Untitled Document

2004. december 10.

Közmeghallgatás

Karácsonyi ünnepi fények a Fõ téren, békés város látszatát sejtetik, pedig...

Évtizedek alatt kialakult koreográfiája van a közmeghallgatásoknak. A jellemzõ, hogy lakosság panaszkodik, a hivatal meg védekezik. De fordítva nem is lenne normális, mert hát ki menne el dicsérni a város vezetését egy ilyen rendezvényre, hisz ez így hülyeség is lenne, vagy a rosszabb esetben diktatúra. Mert hát a lakosság nyitott szemmel jár, és észreveszi, ha valamivel baj van, valamely dolog nincs rendben. Visszaemlékezve az elmúlt évek közmeghallgatásaira, a hetvenes évekbõl a belsõ körút fórumra, vagy a tüntetéssé emelkedõ Rákóczi Iskola bezárás ügyére mindig éles volt ez. Volt e fórumokon mindig aktuális ügy, úgynevezett

fõ-mondandó. 1994-ben a szamárhegyi építési szabályok be nem tartása, a kárpótlás, majd a Református Gimnázium ügye, hogy miért nem megy el már a tûzoltóság. Elõfordult a követelõdzõ hang, esetenként kiabálás és veszekedés is, és persze az állandó résztvevõk, akik mindig ott ülnek, állnak és mondják a magukét, akiket hivatal és a rendszeres fórum-látogatók már jól ismernek. Mert hát kevés az új a szentendrei önkormányzat napja alatt. A december 9-i közmeghallgatáson a parkolás volt a fõ mondandó, no meg a Bogdányi utcai kereskedõk igénye, akik azt már elérték, hogy az önkormányzat 2005-ben a Lázár cár térrõl elviszi az árusító asztalokat, ezzel 6 és fél millió forint bevételrõl elesve. De most itt az újabb követelés, lehessen kipakolni az üzlet elé, mert hát ha nem, akkor õk tönkre mennek.

2004. december 9.

Civilek

A költségvetési koncepció készítése alkalom arra is, hogy a városban mûködõ civil szervezetek is elmondják véleményüket, számot adjanak egymás között is arról mit végeztek mire jutottak abban az évben Így volt ez tegnap este is amikor beszélgetésre invitálta a Szentendrén fellelhetõ civil szervezeteket Miakich Gábor polgármester. Bevezetõjében számot adott a 2004-ben, városban történtekrõl, nagyobb városi beruházásokról, arról, mit sikerült megvalósítani ebben az évben. A több mint harminc résztvevõ, aki egy-egy

Gyülekezés

közösséget képviselt is arról beszélt, mit tapasztaltak a városban, milyen gondokat látnak és mit tettek szûkebb és a tágabb közösségért. Kárpáti Márta az Ózon Környezetvédelmi Egyesület mindenese és egyébként a Környezetvédelmi Munkacsoport oszlopos tagja, állandó meghívottja és résztvevõje a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságnak szóvá tette, amit egyébként rendszeresen meg is tesz a bizottsági üléseken, a város környezet és természetvédelmi gondjait, a város közterületeinek szemetességét. De nem csak panaszok hangzottak el. Kosztolányi Istvánné, aki a Templomdombi Alapítvány, Szalamandra Egyesület és 1997-óta a Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpontok Országos Szövetségének (KOKOSZ) Szervezési Központjává is vált Erdei Iskola Alapítvány vezetõje, lelke, arról beszélt milyen táborokat szerveztek, milyen foglalkozásokat tartottak 2004-ben. Mások viszont arról beszéltek nincs állandó helyük. Ezért jött jól a Városi Ipartestület felajánlása, hogy szívesen fogadják a civileket Bercsényi utcai házukba. Maholányi Pál díszpolgár, volt önkormányzati képviselõ, aki többek között az Izbégi Baráti Kör elnöke arról beszélt mennyire hasznos lehet, ha az önkormányzat nem a civilek támogatásán akar takarékoskodni, hiszen az ide adott pénzt az összefogás és az önkéntes társadalmi munka megsokszorozza, hasznos értéket termet a közösség számára. Sokan szólaltak fel és számos hasznos tanácsot, javaslatot adtak a polgármesternek. Végül is úgy álltak fel, eredményesek és hasznosak ezek az összejövetelek, és ez volt e legjobb hangulatú az elmúlt években megtartott ilyen rendezvények közül.

2004. december 8.

Ékszer a Mikulásnak

Az Erdész Galéria jól szervezi programjait, hiszen megnyitói echte szentendrei történések, nagyképûen úgy is fogalmazhatnék, helyi szenzációk, immáron húsz éve. A múlt szombati is ilyen volt, amelyet a századfordulón úgy tudósított volna a szentendrei sajtó, jelentõs társasági esemény volt, amelyen megjelent, és ilyenkor hosszan sorolták vona a fõvárosi és helyi nobilitásokat. No, szóval, ilyen volt a múlt szombati Erdész Galéria-beli ékszerbemutató.

Mert minden volt, ami az ilyenkor kissé álmos vidéki mûvész-városkában szem-szájnak ingere, mármint a férfiaknak csinos modellek, a feleségeknek, barátnõknek meg atraktív ékszerek. Talán azért jutott eszembe a megnyitó kapcsán a századfordulós filing. Bár a mai sajtónk amely nem oly érdeklõdõ, mint a régi, és társasági rovat sincs már újságjainkban, de a pletyka és az évszázados rosszmáj felülmúlja a századfordulóit az a régi, sõt. - Én akkor sem mennék oda, ha minden aranyból lenne! mondja, fejét kissé felszegve a kövérkés slafrok-hölgy és hozzáteszi, pedig… a további részt nem hallottam, gondolom, azt akarta mondani, õt a Cartier is hívta Párizsba tavaszi ékszerkollekciójának bemutatójára de oda sem ment el. Szóval kavar cefetül, olyan szentendreiül. Hát ez az, ezért is kell róla tudósítani, hiszen a megnyitón három gyönyörû modell mutatta be az ékszereket. És kuriózuma is van e kiállításnak, az, hogy mindegyik darab erre az alkalomra készült és Szabó Laura ékszerész most ezüstbõl készült darabjait mutatja be, szép és valódi kövekkel. Dr. Oberfrank Ferenc drágakõszakértõ nyitotta meg a kiállítást. No, jó kis unterman, mint amikor a mûgyûjtõ képzõmûvészeti kiállítást nyit. De hát õ már látott ilyen csodákat, és jó fej is, meg hát mér-ne. Egyébként is, el kell menni, megnézni, vagy hát ha nem, legalább látatlanul cikizni, mert hát kérem, ez Szentendre.

2004. december 7.

Maratoni ülés várható december 14-én

Ma, Karácsony elõtti nagyüzem volt az önkormányzatban. A bizottságok ezerrel üléseztek, hogy elvégezzék dolgukat a december 14-i képviselõ-testületi ülés elõtt. Mint ahogy ilyenkor évvége elõtt lenni szokott, napirenden voltak a munkacsoportok beszámolói és a kötelezõ kûr is, a testületi ülésre készített anyagok véleményezése is. Jómagam a Mûvelõdési és Kisebbségi és a Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság ülésén vettem részt. Utóbbin 28 napirenddel birkóztak a végére már csak inkább baloldali tagok,

hiszen délután háromtól este hétig végigülték a maratonira nyúló értekezletet. Olyanokat tárgyaltak, mint a VSZ Rt. elõterjesztése arról, mennyi legyen a szemétdíj 2005-ben vagy a Volán emelheti-e a városi autóbusz-díjakat. A Mûvelõdési Bizottság immáron harmadszor volt kénytelen tárgyalni a költségvetési koncepciót, mert azt kétszer, a kortes-pénz elutasítása miatt a jobboldali többség elvetett. De szó volt a táborozási és kulturális támogatások elszámolásáról éppúgy, mint arról is, mirõl fog a bizottság tárgyalni majd 2005-ben. Szóval vagy száz oldal megbeszélendõ papír van a képviselõk kezében, különbözõ elõterjesztésekkel, beszámolókkal, amely már olyan méretû, mint egy kisregény. Elõrevetíti, hogy hosszú ülésezés elé nézünk december 14-én.

2004. december 6.

Mikulás

O, Mikula, sveti pope,
Ne daj grihom da nas tope,
I putnikom svima mora
Daj im milost ti ozgora.
I na zemlji i na moru
Povrati nas zdrave dvoru!

2004. december 5.

Bora csapott le Hvar szigetére

Emberemlékezet óta ilyen erejû Bora nem csapott még le Hvar szigetére, mint amilyen néhány napja, írják starigradi barátaim. A vihar felduzzasztotta a tengert és elöntötte a kikötõ és az óváros egy részét. Fákat, pálmákat döntött ki és megtizedelte a tavaly tûzkárt szenvedett még megmaradt olajfa ültetvényeket is. A vihar a spliti kikötõben marasztalta a kompokat, így nem volt összekötetés sem Hvar, Vis, Bracs szigetek és szárazföld között.

A szigeten lakókat ilyenkor az is félelemben tartja, hogy nem tud felszállni az a helikopter sem, amely kórházba vihetné a rászorulókat, balesetet szenvedetteket. Rövid idõre nem volt víz és áramellátás sem a városkában és az internet-összekötetés is megszakadt. Bizony, nehéz helyzetükbe képzelni magunkat, mert mi leginkább csak azokat a napokat ismerjük, amikor szélmentes idõben hét-ágra süt a nap és nyugodt, kellemesen langyos az Adria vize.

2004. december 4.

Jótékonysági kiállítás a Rodin Galériában

Tegnap este a Rodin Galériában, a Calais-i polgárok szoborról készült fényképek mintha illusztrációk lettek volna a falon Hídász Ferenc a Kárpátaljai Ferences Misszió vezetõjének megnyitójához, mert arról is szólt, milyen is volt Kárpátalja 1989-ben, mennyi minden hiányzott, hiányzik az ott élõknek, milyen önfeláldozásra volt szükség. Hiszen Rodin szobra a közösségért való vállalásról beszél, arról, hogy a közösség érdekében vállalt önkéntes halálra ne pusztán a pillanatnyilag feltámadt lelkesedésbõl, hanem mindent megfontolva vállalkozz. A fenkölt gondolat és korában a szobor felállítása körüli botrány és mocskolódás meg mintha korunkat idézné.

De ez utóbbinak fityiszt mutattak a Mi-értünk Egyesület fiataljai, amikor ezt a programot megszervezték. A hatalmas ablakok elõtt friss képek, fotók szentendrei fiatalok munkái, melyet jótékonyságra felajánlottak. Hiszen a meghívójukban ez áll:" szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját a Kárpátalajai Ferences Misszió javára szervezett jótékonysági kiállításunkra… Majd lejjebb: Kérjük, hogy amennyiben módjában áll, a kiállítás megnyitójára hozzon magával feleslegessé vált ruhanemûket, használható gyermekjátékokat, vagy tartós élelmiszert, segítve ezzel is a misszió életét." S a meglepetések, Bácsi Robi profin, és Kenzó aki olyan fényképeket tett a falra ami mint mondani szoktunk, ez ütõs. S bámulok, miért nem láttam, tudtam én, hogy Török Zolika nem csak megszállott horgász, hogy Kenzó akivel nap mint nap találkozom, ilyen szeme és kompozíciós készsége van. Ries Zoli kislányáról gondoltam, hogy a papa szenvedélyét követi, logikus, de hogy van sok más fiatal is akit így megfogott ez a szentendrei õrület, az alkotni kell, hát ez fantasztikus. S persze lehet, hogy állítottak itt ki olyanok, akiknek ez volt és lesz egyetlen kiállítása és

többet nem alkotnak majd, és az is lehet, hogy mûvész lesz belõlük és vállalják a nagyok keserû kenyerét. De egy biztos, ez itt és most Szentendre. És persze lejött Pepe és Öcsi is, és itt van Balogh Laci a nagy öreg is, mert tudja, õ már belül is tudja, hogy micsoda Calais-i hivatással játszik itt e tucatnyi csillogó szemû. S ettõl friss a hangulat, jól érezzük magunkat és ilyenkor ki a fenét érdekel melyikünk melyik politikai csapatnak drukkol, mert ez itt és most Szentendre, amely egy kicsit közel van a Parnasszushoz és Pilisszentlászlóhoz is.

2004. december 3.

Helyünk és lehetõségeink Európában

Van úgy, hogy az ember rossz tapasztalatai miatt még mielõtt elmenne valamely rendezvényre, elõre eldönti ez unalmas lesz, és amikor nem úgy történik, ahogy elõre gondolta igencsak meglepõdik. Én is így jártam ezzel, amikor megkaptam Eszes Sándor meghívóját a péntek esti Vállalkozói Klub rendezvényére. Mert hát azt gondoltam "Dr. Lukovich Tamás a PRO-RÉGIÓ Kht. ügyvetõ igazgatója akivel, arra a kérdésre keressük a választ, Milyen lehetõségek vannak,

hogy európai forrásokhoz jussunk" majd számokról meg már untig ismert dolgokról szól. De nem így történt, mert hát, mint a háromtucatnyi résztvevõnek is kiderült, a régiók felépítése azok történelme és mûködésük igencsak érdekes és húsba vágó dolog. És ami ennél is fontosabb saját lehetõségeinkrõl, életünkrõl szól. Arról hogyan miként tudunk Európában jó helyet teremteni magunknak és ehhez nyitottságra, alkalmazkodóképességre, magyar furfangra is szükség lesz. S hogy sok minden múlik majd azon is európai képviselõink mennyire tudnak lobbyzni érdekeinkét, és hogy az a bizonyos nemrég volt európa parlamenti választás mennyire nem semmirõl szólt. Pedig mielõtt elkezdõdött, még azt gondoltam inkább elugrok majd megnézni Erdész Galéria ékszerbemutatóját, mert hát az mégis csak könnyedebb inkább péntek esti program. De a székhez ragasztott a téma, no meg az igazgató úr érdekfeszítõ szemléletes stílusa.

2004. december 1.

Kistérségi együttmûködés

Ma délután a szentendrei Városházán ült össze, az a jövõben nagyra hivatott testület, amelyet most Pilis és Dunakanyar Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulásának hív a hivatalos nyelv, de amelyet inkább nevezhetnénk a volt Járási Tanács nevével. Tagjai a volt járás községeinek, városainak polgármesterei, s amely egyre több pénz felett rendelkezik. Mert hát akartuk vagy sem, az Európai Unio nem foglakozik az egyes településekkel, ott a régiókat és kisrégiókat ismerik csak,

ezek részére biztosítanak különbözõ néven pályázati pénzeket. Ma tájékoztatót hallgattak meg a kátyúzásra kiírt közbeszerzés eredményérõl, az átaluk korábban élre hívott közhasznú társaság a Dunakanyar-Pilis Kht. munkájáról is, amely a szentendrei fehérházban mûködik. Ismertették a Társulás munkaszervezetének vezetésére kiírt pályázati felhívás-tervezetet és Schuszter József úr, aki egyebek mellett Dunabogdány polgármestere is, tájékoztatót adott Ister Granum Eurórégió legutóbbi ülésérõl. S bármennyire azt hihetnénk, hogy a polgármesterek, akik között ott ül Visegrád FIDESZ-es országgyûlési képviselõje, mint ahogy a vezetõje, a korábbi MSZP-és országgyûlési képviselõ Miakich Gábor nem tudnak jól együttmûködni a térség érdekében ez itt nem igaz, mert ezek a kistérségi ülések mentesek a Parlamentre jellemzõ heves szócsatáktól, birkózástól. Lehet persze, hogy csak azért, mert még kicsi az a nyilvánosság, amely értené és figyelemmel kísérné e fontos grémium munkáját.

Kishíd történések

Vasárnapi hangulat együttes próbál
a Postás strandon

Immáron egy hete annak, hogy Szigetmonostoron lakossági fórum volt, amelyen megjelentek a Közlekedési Minisztérium a Fõvárosi Vízmû és a környék, a híd ügyében érintett polgármesterei is. A lakosság egy része kiállt a dunai kishíd megépítése mellett, és annak ellehetetlenülését Szentendre magatartásában látja. Mint köztudott, Szentendre városa Szerkezeti Tervében (legfontosabb rendeletek egyike) arról döntött, hogy a Postás strand nem alkalmas a kishíd helyének. A fórumot követõ beszélgetésen felmerült annak lehetõsége is, hogy közvetlenül a Határcsárda után

Leányfalu közigazgatási területén épüljön meg a kis dunai híd. Hiszen erre nincs döntési jogköre Szentendre városának. Megjegyzem, e változat, már az 1997-es Szigetmonostor-Szentendre vitában is felmerült, és akkor a városi testület egyik legfontosabb érve az volt, azért kerüljön a kishíd valahova a Szentendre alsó részére, hogy az áthaladó szigeti forgalom ne terhelje tovább a várost. Most ismételten felmerült e lehetõség, legalább is a szigetiek igénye szerint, mert õk fennen ragaszkodnak a kishíd megépítéséhez, amelyet a kiadott, és most is érvényben lévõ M0 híd építési engedélye is tartalmaz. Most újfent a kishíd helyét keresik a tervezõk, de most már a kiesett Postás strand helye helyett, az alatti szakaszon. Az ügyben Gulyás József SZDSZ-es megyei alelnök is kérdést intézett a parlamentben az illetékes államtitkárhoz. Az erre adott választ most a szereplõk többféleképpen értelmezik, és majd mindenki a saját álláspontjának megerõsítését olvassa ki belõle.

2004. november 30.

Testvérvárosi hír

Aki 2005-ben testvérvárosunkba Stari Gradba utazik, annak már könnyebb lesz a közlekedés. "A horvát fõvárost és Dalmácia székvárosát Splitet összekötõ autópálya teljes egészében a 2005-ös idegenforgalmi idény kezdetétõl lesz használható.

„Jövõ nyárig a Kis-Kapela alagutat, a Krka folyó egy hídját és a Pirovac-Vrpolje 33 kilométeres pályaszakaszát kell még befejezni.” – írja az egyik internetes portál, és most kaptam a hírt, hogy átadták Vrpolje-Pirovac autópálya 33 kilométeres szakaszát. A sztrádák gyors átadását az is lehetõvé teszi, hogy egy-egy hosszabb szakaszt több kisebb, néhány tíz kilométeres részre bontanak a kivitelezõk. A sztrádák mellett épülõ kiszolgáló létesítményeket, benzinkutakat és pihenõhelyeket pedig nem az autópályákkal egy idõben, hanem késõbb adják át, ezzel is idõt takarítva meg. Az újonnan elkészülõ szakaszokat júniusban, a nyári turistaszezon elõtt adják át a forgalomnak, hogy az országba érkezõ külföldi turisták minél gyorsabban és biztonságosabban jussanak el a tengerparti üdülõhelyekre.

2004. november 28.

Fantazmagória

Mostanában sok szó esik a parkolásról, és hamarosan dönt is ebben a testület. Számos megoldás merült fel az elmúlt idõszakban. Íme, itt egy fantazmagória, hogy a Duna korzón villamos, bicikli és gyalogos forgalom legyen és az autókat a Rózsakertnél és a város Északi részén kialakított parkolóban hagyják a turisták. A két pont között, pedig egy átalakított nosztalgia villamos járna, vinné a turistákat. Olyan, amely nem felsõ-vezetékkel, hanem akkumlátorral mûködik és szinte csak lépésben haladva, közlekedik.

Az ötlet onnan ered, hogy régen is terveztek vonatot a Duna partra, de a terv Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, az elsõ Világháború miatt dugába dõlt. Akkor azt tervezték, hogy Visegrádig épül meg a vasút, pontosabban a HÉV. No, most nem ekkora távon, csak mintegy egy kilométeres úton közlekedne oda-vissza a Duna-parton a nosztalgia villamos. Gyönyörû régi villamosok vannak a BKV RT. Szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumában. Korhû ruhába öltözött kalauz adná a jegyet és hallhatna Szentendrérõl is ismertetõt az utas, ahogy lassan halad a Görög utca irányába. A kalauznál válthatók lennének múzeumi belépõk is. Szóval igazi fantazmagória az ötlet, bár ki tudja, most úgy néz ki, befektetõ is lenne.

Vita régen és most

A városi önkormányzati képviselõk között most arról folyik a polémia a neten, hogy a kijelölt kárpótlási területek belterületbe vonásával keletkezõ, város lélekszám-növekedés miatt jelentkezõ infrastrukturális gondokat hogyan lehetne orvosolni. Hány óvodai, iskolai férõhely-bõvítésre lesz majd szükség, és ez mennyibe fog kerülni, és mibõl fedezi ezt a város. Ilyenkor mindig fellángol a vita arról, kell-e, lehet-e a Szentendrére költözést korlátozni vagy sem. Mi a megoldás? Talán az sem érdeketlen, errõl mit gondolkodtak elõdeink. Íme, egy idézet 1909-bõl a Városi Tanáts jegyzõkönyvébõl: "az volna a fõ cél, hogy minél több olyan lakosa legyen a városnak, aki megélhetésének anyagi eszközeit, jövedelmét a városon kívül szerzi, de itt költi el. S ez által a forgalmat növeli, a város lakosságának kenyérkeresetét, jövedelmét szaporítja s adóképességét fokozza. Ilyen egyének a katonák, nyaralók, kirándulók (turisták), nyugdíjasok, a fõvárosban alkalmazott de itt lakó s innen bejáró tisztviselõk, hivatalnokok, a fõvárosi gyárakba innen bejárók munkások stb." Hát igen, de úgy látszik ez a megoldás sem fenékig tejfel.

Amikor errõl elõször vitatkoztak, még a Duna parti töltésen volt a városi piac

2004. november 27.

Dézsma-házi beszélgetés

Immáron negyedik éve, hogy szentendrei dalmát közösségünk vezetõségével szombatonként együtt ülünk a Dézsma házban és tesszük a dolgunkat, tanácskozunk. De ezeken az értekezleteken elõbb-utóbb a régi Szentendrére terelõdik a szó, arról beszélünk, ki hol lakott, mi történt

itt, ott akkor, ki mit csinált, kivel mi történt. Idõsebb barátaim ilyenkor mondják, ezt Sandi vagy Pista bizonyosan pontosabban tudja, hiszen õ ott volt, ott lakott, kérdezzük meg õt. Ezért arra gondoltam egy-egy alkalommal csak ezekrõl a dolgokról beszélgetünk azokkal, akik szeretnek és tudnak a régi Szentendrérõl. Ha van kedvük egy tea vagy egy pohár bor mellett mesélni.. Most szombaton elsõ alkalommal találkoztunk, levetítettünk kéttucat régi képet, hogy keressük a kérdéseket és válaszokat a régi Szentendrérõl.

2004. november 26.

Megye kontra Szentendre

A mai vármegyei gyûlés egyik-másik témája érintette városunkat is. Pontosabban az a bejelentés, hogy hamarosan megegyezés születik Szentendre és a megye között abban, hogy az elmúlt években összegyûlt szentendrei tartozást hogyan rendezzék. A megye gondja, hogy hamarosan el kell kezdenie az új múzeumi központ építését, ha eleget akar tenni a törvény elõírásainak, a Magyar Állam és Szerb Ortodox Egyház közötti azon megállapodásnak, hogy

2012-ig átadja a mai Megyei Múzeumi Központ, a Ferenczy Múzeum épületét, (a volt Szerb Iskola). Így alkalom kínálkozik Szentendrének arra, hogy a Castrum területén a még városi tulajdonban lévõ ásatási terület egy részét és a volt GAMESZ épületét elcserélje a megyével az adósság fejében. De megoldást kell találni arra is, hogy közösen rendezzék végre a megyei tulajdonú könyvtár és Duna parti Mûvelõdési Ház ügyét is, hiszen ezekben részben vagy egészben városi intézmények is mûködnek. A megegyezés pikantériája, hogy Gulyás József alelnök is, aki az elõzõ ciklusban Szentendre alpolgármestere volt, és mint ilyen, Miakich Gábor helyettese, tárgyal most majd volt fõnökével. De az is érdekessége az összeállításnak, hogy dr. Bindorrfer, aki korábban SZDSZ-es szentendrei képviselõjelölt is volt és most a FIDESZ-szel szavaz számos éles szentendrei döntési szituációban, ül szemben majd a mai szabaddemokrata képviselõvel, miként arra õt a szentendrei képviselõ-testület felhatalmazta.

2004. november 24.

Régi képek

Tegnap felraktam az adventi programokat és olvasom, hogy "- december 4-én, szombaton MIKULÁS-TÚRA a Kõhegyre 10-14 óra között mindenkit szeretettel vár a Mikulás és a Krampusz a Czibulka Gyula Turistaháznál." A véletlen úgy hozta, hogy készülvén a szombati Dézsma házi beszélgetésre kezembe került egy régi üveg-negatív, amelyet Dr. Dezsõfi Ferenc Szentendre polgármestere készített valamikor a harmincas években és az akkor új Kõhegyi turistaháznál készült. Mint azt sokan tudják, hogy a polgármester

nagy túrázó volt, a Szentendrei Gyopár Turista Egylet lelkes tagja és amatõr fotós. Csak hogy ma már hiába vannak meg a túrákon készült fényképek, alig azonosíthatók a rajta szereplõk, mert hát sok idõ telt el azóta, és kevesen élnek már akik ismerték õket. Aki, ilyen képeket szokott nézegetni annak nem mindig az okoz örömet, ami a valamikori készítõjének, aki lefényképezte a Stefan dómot, hanem az, az egyéként un. maradék felvétel, amelyen lekapták az elõtte felállított gesztenyesütõt, vagy a maradékra a Bükkös patakban ruhát sulykoló asszonyokat.

Szomorú történet

Szomorú történet, a volt Provincia szálló ügye. Bizonyosan sokan emlékeznek, hogy megépülte is vagy öt éves huzavonával kezdõdött. A rendszerváltás után évekig álltak a szinte romoknak tetszõ falak, mert a cég, amely elkezdte építését csõdbe ment. Majd sokunk örömére egyszer csak folytatódott az építkezés és kiderült szálloda lesz belõle. Végre a Danubius Szálloda építése 1966 után szálloda épül Szentendrén, olyan, amely már a kor igényei szerinti szolgáltatást kínál, sóhajtottak fel sokan. De úgy látszik ez sem lett sikertörténet,

mert a cég, amely megvette, befejezte az épület építését, mostanra feladta, bezárta és idõsek otthonának kínálja, miként arról hirdetése is szól. "SZENTENDRE o PROVINCIA o IDOSEK EMELT SZINTÛ OTTHONA. Válassza megnyugtató megoldásként a Provincia Otthont! Rendkívül kedvezõ ellátási, gondozási feltételek! A beköltözõ lakók 5 különbözõ nagyságú apartmanból választhatnak igényüknek megfelelõen. Lehetõséget biztosítunk hotel szintû napi ápolásra is."

Közlemény-szerûség

Kellemetlen helyzetben vagyok, mert sokan kérnek, szólaljak meg ebben vagy abban az ügyben. Értem olvasóim türelmetlenségét és azt is, hogy kíváncsiak mirõl is tárgyalunk most már két hete. Ezért van az, hogy három napig egyetlen sort sem tettem fel, pedig voltak, vannak események és nem is akármilyen problémák, amelyek szót érdemelnének és a város közvéleménye jogosan várja el, hogy tudjon róla. De az adott szó és rendeletünk kötelez, és hát úgy gondolom, gondoltam korábban is, hogybetartom adott szavam mit kollégáimnak tettem, ezért inkább silenciumot tartok. Így hát kedves olvasóm, hiába kéri, sem parkolás, sem a Barcsay Iskola beruházása ügyében tõlem információt mindaddig nem fog kapni, míg ez alól a testület fel nem old.

2004. november 20 .

Út, út, út

Az Ászok utca lakói több mint egy évig dolgoztak, fizettek, lobbyztak, hogy burkolt utcájuk legyen majd, mikorra elkészül.

Van olyan helyzet, amikor a toldozgatás-foltozgatás már nem segít. Sõt, az ilyen esetekben ez többe kerül, mintha nagyobb összegért felújítanánk az épületet, utat, gépet. Hát így vagyunk mi Szentendre útjainak többségével is. Hiába költ kátyúzásra évente 80-100 milliót a város, az utak állapota csak tovább romlik. Lassan már nem lehet autóval közlekedni egyes városrészekben. Nincs mese, itt egy nagyobb felújításra van szükség. Igen ám, de mibõl? Mert hát Szentendrének bár folyamatosan nõ a vagyona, iparûzési adó és egyéb bevételei (ugye hihetetlen, de ezt mutatják a tények) arra nem jut, hogy egy nagyobb összegû beruházást éves bevételébõl elvégezzen. A kormánytól meg legfeljebb arra számíthat, hogy a város

forintjait kiegészítik, de hogy átvállalják az egészet, arra bizony nem. Még 1997-ben bejártam választókerületem utcáit, felmértem, mérettem, hol kellene felújítani, burkolni. Gondolom kevesen hiszik el, de az I. számú választókerületben (ez a belváros Rákóczi utcától északra esõ része, kiegészítve a Nap és Egres utca környéke egy részével) tucatnál több utca burkolatlan, sõt vannak olyanok, amelyekben már 35-40 éve várnak arra a lakók, hogy végre ne poros utcában kelljen közlekedniük. Szakembereket kerestem meg, hogy mekkora összeget, érdemes és szükséges egy ilyen útállapotú város esetében a út-karbantartásra költeni egy nagyobb felújítás esetében. Nos, szoroztak, osztottak és megállapították, hogy ez több mint egy milliárd forint. De azt is hozzátették, hogy ha évi 100 milliót költünk el évente, akkor az állapot tovább fog romlani, és bebizonyították számomra, amit korábban is sejtettem, ez a kátyúzás olyan tûzoltás, ami csak pillanatnyilag enyhíti a gondot, de inkább ront, mint javít a helyzeten. Most néhány kollégám összefogásával megoldást keresünk arra, tudnánk-e ekkora összegû hosszúlejáratú kölcsönt szerezni Szentendrének, amelyet a város mondjuk 20 év alatt vissza tud fizetni, s amelybõl elvégezhetõ a városi nagy út-TMK. Ön belevágna-e, támogatna-e egy ilyen programot?

2004. november 19.

Közlekedünk, de hogyan?

Szentendrérõl sokan járnak gépkocsival Budapestre dolgozni, ezért gondjaik, a közlekedési nehézségek, a betongyári építkezés, vagy az óbudai felüljáró környéki dugók miatti reggelenkénti várakozások a sajtó állandó témája. Errõl gyakran esik szó, ír róla a sajtó, beszél a rádió, és közben mintha elfeledkeznénk azokról, szerintem ma is a többségrõl, akik HÉV-vel utaznak. Mintha az õ kiszolgálásuk, gondjaik nem lennének olyan fontosak, mint az autósoké. Mert hát, valószínûleg õk a türelmesebbek,õk azok, akik nem szoktak

balhézni, ha valami miatt várniuk kell. Néha úgy érzik, mintha õk másodrangú állampolgárok lennének, pedig évrõl évre, hónapról-hónapra becsülettel megfizetik a bérlet árát, bármennyit is emeljen, emeljünk rajta. Tegnap kaptam egy emilt, amelyben a következõ áll " ha a HÉV-vel valami történik ( - pl. ma (értsd november 19.) egy fenyõ nem bírta a szelet és rádõlt a vágányra Pomázon, ezért egypályás váltott irányú menet volt a pomázi állomáson, ezért 3-5 percet késtek a szerelvények Szentendrén. ) a szentendrei Volán oda se neki, minden járatát pontosan elindított 14,25- kor és a vétlenül késve megérkezõ a kedves utasok és hazatérni vágyók meg az orkánban irányt vettek a "KAISERS"-be vagy egyéb boltokba szitkozódások közepette. A következõ járatok általában köztes - kisbuszos- járatok meg tömeggel megrohanva - egy részüket állomáson (hely hiány miatt) hagyva. Ez a jelenség nem új-keletû." Hát igen, ami itt hiányzik, az hogy a Volán figyeljen oda, mikor is érkezik a HÉV. Mert hát mi értelme van annak a busz-járatnak, amely nem segíti a közlekedést. Így ez nem szolgáltatás, csak valami olyasmi-féle. Kedves Volán! Hamarosan a testület elé jönnek, hogy a következõ évi jegy-árakat állapítsuk meg. Legtöbbször jóvá is hagyja a képviselõ-testületünk igényüket. Ilyenkor persze elhangzik mindenféle okos érv, miért is kell emelnünk, mert hát a vállalat tönkre megy, ha nem tesszük meg. Jó, de hát jó-szívvel megszavazni ilyet csak akkor tud egy képviselõ, ha azok, választóik, akik a testületbe küldték, elégedettek a szolgáltatással. Ez az emil után én hogyan döntsek?

2004. november 18.

60 éve hunyt el Paizs Goebel Jenõ

Szombaton nyílik a MûvészetMalomban SZENTENDREI KÉPZÕMÛVÉSZET ÉVSZÁZADA V. RAJZOK címmel kiállítás. A rajzok között ott lesznek az alapítók alkotásai is, és közöttük az egyik, akirõl Szentendrén keveset beszélnek Paizs Goebel Jenõé, aki szinte napra hatvan éve hunyt el. Goebel Jenõ a Paizs nevet újságíró bátyját követve késõbb vette fel. Gyermekkori skarlátja következtében rosszul hallott, és sántítva, bottal járt. Az öreg szentendreiek még így emlékeznek rá. Mûvészeti tevékenységének fontos indulója, hogy Iparrajziskolába járt és eredetileg üvegfestõnek készült. Innen ment át, a Képzõmûvészeti Fõiskolára ahol Réti István tanítványaként fejezte be tanulmányait. Mint sok, újra fogékony kortársáé elsõ útja Párizsba, Barbizonba vezetett,

hogy megismerhesse mi is forr a képzõmûvészet akkori központjában. Már fiatalon is szerepelt kiállításokon. Kiállít a Mûcsarnokban, és 1925-ben Párizsban a Galerie Zodiaque-ban. Fél évig Nagybányán is dolgozott. Tagja volt a Magyar Képzõmûvészek és Iparmûvészek Egyesülete (KÉVE) és a Képzõmûvészek Új Társasága (KUT) mûvészcsoportnak, és egyik alapító tagja a Szentendrei Festõk Társaságának. A barcelonai világkiállításon ezüstérmet nyert. Részt vett az Ernst Múzeum csoportkiállításain és 1935-ben a Szocialista Mûvészcsoport kiállításain is. Gyûjteményes kiállítása volt az Alkotás Mûvészházban 1943-ban.
Mûvészete kezdetben a barbizoni iskola festészetéhez kapcsolódott, majd erõsen hatott rá Szõnyi István. Késõbb alakul ki jellegzetesen egyéni hangja, különös álomvilágának fantasztikus képeit megjelenítõ stílusa. (Aranykor, 1931; Rákos csendélet, Csopaki álom). Állandó témája a szentendrei táj, melyet bensõséges hangulatú képekben festett meg (Szentendrei kishíd, 1934). Késõi korszakában1930-ban viszont fordulat következett be mûvészetében, temperaképei a metafizikus festészettel mutatnak rokonságot, ezekben az években készült látomásszerû, fantasztikus mûvei a szürrealizmushoz állnak közel finom, érzékeny színvilágukkal, oldott formáikkal.

Kleine Fische, gute Fische

A hír, amit az Index-rõl vettem át a következõ: "Az OTP Bank a jövõ héten kötelezõ érvényû ajánlatot tesz egy szerb és egy horvát bank megvételére - jelentette be a hitelintézet által szervezet konferencián Wolf László vezérigazgató-helyettes. A szerbiai Jubanka a. d. Beograd 88 százalékának megvásárlására június 18-án szándéknyilatkozatot, augusztus 27-én pedig - a görög Alpha Bank és a francia Société Générale mellett - nem kötelezõ érvényû ajánlatot nyújtott be az OTP Bank - írta meg a Világgazdaság." Csak annyit a hírhez személyes kommentárként. Örülök a dolognak. Bár az okosok aszongyák, hogy valamikori szinte egyetlen bankunk olyan, pénzzel bír, amit a kisnyugdíjasok azért hagytak nála, mert sírkõre, temetésre, a gyereknek kuporgattak össze, nem vették ki, nem vásároltak államkötényt sem, nem nyúltak megtakarított forintkáikhoz. Mert õket nem érdekelte, nem is tudnak arról, hogy a pénzzel bánni kell. Berakták, aztán várják, hogy haláluk után majd a gyerek megtalálja a betétkönyvet a párna alatt, hogy legyen mibõl õket eltemetni, a sírkövet megvenni stb. szóval ez a sok "Kleine fische, gute Fische" is lehetõvé tette, hogy magyar bankunk sikeres lehessen a nemzetközi pénzpiacon. Én szívesen hallanám egyszer, mondjuk Csányi úr szájából valamelyik TV-ben, hogy "- Kedves nyugdíjasok, köszönjük hogy bennünket választottak és kitartottak mellettünk. Önöknek is köszönhetjük, hogy hamarosan Közép Európa egyik legnagyobb bankja lehetünk. S, ha még egy kis csomag szaloncukrot is küldenének azoknak Karácsonyra, akik tíz éve benn tartják kevéske megtakarított pénzecskéjüket, hát talán kalapot is emelnék.

2004. november 17.

Juhász Ferenc Szentendrén

Juhász Ferenc honvédelmi miniszter volt Szentendre vendége tegnap, november 17-én. Fél hattól a Városházán lakossági fórumot tartott a mintegy nyolcvan fõs közönségnek, akiknek többsége nyugdíjas katonatiszt volt. Szentendrén a rendszerváltás óta folyamatosan csökken katonai jelenlét. Míg korábban városunkban katonai fõiskola mûködött, és volt olyan év, hogy ezerkétszáz hallgató tanult, ma szerény létszámmal és költségvetéssel tiszthelyettes képzés folyik. Természetesen szóba került a katonai ingatlanok helyzete is.

Miként a miniszter elmondta, azokat a katonai laktanyákat, egyéb ingatlanokat, amelyre a haderõreform után a honvédelem nem tart igényt, az önkormányzatoknak adják át. De a dolog már azért sem egyszerû, mert még ma is számos olyan ingatlan van, amelyre bár a honvédségnek nincs szüksége, a telekkönyvi rendezetlenségek miatt nem tudják átadni. Bár utalt Miakich Gáborral való, a fórumot megelõzõ tárgyalásaira, de túl sok konkrétumot nem említett a szentendrei katonai ingalanokról. A hozzászólók arról kérdezték, szóltak, mi lesz a lakásokkal, illetve a katonai üdülõkkel. A honvédelmi miniszter elmondta, s bár ez a közönség körében nem váltott ki nagy tetszést, hogy azok gondjait tekinti legfontosabbnak és elsõdlegesnek, akik ma a hadseregben dolgoznak, vállalják e nehéz hivatást. Az õ lakáshelyzetükön és életkörülményeiken kell javítani.

2004. november 16.

Rendkívüli ülés, avagy Danaos lányai

Patt vagy is, e két szóval tudnám leírni a november 16-i rendkívüli képviselõ-testületi ülést. Megmondom õszintén számomra furcsa színjátéknak tûnt, olyan irracionális volt, mint egy Beuys performance. Olyan vízióra emlékeztetett, mint amilyet lázas álmában lát az ember. Mert hát olyan kérdésekben sem sikerült döntenie a Szentendrei képviselõ-testületnek tegnap , mint a szavazatszedõ bizottsági tagok megválasztása a december 5-i népszavazásra. Történt ugyanis, hogy a 2002-es országgyûlési képviselõ-választások után, tudják,

amikor az újraszámlálási hajcihõ volt szerte e hazában, a társadalmi munkában dolgozó szavazatszedõ bizottsági tagok, akik akkor még vagy 150-en voltak, azt mondták, no ebbõl nekem elegem van, és vagy százan lemondtak, coki. Most nincsenek már ötvenen sem arra, hogy lebonyolítsák a népszavazást. Ez pedig kevés ahhoz, hogy Szentendrén meg lehessen tartani a kórház-privatizációról és határon túliak állampolgárságáról szóló szavazást. Pedig a testület tagjai közül a legtöbben nem is ismerték, kiket is takartak a nevek, de mert egyikrõl, vagy másikról valakik elhíresztelték, hogy az volt komcsi, vagy hogy ez jobboldali, innen is, onnan is tartózkodtak a szavazatszedõ bizottsági tagok megválasztásánál az önkormányzati képviselõk, ezzel kockáztatva a népszavazást is. - Oh, a magabiztos butaság, mily nagy dolgokra képes! De ismét megbukott a költségvetési-koncepció is. Pedig a polgármester majd mindent befogadott, a hitelfelvételtõl az ifjúsági ház létesítésig számos javaslatot. De mert a szabaddemokraták, ki tudja miért, ismét tartózkodtak és az egyik jobboldali vezér Fülöp Zsolt nem-re intette a társait a kortespénz elmaradása miatt, ismét nincs költségvetési-koncepciója Szentendrének. Pedig valójában nincs is vita a fõbb dolgokról. És hát mi kell egy koncepció elfogadásához, hisz ez nem a házasság, csak legfeljebb jegyesség még. De a tegnap éjszaka minden kissé excentrikus volt. Wachsler Tamás képviselõtársam is elemében volt. Miközben laptopján levelezett, tenyérgépén megoldott vagy három tetrix feladványt, és közben csiklandós üzeneteket küldött társainak sms-ben, vagy öt olyan módosító javaslatot terjesztett be, amely miatt a jogászok majd frászt kaptak, mit is írjanak le, hogyan foglalják jogi keretbe a javaslatot. Ettõl persze Miakich Gábor úgy érezhette magát, mint amikor Medea rábeszéli Pelias leányait, hogy aprítsák fel apjukat és fõzzék meg, õ aztán így megifjítja majd. Én csak szájtátva bámultam, mit is hoz poros kis városkánk testületének életébe, pontosabban éjszakájába a parlamenti rafinéria. És hiába képviselték sokan közöttük, mint kinek fülét viasszal tömték be, következetesen álláspontjukat, mégsem õmiattuk nem jutott befejezõ döntéshez a testület. Mert hát szabaddemokrata szövetségeseink is, a mobiltelefonon kapott utasításokra szavazásaikkal csak tovább mélyítették káosz-érzetem. Én ekkorra már azt sem tudtam, hol állunk mi a pórok, pláne õk. S ettõl, maradt, fél-megoldva, is-en, patthelyzetben számos döntés, a parkolás és a Barcsay beruházásának ügye is. De van a történteknek számomra személyes tanulsága is. Hogy, nem kell feltétlenül megérteni Danaos leányait. Tudják, akik lyukas hordóba töltik a vizet.

2004. november 14.

Karantén

Ma délelõtt karanténba vonult a polgármester vezetésével a jegyzõ, négy képviselõ – akik korábban már bedolgozták magukat a parkolási ügybe– , és a jogászok csapata, a volt tábornoki üdülõbe, hogy elõkészítésék a holnapi rendkívüli ülésre a parkolás-anyagot. Bizony nincs könnyû dolguk, hogy olyan tervezet kerüljön a testület elé, amelyet a lakosság is elfogad és az önkormányzat számára is elõnyös. Értékelik a jogi helyzetet. A parkolás és fizetés-probléma azonban nem új-keletû. A képviselõtestület 1938-as jegyzõkönyvében találtam anyagot erre is.

Ekkor még nem álltak az utca két oldalán autók.

„Kimondjuk, hogy a közúton helyfoglaló autó és lovasszekér után a benne lévõ áru minõségére és mennyiségére való tekintet nélkül 1 pengõ díj fizetendõ helypénz címén”. Bár ekkor azt kívánták ezzel a rendelkezéssel megakadályozni, hogy piaci helypénz fizetése nélkül árulhassanak azok, aki az utcán megállva kocsiból kínálták portékájukat. Ekkor még a parkolás csak alkalmanként okozott gondot. Olvasható korábbról, hogy búcsú idején nincs hova állni a kocsival, mert az idegenbõl jött kocsik elfoglalják a jó helyeket, nincs elegendõ itatási lehetõség, és a vendégeknek gyalog kell a vendéglátó házához menni. Panaszkodnak a szentendrei vendéglátók. Hát holnapután meglátjuk, fognak-e panaszkodni a szentendreiek?

2004. november 13.

Kicsi, de fontos történések

Szentendre egyik érdekes, öreg háza a Dézsma-ház, az idõsek által inkább csak Aromának hívott épület. A kicsiny padlástérben valamikor a háború elõtt likõrgyártás folyt, innen második neve. Ha valaki járt már itt, elképzelheti mekkora üzem is lehetett. A hetvenes években, amikor készítették a Szamárhegy nyomás alatti szennyvízvezetékét, a földszinti épületrészt jelöltek ki szivattyúháznak, amely azóta is itt mûködik. Az üres tetõteret felújították, és 1988-ban használatra megkapta a Dézsma utcaivá keresztelt nyugdíjas klub. Azóta is használják. A klub igen tevékeny. Kirándulások, bálok és sokféle rendezvény szervezõi és élénk klubéletet élnek anélkül, hogy nagyobb hajcihõt csapnának neki. Berendezések híján maguk adták össze az asztalokat, székeket, terítõket és edényeket, egyszóval a berendezési tárgyakat.

Most, hogy télen is közlekedni lehessen, a bejárati kapu elõtti részt csinálják meg, hogy idõsebb tagjaik nehogy balesetet szenvedjenek a téli csúszós idõben. Sokan mondják napjainkban, ma már nem ismert a tevékeny idõs kor, pedig csak figyelmesebben kellene körülnézni közvetlen környezetünkben. S ha már a Dézsmáról van szó, remélem, hogy az alpolgármester ígéretének megfelelõen hamarosan visszakötik a telefont is, hogy ha valami probléma történik, lehessen beszólni, mert hát egy ilyen épületben azt gondolom ez kötelezõ kellék ma már.