Untitled Document

2004. október 23.

Saját történelem

Ünnep van, helytörténeti anyagot keresek Szentendrérõl. Az interneten semmi, így a kiadványokat veszem elõ. Olvasgatom, de hamar kiderül, olyan írta, aki nem volt itt. Elírta a még neveket is. Azt sem tudta, mi, vagy ki a Bulba. Saját ismereteimre maradok. Azon gondolkodom, mi maradt meg bennem 1956-ból. Keresem a képeket homlokom mögött. De leginkább csak izgatottságra, aggodalomra, félelemre, zavarodottságra emlékezik az agyam. Képeket keresek, mit rögzített az akkor ötéves gyerek-agyam. Szüleim nagyon vigyáztak rám. Elsõbe jártam, pontosabban mentem volna, de szigorúan megtiltották, hogy elhagyjam a házat, kertet. Azt hiszem szénszünet volt. A Visegrád-Budapest fõút mellett laktunk.

Láttam, hogy autók robognak, emberek jönnek biciklivel, motorral de alig értettem valamit abból, ami körülöttem történik az október 23-a körüli napokban. Izgatott távoli rokonok, ismerõsök jöttek hozzánk, utazni készültek és elvonulnak apámékkal beszélgetni: Mondat-foszlányok, …most, át lehet menni…, gyertek ti is…, Amerika.., láger… Apám, … hamarosan nyílik a rózsa, Katalin lesz. Szüleimnek rózsakertészete, üvegházai voltak. .

Késõbbrõl, és ez élénken él bennem, anyám könnyes szemekkel hallgatja a szabadeurópán a … távol, messze van hazám…-at, meg valami üzeneteket a távolból… de amikor kérdezem, a Berényi fiú üzent-e, azt mondja nem õ vidékre költözött, bizonyosan névrokona lehet, de azért egy kissé kételkedtem. Felrémlik egy kép. Fiatalok, gimnazisták lehetnek, valamiféle vastag láncot húznak az utcán, vidámak, kiabálósak, mennek a Barackos út felé. Rámparancsolnak, be kell mennem a házba, nem szegõdhetek utánuk. Késõbb teherautó jön hozzánk, de nem hoz semmit, rajta nemzeti színû zászló… aztán elmegy. Igen most már határozottan emlékszem, nekem a forradalomból ezek a csepelek képei maradtak meg az agyamban. TEFU-k meg mindenféle feliratos csepelek. Hlatky Toti bácsi csepelje, meg másik, rajta emberek, összebújva, kabátban sûrûn egymás mellett ülve, közöttük gyerekek is, integetnek, vidámak utaznak valahova. Másikon géppisztolyos fiatalok, 16-20 évesek lehetnek, lelkesek, robognak Budapest felé. Meg egy másik autó is, arany-színû vöröskeresztes dobozokat osztanak róla.

2004.október 21.

Mûvészportrék, Balogh lászló

Nem tudom mi volt a rejtett szándéka ezzel a sorozattal dr. Török Katalinnak, aki a Mûvészportrék beszélgetés-sorozatot szervezi hónapról-hónapra a Szentendrei Képtárban, de az bizonyos, hogy mára kinõttük a helyiséget. Ma éppen Balogh Laci – a szentendrei közbeszéd hetvenöt éves kora ellenére Lacizza – képzõmûvész, a nagy mesélõ volt soron. S nem hazudtolta meg magát, mert a szakmai kérdéseket félresöpörve két órát anekdotázott. A hangulatról csak annyit, hogy a beszélgetés közben, a bejárat

elõtt a Fõ téren áthaladók az idõnként felcsattanó nevetést hallva, azt gondolhatták itt nem is mûvész-beszélgetés, hanem valamiféle vidám elõadás lehet. Szóval, szóba került a negyvenes évekbeli Szentendre, a régi mûvésztelep, a pályatársak. És – mint egy körképen – felsorakoztak elõttünk a történetekbõl ismert szentendrei figurák, karakterek. A falakon Balogh képei, közöttük a tiszta minimál-artos alkotások is, amelyek valódi kontraszt hatást, és hátteret adtak, alkalmanként drámai feszültséget is a tömegtõl levegõtlen terem hangulatának. Ma este itt volt a mûvész-céh krémje is, Deim, Asszonyi, Csikszentmihályi

vezérletével. S persze a mûértõk és nem -értõk, régi és új szentendreiek, helyi politikusok és jó szándékú boltosok is, akik ismerik, s gondolom többen, akik szeretik Balogh Lászlót. Mert az egyik fõ mondandója ennek az estének az volt, hogy a szentendreiek szeretete kísérte, fonta körbe életét. S ez az elsõ kérdésre a válasz. Ezeknek a beszélgetéseknek, amelyeknek bizonyosan fontos mûvészettörténeti jelentõsége van, lesz, mégis a mesélõ a magáról és közösségérõl valló ember volt a lényege és mondandója. Az esendõ, a szeretetre méltó ember.

Gránátalma – meg egy kis helytörténet

Ezt a képet kaptam stari gradi ismerõsömtõl, amelyen érett gránátalmák láthatók. E gyümölcs nem csak Dalmáciában, de Szentendrén és az egész Kárpát-medencében is ismert volt. Csak emlékeztetõül, a magyar népi hímzéseken is az egyik kedvelt motívum a gránátalma. Ismerték gyümölcsét és ünnepi alkalmakkor fogyasztották. A gránátalmából készített sorbet, vagy sörbet a régi szentendrei búcsúkon a

gyerekek kedvenc itala volt. Ma a kólák korában ezt már alig, vagy legfeljebb a keletre járók ismerik. Pedig igen ízletes és kellemes, természetes gyümölcs alapú üdítõital. Sokan, akik ma valamely áruházban vásárolnak gránátalmát úgy tisztítják meg mintha igazi alma lenne és kínlódnak vele, hogy kinyerjék kemény héja alól az ehetõ gyümölcsrészeket. Ezért most közreadok egy nagyanyám által használt, egyszerû szentendrei módszert a tisztításhoz. Régi trükk arra, hogyan lehet hozzáhutni könnyen a gránátalma húsához. Az almát középen keresztben félbe vágjuk, úgy ahogy a citromot szokták, majd bal kezünkkel erõsen megmarkolva, a gyümölcs vágott oldalát lefelé tartva, egy fakanállal elkezdjük felülrõl ütni, és így a gránátalmában lévõ ribizli-szerû ehetõ rész az utolsó szemig kipotyog.

2004. október 20 .

Ez a hajó is elment

Egy eredetileg albán , de már magyar tulajdonú szalloda-hajó kikötésrõl döntött tegnap a testület. Hosszú polémia, vita elõzte meg, kikössön-e, kiköthessen-e Szentendrén a Kucseránál ez a száz szobás luxus szálloda-hajó. Ha engedtük volna, hogy húsz évre idetelepüljön, évi tíz milliót hozott volna a város kasszájába, s ez bizony erõs érv,

ami hosszas gondolkodásra késztette a testület tagjait arról, mit is döntsön. Mert hát a pénz az biz nagyon kellene, de hát ez a létesítmény majd száz méter hosszú, és igen magas is. Bár kaptunk mi fantázia-képet arról, hogyan nézne ki itt a Duna szakaszon, csak hogy ezek a képek becsapósak, mindig a legjobb szögbõl, a kérelmezõ számára legelõnyösebb oldalról mutatják be a dolgot. Így inkább legtöbb képviselõtársam, s jómagam is, a döntés elõtt inkább a lábára hagyatkozott és korzón lelépte a 90 métert. S ekkor döbbent meg csak igazán, mekkora is lenne a létesítmény. Hát úgy látszik, ha lábukkal szavaznak a képviselõk erõs érv, mert városképi okokra hivatkozva, nagy sopánkodások közben, de elvetettük a kikötés lehetõségét, és ezzel az évi tíz milliót is.

Pedig a képeken valódi luxus kialakítású megoldásokat láthattunk, akár egy multimilliomos jachtján. Szóval, nem volt könnyû döntés, hiszen arról is állást kellett foglalni, mit ér, és ér-e annyit Szentendre panorámája, mint a pénz. Ha az idelátogató államelnököket, koronahercegnõt kérdeztük volna meg, valószínû az mondták volna, uraim vigyázzanak erre a városkára, olyan szép, hangulatos. De ha elmondhatnánk, hogy az idegenforgalomból nem hogy megélni nem tud Szentendre, de elõfordul, hogy ráfizet, azt bizonyosan nem hinnék el.

2004.október 19.

Magasrangú vendég Szentendrén

Kisebb feltûnést keltettek a mercédeszek a Duna-korzón. Magas rangú delegáció járt ma Szentendrén. Délután, a városba látogatott H.E. Uzhai Pimchaichon a Thaiföldi Képviselõház elnöke, Mr. Suporn Supasorn szenátusi képviselõ, H.E. Tawatchai Piyarat nagykövet úr társaságában. Az elnök úr kedves, õszinte szavakkal dicsérte városunkat, pedig hát kevés alkalma volt a rövid óvárosi sétán alaposan körülnézni. Mindannyian úgy vagyunk, ha külhonba utazunk, illik valamilyen csekély ajándékot vinnünk haza a gyereknek, feleségnek,

munkatársaknak. A nagy emberek is így vannak ezzel, csak hát nekik ilyesmire kevesebb idõ jut a sok hivatalos, percekre beosztott elfoglaltság közben. No erre jó Szentendre, mondják a külügyesek. Valamikor, hetvenes évek végén kezdõdött, hogy a külügyi protokoll útvonalába bekerült városunk. Kétórás program arra, hogy vendég kikapcsolódhasson egy kicsit, és legalább egy órára, szabadidõs programja is lehessen. S akár hiszik, akár nem, a hivatalos utakból, gyakran ezekrõl marad meg a legtöbb élmény a magas vendégben is. Mert hát neki is kell egy kis szabadság, mert hát valljuk be, mindannyiunknak jó legalább néhány percre civilnek lenni. Bizonyíthatják ezt a nagykövet urak, akiktõl sok kedvezõ információ jutott el már a városházára egy-egy ilyen látogatás után. De hát mi szentendreiek nem élünk ezzel kellõen. Másutt, annak a boltnak kirakatában, amelyben, valamely híresség vásárolt, ebédelt ott a fényképe, mintegy pecsétül honfitársainak, hogy itt már járt õ is, és ettõl a helynek pedigréje van.

2004. október 18.

Csere-bere

"TERÜLETET ÉPÜLETÉRT"

Ha 1992-ben lép a város, talán még lett volna esélye, hogy a városé legyen a kereskedõház.

A rendszerváltás intézménye volt a Vagyonátadó Bizottság. Ennek volt a hatásköre, hogy elossza az állami vagyont az önkormányzatok között. Így kerültek annak idején, még 1991-93-ban a Pest Megyei Önkormányzat tulajdonába azok az ingatlanok, amelyben akkor megyei intézmények, vállaltok voltak. Így került a Fõ téri kereskedõház ( amelyben, a képtár van) az összes kis-múzeum, – Czóbel, Kmetty, Barcsay, Ámos, Vajda stb. a Pest Megyei Könyvtár, a Duna Parti Mûvelõdési Ház , annak idején a Pest Megyei Mûvelõdési Központ mûködött benne, az Antolik villa , régen a Megyei Tanács üdülõje volt, a megye tulajdonába.

Kevesen tudják, hogy ezekkel a döntésekkel Szentendre kb. 2 milliárd vagyont vesztett el, kénytelen kelletlen adott át Pest Megyének. Késõbb, Kállay Péter majd Miakich Gábor polgármestersége idején a város megpróbálta ezeket visszaperelni, de a bíróság- valószínû elvi meggondolásból- minden perben a megyének ítélte ezeket. Most itt állunk, egy kissé kusza helyzetben, miközben a Duna parti ház a megyéjé, városi intézmény mûködik benne, a Pest Megyei Könyvtár épülete is a megyéjé de városi feladatot lát el. Ugyanakkor a castrum területének egy része a városé, amelyen megyei múzeum van stb. Tovább bonyolítja az ügyet, hogy annak idején még Németh Gábor kötött szerzõdést arra, amelyben vállalta, hogy fele-fele arányban fizetjük a Könyvtár mûködtetésének költségeit. Ezt is vitatta a város, de végül is, mára kiderült a 80 milliós elmaradt költséget fizetni kell. Most Szentendre egyezkedni kényszerül a Megyével. A közel-keleti konfliktusban ismert volt a "területet békéért" elv, nálunk valószínûleg "terültet épületért " elvet kell majd érvényesíteni.

2004.október 16.

Informális ülés kedden

Az informális ülés tulajdonképpen arra való, hogy minden részletet megismerjenek a képviselõk, amelyeket nem volt módjuk a szakmai bizottságokban megismerni, vagy újabb olyan problémákat észleltek a viták során egy-egy elõterjesztés kapcsán, amelyet szeretnének megosztani társaikkal. Nos ilyen ülés is lesz jövõ héten, kedden, amelyen olyan fontos ügyek is napirenden szerepelnek, mint az új parkolási rend dr. Kiss elõterjesztésében , vagy a turizmus szervezetének korszerûsítése Fülöp Zsolt elképzelései szerint.

A 2005. év legnagyobb kiadása a Barcsay iskola rekonstrukciója lesz

De téma lesz a VSZ Rt vállalkozói park ügye, vagy az ingatlancsere Pest megyével. Szóval, húsba, pontosabban pénztárcába vágó problémák kerülnek sorra, még a 2005-ös költségvetési koncepció megvitatása elõtt. Hát igen, jó lenne egyezségre jutni, mielõtt úgymond szétszednénk a költségvetési tervet. Mert az a legrosszabb megoldás, mint ami ebben az évben történt, hogy a jobboldal a saját elképzelési alapján átszabta költségvetést, amelyben 250 milliós ingatlan eladásból származó bevételt hagyott jóvá, majd az év folyamán sorra megtorpedózta az eladásokat, így teremtve mesterségesen szinte a mindennapi mûködést is akadályozó hiányt.

2004. október 15.

Ellopták a Dodola szobrot

Még Pistyúr Imre kertjében

Hori tegnap este fél tizenegykor hívott, hogy a Daru piacról ellopták a Dodola szobrot. Mint késõbb a beszélgetésekbõl kiderült, hat órakor biztosan ott állt még a helyén, de este, már hûlt helye volt. Pistyúr Imre mondja, hogy szakszerûen szedték le a posztamensrõl, és azt is el akarták vinni, de nem sikerült kiszakítani helyérõl. Szent Iván Napjára, június 26-ára készítette a szobrászmûvész és avattuk fel a 2004-évi Ivan Dan ünnepségen. Mindenki szerette a kedves fura kissé groteszk figurát. Ártatlan, de kedves jelensége volt a térnek.

Mikor, valószínûleg gyerekek, a mögötte lévõ bokor gyümölcsével összekenték, a szomszédok felháborodottan vették védelembe, ígérték, vigyáznak rá. De hát a szobor mellett nem állhat minden órában õr, és úgy látszik, meglesték mikor üres a tér, és elvitték a szobrot, pedig Imre jól a talapzathoz ragasztotta. - Ez csak hozzáértõ tudta sérülés nélkül leszedni, mondja a szobrász. Hát így vagyunk. Vannak, akik adakoznak, segítenek és vannak sajnos körülöttünk vagy idejövõ gazemberek, akiknek semmi sem szent

Új Szentendre a láthatáron

Nemzetközi Kapcsolatok Egyesülete tegnap tartotta ülését. Napirenden a Testvérvárosok Nemzetközi Ifjúsági Találkozója alkalmából vendégeinkként a városba látogató testvérvárosi egyesületek szentendrei tartózkodásának tapasztalatairól számoltak be a program szervezésében résztvevõ tagok. Az azóta kapott köszönõlevelek alapján, mind az angol, francia és német testvérszerveztek tagjai, jól érezték magukat itt tartózkodásuk alatt, számolt be errõl Nyitrai Zsuzsa titkár.

Véleményét erõsítette meg Szabó Éva, Krajcsovits Istvánné, Jolsvay Arisztidné is. Sajnos elõfordult, hogy a Városháza apparátusával akadozott az együttmûködés, de mint Kállay Péter elmondta, úgy látszik, ez nem csak nálunk van így, a hivatalok és testvérvárosi egyesületek közötti együttmûködés sehol sem felhõtlen. Három új fiatal tagjelölt is bemutatkozott az egyesületnek. Egyikük a német, kettejük az angol nyelvben járatosabb, mindannyian egyetemisták még. Téma volt, hogy Szentendrét megkereste Sank Andrä bei Frauenkirchen osztrák falu és hasonló szándékú karinthia-i Szentendre is. November 6-án, 7-én két autóval utaznak ki a meghívásra az egyesületbõl. Mint azt Kállay Péter mesélte, szentendrék együttmûködésnek kialakítása a meghívók célja. Ilyen nevû város több tucat van a Földön. Az egyesület döntött arról, hogy november 11-15-ig Arranda spanyol városba utazik ki két fõ a tagok közül.

Arról is szó esett, hogy egy héten belül az Egyesület leadja javaslatai a 2005. évi külkapcsolati tervhez, amelyet várhatóan novemberben tárgyal a Városi Önkormányzat. Ennek keretében 2005 szeptemberében Wertheimbe, júliusban Usikaupunkibe utazik ki egyesületi képviselõ, mint ahogy július 16-án Stari Gradba Szent Rókus napjára is kimennek néhányan. A fiatalokat megbízták azzal, hogy legyenek az olasz Calcattával való kapcsolat gondozói.

Ovi, bölcsi, rendelõ

Mi, mennyibe kerül? Éppen a legutóbbi testületi ülésen kaptunk arról tájékoztatást, mennyivel kell a városnak saját bevételeibõl (polgárai helyi adójából) hozzájárulnia egy bölcsõdés, óvodás és általános iskolás gyermek gondozásához, oktatásához. Természetesen Szentendre is kap a gyermekek után pénzt,(normatíva) akárcsak bármely magyar település, de valahogy ez nálunk igencsak kevéske. Hiszen ezek az összegek legtöbbször a felét sem teszik ki annak,

amelybe egy kisgyermek gondozása kerül, és természetesen nem foglaltatik benne az épületek karbantartása, felújítása sem. Pedig a szülõk közül sokan jogosan úgy érzik, még azok is, akik a helyi adót elfelejtik befizetni, a város keveset költ ezekre az intézményekre. Igaz, sokkal több kellene. Most kaptam képeket Hankó László képviselõ úrtól, aki a Városgazdálkodási és Környezetvédelmi Bizottság megbízásából bejárta az intézményeket, ellenõrizni elkészültek-e,és ha igen, milyen a minõséggel, a nyári

felújítási munkákat. Összesen hat millió forintba kerültek ezek most. A Hold utcai oviban, Vasváriban és Körzeti Orvosi Rendelõben (ilyen nincs is, csak éppen ezt a nevet õrizte meg a háziorvos az elõzõ rendszerbõl) készültek a képek. Látszik, ennek minimum a tízszerese kellene. Most sajnálom csak igazán, hogy Fülöp Zsolt úr javaslatára jobboldal kiebrudalta a sátrakat a Lázár cár térrõl, mert annak bevételébõl pontosan kétszer ennyi javítást lehetett volna elvégeztetni 2005-ben. De hát úgy látszik, a Bogdányi utcai kereskedõk jobb lobbisták mint az ovisok.

2004.október 14.

Fiatalok köszöntése

Október 13-án délután, kis ünnepségen aranyérmet adott át Miakich Gábor Szentendre polgármestere azoknak a szentendrei fiataloknak és felkészítõ tanáraiknak, akik részt vettek a Testvérvárosok Nemzetközi Ifjúsági Találkozóján. Mint arról a város elsõ embere köszöntõjében beszélt, ebben az évben is sikeresek voltak a szentendrei fiatalok, pedig sokan egymással csak a versenyeken találkoztak elõször, mégis jó csapattá kovácsolódtak.

A háttérben a számítógéprõl folyamatosan mentek a képek a kivetítõre, s néha-néha humoros mondatok, kuncogás és lelkes hümmögés hallatszott az erre az alkalomra berendezett városházi nagyteremben. Mert hát valljuk be, egy-egy ilyen verseny nem csak arról szól, hogy vetélkednek az ifjak, hanem arról is, hogy megismerik egymást, összebarátkoznak. S bizonyosan számosan lesznek olyanok közülük is, akik majd évek múlva is emileznek egymással és örülni fognak az újratalálkozásnak, mert hát így voltunk ezzel mi is, hiszen nekünk is meghatározó élményeink maradtak egy-egy iskolai kirándulásról, középiskolai bajnokságok versenyeirõl.

Pedig csak egy-két napos rövid együttlétek voltak ezek is, akárcsak az alig négynapos szentendrei sportfesztivál. Míg nekünk csak Magyarországon, legfeljebb az egykori NDK-ba, esetleg Csehszlovákiába volt alkalmunk, ha volt egyáltalán, eljutni. Fiaink, lányaink számára, s ez így van jól, a mozgástér Európa. Mert hát ez jelzi azt, hogy mi is Európában vagyunk, s nem a melldöngetõ mondatok, amelyek mögött gyakran csak szólamok, és nem valódi emberi kapcsolatok vannak.

2004. október 13 .

Vezetéket a föld alá!

Szóval, vannak jó hírek is ebben a városban, nem csak képviselõk egymás-bosszantása, ügyek gyártásával, bárki bármit is mond. Nos, egy ilyen hír az, hogy tegnap testületünk elé került, az a közös szándéknyilatkozat, amelyben a Budapesti Elektromos Mûvek és Szentendre városa közösen vállalja a villanyoszloptalanítást a városban. S, hogy ne csak rébuszokat írjak, esetünkben arról van szó, hogy falikarokat és kandelábereket helyeznek el a légkábeles oszlopok helyett jó néhány utcában a jövõben.

Duna-korzó új kandeláberekkel

Így, Városház téren és Kucsera, a Tiszteletes és Rákóczi utcában. De hasonlóan a Bükkös part és Paprikabíró utca a Bolgár, Fürdõ, Római sánc és Jókai utcákban. S ami választókerületünket közvetlenül is érinti a Kígyó, Martinovics, Kölcsey és a Bartók Béla útról is eltûnnek a ronda betonoszlopok, hogy falikarok és kandeláberek, legyenek helyettük. Az Arzén, Iskola, Dalmát, Bogdányi utca is reméljük hamarosan sorra kerül, mint ahogy a Mandula utcában az Ady Endre úton a Barackos és Csillag közben sem lesz villanyoszlop, mint ahogy az Attila és Árpád utcában sem. Szóval, elkezdõdik a kábelesítés a belvárosban, ami jó dolog, mert hát ritka ronda oszlopok csúfítják patinás környezetünket.

2004.október 12.

Tanácskozás a turizmusról

Bizony ezek az értekezletek nem mindig hatékonyak, mert régi sérelmek, rögeszmék felemlegetései megbéníthatják. Legalább is, én ezt érzékeltem, a turizmusról Fülöp Zsolt tanácsnok által szervezett legutóbbi, október 11-én tartott tanácskozáson. Mert hát, abban a résztvevõk szinte egyöntetûen egyetértettek, hogy össze kéne fogni már, hogy jó és üdvös lenne, hogy a város ne csak veszítsen, hanem

nyerjen, és a vállalkozók is gazdagodhassanak ebben az iparágban. És abban is egyetértés mutatkozott, hogy nem csak a város érdeke, ügye, mekkora és milyen turista-áradat jön, és jön-e egyáltalán Szentendrére. De itt vége is szakadt a konszenzusnak. Mert, hogy ki, mit vállaljon ebbõl, ki miben segíthet, és kinek mi a tennivalója, abban már pregnáns különbségek mutatkoztak. De így legalább világossá vált az is, ezt a többség már tudta korábbról, hogy nincs meg az a legkisebb közös többszörös, amiben egyetértenénk, pedig csak vagy húszan voltunk együtt vállalkozók, a városi turizmus intézményeinek képviselõi és önkormányzati képviselõk, a Városháza nagytermében hétfõn délután, akiket érdekelt az ügy. Sajnos, már a meghívás elfogadásán is látszott, hogy a szentendrei önkormányzati képviselõk jobboldali többségét ez a dolog legkevésbé sem érdekli, vagy, és természetesen ez is lehetséges, kilencüknek olyan fontos és halaszthatatlan elfoglaltsága volt, hogy nem tudtak eljönni. Szóval, a beterjesztett javaslattal egy kht. életre hívásával tulajdonképpen alig foglalkozott valaki is, leginkább arról esett szó, milyen is ez a szentendrei turizmus, milyen gondok, problémák és folyamatokat játszódtak le a múltban, milyen ma a helyzet. Sajnos, olyan nagyágyú, mint az évi százezernél több vendéget fogadó intézmény, a skanzen igazgatója sem volt jelen. Ez a tanácskozás is igazi köldöknézés volt, felemlegetve régi sérelmeket, felvetve új kihívásokat. S majdnem robbanáshoz vezetett a szúrólángot produkáló eredetileg vitaindítónak szánt Szondy Andrea-féle képsorozat és különösen legutolsó megszólalása. Amelyben olyan dolgokat kért számon a TOURINFORM irodán, amelyeken már tíz éve dolgoznak, csak hát õ nem vette a fáradtságot, hogy legalább benézzen hozzájuk, ha róluk, tevékenységükrõl mond véleményt.

Hold Táncszínház

Idõnként hajlamosak vagyunk azt gondolni, minden csak Szentendrén történhet, mert hát valljuk be, nálunk sokszor annyi a kulturális esemény, hogy egymásra torlódnak. Pedig a szomszédos városokban, községekben is van mire odafigyelni. Szerintem ilyen figyelemre méltó és életképes kezdeményezés a Hold Táncszínház, amely Leányfalun tartotta legutóbbi rendezvényét, amelyen darabjaikat árvereztek. Október 8-án Leányfalu Faluházban a Hold Táncszínház tánckép aukción

tizenkét produkció került Fábry Sándor kalapácsa alá, és valamennyi elkelt. A táncképek 3000 Ft kikiáltási árral indultak és a licit során 5000 Ft volt a legkisebb, 21000 Ft volt a legmagasabb ár, amelyet résztvevõk megajánlottak. A jótékonysági est bevétele kb. 170000 Ft lett, amelyet a kiírás szerint a Mûvészeti Iskola Tánctagozatának és a Hold Táncszínház mûködési feltételeinek javítására fogják fordítani.

Fürdõkád a VSZ Rt- nek.

Állítólag, f ürdõkád-gyárat, pontosabban ezeket összeszerelõ üzemet kíván építeni a Scancolor Kft. a VSZ Rt által ma használt területen. Errõl, pontosabban egy vállalkozói park projektrõl a város egyetlen vállalatának, a VSZ Rt.-nek igazgatója, Horvát Gusztáv úr elõkészítõ tárgyalásokat folytat, amelyben az a szándék látszik kibontakozni, hogy versenyeztetés nélkül a város tulajdonát képezõ több mint 4 hektáros, a vállalat számára telephelyül szolgáló területet bérbe adja hosszú idõre. A szándék jó,

bár ilyenkor illenék a tulajdonost, esetünkben a várost is megkérdezni arról, hogy mik is a szándékai ezzel a területtel. Ma kaptam tõlük egy vázlatot és szerzõdés tervezetet. Ilyenkor persze felmerülnek kérdések, hiszen ez a terület, amelyen most szemét-gyûjtõ vállalat van, nem igazán nagy kamionforgalmat lebonyolító cég számára lenne jó. Ha pedig igaz, hogy e cég a külhonból hozott alkatrészekbõl , mint írják, "Háztartási és közületi szükségletre gyártunk és forgalmazunk: - masszázsrendszereket, - zuhanypaneleket, - fürdõkádakat, - kül és beltéri medencéket." akkor bizony, ha innen látják el, mondjuk, ukrajnai, romániai partnereiket áruval – egy 2000 vagy netalántán 10 000 négyzetméteres csarnokban –, annyi ilyen eszközt gyártanának, hogy az jelentõs kamionforgalommal terhelné meg a környéket. Ez már csak azért is furcsa lenne, mert ez a városrész valamikor villanegyed volt. Másrészt , a VSZ Rt. mai telephelye a város olyan tartalékterülete, amelyen a környéken lakók inkább látnának szívesen inkubátorházat szolgáltató egységekkel. Mert hiszen, ha tetszik ez nekünk, ha nem, e térség Szentendre központja. Hiszen ez az a terület ahol összefutnak a városiak, itt van a Posta, itt vehetõk igénybe az alapszolgáltatások, lehet vásárolni, ide fut be a HÉV, és innen indulnak a Volán buszok. Szóval a testületnek alaposan végig kell gondolnia hozzájárul-e a VSZ Rt akciójához, lemond-e arról, hogy él tulajdonosi jogaival, és azzal az elképzeléssel, hogy itt a jövõben olyan városfejlesztés valósulhasson meg, amely a nagyobb közösség, Szentendre lakói számára elõnyös, vagy a vállalat vezetõjének elképzeléseit támogatja.

2004. október 11.

Beszélgetés a turizmusról

Ma délután megbeszélésre hív a turisztika ügyeiért felelõs tanácsnok a Városházára. A tanácskozás, pontosabban az elkészített, s részünkre megküldött anyag címe Szentendre turizmus mûködtetésének és fejlesztésének rendszere. Mellékletként egy 2002. novemberében készített anyagot is megkaptunk. „A Dunakanyar turizmusa – stratégiai terv", amely 81 oldalon keresztül sorolja fel a Dunakanyar turizmusának fejlesztési teendõit.

Szóval, annak a képviselõnek, aki komolyan gondolta, hogy résztvesz ezen a megbeszélésen, volt elegendõ olvasnivalója a hétvégén. S ha valaki nemcsak a kötelezõ olvasmányokat „fogyasztotta", annak nem ártott az immáron hét évvel ezelõtt elkészített terveket, vagy ennél is korábbiakat elõvennni, s legalább átfutni. Pedig a város és a turizmus legkevésbé sem elméleti dolog, hiszen a kimutatások szerint közel 3000 embernek nyújt így vagy úgy megélhetést. No persze senki se arra gondoljon, hogy ennyi szentendreinek van butikja, vendéglõje a Bogdányi utcában, sokkal inkább arra, hogy vízveztékszerelõként, szobafestõként, konyhalányként, stb. ad valamilyen elfoglaltságot, munkát. De itt várhatóan leginkább arról lesz szó, hogyan alakítsuk, szervezzük át az eddig is turizmussal foglalkozó városi TOURINFORM irodát, kapcsoljunk be újabb szereplõket e tevékenységbe.

2004.október 10.

Kellemes az idõ Stari Gradban

A nyári szezon után, amikor már elviselhetõ az idõ, a horvátországi kulturális elit kedvelt õszi tartózkodási helye Stari Grad. Ebben az évben is így van. Sorra nyílnak a kiállítások, és ilyenkor számos képzõmûvész, fotós, író és különféle mûvész van lenn. Az e heti hír, amely kisebbfajta szenzáció testvérvárosunkban, hogy Stefano Lupino az egyik, ha nem legismertebb horvát fotómûvész most Stari Gradban dolgozik.

Alkotásait a Photo, Zoom, Vogue, Hommes, L' Uomo Vogue, Europeo, L' Espresso, Per Lui, Playboy, King and Max lapokban láthatta már a közönség. Kellemes idõ, jó fények és a starigradi óváros régi házai, udvarai adják a most készülõ aktfotóinak háttereit. Bár a héten már csak 25 celsius volt napközben és éjszakára már ott is 17 fokra hült a levegõ, azért egy kicsit irígyeljük õket.

2004. október 9 .

Közlekedés régen és ma

„A motoros jármûvekkel való sokszor veszedelmes gyors közlekedés megszüntetése végett elõterjesztésbe hozott két tilalmi táblának felállítását a tanács f. év. szept. 17. napján tartott ülésen hozott véghatározatával mondta ki." – 1906
A határozatot azóta nem vonta vissza egyetlen testület sem, miként értelmezte azt dr. Zsilinszky Lajos rendõrkapitány vélekedése, hogy „a motoros jármûveknek a Fõ téren és az újonnan (1906. október)

Szamárhegyi idill

elnevezett Rákóczi utcában akként kell közlekednie, miként azok az szentendreieket és az állatokat meg ne ijesszék, azok nyugodt lépesekben elõlük kitérni tudjanak." Nos, mivel véleményem szerint, e határozat érvényben van, javaslom Börcsök Rendõrkapitány Úrnak, a Tanáts rendeletét 2004-ben is betartatni szíveskedjék. Mert hát az mégiscsak szomorú, hogy ma már kisgyereket nem lehet kísérõ nélkül a Rákóczi vagy a Temlomdombi Iskolákba elengedni reggel, lakjon õ bár három lépésre az intézményektõl, mert reggel fél nyolc és negyed kilenc között elviselhetelen és kaotikus az autóforgalom a Könyvtártól a Rákóczi útig a Pátriárka utcában, és a két iskola közvetlen közelében. „Kéretik a szabálytalankodó autósokat megreguláztatni!" S bár a botütéssel való büntetésnek híve nem vagyok, így megelégednék már azzal is, ha rendõr lenne ott ilyenkor.

2004.október 8.

Szelektív gyûjtés

Ez nem az, ez a napi probléma

Húsz éve volt, az elsõ alkalom, hogy a város megpróbálkozott a szelektív hulladékgyûjtéssel. A Pismány ABC elõtt és a mai Kaiser-nél helyeztek ki üveg, mûanyag, és papírgyûjtõ konténereket. De a kezdeményezés megbukott. A rendszerváltás után az unio követelményei miatt kezdõdött meg ismét a szelektív gyûjtésre való felkészülés, majd a múlt évben az elõírt határidõ miatt, be kellett indítani. Elõttem a Városgazdálkodási és Környezetvédelmi Bizottság

tájékoztatója, amely a környezetvédelem helyzetérõl ad tájékoztatást és ebben a szelektív hulladékgyûjtés tapasztalatairól is. Mûanyag flakonból 2003-ban 5460 kilogrammot, kartonpapírból 12890 és vegyes papírból 43460 kilót gyûjtöttek össze. 2004 elsõ félévében 33579 kg üveget, 19080 kg mûanyag flakont 15050 kg papírt és 44210 kg vegyes papírt gyûjtöttek össze húsz úgynevezett gyûjtõszigeten. Mint írják, gondot jelent, hogy kevés, pontosabban két helyen gyûjtik csak a fémdobozokat, és hogy hamar megtelnek a karton-gyûjtõk, gyakran csurig van a konténer, amit nem ürítenek idõben. Valamint, hogy a lakosság nem tartja be azt a szabályt, hogy a mûanyag flakonok közül, csak az úgynevezett PET palackokat szabad a gyûjtõbe dobni.

2004. október 7 .

Zadari vendégek

Tíz éve minden õsszel Zadarból Dalmácia fõvárosából a Tótszerdahelyi Zrínyi Katarina Horvát Általános Iskolába egyetemista tanárjelöltek érkeznek, hogy segítéségre legyenek a kis horvát nemzetiségû község gyermekeinek az anyanyelvi oktatásában. A fiatalok ittlétük alatt kirándulnak is, és ilyenkor feljönnek Budapestre. Több évig kutatták, hol találhatnak még olyan nemzetiségi közösséget Magyarországon, akik dalmátoknak vallják magukat.

Hosszú ideig tartó keresgélés után így találtak rá kis szentendrei dalmát közösségünkre. Ma ismét egy csoport zadari egyetemista érkezett Szentendrére. Számomra mindig megkapóak ezek a találkozások, érdeklõdésük és szeretetük, amellyel jönnek hozzánk. Mint egy afrikai , akit földijei megtaláltak az eszkimók között, úgy néznek ránk. Kíváncsiak arra, hogyan került kis nép-csopotunk ide Szentendrére, hogyan élte át az elmúlt évszázadokat, mit õriztünk meg kultúránkból, nyelvünkbõl, szokásainkból. Ma is sok kérdésükre kellett válaszolnom. Közben megnéztük Szentendrét, elmentük a MûvészetMalomba, sütiztünk a Szamos cukiban és a szép õszi idõben bebarangoltuk Szentendre óvárosát. Ismét meghívást tolmácsoltak, hogy fiatalokat várnak Zadarba. Remélem, 2005 nyárára sikerül egy kis csoport szentendrei dalmát fiatalt összegyûjteni, hogy éljünk a meghívással.

2004.október 6.

Sorompót nem, de mit ?

Dr. Kiss képviselõtársam komolyan készül, hogy vállalásának megfelelõen, határidõre leadja azt az elõterjesztést, amelyben a korábbiaknál jobb, gazdaságosabb és lakosság által elfogadható parkolási rendszert terjeszt a képviselõ-testület elé. Megmondom õszintén, ha helyébe gondolom magam, hát be kell vallanom, nem lehet könnyû dolga. Már csak azért sem, mert mint a pletykákból hallom a jobboldalon számos ellendrukkere van. Az augusztusi lakossági fórumokon kitetszett a

tiltakozók hozzászólásából, sorompókat nem szeretnének. De akkor mit és hogyan, vetõdik fel a kérdés. Az egyik megoldásnak tûnhetne, hogy parkolóautomatákat helyeznek ki. Igen ám, csak hogy, amelyrõl én információt kaptam, az ilyen automata 190 cm magas, és 40 cm széles. Kettõ ilyen méretarányos képét belerajzoltam a Dumtsa Jenõ utca fényképébe. Hát megmondom õszintén, nekem nem tetszene, ha óvárosunkat, a Duna-korzót ilyen "mûszaki létesítmények" csúfítanák el, amikor végre sikerült megszabadulnunk az ormótlan villanyoszlopok egy részétõl.

Uszoda-álmok

Kísértet járja be Szentendrét, egy uszoda kísértete.. Immáron vagy két esztendeje, hogy egy jómódú vállalkozó felajánlotta, hogy uszodát és sportcsarnokot épít telek fejében a városban. A dologtól mindenki fellelkesült, no végre teljesülhet õsi vágyunk ennek a perlekedésekben jeleskedõ kis városkánknak is lesz végre uszodája. Így nem kell majd a volt Kossuth fõiskolán kuncsorogni, és lesz uszodánk és így mi is olyanok lehetünk, mint Európa boldogabbik felének lakói.

De ahogy kimondták a gondolatot, hogy jó volna ha ez a Móricz Gimnázium mellé épülne fel, a purparlé azonnal elkezdõdött. A gimnázium egyes tanárai a szentendrei zöldekkel szoros akarategységben kijelentették - Ide, pedig a város uszodát nem épít. Ez a mi ilyen-olyan parkunk, ezt pedig mi nem adjuk! Így hát, mint ilyenkor lenni szokott, a Szentendre és Vidéke és minden más magát lapnak, újságnak nevezõ sajtóorgánumban sorra jelentek meg az írások arról, miért nem lehet ott uszoda, és hogy kell ugyan az uszoda, de másutt legyen.

Lehetõleg ott, ahol az a vállalkozónak nem jó. Hamarosan kiderült a cél, hogy az akkor még ideiglenes kisebbségben lévõ jobboldal akarja kezébe venni az ügyet, és legjobbját, Wachsler Tamást bízta meg, vezesse azt az adhoc bizottságot (azóta lemondott), amely tárgyal a vállalkozóval és a városnak jó szerzõdést elõkészítve, megtalálják az uszoda helyét. Tárgyalt is a bizottság vagy tizenötször együtt meg külön-külön is, de olyan megoldást, amelynek az lett volna az eredménye, hogy elkezdõdjön az uszoda beruházásnak elõkészítése nem tudtak produkálni. Az ügy lassan kikerült a városi közbeszédbõl, és már majdnem a feledés homályába merült, amikor is Horváth úr környezetébõl olyan hírek kezdtek szállingózni, hogy a VSZ Rt. uszodát fog építeni. A fûtõmû mellé a kondensz melegvizet felhasználandó lehetne egy uszodát felépíteni. Természetesen nem saját kockázatára, hanem a város által vagy jótállásával felvett hitelbõl. A dolog attól is érdekes, mert a vállalat, mint a város egyetlen édes gyermeke, amely többek között a szemétszállításban és a város takarításában már elnyerte a lakosság teljes szimpátiáját, tulajdonképpen az anyagi lét szélén tengõdik. Tartalékai nincsenek, legfeljebb a város által átadott vagyon. Új piacokat nem szerzett, de van egy nagy erõssége, hogy ott vannak képviselõi az önkormányzatban, mármint Horváth úr csapatának tagjai, akik most, hogy dr. Kiss, mint mondani szokás „belecsapott a jobboldali lecsóba”, felértékelõdtek. Az egyik ismerõsöm mesélte, Európában ma likvid pénz dögivel van, és ezt szívesen fektetnék be Magyarországon, és a befektetõk igazán az önkormányzatokat részesítik elõnyben, mert hát ott van garancia arra, hogy jó nyereséggel és biztonsággal térül meg befektetett pénzük.

Szóval most kering a hír, hogy hamarosan összeáll, hogyan tud a város- természetesen Horváth úrnak és csapatának méltó erkölcsi részesedést juttatva - uszodát építeni, megvalósítani a lakosság régi álmát.

Történik ez akkor, amikor szinte a városközpontban a vállalkozónak ígért telek árának megfelelõ összegért, huszonöt méteres medencét, kilenc appartmant és egy 2o szobás szállodának kialakított épületet, teniszpályával és számos elegáns kiegészítõ helyiséggel kínál az AV. magyarán mondva az állam eladásra. Majd valaki megveszi ennyiért és adja el a városnak drágán, mondják a rossznyelvek, és ahogy az uszoda-ügyet alakulni látom, elméletileg ez is elõfordulhat.

Mi meg önkormányzati képviselõk öt órákat tárgyalunk a testületben a polgármester álfegyelmijérõl, meg hasonló nagyszabású dolgokról. De hát jó dolog ez a helyi un. politikai csatározás, mert unalmas és hát nagyon lábszagú is, de legalább nincs hova menni utána úszni Szentendrén.

2004. szeptember 3.

Parkolás olasz módra?

Tiltakozást, indulatokat, de megfontolandó javaslatokat is hallhatott az, aki részt vett a parkolással kapcsolatos beszélgetésekben, vitákban. Ezek közül az egyik fontos felvetés, hogy megoldást kell találni a belvárosban az autók parkolására. " - Elõbb építsen a város parkolókat, azután szedjenek pénzt" hangzott el több fórumon is. Egy magyar fejlesztõ, befektetõ társaság kereste meg a városházát. Ajánlatuk, hogy három a föld alá sûlyesztett,

úgynevezett siló (Trevi parc autiomatic parking systems) rendszerû parkolót építenének Szentendrén, saját beruházásban, ha ezt a város is akarja. A technológia brit és referenciaként olasz városokban már megvalósított ilyen parkolókat mutattak. Ezek közülük az egyik, a cesenai Piazza Fabbri téren (Olaszország) megépített érdekes megoldás, amelyben 85 gépkocsi tud parkolni huszonnégy órán keresztül úgy, hogy ebbõl a felszínen csak a park és a lejáró látszik. Ilyen esetleg Szentendre számára is érdekes lehet. Cesena belvárosban is autóktól zsúfolt területen kellett a parkolást megoldani. De hasonló technológiával egy 21x21 méteres terülten 108 autó parkolását biztosítják napi huszonnégy órában. Szóval van mirõl szót váltani a következõ héten tartandó fórumokon. Egy bizonyos, Szentendre belvárosnak közlekedési gondjait orvosolni szükséges. Erre szomorú bizonyítékot nyújtott az elsõ iskolai napon a Rákóczi, Templomdombi és Református iskola környékének közlekedése. Már csak a múlt és az álom szférájába jutott az, hogy kis nebulók Szentendre belvárosában gyalog mehessenek iskolába. Vagy hogy biciklivel, esetleg babakocsival lehessen balesetmentesen, normálisan közlekedni.