Untitled Document

2004.október 6.

Sorompót nem, de mit ?

Dr. Kiss képviselõtársam komolyan készül, hogy vállalásának megfelelõen, határidõre leadja azt az elõterjesztést, amelyben a korábbiaknál jobb, gazdaságosabb és lakosság által elfogadható parkolási rendszert terjeszt a képviselõ-testület elé. Megmondom õszintén, ha helyébe gondolom magam, hát be kell vallanom, nem lehet könnyû dolga. Már csak azért sem, mert mint a pletykákból hallom a jobboldalon számos ellendrukkere van. Az augusztusi lakossági fórumokon kitetszett a

tiltakozók hozzászólásából, sorompókat nem szeretnének. De akkor mit és hogyan, vetõdik fel a kérdés. Az egyik megoldásnak tûnhetne, hogy parkolóautomatákat helyeznek ki. Igen ám, csak hogy, amelyrõl én információt kaptam, az ilyen automata 190 cm magas, és 40 cm széles. Kettõ ilyen méretarányos képét belerajzoltam a Dumtsa Jenõ utca fényképébe. Hát megmondom õszintén, nekem nem tetszene, ha óvárosunkat, a Duna-korzót ilyen "mûszaki létesítmények" csúfítanák el, amikor végre sikerült megszabadulnunk az ormótlan villanyoszlopok egy részétõl.

Bizottságosdi

Mint minden városi testületnek, amely valamiféle felelõséget vállal egy-egy szakterület, esetünkben az oktatás és kultúra városi ügyeiért, érdemes, lehet és kell értékelnie milyennek ítéli meg e tevékenységeket, esetünkben a Szentendrei Nyár 2004 éves programsorozatát. Már csak azért is így kellene tenni, mert hát, ha nem tesszük, akkor valójában nem tudni, mivel is bíztak meg bennünket a szentendreiek, amikor ránk pazarolták voksukat a választásokon. S ha ez már így adódott, hát azt gondolom érdemes,

Sikeres koncert a Városházudvaron

hogy tudják választóink hogyan értékeljük, mondunk-e valamit, ahol, és amikor eldõlnek dolgok. Bár személyiségünk, felkészültségünk, rögeszméink fontosak, de hát végsõ soron mégis csak választóink elképzeléseit, akaratát kell hogy képviseljük, amikor döntünk. Természetesen különbözõek vagyunk, ízlésünk, felkészültségünk, tapasztalataink mások és mások, de hát így van ez jól, mert ahogy politikai ízlésünk sem egyforma, gondolom az is elõfordulhat, hogy képet, színdarabot is különbözõnek ítélünk. Hiszen van, akinek az operett, másoknak mai zenei darab érdekesebb, jobb, okoz örömet. A kultúra ügyei, eseményei Szentendrén nem mellékes dolgok, mert hát ezek is alakítják hírünk, imagonk és így még a ház és telekárakat is. Fontos dolog milyen is a Szentendrérõl kialakított országos vélekedés, s ennek fontos része a kulturális események alapján kirajzolódó kép is. Nos, tegnap, október 5-én, amikor Mûvelõdési és Kisebbségi Bizottságunk beszélt, pontosabban tárgyalt volna errõl, az elnök jóakaratából tulajdonképpen egyetlen dolog körül forgott csak a szó, miért nem finanszírozta jobban, pontosabban, idõben, a nyáron fizetési nehézségekkel küszködõ városi önkormányzat az intézményt. Arról, hogy a másfélszáz program milyen volt, lehetne-e jobban összehangolni a programsorozatot, van-e esély egyáltalán arra, hogy a Skanzen, múzeumok, magánkezdeményezések, mint a Södörgõ fesztivál, vagy Szamos színpad, a Performance Fesztivál és még vagy tucatnyi kezdeményezést segíteni összehangolni, hogy erõsítsék egymást, és még számos szerintem ide tartozó dologról nem sikerült szót váltani, állítólag kommunisztikus szemléletû hozzászólásom miatt. Lehet, nem tagadom, hogy én az önkormányzati és állami szerepvállalás fontossága mellett vagyok kulturális ügyekben. De ha netalántán arról volna szó, hogy nincs képe a bizottság elnökének arról, milyen is volt a nyár, mert a százötven rendezvénybõl csak négyre jutott el, az bizony szomorú lenne, mert kiderülne, hogy kakas ül a tojásokon.

2004. október 5 .

Díszpolgár helyett

Még a Szentendrei Kamarazenekarban játszott, féktelen kamasz volt akkoron, de meg volt már szereleme, a bicikli. Elszántan rótta a kilométereket, mint egy versenyzõ, s ha volt egy kis pénze, biztos volt, hogy valamilyen bringa alkatrészt vett belõle. Öcsikével gombázunk, hogy valami fontos, bürokráciával kapcsolatos dolgot megbeszéljünk, egyszer csak egy kissé pocakosodó, kicsit kopaszodó, mosolygós szemû ember fékez asztalunk mellett, Kovács Gyuri a trombitás.

S a beszélgetést ott folytatjuk, ahol 1988-ban abbamaradt. - 64 kilométert jöttem, most voltam a Pilisben, mondja, aztán hozzáteszi, de hát ez nem sok, mert az ember nem biciklizik csak szabad egy kicsit ilyenkor, nyugodtan gondolkodhat, kiszellõzteti a fejét. Mert hát holnap hajtás, tanítás, éjjel lemezfelvétel, aztán koncert Németországban. Panaszkodik, hogy a darab, amit a gyerekeknek tanított be nem megy ki a fejébõl, éppen tegnap léptek fel sikerrel a rádióban (csak úgy mellékesen). Én dicsekszem, hogy a nagyapám volt ez elsõ magyar, aki a Touron is részt vett és nem Bodrogi, õ meg azonnal ismerteti, hogy milyen bringája lehetett, hogy az a bizonyos rinocéroszbõr nyereg az aztán valami. Így most büszke vagyok egyetlen örökségemre a sok újságkivágáson, serlegen, érmen kívül, ami tõle megmaradt. Aztán, - Ella Pistának is összeraktam egy gépet, de nem akar bringázni, nem is értem õt. Pedig milyen jó is az. Ja kinn voltam vele Németországban,- ott vettem egy jó kis kormányt- meg Olaszországban felléptünk ott vettem a nyerget, ja meg van az együttes, tudod, de nem érdekes. Közbeveti,- Ezek, hogy eszik a díjakat, mondja, mert a Bach verseny gyõztese volt, szeretek vele fellépni jó orgonista. Nekem meg az jut eszembe, hogy ki a fene tudna, egy ilyen tehetséget menedzselni, azt mondják fantasztikus trombitás, már majdnem mindent tud, csak futtatni kéne. Nem baj bemegyek a Deák térre a jövõ hét végén ott lép fel legközelebb. S miközben õ a bringákról mesél, nekem folyamatosan az jár a fejemben, miért nem itt lép fel nálunk Szentendrén, miért az olaszoknál, németeknél, meg a Mátyástemplomban karácsonykor. Vajh, miért nem vagyunk büszkék legalább arra, hogy Kovács Gyuri szeret kibiciklizni Szentendrére.

2004.október 4.

Õszi fürdés

Számunkra, akik a meleg és napsütés miatt utazunk az Adriára, szinte értehetetlen, hogyan lehet ünnepelni azt, hogy vége van a meleg nyárnak. Pedig ezt ünneplik ilyenkor a Hvar szigetén is, örülnek, hogy három hónapi rekkenõ meleg, esõmentes idõ után végre itt van az õsz. Ilyenkor egy kis harapnivalóval, egy-egy kupicával ünnepelnek a helybeliek. Az ünnepen a szüret végeztét az õsz kezdetét, az õszi halászat kezdetét köszöntik.

Hagyomány szerint Stari Gradban, a Szent Jeromos templomnál ilyenkor a turisztikai szezon végén a falubeliek együtt fürödnek a tengerben. Errõl adott hírt tegnap testvérvárosunk honlapja is és tette közzé a mellékelt képet.

2004. október 2.

Óvoda avató

Erre mondják, hogy úgy készült, mint a Luca-széke. Azt tizenhárom nap alatt, ezt, a most átadandó óvodát tizenkét év alatt sikerült felépíteni. – mondta avató-beszédében Szabó Imre a Pest Megyei Közgyûlés elnöke október 2-án, szombat délelõtt, a pócsmegyeri új óvoda átadási ünnepségén. Miként arról Németh Miklós, Pócsmegyer polgármestere is beszélt, bizony hosszú út vezetett az alap elkészítésétõl, 1992-tõl, a mai napig, hogy avathatják a falu új óvodáját.

Mert hát évekig állt az építkezés, mígnem a múlt évben a Pest Megyei Területfejlesztési Tanács 12,5 millió forintjából sikerült idén õszre befejezni. De a pénzen kívül kellett a község lakóinak, közösségeinek segítsége is. Több mint ötvenen dolgoztak tettek ezt vagy azt, hogy elkészüljön az épület, a játszótér, és helyén legyenek a berendezések. Most elmondhatják, talán a legszebb kisdedóvójuk van a szentendrei kistérségben. A falu lelkészei és plébánosa is a gyermekrõl való gondoskodás fontosságáról szóltak, mintegy visszhangozva a közgyûlés elnökének szavait, aki büszkén mondta el, hogy Pest megyében nõ a

gyermeklélekszám, és a megyei testületek kiemelt feladatunknak tekintik az iskolák, óvodák felújítását. Az igazán jól szervezett, bensõséges ünnepségen ott volt a falu apraja, nagyja, a kicsik mûsorral, a felnõttek szépen terített asztalokkal és kitûnõ gulyással kedveskedtek az érdeklõdõknek. Eljöttek a szomszéd községek elöljárói, és a képviselõ-testület tagjai is szép számmal. Sok fiatal mamát, apukát köszönthettek a szónokok. Igazán felemelõ, kedves ünnepséget szervezett Karsai Gábor, a falu kultúrosa, aki az ünnepség moderátora is volt.

Idõsek világnapja

A könyvtár és környéke tele autóval, mindenütt autóbuszok, kisbuszok személyautók. Ilyenkor biztos valamilyen rendezvény van benn ezt még az ostoba is tudja. A kijáratnál jókedvû idõs emberek tolonganak, egyesek népviseletben, másokon valamiféle jelmez. Egy csoport éppen most tolong a kiálló busz ajtajánál, a gépkocsin felirat, Százhalombattai Önkormányzat. Ja, ma október 1. az Idõsek világnapja. A Pest Megyei Könyvtárban budapesti és a megye különbözõ részébõl jött nyugdíjas csoportok, együttesek adnak mûsort.

Vannak itt Dunakeszirõl, Turáról, Gödöllõrõl, Györmrõrõl a megye a Budapest számos részébõl vagy ötszázan, de itt vannak a szentendrei nyugdíjas klubok tagjai is. Nézem a programot, vers, próza, vidám dalcsokor, nóták, katonadalok, de székely népmese, felvidéki dalok citera kísérettel, de még bajor tánc is. S ha valaki azt hiszi, hogy ezek csak amolyan amatõr produkciók, hát nagyon téved, jobbnál jobb magas színvonalú ének, elõadás és hihetetlenül lelkes közönség. Errõl az jut eszembe, hogy miközben a felnõtt, de még a fiatal társadalom egy része is, tulajdonképpen kirobbanthatalan a tv mellõl, öntevékenységre aligha vállalkozik, mert ez számára zsenánt, hisz õ "komoly ember". A mai idõsek egy része vállalkozóbb, egészségesebb szellemû, mint mi az úgynevezett felnõttek. Kirándulnak, fellépést, bált szerveznek, sütnek, fõznek, figyelnek egymásra, s ha kell, gondoskodnak egymásról, és eközben jól érzik magukat, vidámak. Mi, akik nemsokára közéjük tartozunk, gyakran, mint valami óvodás csoporttal akarunk kapcsolatba lépni velük, saját anyánkkal, nagynénénkkel, kicsit lenézve összejöveteleiket. Természetesen legtöbbször úgy, hogy kiderül, úgy vagyunk velük, mint gyermekeinkkel, hogy tulajdonképpen semmit sem tudunk róluk. Pedig, õk tanítottak, oktattak, voltak a boltban, óvodában, gyárban, hivatalban, általuk és tõlük tanultuk a szakmát és tudományt, õk voltak a kórházban az ágyunk mellett is, csak most éppen nyugdíjasok. De így együtt vidámak, képesek és meg tudják szervezni szabadidejüket, kirándulnak, színházba és fürdõbe járnak , és ha meghívják õket, akkor egy-egy produkcióval bemutatkoznak a Pest Megyei Könyvtár színháztermében is, és azt is megértik, ha mi ezeket nem érünk rá megnézni, hisz nekünk sok dolgunk van.

/Az ENSZ közgyûlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az Idõsek Világnapjává./

2004.október 1.

Hídavatás

Amikor a felüljáró átadási ünnepségérõl szóló tudósítást olvastam egyik lapban, Arany balladája jutott eszembe, a Hídavatás. Az irodalomtörténész így méltatja. "A versek közé szervesen illeszkedtek az öregkori balladák. Leszámítva a nagyvárosi témájú kettõt (Hídavatás, Párviadal), a többi témájában, sõt olykor megkezdett kéziratban is visszanyúlt az 1850-es évekhez. " No, szóval, hogyan is van. Mindenkinek kell az M0-ás híd, de csak

ha saját igényeit is teljesítik, mármint Pomázét és Budakalászét, Szentendréét és Szigetmonostorét is. Itt is visszanyúlik a dolog, csak esetünkben a kilencvenes évekre. Mert hát Szentendre volt és a mai napig az egyetlen település, amely idõben elmondta, terveiben rögzítette, hogy egyetért az M0-ás híddal és az ahhoz csatlakozó dunai kishíddal az orosz laktanya alatti területen. A tervben világosan kirajzolódik a közlekedés megoldása is, mint a városi elkerülõ, felmentõ út, az átmenõ és érkezõ közlekedés problémájának kezelése. De mivel közülünk senkinek sincs telke egyik kijelölt híd helyén sem, hát úgy gondoltuk elegendõ (ennél nyomósabb dokumentum nincs) ha a város elkészített szerkezeti tervében a kishíd helyét rögzítjük is. Mégis, most éppen Budakalász a leghangosabb, úgy csinál, mintha nem õ húzta volna magára a problémaköteget, amikor hozzájárult, hogy a Cora, és a mellette lévõ áruházak miatt a Budapestre való közlekedés idõnként lebénuljon, mert nem követelte meg annak idején ugyanazokat a közlekedési feltételeket, mint most az új áruház esetében és így rontotta a Budakalász után élõk utazási feltételeit. Egyszer hopp, máskor kopp. Mert hát a kalásziaknak bizonyosan jól jött annak idején az aprópénz, amelyet az áruházért, áruházakért kaptak, de hát ennek megvan a böjtje is. Ahol egy ilyen dobozt letesznek, (Briko, Cora stb.) ott aztán jön a többi. Mert hát a multik olyanok, pontosan kiszámolják hol éri meg számukra legjobban, hogy dobozukat felépítsék. És valljuk be, ki akar olyan településen lakni, ahol ezektõl rengetek ember, autó lesz éjjel és nappal, szombaton és vasárnap és még tájnak is oda. Szóval, most Harcsa úr erõsen hadakozik, hogy mielõtt felépül az M0 híd, kapjanak elkerülõ utat, mert ha nem, akkor bíróságon támadják meg az M0 híd építését. Igaza van, mert hamarosan, ha ez nem történik meg, akkor a falunak annyi, az áruházak miatti többlet-forgalomra még ráterhelõdik az M0 lejövõ forgalma is. Nekünk is észnél kell lennünk, mert a szemben lévõ falu is zsarolni próbál, kárunkra. Szóval nekünk az az érdekünk mielõbb épüljön meg az M0 hídja, hogy hamarabb érhessünk be Budapestre, de ugyanakkor meg kell védenünk azt, ami még védhetõ, ne terhelõdjön nagyobb autóforgalom Szentendrére. Megvan nekünk a saját bajunk így is Pismánnyal.

2004. szeptember 30 .

Biztos a rendelõintézet élén

Ma, szeptember 29-én, rendkívüli önkormányzati ülés volt délután öt órától a Városházán. Mint arról korábban már hírt adtam, dr. Gál Andrea lemondott a Szakorvosi Rendelõintézet vezetésérõl. Ezért kellett ma összeülni a testületnek. A mai napon biztost bízott meg az önkormányzat erre a posztra. A biztos Schmidt János 46 éves közgazdász, budapest lakos, akit szakmai múltja és vezetõi tapasztalatai alapján alkalmasnak

ítélt a képviselõ-testületi többség arra, hogy végezze ezt a nem könnyû feladatot. Mint a jelölt elmondta, nem új számára ez, hiszen õt ilyen feladatokkal bízták meg már korábban is. Dolgozott már a Belügyminisztérium Gazdasági Fõigazgatóságán, és a magánszférában is. Az utóbbi hat évben elõbb az ANTSZ-nél, s a utóbbi három évben, 2001-óta a Tisztiorvosi Hivatalban. Egyetemi diplomát a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett, majd a mérlegképes könyvelõi képesítésre is szert tett, amely után éppen most végzi könyvvizsgálói felsõfokú tanfolyamot. Középfokon beszél németül és megérteti magát angol nyelvben is. Szóval végzettsége alapján alkalmas lehet, hogy a rendelõintézetben rendet tudjon teremteni. S mint ígérte, a szakmai kérdésekben segítséget igényel a Szociális és Egészségügyi Bizottságtól.

2004. szeptember 29.

Kátyúk

Mivel a jobboldali képviselõk elvetették, hogy a városnak, a költségvetésben meghatározott bevétele legyen, tavasz végén pénz hiányában le kellett állítani a kátyúzást. Pedig ha van dolog, ami miatt a választók igencsak neheztelnek ránk, jogosan, az a szentendrei utak állapota. Most egy kevés pénzt nyert Szentendre a környezõ településekkel együtt, amelybõl a városnak ilyen célra 6,5 millió forint jut. Bízunk abban, hogy a legfontosabb lyukakat sikerül betömni a tél kezdetéig.

A városháza munkatársa meséli, hogy, most amikor felmérni volt, hol is kell sürgõsen kátyúzni érdekes jelenséget tapasztalt. Meséli, amióta megdrágult a kis és nagy bazalt kockakõ, van hely Szentendrén, ahol az utat is felszedik. Ott, ahol az autók kimozdítják a köveket, és egy kisebb lyuk keletkezik, valakik az éj folyamán elhordják azokat a köveket, amelyek körülötte könnyen elmozdíthatók, így nagyobbodik meg a kátyú. Korábban a KRESZ táblákat lopták, most már a burkolatot is elhordják. Mert hát kell a házhoz a kerti útra, meg a tavacska köré, ezért aztán amikor csendes a környék és a szomszédok sem figyelnek, ellopnak, ellopatnak egy-két négyzetméternyi útburkoló követ. S ma már "az ügyesek" nem csak patakjainkat szabadítják meg a kövektõl, de az utakat is felbontják, a köveket elviszik, mert hát õk úgy gondolják, miért ne.

2004. szeptember 28.

Nemzetközi Sportfesztivál szeptember 26-30-ig

Huntingdon-Godmanchester, Salon - de- Provence, Wertheim és Szentendre összesen több mint száz fiatalja vesz részt azon Nemzetközi Sportfesztiválon, amelynek házigazdája ebben az évben Szentendre. A napokban érkeztek a delegációk, hogy három napig különféle versenyeken mérjék össze tudásukat, találkozzanak, barátkozzanak. Hétfõn délelõtt tíz órakor a Fõ téren volt az ünnepélyes megnyitó, amelyen, Miakich Gábor polgármester köszöntötte a résztvevõket és vendégeket. Délután már a volt Kossuth Fõiskola, ma Kinizsi Pál Tiszthelyettes Képzõ Központban kezdõdtek az atlétikai versenyek, amely, mint hírül

kaptam, a szentendrei fiatalok gyõzelmével zárult. Holnap, "Ki tud többet Szentendrérõl"? címmel, helyismereti vetélkedõn mérik össze tudásukat a résztevõk, majd délután irány Budapest, egy kis fõvárosnézés. Szerdán délelõtt tíz órától úszás, majd délután röplabda mérkõzés, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban. A záróünnepséget este fél nyolckor a MûvészetMalomban tartják. A fiatalokat elkísérték a városokban mûködõ testvérvárosi egyesületek kis delegációi is. A képen a francia testvérvárosi egyesület tagjai láthatók Nyitrai Zsuzsa és Szabó Éva társaságában.

2004. szeptember 27.

Indián nyár

Stari gradi weblapon a nap fotója címmel adták közre tegnap ezt a képet. Hiába ilyenkor a legjobb Hvar szigetén lenni. A levegõ 25 celsius fokos és a tenger is hasonló hõmérsékletû, gyakran melegebb, mint a levegõ. Már a szüret végén járnak, megérett a nálunk egzotikusnak tartott gyümölcsök többsége és nyugi van, elhagyták az olaszok, németek de még a magyarok is. Ilyenkor lehet jókat kirándulni és barátainknak is van ideje arra,

hogy leüljünk egy asztal mellé egy pohár borral. Aki megteheti annak jó szívvel ajánlom próbáljon ki egy õszi "nyaralást" Dalmáciában. Bizton tudom nem fog csalódni, és még a pénztárcáját is megkíméli, legalább is nyári árak feléért, harmadáért lehet szobát kapni, és még válogathat is a szállodákban és magánházaknál tengerre nézõ vagy földszinti apartmanba akar-e menni.

2004. szeptember 26.

Kisforrás megmentéséért

Szombaton nyüzsi volt a telkeken. Egyrészt, az éppen aktuális lomtalanítás miatt, másrészt, mert ilyenkor, bár most nem volt valami jó idõ, a kertekben az ilyenkor sok helyen a szokásos õszi kerti munkákat végezték a tulajok. Gyümölcsszedést és kert tél elõtti rendbe hozását. Ez már jelzi, visszavonhatatlanul itt van az õsz. Az Izbégi Szomszédok Öntevékeny Egyesülete és az Izbégi Barátok a polgármesterrel közösen takarítottak, gereblyéztek bozótot irtottak.

Rendbe hozták a Kisforrást és környékét. Mert hát ennek sincs már más gazdája, pedig valamikor nagy becsben voltak a városban a víznyerõ helyek, források. A két egyesület tagjai kipucolták a gaztól a forrás környékét, összeszedték a szemetet és elõkészítették a terepet, hogy majd tavasszal padot helyezhessenek el. Szükség van erre, mert az a divat mostanában Szentendrén, hogy csak a portánkon belül érdekes milyen is környezetünk, a közterület a város gondja, söpörjön, takarítson ott a város, mondják sokan. Mára egyre kevesebb az olyan szentendrei, aki fontosnak tartja, hogy közvetlen környezetében a közterületet is rendben tartsa. Pedig éppen a szigetországban tapasztalhatja bárki is, hogy ez nem így van Európa kulturáltabb felén. Az úri ember nem csak arról ismerszik meg, hogy nem dob el szemetet, de arról is igényes környezetére, arra is, ami nem az õ birtoka.

Tichy emléknap

Kilencvenkét éve, hogy megalakult városunkban a Szentendrei Sport Egylet, és mint írja az akkori Szentendre és Vidéke lap "megnyitotta Lawn tenis pályáját s ezzel kapcsolatban este a Gillitzer-féle vendéglõben fényesen sikerült kerti mulatságot rendezett."

Talán ezt a hagyományt is folytatni kívánja a Szentendre Polgári Tenisz Club azzal, hogy szeptember 25-én, szombaton tartotta évadzáró rendezvényét a Postás strandnál lévõ teniszpályán. Délelõtt 10 órakor már telt ház volt a klub büféjében: Sokan jöttek el, akik a tenisz és lábtenisz versenyre gyülekeztek. Immáron a második éve, hogy ezt a programot megrendezi Horváth László tulajdonos és klubelnök, s amelyet Tichy Lajos emlékének szentelnek. Hiszen a sokszoros válogatott labdarúgó gyakran fordult meg városunkban, hiszen a Határcsárdánál volt hétvégi háza és így, számos ismerõse barátja lett az évek folyamán Szentendrén is.

Ilyenkor, miként szombaton is, sokan jönnek a híres labdarúgó barátai és tisztelõi. A nobiltások között találkozhattunk Szabó Imrével a Pest Megyei Közgyûlés elnökével, és a város képviselõtestületének jó néhány tagjával is. Természetesen itt volt Tichy Lajos özvegye, az emlékét ápoló egyesület vezetõje és sok ismert sportoló. Olyanok, mint, Eszterházy Márton, Kardos József, Nagy Antal volt válogatott labdarúgók. De eljött Maracskó Tibor olimpiai bajnok öttusázó, vagy az ökölvívók vezetõje Szakos József is. Tichy nem csak labdarúgónak, hanem embernek is kiváló volt, mesélték barátai. És ez valóban igaz lehet, hiszen ma is fontosnak tartják és vállalják, hogy emlékét megõrzik. A jelenlévõ Szemes Árpád a Pest Megyei Sportigazgatóság elnöke jó szívvel csatlakozott és támogatta azt az elhatározást, hogy a Club, az emlékét ápoló egyesület, és Pest Megye Sportigazgatósága közösen díjat alapítson, amelyet minden év március 21-én Tichy Lajos születésnapján osztanak majd ki azoknak a sikeres megyei sportolóknak, akik nem csak sport-teljesítményükkel, de emberi magatartásukkal is példaképei lehetnek ifjúságunknak.

2004. szeptember 25.

Kell-e kölcsön?

Mostanság, amikor Európa boldogabbik felén a befektetõk pénzt már alig tudnak kihelyezni az önkormányzatoknak, és ezért felfedezték maguknak az új belépõket, itt kóricálnak, ajánlgatják milliárdjaikat, bizony, nem könnyû ellenállni ennek, ha kellene egyáltalán -, hogy ne csak állami és kormányzati pénzeket használjon fel Szentendre fejlesztésre. Hiszen állami garanciavállalással régóta húzódó gondjaink megoldására hosszúlejáratú kölcsönt vehetnénk fel. Hogy e dolog nem lenne példa nélküli Szentendre történetében, arra álljon itt egy 1925-ös hír a képviselõ testület jegyzõkönyvébõl, a 127-es határozat " A város által felveendõ 40 000 dollárnyi kölcsön ... felhasználható a városháza északi és déli szárnyának kiépítésére, valamint a

csendõrtiszti laktanya (mai Ferences Gimnázium) felépítésére." (A város eredetileg vízvezeték és csatornahálózat kiépítésre akart kölcsönt felvenni, de a pénzügyminiszter nem járult hozzá.) Most Pismány csatornázására rendelkezésre áll pénz, de van itt még számos dolog, mint például, az utak, uszoda és számtalan más ügy is, amire szükség volna. Megfontolandónak, sõt megvitatandónak tartom, hogy a piszlicsári ügyek mellett, erre is jusson ideje a testületnek. Mert nem lenne olyan épülete a városnak, mint a mai városházánk, amire olyan büszkék vagyunk, ha elõdeink is úgy gondolkoztak volna, mint jónéhányan testületünkben. S, hogy milyen is kommunikációnk, arra csak annyit, míg Pomáz a 2 milliárdos költségvetésû szomszéd város majd egy milliárdot vett fel fejlesztésre múlt évben, addig Szentendrén, ahol immáron 5 milliárdos a költségvetés, ha a nyári átmeneti hiány eléri 250 milliót sokan eladósodást, és csõdöt kiáltanak. Hát hogyan is van ez?

2004. szeptember 24.

Megye többféleképpen

Ma egész nap a megye volt soron, legalább is nálam. Délelõtt megyei közgyûlés a vármegyeházán, délután elnököt választó szocialista értekezlet a Köztársaság téren. Szóval, tanácskozásról, értekezletre – pogácsa, kávé és sok szöveg, várakozás, viták, választás, mint ilyenkor lenni szokott. Délelõtt a megyeházán 10 órakor kezdtünk – tizennyolc napirenddel, köztük számos kényes, esetenként érdekes ügy.

Nos, ezek közül Szentendrét érinti, hogy a megye eladásra írta ki a Cseresznyés úti ingatlanát, a volt Antolik villát, a mostani megyei vendégházat. Az épület sorsa maga a történelem. Valamikor Antolik Arnold, Szentendre polgármesterének tulajdona volt, amelyet az huszas években építtetett. A háború után államosították, és bérlõket helyezetek el benne, majd valamikor a hatvanas évek közepétõl turistaszállónak használták. Így került az akkori Megyei Tanács fennhatósága alá, hogy egy idõ után,

a hetvenes évek elejétõl elõbb Pest Megyei Tanács üdülõjének, majd a rendszerváltás után a Pest Megyei Önkormányzat vendégházaként üzemeljen.Mára kiderült, luxus ez a megyének, és így most hamarosan kalapács alá kerül, miként más térségünkben lévõ megyei tulajdonú ingatlan is. Közelünkben van egy ilyen, a visegrádi Salamon torony utca 5. sz. alatt lévõ épület is. Mint írják – ez utóbbit, 1637 négyzetméter alapterületû telken lévõ 284 négyzetméteres volt turista házat –, 24,5 millióért kezdik el licitáltatni, hiszen ennyi a nyíltpiaci, tehermentes forgalmi értéke. Míg a Szentendre, Cseresznyés út 13. sz. alatti, 3713 négyzetméteres teleken lévõ, két szintes, 143 négyzetméteres, melléképülettel, pincével stb. bíró vendégház kikiáltási ára 113.6 millió Ft. Fájt a szívem, hogy nincs annyi pénze a városnak, hogy megvegye, bár nem tudom mire tudná használni, de hát ilyenkor felmerül legtöbbünkben, a mi lenne, ha a miénk lenne?

Még alig volt vége a közgyûlésnek, mi balosok siettünk a „köztérre”. Meglepõdve tapasztaltam, a bejárattól jobbra, az elõcsarnokban vagy másfél tucat újságíró, kamerák állványok, fotósok. Hamar kiderült, nem miattunk ez a médiasereglés, hiszen értekezletünkkel egy idõben zajlik az emeleten az MSZP választmányának ülése és napirenden a kormányprogram vitája. Cigizés közben persze az újságírókkal együtt találgattuk, kik is lesznek az új kormánytagok. Mert hát valljuk be, ilyenkor a publikumot az érdekli legjobban, hogy ki marad, ki megy, ki lesz új ember a kormányban. Hosszú volt a megyei emeszpés tanácskozás is – este 10-ig tartott. Beszámoló az elmúlt két évrõl, vita, jelölések, választás.

De hát a demokratikus procedúrák, a többes – a megyei emeszpé elnök esetében a kettõs – jelölés utáni választás a várt eredményt hozta. Szabó Imre országgyûlési képviselõt, szentendrei lakost nagy fölénnyel választotta a majd kétszáz Pest megyei szoci küldött, a megyei MSZP elnökének.

2004. szeptember 23.

Külkapcsolatok meg a pénz

Olaszok a Városházán

Külfölddel, testvérvárosokkal a kapcsolatokat illene komolyan venni. Ezt fogadta el megalakulásakor a szentendrei képviselõ-testület is, amikor arról döntött, hogy a külkapcsolatokat tanácsnok felügyeli ebben a ciklusban. Simonyi György elõbb elvállalta, majd amikor már megvolt a feladatok elosztása az SZDSZ napi politikai érdekei miatt lemondta vállalt feladatát, ezzel cserbenhagyva a testületet. Indoka, a költségvetés hiánya volt, amely olyan indok, mintha egy marék füvet azért nem tépek ki a réten, mert félek, hogy ettõl lesz ott sivatag . Mindegy, túl vagyunk rajta.

De hát a lyuk az lyuk, másnak kell betömnie. Pedig – mint várható volt – a csatlakozás után, megnõtt az érdeklõdés Szentendre iránt. És mostanság már nem csak "egynévkártyás" külhoni magyar befektetõk, olcsó munkaerõért kóricáló multik emberei érdeklõdnek Szentendrén. Delegációk jönnek, a polgármester és helyettese fogadja õket, tárgyal velük, ajánlatokat kap a város, amelyek jó részére csak késve reagálunk, mert nincs aki csak ezekkel az ügyekkel foglalkozva, rajta tartsa a figyelmét, segítse, ellenõrizze, a testületet tájékoztassa, mely országgal, várossal hogyan is állunk, mit kellene lépnünk stb.

Szeptember 21-én ismerõs jött Szentendrére, egy olasz politikus, volt európai parlamenti képviselõ. Õ komolyan gondolja, hogy Szentendre érdemes olasz-magyar kulturális kapcsolatokra, tenni akar, keresi az együttmûködés formáit és lehetõségeit. S mint volt EU-s képviselõ, aki ismeri a nekünk még újdonságot jelentõ uniós ügyintézést, nem csak hasznos tanácsokat tud adni, hanem ismerve az unio belsõ, nem látható mechanizmusait, segíthet a kiskapuk megtalálásában is. Ránk férne, mert hát azt a 300 milliót, amit a dunai gát és rajta a bicikli út (a Dera pataktól a Postás strandig) építésére pályáztunk, már szinte a zsebünkben érezhetjük, de hát soha sem árt a rásegítés. És itt vannak a nemsokára döntési szakaszba érõ ügyek, a HÉV 48 milliárdos beruházása (pálya és új kocsik), a VOLÁN-HÉV pályaudvar, a MûvészetMalom befejezése és az egész negyed rekonstrukciója, a város útjainak rendbe hozásáról nem is beszélve.

Jelvény

2004. szeptember 17.

Uszoda-álmok

Kísértet járja be Szentendrét, egy uszoda kísértete.. Immáron vagy két esztendeje, hogy egy jómódú vállalkozó felajánlotta, hogy uszodát és sportcsarnokot épít telek fejében a városban. A dologtól mindenki fellelkesült, no végre teljesülhet õsi vágyunk ennek a perlekedésekben jeleskedõ kis városkánknak is lesz végre uszodája. Így nem kell majd a volt Kossuth fõiskolán kuncsorogni, és lesz uszodánk és így mi is olyanok lehetünk, mint Európa boldogabbik felének lakói.

De ahogy kimondták a gondolatot, hogy jó volna ha ez a Móricz Gimnázium mellé épülne fel, a purparlé azonnal elkezdõdött. A gimnázium egyes tanárai a szentendrei zöldekkel szoros akarategységben kijelentették - Ide, pedig a város uszodát nem épít. Ez a mi ilyen-olyan parkunk, ezt pedig mi nem adjuk! Így hát, mint ilyenkor lenni szokott, a Szentendre és Vidéke és minden más magát lapnak, újságnak nevezõ sajtóorgánumban sorra jelentek meg az írások arról, miért nem lehet ott uszoda, és hogy kell ugyan az uszoda, de másutt legyen.

Lehetõleg ott, ahol az a vállalkozónak nem jó. Hamarosan kiderült a cél, hogy az akkor még ideiglenes kisebbségben lévõ jobboldal akarja kezébe venni az ügyet, és legjobbját, Wachsler Tamást bízta meg, vezesse azt az adhoc bizottságot (azóta lemondott), amely tárgyal a vállalkozóval és a városnak jó szerzõdést elõkészítve, megtalálják az uszoda helyét. Tárgyalt is a bizottság vagy tizenötször együtt meg külön-külön is, de olyan megoldást, amelynek az lett volna az eredménye, hogy elkezdõdjön az uszoda beruházásnak elõkészítése nem tudtak produkálni. Az ügy lassan kikerült a városi közbeszédbõl, és már majdnem a feledés homályába merült, amikor is Horváth úr környezetébõl olyan hírek kezdtek szállingózni, hogy a VSZ Rt. uszodát fog építeni. A fûtõmû mellé a kondensz melegvizet felhasználandó lehetne egy uszodát felépíteni. Természetesen nem saját kockázatára, hanem a város által vagy jótállásával felvett hitelbõl. A dolog attól is érdekes, mert a vállalat, mint a város egyetlen édes gyermeke, amely többek között a szemétszállításban és a város takarításában már elnyerte a lakosság teljes szimpátiáját, tulajdonképpen az anyagi lét szélén tengõdik. Tartalékai nincsenek, legfeljebb a város által átadott vagyon. Új piacokat nem szerzett, de van egy nagy erõssége, hogy ott vannak képviselõi az önkormányzatban, mármint Horváth úr csapatának tagjai, akik most, hogy dr. Kiss, mint mondani szokás „belecsapott a jobboldali lecsóba”, felértékelõdtek. Az egyik ismerõsöm mesélte, Európában ma likvid pénz dögivel van, és ezt szívesen fektetnék be Magyarországon, és a befektetõk igazán az önkormányzatokat részesítik elõnyben, mert hát ott van garancia arra, hogy jó nyereséggel és biztonsággal térül meg befektetett pénzük.

Szóval most kering a hír, hogy hamarosan összeáll, hogyan tud a város- természetesen Horváth úrnak és csapatának méltó erkölcsi részesedést juttatva - uszodát építeni, megvalósítani a lakosság régi álmát.

Történik ez akkor, amikor szinte a városközpontban a vállalkozónak ígért telek árának megfelelõ összegért, huszonöt méteres medencét, kilenc appartmant és egy 2o szobás szállodának kialakított épületet, teniszpályával és számos elegáns kiegészítõ helyiséggel kínál az AV. magyarán mondva az állam eladásra. Majd valaki megveszi ennyiért és adja el a városnak drágán, mondják a rossznyelvek, és ahogy az uszoda-ügyet alakulni látom, elméletileg ez is elõfordulhat.

Mi meg önkormányzati képviselõk öt órákat tárgyalunk a testületben a polgármester álfegyelmijérõl, meg hasonló nagyszabású dolgokról. De hát jó dolog ez a helyi un. politikai csatározás, mert unalmas és hát nagyon lábszagú is, de legalább nincs hova menni utána úszni Szentendrén.

2004. szeptember 14.

Lázár tér, kontra Bogdányi utca

Augusztus végén levelet kapott minden képviselõ, amelyben a Bogdányi utcai boltosok protestálnak amiatt, hogy a város engedélyezi a Lázár cár téren, hogy a város tulajdonában lévõ árusító asztalokon árusítsanak. Ügyvédjük így fogalmaz „Ne engedjék, hogy az utcai kereskedõk, akik valószínûleg nem mindig szabályosan, nem a rendeletnek megfelelõen árulnak, akik a szezon elején zsûrizett terméket mutatnak be, késõbb viszont nem azokat árulják, elvigyék a hasznot az itteni üzletek elõl, amelybõl feltehetõleg a város,

az ország nem profitál. Érthetetlen ezen kereskedelmi forma mindenáron történõ támogatása.” Levelében a Szentendrén semmiféle hatáskörrel nem rendelkezõ Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetõjének állásfoglalására is hivatkozik az ügyvéd úr. Késõbb ezt írja, „…mivel jelenlegi állapot jogtalan kereskedésnek minõsül, amelynek azonnali megszüntetését várják el az Önkormányzattól a törvényes keretek között üzemelõ vállalkozók, üzlettulajdonosok.”

És végül még egy idézet „… utcákon tereken, korzókon való giccsek, tömegáruk ízléstelen módon való árusítása nem illik…. Nemkívánatos tehát, hogy kapualj, köztéri árudömping uralja Szentendre közterületeit , a városka bódék városa legyen…” Szóval hogyan is állunk? Abban azt gondolom teljes az egyetértés, hogy ne terjedjen tovább a Bogdányi utcai giccsáradat, ami sajnos árusító asztalokon éppúgy megtalálható, mint egyes boltokban, vagy a boltnak használt kapualjakban. Gazdaságosságról annyit, miként azt az illetékestõl megtudtam, az árusító asztalokból 5,5 millió bevétele van Szentendrének évente, amely majd egy millióval több, mint a városban mûködõ közel 90 vendéglátóipari egység iparûzési adójának éves bevétele. Miként arról korábban a Mûvészeti Tanács már többször állást foglalt, akkora kompetenciával, mint a Budapesti Közigazgatási Hivatal vezetõje, hogy végre meg kellene állítani a giccsáradatot. Hát kezdjük el...