Bontják a volt betongyári munkásszállót
 
  Bontják a betongyári munkásszálló épületét. Vannak, akik még emlékeznek rá, hogy valamikor itt akarta az önkormányzat az azóta már megépült tûzoltó laktanyát felépíteni. Most a Lidl cég vette meg a házat és telket a SZEBETON-tól, és már bontja is a régi épületet, amely helyén áruházat épít. Az áruház nagyságrendileg a közepes nagyságú és az élelmiszer mellett, ruházatot és az ilyen marketek szokásos árukínálatát nyújtja majd. Bár az iparûzési adó szempontjából megépülése Szentendre városának elõnyös,
de van vele probléma is. Az pedig, hogy közlekedési nehézségeket fog jelenteni, elsõsorban a Pannónia telepi lakosoknak. A tervek szerint a benzinkút irányába építik ki a közlekedési kapcsolatot. Már eddig is szinte lehetetlen volt a SZEBETON-hoz ki és befordulni. Reménykedjünk abban, hogy a közlekedési mérnökök jó megoldást találnak ki és sem a Budapestre és vissza, sem a helyieknek nem fog közlekedési hátrányt okozni az új áruház megépítése.  
 
 
 
 
Fórum, Fórum,Fórum, Fórum,Fórum, Fórum,Fórum, Fórum,
 
Szentendre belvárosa forgalmi rendjének kialakításáról és parkolási rendszerének megvalósításáról felmerülõ kérdések és vélemények tisztázására
július 22-én (csütörtökön) 17 órakor a Városházán
fórumot
tart az ad-hoc bizottság,
amelyet Szentendre Önkormányzatának képviselõ-testülete rendkívüli ülésén megbízott.
 
 
 
 
       
 
 
 
 
 
Siker
 
  Ha volt az eddigi színházi elõadások közül valamelyiknek kiugró sikere, akkor a múlt vasárnapi Sirály az volt. A Megyei Könyvtár színháztermében – még szerencse, hogy nem szabadtéren, mert fogvacogtatóan hideg volt– nem gyõzték párnával a rendezõk. Ugyanis az elõadás kamarába készült, tudják, amikor közvetlenül a nézõk elõtt és között játszódik adarab, és ezért csak mintegy száz nézõt tudtak valahogy bepréselni a színpadra. Szóval az elõadás, jegyezzük meg a Sirály legtöbbször tuti siker, fergeteges volt. A közvetlenség, az ahogy elõtted sír, örül, egyáltalán lélegzik a színész olyan hatású, hogy nem tudod kivonni magad a játékból, s most aki jelen volt az elõadáson megbabonázódott. Már Pécsett, a fesztiválon kiderült, ez az elõadás fenemód jól sikerült. Sajnos csak egy alkalomra tudtak vele Szentendrére kijönni. Szóval valami ilyesmit szeretnénk a városban mindig is látni, mondják azok a szerencsések, akik bejutottak.
De hát nem minden sirály, s van néha veréb is. Ne bánkódjunk mi kinnmaradottak, mert a nyári kínálat igazán kitûnõ, s most jön még a java, hiszen lesz még Márai is. A hétvégén Ister Napok és egyre több a különbözõ program, sokfelé a városban, a Skanzen Anfiteátrumban is. Azt gondolom mindenki fog találni magának valót.
 
 
 
 
Kapuk a belváros szélén
 
A belváros forgalmi rendjének kialakításáról és parkolási rendszerének megvalósításáról tárgyalt Szentendre Önkormányzatának képviselõ-testülete július 13-i rendkívüli ülésén. Megállapodás született: hogy egy szuper bizottságot állít fel erre. A bizottság élre Wachsler Tamás ("legokosabb képviselõ" idézet dr. Bindorffer) Városfejlesztési és beruházási tanácsnokot választották. A jobboldali testületi többség úgy véli, a bizottság személyi összetétele garancia lehet arra, hogy érvényesítsék akaratukat.  
 
A hintónak továbbra is szabad behajátsa marad
A bizottság feladata, hogy az apparátus segítségével megismertessék a lakossággal az új rend elõnyeit-hátrányait és véleményük megismerése után, ezek figyelembevételével, kidolgozzák a város számára legjobb szerzõdés-tervezetet. Ezt már nem is kell testület elé terjeszteni, hiszen a felhatalmazás szerint ezt írja majd alá a polgármester és a Bartex képviselõje. Tagjai dr. Dragon Pál, saját kérésére dr. Kiss László és dr. Bindorffer Györgyi, Szegõ Eta és Eszes Sándor képviselõk. Hát bizony, nincs könnyû dolguk, mert a Duna-korzón lakók és üzlettulajdonosok már most tiltakoznak, és az igazi ellenállás akkor fog fellángolni, ha majd az is kiderül, hogy a kapukkal lezárt belvárosba -a könyvtárba, bankba, hivatalokba, cukiba, rendezvényre, iskolákba, fodrászhoz stb.- nem lesz egyszerû bejutni azoknak sem, akik kedvezményezettek (pld. aki Szentendrén fizeti be gépkocsija súlyadóját) Mert ki szereti, ha mozgásában korlátozzák, különösen, ha autós az illetõ.
 
 
 
 
Apor-e az Apor?
 
  Tegnapi július 13-i testületi ülés napirendjén volt, annak a Páljános Ervin szobrászmûvész által készítendõ Apor patak nevét megörökítõ emléktáblának az ügye, melynek felállítását Máté György helytörténész kezdeményezte és a Petõfi Hagyományõrzõ és Kulturális Egyesület felkarolt.
Az Önkormányzat testülete igencsak feszült ideológiai vitában döntött arról, hogy támogatja-e felállítását a Dumtsa Jenõ utcai Bükkös patak hídnál. A beidegzõdött lelki és eszmei elkötelezettségeken túl, a feszültség valódi oka és kiváltója, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága tudományos igazgatójának Darkó Jenõnek a levele, amely feketén-fehéren kimondja olyan névnek állítunk emléket, amely a legjobbakat feltételezve is kétséges. Megint felszínre jött a régi probléma, a helytörténész és történész közötti különbség. Míg az elõbbieket a tények, adatok érdeklik, utóbbiakat saját vágyaik, eszményeik. Úgy néz ki, most is ebben a csapdában vergõdünk.
 
 
 
 
Szentendrei tenisz siker
 
Kevesen tudják, hogy Szentendrének szuperligás nõi teniszcsapata van. A Szentendre Polgári Tenisz Klub, amely postás strandi teniszpályán mûködik, most Tabánban a legjobb nyolc magyar nõi csapat között szerepelhet. Az 1996-ban alakult szakosztály a múlt évben, az elsõ osztályban nyert és így most egy héten át a Magyar Szuperligában küzdhet az ország legjobbjaival. Horváth László vezetõ edzõ méltán büszke leányaira, hiszen olyan szintre jutottak el rövid hat esztendõ  
 
Ács Alexandra, Noszály Andrea, Horváth László vezetö-edzõ, Sebestyén Katalin, Szabó Zsófia, Borbély Rita, Simon Dorottya
 

Budapesti Spartacus:
Kuti Kis Rita és Ahrn Gréta
  alatt, amelyre egy ország tenisz-közvéleménye felfigyelt. Még nem várhatjuk el tõlük, hogy végigverjék a magyar élmezõnyt, amelyben olyan patinás csapatok is vannak, mint az MTK, vagy a Spari, de önmagában az a tény, hogy ott vannak az ország legjobbjai között, méltán büszkévé teheti mindazokat, akik idõt, energiát nem sajnálva juttatták fel ide a csapatot, és a náluknál százszorosan jobb anyagi és technikai körülmények között felkészülõ sztárokkal veszik fel a versenyt. Ilyenkor csak annyit mondhatunk:
Gratulálunk Horvát úr, és Hajrá lányok!
 
 
 
Lián Kertészet nyert
 
Közbeszerzési eljárás keretében versenyeztette meg az önkormányzat a parkfenntartást. Pontosabban ma július 13-án tárgyaltuk " Elõterjesztés, Szentendre város közparkjainak, zöldterületeinek, játszótereinek, fasorainak fenntartására és játszótéri eszközeinek karbantartására szóló nyílt eljárással megvalósuló közbeszerzési eljárás keretében történõ pályázat eredményének megállapításáról." címmel és döntött Szentendre Város Önkormányzata.  
A Lián Kertészet amely, immáron nyolc éve végzi ezt a tevékenységet Szentendrén, nyert. Így nagyobb zökkenõ nélkül folytatódhat a munka, bár ilyen kevésbõl, 40 millióból túl látványosat nem lehet produkálni, de hát ennyi van rá a költségvetésben, ennyibõl kell megoldani a feladatot. Hiszen ma már kevéssé divat, ami faluhelyen általános, hogy a házunk elõtt kapálunk, ápoljuk a közterületet, locsoljuk a virágokat. Ilyen értelemben inkább nagyváros Szentendre, de pénzügyi lehetõségeit tekintve aligha. Ahhoz, hogy olyan parkok és utak legynek Szentendrén, mint amilyet a lakosság jogosan kíván, még hiányzik egy oljafinomító iparûzési adóbevétele városunkban.
 
 
 
 
Szentendre lesz a legcsendesebb magyar város
ha dr. Kiss tevezetét elfogadja a testület
 
  Dr. Kiss László jobboldali képviselõtársam, akinek korábban a Pest Megyei Bíróság mellett mûködõ tanács felfüggesztette képviselõi státusát, most rendelet-tervezetet nyújtott be " a zaj elleni védelem helyi szabályozásáról szóló 18/2001. (V. 18.) Önk. Rendelet módosítására." Lényege, olyan értékeket jelöl meg szabályozásában, amely szerint tilos mindenütt a városban szabadtéren pld. vonósnégyest fellépetetni, (kivétel a Duna-korzó) mert az már olyan zajt kelt, amely az általa javasolt határértéket átlépi és ezért akár harminezer forintra is büntethetõ a szabálysértõ. Hogy ne rébuszokat írjak, ime néhány hangforrás, zaj-értéke.
Azt írja a szakirodalom, hogy nappal 65 decibel, éjjel pedig 55 decibel, az a határérték, amelyet nem kívánatos túllépni. Nálunk azonban a szabályozás nappalra 50 éjszakára 40 decibel értéket határoz meg. No, ez bizony azt jelenti, hogy ha valaki normál hangon beszél éjjel az utcán szabálysértést követ el. Ha egy akusztikus gitárt pendít meg, szabálysértést követ el és harminezer forintig büntethetõ. De a területi szabályozás szerint nem lehet csak néma körmenet Szentendrén, mert ha énekelnek a hívõk biztos túllépik a határértéket. És még triviálisabb példa, Micskey Tibor bátyámmal és velem is, mindketten nagyotthállók vagyunk, csak jeleléssel lehet nappal beszélni, mert kb. 65 decibel amit már meghallunk. De az iskolákról, óvodákról nem is beszélek, hiszen ott a szünetekben minimum 80 decibeles a zaj. Hogy nagyjából lássuk mirõl is szól a rendelet-tervezete amikor nappali 50 és éjszakai 40 dB ír elõ ime:

Decibel-érték Hangerõ

0 Abszolút csend (egészséges ember hallásküszöbe).
10 Csendes hangstúdiók és speciális hangmérõ helyiségek (süketszobák).
30 Csendes lakószoba.
40 Halk beszélgetés.
50 Átlagos iroda.
60 Normál beszélgetés 1 méterrõl.
60-70 Forgalmas utca.
70-80 Gyár, üzem átlagos zaja.
80 Átlagos zenehallgatás otthon. Akusztikus gitár hangja 1 méterrõl.
80-90 Nagyon forgalmas városi utca. Teherautó- és kamionforgalom.
90-100 Hangosan hallgatott zene (pl. házibuli).
 
Így van mihez hasonlítani hol, mekkora lehet az az érték, amellyel kényszeríthetjük környezetünket, hogy betartsa. De az is fontos, be tudja-e tartani. Azt nagyon kevés indoknak tartom, hogy nem érdekel mit szólnak hozzá a választók, mert ezt én így gondolom jónak.
Még szerencse, hogy nem ismerik a szentendreiek milyen szabályokat alkot a testület. De azt gondolom nevetségessé tennni magunkat, Szentendre Városi Önkormányzatát sem éppen hasznos dolog.
 
 
 
 
Vujicsics koncert július 10-én este a Barcsayban
 
A Vujicsics Együttes játéka számomra tulajdonképpen nem is zene. Inkább valami olyan, mint amikor gyalogolok a Fõ tér irányába és azt érzem, no most otthon vagyok. A templomok tornyai alig észrevehetõen meghajolnak, forgósisakjaikat egy kissé, szinte észrevétlenül megemelik, biccentenek. Csak úgy, Szentendre. Nem zenekar, hanem ismert kõkeret a kapuk körül, egy-egy szeglet, részlet, pillanat. Vannak és kész. Részei az én városomnak, a mi városunknak. Szeretem-e zenéjüket? Nem tudom rá a választ, mert belül, bennem szólalnak meg. A zenekar tagjai tanár urak már, meg tekintélyes tudósok, meg mindenféle korral járó titulususok. De azt határozottan állítom, hogy a Barcsay udvarban mindig is játszottak. Nem igaz, hogy a fa akkor még csak csemete volt amikor kezdtek, hiszen elõtte is ott voltak, még ház sem volt. Mert a zene nem hangszeriek által szólal meg, hanem a házakból, a szomszédos udvarból, a háztetõ alól bújik ki. Õk csak azért vannak ott, mert különben nem jönne elõ. Mert csak tõlük, értük bújnak elõ a dallamok a legkülönbözõbb helyekrõl, hogy idézzenek, emlékezzenek, meséljenek, táncra perdítsenek. Számosan mondják, ez az együttes már nem az, már más.
Lehet, hogy idõnkint cserélõdnek a hangszerek, meg egyikük-másikuk talán már termetesebb, talán idõsebb is már, de Gábor ugyanúgy ironikusan és csipkelõdõ szemtelenséggel fecseg, Kálmán kissé mogorva tekintélyességgel nézi, jól vagyunk-e, Borbély tanár úr kisfiúsan áll ott, Brcan mintha a távolban valami távoli szfumatós tájat nézne, Szendrõdi Feri mosolygósan, Gyõri Karcsi mintha halkan mesélne egy régi történetet és Horváth Zoli a fiú. Õk vannak ott, egyszerûen vannak. A Vujicsics Együttes, a mieink.  

"Az együttes a Magyarországon kibontakozó táncház-népzenei mozgalom kezdetén 1974-ben alakult a Budapest-környéki települések (Szentendre, Pomáz, Csobánka, Budakalász) szerb közösségeiben megõrzött népzenei hagyomány ápolására. Késõbb a Duna menti és dél-magyarországi horvát népzene gyûjtése, feldolgozása, megszólaltatása és e sokszínû népzenei kultúra gyökereinek bemutatása is tudatosan vállalt programjukká vált. A Vujicsics Együttes feldolgozásait a folklór iránti tisztelet és fejlett mûvészi ízlés jellemzi. Így az archaikus hagyományból kialakított repertoárjuk az ország, Európa és távolabbi földrészek pódiumain egyaránt megbecsült koncertzenévé vált. Sikereik titka lehet az is, hogy az együttes 27 éve változatlan összetételben mûködik.
Eredics Gábor-- basszprimtambura, tambura samica, harmonika, karaduzen, ének
Eredics Kálmán -- bõgõ, tamburabõgõ, tarabuka, tapan, ének
Borbély Mihály -- furulyák, dojnicve, okarina, klarinét, saxofon, brácstambura
Brczán Miroszláv -- csellótambura, brácstambura, bõgõ, ének
Gyõri Károly -- primtambura, basszprimtambura, csellótambura
Szendrõdi Ferenc -- primtambura, basszprimtambura, csellótambura
Horváth Zoltán -- primtambura, basszprimtambura, csellótambura"

 
 
 
 
Zene, tánc, vihánc
A délután még júliusi nyár, este pedig áprilisi hideg fuvallatok. Hát nem ilyet kíván, a nyári szabadtéri produkció szervezõje. Bár anyagi szempontból az ilyen idõjárás is jobb, mint az esõs nap, amikor minden dugába dõl. De hát jólesne a program után egy kis duna-parti ital langyos nyári éjszaka, kellemes társaságban. A kínálat szerint erre minden esély megvolt július 10-én, hiszen ezen a napon hét kisebb-nagyobb produkció is volt Szentendrén. Bár zárt térben és viszonylag korai idõpontban délután öt órától,
  de légkondicionált teremben hallgathatta, aki Seres dalokat, dallamokat kívánt egy jó kávé, süti mellett. A városközpont tele volt turistákkal, a nagy melegben is sétálgató emberekkel. Mivel azonban ez készülõs mûfaj, mármint ilyen programra az ember nem véletlenül téved be, hanem lelkileg felkészülten megy, bizony kevesen voltak a Szamos emeleti különtermében. Pedig a produkció jó, ide való és bizonyosan sokunkat vonzott volna ha szabadtéren van.
Beszélgetve a kulturális manager asszonnyal, azt próbáltam elhitetni vele, hogy ez a Szentendre nem könnyû menyasszony. Tudják ezt jól már azok, akik ilyen-olyan kulturális programokat szerveztek a városban. Viszonylag kevesen jönnek le a melegben helyiek a Fõ térre és környékére hétvégeken, hacsak nincsen valami, aminek híre megmozgatta õket. Mert hát nyári szombaton, ott a kert is, végre nem kell elmenni a háztól, legfeljebb egy kis sütögetés otthon a barátokkal, szomszédokkal, ismerõsökkel.
A hat órakor kezdõdött fõtéri néptánc oktatás és bemutató, amely viszont "fullra ment", és a megszokott nagy sikerrel. Már van egy kb.negyven, ötven fõs szentendrei csapat is, többségében gyermekes szülõk, akiknek ez már a hétvégi program része. Demján Lajos most is igazi show-t csinált, és nagykátai Tápiómente Néptánc együttes táncosaiból, zenészeibõl alakult kamaraegyüttes segítségével  
bevonta a nézõket is, egy-egy motívum megtanítására.
És a végén lánctánccal örvendeztette meg külföldieket és helyieket. Valódi népszerûsítését csinálták a magyar néptáncnak és zenének. Érdekesen, vidáman.
  Aztán egy kevésbé népmûvelõs produkció este kilenc tájban a Duna parton nagy sikerrel és már nagyon hûvös idõben. Hastáncos duó az egyik duna-parti vendéglõ teraszán. Érdekes hangulat vegyes érdeklõdõ közönséggel a volksvagnestõl a húszmilliós verdásokig. Valódi lelkesedés plage hangulatban a nem teljesen amatõr elõadásért. Corelli igen dallamos, szép lassú tételeiben, meleg líráju
zenéjétõl valószínû nem vont el nagyobb közönséget, de hát kell ez is, sõt vagyunk, jónéhányan akiket feldob egy ilyen esti meglepetés is.
 
 
 
Gomba Monet-val
 
Július 9-e este tíz óra van, és ezerrel folyik a gombázás a Duna parton. Erdész Galéria megnyitójára, pontosabban a tûzijáték kezdetére várunk. Vannak, akik már nyolc órakor biztosították asztalukat, és várják, hogy történjen, aminek történnie kell, a megnyitó. Pestiek és egyéb burkusok is sétálnak le és fel a Bercsényi utcán, várnak, "könnyeden csevegnek". A gomba alatt egy asztalnál találom Öcsikét és Jorgoszt, valami piszok  
  fontosat beszélnek, de nem egymás szemébe néznek, hanem az elhaladó kiscsajokat vizslatják. Odaülök az asztalukhoz, biztosítandó késõbb jövõ enyéimnek a helyet. Majd szerzünk széket valahonnan ha megérkeznek, az már egyszerûbb, mint üres asztalt találni ilyenkor. Megérkezik Sanyika is családostul. Olyan, mint Horányi alezredes, a nagypapa. Széles mosoly, joviális, szeretetteljes, kicsit tanáros. No, mindegy, senki se bújhat ki a családi bõrbõl. Öblögetjük a (folytatás)
 
 
 
 
Halasi csipke a Szamosnál
 
  Szombat délután 6 óra. Piszok meleg van, meg halasi csipke kiállítás. Szamos cuki emeleti terme, sötétbordósan, klimtesen, légkondisan és középkorú jólöltözött hölgyekkel. Csendes beszélgetés, kávé, tea, várakozás. Langyosan konzervatív hangulat, kedves kiszolgálás és figyelmes háziasszony. Megismer. Leülök egy asztalhoz, felállít, hogy az a vendégeké. Körülnézek, tétován körülmegyek a hûs teremben. Kertész Jóska rámszól - Tudod e melyik várat ábrázolja ez a fénykép, amely
Munkács várát mutatja nemrég készült felvételen.Mondom: - Nem. Igazat mondtam, nem emlékszem a várra és nincs is rajtam szemüveg, így csak valami várfélét vettem ki a képrõl. Torda Judit kulturális manager elirányít. Az egyik asztalhoz leülök. Most már látom Filibili meg Mádl Dalma asszony. - No hát! Szóval, ezért a csendes beszélgetés és várakozás. Magas vendégek vannak. Megismerem az egyik nyugdíjas tv-riportert. Francia tudósító vagy mi volt, amikor nekünk AT 403-as kisképernyõsünk volt otthon. Bejön dr. Kiss képviselõtársam meg (folytatás)  
 
 
 
 
Moliere a városháza udvarán
 
"Szeretnék ezzel az elõadással volt tanáromra, Vámos Lászlóra emlékezni, aki megismertette, megszerettette velem sok-sok évvel ezelõtt ezt a mûvet." Írja mintegy ajánlásul a Moliere Tudós nõk szentendrei elõadása elõtt Iglódi István, a darab rendezõje. Tegnap, július 8-án este volt nyilvános fõpróbája a városházudvaron.
  Én meg zavarban vagyok - két dolog miatt. Az egyik maga a mû, az 1672-es Les femmes savantes Tudós nõk, ami kõkemény klasszikus vígjáték, minden színház, színész és rendezõ vágya, álma. Már a címe is klasszikus színházra utal, a köznévi (a jelzõs szintagmás) cím eleve arra a hibára, torzulásra irányítja a figyelmet, melynek leleplezése, nevetségessé tétele a mû célja. És a tematika is, amelyben az író "azokon veri el a port, akik késõbb , már nem klasszikus korban, a "sznob",
a "kékharisnya", egy még kevésbé klasszikus idõben pedig az "irodalmi tyúk" nevet kapták." Másrészt a csehovizált szentendrei változat, amely telis-tele áthallásokkal - gondolom, szándékosan -. Persze, lehet az is, hogy nem értettem az egészbõl semmit. Azt hiszem Iglódi alakítása azért is érdekes, mert ezt az ambivalensséget jeleníti meg. Nekünk, ma adja elõ, úgy  
mintha a 20 század elején lennénk. Semmi franciás népi bohózatnak, farce-nak való feldolgozás, csak a klasszikus színházi eszközök. Mondhatnánk azt is eklektika, de inkább nekem kicsit a posztmodern, a mindent tudok a színházról, ezért játszom veletek és keverem a korokat, módokat, de csak annyira, hogy értsétek is, meg nem is, miért csinálom ezt. A moliere-i szöveg nagyon viszi a darabot, és errõl szólni sem szabad. A fõbb szerepek: Philaminte szerepében Béres Ilona "SulyokMáriás" (remélem nem sértõdik meg). Ezért gyorsan elkezdtem keresni Kiss Manyit Móór Mariann Beliza alakításában. De más - õ is nagyon jó -, kevéssé bohócos, finoman elszállt és belülmosolyogtatóan ironizál. Mari megformálásában Soltész Erzsébet kiválót alakít idõnként, ilyenkor az jutott az eszembe, de jó lenne fõszerepben látni. Egyébként jó a társulat, bár van aki halvány, de azt most és itt nem írom le. S amikor a fõpróbára gyülekeztünk, a nézõtérre bejött, bevonult a szentendrei kékharisnya csapat, majd a szünetben otthagyták az elõadást. Az egész akként tetszett nekem, mintha Jean Poquelin célba talált volna. Pedig ez csak a véletlenek játéka volt.
 
 


Térkép
Szentendre belvárosa forgalmi rendjének kialakításáról és parkolási rendszerének megvalósításáról.

Fórum:
Július 22-én 17 órakor
a Városházán

Dodola bora