleddig hivatalosan a honvédség, pontosabban a Magyar Államkincstár nyilvántartásában volt. Egyet, a Határcsárdánál lévõt megkerestem, vagy legalább is azt gondolom a képen látható telek lehet az amit a tulajdoni lap tartalmaz, ez egy kb. 300 négyszögöles telek. De talán a képbõl is kiderül- ha ez a telek az valójában, amit visszakapott a város- hogy egy régóta ápolatlan fákkal, bokrokkal telenõtt, meredek földterület.
 
2005. február 16.
 
AVAKUM
 
 
Benézek az Avakumba. Tegnap megígértem a fiúknak, hogy ott leszek a megnyitón, aztán valamilyen idétlen értekezlet miatt, mégsem mentem el. Ma úgy éreztem, pótolnom kell a mulasztást, mert hát mégis csak fiatalok állítanak ki, hátha láthatok valami frisset. A kiállítások és megnyitóik is különfélék. Vannak a "nem szabad kihagyni" típusúak, az "illik ott lenni"-félék, aztán az olyanok, mint a mûkorcsolyában kötelezõ kür, és vannak az érdekel-félék. S ezek néha össze is keverednek, sõt van, amikor a kötelezõbõl lesz, a "na ezt holnap nyugodtabb körülmények között megnézem" kiállítás. Szóval hazafelé menet lementem a kávézóba. Régen jártam itt. A hátsó bolthajtásos helyiségben fiatalok ülnek az asztaloknál. Itt van a kiállítás a falakon . Az Avakum  
diáktanya, gimnazisták találkahelye, megdumálni a mi volt ma-t, a világot megrengetõ terveket, és persze a kis és nagy szerelmek találkahelye is. Zsakard terítõs asztalok, körülötte tonett székek egy kis art deco beütéssel, mint a nagyinál és egy az ötvenes éveket idézõ ágy, olyan nagy böhöm, puhára ült kárpitozással. Mellettem lévõ asztalnál fiúk, olyan épp a suliból jött társaság, arrébb összebújó kettõs. Felvihogás, mélázó tekintetû lány, meg a teám. Körbe megyek megnézni a kiállított képeket. Olyan vagyok, mint a légy a levesben,
  de hát már nem vagyok olyan illedelmes, mint húsz éve. Meg akarom nézni milyenek a mûvek, s tulajdonképpen nem érdekel, hogy kicsit széttúrom járkálásommal a hangulatot. A szomszéd terembõl zene áramlik be, olyan, amit még én is elbírok. Veszem a hangulatot. Mert hát mivel bulizzon egy mai szentendrei húszon inneni, ha nem kiállítás megnyitóval, performance-al és más hasonló a genius loci-t idézõ megoldással. Ettõl jól érzem magam, mert mintha közöm lenne hozzá. Bencsik András, Bereznai Tamás, Daczi Dániel, Deák Edina, Deim Balázs, Lázár Alekszandra, Márton Dániel, Pacsika Márton,
Pacsika Máté, Parajdi Áron, Paróczai Sándor, Regõs Márton, Sándorfi Zoltán, Szabó Gergely, Várvölgy Szabolcs munkái a falakon, tizenhattól húszig korosztály. Mintha a szomszédos várfalnál lennénk valamikor 1969-ben az elsõ szabadtéri tárlaton. De mégsem, néhány az akkori mienkénél mívesebb munka, bár talán a frissesség ugyanolyan. Hogy õk lesznek-e az új vajdások, ezt még nem lehet tudni, lehet ez is. Csak semmi epigonkodás, maradjanak olyanok amilyenek, saját maguk. Egyébként sem könnyû ebben a városban képzõmûvésznek lenni, mert hát a korosztályos érdekek, a sokaság konfliktusokat gerjesztõ volta, hogy az emberi gyengeségeket ne említsem. De hát ilyen a céh, no nem a kordovánkészítõké és paplanosoké, mint a tizennyolcadik századi Szentendrén, hanem a festõké, meg a szobrászoké.
 
2005. február 15.
  
 
VISSZAÍGÉNYLÉS
 
Megkaptuk, a február 22-i testületi ülés anyagát. Benne huszonnégy tárgyalandó, közöttük a 2005. évi költségvetés és más, a város életét alapvetõen befolyásoló döntés. Közülük most egyet emelek ki, "a kincstári vagyonkörbe tartozó ingatlanok ingyenes önkormányzati tulajdonba kerülésének igénylésérõl" fura címût. Ebben nem bikkfanyelven arról van szó, hogy Szentendre benyújtja igényét a Lajos forrási turistaházra és körülötte lévõ területre, valamint a korábban csónakház, azután Duna Club, majd kormányüdülõre.  
Tudják, amelyik a volt Teátrum étterem mellett a Duna parton van, és egy huszonöt méteres medence is található az udvaron. Korábban jelentõs összegeket költött rá a Posta Bank,
  késõbb a kormány is. Jó volna visszaszerezni a városnak. Mert hát eredetileg a városi cónak- és klubházának épült, csak késõbb váltott reprezentatív célra. Ugyanakkor, majd a csõd szélén álló VSZ Rt. terve is a megtárgyalandók között van, amely szerint, uszodát építenének kölcsönbõl a lakótelepi fûtõmû elé. Ezzel, gondolom, addig érdemes lenne várni, míg meg nem születik a kormány válasza arra, hogy visszaadja-e Szentendrének a volt Duna Clubot. Mert ott bizonyosan olcsóbb lenne a 25 méteres medence befedése, ha már ott áll kihasználatlanul. Talán az üzemeltetés
olcsó módját is meg lehetne taláni. Mert hát, mint a költségvetés tervezetébõl is kiderül, hogy a mûködés költségeivel van inkább probléma , és nem a beruházásokkal .
 
2005. február 14.
 
ÉLVONALBELI KOSÁRLABDAEDZÕ SZENTENDRÉN
 
Szentendre hosszú ideje elzártan él a versenysportok élvonalától.
Idõnként feltûnik egy-egy tehetséges fiatal ígéretes eredményekkel, de a körülmények folytán csak nagyon ritkán jut fel a csúcsra. Ugyan sportlétesítményeink zsúfolásig megteltek a tömegsport legkülönbözõbb válfajaival, ami önmagában jó dolog, hiszen minden gyereknek szüksége van mozgásra, de vannak olyanok, akik többre vágynak, s nem csak puszta testedzésnek fogják fel a mindennapi sportot. Más városokban a fiatalok sportegyesületek utánpótláscsapataiban ûzhetik magasabb szinten kedvenc sportjukat, mérkõzhetnek a korosztályos bajnokságban. A jobbakra felfigyelnek, és élvonalbeli szakemberekhez irányítják õket, így nyitva az út az élvonal felé. Egy szentendrei fiatal tehetség ezt az utat csak a fõváros egyesületeiben találhatja meg, ami viszont mindennapos bejárást jelent Budapestre. A szülõ 7-8 éves korától idõt, energiát és nem utolsósorban pénzt nem kímélve 		 
hordja a gyereket edzésre, olykor 20-30 km-re is, öt-tíz éven keresztül. Az idén talán megtörik a jég: városunkban kosárlabda iskola kezdi meg mûködését. Elsõdleges cél az általános iskoláskorú gyerekek trenírozása, a tehetségek felkarolása, tanítása és nevelése, majd ha arra éretté válnak a megfelelõ hazai vagy külföldi csapatba juttatásuk. Garancia erre a vezetõedzõ személye, aki már számtalan tehetséget segített a nemzetközi kosárlabda élvonalába.
Prof. Dr. Hajnal László volt jugoszláv válogatott kosárlabdázó, egyetemi tanár, a Belgrádi Kosárlabda Akadémia alapítója, a Jugoszláv Kosárlabda Edzõi Testület ötfõs elnökségének tagja. Jelenleg Magyarországon él és Pesterzsébeti Kosársuli (PEKOSI) néven mûködtet utánpótlás-nevelõ mûhelyt. Szentendrén a Kosársuli kihelyezett tagozata mûködik majd, Hajnal tanár úr személyes közremûködésével. A kis játékosoknak lehetõségük nyílik a Belgrádi Kosárlabda Akadémia által kifejlesztett edzésprogramon részt venni, amely program köztudottan a leghatékonyabbak között van a világon. Bizonyíték erre a volt Jugoszlávia utódállamaiban mûvelt kosárlabda jó színvonala és az a tény, hogy a görög, olasz francia, spanyol, és újabban a német utánpótlás-nevelõ központok is ezt a módszert alkalmazzák. Az edzéseken túl számtalan mérkõzés vár a gyerekekre; szeptembertõl részt vesznek a Budapest bajnokságban PEKOSI Szentendre csapatnév alatt, ezenkívül barátságos mérkõzéseket játszanak a volt Jugoszlávia térségébõl érkezõ vendégcsapatokkal. Téli és nyári edzõtáborban vesznek részt több egyesülettel közösen, ezek többnyire nemzetköziek, így más országok fiatal játékosaival ismerkedhetnek, barátkozhatnak, edzõmérkõzéseket játszhatnak. Ilyen nemzetközi edzõtábort városunkban is kívánnak szervezni - ez megoldás lehetne a szezonon kívül üresen álló szállás és étkezési kapacitásokra is.
A délszláv csapatok - nemzeti sport révén - állami forrásokból gazdálkodnak így évente egyszer szerényebb külföldi edzõtáborra is futja költségvetésükbõl. Csak Szerbiában 300 utánpótlás csapat mûködik, s Szentendrének számukra különleges vonzereje van, mert történelmünk összefonódik, így évente több csapat vendégjátéka és egy nagyobb edzõtábor, 10-12 csapat vendégeskedése is elképzelhetõ. Szentendre többnemzetiségû város, többek között élnek itt szerb és horvát családok is. Mindkét országban a kosárlabda az elsõ számú nemzeti sport. Szeretnénk, ha a kosárlabdacsapatunk is többnemzetiségû lenne, ezért kérjük a szerb, és horvát családokat hozzák el a gyerekeiket kosárlabdázni. A sporton keresztül megismerhetik az anyanemzetük kultúráját, a vendégmérkõzéseken és edzõtáborokban szerb vagy horvát barátokra tehetnek szert.
Végül, de nem utolsósorban Hajnal tanár úr Újvidéki és a Vajdaságban azelõtt az edzések kétnyelvûek voltak: az utasításokat magyarul és szerbhorvátul is elmondták az edzõk. Ezt a szép hagyományt szeretné feléleszteni ez az új kezdeményezés, amellyel egy kis nyelvgyakorlást is becsempésznénk a kosárpályára.
kf
2005. február 13.
  
 
Dézsma-házi beszélgetések
 
  A dézsmaházi beszélgetéseknek egyik ismétlõdõ élménye számomra a karakteres szentendrei alakok felbukkanása. Dundu, Bulba, Rezsnyák és a többiek, gyermekkorom dunai sztárjai. Jólesik hallani róluk, hallgatni a velük megtörténteket. S ilyenkor sajnálom csak, hogy én már nem ismerhettem Gyõre Ducit és Hadzsics Kalmillót egy korábbi generáció képviselõit. Mert hát õk voltak a papszigeti kakukmarcik, akik csak annyiban különböznek Tersánszky regényalakjától, hogy érdekesebb
dolgok történtek meg velük leíratlanul. Ezek az együttlétek lényege, hogy mindenki hozza fénykép-emlékeit s beszélgetünk róla. Mivel nincs "segítõ-moderátor", aki "ráirányítja a figyelmet" valamire, csak az õ számára fontosra, ezért olyan amilyen, de egy dologban bizton más, mint a hivatalos történelem, hogy pontosabb és életszerûbb. S e beszélgetések közben felrajzolódik a huszadik századi Szentendre. A jó dolgok és a rosszak is, mert hát ilyen a múltunk, egyetlen. De a miénk és senki másé. A kétkezi embereknek a múlt fontos dolog, õk nem ismerik a történelem manipulálását, számukra az események azok amik, a múlt, a valóság. Nem, szépítik, nem alakítják, csak mondják, amit átéltek, amit tudnak, mert miért mondanának mást. Nem partizánság igazolásnak, kitüntetés argumentációnak vagy múlt-másításra kell számukra. Legfeljebb rosszul emlékeznek valamilyen részletre, hogy hol volt az a bizonyos kocsma, s ilyenkor összevitatkoznak rajta. S ha van korunknak szabadság-mértékegysége, az a közösség indentitás-vállalása, hogy mennyire meri, tudja pontosítani önazonosság-képét. Az ember fiatalon hõsöket, példaképeket keres, s persze a sztereotipiák miatt, a számára kézzelfoghatatlan figurákban, regényalakokban és médiasztárokban véli megtalálni. Közben nem veszi észre, hogy itt élnek körülöttünk. S többségük valóban hõs, sokkal inkább az, mint a jónéhány suta regényalak, nagy ember, akiket az írói fantázia és az éppen aktuális politika emelt példaképpé. S az én hõseim, még csak nem is azon méretõdnek meg, hogy mekkora síremlékük van, a könyvekben, újságokban írnak-e, utcát neveztek-e el róluk. Mert hát valljuk be, a hõsöket az utókor, s leginkább a politika és az értelmiség együttmûködése gyártja le számunkra, mint kávéhoz a kockacukrot.
 
2005. február 11.
 
Megyei költségvetés
 
A megyei közgyûlésben a költségvetés volt ma napirenden. "Pest Megye Önkormányzatának 2005. évi fõösszege, azaz a kiadások és bevételek egyenlege idén 34 milliárd 386 millió forint. Ebbõl az egészségügyi intézmények mûködtetésére mintegy 10 és félmilliárdot költenek, az önkormányzat többi, saját fenntartású intézményének költsége 15 milliárd 800 milliárd forint, míg magának az önkormányzat hivatalának kiadásai 8 milliárd forintnál kevesebbet tesznek ki.  
Az idei megyei költségvetés számottevõen nõtt az elmúlt esztendeihez képest, hiszen magában foglalja a bérek, az intézeti étkezési normák emelését, s több jelentõs beruházást is. Ezek közé tartozik a váci Cházár András Óvoda, Általános Iskola, Diákotthon, , Speciális Szakiskola és Szakmunkásképzõ rekonstrukciójára elõirányzott több mint 308 millió forint, a szõdligeti Viktor Speciális Otthon 120 és félmilliós hasonló beruházása, a nagykõrösi Toldi Miklós Szakközépiskola 30 milliós felújítása. De bõvítik a ráckevei idõsek otthonát, lakóotthont vásárolnak a korábban a vasadi kollégiumban elhelyezett hátrányos helyzetû gyermekek elhelyezése céljából. Jelentõs összeget, mintegy 80 millió forintot költenek a váci és a ceglédi térségi integrált szakképzõ központok létrehozására. Kistarcsán már befejezõdött a kórház rekonstrukció elsõ üteme, de az idén is 53 millió forintot fordítanak gépek, berendezések és mûszerek beszerzésére. Az idei évre tervezett beruházások összesen mintegy 1 milliárd forintot tesznek ki. Felújításra, karbantartásra 678 millió forintot szavaztak meg, s ebbõl 20 millió forintot fordítanak a mozgáskorlátozottak közlekedését elõsegítõ akadálymentesítésre. Sokféle egyeztetés és számolás után a megyei vezetés most 1 milliárd 717 millió forintnyira tervezett hitelfelvétellel számol, mely az önkormányzati kiadásoknak mintegy 5 százaléka, miként a szentendrei költségvetési tervezet is ilyen aránnyal számol. Ezt fogadta el a Megyei Közgyûlés is. Ennek legfõbb oka, hogy az elmúlt években jelentõsen, majd háromszáz fõvel nõtt a megyei intézményekben, iskolákban és szociális intézményekben dolgozók létszáma, hiszen minden ciklus elején a megyét törvény kötelezi arra, hogy a városoktól, községektõl átvegyen intézményeket.
 
 
 
Farsang
 
  Testvérvárosunkban Stari Gradban is karnevál van. Maskarába öltöznek fiatalok és idõsek, hogy bohókás jelmezeikben vidám ünnepléssel temessék el a telet. S miként környékünkön a jelmezek azokat a dolgokat mintázzák, amelyek megtalálhatóak, Hvar szigetén a gyerekek, halakat, rákot, polipot utánoznak maskaráikkal. De most, azért, hogy a veszélyre felhívják a közösség figyelmét, egy csoport fiatal Caulerpi taxifolija alga jelmezt öltött. Mert hát nem csak a szárazfölön van gond a szinte megállíthatatlanul szaporodó parlagfû miatt, az Adriát a Caulerpi taxifolija alga lepi el, pusztítja a tenger élõvilágának életterét.
Bizony óriási veszély ez, amirõl, bár széleskörû kutatás folyik, azt, hogy hogyan lehetne terjedését megállítani, ma még nem rendelkeznek hozzá szükséges eszközökkel. Egy bizonyos, hogy a tenger folyamatos elszennyezõdése okozhatja hihetetlen mértékû szaporodását. Mi, akik csak nyaralni járunk az Adriára, keveset tudunk errõl, mint ahogy arról is, hogy az olasz partok jelentõs részét, már ellepték ezek az alga-telepek.
 
2005. február 10.
  
 
Már nem babra megy ...
 
Hiába csatlakozott múlt év májusában hazánk az Európai Uniohoz, az európaiak eddig még nem tudták rávenni a magyar politikai elitet, a magyar parlamentet, hogy közös akarattal átalakítsa, eukomformmá változtassa a magyar közigazgatást. De azt elérték, hogy ha lassan is, de ennek gyenge kezdeményei, a kistérségi társulások, azért, mert így a városok, községek pénzhez tudnak jutni, önkéntes alapon létrejöttek. 2005-ben bizony, már, ha nem is számolatlanul, de jelentõs pénzekkel rendelkezik a mi kistérségi társulásunk is, a hivatalosan Dunakanyari és Pilisi Többcélú Kistérségi Társulásnak nevezett,  
de leginkább a járási tanácsnak megfelelõ szervezet. Ahány polgármester, annyi erõs egyéniség, annyi saját települése érdekeiért kiálló kemény fiú. Primadonnák, harcos vezérek, bölcsek gyülekezete és még számos igaz és valótlan jelzõ elmondható arról a társaságról, amely tegnap délelõtt tanácskozott a szentendrei városháza nagytermében. Mert hát sokféleképpen írható le az a grémium, amely a valamikori szentendrei járásban lévõ városok, községeknek közös testülete, s amelyben a polgármesterek ülnek. Az "e-közigazgatási" pályázat rövid tartalmi ismertetése, a megvalósítás elsõ lépései és folyamata. Tájékoztatás a Magyar Fejlesztési Bank "Önkormányzati Infrastruktúra Fejlesztési Hitelprogram"-járól, a többcélú kistérségi társulások 2005. évi normatív mûködési támogatásáról szóló 5/2005. (I.19.) Korm. rendelet tapasztalatainak ismertetése. A Társulás munkaszervezetének vezetõi állására kiírandó pályázat elõkészítése. "PPP" keretében kivitelezhetõ útberuházások lehetõségeinek ismertetése. Tájékoztató a 4-ÉPV. Kft-vel megkötött vállalkozási szerzõdésrõl. Tájékoztató a 2004. évi támogatás felhasználásáról, témák voltak napirenden. S hogy ez alkalommal ilyen népes volt a gyülekezet, annak az volt az oka, hogy már nem babra, hanem forintra megy játék, pedig még az éles része az együttmûködésnek hátra van. Mert hát fél milliárd informatikára, amit el fognak költeni nemsokára az, mint mondani szokták, nem semmi. Abban sem egységes a társulat, hogy önálló hivataluk legyen, vagy mint ma is mûködnek, a szentendrei hivatalban néhány önálló és kapcsolt munkakörrel, olcsóbb apparátussal oldják meg a feladatot. Most úgy néz ki a többség az utóbbi megoldás mellett van.
 
2005. február 9.
 
Parkolópályán a parkolás
 
 
Vajh, mikor és ki fogja mûködtetni a parkolókat?
  Miként arról a nagy vihart kavart múlt évi parkolási ügy lezárulta után döntött a testület, 2004. december 17-ével ismét pályázatot írt ki. Az új pályázatokról döntött tegnap, február 8-án rendkívüli önkormányzati ülésen a grémium. Az elõterjesztéssel magam és szerintem legtöbb képviselõtársam úgy volt, mint a magyar értelmiség többsége James Joyce Ulisses-ével. Legtöbben azt állítják, hogy olvasták és kitûnõ könyv, de valójában csak nagyon kevesek jutottak a regény végére. A lényeg, hogy két cég, a Segment Ltd. és a korábban is pályázó Bartex Rt. nyújtott be pályázatot. S a határozatban körülbelül ez áll:" a pályázók által ajánlott
haszonbérleti összegek olyan nagyságrendûek, hogy azokra tekintettel szolgáltatási koncesszióra vonatkozó rendelkezést kell alkalmazni", s ezért eredménytelenül zárult a vetélkedés. Mert az értelemzés szerint eredményt hirdetni megsértené a közbeszerzésrõl szóló törvényt. (vagy valami hasonló) Bartuszek úr, aki az egyik pályázó cég vezetõje, s mint ilyen Szentendrén már ismert régi-új parkoló-pályázó a folyosón várta a döntést, mert a képviselõ-testület zárt ülésen tárgyalta az ügyet. Az egyebek napirend keretében szót kért és kapott. Igencsak feldúlt lelkiállapotban lehetett, mert kérdéseket intézett a testülethez arról, miért így döntöttünk, de mivel ránk is vonatkozott a zárt ülés miatti kötelem, a testület nevében válaszoló dr. Dóka Zsolt, a hivatal jogásza csak a határozatot ismételgethette, miként a késõbbi magánbeszélgetéseken bárki más is.
 
2005. február 8.
  
 
Reflektorfényben
 
  Még az elsõ információkat tettem fel oldalamra, mikor arról adhattam hírt, hogy a szentendrei szociális bérlakások épülete díjat nyert a Pest megyei építészeti pályázaton, saját kategóriájában. Ez az épület körül most balhé van. Tegnap nem a dömörkapui lakók hívták a médiát, hanem a két éve átadott szociális bérlakások bérlõi. "Akinek volt szerencséje megnézni a 2005. február 7.-én az MTV-1 19,30 órakor kezdõdõ Híradóját - és esetleg eddig még nem tudott róla - most döbbenve értesülhetett, hogy a közelmúltban nagy csinnadrattával átadott "szociális bérlakások"-nál a fõ szempont
nem a minõség volt, hanem az olcsóság és a választási ígéret." írja egy olvasóm. Nos nem öröm a dolog, és nem is könnyû ügy, mert hát, ha tetszik nekünk, ha nem, a levél írójának sok mindenben igaza van. Abban igaza van, hogy azért nyerte e cég, mert a legolcsóbb volt. Igen, legolcsóbban vállalt elsõ osztályú munkát. Ismétlem, a kiírásban és a szerzõdésben elsõ osztályú munka volt a követelmény. A mûszaki ellenõr, aki végigkísérte a kivitelezést, vette át a munkát, kifogásait folyamatosan írásban rögzítette (ez a dolga) és az átadás-átvételkor a minõségi kifogások miatt, jelentõs összeget tartatott vissza a város. Erre csak egyetlen példát: Csak az ajtókra, kilenc milliót, amit a hivatal most mással készíttet el. S igaz, hiába küzd a hivatal szakembereivel azért, hogy kikényszerítse a garanciális javításokat, ez csak igen lassan megy. S mint a tévébõl hallom, a láthatatlan kivitelezõ megpróbál kibújni a felelõség alól, mint a sikló. Sajnos, mintha gyakorlattá válna hazánkban, hogy az építõ cégek a versenytárgyaláson olyan mértékben ígérnek egymás alá az árban, hogy késõbb nem képesek, vagy eleve nem is akarják teljesíteni a minõségben vállaltakat. Igaza van hozzászólómnak, hogy e lakásokat télen is építették, hektikusan, idõnként rohammunkában is. És ezért a falak lassabban száradnak ki. Persze ma is megértem azokat, akik akkor, amikor már látszott az épület és tudták õk lesznek a lakók, türelmetlenül várták, sürgették, hogy mielõbb beköltözhessenek. Igaz az is, sokkal többen laknak, fõznek, mosnak, ezekben a kis lakásokban, mint
az elmélet szerint kellene. De hát mit számít az elmélet, mert aki ilyen lakásokat tervez, tudnia kell a mai magyarországi állapotokat ismerve, hogy nem magányos tehetõs emberek szokták a szociális bérlakásokat lakni. S e problémát az sem enyhíti, hogy az épület pest megyei díjat kapott. Nevét elhallgatni kívánó Szentendrén lévõ építésminõsítõ intézet szakembere mondja, - Ne csodálkozz, télen azért nagyobb pára ezekben a lakásokban, mert sokan lakják, és amikor elmegy otthonról a család, a konvektorokat mindenki takarékra veszi, logikus (takarékoskodnak), s aztán, amikor hazaérnek feltekerik a fûtést, mindenki fõz,  
mos, szárít. Ez a hõingadozás párát termel, ekkora létszámnál el sem tudod képzelni mennyit. De hát ne tekerje le a konvektort a lakó, hanem fûtse az utcát? Ugye ezt senki sem gondolhatja komolyan. Erre õ mosolyogva széttárja kezeit. A hivatal munkatársa szerint, amióta kialakították a szárító helyiségeket és új házirend van, kisebb a párásodás, és kevesebb a penészedés is. A probléma megoldását meg kell találni és a javításokat el kell végezni, függetlenül attól, hogy kinn volt-e televízió vagy sem! mondja, az illetõ. Azt gondolom ebben igaza van. Kemény hangú levelezõm abban politikusra vette figurát és szerintem mellé lõtt, amikor azt írja, hogy "a választási ígéret" miatt rossz a minõség, azért, hogy a kitûzött határidõre legyen meg az épület. Gondoljon csak bele, ki az, még ha polgármester is az illetõ, hogy az átadást, megválasztása utánra idõzíti. Logikus lenne ez? Nem hiszem. S nem tudok jobbat, mint hogy megismétlem a hivatal munkatársát. " A probléma megoldását meg kell találni és a javításokat el kell végezni, függetlenül attól, hogy kinn volt-e televízió vagy sem! A polgármester a fentiek alapján a telvíziótól helyreigazítást kért.
 
2005. február 7.
 
Burkolat
 
 
Érdekes megoldás egy távoli országból. Bizonyosan nálunk is sokaknak tetszene, és idegenforgalmi látványosság is lehetne, ha a híres szentendrei festõk neveit olvashatnánk a Duna parti töltés brukolatában. De hát ez drága dolog, ha csak nem vállalják néhányan, hogy egyet- egyet saját költségen elkészíttetnek.
  Mi közöm hozzá, nem az én dolgom! Ha van pedagógus és képviselõ számára szitok-mondat, ez az. De ha valamely ember, közösség úgy gondolja köze van környezetéhez, öntevékeny, ennél nincs hasznosabb, mert e magatartás bármely város motorja, a közösség fenntartója. Mert az ott élõk úgy érzik, tenniük kell környezetük jobbá, szebbé tétele érdekében. Most a Duna-korzón lévõ tizenegy vendéglõ tulajdonosa írt levelet a fõépítésznek. " A jelen lévõ vállalkozók/tulajdonosok közössége ezúton jelzi az Önkormányzat felé, hogy készek a közös cél érdekében a Görög kancsótól a Lázár cár térig tartó kiteresedés környezetalakításának megvalósulása céljából aktívan közremûködn. Saját tervezõjük bevonásával szívesen magukra vállalják a tervezés költségeit, valamint kivitelezés költségének egy részét." Szóval, szép és dicséretes dolog, élni kell a felajánlással. S bár nem lesz könnyû, n, hát a a városhoz illõ, mindenki számára tetszõ, kifizethetõ térburkolat-kialakítási megoldást megtalálni. De akkor sem szabad visszautasítani, halasztgatni a megoldást.
Mert mint azt a fõépítész írja, " A dobogók helyett egységes térburkolat lenne kívánatos." Hát, ha lehet ilyet írni, maximálisan egyetértek a javaslattal. De ha egy észrevételt elfogadnak azoktól, akik gyakran ülünk a Duna-korzón a teraszokon, szerintünk üdvös lenne, ha nem egyen-megoldás születne, az a bizonyos hatszögletû mûbeton burkolat, tudják, amelyet Békéscsabától, Bagdadig számos helyen látni lehet. S ha már Szentendrén vagyunk, egyedi, sajátos ide illõ megoldást.
 
2005. február 6.
  
 
A magas kapcsolat
 
Hosszú kampány után fáradalmait kipihenni és feltöltõdni Stjepan Mesic a régi-új horvát államelnök Hvar szigetére érkezett néhány napos pihenésre. Baráti társaságban a Petár Hectorovic hajón kirándult az általa nagyon szeretett Adrián. Starigradi tudósító beszámol arról is, hogy mit evett és ivott a társaság, és hogy a magas méltóság jól érezte magát. Szóval talán ebben is hasonlít a két város Szentendre és Stari Grad, hogy gyakori a magas méltóságok látogatása, kötõdése a városhoz. Igaz, testvér  
városunkon meg is látszik ez az érdeklõdés, mert számos beruházást meg tudtak oldani az elmúlt idõszakban, amelyre, ha nincs e kapcsolat, valószínû csak késõbb kerülhetett volna sor. Horvát barátaink jól kamatoztatják, a csúnya szóval, kapcsolati tõkének nevezett lehetõségeiket. S bár Szentendrén is lenne mit, pontosabban kiket mozgósítani a város érdekében, de nálunk mintha a politikai nézetkülönbségek elfojtanák ennek lehetõségét. Mert, vajh mi lenne itt akkor, ha a volt miniszterek, a penge agyú dr. Kovács Béla, a mosolygós arcú, hatalmas tapasztalatokkal és kiváló kapcsolatokkal bíró Fónagy János, a harcos dr. Mikola István volt egészségügyi minister, a kiváló szakember és szónok, akinek én is, még népfrontosként, mint a Hazafias Választási Koalíció egyik listavezetõjének szedtem a kopogtató cédulát, és a többi nagyágyú, volt és mai államtitkár, funkcionárius, egy dologban félre tudná tenni politikai ellenérzéseiket és együtt lobbiznának Szentendréért. Mert hát, amikor Ronaldo hazamegy, beáll focizni a helyiekkel és nem érdekli, hogy a csapat a falusi bajnokságban hogyan áll, ki a csapatkapitány. Úgy látszik a horvát államfõ is ezt a gyakorlatot követi. Persze, az is lehet, hogy én látom rosszul és ez valójában nálunk is így van.
 

 

 
 
   
Tavaszi fesztivál 2005.
 
 
Hosszú idõ után, végre elkészítettem fórum rovatomat, hogy az Ön vélménye is itt lehessen!
 
 
Sokan emlegetik mostanában a régi Szentendrét. Hogy segítsek, ezért minden héten felteszek egy-egy képet a városról, s vagy a dátum, vagy a helyszín, vagy képen látható emberek után érdeklõdöm.