Untitled Document

2004. november 12.

Starigradi õsz

Dalmáciában is beköszöntött az õsz. Megjött a szél és vége a jó idõnek. Bár napközben még 25 fokot is mértek, de a szél már jelzi hamarosan ridegebb idõ, következik. Viharok, köd és ilyenkor a z Adria megemelkedik és elönti az óvárosi utcákat. Barátaink panaszkodnak, hogy nyáron nagy volt a szárazság és szerény lesz az olajbogyó termés. Érdekes, már alig páran, fõképpen idõsek élnek mezõgazdaságból, de mivel évszázadok óta a maslina, az olaj adta a megélhetést úgy tekintenek rá, mint nálunk a búzára.

Mindenkinek fontos, milyen is az évi termés. Egyébként az idegenforgalomból jó évet zártak starigradi barátaink, pedig nagyon tartottak korábban attól, hogy az olimpia miatt majd nem lesz annyian nyaraló, mint 2003-ban. De akinek van kiadó szobája vagy volt lehetõsége valamilyen módon a turizmusból bevételre szert tenni ez éve is jó volt. A megye is segíti szigetet és gõzerõvel folyik az útépítés. Így jövõre azok a kis halászfalvak is elérhetõvé válnak a turisták számára, amelyeket korábban megfelelõ út hiányában nem kerestek fel.

2004. november 11 .

Kicsi de bosszantó dolgok

Amióta ellopták a Dodola szobrot, valamilyen rejtélyes ok miatt érzékenyebb vagyok a köztéri rongálásokra, lopásokra, mint korábban. Éppen ma jártam a Dumtsa utcában és látom, hogy a néhány éve elhelyezett emléktábláról valaki, vagy valakik lelopták a díszcsavarokat. Mondhatják, nem nagy ügy, néhány ezer forintba kerül az egész. Bizonyosan így van, csakhogy, ki a fészkes fenének kell a díszcsavar, amivel tulajdonképpen semmit sem tud kezdeni, csak az emléktáblát tette dísztelenné. Igen, ez az utókor, korunk és közösségünk méltatlanságának jelképe, mert nem tudjuk értékeinket megvédeni a közöttünk élõ tisztességtelenektõl. Egy közösség akkor erõs, ha nem a rendõr, hanem maga közösség képes értekeinek megõrzésére, a szó átvitt és konkrét értelmében is. Persze tudom én azt, ha interpellálok, biztosan kijavítják majd, és nem lesz dísztelen a tábla, de mégis bosszant mi a fenének kellett leszedni.

2004. november 10.

Parkolás

Bizonyosan számosan vannak, akik azért nyitják ki lapomat, hogy megtudjanak valami friss hírt a parkolási ügyrõl. Mint egyik olvasóm írja, neki ugyan ez a site a fele sem igaz kategóriába tartozik, de örömömre ezek szerint beleolvas idõnként, mert reflektált a parkolás Kiss doktrina fércemre. No szóval, annyit leírhatok, hogy hosszan tárgyaltunk tegnap este a dologról, meghallgattuk dr. Török Ferenc ügyvéd urat is, aki a Bartex Kft képviselõjeként volt ott. Nem veszekedtünk, bár volt egy-egy kölcsönös beolvasás, de csak úgy szõr mentén. Arról döntöttünk, legközelebbi ülésen, egy hét múlva, kimondjuk a verdiktet. Aki ennél többet akar tudni, kérdezze meg képviselõ ismerõsét. De ha az, neki fülbe súgja mik is voltak a részletek, abban biztos lehet becstelen az illetõ, és én azt javaslom, az életben kerülje el nagy ívben, mert tisztességtelen is.

Kortespénz miatt bukott a költségvetési koncepció

A költségvetés elkészítése minden évben kényes dolog, nehezen alakul ki a többség valamely változat mellett. Mert hát mindenkinek van igénye, amit be kíván venni a kiadások közé, és hogy arra van-e pénz, arra kevéssé gondol, legyen az a polgármester gondja Tegnap a költségvetési koncepció volt soron. Ez még, mûfaját tekintve fogalmazhatjuk úgy is, a költségvetés "lájtosabb változata," mert itt még nem konkrét számokról, inkább tendenciákról, prioritásokról kell döntenie a testületnek. De egy dolog, annak ellenére, hogy a polgármester majd minden extra igényt befogadott, befogadtatott, a jobboldalon végül is kiverte biztosítékot. Mármint az a javaslat, amely nem kapott többséget. Konkrétan, hogy minden olyan önkormányzati képviselõ,

Eszes Sándornak, a Városgazdálkodási Bizottság elnökének nem lehet belszólása a kortespénz felhasználásba, hiába gyülekeznek asztalán a sürgetõ út és egyéb problémák.

akit választókerületben és nem listán választottak meg, rendelkezzék saját döntési jogkörben 3 millió forinttal. Ezt a névadó Magyar Judit szóhasználata óta "kortespénznek" is nevezik, s bár hasznos dolog is lehet, valójában a tanácsrendszer maradványa. Ugyanis így kikerülhetõ, a szakbizottságok, a testület kontrollja, az hogy ki vár régebb óta út, járda, s egyéb pénzre, hol kell sürgõsen felújítani valamit, melyik a város egésze számára fontosabb. Hiszen e pénz felhasználását egyetlen dolog dönti el, mit akar megcsináltatni ebbõl a képviselõ. Mivel jobboldalon hét, a másikon három olyan önkormányzati képviselõ van, aki választókerületben nyert, kimondhatjuk, ez a pénz a jobboldali képviselõk évenkénti apanázsa valójában. De vannak olyanok is, mint a Szentendréért Egyesület vagy a Gyökerek Baráti Társasága, akiknek eleve nem jut, nem juthat ebbõl, hiszen képviselõik legtöbb esetben is csak egy vagy két listás helyhez jutnak az önkormányzati választásokon és ma úgy tetszik, távlatosan is kevés az esélyük arra, hogy az elkövetkezõ négy évben egyéniben nyerjenek. Így ez a pénz a kicsik diszkriminációjának eszköze lett, pedig éppen ezek azok a lokálpatriota szervezetek, akiknek képviselõit az úgynevezett kis ügyek védelme, érdekképviselete miatt juttattak be választóik a testületbe. Szóval Fülöp Zsolt aki a jobboldalon a gazdasági ügyek kurátora és a kortespénz kitalálója, egyetlen intésére a végszavazásnál tartózkodásra bírta társait és így a következõ ülésre halasztódott a költségvetési koncepció elfogadása. Addig idõt nyertek arra, hogy valamilyen ígéretekkel megnyerjék a kicsiket is arra, támogassák a kortespénz megszavazását.

Ülésezés még éjfél után is

Mi legyen az újsággal?

A rendes önkormányzati képviselõ, ilyen is van, ha tegnap éjjel sietett haza, akkor már éjjel fél kettõkor is otthon lehetett a hosszúra nyúlt testületi ülés után. Pedig nem volt több napirend, mint máskor szokott. Csakhogy olyan is volt a tárgyalandók között, mint a lakossági fórumokat is többször megjárt parkolási rend, vagy a 2005. évi költségvetési koncepció. Ezeknek a hosszúra nyúló üléseknek is megvan a maga koreográfiája. Míg az elsõ néhány, legtöbbször sürgõsségi indítvánnyal behozott napirendeket hosszú viták és egyeztetések elõzik meg, több szünettel, és csak alapos kitárgyalás után dönt a testület, a végére maradt 5-6 megtárgyalni valót szinte csak

gombnyomással intézi el a grémium, hisz ilyenkor már mindenki fáradt, és csak az hajtja a még ott ülõket, végezzünk már, és menjünk haza. Hát a megszokott rendtõl most sem tértünk el. A sürgõsségiek között volt, a gúnynevén csak SZEVI-nek, Szentendre és Vidéke újsággal kapcsolatos Wachsler Tamás és dr. Bindorffer nevével fémjelzett elõterjesztés. Az ügyre jellemzõ, hogy már úgy került be az ülésre a sürgõsséggel elõterjesztett anyag, hogy ott még módosító javaslatot is tettek saját anyaguk mellé. A lényeg, számukra kiderült, hogy az újságot 1987-ben, mint ahogy az a városban azt gondolom köztudott, nem a Városi Tanács alapította egyedül, hanem még két szervezet, az egykori PMKK és a Hazafias Népfront is társtettesek voltak. Az akkor országos sajtó-szenzációnak számító dolog, hogy a kisvárosok közül elsõként Szentendre, és az országban ötödikként, városunknak engedélyezték, hogy saját lapja legyen, már a változások szelét jelezte. Így hát az utód Pest Megyei Önkormányzat és a népfront utódszervezete a Társadalmi Egyesületek Szövetsége is tulajdonos, akik nélkül a fõszerkesztõt lecserélni és még jó néhány olyan dolgot megtenni nem lehet, amely a tulajdonosi jogok közé tartozik. Mikor ez nyilvánvalóvá vált az elõterjesztõk számára, igencsak felháborodtak. Pedig ha valakit megkérdeztek volna az utcán, aki már 1988-ban is szentendrei volt, hát bizonyosan felvilágosítja õket. Így a vitában elhangzott az is, hogy az önkormányzat 2005-ben ne támogassa SZEVI-t, alapítson egy csak sajátot. Igen ám, de többen szóvá tettük, az ugyan még talán rendben volna, hogy a jobboldali többségnek az az akarata, hogy a város lapjában az õ véleményük, szellemiségük, arcuk legyen a meghatározó. De ezért a városi lapot, esetünkben a Szentendre és Vidékét felszámolni nem kellene. Mert hát, legalább is, én azt gondolom, a SZEVI a város szellemi, kulturális értéke, amely átélte, amikor a városban, liberális, jobb és baloldali többségû önkormányzat volt, és az nem jó, ha politikai ellenérzések miatt felszámoltatik. A határozat adott lehetõséget erre, mert ha a másik fél, felek lemondanak a SZEVI-re vonatkozó minden jogukról, akkor talán.

2004. november 7 .

Sok vagy kevés?

A dolog még 1997-ben történt, amikor egyik képviselõtársam megkérdezte a városi fõkönyvelõt, mekkora is a város vagyona. De õ csak széttárta kezeit. Majd öt év múlva, akkor talán meg tudom mondani. Hát nem örültünk a válasznak de kénytelenek voltunk, elfogadni. Mert tudtuk, az elõzõ rendszerben csak a magánszemélyek tudták mekkora földjük van mennyit is érhet a házuk, de a tanács valójában semmit vagy alig tudott valamit arról, mekkora vagyona van az államiból. Azóta megerõsítették a Vagyongazdálkodási Irodát és munkatársai

Egy városi bérház

sok más hivatali szervezettel közösen, megkezdték a városi vagyon felmérését. Hogy ez mennyire bonyolult munka, arra csak egyetlen adat példaként. Kiderült, hogy több mint 1000 szentendreinek nem ott van telkének határa, ahol a kerítése. Egyik helyen õ használ városi földet, ez az esetek 98 százaléka, míg a másik esetben a város a magántulajdonosét. Hogy ezt rendezni lehessen, külön erre a célra új munkatársat alkalmaztak a hivatalban, aki megpróbált egyezségekkel, eladással és visszaperléssel rendet teremteni. Ez a munka még ma is tart, de már jóval kevesebb a hátralék, látszik már az alagút vége, mint ahogy a napokban kiküldött 2005. évi Költségvetési koncepció tervezete is mutatja. Szentendrének (a jobb érthetõség kedvéért kerekített számokat írok) 10 milliárdnyi vagyona van könyvelési értéken. Ha ezt, például csak az óvárosi házakat összehasonlítjuk a mellettük lévõ magánházak áraival, akkor becslésem szerint ez a vagyon 25-30 milliárdnyit tesz ki. Ez úgy talán jobban érzékelhetõ, mintha azt írom, hogy minden szentendreinek a csecsemõket is beleértve 1.5 milliós vagyona van a városiból. Sok ez vagy kevés? Miként a kiküldött anyag írja, a város vagyona az elmúlt két évben 1 milliárddal nõtt. No akkor hogyan is van, amit egyes újságok elõszeretettel írnak, hogy Szentendre feléli vagyonát? S még egy összehasonlítás. Nézzük az adósságunkat. Összeszedve minden hosszú, és rövid lejáratú tartozást a város úgy néz ki, mint egy olyan család, ahol van egy 30 milliós házuk, évi 5 milliós jövedelmük és 1.2 milliós forint tartozásuk. Sokan gondolják úgy, bárcsak én állnék így. Valóban így áll Szentendre?

2004. november 5.

A demokrácia kis körei

Van Szentendrének egy fontos társadalmi csoportja, az a 2479 vállalkozó, amely mint mondani szokás "a hátán viszi a várost." Régen, vagy három éve volt már, hogy találkoztak egymással az önkormányzat szervezésében. Persze az szinte lehetetlen volna, hogy mindenki, akiknek a városban van bejegyezve cége összeüljön beszélgetni, hiszen ez inkább nagygyûlés lenne, mint csevegés. Mégis azt gondolom, hogy az a hatvan ember, aki tegnap este a Szamos cukiban összejött, hogy meghallgassa dr. Vértes Andrást a GKI gazdaságkutató Rt.

elnökét, ismert magyar közgazdászt, fontos lehetõséget teremtett a város politikai életében. Annak lehetõségét, hogy civilként lehet, nagy és kis kérdésekrõl, problémákról a jövõben értekezni, s ha van rá érdeklõdés, egymással is szót váltani. Eszes Sándor önkormányzati képviselõ, aki szervezte, maga is ismert vállalkozó. Mert hát bármennyire is, mi képviselõk vállaltuk, vállaljuk, hogy a lakosság véleményét, akaratát eljuttatjuk a döntéshozó fórumokra, megjelenítjük a döntésekben, vallom, a különféle társadalmi csoportok akaratára érdemes külön is odafigyelni. Mert mintha az utóbbi idõben, a felesleges poltikai csatározások miatt, mintha csak azokra figyeltünk volna, akik hangosabbak, akik protestálnak, akiktõl politikai hátszelet remélünk- lásd: dr. Kiss szereplése a parkolási fórumokon- mint egyes belvárosi és Bogdányi utcai kereskedõk, vállalkozók, de azokra, akik kevésbé érdeklõdnek a formalizált politika iránt, nem vagy alig. Pedig rajtuk is és gyakran leginkább rajtuk múlik hova merre is halad Szentendre. Hogy csak egyetlen példát említsek, azok a vállalkozók nélkül, akik szabadidejüket feláldozva és pénzüket felajánlva évente az utcatársulások megszervezésével, útépítéssel a várost 100 millióval gazdagítják, mintha csak addig lenne érdekes a kapcsolat a politikának míg adni kell. Mert hát valljuk be, többségében nem városi közalkalmazottak és köztisztviselõk, mûvészek és nyugdíjasok ezeknek az építéseknek a szervezõi, bonyolítói.

2004. november 4 .

Kiss-doktrina

Ismét a parkolás volt a fórum témája tegnap este a Városházán, amelyet dr. Kiss László hívott össze. A politikailag igencsak csalafintára sikerült meghívót olvasva, az jutott az eszembe, ide egyetérteni hívnak, én meg inkább megvizsgálni szoktam valamely döntés elõtt a lehetõségeket és esélyeket. Így hát, úgy gondoltam, inkább kihasználom a kínálkozó lehetõséget és a dr. Dietz vezette nagytekintélyû, szakmaiságáról ismert Jogi-Igazgatási és Ügyrendi Bizottság ülésére megyek el, mert bár rendkívüli módon érdekelt a fórum véleménye, de azt remélve, hogy a szakbizottság ülésén azokra

kérdéseimre is választ kaphatok, amely nyomasztott, hát a hosszabb és rögösebb utat választottam. De sok-sok kérdés, hosszú vita és kétely elhangzása után is, csupán azt tudta elfogadni a szakbizottság túlnyomó többsége, hogy több részletben kell ebben az ügyben dönteni, de támogatását nem tudta adni az elõterjesztést készítõ szorgalmas doktor úrnak. Dr. Kiss ugyanis elvállalta, hogy olyan megoldást készít november 1-ig és ezt leteszi a testület asztalára, amelyben jobb feltételeket nyújt a belváros parkolási rendjére, mint amelyet a Wachsler Tamás vezette szeptemberben kihunyt szuperbizottság a korábbi önkormányzati ülésen elénk terjesztett. Bizonyosan emlékeznek rá, akkoron a megelõzõ lakossági fórumokon az ott bemutatott megoldással és a Bartex céggel elégedetlen volt a lakosság többsége, és sokszor hangos nemtetszéssel elutasított. Tegnap este kevesebben, úgy hetvenen lehettek a korábbi fórumokról jól ismert arcok a teremben, aki meghallgatták a képviselõ élénk fantáziáról hírt-adó, az egyik folyosói beszélgetõ szerint Kiss-doktrínának nevezett elképzelés-gyûjteményt. A hozzászólók és kérdezõk fenntartották korábbi álláspontjukat. Néhányan kiegészítést javasoltak, tovább finomították a Kiss-doktrinát. Az Irányi Dániel utca lakói tiltakoztak, hogy lakóövezetükbe is fizetõ parkolást tervezett a képviselõ úr. Míg mások a részletek iránt érdeklõdtek, de ezekre a válasz minden esetben az volt, majd ha elfogadja a testület a Kiss-doktrinát minderre lesz válasz is, olyan amelyet a lakók is el tudnak fogadni. Mint ismert az 1823-ban megjelent Monroe-doktrinát az alábbi formula fejezi ki tömören: "Amerika az amerikaiaké!" Nos dr. Kiss fogalmazásában ez az elv Szentendre a szentendreieké, és ezzel nincs is mit vitatkozni, csak hát az a kérdés, erre kellett-e vállalkozzon a mosolygós doktor úr, amikor új elõterjesztést vállalt?

2004. november 3.

Képet kaptunk a klotyóról

Tisztelt Polgármester Úr!

Mellékelten megküldöm az Egészségügyi Bizottság részére készített elõterjesztésem nyers változatát, tájékoztatás céljából az Intézményben tapasztaltakról, a teljesség igénye nélkül.Úgy látom beavatkozás szükséges a fenntartó részérõl a folyamat zavartalansága érdekében.

Szentendre,2004. október 28.

üdvözlettel:

Schmidt János
mb intézményvezetõ

Ha humoros lenne a dolog, a képeket látva azt is írhatnám fércem címének, hogy "klotyóválság a szakorvosi rendelõintézetben". De mivel ez az ügy egyáltalán nem vicces, és a mellékelt képeket minden képviselõnek komolyan kell vennie, hát elgondolkodtam mi is lehet a megoldás. Mert hát ez a valóság, ilyen az állapota annak a rendelõnek, amely Visegrádtól Szentendréig tizenhárom község betegeit látja el. Javaslok egy nálunk kevésbé ismert ritka megoldást. Amerikában divat, hogy azokról a sponzorokról, akik jelentõs adományt adtak az egyetemnek, termet neveznek el. Így van olyan egyetem, ahol van Rockefeller terem, és Smith terem, stb. Az adományozók nevei olvahatók a termek ajtajában elhelyezett réztáblákon. A válságos helyzet megoldására javaslom, hogy most válasszuk ezt az amerikai módszert. Egy-egy WC-t Visegrád, egyet a szigeti községek, egy nagyobbat bogdányiak és egyet talán a pilisiek hozzanak rendbe. S ha még marad lepusztult klotyó, akkor Pomáz és Szentendre is vállaljon egyet-egyet. S ezért jutalmul nevezzük el róluk, hogy a kedves beteg, tudja, kinek köszönheti, ha a felújított mellékhelyiségben teszi a dolgát, amikor rájön a szükség. Így mehetne a Visegrád WC-be, vagy Bogdány pisilõbe stb. Mert hát mégiscsak fura lenne, ha Szentendre városára maradna az egész ügy, mintha ide csak szentendrei betegek járnának. De ha mégis ránk marad a dolog megoldása, hát javaslom, hogy a Lázár téren álló asztalok bérletének bevételébõl újítsuk fel a SZEI mellékhelyiségeit. Hiszen itt egy évben 6 milliós a bevétel az árusító asztalokból, és erre talán elég lesz, Gondolom ezzel jobboldali kollégáim is egyetértenek.

2004. november 2 .

Kapuk, ablakok

A városkép, az óváros alakulásában jelentõs elváltozás nem csak az épületek átalakítása, hanem az e városrészben valamikor fellelhetõ jellemzõ kapuk, ablakok, kerítések eltûnése és helyettük katlógus-nyílászárók megjelenése. Pedig ezek olyan sajátos építészeti, városképi, esztétikai, elemei Szentendrének, amelyek többsége talán önmagában nem értékes, de a hely sajátosságaira jellemzõ építészeti elemek. Az elõzõ ciklusban a fõépítész vezetésével elkészül az összes jellegzetes belvárosi helyi értéket jelentõ épület felmérése, sõt annak még részbeni helytörténeti feldolgozása is. Akkor arról is szó esett, hogy hasznos volna az építészeti elemek rögzítése is. Miközben e munka halasztódik, kezembe, pontosabban szemem elé került Sándor Ildikónak ezekrõl készített fényképsorozata a hetvenes évek elejérõl, pontosan rögzítve melyik épületen voltak, vannak ezek az ablakok, kapuk. Így a felújítók kezébe adhatnánk azt a segédanyagot, amely használatával segítséget kaphatnának a tervezéshez.

Másrészt, nekünk is fontos lehet ez, hiszen képet kaphatunk a századfordulós Szentendre hetvenes évekig látható óvárosról. Abba a vitába nem kívánok beleszólni, hogy a felújításnál csak újat, vagy mindenképpen csak az eredetit szabad-e engedni az építtetõnek, de az semmiképpen nem lenne haszontalan, ha többen ismernék, megismerhetnék milyen is volt a századfordulótól Szentendre óvárosnak arca.

2004. november 1.

Kávézó lett az akvárium

Van úgy, hogy melléfog az ember, az elõítéletei erõsebbek, mint jóhiszemûsége. Amikor egyetlen dolog alapján mond - és ez a legszomorúbb- elhamarkodottan ítéletet. Így jártam én is, no nem elõször, és most szégyellhetem magam, magam elõtt. Történt ugyanis, hogy valamikor a múlt évben elénk került egy fekete foltos fénymásolat, rajta valamilyen kõnek látszó dolog azzal, hogy ez kerül majd a Kerényi múzeum elé. A pletyka szerint eltávolítják onnan a Kerényi szobrot és ez lesz helyette. Alkotója nincs, és csak azért kerül oda, mert a múzeumból kávézó lesz.

No gondoltam, ennél rosszabb megoldás nem lehet Szentendrén, mint szobrot eltávolítani és egy raktárba betenni, helyette egy kétes mûalkotással felcserélni. Így hát, ha nem is kiabáltam ellene, de a bizottság segítségével rábízattam a mûtörténészekre, döntsenek õk, ha õk vállalják nekem aztán jó. Tegnap édesanyámékhoz mentem, gyalog, és így volt alkalmam megnézni (korábban is láttam már, de nem szántam rá elegendõ idõt) mi is lett a Kerényi múzeumból. Rodin kávézó a lerobbant, látogatót már régóta nem vonzó bauhaus-os akváriumból. S be kell vallanom jó, sikeresen, arányosan kialakított kávézó. S a kõ, amelyet kifogásoltam korábban, jó hogy ott van, hogy éppen ott. Az egész megoldás szép és okos, és Szentendrére való. Nekem kicsit olyan, mint a B3, tudják a szék, amelyet szeretünk, vagy nem szeretünk, maga XX század. A kávézó mellé tett kiegészítõk, a madáritató, lépcsõ, márványcégér ( most, annak nevezem azt a plasztikát, amely a kávézó nevét irja ki) jól vannak a helyükön, kellemes hangulatot teremtenek a kissé merev ( szükségszerûen stílusából adódóan) épületnek. Az ablakokban brazíliai fotók, egy kiállítás. S ami legjobban tetszik ahogy este látszik az egész, amikor a környezõ Kerényi szobrokat megvilágítják a kis lámpák, az egész bár színpadszerû, de XX. századi kellemes hangulatot áraszt magából. Szóval elõzetes ellenérzéseim ide vagy oda, ez bizony profin sikerült, legfeljebb irigykedhetek, hogy nem én találtam ki. Ha valaki elsétál a volt felszabadulási parkba (Ábrányi villa kertjéhez) Czóbel parkba, itt kellemes környezetben ihat meg egy teát, kávét. Lehet kellemes társaságban trécselni, miközben ott vagyunk a tájban és szinte a fák között élvezhetjük a színes õszi lombok fauv-os szín-játékát.

2004. október 27.

A dalmát láda titka

Amikor megválasztották a szamárhegyi dalmátok vezetõjének, elnökének, az öregek elsõ és legfontosabb kérése az volt, hogy a múzeumból szerezzem vissza ládát. Mármint a dalmát egylet ládáját, mert hát azt már apáink is megõrizték és minek vitte el a múzeum, ha nem is állítják ki. Igaz, én már 1975-óta hallom , hogy lesz helytörténeti kiállítás, és ott majd kiállítják a hatvanas években Szentendrén begyûjtött anyagot. Közben igazgatók jöttek és mentek, váltották egymást a múzeum élén, de helytörténeti kiállítás azóta sem nyílt. Elõbb a szentendrei szõlõtermelésrõl készített pince-kiállítás zárt be,

Szautner bácsi a ládával

majd késõbb a Népmûvészetek házát adták át magán-babamúzeumnak. Nem hogy közeledne a helytörténeti kiállítás megnyitásának idõpontja, inkább a lehetõsége távolodik. Elhatároztam hát, utánajárok a dolognak. Elõbb levelet írtam az akkor új múzeum-igazgatónak, hogy szeretnénk megnézni, mi van a ládával, és mi van a többi a hatvanas években begyûjtött szamárhegyi dalmát anyaggal. De válaszában az igazgató közölte, náluk csak néhány magnószalag van a dalmátoktól, de tárgyi emlékek a múzeumban, nincsenek. Bár fájlaltam a dolgot de hát beletörõdtem, ez van, nincs mit csinálni. Mígnem a napokban a valamilyen képet kerestem a múzeum nyilvános internetes kép-archivumában és láss csodát megtaláltam. No nem a ládát csak fényképét. De az alaposan le volt fotografálva , jobbról, balról, felülrõl, nyitva és minden oldala, úgy ahogy a múzeumi tárgyakat dokumentálni kell. Ezek szerint foto van csak a láda nincs meg. Valaki nagyon átverhette annak idején az öregeket, mert fotózott, mint egy muzeológus, de a szállítás végállomása nem a múzeum volt. Elmodhatjuk hát, pechesek vagyunk mi szamárhegyi dalmátok, hiszen a kevés tárgyi emlékünk is eltûnt, s most ami a legújabb, a Daru piacról a Dodola szobrot is ellopták.