Döntés piacn
ügyben?
     
 
  Kedden ismét összeül a dr. Dragon Pál vezette Pénzügyi Ellenõrzõ és a Költségvetési Bizottság, hogy döntsenek a piac sorsáról. Abban kell állást foglalniuk, melyik jobb ajánlat a városnak, a 2 vagy a 8 milliós. Mint arról már korábban hírt adtam, az illetékes szakmai bizottság megvizsgálva minden létezõ szempontot 6:2 arányban a nyolcmilliós Dual Kft ajánlata mellett foglalt állást. De hát Kiss Károly, aki az elmúlt években üzemeltette a piacot és a másik pályázó, hát õ bizony a jobboldal pártfogoltja.  
Most arra is választ kaphatunk, hogy jobboldal által hírdetett, azért jó, hogy mi vagyunk többségben, mert így megakadályozhatjuk, hogy a polgármester a városra nézve hátrányos döntéseket hozzon, hogyan is lesz. Mert, hogy 8 milliós ajánlat, jobb, mint 2 milliós, és hogy a Duál Kft. pályázati anyagának nincs olyan pontja még erõltetve sem, amely Szentendre városa számára ne lenne elõnyösebb, mint Kiss Károlyé ezt már a jobboldali képviselõk egy része is állítja. Mert a bio-zöldségek és gyümölcsök, biotermékek árusítása, a virágosoknak külön kialakított rész, vagy Bálint gazda és a Kertészeti Egyetem hallgatóinak tanácsadása a növények ápolására éppúgy a vásárlók érdekei szerint való, mint ahogy az ingyenes árusítás lehetõsége a szociálisan rászoruló szentendrei õstermelõknek. A napvédõ tetõk telepítése, vagy a megfelelõ tájékoztatási rendszer elkészítése, a térburkolat és az asztalok felújítása mind-mind csak az egyik, a többet felajánló pályázatában van benne. Hát akkor a 8 több-e, mint a 2. Nem lesz könnyû dr. Dragonéknak erre válaszolni. Vagy igen?
     
 
Stari gradi
nhír
     
 
A turista szezon kezdete hamarosan itt van Dalmáciában. Húsvétkor vagy hatezren fognak Hvar szigetére jönni egy éjszakára, hogy megnézzék, a nagycsütörtökrõl nagypéntekre virradó éjszakai zarándoklatot. De ezt, az itt élõk, valamilyen kifürkészhetetlen ok miatt nem tekintik turisztikai eseménynek, nem úgy, mint az ugyanilyen vallási ünnepeket Olasz- vagy Spanyolországban. A múlt évben is csak annyi komp közlekedett, mint a holtszezonban, és szállást is alig lehetett kapni. Hogy a problémákat tetõzzék, a mólon még folynak a felújítási munkálatok. A spliti városgazdálkodási vállalat szakemberei elkezdték a Stari Gradon átvezetõ 6002 megyei út hídjának építését. A híd, amely a városka kikötõjének egyik legforgalmasabb pontját érinti 200 ezer kunába kerül és 60 napba fog telni, hogy elkészüljön. A stari gradi hivatal még a múlt év októberében kiadta az építési engedélyt, így semmi akadálya annak, hogy a híd a turista szezon kezdetére megépüljön. Ezt nyilatkozta Visko Haladic, a város polgármestere. Reméljük e miatt nem marad el e középkor óta ugyanabban a formában élõ archaikus szakrális esemény.
 
     
 
Takarítás an
Kõhegyen
     
 
 
   

Gyülekezõnél, dr Pázmány Annamária, Zakar Ágnes képviselõk Miakich Gábor polgármester. Fehér dzsekiben Horváth László
Fénykép: Hankó László

  
   
 
   
Ezeket a rendszámokat sem a Belügyminisztérium dobta ide, mint ahogy az özike is ólommérgezést kaphatott.
  
Ha valaki ismeri a szentendrei nemzetiségek szokásait, az tudja, hogy már háromszáz évvel ezelõtt is Húsvét elõtt szokásban volt a takarítás a házak kimeszelése. Sajnos ez a szokás napjainkra elenyészni látszik. Már kevesen vannak, akik gyakorolják, hogy rendet csinálnak a ház körül, az utcán ilyenkor. Inkább várják el a szolgáltató vállalattól, hogy ezt megtegye helyettünk. Ahogy városiasodunk a közterület, a járdák tisztaságának gondja egyre inkább valaki másnak a dolga kezd lenni, mi nem érünk rá erre.
Az Izbégi Szomszédok Öntevékeny Egyesülete április 3-án takarítási akciót szervezett a Kõhegyen. Ezses Sándor elnök, önkormányzati képviselõ hívására jónéhányan eljöttek, hogy segítsenek egy kis rendet teremteni, a szemetet összeszedni Szentendre egyik legszebb részén. Sajnos nem tolongtak annyian hogy ne jutott volna kesztyû mindenkinek, vagy konténer a szemétnek, amelyet VSZRt. biztosított. A szentendrei zöld szervezeteket egy részét is inkább foglalkoztatja mostanság a Zengõ ügy vagy a miniszterelnöknek írandó petíció, mint közvetlen környezetük tisztasága. Igaz erre az akcióra nem jött ki egyik tv állomás sem, nem lesz belõle szenzáció, legfeljebb tisztaság, és rend.
 
 
Van mit eltakarítani. A képen Eszes Sándor
     
 
Épül an
P'art mozi
     
 
P'art Mozi névvel, új mozi épül a városban. Mint arról korábban hírt adtam, a volt pártház épületében - Dunakorzó 18.- a nagyterem átépítésével, kerül kialakításra az új vetítõterem. Hogy szükség van rá, arról csak annyit, hogy nem volt, és nincs olyan városi igény-felmérés, amelyben az uszoda mellett,vagy elõtt, ne a mozi hiányát említené a szentendrei polgár. Elkezdõdtek az építési munkák, hogy a termet mozivá alakítsák. Artmozi lesz, és 100 nézõ számára fog jó körülményeket biztosítani filmnézéshez. A program gondozója és lelkes pályázó a ZOOM Alapítvány, õk készítették elõ az elsõ pályázatot is. Hamarosan ismét pályázat leadási határidõ következik, mert hát szükség lenne még vagy 50 millióra azért, hogy a mozi olyan legyen, mint amilyet megálmodói elképzeltek. Amikor kész lesz, a tervek szerint ez év szeptemberében, bizonyosan mindenki örülni fog, s ha még egy jó kis büfé is kapcsolódik hozzá, ahova érdemes akkor is beugrani, ha éppen nem a film érdekel, akkor egy újabb olyan hellyel bõvül a szentendrei kulturális választék, ahol a fiatalok is rendszeresen találkozhatnak.
 
     
 
A régin
Szentendre
     
 
 
   
Ülünk a teremben vagy harmincan egy-egy önkormányzati ülésen. De hogy hányan tudnának arra a kérdésre válaszolni közülünk, hogy hol van a Compa híd, vagy ki volt Vajda tiszteletes, kevesen vagyunk.  
Hiszen nem csak a lakosság cserélõdött ki az elmúlt harminc év alatt Szentendrén, de a hagyományok, szokások is elenyésztek, elfelejtették már, és így a város múltját is kevesen ismerik napjainkban. Többen azt mondják ez felesleges ismeret, semmire sem jó dolog. Pedig, ha csak arra gondolunk, hogy az Európai Unioban az a település tarthat számot érdeklõdésre, amely érdekes, különleges, hát akkor már más a dolog megítélése. Arról nem is beszélve, hogy ha lehet valamire építeni, mármint várost, az a múlt alapos, pontos ismerete. Mert igaz, hogy a hetvenes években nem nagyon fontolgatták, jó e tradíciónak, ha kismúzeumokat építenek, de vagy véletlenül, vagy tudatosan a döntéshozók beletaláltak, hogyan kell és lehet egy addig mellékesnek tartott hagyományt, sajátosságot, városunk meghatározó karakterévé tenni. Nos ezeket az ismereteket kínálta fel Weszelits András, amikor március 19-én bemutatta a Városházán "Szentendrei képeslapok" címû új CD-jét. Olyan képeknek, pillanatoknak lehetünk ismét átélõi, amely segítséget nyújthat abban is, hogy jól döntsünk ma. Örömmel vettem kézbe ezt az újfajta adathordozót, nézegettem a számítógépen és a Városháza folyosóján képeslap-kiállítását, mert megint megláthattam számos olyan dolgot, amitõl többet tudhatok arról, milyen is volt múltunk, milyen volt a régi Szentendre.
     
 
Pistyúr Imre kiállításan
a MûvészetMalomban
     
 
Ha valaki ma a Vajda Stúdióról hall, azt gondolhatja, hogy annak kiállításain csak a mai befutott, már díjas alkotók kis csoportja állított ki. Hát, mint minden, ami már történelem, nem oly egyszerû és nem mindig az utókor szerinti történet. A Vajda nyitott mûhely volt, és a kiállításokon sokan, sokféle alkotással vettek részt, akkori amatõrök. Volt, akibõl mûvész lett, és többen voltak, akik azóta, abbahagyták, vagy csak a maguk kedvtelésére festegetnek otthon. Nos, valamikor Pistyúr Imre is azok közé tartozott, akik bár kiállítottak egy-egy vajdás kiállításon, azt követõen hosszú idõre eltûntek a képzõmûvészet iránt érdeklõdõk szeme elõl. Öt-hat éve lehet, hogy egy-egy összetalálkozáskor mesélte szobrokat készít. Most a MûvészetMalomban nyílik kiállítása. Komoly anyag, a szentendrei középgenerációba illõ mértékkel és minõséggel. Kortársai, mi is csodálkozva és örömmel fedeztük, fedezzük fel a mesélõ, a helyi gyökereket gyakran groteszk módon felelevenítõ szobrait. Már az anyagválasztása is eltérõ a megszokottól, mert a legtöbb totemisztikus formában mesélõ szobrai homokkõbõl készültek, mint a szamárhegyi dalmát temetõ sírkövei. Anyagválasztása sem véletlen, a múltra, saját és a kisebb szubetnikai közösségére, a szamárhegyi dalmátságra azok legendáira utalnak. Formálása érett és világos. Szobrai, gyakran szerény méretük ellenére is monumentálisak. Nem véletlenül keltette fel elõször a Csók galéria ítésze érdeklõdését, hogy megismerve a kiállításon mûveit,
 
 

2004. április 3-án
délután 5 órakor
MûvészetMalom

A kiállítást megnyitja:
Szakolczai Lajos
mûvészeti író
   
 
a helyi, sokszor túl szigorú szakmai közönség is befogadja. Most a kiállítás után, a sokak által irigyelt minõsítésnek is beillõ szentendrei mûvész kifejezést használtaja a jövõben. Nem mintha ez fontos volna egy alkotó számára.
     
 
Önkormányzati ülés,n
második nekifutásra
     
 
 
   
Nem is olyan szomorú a testület
  
   
Második nekifutásra, ma március 30-án, határozatképes volt a Szentendrei Önkormányzat ülése. A jobboldali képviselõk közül heten meg tudták oldani, hogy sûrû munkahelyi elfoglaltságukat félre téve, eljöttek a testület ülésére, így megtárgyalhatta a napirendet a grémium. Mint már írtam róla, a testület jobboldali többségének a Városi Kht. kiürítésével kapcsolatos döntését vétózta meg korábban a polgármester ezért hívott össze rendkívüli ülést.
  
A képviselõk többsége jelen volt, és majd mindenki értette mi a tét, mégis, ügyrendi vitával kezdõdött az ülés. Mint jobboldal vezére, Wachsler Tamás elmondta, a jövõben kérik, hogy ha rendkívüli ülést hív össze a város elsõ embere, az ellenzékkel egyeztesse az idõpontot. Rögtönzésektõl és ötletelésektõl sem volt mentes a mai, döntés elõtti polémia. -Legyen két kht., -legyen a Szentendre és Vidéke újság kiadója testület, és még sokféle megoldással kísérelték meg egyes képviselõk a korábbi elhibázott döntést javítgatni. De az egyik kivihetetlensége miatt, másik törvénysértõ volta miatt halt el a vitában. S mert egyik változat mellett sem alakult ki meggyõzõ érdemi többség, a határozathozatalkor a képviselõk többsége a polgármester által kifogásolt passzusok elhagyása mellett döntött.
Így pillanatnyi szünet van a városi kht körüli vitában. Abban mintha a többség álláspontja megegyezne, hogy szüksége van a Hivatalnak egy "gyorsreagálású" kis csapatra, a kisebb "útkaparó" ügyek elvégzésére. De abban ellentét látszik, hogyan ítélik meg a városi újságot. Dr. Bindorffer a szerkesztés színvonalát kifogásolta, különösen azt, hogy a "hallgattassék meg másik fél is" elve nem minden esetben érvényesült. Szerinte ezt a gyakorlatban úgy kell alkalmazni, hogy ugyanabban a számban szólaljon meg az ellentétes nézetet valló mindkét fél. Az elv igaz, csakhogy, ennek meg az a hátránya, hogy így gyakran fog elõfordulni a jövõben, hogy már aktulitásukat vesztett témákban vitakoznak majd képviselõtársaim. Azt gondolom, hogy ettõl még nem lesz olvashatóbb lapunk, sõt.
     
 
Olcsó lakások
nfiataloknak
     
 
Készül a Jóléti Kht. kivitelezésében a Püspökmajor lakótelepi, olcsóbb árú, fiataloknak szánt lakások építésnek második üteme. Mint az önkormányzati lakáselosztó bizottság döntésébõl kiderül a családi (hány gyermek van), szociális, és közszolgálati szempontokat vették figyelembe a pályázatok elbírálásánál. Bár a korábbi lakótelepi üzlet, pontosabban bódé központ helyén most az új épületben a földszinten üzlethelyiségek a többi szinten lakások lesznek kialakítva, ezt nem mindenki tudta elfogadni. Monika vendéglõ tulajdonosa nem vállalta az új helyzetet, ezért is húzódott az építés elkezdése. Így a vendéglõ a telek déli részén kapott helyet, ezért át kellett tervezni az épületet. A tulajdonosok már nagyon várják, az idõpontját, hogy mikor költözhetnek be, a lakótelepiek meg azt, mikor fejezõdik már be végre az építkezés. Hiába, a hetvenes években épült lakótelepet már belakták lakóik, nem nagyon szeretik, ha körülöttük az építkezéssel együtt járó, sár, por, és közlekedési akadályok nehezítik életüket.
     
 
Draculákn
Szentendrén
     
 
   
Fénykép és cikk: Mai lap 2004. március 29.
  
"Dracula szelleme kísért Szentendrén" címmel, az egyik lap riportot közöl. Hát úgy vélem, az írás közreadójának igaza lehet abban, amit a draculáriumról szóló írásának címében sugall. Mármint abban, hogy ez az egész dolog kezd városunkban immáron horrorisztikus lenni. Jómagam még novemberben megkérdeztem az illetékest, hogy, hogy a fenébe került ez ide. De el kellett fogadnom válaszát, amikor azt mondta, hogy a Fõ térre kirakott megállító táblát, szabályos engedélyzési eljárással tették ki, és így ezt ö nem tagadhatta meg. Arra pedig, hogy hogyan illik városunkhoz ez a darakulárium, hát ugye nem önkormányzati, hanem magántulajdonú épületben van, volt a válasz. De hasonlóan indulatokat kavar a Szabó Marcipán Múzeum új kirakakata is. De, úgysem lehet embereket meggyõzni, ízlés-ügyekben. Úgysem hinnék el, hogy nagyforgalmú üzletük nemcsak bevételt jelent, de leértékel is. Mert az oda nem illõ (esetünkben Szentendrére nem illõ) jobban elétékteleníthet, mint a lemállott falak, vagy a szemét a Fõ téren és környékén. Nem akarok semmiféle összefüggést keresni, de azt gondolom, bármennyire is magánügy kinek adom ki az üzletem, és az, hogy milyen tevékenységet folytat benne a bérlõ, két különbözõ dolog. Azonban az óvatlan szemlélõ ítéletében önkéntelenül is összekapcsolódik a tulajdonos neve, meg a benne folyó tevékenység. Én már csak tudom, hiszen anélkül, hogy valamelyik titkosszolgáltanak akár tisztje, vagy besúgója lettem volna, egy bizonyos újságban ügynökgyanúsnak titulálnak anélkül, hogy bámi közöm lett volna bármilyen ügynök dologhoz.
     
 
Árad a Duna, den
ívik-e még a bodorka?
     
 
 
   
Amikor régebben, Húsvét április elejére esett, a szentendreieknek nem volt gond a böjti hal beszerzése. A tavaszi árhullámmal együtt megérkezett a bodorka ívása is. A derecskei forgó és Határ csárda közötti Duna-part szakaszon, amikor a víz elérte a part törését a fûzfák gyökereinél ezerszám ívott ez a halacska. Ilyenkor, aki korán reggel lement egy mogyorófa vesszõbõl készített egyszerû hogász bottal és egy adag trágyagilisztával pecázni, egy óra múlva, gyakran egy vödör hallal térhetett haza. Reggelente minden fûzfa tövében ült egy-egy szentendrei, hogy megfogja napi adagját.  
Készült belõle ruszli, de megsütötték paprikás lisztben is. E tavaszi csemege szinte népeledel volt környékünkön, egészen a hetvenes évek végéig. Ma el sem képzelhetõen nagy volt a halbõség és a fogás, pedig a felszerelés a maiakhoz képest igencsak primitív célszerszám volt. Egy 2 méteres mógyoróvesszõ, parafa dugóból faragott kis úszó, amelyet égetéssel színeztek meg, úgy másfél méteres damil, az úszótól a botig honelány fonal, és valamilyen ólomcsõbõl faragott kis ólomdarbaka nehezéknek. Gondot csak az okozott, ha megindult a nagyobb keszegfélék ívása, mert ezzel a felszereléssel nem lehetett kilós halakat kiemelni a vízbõl, hiszen az pillanat alatt leszakította cájgot és továbbállt. Bár most ilyen áradás van, és ha víz hõmérséklete eléri a kb. 8-10 Celsiust meg kellene, hogy kezdõdjön az ívás. De hát hiába lenne ilyen idõ, a szennyezés és számos egyéb ok miatt manapság nem hogy egy vödörnyi bodorkát, de tíz darabot örül ha fog a szuper felszereléses szentendrei horgász.
 
  Arról nem is beszélve, hogy hiába takaríttatta ki a város ezt a partszakaszt is, ha most elsétálunk erre és körülnézünk, mindenütt szemét, vagy a parton lakók által elbirtokolt közterületek. Így kinek van kedve lemenni a Dunára.
Kép: www.mimi.hu/horgasz/bodorka.html
     
 
Metron
áruház épül
     
 
 
Az M0-ás híd felépítése a megvalósítás közelébe került, így felgyorsultak azok a beruházások is amelyek az itt lebonyolódó forgalomra számítnak majd. A budakalászi térségben az Omszki tó környékén immáron a negyedik multinacionális cég veti, vetette meg a lábát, hogy áruházat telepítsen ide. Tíz évvel ezelõtt még voltak olyan szentendrei önkormányzati képviselõk, akik úgy gondolták, hogy ezek a multik oda települnek majd, ahol számukra olcsóbb feltételeket biztosítanak, számítva arra, hogy majd ezek iparûzési adó bevételeibõl teremtik elõ a város fejlesztéséhez szükséges pénzeket. De nem így lett. A megtérülési és nyereség-számításokban az üzlet jó telepítése egyik legfontosabb szempont. Ezért nem véletlenül lett Budakalász az áruházak helye. Most a volt Gyógynövénykutató Intézet földjén a Metro kezdte meg egy áruház építését, hogy versenyben tudjon maradni vetélytársaival, mire megépül a híd.
     
 
Szentendreiek számára kedvezõ döntéseket
nhozott Pest Megye közgyûlése
     
 
 
A szentendreiek számára kedvezõ döntéseket hozott Pest Megye március 26-i közgyûlése. Bár az ülés elején a MIÉP és FIDESZ képviselõk elhagyták a termet, de ennek ellenére a grémium határozatképes maradt, (nem úgy, mint március 23-án a szentendrei, ahol ezért elmaradt az ülés) és a 28 napirenden lévõ ügy közül háromban ügyben is Szentendre javára döntött a testület.
 
A Pest Megyei Rendõrfõkapitány, aki beszámolt a testület elõtt, bejelentette, hogy hamarosan elkezdõdik a Szentendrei Kapitányság építése, amelyre ebben az évben 160 milliót költenek. Júniustól 22 új tiszthelyettes kezdi meg munkáját a városi kapitányságon. Nagyobb horderejû, de mindenképpen anyagiakban is jelentõsebb dolog, hogy közgyûlés döntött arról, hogy két szentendrei intézmény épületének építéshez járul hozzá  
 
és nyújt be úgynevezett címzett támogatásra igényt a parlamenthez. A Pest Megyei Könyvtár épületének teljes felújítására, amelynek nagysága 3000 négyzetméter és 700 négyzetméterrel való bõvítésére. A teljes gépészet, nyílászárók, egyéb épületi elemek felújítására és a lapos tetõ beépítése több mint egy milliárd forintba fog kerülni, és ebbõl 200 milliót a megye saját zsebbõl áll. Hasonlóan a könyvtárhoz, a Petzelt József Szakképzõ Iskola is sikeresen lobbyzott, hiszen a közgyûlés egységesen támogatta, hogy ötszáz milliós beruházást valósítson meg, amelyhez a megye 100 millióval járul hozzá. Ebbõl, ha a Parlament is úgy akarja, nyolc újabb tantermet, tizenkét fõs tankonyhát és éttermet építenek meg. Mint Ducza Istvánné igazgatónõ az ülés szünetében elmondta, ez csak kezdet, és szeretnének egy nagyobb projektet is megvalósítani. Keresik a szomszéd városokban a partnereket ahhoz, hogy Szentendre a régió szakképzésének központjává válhasson. Ezért kidolgoztak egy tervet, és összegében legalább másfél milliárdos beruházást szeretnének megvalósítani, tanszállodával és étteremmel.

Most persze irígylik õket. De talán azért sikeresek, mert az helyett, hogy tiltakoznának az ellen, hogy mellettük uszoda épüljön, azért lobbyznak, hogy építhessenek, fejlõdhessenek. De hát nekik talán könnyebb, mert már csak hivatásuknál fogva is, természetesebbek kézzelfogható tettek, mint az ideológiák gyártása.
     
 
Kátyúk és
nutak
     
 
A kép tulajdonképpen Szentendre bármelyik utcájáról készülhetett volna. Esetünkben a Móricz Zsigmond nevû Pannónia telepi utcát mutatja és néhány nappal ezelõtt készült. Talán ez a kép, talán más megfontolás arra késztette Radványi G. Levente alpolgármestert, hogy levéllel forduljon azon képviselõtársaihoz, akik a költségvetési rendelet szerint rendelkeznek 3 millió forintos kerettel, hogy ebbõl egy milliót mindenki adjon le, és közösen fordítsák a rendkívül rossz minõségû szentendrei utcák kátyúzására. Így az erre szánt összeg már olyan nagyságrendû lehet, amellyel a lakosság számára is érzékelhetõ javulást mutat majd Szentendre utjainak állapota. Nincs olyan képviselõ a testületben lettlégyen az jobb, vagy baloldali, aki ne értene azzal egyet, hogy az utakra többet kell fordítani. Csakhogy már sokan elígértek ennek, vagy annak közösségnek egy-egy utca felújítására. Így könnyel elõfordulhat, hogy az összefogás és hatékonyság helyett, az ide egy kicsit, oda egy kicsit megoldás születik Akkor, pedig valószínû, a néhány kevesek kivételével mindenki elégedetlen lesz. Ezt pedig senki sem szeretné.