Holnap, február 10-én, kedden összeül a szentendrei képviselõ testület. Várhatóan nem lesz teljes a létszám délután három órakor, hiszen ketten jelezték már, más fontos elfoglaltságaik miatt, nem tudnak részt venni az ülésen. Ez talán azért van, mert más alkalmaktól eltérõen most szerény számú, csak 27 napirendet tárgyalunk. Bár közöttük olyan fontosakat vannak, mint a város 2004. évi költségvetése, vagy a fûtési és autóbusz közlekedési díj meghatározása. Bizonyosan nem fog nagy vitát kiváltani minõségirányítási program, amely bár érdekes, de olyan száraz, mint száznapos szaharai kenyér.

Kedves Látogatók, mármint honlapom látogatói!
Köszönöm e-mailjeiket amelyekben érdeklõdtek, dícsértek, kifejtették egy-egy dologgal kapcsolatos véleményüket!

Mivel az elmúlt idõszakban jónéhányan írtak az általam feltett, illetve fel nem tett kérdésekre, engedjék meg, hogy itt nyilvánosan válaszoljak azok közül kettõre.

Elõször is a bagoly ügy.
Kijelentem, hogy a bagoly, vagy kuvik, nem az a bizonyos doktor, és nem is komcsi, vörös szemei miatt. De gatyás marabunak sem vélem, mint egyik levelezõm biztosan állítja. A kérdést komolyan gondoltam, nem valami áttételes viccnek, utalásnak. Sajnos pont azok, akiknek szakmája, nem írtak az ügyben, mármint az ornitológusok, így azt gondolom továbbra is, bagoly lehetett éjjeli látogatóm.

Piac ügyben. Elõször is elnézéstkérek azért, hogy egy részüket ismeretlenül keresztnevükön szólítom meg Önöket. Kedves Mária, Ákos, Ferencek, Pál, László, Ottó,! Nem javaslom, hogy kezdjünk ellen aláírás-gyûjtést. Mert az gondolom, ez csak elodázná, de nem oldaná meg a keletkezett problémát. Ezért azt vállalom, hogy beterjesztek egy módosító javaslatot a testületnek -koncepcióját a legutóbbi jogi bizottsági ülésen már ismertettem,- amelyben megpróbálok olyan törvényes szabályrendszert kialakítani, amely segítségével, nem valakik kizárását, hanem a szentendrei õstermelõk, és kereskedõk helyzetbe hozását segíthetjük elõ. Ha elég gyorsan dolgozom, akkor a piaci pályázat elbírálásáig, az üzemeltetõvel való szerzõdés megkötéséig ez megalkotható. Persze csak akkor, ha képviselõtársaim is nyitottak a szabályozás ilyetén való megoldására.

	egy új non profit kulturális intézmény felállításának vázlatát köröztette meg e-mailen, felkérve ezt is, azt is, egy-egy feladatra, posztra. Természetesen a felkértek többsége nem vállalta. így a legutóbbi bizottsági ülésen úgy döntött grémium, hogy nem állít fel Szentendrei nyár bizottságot.

Hvar szigete híres olajáról. Senki ne a kõolajra gondoljon, hanem a nálunk olivának, vagy oliva olajnak, náluk maslinanak nevezett étezési olajra. Bár a múlt évi szárazság miatt lényeges kisebb a termés, mint máskor, de most is számos Hvar szigeti termelõ aranyérmes lett az országos versenyen. Ezeken szigorú zsûri bírálja el az oliva olaj ízét, állagát stb. A legjobb, az úgynevezett hidegen préselt sötét színû szûz olaj. Ezt az elsõ préselés eredményeként kapják. Mivel az olajbogyó gyûjtése, szürete nem olyan, mint a gabona aratása, hogy egyszerre kaszálják és gyûjtik be, hanem decembertõl folyamatosan szedik, és azonnal préselik az olajat. Hvar szigeti barátaim nem csak azt tudják, hogy melyik fajta, hanem azt is, hogy mikori szedésbõl, és mely területrõl származó olaj a legjobb. Ez olyan évszázados hagyomány és kultúra dalmátoknál, mint nálunk a paprikáé. Nem mindegy milyen, sõt õk, amikor leggyakoribb ételeiket, a különbözõ halakat, rákokat, és egyéb tenger gyümölcseit készítik el, ugyanúgy egyik fontos elemének, miként nálunk a halászlé esetében a paprikát, tartják az olaj minõségét. Sokan úgy gondolják, hogy nálunk, a boltokban kapható, sokszor méregdrága olasz, spanyol olivák kiválóak. Csak annyit errõl, hogy dalmát barátaim legutóbbi szentendrei tartózkodásuk alkalmával, meghívtak egy általuk elkészítendõ dalmát vacsorára, amelyen mondták, hogy most õk fõznek. Mikor elmentünk vásárolni akkor derült ki, hogy ez nem is olyan egyszerû dolog. Összejártuk a környék összes üzletét és élelmiszer áruházát, hogy olajat vegyünk a fõzéshez. Már szinte az õrületbe kergettek azzal, hogy az olajokat amelyeket megvizsgáltak, pedig mutattam én olaszt, spanyolt, franciát, vagy pisi színû túl világos, vagy túlságosan gyenge víz-szerû volt nekik.

	Így végül napraforgó olajjal készítették el az ételt. Ami, nagyon tetszett nekik, csak hát ez így nem dalmát, mondták, csak olyan-féle. Belegondolva saját piaci bolyongásomra Hollandiában, amikor házigazdáim kérésére lecsót készítettem, akkor én kergettem õket az õrületbe azzal, hogy hágai piacokon hiába kínálták azokat zöld, sárga, piros színû vastag húsú salátának kitûnõ, de nem lecsónak való paprikákat nekem egyik sem tetszett.

Február 3 -én, kíséretével Szentendrén járt Petr Pithart úr a Cseh Köztársaság Szenátusának elnöke. A látogatáson Radványi Levente alpolgármester kísérte el a magas vendéget. Rövid városi sétát követõen megnézték a Kovács Margit Múzeumot (Kép: Cseh Köztársaság Szenátusának hivatlos honlapja)
Immáron harmadik évtizede hogy városunk belekerült a mindenkori kormány külügyi programjai közé. Szentendre közelsége a fõvároshoz, a város hangulata, kulturális érdekességei okán alkalmas arra, hogy a hazánkban tartózkodó vendégeknek rövid pihenési, kikapcsolódási lehetõséget nyújtson, amikor hazánkban tárgyalnak. Budapest nevezetességeinek megtekintése mellett, gyakran része egy-egy jeles államférfiú, hölgy magyarországi programjának szentendrei séta. Számos európai városban büszkélkednek azzal, hogy kik is voltak már náluk.

Boltok kirakataiban láthatóak államfõk fényképei arról, hogy valamely tekintély éppen ott vásárolt, vagy meglátogatták a helyet.Ez tõlünk nyugatra része a városmarketingnek, mert tudják, a településnek rangot, hitelt ad, ha koronás vagy államfõk látogatják meg. Arról nem is beszélve, hogy azon ország állampolgárainak, turistáinak sokat mond az, ha elsõ emberük vagy valamely tekintélyük járt már ott. Hitelesíti azt a helyet. Hogy Szentendre városa és vállalkozói miért nem élnek ezzel a szinte kézzelfogható marketing lehetõséggel, ez számomra máig rejtély maradt. Arról nem beszélve, hogy az pedig egyszerûen szégyenletes, hogy a szentendrei polgármestertõl a mindenkori kicsinyes testületek sajnálják azt a pénzt, amelybõl ilyenkor egy-egy ajándékot, virágot, a minimális udvariasság gesztusát meg tudná tenni. Így Szentendre mindenkori polgármesterei gyakran saját zsebükbõl kell, hogy e költségeket állják. Ha arra gondolok, hogy Miakich Gábornak múlt év decemberéig 170 000 forint volt a nettó fizetése, és egy évben legalább 15-20, de inkább 40-50 magas rangú vendéget fogadott, akkor számolja ki bárki, mennyire éri meg anyagilag polgármesternek lenni. Abban, meg azt gondolom, egyetértünk, hogy azt nem teheti meg Szentendre polgármestere, hogy Bükkös kocsmába invitálja valamelyik államfõt egy kávéra, már azért sem, mert ezeket a látogatásokat szervezõ nagykövetségek, és külügy erre nem vállalkozna.

Mint korábban hírt adtam róla Szentendre testvérváro-sainak képviselõi tanácskozásra gyûltek össze a Pest Megyei Önkormányzat Cseresznyés úti üdülõjében a múlt hétvégén Szentendrén. A megbeszélés része annak az együttmûködésnek, amelynek egyik sikeres formája volt az elmúlt években, az évente különbözõ helyszíneken tartott ifjúsági fesztivál.

	Akarja-e Ön, hogy együtt készítsük a költségvetést? Ha, igen, közzéteszek hát egy-egy megoldandó problémát röviden, amelyben közös gondolkodásra, és ezért véleményére is számítok. Elsõ polémia