május 9.
UNOKATESTVÉR-VÁROSI KAPCSOLAT
 
Olvasóm hiányolja, hogy mostanában nem adok hírt dalmáciai testvérvárosunkról Stari Gradról. Hát, íme: Testvérvárosunkban, Stari Gradban manapság két hír pezsdíti fel a nyári turista szezont váró helyieket. No nem az, hogy estére már 17 celsius fokra is süllyed a hõmérséklet, hanem hogy a jövõ hétvégén helyhatósági választások lesznek, és hogy Szentendre unokatestvér-városi kapcsoltba került, "krémesékkel". Mármint, Stari Grad és Samobor (Horvátország) testvérvárosi megállapodást írt alá a napokban, miként adja hírül testvérvárosunk internetes oldala. Hát így történt, hogy mi is rokonságba kerültünk. Ennek is van elõnye, az pedig, hogy Samobor sokkal közelebb van hozzánk, mint a Hvar szigeti Stari Grad. Igaz, sem tenger, sem dalmácia filing. Miként azt a horvátországi témákban járatosak bizonyosan tudják, innen, Samoborból való a krémes süti. Így hát, azt gondolom leginkább arra jó e kapcsolat, hogy akinek elegendõ ideje van, Zágrábban van dolga, amikor tengerre utazik, vagy jön, kiugrik egy kis erdei sétára e kisvárosba, vagy egy-egy jó falatra, autentikus krémesre. Kellemes tapasztalatom, hogy majd minden erdei vendéglõben kitûnõ faszénen sülteket lehet kapni, nem szentendrei áron. De aki azt gondolja, hogy semmi közös vonás nincs a két városkában, az téved. Mert hát Samobor éppen kultúrájáról, fõképpen arról híres, hogy számos híresség, a horvát irodalom és kultura nagyjai közül majdnem mindenki lakott itt, vagy legalább is megfordult a városkában. Gondolom legtöbbünknek Hilarion Gasparotti , Mihalj Šilobod ,Bolšiæ Juraj Dijaniæ, vagy Dr. Stjepan Oreškoviæ, Mirko Klešèiæ, Milan Reiser, Juraj Kocijaniæ, Valentin Èebušnik, Franjo Gabriæ, Ferdo Ivanšèak, Marko Vukasoviæ, Kamilo Tompa, Josip Kompare neve keveset mond. De azért, ne szégyenkezzünk miatta, mert hát nemcsak mi ország-szomszédok nem ismerjük egymás nagyjait, hisz Szentendrén is vannak, akik úgy gondolják, hogy az Azén utcát a méregrõl nevezték el. Az 1909-es a Révay ezt írja Samoborról: "csinos fekvésû és szépen épült község Zágráb vármegye Samobori járásban, (1891) 3160 horvát lakossal. …A községtõl délre Samobori vár romjai láthatók. A várat II. Ottokár cseh király a XIII. században építette; késõbb a Cilley grófok, majd az Erdõdy-család tulajdonába került. Samobor Horvátország legnagyobb s legszebb várainak egyike, melyet gyönyörû fekvése miatt is gyakran keresnek fel." No, legalább tudjuk, hol laktak Cilley-ek.
 
 
 
május 8.
PARKTÁBOR
 
 
Szakonyi Károly tart elõadást
Valamikor hatvanas évek végén történt, hogy egy megszállott tanár, Déry György társaival, az akkori izbégi iskola tanáraival, úgy döntöttek, hogy nem várnak arra, hogy a város az akkor már több évtizede ígért úttörõtábort az iskola melletti telken felépítse, nekiláttak hát. Közelben volt a Kocsigyár, Kéziszerszámgyár, Kõbánya és más üzemek, hát rászedték õket, adjanak anyagot, olyat, "ami nekik már nem jó" (széldeszkát, követ, vasat és mindenfélét amit a gyárból el lehetett hozni) és elkezdtek tábort építeni. Pontosabban, építette azt mindenki, Izbég apraja nagyja, fõképpen gyerekek. Alig van korosztályomból és a késõbbiekbõl is olyan mai izbégi felnõtt, aki ne szívesen emlékezne arra, hogyan ásott, falazott, faragott, fõzött, takarított, hogy felépüljön a Parktábor. Így lett a hetvenes évek közepére az Izbégi parktábor az ország egyik legismertebb, és elismertebb tábora, ahol nyaranta több száz gyerek fordult meg, ki egy hétre, ki csak három napra. Sõt, még külföldiek is jöttek, legfõképpen lengyelek, mert az izbégi úttörõcsapat Bem József nevét viselte. Itt mûködött nyaranta 1972-tõl, a Képzõmûvész olvasótábor is. Megfordult itt számos jeles helyi képzõmûvész, de író, költõ is. Mindenki, akit Pethõ Erika néni Szentendrére tudott csábítani. Márpedig akkortájt Szentendre kezdett felkapott hely lenni, és jöttek hát, az ország irodalmának jelesei. Mert hát gyerekek közé menni és költészetrõl, nyelvrõl, irodalomról beszélni, együtt játszani, alkotni szívesen vállalta mindenki. S így lett Karinthy Cini, Janikovszky Éva és sorolhatnám oldalakon át a magyar irodalom nagyjait, az izbégi gyerekek ismerõse, barátja. A tábor egy-egy színielõadása szinte országos érdeklõdést váltott ki akkoron. Írt róla a sajtó, jöttek a szülõk, ismerõsök, bárátok, szóval városi esemény volt. Jött a rendszerváltás, az úttörõmozgalom lassan elenyészett, a támogató gyárakat eladták, felszámolták, a szervezõk egy része nyugdíjba ment, lényeg, nem volt, sem pénz, sem ember aki vállalta, hogy törõdjön a táborral. S így történhetett, hogy a város valamikori büszkeség leromlott, elenyészett és kolonc lett az iskolavezetés nyakán. E héten kedden ismét a testület elé kerül a Parktábor ügye. Több alternatíva közül választhatunk. Eladjuk, vagy kitakaríttatjuk és megtartjuk, bízva abban, hátha lesz valaki, aki képes és tudja értékeli, hogy Szentendre legszebb Bükkös parti telke ott van az iskola mellett. Mert reménykedjünk, hogy akad majd olyan, aki nem csak kötelezõ olvasmányként olvasta Paltont, kinek iskolája, miként Arisztoteleszé kertben volt. És egyszer majd, természet ismét lélekemelõ, nemes érték lesz.
 
 
 
május 7.
AZ A BIZONYOS ÚT
 
Egyik képviselõtársam emilen küldte körbe elõzetes véleményét a jövõ hét kedden tárgyalandó napirendekrõl. A 42. napirend mellé csak ennyit írt " 42. napirend: NEM ÉRTEK EGYET". A napirend címe pedig "Szentendre közúthálózatának fejlesztésérõl" címet viseli és frakciónk által közreadott elképzelés megvalósításának ütemezését tartalmazza.. Mivel éppen azt a kis térképet készítettem, amely a "Pismányi csatorna" címû kiadvány hátsó oldala, amikor emilje megérkezett, hát az jutott az eszembe, kár, hogy így gondolja. Mert ha meghallgatna, hát elmondanám, amit gondolom õ is ugyanúgy tud mint én, hogy a csatornázás pályázatban a helyreállítást 3,5 méteresre lehetett tervezni. És, bizony, akármilyen jó minõségben is temetik vissza majd az árkot, állítják helyre az utat, mondjuk a Barackos, Cseresznyés úton az Arzén utcában vagy a Püspöksorban így utat helyreállítani nem érdemes, mert az elsõ nagyobb esõ alkalmával a víz elviszi a burkolatot. Még akkor is, ha nem homokkal fektetik le a csöveket, hanem mondjuk sóderral, vagy más kevésbé tömörödõ anyaggal, amely utána automatikusan nem süllyed meg a csövek felett az aszfalt vagy a kis kockakõ burkolat. Meg hát, õ azt is bizonyosan tudja, hogy ha helyreállítják a fél utat, akkor is csak a félig lesz út, mert ma olyan az állapotuk, hogy ami marad az nem út, annak csak halovány emléke, leginkább kátyúsor. Bizonyosan ment már kocsival az Arzén utca alsó részén, ahol már szinte életveszélyes a közlekedés a sok kátyú miatt. Tudja, hogy a legtöbb lakos, különösen a pismányiak és környékünkön lakók, elõbb a Hold utcai oviba viszik a kisebbik gyereket, utána indulás az Iskola utcán, Arzén utcán és a Pátriárka utcán át a Templomdombi, vagy a Rákóczi sulihoz, hogy ott tegyék ki a suliba a nagyobb lurkót. Gond ez bizony. S ha már a testület többséggel ellenemben úgy döntött, hogy ne csak a szamárhegyieké legyen a Templomdombi iskola, hát én nem azzal venném rá a pismányi szülõket, hogy ne ebbe írassák gyermeküket, hogy ne tudják megközelíteni tengelytörés nélkül.
 
 
május 6.
ELADÓ A VSZRT !?
 
"Szentendre város költségvetési helyzetének javítása érdekében meg kell vizsgálni minden olyan lehetõséget, ami többletbevételhez juttatja a várost. Ezek a többletbevételek adókból és ingatlanhasznosításból származhatnak." írják az elõterjesztõ abban az anyagban, amely "a Városi Szolgáltató Rt. központi telephelyének hasznosítási lehetõségirõl" címet viseli, s amelyet 10-én, amennyiben többséget kap, tárgyal a képviselõtestület is. Hát igen, immáron nyolcadszor hallok a dologról, bár most a többséget adó jobboldali képviselõk vetik fel a gondolatot. De így is kényes dologról van szó, hisz mint hallik, a piac ügyében mostanság harcosan küzdõ Horváth Gusztáv úr , aki egyébként jobboldali támogatással került a város egyetlen vállalata vezetõi székébe, errõl másként gondolkodik. Mint a helyi politikában járatosak pletykálják a Szentendréért Egyesületben is mintha szakadni látszana az eddig példás egyetértés, bár itt csupán arról van szó, hogy a polgármester dolgozzon ki alternatívákat a központi telephely "más célú hasznosítás lehetõségeire" és ezt egyeztetés után terjessze a testület elé. Úgy látom Fülöp kollégám is talán egyetért azzal, a testületben már évek óta keringõ gondolattal, hogy a Kaisers és környéke a VSZ Rt, központi telephelyével együtt olyan terület amelyet fejleszteni lenne szükséges, ha másért nem, hát azért, hogy kialakuljon Szentendre új városközpontja. Mert hát a Fõ tér, ma leginkább már csak idegenforgalmi központ. A szentendreiek ugyanis a Hév és busz állomások környékén találkoznak, itt van a valódi centrum és a fórum is.
 
 
2005. május 5.
 
BELVÁROS KONCEPCIÓ
 
 
A résztvevõk jobbról balra: Fülöp Zsolt, Uresch Endre, Miakich Gábor, Alföldiné Petényi Zsuzsa fõépítész, Soóki-Tóth Gábor igazgató, Magyar Judit, Simonyi György, Zsigmondi Éva
A parkolási döntés kapcsán, arról határozott a szentendrei képviselõ-testület, hogy elkészítteti a belváros koncepciót. Tegnap délután beszélgetésre hívta a képviselõket a fõépítész asszony. Soóki-Tóth Gábor az Ecoris Településfejlesztési Tanácsadó cég ügyvezetõ igazgatóját mutatták be, aki megnyerte a belváros koncepció elkészítésére kiírt közbeszerzési pályázatot. Az igazgató úr arról beszélt, milyen módszereket fognak alkalmazni a koncepció elkészítésekor. Egy rádió interjúban így írnak errõl: "A szakmai tervezéssel párhuzamosan folyik a helyiek megkérdezése; "Elõször is feltárják az adott település, városrész szokásos mindennapi használatát. Ezt a szociológiából ismert szakkifejezéssel fókuszcsoportos megbeszéléseken, illetve kérdõívek és kérdezõbiztosok segítségével, reprezentatív mintán elvégzett fölmérésekkel ismerik meg. Párhuzamosan a helyi sajtóban is tesztelik az emberek érzelmi vagy érdekeltségi alapú hozzáállását az adott önkormányzati tervekhez. Alaptörvény, hogy minden lokális kisközösségben vannak erõsebb érdekérvényesítõ csoportok, akik anyagi helyzetüknél, iskolázottságuknál illetve bármely más oknál fogva több lehetõséghez, nagyobb befolyáshoz jutnak a helyi ügyekben. Általában szemben áll velük a csendes többség, amelyhez tartozók nem úgy szocializálódtak, hogy határozottan fellépjenek saját érdekükben." A Ecoris cég Zugló és Budakalász településtervezésében végzett ilyen jellegû munkája sikeres volt ", mint a rádió interjúban kifejtették, azért is, mert " a fejlesztésben érdekelt vállalkozókat is bekapcsolták kérdezõ-feltáró folyamatba, hogy õk is akceptálják már terveik kialakításakor a települési érdekeket, ne a helyi politikai elittel kössenek különalkukat - amire különben egy gyors megtérülésben érdekelt üzletember hajlamos..." Nos valami hasonló fog történni nálunk is a belvárosi koncepció kapcsán. Megkérdeztem az igazgató urat a munka nyilvánosságáról. Õ az igen és természetes jelzõket említette. Nos, ha már Önök naponta közel százan úgy gondolják, hogy megnézik site-omat, szeretném folyamatosan kérdezni és tájékoztatni olvasóimat errõl a munkáról, mert az ugye egyikünk számára sem lehet közömbös, hogy milyen lesz Szentendre belváros koncepciója, amelyre közel 7.5 milliót költ az önkormányzat. Pláne, hogy milyen döntések születnek majd ebbõl.
 
 
május 4.
ISMÉT A KISTÉRSÉGRÕL
 
Hát mit is mondjak, nem volt érdekes. Sõt, unalmas volt. Mármint az, az összejövetel amely " A szentendrei kistérség fejlesztés vezéprojektjei és illeszkedésük a Közép Magyarországi régió stratégia tervéhez 2007-13" címet viselte, és május 4-én délután a Városháza nagytermében tartottak. Persze az is lehet, hogy csak én nem értettem az unios frazeológiába csomagolt leginkább latin szakkifejezéseket használó elõadásokat és hozzászólásokat. Pedig ott arról is szó esett, hogy még hiányzik a civil társadalom véleménye, hogy mindenki-mármint a polgármesterek- vigyék ki, és ismertessék meg a helyi közösségekkel, mert csak akkor hatékony és eredményes egy ilyen stratégia, pontosabban vezérprojekt, ha azt a kistérség (járás) egésze magáénak tudja, elfogadja. De hát magunkat, saját közösségünket, múltunkat, hagyományainkat sem ismerjük eléggé, a szomszédéról nem is beszélve. Ugye, pedig arra azért szükség volna, ha már ruhát akarunk csináltatni magunknak, hogy legalább a derék, csípõ, váll, karhossz és nyak méretünket ismerjük. De hát azt hiszem, itt a pénzrõl van szó, pedig, aki arra számít, hogy majd az unióból a Szentendrei kistérségnek annyit juttatnak, mint az ország elmaradott, két szájegyû munkanélküliséggel sújtott térségeinek, az nagyon téved. Ilyenkor szoktak egy-egy jellemzõ és fontos célt kiválasztani. Persze tudom én, hogy minden településnek nem felel meg a kultúra, sõt a mûvészet sem, célként, mert hát Budakalászon csak egy õrült akarna színházat vagy bármilyen kulturális programot megnézni, oda az ember vásárolni megy. Az meg, hogy a kistérség legnagyobb gondja a munkahelyek hiánya, miként azt a visegrádi polgármester úr véli, lehet, hogy így van az én és a nálam idõsebb aluliskolázott korosztályban. De, a többségében már egyetemet, fõiskolát végzett fiatal felnõttek számára tömeges munkalehetõséget teremteni a Szentendrei kistréségben nehéz volna, hiszen olyan sokféle a szakmájuk, hivatásuk, hogy rajtuk nem segít egy-egy üzem idetelepítése. Számukra marad a magánvállalkozás, a fõváros, és ha ez lesz prioritás, a számítástechnikai kapcsolat segítségével végzett munka. No ez utóbbit, mármint egy világszínvonalú üvegszálas hálózatot kiépíteni a kistérségben, mint mondani szokták, az nem lenne semmi.
 
május 3.
EGYETEM ÉPÜL SZENTENDRÉN?
 
Több fontos téma volt a mai városi Mûvelõdési és Kisebbségi Bizottsági ülésen napirenden. Az egyik, amely mindenképpen fontos a város életében, hogy elõzetesen állást foglalt a bizottság a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium és a Templomdombi Általános Iskola igazgatói pályázatáról. A bizottság egyhangúlag támogatta a két pályázót, dr. Beregnyei Józsefnét és Hajdú Gábort, hogy az elkövetkezõ hét évben újra az iskolák igazgatói feladatait lássák el. Elénk került az, az elõterjesztés is, amelynek témája az Orosz Föderáció és Magyar Köztársaság között a 2003. évi tárgyalásokon vetõdött fel. A két ország közötti egyezmény, a tárcák közötti együttmûködés és az orosz fél kezdeményezése annak lehetõségét villantotta fel, hogy Szentendrén orosz beruházásban és költségen, mûvészeti egyetem felépítésérõl kezdõdjenek tárgyalások. Mint az elõzetes tájékoztatásban hallottuk, ha a kezdeményezés Szentendrén kedvezõ fogadtatásra talál, külföldi hallgatókat fogadó orosz mûvészeti egyetem épül fel. Az intézmény a Moszkvai Mûvészeti Egyetem anyaintézményéhez kapcsolódóan mûködne. Legfõképpen arról érdeklõdtek a bizottság tagjai, hogy ez mit jelenthet a város számára. Jár-e városi hozzájárulással, milyen szakok oktatását tervezik, és érinthet-e kedvezõtlenül városi érdekeket. A legtöbb kérdés megválaszolására az egyetem vezetõinek napokban történõ szentendrei tájékozódó látogatása alkalmával kerülhet sor. Egy bizonyosnak látszik az ígéretekbõl, Szentendrétõl telket, pénzt, vagy egyéb anyagi hozzájárulást nem igényelne az egyetem építése és mûködése. A beszélgetés során felmerült az egyetem esetleges helyszínéül a volt szovjet laktanyaés más, a déli városrészben lévõ, nem önkormányzati tulajdonú terület. A testület többsége arra igennel voksolt, hogy folytatódjanak a tájékozódó jellegû megbeszélések.
 
május 2.
MOCOROGNAK A BANKOK
 
Barátaim mondják, ha valahova egy bank beteszi a lábát, ott valami történni fog. Gondolom, ha egy bank fiókot nyit, az valami hasonlót jelenthet. Legalább is úgy gondolhatják, hogy van ebben a városban fizetõképes kereslet banki szolgáltatásaikra. Vagy ha nem, hát presztízs okból jönnek, hogy itt is legyen fiókjuk. Ez utóbbi sem rossz, mert ahol a pénz azt gondolja, hogy ott kell lennie, hát odamegy. Szóval, a hír, hamarosan két újabb bank is fiókot nyit Szentendrén. A Raiffeisen Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank is. Azt pletykálják, hogy érdeklõdik egy osztrák bank is. Mint mondják megindult egyfajta érdeklõdés a lakossági szolgáltatások irányába. Mert hát korábban voltak olyan pénzintézetek, akik elvoltak egy-egy budapesti központtal, így is megérte mûködni. A európai képviselõk jelzik, hogy elindultak a kis és közepes vállalatok is az újonnan belépõk országokba, és az õk elõfutárai a bankfiók nyitások.
Ugyanis a pénzintézetek már felmérték a terepet, és ott jelennek meg, ahova ennek az eddig még Magyarországtól távolmaradó kis és közepesek hamarosan jönnek. A másik hír, hogy az unióba lépéssel sok bank szeretne az önkormányzatok finanszírozásában is részt venni. Mert valljuk be, az önkormányzatok finanszírozása, a részükre nyújtott hitelek jelentik a legkisebb kockázatot, mert ha arra gondolunk, hogy az önkormányzat nem alakul át, mint a gazdálkodó szerveztek némelyike, s nem tûnik el, mindig elérhetõ, érthetõ az érdeklõdés. Az meg, hogy az önkormányzati pénz-piacot nyugaton már ötven éve elosztották egymás között, és már nem tudnak egymás alá ígérve újabb piacot szerezni, hát elindultak az új unios országokba.
 
május 1.
MAJÁLIS
 
Erre a hétvégére összetorlódtak az ünnepek. Vasárnap a szerb ortodoxok Húsvétja, Anyák napja, hazánk uniós csatlakozásának elsõ éves évfordulója, Flórián nap és természetesen május elseje is. Már 29-ével megkezdõdött az ünnep a fiatalok szervezte Eleven fesztivállal, hogy 30-án folytatódjon, és a május elsejei majálissal fejezõdjön be a Postás strandi programsorozat. Zakólevetõ idõ van, a lányok is polóban mutogatják bájaikat. A városban legalább négyszáz szerb fiatal. Úgy látszik, úgy döntöttek, hogy a húsvéti szünetben Szentendrére látogatnak. Sokan nem tudják akik itt élnek Szentendrén, hogy a szerbek számára Szentendre olyan hely, mintha számunkra Széphalom, Sárospatak és Máriacell egyetlen helyen és hagyománnyá ötvözõdött volna össze. Egyszerre a nyelv és kultúra bölcsõje, de vallási zarándokhely is.
De hát legtöbbünk számára ez a nap, mégiscsak május elseje. Amely több mint száz éve is szervezett ünnep és mindig is nemzetközi volt. A II. Internacionálé 1889. évi kongresszusának határozata nyilvánította a munkásosztály nemzetközi ünnepévé május elsejét, az 1886. évi haymarketi vérengzés áldozatainak emlékére. Jó alkalom arra, hogy mai és régi munkatársak találkozzanak. A régi május elsejék, mára teljesen elenyészett hagyománya, hogy a szentendrei üzemek dolgozói ilyenkor találkoztak, meglátogatták egymás sátrait s ez nem csupán a virslirõl, sörrõl szólt, hanem barátságról, kollegalitásról, kölcsönös tiszteletrõl. A készülõdés, hogy kié lesz a legjobb gulyás, pörkölt nemes vetélkedésében kifejezõdött a versengés és tisztelet, az a szakmai büszkeség, hogy ki mit tud felkínálni kollégáinak, munkatársainak. Talán a céhek idejébõl megmaradt mesterré fogadás kései hagyománya. Amelyik üzemnek nem volt saját területe, sátra a majálison, azt a másik gyár szakijai meghívták: -Gyere közénk, kóstold meg a miénket, igyál velünk egy korsó sört. A rendszerváltás után megpróbálták az ünnepet leértékelni, azzal minõsíteni, hogy a Kádár rendszerben egy pofa sörért, egy pár virsliért megvették a melósokat. Pedig, nem a sör, virsli, a politikai frázisok puffogtatása hiányzik azoknak, akik szívesen emlékeznek a régi május elsejékre, hanem az együttlét öröme, az együttérzés tudata, a kollegalitás, a valahová tartozás érzésének nyílt kifejezõdése. S abban a tányér gulyásban, amelyet a legjobb húsokból, a háztájiból erre az alkalomra félretett krumpliból, a kincsként õrizgetett pirospaprikából nagy gonddal az üzemek legjobb fõzõmesterei készítettek, kifejezõdött, mondhatni testet, ételt öltött a megbecsülés, a tisztelet. Visszaemlékezve, ez volt talán az egyetlen olyan politikainak mondott rendezvény a nõnapon kívül, amelyre önként vállalkoztak a dolgozók, amelyet a többség természetesnek vett, hogy ott kell lennie. Ilyenkor egy asztalhoz ültek az egy brigádban dolgozók, a villanyszerelõk, lakatosok, kovácsok, karbantartók, azok, akiket nem csak a munkahelyi beosztás, hanem az ennél sokkal szorosabb szálakkal összekötõ házépítés kalákája, a gyerekek kölcsönös keresztapasága, a közös maszekolások értelmes és hatékony munkamegosztása, a focizás, és sok szál fûzött össze. Már nem így van. A munkavállalók magányos harcosok mára, kiszolgáltatottak és becsapottak. A kialakult új tulajdoni struktúrát már-már vallásos tisztelet övezi. A magántulajdon mitikus tisztelete, pontosabban a magántulajdonosok érdekérvényesítõ képessége oda vezetett, hogy nálunk még azok a munkavállalói és szakszervezeti jogosítványok sem léteznek, amelyek Ausztriában, Svédországban, Németországban és másutt természetesek, mint például az országos bértarifarendszer, a részvételi jogok, az ágazati kollektív szerzõdések, a foglalkoztatottak bizonyos csoportjainak kötelezõ elõnyben részesítése. Pedig ha összevetjük Ausztria vagy Németország egy fõre jutó GDP-jét Magyarországéval, akkor úgy tûnik, a piacgazdaság egész jól mûködhet akkor is, ha a munkavállalók olykor fellépnek érdekeik érvényesítéséért. Mielõtt túlzottan jónak tartanánk a Lajtán túli viszonyokat, gondoljunk arra, hogy a jelenlegi helyzet ott is csak halvány visszfénye a hatvanas évek jóléti államának, és hogy azok a jogok nem kegyes adományként születtek.
 
 
április 30.
GYÖNGYVIRÁG A PIACRÓL
 
A mozis lánya felhívott, menjek le szombaton tízre, a piacra, mert be akarják szüntetni az árusítást. Gondoltam ez már olyan dolog, ami megérdemli, hogy szokásos szombat délelõtti programomat feladjam és lemenjek, bár dr. Dietz Ferenc képviselõtársam is meghívott ugyanerre az idõpontra, játszótér átadásra, a Vasira. Nos, hát valóban piac-bál van, ha képletesen is. Ismerõsök állítottak meg, itt is, ott is, hogy -Az önkormányzat valóban be kívánja-e zárni a piacot? Mondom, szerintem nem, csak kavirc van a ruhaárusítás körül. Mert az üzemeltetõ szerzõdése ezt nem engedi meg, ugyanakkor az árusoktól, mivel a Kormányrendelet megengedi, nem tagadhatja meg. Róka fogta csuka esete. Ráadásul a lakosság, különösen kispénzûek, igénylik, hogy kaphassanak olcsón ruhanemût. Most, hogy ott jártam, rendezett forma látszik a piacon. Az út két oldalán zöldség, gyümölcs, virág, beljebb ruhások és egyéb árusok. Így talán - csak a mûködés szerint,- normalizáltnak tûnik a helyzet, gyorsan hozzáteszem, nem jogi értelemben. De hát mit érdekli azt, aki vásárolni akar, hogy mi is a jogászok véleménye. Nem akarok a lakosság szemében, sem advocatus Dei, sem advocatus diaboli-ként feltûnni, de mintha valami hasonló eljárás lenne kibontakozóban. Vannak érdemeket és igényeket emlegetõk, és vannak hiányosságokat, bûnöket sorolók. S hogy fura legyen, egyes megszállott félagyúak, szeretnék az egyik oldalon állókat jobboldali, a másikon állókat baloldaliként feltüntetni. Hogy hová sikerült eljuttatni a dolgot, ami nem errõl szól, arra egyetlen példa: Hazafelé jövet egyik nem éppen baloldaliságáról híres ismerõsöm megállt mellettem és kiszólt a kocsiból. -Mikor lesz már rendes zöldség piac? -Ezeknek a kommunistáknak mindent szabad? Hát ennyit, hogy hová jutott már az ügy a piactól. No, szóval, mirõl is van szó? Valaki hibázott abban,- legfõképpen a képviselõ-testület, tehát, mi, hogy olyan szabályozást alkotott, pontosabban elmulasztott, amelyben nem számolt a lakosság igényeivel és a törvényi változásokkal. Mert, mint a kormányrendelet írja, ha az önkormányzat speciális piacot akar, alkosson róla rendeletet, mert ha nem, csak egyfajta piac van, az pedig, a piac, amelyen virágot, zöldséget, ruhanemût, bizonyos húsárut, használt holmit stb. lehet árusítani. Nos, ha mi rendet szeretnénk, e kötelességünket nem mulaszthatjuk el. S azt gondolom, a hivatalnak meg az a dolga, hogy kövesse törvényi változásokat, és idõben kezdeményezze a helyi rendeletalkotást. Ne politizáljon, - azt mi majd megtesszük, és elrontjuk a jó szabályozásokat rögeszméink szerint, - hanem kövesse a társadalmi viszonyok változásait, és ha kell, kezdeményezze szabályaink változtatását. Láttam, kinn volt a piacon dr. Kirchhof Attila a jegyzõi kabinet egyik jelese is, civilként, - nem akartam õt belerángatni az ott folyó polémiába,- gondolom, saját tapasztalatai is segíthetik, hogy jó rendelettel rendezzük a piac ügyet. Ja, amiért a piacra mentem, gyönyörû gyöngyvirágot kaptam, olcsón, amelynek remélem, édesanyám örülni fog. Mert hát, holnap Anyák Napja.
 
 
április 29.
MEGYEGYÛLÉS
 

Ma a megyén szentendrei téma is volt. A Megyei Önkormányzat elfogadta azt a megállapodást, amelyet három hónapig tárgyaltak és már másfél éve készítenek elõ, hogy egyezségre jusson a város és a megye az ingatlanok cseréje és adósság elengedés dolgában. No, ez ma megtörtént Pest Megye részérõl is. Így most már biztosan a megyéé a Könyvtár, az alatta lévõ telekkel együtt. A városé pedig a Dunaparti Mûvelõdési Ház. Szentendre megszabadult az 1991-óta viselt tehertõl, hogy a könyvtár mûködési költségeinek felét viselnie kelljen, így attól a felhalmozott adósságtól is, amely már közel 90 milliós volt. Ezután is a szentendreiek ugyanúgy használhatják a könyvtárat, de nem kell fizetni érte a városnak évi (2005-ben) negyven milliót. Ha az ember a mai megyei vagy városi képviselõtestületi üléseket nézi, bizony azok a legkevésbé sem hasonlítnak a filmekben látott, fordulatos szócsatákban bõvelkedõ, lelkesítõ szónoklatokkal tarkított film-önkormányzatokra. Legtöbbször a „Van-e szóbeli kiegészítés, kérdés, hozzászólás?" kérdések elhangzása után szavazás és már lép is tovább az elnök és olvassa a következõ napirend címét. Ma így harmincnyolc napirenddel birkóztunk délelõtt tíztõl, délután háromig. Hát bizony, fenékzsibbasztó egy dolog, különösen akkor, ha úgy pereg a szavazás, mint a motolla és az illemhelyre kimenni is legalább egy szavazás elmulasztása. De, amikor minden szavazat számít, nem örülnek a frakciókban, ha valaki nincs a teremben. Bár a bizottságokban már agyonvitatott, anyonrágott anyagokról ilyenkor már csak a pecsét, a többség igenlõ vagy elutasító szavazata hiányzik. Néha úgy hathat ez a kívülállónak, mintha egykedvû emberek csak a gombokat nyomkodnák, azt sem tudva mirõl is döntenek. Csak ritkán csattan fel taps, vagy bármilyen érzelemnyilvánítás a teremben, leginkább telefonkönyv vastagságú iratcsomó szorgos böngészését látni a padokban. De ma taps volt többször is, mert tíz évre választottunk igazgatókat iskolák élére. Így lett elsöprõ többséggel Bokor György az immáron megyei fennhatóságú, de szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola igazgatója ismét. Gratulálunk!

 
április 28.
MESE EGY PIACRÓL
 
Volt egyszer egy kisvárosi piac. S mert a piac a patak mellett mûködött, elnevezte hát népnyelv Patak piacnak. Lehetett itt kapni bubáni barackot és gesztenyét, pismáni cseresznyét, tótfalusi túrót és tejfelt, öreg kacatokat és szakadt fedelû könyveket, bõrárukat, csizmát, cipõt, vásznakat, gyolcsot, posztót, szövetet, és mindenféle ruhákat. Olyan piazza-féle volt ez, ahova nem csak azért jártak az emberek, mert friss zöldséget, gyümölcsöt kínáltak, hanem friss híreket, pletykákat, sõt valódi "igaz történeteket" is kaphatott itt az óvatlan városlakó. De rakodtak itt ki fazekasok, háztartási cikkek és eszközök árusai is, és hogy az esõ ne verje portékaikat, hát álltak itt duttyánok, sátrak és napernyõk. Az árusoknak mindig rossz viszonya volt a helyi tanáts-sal. Hol a henteseket büntették, az egyik héten azért, mert fektetve tették ki húsokat, hol meg azért mert lógatták. Ezért a piacosok tudták "Aetas semper aportat aliquid novi." Minden korszak hoz valami újat. Hol Bach Sándor Schmerling-lovagjai, hol pesti okos hivatalnokok, teljes szentendrei szívükbõl intézték a szentendrei piac-ügyeket. Most is hivatali berkekbõl jött a legújabb pletyka, hogy a bürokrácia hideg nyirkos keze hamarosan lecsap a piacra. Rendet teremtenek, s mint mondják, errõl elõterjesztés is készül hamarosan, egyenesen a testületnek. Mert hát rendnek kell lennie, és amiben megállapodtunk, azt be kell tartani, alapon. Néhány asztalon ruhát árusítottak és ez elegendõ ok most a felmondáshoz. Hogy a korábbi üzemeltetõk egyetlen fillért sem fizettek az önkormányzatnak, nem tûnt fel, bár rendesen beszedték a díjat az árusoktól. Az árusító asztalok évekig enyésztek, mert arra keveset fordítottak a bevételbõl, hát no so. A WC-t az utóbbi idõben nem lehetett használni -bár kötelezõ lett volna mûködtetni- nem volt gond, sõt figyelem se rá. Hát igen, rendnek kell lenni! Mert hát, mostanság hosszú huzavona után kezdett kialakulni valamiféle normalizálódó piaci rend és ezért telt ház piaci napokon. Hát ilyenkor kell felszólítás nélkül, azonnal intézkedni, sõt szerzõdést bontani. Ez így logikus, mint amikor életet veszélyeztetnek. - Ilyet a mi hivatalunk nem fog csinálni, az, biztos! mondom ismerõsömnek, aki károgva bizonygatja, hogy -Hidd el, elveszik a piacot a mostani üzemeltetõtõl és a régi csókos kapja meg, meglátod! Hát nem tudom, én nem hiszem, bár lehet, hogy feléledhet a Schmerling-lovag mentalitás, bár a messze múltban van már Bach Sándor.
 
április 27.
MEGYEI NAP
 
Mázlim volt ma, ugyanis, a két megyei bizottság, amelynek tagja vagyok, egy napon tartotta ülését, így megspórolhattam magamnak egy többlet Budapestre utazást. Bár, Mûvelõdési és Mûemlékvédelmi Bizottság, a Környezetvédelmi és Közlekedési Bizottság úgy illenek egymáshoz, mint a paradicsomleves és mákos tészta, de az ember ne panaszkodjon, ha közéletre adta a fejét. Ráadásul mindkét bizottság érdekes dolgokról döntött, pontosabban, döntöttünk. Pest Megye Önkormányzatának Közgyûlése, az eddigi évekhez hasonlóan, az idén is 150 millió forintos pályázati kerettel támogatja a megyei civil szervezõdések mûködését és programjait. A két bizottságban három pályázatot írtunk ki, civil szervezetek számára. Így közmûvelõdési programok, idegenforgalmi célok és környezetvédelmi célok megvalósításának támogatására. Akit érdekel, a www.palyazatok.pestmegye.hu oldalon a Pest Megyei Önkormányzat nem túl szellemes és attraktiv web-lapján részletes tájékoztatás kaphat ezekrõl és még más pályázati lehetõségekrõl is. Egy dologra azonban figyeljen oda az, aki pályázni akar. Hogy ez évtõl, azért, hogy elektronikus levelezéssel pályázzanak a civil szervezetek, aki nem ezen a módon nyújtja be anyagát, annak ez plusz háromezer forintjába fog kerülni. Nos, nem csak ilyen háromszázezer forint maximum összegû pályázatokról esett szó ma, mert olyan betûszavak is elénk vetültek a projektorból a bizottsági üléseken, mint a ROP amely nem a ropi rövidített változata, hanem jelentõs fejlesztési összegeket tartalmazó úgynevezett Regionális Operatív Program. Amelyekrõl a Központi Régió www.proregio.hu honlapján mindent megtalálhat, ha persze van kedve kivárni az intro lefutását.
 
 
 
április 26.
FÖLDUTAK
 
A mai rendkívüli testületi ülés izgalommentesnek ígérkezett. Legfeljebb annyiban volt kisebb izgalom, hogy határozatképes lesz-e a testület. De, hogy tisztességen csorba ne essék, mind a jobb, mind a baloldali képviselõk közül eljöttek, akiknek nem volt halaszthatatlan munkahelyi elfoglaltsága és szabaddá tudta tenni magát. Így bõven határozatképesek voltunk, s döntöttünk minden dologban, amiben kellett. Mivel a számítástechnikai pályázatról alább írtam, így most a Földutak javításáról szóló anyagot tettem fel. 8 millió a földutak javítására, ennyit szán ebben az évben költségvetésünk erre a célra. Azok, akik erre várnak a csatolt térképen megnézhetik, melyik utcában kíván földutat javítani az önkormányzat.
Napjainkra a testületi tagság gyakran jelent heti három-négy alkalommal 4-5 órás elfoglaltságot, nem számítva a különbözõ iskolai, kulturális, és egyéb elfoglaltságokat, ahol illik ott lenni. S ha azt is számításba vesszük, hogy a gyakran 50-100 oldalas anyagokat, és mint legközelebb május elején tartandó ülésen, amelyen várhatóan 50 napirend lesz bizony a felkészülés is idõigényes dolog. Nem említve a várhatóan 15 órás tanácskozást, amelyhez már nem csak erõs fej, de leginkább erõs ülep kell. Nem véletlen, hogy a pártok, szervezetek a testületben lévõ képviselõik között elosztják a munkaterületeket, hogy minden fontos ügynek legyen felelõse. Magam immáron tíz éve, amióta városi önkormányzati képviselõ vagyok, leginkább a kultúra ügyeivel foglalkozom. Ami Szentendrén nem is olyan könnyû dolog, ha azt vesszük, hogy a múlt év nyarán 250-nél több ilyen típusú rendezvény volt három hónap alatt. Egymás között gyakran csúfoljuk magunkat, hogy különös állatfaj vagyunk mi, hiszen elõfordulnak olyan hetek, hogy többet látjuk egymást, mint családunkat.
 
április 25.
KISPOSTÁRÓL
 
Szóval, a kisposta. Ugyanis már vagy fél éve annak, hogy levélben kerestem meg a Posta vezetõit a kispostával kapcsolatban. "Lehet, hogy elképzelésem majd furának találja, amelyrõl levelemben írok, mert látszólag kis üggyel keresem meg. De számomra ez fontos "városi ügy". A dolog, amirõl szólni kívánok Szentendre Fõ terén lévõ, a városi közbeszédben csak "kispostának" nevezett helyiség, amelyben Posta mûködik. Érdemes tudni, vannak Szentendre életének, mint hogy nem, létezésének emblematikus helyei, dolgai, amelyek túlmutatnak a praktikusságon, a szürke üzleti érdekeken, ezek, pedig a közösségi terek és a hozzá kötõdõ tradícióik. Olyanok, amelyek értéket jelentenek a közösségnek, amelyhez ragaszkodnak az emberek, amelyet fontosnak tartanak, s amely életük részévé vált, s éppolyan szükségük van rá, mint a praktikus dolgokra. Ezek csupán hasznossággal nem írhatók le, mégis kell, hogy legyenek, mûködjenek. Ilyen a mi Fõ téri kispostánk is."
"Szívesen beszélnék róla, elmondván ötleteimet, ötleteinket, javaslatainkat, és talán tudnánk javaslatokat adni ahhoz, hogyan lehetne ezt a kispostát hatékonyabbá, bevételessé tenni. Bizonyos vagyok benne, hogy a Fõ téren kódorgó japán és más turista is, szívesen adná fel képeslapját egy századfordulósra visszaállított postán, ahol még hagyományosan ütik a pecsétet kopertára, ahol csipkegalléros postáskisasszonyok intézik a szolgáltatásokat. Kiadhatnának közösen szentendrei bélyeget, amit elsõsorban itt lehet kapni és olyan alkalmi bélyegzõt, amit csak itt használnak. Magyarán, használjuk fel az Európában ismét divatos és jól fizetõ nosztalgiát, így azt gondolom, ez is kapós hely lehet. A Posta Múzeum munkatársai bizonyosan segítenének korhûen berendezni, mert hát akár hiszik, akár nem, a posta, a kisposta kultúránk fontos része. Szóval, jó szívvel hívom, várom egy elkötelezettség nélküli baráti beszélgetésre, hogy elmondhassam kiókumlált ötleteinket a kispostáról." Nos tegnap randevúra hívott a Krutki Józsefné dr. a Posta levél üzletág vezetõje és Bor Sándor központi területi igazgatóság vezetõje. Kedvesek és nyitottak voltak ötleteimre, s abban állapodtunk meg, hogy közösen megkeressük annak lehetõségét, hogy hogyan lehet az idegenforgalom javaiból is részesülõ, kevésbé veszteséges, de attraktív, századfordulós kispostát kialakítani. Addig is természetesen tovább mûködik mai formájában a mi kispotánk, ígérték a vezetõk.

április 24.

KÖZÖS DOLGOK, SZEMÉLYES ÉLMÉNYEK
 
 
Az idõsebbek úgy emlékeznek rájuk
mint, mi Albertékre.
Nem gondoltam, hogy ez lesz belõle. Mármint a dézsmaházi beszélgetésekbõl. Hiszen amikor az elsõ alkalommal januárban kivetíttem a falra fényképeimbõl, azt gondoltam, megnézzük majd, hallok néhány történetet, azonosítani tudom kik is vannak a képen, aztán vége. De nem így lett, mert elõbb ez, majd az, hozott újabb 50-60 fényképet, hogy ezt is nézzük meg, hátha érdekes. Azután, azt kérdezték, hogy szabad -e meghívni õt is, és másokat is. Én meg szabadkoztam, hogy nekem az a dolgom, hogy csak hozom a projektort , beszkennelem a képeket, s hogy kik jönnek el, és meddig csináljuk, az, az érdeklõdésen, és a résztvevõkön múlik. Így lettünk a tucatból mára majd ötvenen, fiatalabbak idõsebbek, akiket érdekel Szentendre múltja, s akik ha tudnak, eljönnek szombat délelõttönként a dézsma házba. Igaz ma már, úgy mûködünk, mint egy klub, mert ha új szentendrei jön, hát neki ismétlés is van, mert hát bizonyítani kell, hogy az a bizonyos esemény, ember akkor volt ott és nem abban az idõben, ahogy a mesélõ állítja. S néhány dolog számomra is bebizonyosodott. Hogy csak könyvben és rosszul, pontatlanul leírt íztelen-szagtalan múltja van Szentendrének. Mert korok voltak, amikor félelembõl, vagy egyszerûen kor-hangulatból nem illett, nem volt hasznos mesélni róla. A sorozat kezdetén nem gondoltam volna, hogy láthatom nagynéném húszévesen készült képét és dédapámat a tûzoltó zenekarban. Hogy, száznyi fantasztikus és más számára is érdekes, rögzítésre érdemes történet van és esemény játszódott le itt, és csak tucatnyi ember van, aki hallott róla. Így lett mára 1123 régi-új kép, s közöttük jónéhány, amelyik szerintem várostörténeti jelentõségû dokumentum. Alkalmanként szinte a röhögést kell visszatartanom testületi ülésen, amikor egy-egy kollégám olyanokkal áll elõ, mint újdonsággal, amelyet már száz éve leírtak, foglakoztak vele legalább hússzor az évtizedek folyamán. S azt sem gondoltam korábban, hogy ennyire fontos egy közösségnek a múlt, a hagyományok. Erre persze biztosan igaz, "az újszülöttnek, minden vicc új," szólás.
 
 
április 23.
PATAK
 
Patak csoport kiállításának megnyitója a MûvészetMalomban. Április 23-a van, a város tömve kirándulókkal, a vendéglõk teraszain sütkérezik helyi és külföldi. Magukat megmutatni vágyó motorosok felgyorsítanak a teraszok elõtt, ahol fiatal nõk és facér fiúk teszik ugyanezt. Emberek mindenfelé. A malomban is tömeg van, várjuk az aktust, a megnyitót. Aknay széles mosollyal üdvözöl mindenkit. Ismerõsök és látásból ismertek a földszinten és a karzaton is. Megmutatjuk magunkat mi is, csak itt egy kicsit másról szól a dolog. Mondhatnám azt is, becsatornázott, hivatalosan elfogadott magamutogatás, kiállítás. Újdonság is van. Laca csatlakozott a csoporthoz és most az elsõ szinten láthatók képei. Széles felhozatal mûalkotásokból, fõképpen a hetvenes, nyolcvanas évek stílusjegyei és néhány mai törekvés is, a Flash Art -ban látott választékból. Igen, ez már a megnyugodott, befutott korosztály kiállítása. Tihamér mondja a megnyitó-szöveget. Nagy rovar hasonlata érdekes, a többi a minõségrõl, a csoport-választás belsõ logikájáról már kicsit kerülgetésnek hat. De az vessen bármit is szemére, aki hallott mostanság olyan megnyitó-szöveget, amelyben vállalt, kimondott értékítélet van. Ez ma már nem divat. Ismerõs szavak, "kísérletezés", meg "világos törekvések". Baráti hangütés, de szakmai a megnyitó szövege. Most elfogadható hosszúságú is a beszéde. Valójában én mostanság zavarban vagyok ezekkel a megnyitókkal. Keveredik a klasszikus megnyitók valamikori ünnepélyessége, amikor még a nobilitások adták meg rangot, és az 1911-es Salon des Independants már legendássá vált 41. termében, az elsõ alkalom, hogy az új stílusnak elkötelezett mûvészek csoportot alkotva, önálló iskolaként jelentkezhettek, óta a megnyitó, amely valami új kezdetét jelenti, mint Archipenko, Duchamp, Léger, Metzinger és társai, akik hatalmas felháborodást váltottak ki akkor a francia mûvészeti életben. Ambivalens érzetûek ettõl a mai vernissage-ok. Mert keveredik és ettõl összeütközésbe került az ünnepélyesség és a korszellem. Én jobban szeretem azt, amikor egy ismerõs nyit, mintha valaki idegen nobilitás, akinek szavai bár kedvesek, de az elsõ pillanatban kiderül semmi köze az egészhez, vagy valaki hideg-nyelvû hivatalnok. Itt mindenki örül, csak néhányan irigykednek egy kicsit, õk is talán azért, mert nem hívták meg a csoportba õket, de mosolyognak… hátha, majd. Minden Mûvészet Malom megnyitóra úgy megyek le megnyitása óta, hogy most lesz a "nagy durranás", miért ne? De a durranás, úgy látszik most sem történt meg, vagy én vagyok süket. Én azonban reménykedem, és nem adom fel. Mert ez tisztességes, érdekes és néznivaló kiállítás, jó mûalkotásokkal.
 
április 22.
CSAK, SEMMI KÜLÖNÖS
 
Április 22-e, a Föld napja. Végérvényesen itt a tavasz, indul a gombázás, lenn a Duna-korzón. A jelzés, hogy ömlik a rószaszín a gomba melletti fáról. Mellette a bugyiszínû ház máló homlokzatával, ilyenkor még ütött-kopottabbnak látszik. Még keressük a napos székeket, mert az árnyékban didergetõen hideg van, de ahol éri az embert, ott már jó az idõ. Összejöttünk, mintha meghívó ment volna ki, egy tisztességes klub összejövetelére. De mi gombázók, nem vagyunk tisztességes klub, mi alkalmiak, mi csak amolyan szedett-vedettek vagyunk. Összejövünk, de csak úgy fél-spontán. Laca is itt van Sárospatakról, élvezi Szentendrét, pedig ott mindent megkap, amit egy kisváros a mûvésznek nyújthat. Megsüvegelik, büszkék rá, jó kéró mûteremmel, kiállítási lehetõségek és a kisszámú értelmiségi befogadó gesztusai, közös fõzõcskézéssel. De hát Szentendre, az Szentendre. Itt a kerítés is mûvészetbõl van. Hümmögünk. Öcsike most jött egy tv stúdióból, utánunk jött egy kávéra. A Bercsényi utcából flegma arckifejezéssel Szalai tanár úr is érkezik. A hallgatók félnek tõle, szigorú vizsgáztató. Én meg nem tudom elképzelni, miként lehet András szigorú. Késõbb odavetõdik Barna is, Fürtöske a galériás. Bosszantanak, hogy Vonnegut sem nem új, sem nem modern, öreg klasszikus, mint Jókai. Egyébként is "Vadidegenek idejét ne pazaroljuk!" Mindig megkapom, mint a "te politikus vagy" jelzõt, mint valami legyintést. Folyik a szellemi szódavíz, meg a cikizés. "Volt egyszer egy amerikai újságírónõ, egy bizonyos Mary Schmich, aki írt egy kellemes kis tárcát, amelyben arról fantáziált, vajon milyen tanácsokkal eresztené el az ÉLET-be egy egyetem végzõs hallgatóit. Írása lényegében egy képzeletbeli diplomaosztó ünnepi beszéd volt, ami annak rendje és módja szerint meg is jelent a Chicago Tribune-ben. Mary kapott is néhány gratuláló szót barátaitól, még egy-két kedves ismeretlen telefonálótól is, majd a dolog pár napon belül el is felejtõdött.... azazhogy csak felejtõdött volna, ha valaki nem eszeli ki az év beugratását! Az ismeretlen tréfamester egy hónappal a cikk megjelenése után elõvette a kis írást, és azt "Kurt Vonnegut beszéde az MIT diplomaosztó ünnepélyén" címmel kezdte el terjeszteni az Interneten. Hihetetlen sebességgel, szinte órákon belül milliókhoz jutott el az eredeti levél "ezt olvasd el", "micsoda remekmû" megjegyzésekkel megtoldva továbbította mindenki, és az megfoghatatlanul sokszorozódva cikázott a kibertérben: akik megkapták, továbbküldték barátaiknak, rokonaiknak, és õk tovább, a címlistájukban szereplõ ismerõsöknek." És eljutott a gombához is, vagy nem. Igaz, ez 1997-ben volt.
 
április 21.
VENDÉG AZ IGAZSÁGÜGY MINISZTER
 
Ismerik azt a mackós tanárember-félét, akit már fiatalon doktor úrnak szólítanak, és aki olyan természetesen vette az akadályokat római jog vizsgán, mint az elsõ osztályban legtöbbünk babzsákdobást. Ilyennek láttam én ma az asztal szélérõl, Dr. Petrétei József igazságügy minisztert is az esti városházi beszélgetésen. A magamfajta félmûveltnek már csak ránézésre is bejön, hogy Trier, Cambridge, Bayreuth és "Stand und Weiterentwicklung des Minderheiten- und Volksgruppen- schutzes in der parlamentarischen Diskussion in Ungarn" meg ilyenek, általunk csak könyvekbõl sem ismert dolgok. S hozzá szerényen," az érdeklõdõ embert komolyan kell venni, ha kérdez, mert a tudás alázatot kíván" attitüd, ((ejtsd: âttitûd), franc. mûkifejezés, melyet kiváltképen a plasztikai mûvészetekben használnak oly esetekben, midõn élõ egyén jelentõsebb életmozzanatot ábrázolnak. Önálló mûvészetté lady Hamilton nápolyi angol követné tette, ki a XVIII. század végén Európa-szerte föltünést keltett az antik szobrok utánzásával) és minden kérdésre komolyan válaszol, ha butaságot, esetleg ha véletlenül okosságot kérdeztünk. Semmi magasan hordott miniszteri orr, semmi nagy-mellény, sokkal inkább, mintha alkotmánytanból lenne elõadás. Szóba került bírósági ítélkezési-gyakorlat, a jogalkotás nehézségei és szépségei, az ügyészség tevékenysége, a büntetés végrehajtás, az alkotmánybírósági ítéletek és sokminden, amit a szerény számú érdeklõdõ kérdezett. Három órás volt a találkozó, de egy dologról bizonyosan mindenki meggyõzõdhetett. Petrétei igazságügy miniszter, szakember, mentes a politikusok handabandázásától, nagyotmondástól és hatásvadászattól. Komolyan veszi a miniszterséget, és szerintem az õ értelezésében a minister, mint eredeti értelme is jelenti, szolga. Talán, -bár errõl nem kérdeztem,- de nekem ez jött be, a 19 századi miniszter-felfogáshoz áll legközelebb, az 1848. III. t.-cikken alapodott felfogáshoz, amikor a minisztérium az államfõ által maga mellé vett organum, melynek hivatása, feladata és hatásköre az államnak legfõbb központi igazgatása, a közügyeknek általános intézése és vezetése volt. Mert amit csinál, és ahogyan teszi, erkölcsi értelemben is szolgálat. Örültem, hogy ott lehettem.
 
április 20.
QUOD LICET IOVI, NON LICET BOVI!
Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek! Valamikor, hetvenes évek végén a nyolcvanas évek elején, amikor a Társadalmi Ünnepségeket Rendezõ Iroda kezelte Szentendre közterületein lévõ hirdetõ oszlopokat, felületeket, még rendezett volt a városkép. Nem csúfították el a falakat és oszlopokat mindenféle a papírcafatok. Volt egy ember, aki havonta végigjárta letisztította a hirdetõoszlopokat, majd felragasztotta az új plakátokat. Az oszlopokon nem lógtak, mint valami újkori dekollázsok, a letépett plakátmaradványok, nem volt divat kiállítási plakát közepébe judo tanfolyami szórólapot sem ragasztani, ekkor még rend volt az utcai hirdetésekkel. Persze akkor még könnyû volt rendet tartani, hiszen, talán ha két fénymásoló mûködött a városban, és a közterületi reklám is, csak állami cégeknek volt érdekes, ha érdekes volt egyáltalán. Hiszen ekkortájt született "cipõt a cipõboltból" gúny-mondat a magyar reklámról, szemléltetve a hiánygazdaságot és a korabeli magyar reklám bugyutaságát. De jött a rendszerváltás, a politikai versengés és a hirdetõ felületkért ádáz harc indult meg. Pontosabban a felületek birtoklásáért. Ekkortájt kezdték el az ellenérdekû politikai pártok aktivistái szorgosan ragasztani és tépkedni egymás plakátjait. Szinte kötelezõen mindent teleragasztottak, az útjelzõ táblákat, ereszcsatornákat és mindent, ami látható, és nem látható, azt is. A kampányok elmúltak, de a felületeken ott maradt mementóként a maradék évekig. Gondolta hát az egyszerû szentendrei, ha nekik lehet, akkor nekem miért ne lehetne, ha eladom a házam, felesleges holmim van, amit kevés pénzért továbbadhatnék, vagy valamilyen tanfolyamot szervezek, vagy csak egyszerûen mondandóm van, amit a köz elé szánok. Hogy a dolog még rosszabb lehessen, ez idõ tájt országunkat is elfertõzte grafiti, tudják, amikor spray-el mindenhova valamilyen ábrákat, jeleket, monogramokat fújnak, fiatalok, hogy így mutassák meg magukat világának " fújok, tehát vagyok". Hogy kellene tenni valamit, azt sokan sokszor elmondták, mondtuk már. Csak hogy, ez politikailag kényes kérdés, mert hát ki tudja, ki fogja rendben tartani felületeket, és akkor az x vagy y párt és szervezet politikai plakátja majd hova és hogyan, és mennyiért kerül ki. Így eddig a megoldást, éppen azok halasztották el, akik ezt leggyakrabban szóvá teszik. Most két képviselõtársam ismét elõvette témát, és szabályozást kíván a probléma megoldására. De már látom lelki szemeim elõtt, hogy hogyan csap le a rend vaskeze Mari nénire, aki kézzel írott kockás füzetlapját kiragasztotta, és valamilyen rejtélyes ok miatt, nem lesznek megbüntetve a városképrongáló politikai pártok "lelkes aktivistái".
 
április 19.
INFORMATIKAI PÁLYÁZAT
 
Ismét rendkívüli ülésre invitál bennünket a polgármester, jövõ hét keddjének délutánjára. Oka pedig, a tanulás, és a bürokrácia. Mert hát úgy van az, hogy amíg kialakul a gyakorlata annak, hogyan lehet és kell pályázni, és a hivatal is megtanulja ennek minden csínját-bínját, azzal számolhat a képviselõ-testület is, hogy számos alkalommal kell majd még rendkívül rövid határidõ alatt dönteni. Jómagam, aki kisebb, néhány ezer forintos pályázatokat szoktam benyújtani ilyen-olyan alapítványoknak, állami és magán-alapoknak, én is most tanulom, hogy kinek mi a heppje egy-egy pályázat estében. Mert van olyan pályáztató, akinek nem elegendõ a kisebbségi önkormányzat nyilatkozata, csatolni kell a választási jegyzõkönyveket is a Szentendrei Választási Bizottság elnökének aláírásával és a jegyzõ által hitelesítve, míg a másik, ismeri a törvényt, és tudja, hogy jogállása szerint a kisebbségi önkormányzat ugyanolyan, mint a szentendrei, csupán azzal a különbséggel, hogy kisebbségi ügyekben jogosult. De hát eleget kell tenni kéréseiknek, mert abban minden ilyen pályáztató egységesen szigorú, ha valamilyen, általuk fontosnak vélt papírt az ember nem csatol be, azonnal kizárják. És hát, mint tudjuk, a pénz, az, pénz. Kár hiúságból okoskodni, mert úgy is a pályázó jár rosszul, még ha késõbb az is derül ki, hogy neki volt igaza. Nos ilyen aktusra, külön képviselõ-testületi határozatra van szükség, azzal pályázattal kapcsoltban, amelyben 9 millióért 180 milliós összeg ütheti az önkormányzat markát, informatikai fejlesztésre. És hát hülye, aki az ilyen "talált" pénzt elutasítja. Bár itt meg kell jegyeznem, tett már ilyet a múltban testületünk, amikor egy nagyobb 60 milliós összeget azért utasított el, mert Fülöp, Zakar és más képviselõtársaim nem tudták elfogadni, hogy olyan önkormányzatokkal közösen kellett volna a pályázatot benyújtani, amelyek számukra politikailag nem kedveltek. Reménykedjünk, most nem ez történik majd, és a józan ész felülírja a politikai ellenérzéseket.
 
április 18.
MÚZEUMI HÍREK?
 
Régészeti kiállítás 1967
Már csak azért is, mert tagja vagyok a Pest Megyei Mûvelõdési és Mûemlékvédelmi Bizottságnak, rendszeresen megnézem intézményeink honlapját, hogy megtudjam vannak-e újabb hírek, információk, amelyekrõl nem tudok. Itt, meg kell, hogy jegyezzem, ezek az információs csatornák a legtöbb esetben ugyanarról szólnak, a szokásos standard infókat tartalmazzák. De, hát nem is az a dolguk, mint egy hírügynökségnek, hogy mindenrõl lehetõleg még a történés közben kaphassunk hírt. Szóval, a minap nézegettem szokásos sit-jaimat és látom ám, hogy PMMI (Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának ) fõoldalán, nyilatkozat, pontosabban helyreigazítás olvasható egy Tv mûsorban elhangzottakra. In concreto, Juszt László nevével fémjelzett tv mûsorban elhangzottakra. Azt gondoltam, ha nekik fontos közölni, mi a valóság az ügyben, hát én is csatolom oldalamra. Fõoldalukon ez áll. "2005. március 2-án az MTV "TV ügyvédje" címû mûsora "Miért kerül 2 milliárd Forintba 1 km autópálya" alcímmel foglalkozott az autópálya építésekkel. A mûsorban téma volt Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága régészeti ásatásai közül az M0 autópálya kutatáshoz kapcsolódó raktárfejlesztés (A), valamint a 4. sz. fõút Abonyt elkerülõ szakaszának (B) ügye. A mûsorrészt felvezetõ filmbejátszásban és az interjúban a mûsorvezetõ, Juszt László részérõl elhangoztak olyan részletek, megjegyzések, amelyek szabálytalanságokat, etikátlan magatartást tételeznek fel a múzeumigazgatóság, és Simon László megyei múzeumigazgató rovására. Ezt, továbbá azt sem igazolják a mûsort kísérõ internetes portálon megtekinthetõ iratok, hogy a mûsorban a múzeumigazgató valótlant állított. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága honlapján megtekinthetõ iratok a valóságban éppen azt támasztják alá, hogy a két ügyben a múzeum vezetése szerzõdésnek megfelelõen és jogszerûen járt el" Majd a továbbiakban számos dokumentum beszkennelt változata.
 
Samobor
 
 
 
Karinthy Cini
Csikszentmihályi Róbert
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Amikor még jól ment, a hetvenes évek végén, még szoborra is jutott.
 
 
"Korszerû" munkaügyi központ van az irodaház földszintjén.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
No, õk nem a kistérségi fórumra várnak, õk ruhát szeretnének árulni a piacon.
 
 
dr. Beregnyei Józsefné
Hajdú Gábor
 
 
Majális
Majális
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
.
Bokor Gyuri (balra) itt még a testület döntését várja.
Délutánra megritkultak a képviselõk FIDESZ padsoraiban.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Korencsi tanító néni képe 1936-ból, aki 1918-ban kezdett, és 1957-ben engem még tanított.
 
 
Számomra nagy örömet okozott a kép, nagynéném fiatalon.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az ügyintézés korszerûsítése nem új dolog a Városi Hivatal történetében. Az elsõ gépírónõ Szentendrén, (a fotelben ülõ högy) akit ezért a szaktudásért alkalmaztak.